Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-15 / 165. szám

1989. július 15., szombat 109 Sorniooryl Jöárolvné íolwötólel SZÉI'ÜLÖ-ÉPÚLÖ UTCÁK. Két utca is emberei és munkagépei terítenek aszfalt­megszépiil egyszerre üllésen. Fő útvona- réteget az úttestre, 400 méter hosszúság­Ián, a Felszabadulás utcában új beton- ban. Az eddig földes, poros Huszár utca járdát építenek a helyi GAMESZ é* a két fontos műutat köt össze, elkeszülte lakossag segítségével, másik, nagy forgal- utan a község útvonalainak több, mint 40 mú utcájában a Közúti Építő Vállalat százaléka pormentes lesz majd. Bedugtam a fejem hatezer méh Amikor Úrjézus Krisztus a földön járt, megkérdezte mindenkitől, mi a kívánsá­ga. Ki ezt kért, ki azt, ki amazt. A méhecske azt kí­vánta, akit ő megszúr, hal­jon is meg. Erre mit mon­dott Úrjézus Krisztus: — Méhecske, nem az fog meg­halni, akit te megszúrsz, ha­nem te fogsz meghalni, ha megszúrsz vatekit... — Úr­jézus Krisztus e mondását ezennel mindenkinek szíves figyelmébe ajánlom! ... Természetesen nem közvetlenül Töle hallottam a föntieket, hanem idősb Tóth József algyői méhész­től, aki emberemlékezet, az­az a húszas évek eleje óta méheszkedik. Ott álltunk a méhesében, a kertben, kö­rülöttünk milliószámra zűg­tak-zizegtek a méhek, olyas­féle zsongás töltötte be a levegőt, mintha távoli vá­ros morajlasát hallanánk, A kert: gyümölcsfák, bal­zsamos Illatú rózsák, és egy magas szárú, jelentéktelen virágú növény, egy neveze­tes gyomféle — a rajfű. A hatvan kaptárból ki-be özönlenek a méhek; az egyik meggyfa kihajló ágán pe­dig jókora, előttem eddi­gelé ismeretlen csomó feke­téllik, akkora, mint egy hát­só sonka, súlya lehúzza az ágat. — Ott egy kirajzott méh­gom a fejem a kasba, jó mélyen a méhek közé, egy életem, egy halálom ... És lám: mintha ventilátor mel­lé bújtam volna, oly hús benn a levegő, lehűti a sok ezernyi, zizegő szárny. Hű­vösség, zsongás — és rajfű­tllat! Csodálatos... Mikor kihúzom a fejem a kasból, mintha fülledt üvegházba kerültem volna, oly forró a külső levegő. Idősebb Tóth József köz­ben elmondja: ő vándorolni szokott a méheivel. — Hatvan kaptárral? — Több ez, mint hatvan, mert vannak tartalékcsalád­jaim is .. . — Mikor vándorol a mé­hész? — Akácvírágzás idején. Fölpakolunk egy Volán-teherautóra csira a méheket, kaptáros­tul, a pótkocsira pedig a mindenféle holmikat: sok­sok kanna algyői vizet is, hátha ottan nincs víz, aho­vá megyünk. — Hová mennek? — Először Sándorfalva környékere, ez az úgyneve­zett „alsóakác" vidéke. Itt eltöltünk néhány hetet — közben sátorban lakunk, bográcsban főzünk —, de ez csak a vándorlás ele­je. . . Innen a „felsöakác" területére megyünk, föl. család — mutat idősb Tóth északra, Karancsberénybe József a csomóra. — Ezt most befogjuk ... A fiatalabb Tóth letör egy maréknyit a rajfűből, be­dörzsöli vele a zsúp alakú, fonott kast. Hosszú rúd vé­gére akasztja, szájával föl­felé; odarakja a zizegő­nyüzsgó csomó alá, meg is veregeti vele az ágat — s csak úgy zúdulnak a kasba a méhek. — A rajfű szaga vonzza őket — mondja a méhész. Ezzel fogják be a kirajzott családot, amint neve is mu­tatta ... S valóban: ritka illatos ez a jelentéktelen, semmi kis növény, ezért még én is beleugranék a kasba... Mi­nél színtelenebb egy virág, annál illatosabbnak kell len­nie, hogy rátaláljanak a mé­hek. A kasban csak úgy nyü­zsög a rengeteg méh. — Hatezren vannak. Tart­sa közibük a fejét —mond­ja Tóth József. — Én? ... Már mint hogy: én? — hüledezem. — Hát ki más? ... Érde­keset fog érezni. — Hát ebben nem kétel­Az én méheim átjárnak még Csehszlovákiába is ... Miközben mondja, fölerő­södik a ki-bejáró milliárd méh zúgása. — Álljunk fél­rébb kicsinykét, hadd men­jenek a kaptárba... — húz félre az öreg méhész. Köz­ben