Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-13 / 137. szám

2 1989. június 13., kedd ( Rádiótelex NAGY IMRE ÉS TARSAI ÜGYÉNEK TARGYALASA A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Nagy Imre és társai ellen folytatott büntetőügyben a legfőbb ügyész által benyújtott törvényességi óvás tárgyalását július 6-án, délelőtt 9.00 órára tűzte ki. KÖTVÉNYKIBOCSÁTÁS A Magyar Nemzeti Bank képviselői hétfőn Frankfurtban 200 millió nyugatnémet márka összegű kötvénykibocsátási megállapodást írtak alá a Deutsche Geno«senschaftsbank frankfurti pénz.intézet vezette bankcsoporttal. A csoportnak a szervező bankon kívül 23 nagy nemzetközi pénzintézet a tagja. IIAJTÓMÜIIIBA Haj tómű hiba Okozta a múlt heti párizsi légibemutatón részt vett szovjet MIG —29-es lezuhanását — ezt állapította meg a baleset kivizsgálására alakult francia szakértői bizottság. Egyben leszögezte azt is, hogy a pilóta nem hibáztatható a •baleset miatt. LENGYEL POTVALASZTASOK A lengyel Államtanács hétfői ülése 33 új választókörzetet alakított meg a koalíciós (a LEMP és a vele szövetséges) pártok jelöltjei számára, mivel a pariiamenti választások első fordulójában az országos listán indult 35 ikolíciós jelöltből 33 nem kapott 51 százalékos többséget. MEGELŐZÉS A szovjet és az amerikai kormány képviselői hétfőn Moszkvában megállapodást írtak alá a veszélyes katonai tevékenységek megelőzéséről. Az okmányt szovjet részről Mihail Mojszejev hadseregtábornok, a védelmi miniszter első helyettese, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke, amerikai részről William Crowe tengernagy, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának vezetője irta alá. Megalakult a Nemzetiségi Kollégium Nemzetiségkutató Intézet, illetve Nemzetiségi Minisztérium felállítására is hangzott el javaslat hétfőn a Parlamentben, a Nemzetiségi Kollégium alakuló ülésén. Pozsgay Imre államminiszter, a testület elnöke emlékeztetett arra. hogy a Magyarországon élő nemzeti kisebbségek és a határainkon kívül élő magyarság helyzetének figyelemmel kisérésére és a velük való kapcsolattartás meghatározására döntött nemrég a kollégium létrehozásáról. Hangsúlyozta, hogy nem döntéshozó, hanem tanácsadó testületről van szó. A kollégium elnöke a határainkon kívül élő több milliós magyarságot két nagy csoportra osztotta. Az egyikbe azok tartoznak, akik a XX. századi békekötések nyomán akaratukon ikívül kerültek a határainkon kívülre. A velük kapcsolatos kollégiumi állásfoglalásokat csak az emberi jogok alapján szabad megfogalmazni. anélkül, hogy beleavatkoznának más országok politikai viszonyaiba. Pozsgay Imre szerint megérett a helyzet arra, hogy a magyar —román kettős állampolgárság megszüntetéséről szóló egyezményt felmondjuk. Rámutatott, ezzel nem a két ország viszonyának akarunk ártani, hanem az ott élő magyarokon segíteni. A jelenlegi egyezmény egyébként Románia számára sem előnyös — mondta befejezésül. Kohl—Gorbacsov megbeszélés Helmut Kohl szövetségi kancellár és Mihail Gorbacsov (aki héttőn, a délelőtti órákban érkezett az NSZKba) tegnap megtartott első négyszemközti megbeszélésüket Gennagyij Geraszimcv szovjet külügyi szóvivő ópitö szelleműnek és barátinak nevezte. Geraszimov az esti órákban Hans Klein szövetségi miniszterrel, a bonni kabinet szóvivőjével közösen ismertette a tárgyalások tartalmát. Gorbacsovot