Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-12 / 136. szám

DELMAGYARORSZAG 79. évfolyam, 136. szám 1989. június 12., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Dlusztus Imre Osztályozás Hétéves lehettem, amikor nagymamámnak már elég gyakorlottan tudtam segíteni az őszibarack osztályozásában. Ültünk a nyári konyhában, körülöttünk ládák, közöttük egy vékonyka falemez, különböző méretű lyukakkal, melyek fölött betűk és számok voltak. Mama — közel a hetvenhez — görbedő vállain jó néhány barackválogatással telt ősszel, már alig használta az osztályozót, kisiskolás unokája meg olykor megfeledkezett a munkáról: jókat nevetett, ha a legnagyobb lyukhoz illesztette a töpörödött gyümölcsöt. Mert valóban nevetséges, ha olyasmit akarunk nagyra értékelni, ami silány. Ez, a barackválogatás esetében, ennyi év távolából is teljesen egyértelmű. Más dolgok osztályozásakor viszont számtalan csúsztatás, tévedés, szubjektív elem kaphat szerepet, működhet, s meg az osztályozót is lehet torzítani, manipulálni. Gondoljunk arra, milyen vitákat kavart iskolás éveink alatt, ha a tanárunk kivételezett a tanácselnök fiával, vagy pikkelt egy másikra. Hasonlóképp vitatható volt, ha személyeket, foglalkozási ágakat akartak besorolni .a munkás, paraszt, értelmiségi és alkalmazott „osztályokba", különösen akkor, ha valaki egy mezőgazdasági szövetkezet melléküzemágában a szalag mellett is dolgozó, de adminisztrálásra is kötelezett csoportvezető osztályozhatatlan szerepében okozott homlokráncoló gondot a község ideológiai titkárának. Kérdés 1972-ból. Magyarországról: Ez az elvtárs öntudatosan fölfejlődő és kiemelt munkáskáder, a szocialista mezőgazdaság gépesítési reformjával élő paraszt, velük szövetséges termelésirányító alkalmazott, vagy a munkásságot a paradicsomba vezénylő értelmiségi? El kellett telni négy évtizednek, hogy az ilyen jellegű kérdésekkel és osztályozási igényekkel szemben állami rangra emelkedjék a pofonegyszerű tétel: csak a teljesítmény számit a. többi smafu. Hamis osztályozókat tehát bármikor lehet gyártani, fából, vaskarikából és ideológiából egyaránt, de ezeknek semmi értelmük. Láthattuk például néhány hete a Fradi—MTK őrökrangadót a tévében. Két magyar élcsapat gyűrte egymást úgy, hogy háromszor nem tudták azonos színű mezben játszónak adr.i a labdát. Az élsportolók belelucskosodva ebbe a munkába, totyogtak és szédelegtek a pályán. Nos, ez az avatott nézőnek nem okozott meglepetést, de az már igen, hogy ezt a produkciót a Népsport nevű hivatalos spartorgánum négy csillaggal minősítette. Vagyis, a szakíró szerint itt élvezetes, férfias csata folyt, csak ezt mi nem vettük észre. (Persze, mi nem a hivatalban torzított osztályozót alkalmaztuk, hanem a labdarúgásról alkotott képünket mozgósítottuk.) És láthattuk itt, Szegeden, hogy a Jászberény, a Hatvan, vagy az Eger futballistái mit tudnak. Mondhatni, tíz éve a megyei első osztályban bizonyult volna kevésnek ez a produkció. Hozzájuk képest Igazán intelligens, jó játékosok bűvölik a labdát Szegeden, akik csak egy dolgot nem tudnak: rendszerben játszani. Tehát nem termelékenyek, nem hatékonyai;, közösen képtelenek a magas szintű teljesítmény elérésére. Tizenöt ellenfél járt itt, s mindegyik ugyanazt játszotta: beállt a 16-osra, és egyelte a labdát A hazaiak mind a tizenötször ugyanúgy válaszoltak: előbb