szemünket már alig tudjuk nyitva tartani a ren­geteg rovartól: émelyítő, édes szagtól terhes a leve­gő ... Félreállunk — csak úgy zuhognak a méhek be a kaptárba, fürtokben lóg­nak a bejárat peremén. — Látja, az Ott egy úgy­nevezett „here" — mondja Józsi bácsi, & ujjai közé fog egy, a többinél valami­vel nagyobb bogárkát. — Ilyen a párzószerve, nézze csak... — Ezzel megrop­pantja a méh potrohát: há­romágú villa ugrik ki a vé­gén, olyan, akár az öreg Neptun hármas szigonya. — Látja, ez bele is sza­kad az anyaméhbe. A kö­vetkező here szokta kipísz­kálni.. — Hogy mik vannak! — mondom. — Nem lenné nye­rő, ha nekünk is ilyen vol­na... Zúgnak a méhek. A kap letkezik: két méh rátámad egy harmadikra, egy söté­tebb színűre. — Az a sötétebbik az öreg. Ez már nem tud gyűj­teni, be sem engedik a töb­biek ... — mondja Tóth Jó­zsef (a fiatal). Az idős Tóth fölnyitja az egyik kaptárat, kihúz egy keretet, rajta a méztől csurgó léppel, és öt­ezer zsongó méhhel. A kap­tárlakók zúgása mérgesebbé válik. — Fogadjunk, hogy nem meri megnyalni a méheket! — mondja az öreg. — A mézet? — Nem, a méheket! — S ezzel a nyüzsgó lép fölé ha­jol, s nyelvét végighúzza egy csomó, zümmögő méhen. — Atyavilág... — sápa­dozom. — Ha csak egyetlen pótkocsis méh is nyelven szúrja, úgy — a ko- földagad, hogy elzárja a lég­útjait, és itt fullad meg, e szent helyen ... De azért én is megcsiná­lom — nehogy már ne mondhassam el, hogy ebben is volt részem!... S hogy milyen érzés? Bizsergető. Am most gyerünk, néz­zünk meg végszóra egy pör­getést! A pörgető — hor­dó alakú, jó kétszáz lite­res edény, belerakják a ke­reteket a léppel együtt — a méheket előzőleg lesöprik róluk, be a kaptárba —, megforgatják, s alul, egy csövön már folyik is ki az originál, színtiszta méz ... Ezt is megkóstoltam, ott helyben, ahogy kifolyt. Rág­csáltam lépet is, aztán pe­dig — már este volt — it­tunk olyan mézes kávét, melynek ízét, édességét so­ha elő nem állítja a selypi cukorgyár... — Hányszor szúrta már meg méh? — kérdeztem vé­gül az Öreg méhészt. — Nem számolom ... Ami­kor ötven-hatvan egyszerre szúr meg, nagy-nagy álmos­ságot érzek... Farkas Csaba A „málnaháhorú" után a többi gyümölcs is frontra indul? Élénk vita bontakozott ki azon a sajtótájékoztatón, amelyet penteken a Keres­kedelmi Minisztériumban tartottak a gyümölcsfelvá­sárlás eddigi tapasztalatai­ról. Ki a felelős a felvásár­lás körül kialakult visszás­ságokért; hogy bőséges a termés, a felvásárlási árak alacsonyak, a piacon mégis drága a gyümölcs, s az ex­porükötésékikel is elkéstek a külkereskedelmi vállalatok — elsősorban ezekre a kér­désekre vártak választ az újságírók a kereskedelmi tárca illetékeseitől. Szórádi Sándor, az áru­éi piacfelügyeleti főosztály vezetője elmondotta: kajszi­barackból 60-61 ezer tonna, meggyből 85 ezer tonna, őszibarackból 80 ezer tonna a várható termés. Számíta­ni lehet tehát arra, hogy a „málnaháború" után sem csökkennek a felvásárlási és feldolgozási problémák, hiszen ezek a termés­mennyiségek Jóval megha­ladják az átlagos évekét. Kajszibarackból például kétszerese terem a szokásos átlagnak. A többletfelvásár­láshoz, illetve a feldolgo­záshoz a vállalatoknak pénzre van szükségük, a na­pokban kaptak erre a célra 900 millió forintos forgóesz­közhitelt. 