személyes referense, Anatolij Csernyajev, Kohlt, Horst Teltschik, a kancellár különleges tanácsadója kísérte el a kormányfő munkaszobájában folytatott tárgyalásokra. A felek részletesen taglalták a szovjetunióbeli reformpolitikát, illetve ennek kihatásait mind Keleten, mind pedig Nyugaton. A két államférfi egyetértett abban, hogv a szovjet nyitás tcvábbi politikája szorosabb együttműködésre vezethet, túlmutatva a jelenleg még elválasztó akadályokon. n meszheti törökök tragédiája Vasárnap délután 400 jól felfegyverzett üzbég, teherautókon sikertelenül igyekezett betörni a Kokand melletti menekülttáborba, ahol a meszheti törökök élnek. Az akciót helikopterek és tüzérség bevetésével meghiúsították: két fegyveres támadó meghalt, 5 megsebesült. A hétfői Pravda szerint a tragikus események kezdete óta 87 holttestet — 63 meszheti és 17 üz'beg — találtaik. Jelenleg közel 15 ezer meszheti muzulmán él fergánai katonai kiképzőtárborokban vagy menekülttáborokban: tikkasztó sivatagi melegben. Beleszólni a várospolitikába Tárgyalóasztalnál a tanács és az új politikai szervezetek képviselői Míg az elmúlt héten az MSZMP szegedi végrehajtó bizottságával ült tárgyalóasztalhoz a városi tanács végrehajtó bizottsága, tegnap délután a Szegedi Ellenzéki Kerekasztal szervezeteinek képviselőit látta vendégül a városházán ugyanez a testület. Ahogy Csonka István tanácselnök mondta, a-ért kezdeményeztek megbeszélést, mert a jelenlegi átmeneti időszakban is meg akarják találni a formákat: hogyan jusson érvényre a tanácsi döntésekben az új szervezetek véleménye is. Ezeknek a véleményeknek természetesen a döntések előtt kell nyilvánvalóvá válniuk, ezért a tanácselnök azt javasolta, hogy meghatározott témákban, az év hátralevő részében még három alkalommal legyenek a tegnapihoz hasonló megbeszélések; másrészt indítványozta, hogy az ellenzéki kerekasztal képviselői meghívottként vegyenek részt a tanácsi testületek ülésein. Fölajánlotta továbbá a tanácsi szakmai állandó bizottságok munkájában való részvételt is. A megbeszélésen azonban hamarosan kiderült, hogy a városi önkormányzati testületeknek nem az ellenzéki kerekasztal képviselői a lehetséges tárgyalópartnerei. Amint ökrös Tamás kifejtette, az Ellenzéki Kereknsztal kifejezetten, abból a célból jött létre, hogy az új politikai szervezetek tárgyalási pozícióba hozzák magukat — az MSZMP-vel szemben; hogy a hatalmon levő politikai párt ne tudja megosztani erőiket. A városi tanáccsal viszont nem szükségszerű, sőt, nem is értelmes ellenzéki kerekasztalként, szervezeteik képviselőin keresztül tárgyalni, hiszen a lehetséges témákról minden szervezetnek önálló, egymástól eltérő véleménye lehet. Mindezek után megszületett a megállapodás: ha a következő tanácsülés egyetért a vb javaslatával, nem lesz akadálya annak, hogy az új politikai szervezetek és pártok képviselői meghívottként, vagyis tanácskozási joggal részt vegyenek a tanácsüléseken, a végrehajtó bizottsági üléseken, illetve a szakmai bizottságok munkájában. Mindennek összesen annyi a technikai előfeltétele, hogy azok a pártok és szervezetek, amelyek igényt tartanak e testületi ülésekre szóló meghívókra, a közeli napokban írásban jelezzék ezt. Szóba került tegnap a várospolitikai fórum funkciója is. A tárgyalófelek megállapodtak, hogy az eddiginél jobb szervezéssel és