háromszogelgettek, azután ívelgettek, tehát csinálták a legkevésbé hatékony, nézhetetlen focit Mert senki sem gyakoroltatta velük a szélsőjátékot, senki sem tanította a bedobás-, szöglet- és szabadrúgás-variációkat senki sem sulykolta a Irirohanásos védekezést a lestaktikát melyekkel össze lehet szűkíteni a játékteret, s ezáltal gyorsítani a játékot — a támadó csapat érdekében. (Kovács Gábor vagy Szabó Gyula hiába értelmes ember és jó játékos, ha a pályán ötven évvel ezelőtti gondolkozásra kényszerítik.) Mindezeket végiggondolva — az osztályozó előtt néhány héttel —, nagy meglepetést okozott számomra, amikor az edző azt nyilatkozta, hogy soha ilyen gyönge játékosállománya nem volt az egyesületnek. A futballisták, akik a korszerűtlen játékrendszer kalodájában is hozták az eredményeket, természetesen megsértődtek. A Szarvas elleni fontos mérkőzés előtt már-már odáig fokozódott a hangulat az öltözőben, hogy sztrájkra is lehetett következtetni: a játékosok nem nagyon akartak levetkőzni. Az edző kiküldte a fiatalokat, hogy aki eddig kételkedett volna abban, hogy melyik „osztályhoz" is tartozik, most világossá váljon számára. Az öregeknek elmondta a mester, hogy 5 ilyet nem nyilatkozott, a hülye újságírók firkálgatnak össze mindenfélét, a bent levők tehát jó játékosok, csak hát a fiatalok . .. Aztán bejöhettek az ifjak, kiknek szószólója — a nyiladozó demokrácia jegyében — megtudakolta, miről volt itt szó. mert ha a csapatról, akkor az rájuk is tartozik. A mester a csak rá jellemző, kitűnő pedagógiai érzékkel kifejtette, hogy itt az a demokrácia, amit ő mond. Punktum. Azután a kettéosztott csapat kivonult a pályára, ós egyemberként megnyerte a meccset. Azóta is jó a hangulat. Készülnek az osztályozóra. Befejezésül nem lenne szerencsés a nagymamámtól tanult barackosztályozási műveletekre utalni. Ezért a lehető legegyenesebb beszéddel közlöm: ez a játékosállomány—a mai élvonalban jónak számító öregekkel és a nagyon tehetséges fiatalokkal együtt — alkalmas lett volna arra, hogy gond nélkül megnyerje a bajnokságot. Hogy ez nem így történt, az köszönhető annak, hogy hónapokig folyt a szakosztályon és egyesületen belüli presztízsharc az önadminisztrálók és teljesítményt követelők között. Ilyen körülmények között nem derülhetett ki, hogy talán az egész országban itt játszik a legtöbb tehetséges, nagy jövőjű játékos. Es én nagyon feltem őket. Mindhiába? Adományokból, koncertbevételből Értékmentés a zsinagógában „És megépítették az Űrnák háza az Izráél fiainak Egyiptom földéből való kijövetele után a négyszáznyolczvianadik esztendőben, Salamon Izráel felett való uralkodásának negyedik esztendejében ..." Igy szól a Királyok I. könyve a zsidók első templomának építéséről. Az évezredek során a Világban szétszóródó zsidóság mindenütt követte Salamon király példáját. Szegeden 1803-ban emeltek először templomot a most is álló régi zsinagóga helyén. 