'Mivel azonban en­nek kamata meglehetősen magas, a Kereskedelmi Mi­nisztérium saját piaci in­tervenciós alapjából 40 mil­lió forintot juttat a kama­tok finanszírozására. A miniszterelnöktől a minisz­térium csütörtökön kapott ígéretet arra, ihogy a kor­mány 400-500 millió újabb intervenciós alapot ad a ke­reskedelmi tárcának, hogy a későbbiekben a feldolgozó­ipart szükség esetén támo­gathassa. Szórádi Sándor hangsú­lyozta: a kialakult problé­mák oka elsősorban dz, hogy nem 'kielégi tó a ter-, melók és a felhasználók kö­zött a szerződéses fegyelem. A termelők halogatták a szerződések megkötését, mert a felajánlott felvá­sárlási árakat korábban ala­csonynak találták. Ez a tak­tika azonban a termésdüm­ping miatt nem bizonyult helyesnék, így hát a kocká­zat következményeit kell most vállalniuk. Hasonló a helyzet az exportértékesí­tésnél is: a külkereskedel­mi vállalatok túlzottan óva­tosan viselkedtek, s most megelőzték őket a külpiaco­kon a szomszédos országok gyümölcskereskedők A mi­nisztérium — szögezte le a főosztályvezető — nem vál­lalja a felelősséget, mert, ha most ás, mint eddig na­gyon sok alkalommal opera­tív intézk«iesckkel segíte­ne a bajba jutott vállalato­kon és szövetkezeteken, so­ha nem alakulna ki a tény­leges piac. A helyi kereske­delmi szervezeteknek, az áfészeknek, a felvásárló­telepeknek fel kell ismer­niük saját tennivalóikat, s nem központi intézkedések­re várni még abban is, hogy kerüljön göngyöleg a sok gyümölcshöz. A kereskedel­mi tárca továbbra sem kí­ván operatív módon beavat­kozni a felvásárlási teen­dőkbe, ám munkaprogramot készített. Ebben azokat a piacbefolyásolási módsze­reket rögzítette, amelyek­kel javítható a felvásárlás, a hazai ellátás és az export egyaránt. (MTI) Gyógyítás műtét nélkül Kiropraktik Vállalkozási lió dolláros vállalkozássá Kft. néven amerikai—ma- bővítik, ehhez most keresik gyar cég alapításáról írtak alá szerződést pénteken a Komárom Megyei Tanács, a Komárom Megyei Kórház és Rendelőintézetek, a Komá­rom Megyei AJlami Építő­ipari Vállalat, a Magyar Te­levízió Vállalkozási Irodá­ja és az amerikai Anderson Chirpratic Laser Clinic ve­zetői. Az 1 millió 50 ezer forin­tos alaptőkéjű ikft.-t a ki­ropraktika magyarországi meghonosítására alapítot­ták azért, hogy előkészítse azt a nagyszabású vállalko­zást, amelynek révén Ma­gyarországon is megvalósul­na az USA-ban már széles körben elterjedt gyógymód. Magyarországon több száz­ezren szenvednek mozgás­szervi betegségben, a ki­ro praktika alkalmazásával — ami speciális masszázst, gyógytornát, vízi terápiát es más hagyományos gyógy­módot jelent — a betegek túlnyomó többsége műtéti beavatkozás nélkül rehabi­litálható. A tervek szerint a kft.-t5 ev alatt, mintegy 20-30 mil­a magyar és külföldi part­nereket. A mostani kft. alaptőkéjéből az amerikai fél 47, a magyar partnerek 53 százalékkal részesednek. Az új gyógymód oktatási központját Tatabányán ren­dezik be, a technikai felsze­relés ugyanis itt a legmeg­felelőbb, európai színvonalú klinika és a hozzá tartozó diagnosztikai háttér segíti az oktatást és később a gyógyítást. A speciális mű­szereket és más eszközöket az amerikai partner szállít­ja. Az oktatásban a buda­pesti Semmelweis Orvos­tudományi Egyetem, az Or­vostovábbképző Egyetem és a Testnevelési Főiskola tanáraira is számítanak. A tervek szerint már jö­vőre indjtják az első évfo­lyamot, majd fokozatosan bővítik a hallgatók számát. Arra számítanak, hogy a hallgatók több imint fele külföldi lesz. Az oktatás 2­féle módon — részben az orvosi diplomára építve öt szemeszterben, reszben pe­dig alapképzéssel együtt 9 szemeszterben történik majd. (MTI) Emlékezés Müller Dezsőre Most lenne 100 éves Mül­ler Dezső (1889. július 16-án született Szegeden), aki a forradalmi munkásmozga­lom elismert harcosaként halt meg 1976. augusztus 7­én. Négyen voltak testvérek. Apja csak a legszükségeseb­bet tudta előteremteni szá­mukra. Iskoláztatása is csak a négy polgári elvégzésére tellett. Tizenötéves korában a Szegedi Pick Szalámigyár­ba vették fel gyakornoknak, majd egészen rövid idő el­dalom Idején azokkal a bal­oldali szociáldemokrata párt­tagokkal működött együtt, akiknek sikerült lehetetlen­né tenni a Wimmer Fülöp elnöklete alatt szervezkedő