előkészítéssel, a megfelelő nyilvánosság biztosításával talán el lehet érni, hogy „az utca embere" is nagyobb érdeklődést mutasson e fórum iránt. Több olyan várospolitikai döntést megelőzően akarják megszervezni e fórumot, amelyekben közvetlenül érdekeltek a városlakók. Például az utcanevek visszaállításának kérdésében, a címerek, jelvények ügyében, városrendezési témákban stb. Szó volt még a találkozón arról is, hogy milyen szerepe lehet a városi tanácsnak az új szervezetek és pártok működési feltételeinek megteremtésében. Addig is, amíg az egész országra érvényes intézkedésekre várni kell, a tanács a Dózsa György utcai ifjúsági iroda klubjában helyet ad a Szegedi Ellenzéki Kerekasztal szervezeteinek. A júliusi időközi választások előkészítésével kapcsolatban ugyancsak egyeztető megbeszéléseket kezdeményezett a tanács — mint a választások technikai feltételeinek biztositója. A népfront városi bizottságával szerdán tárgyalnak ugyanerről az új pártok képviselői; már most nyilvánvaló azonban, hogy részt vállalnak a választásokat lebonyolító operatív bizottságok munkájában, a képviselők — annál inkább, mert némelyik párt, vagy szervezet közvetlenül kíván jelöltet állítani. Nagy Imre és mártírtársai életrajza Nagy Imre 1896. június 7-én született Kaposvárott, parasztcsaládban. Vasmunkásnak tanult, 1914-ben bevonult katonának, 1917-ben orosz hadifogságba esett, majd belépett a Vörös Hadseregbe. Hazatérése — 1921 — után a Szociáldemokrata Párt Somogy megyei szervezetét vezette. Amikor radikális földreformtörekvései miatt kizárták a pártból, a Vágiféle MSZMP-hez csatlakozott. A Vági-perben elítélték: két évet töltött börtönben, utána évekig rendőri felügyelet alatt állt. 1928ban Bécsbe, majd Moszkvába emigrált. 1930—36 között Moszkvában a Nemzetközi Agrártudományi Intézet munkatársa volt. A háború kitörése után önként jelent-, kezett a magyar hadosztályba; ejtőernyős kiképzést kapott, de nem vetették be. Később a moszkvai Kossuth rádió egyik szerkesztője lett. 1944 végén tért vissza Magyarországra, és az MKP, majd az MDP Központi Vezetőségének és a Politikai Bizottságnak a tagja volt. 1944. december 22-én az ideiglenes kormány földművelésügyi minisztere lett Az 1945-ös választások után rövid ideig — 1945. november 15. és 1946. március 20 között — belügyminiszter, 1947. szeptember 16. és 1949. június 8. között az Országgyűlés elnöke volt. 1948-ban összeütközésbe került a pártvezetéssel. 1949-ben megfosztották PBtagságától, és önkritikát kellett gyakorolnia. Ezután ismét agrárkérdésekkel foglalkozott: a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen kapott tanszéket, és a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai sorába választotta. 1950. december 16-ától élelmezési miniszter, 1952. január 5-étől begyűjtési miniszter, majd 1952. november 14-étől miniszterelnökhelyettes volt. Az MDP II. kongresszusán beválasztották a Központi Vezetőségbe, s tagja lett a Politikai Bizottságnak és a titkárságnak is. 1953. július 4-én miniszterelnök lett. 1955. április 18-án leváltották miniszterelnöki tisztségéből, megfosztották pártfunkcióitól és akadémiai tagságától. 1955 decemberében kizárták a pártból. 1956. október 13-án visszavették az MDP-be. 1956. október 24. és november 4. között ismét miniszterelnök volt. November 1—4. között külügyminiszterként is tevékenykedett. November 4-én a jugoszláv követségre ment. November 22-én családjával és híveivel együtt Romániába vitték. 