1903ban pedig Baumhorn Lipót tervei alapján felépült az új zsinagóga, Péter László szavaival „a szecesszió legmonurnentálisabb szegedi megval ósulása.'' Az azóta eltelt 86 év eseményei azonban alaposan megviselték a 6zép épületet Az 1944-es deportálások idején a gettó raktáraként használták, ide hordták öszsze az elhurcolt zsidók bútorait és mindazt, amit nem vihettek magukkal. Később a tető is megrongálódott, a cserepek hullottak, beázások pusztították a falakat. Ráadásul az épület a laza talajszerkezet miatt aláázott, megsüllyedt, ennék következtében a padozat összetöredezett. A karzat életveszélyessé vált, Róth Miksa tiszta fényű üvegablakain lyukak tátongtak. Mindezen okok szükségessé tettek a zsinagóga felújítását, amit a üVLikro-team Vegyesipari es Szolgáltató Szövetkezet vállalt. A tatarozást építési-műszaki szempontból Lux László, a Budapesti Műszaki Egyetem professzora és munkatársa, Tömöry Tamás ellenőrzi. A vasipari munka Pósa Balett (még) mezítláb György kisiparos feladata, Sós Károly iparművész pedig az ablakok teljes felújítását vállalta. Az építők immár 10. éve dolgoznak. S minthogy 1989ben a deportálások 45. évfordulójára is emlékeznek, a nyáron szeretnének elkészülni a részleges helyreállítással. Az eddigi költségek már 70 milliónál tartanak, a teljes renováláshoz még körülbelül 120 millió forint kellene. A pénz forrásai persze itt is csak vékony erecskékben csörgedeznek. Az állam a hitközség szociális otthonának ad támogatást. összes többi költségük fedezésére a Magyar Izraeliták Országos Képviseletétől kapnak pénzt, már amennyi jut. Ezen kívül hagyatékok, bel- és külföldi adományok segítik létezésüket. A zsinagóga kertje is elhanyagolt, pedig a tudós főrabbi, Löw Immánuel — akinek tervei szerint az épület belsejét kialakították — olyan növényritkaságokat telepített ide, mint a piramis-tölgy, vagy a főbejáratot közrefogó két császárfa. Szeged városi tanácsa vállalta a kert egyszeri rendbehozatalát. Ez jelentós segitSamogyi Káxolyné felvételei ség, hiszen körülbelül 600 ezer forintba kerül. A kerítéstől — amelyet részben szintén felújítanak — baldachin jellegű előtető vezet majd a bejárathoz, védelmet nyújtva a falakról esetleg lehulló törmelék éllen. A cseréptető felújítása, a kupola és a tornyok díszbádogozása minden esetre már elkészült Az épületben most a padozat terazzo burkolatát csiszolják. Mindent vastagon lep a por, a takarítás ás elvisz majd úgy 100 ezer forintot. A madarak a kitört ablakokon mcet még megtalálják a bejárást, az újonnan elkészült, fémkeretbe foglalt színes üvegablakok azonban már a padok közé támasztva várják, hogy a helyükre illesszék őket. A kétmanuálos, 24 regiszteres orgona is megújul, így a közeljövőben hangversenyeket is rendezhetnek, amelyek bevételét ugyancsak a felújításra fordítják majd. A zsinagóga hamarosan megnyílik az érdeklődők előtt: a szabadtéri játékok idején mindennap gyönyörködhetünk szépségeiben. Nyilas Péter Nem lesz minden gyerekből prímabalerina, aki táncolni tanul, de már az is öröm — szülőknek és tanítványoknak is —, ilyenkor, tanév végén bemutathatják tudományukat. Tizenöt éve működik a Postás Művelődési Ház balettiskolája, több mint szaz gyerek tanulja itt a mozgásművészetet, és most, év végén, a MAV Művelődési Házban vizsgáztak, népes közönség előtt Milyen Szegedet akarunk? Minden és mindenki keresi természetes helyét az újjáalakuló társadalomban: ember, intéznfény, közösség, pártok, településformák — Szeged is. E hely- és funkciókeresés a fő gondolata szerzőnk A liderle A dám egyetemi docens háromrészes cikkének is, melyet azzal bocsátunk útjára lapunkban: ko i 'ásza lehet egy széles körű i ifának, a szegedi közgondolkodás erjesztésének. Örömmel fogadjuk olvasóink hozzászólását. (Az elsó részt mai lapunk 3. oldalán olvashatják.)