magántisztviselők egyesü­letét, es létrehozták a ma­gántisztviselők szakszerve­zetét, amely hamarosan csat­lakozott az országos szövet­séghez. Visszaemlékezései­ben erről így ír: „Irtunk a Budapesti Magántisztvise­lők Országos Központjának, teltével a Szegedi Sámuel s jelentettük, hogy szakszer­Kender- és Szövőgyárba ke­rült, ahol egy emberöltőn keresztül, 38 évig dolgozott. vezeti alapon megalakul­tunk és tagjai kívánunk len­ni a központnak. Ugyanak­1950-től még 7 évig a Rost- kor beléptünk a Szociálde­kikészítőben dolgozott, majd mokrata Pártba is. Emléke­nyugdíjba került. 1912-ben zetem szerint részt vett ezen házasságot kötött, két gyer- az összejövetelen Nábelen, meke eltartásáról gondosko­dott, azonban 5 evi házas­sága elteltével magányosan élte le életét. 1918 őszén kapcsolódott be a munkásmozgalomba, belépett a Szociáldemokrata Pártba Az őszirózsás forra­kedem — Ezzel beledu- tár peremén civakodás ke­Helikopteres geodéták Helikopter alkalmazásával kezdte meg a légi geofizi­kai térképezést a Bauxitku­tató vállalat. Tapolca szom­szédságában alakították ki a felszállóbázist, ahonnan a Magyar Néphadsereg kato­nai repülőgépe naponta in­dul felderítő útra. Jelenleg Tapolca és Sümeg között keresik « lelőhelyeket, mintegy 120 négyzetkilomé­teres körzetből gyűjtve ösz­sze a bauxit jelenlétére uta­ló jeleket. A korszerű geo­fizikai módszerek alkalma­zása a Geofizikai Intézet irányitásával széles körű kooperációval valósulhatott csak meg. Részt vesznek a munkában a bécsi egyetem geofizikai és meteorológiai intézetének szakemberei; a különleges felderítéshez a navigaciós műszereket Ang­liából hozatták. Holló Jenőn kívül Gábor Andor is és Perényi Nán­dor, a Pick Szalámigyár ké­sőbbi főkönyvelője." A szak­szervezetnek rövid idő eltel­tével oly mertékben meg­nőtt a taglétszáma, hogy kü­lön szakmai csoportokra ta­golódott és igy lett Muller Dezső az Ipari es Köziekedé­••i Tisztviselők Országos Szö­vetsége helyi szervezetének a titkára, egyben a szakszer­vezeti bizottság és munkás­tanács tagja. Részt vett az 1919. évi szegedi politikai sztrájk szervezésében. Belépésétől kezdve mind­végig a Szociáldemokrata Párt városi szervezetének végrehajtó bizottsági taton­ként a baloldali forradalmi erőket támogatta. Mint a párt ellenőrző bizottságának alelnöke, éles vitákat folyta­tott a törvényhatósági vá­lasztások tisztaságáért. Pénz­ügyi, szakmai hozzáértése miatt a pártszervezet szinte nem nélkülözhette a mun­káját. Néhány évig alelnöke volt a Szegedi Munkás­testedző Egyesületnek is. A rendőrség nyilvántar­tásában együtt tartották számon testvérével, Lipóttal, aki az internálásból nem is tért haza. A deportálást ő sem kerülhette el, de bi­zonyos szerencsés véletlen folytán — szétbombázták a deportáltakat szállító szerel­vényt — megmenekült, és visszatérhetett Szegedre. A felszabadulás Után is a Szociáldemokrata Pártban dolgozott, mindvégig híve volt a munkásegység megte­remtésének. Tagja volt a városi törvényhatósági bi­zottságnak és J szakmájá­hoz közel álló bizottságok­ban tevékenykedett, de dol­gozott az iparági szakszer­vezetek létrejöttéig a szak­maközi bizottság tagjaként ls. 1957-ben a Róstkikészitó Vállalatnál közreműködött még a pártszervezet létre­hozásában és vezetőségi tag­nak is megválasztották. Elő­rehaladott kora ellenére vál­lalta a Szeged Városi Párt­bizottság Revíziós Bizottsá­ga tagságával járó megbí­zatást. 1957 Januárban nyug­díjba ment, de még hosszú ideig a városi pártbizottság tagnyilvántartási munkakö­rében, mint társadalmi mun­kást láthatták a pártalap­szervezetek aktivistái. Ala­csony termetű, törékeny al­katú, szerénységéről közis­mert Müller elvtarsra tisz­telettel emlékezik az utó­kor. Dégi István \

Next

/
Oldalképek
Tartalom