1957 áprilisában. Magyarországra szállították, és több mint egyéves vizsgálati fogság után, zárt és titkce tárgyaláson, 1958. június 15én halálra ítélték. Június 16-án kivégeztek. Gimes Miklós 1917. december 22-én született, Budapesten. Érettségi után a szegedi orvostudományi egyetemre iratkozott be. tanulmányait azonban abbahagyta. A háború alatt munkaszolgálatos volt. 1941 nyarán néhány barátjáva! megszökött, és eljutott a jugoszláv partizánokhoz. 1945 januárjában érkezett vissza Budapestre. Belépett a kommunista pártba. Előbb egy ifjúsági lapnál, majd a Szabad Népnél dolgozott 1954-ben a Szabad Nép tudósítójaként előbb Genfben, majd Párizsban töltött néhány hónapot, de a pártlaptól elbocsátották, és a Magyar Nemzethez helyezték át. 195.) májusában a Lapkiadó Vállalat taggyűlésén mondott beszéde miatt kizárták a pártból, és elküldték a Magyar Nemzettől. A Corvina Könyvkiadó lektoraként dolgozott tovább. 1956. október 30-án társaival megindította a Magyar Szabadság cimű lapot, melynek első vezércikkét ő írta. November 4. után illegalitásba vonult, s barátaival kiadta az Október huszonharmadika című stencilezett lapot. December 5-én tartóztatták le 1958. június 16-án kivégezték. Maiéter Pál 1917. szeptember 4-én született, Eperjesen. Apja jogakadémiai professzor volt, Jászi Oszkár szellemi köréhez tartozott. Eperjesen érettségizett, majd a prágai Károly Egyetem orvostudományi karán folytatta tanulmányait. 1938-ban, az első bécsi döntés után a budapesti egyetemre iratkozott át. 1940-ben önként jelentkezett katonai szolgálatra, majd a következő évbem a Ludovika tisztképző tanfolyamára. 1943-ban avatták hadnaggyá, s a keleti frontra vezényelték. Páncélos főhadnagyként eset-t fogságba. 1944-ben a kijevi partizániskolán ejtőernyős kiképzést kapott; Erdélyben vetették liarcba. Helytállásáért magas szovjet és magyar kitüntetésekben részesült. A háború után az újjászerveződő magyar honvédség tisztjeként teljesített szolgálatot 1946-tól 1949-ig Tildy Zoltán köztársasági einoK leatőrsegének parancsnoka, _ majd a szabályzat szerkesztő csoportfőnökség parancsnoka, 1955-től a nem fegyveres szolgálatot teljesítő műszaki kisegítő alakulatok parancsnoka volt. Az ő parancsnoksága alá tartozott a Kilián-laktanya is, ahová 1956. október 25én kivezényelték, hogy állítsa helyre a rendet. Október 31-én a honvédelmi miniszter első helyettesévé nevezték ki. November 2-án vezérőrnaggyá léptették elő. és honvédelmi miniszterré nevezték ki. ö vezette a küldöttséget, amely a szovjet hadsereg magyarországi parancsnokaival a csapatkivonások lebonyolításáról tárgyalt. A tárgyalást 3-án este Tökölön, a szovjet főhadiszálláson folytatták. November 4-re virradó éjszaka a magyar kormánydelegáció tagjaival együtt őt is letartóztatták. 1958. június 16-án kivégezték. Szilágyi József 1917. június 20-án született Debrecenben, paraszti család ötödik gyermekeként. A debreceni Református Gimnázium elvégzése után a Tisza István Tudományegyetem jogtudományi karára iratkozott be. 1937-ben bekapcsolódott a Márciusi Front munkájába, a fasisztaellenes demokratikus öszszefogás szükségességét hirdette. Tagja lett a Front úgynevezett „kilences bizottságának", és a Tovább szerkesztőbizottságának. 1938-tól már a kommunista pártnak is tagja volt, de mivel a Márciusi Front legális tevékenységét hatóságilag megakadályozták. Szilágyi és társai a Szociáldemokrata Párt keretei között dolgoztak tovább. 1940-ben letartóztatták. Nyolc hónapos vizsgálati fogság után illegális kommunista szervezkedés vádjával elítélték. Egyéves büntetését 1941-ben a Kúria három évre emelte. 1944. március 15-én szabadult a szegedi Csillag börtönből Debrecen felszabadulása után a város rendőrkapitánya lett, majd országos rendőrfőkapitánnyá nevezték ki. Ebben a tisztségben dolgozott rendőr ezredesi rangban 1945 szeptemberéig, amikor tüdőbetegsége miatt másfél évre fel kellett hagynia a munkával. 1947 elején tért vissza a közéletbe. Rajk László hívására a pártközpont karhatalmi osztályának élére került. Tagja lett az MDP Központi Ellenőrző Bizottságának. 1949 júniusában leváltották, és a Külkereskedelmi Minisztérium terv- és statisztikai osztályának élére nevezték ki, 1950-ben leváltották. Ezután a Terményforgalmi Egyesüléshez került. Közben. 1951-ben beiratkozott a Műszaki Egyetem mezőgazdasági gépészmérnöki karára. 1953-ig teljes viszszavonultságban élt, 1955 elejétől Nagy Imre szűk baráti körébe került. Október 23. után előbb a Budapesti Rendőr-főkapitányságon, Kopácsi Sándor mellett tevékenykedett, majd Nagy Imre miniszterelnöki titkárságát vezette. November 4-én a jugoszláv nagykövetségre ment, majd Romániába vitték. 1958 februárjában Nagy Imrével együtt került a vádlottak padjára, később azonban ügyét különválasztották. 1958. április 24-én végezték ki. Losonózy Géza 1917. május 5-én született Érsekcsanádon, református lelkészcsaládban. A hajdúböszörményi Kalvineumban érettségizett, majd beiratkozott a debreceni Tisza István Tudományegyetem bölcsészkarának francia—magyar szakára. Szilágyi József. Tariska István, Üjhelyi Szilárd, Zöld Sándor és mások mellett a Márciusi Front „kilences bizottságának" tagja, s a mozgalom Tovább című lapjának munkatársa volt. 1938-ban egyéves ösztöndíjat kapott *a besanconi egyetemre. Hazatérése után 1939-ben a KMP tagja lett, majd újságíróként dolgozott a Népszava szerkesztőségében. 1945 márciusától a Szabad Nép belpolitikai rovatvezetője, 1947-től országgyűlési képviselő, 1948. december 4-étől miniszterelnökségi államtitkár volt. Beválasztották az MKP, majd az MDP Központi Vezetőségébe is, amelynek 1951 márciusáig, letartóztatásáig póttagja volt. 1951 márciusában letartóztatták. A bíróság elé a Márciusi Front egyik egykori debreceni vezetőjeként került. A Gyűjtőfogházból súlyos • betegen, 1954-ben szabadult, amikor Nagy Imre kormányprogramja nyomán megkezdődtek a rehabilitálások. Párttagságát visszakapta, a Magyar Nemzet munkatársa lett. 1956. október 23-án a Központi Vezetőség tagjai közé választották. de ezt nem fogadta el. Hamarosan ismét Nagy Imre közvetlen munkatársainak egyike lett: a Parlamentben a sajtó- és propagandaügyeket intézte, és Nagy Imre utolsó kabinetjében államminiszter lett. Tagja volt annak a héttagú intézőbizottságnak, amelyre az MDP önmagát feloszlató Központi Vezetősége az új párt, az MSZMP ügyeinek intézését bízta. November 4-én Nagy Imrével együtt a jugoszláv követségre ment. öt is Romániába vitték, majd hazahozták és a Fő utcai börtönbe került. 1957. december 21-én a börtönben halt meg.