Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-06 / 131. szám

1989. június 6., kedd 5 259 dollár Egyik olvasónk szerencsétlenül járt a pénzével, önmagában ez még nem is volna érdekes, hiszen egyre többen vagyunk így a pénzünkkel — mármint a forintunkkal —, de a dollár, az egészen más. Azzal biz' nagyobb szerencsétlenség szerencsétlenül járni. A történet ott kezdődik, hogy olvasónkat Röszkénél „visszatartották" a hataron, „leválasztották" a Törökországba tartó turistacsoportról, mivel otthon felsj lette valutakiviteli engedélyei. Feledékenységének sokkal súlyosabb következményei lettek, mint akkor gondol ia. A vám- és pénzügyőr ség ugyanis nem tesz különoséget a szándékos és a figyelmetlenségből adódó devizaszabálysértés között, ráadásul a konkrét esetben szóban forgó pénz meghaladta azt a határt, amely alatt szabálysértésnek, fölötte pedig bűncselekménynek minősül az ügy. Igy olvasónknak elvették 259 dollárját, valamint az útlevelét, s a rendőrség nyomozásba kezdett. Hiába mutatta be másnap az ervényes valutakiviteli engedélyét, s szerette volna visszakapni úti passzusát és dullárjait (amely hosszú idő alatt megtakarított forintjainak ellenértéke), meg kell várnia a rendőrségi v zsgálat végét, majd, ha erre sor kerül, a bírósági tárgyalás határozatát. Mint kiderült, mást is félreértett. Nem tudta, hogy a valutakiviteli engedély csupán egy alkalomra szól, bár 90 napig. Így közben „átruccant" Szabadkára is; ott alig költött valamit, ám hazaiérvén a megmaradt dollárokat nem váltotta vissza (márpedig 8 napon belül köteiező lett volna), mondván, úgyis nemsokára az ősi Bizánc kapuin halad keresztül, s persze még bőven belül a £0 napon. Levonta a végkövetkeztetést, amit másoknak is figyelmébe ajánlunk: dollárügyben ártalmasabb a feledékenység, mintha a meglett férfikorban leledző (43 eves) nemzeti valutánkkal kapcsolatban szenvednénk emlékezetkiesésben. Itt a történetnek és a tanulságok sorjáztatásának akár vége is szakadhatna, ha nem vetődne fel: mit tegyen az a gyakorta utazó ember — példának okáért egy futballista —, aki késő estve érkezik haza otthonába A országbólö másnap hajnalban azonban már B országba kell, tüstédes tüstént, indulnia, ö hogyan váltsa vissza azon dollárjait, amelyeknek nem hágott nyakára A-ban? Azonnal adódik a „csúsztatott" válasz: ne bócorogjon összevissza Magyarországon, hanem utazzon közvetlenül A-ból B-be. Igen ám, de mi van, ha feltétlenül látni kívánja — még ha néhány órára is — nejét? (Ha női futballista: férjét.) Vagy csak egyszerűen A-ból B-be tartva útba esik ez a szép kis ország? Nos, illetékes helyről tudjuk a megoldást: előre, a valuta kiváltásakor közülje ide-oda utazási szándékát, valamint azt is, hogy hol mennyit kíván tölteni. Igy két (három ...) kiviteli engedélyt kap; hazajön A-ból, leteszi az egyiket, magahoz veszi a másikat, s már in* dúlhat is tovább. Fegyelemre neveli a rendelet: nincsen spontán, a Tervben nem szereplő költekezés, nincs útlevélelvétel, rendőrségi vizsgálat. Ilyen egyszerű. Persze, ez csak elvont, elméleti fejtegetés, hiszen ki látott már ide-oda utazgató, BC-számla nélküli futballistát? S. I. D megoszlási manőverek elodázzák a megegyezést Szerkezeti, szervezeti átalakulás az MDF-ben ES Reflex — Sokáig kérdéses volt, hogy az MDF mikor válik politikai párttá, illetve azzá alakul-e egyáltalán? — A Magyar Demokrata Fórum jelenleg is pártszerüen működő szellemi-politikai mozgalom. Az 1989 márciusi első országos gyűlés (kongresszus) megbízta az új elnökséget, hogy dolgozza ki a párttá válás módozatait. Az 1989. április 29-i országos választmányi ülésre az elnökség elkészített egy dokumentumot, amit az MDF tagság megvitat. Ennek az a lényege, hogy — ha a tagság elfogadja — az országos elnökség abban az esetben, ha a jogi feltételek meglesznek, illetve a politikai helyzet úgy kívánja, a Magyar Demokrata Fórumot politikai pártként bejegyezteti. — Hogyan készülnek a közelgő választásokra? Mely körzetekben, választókerületekben lesznek saját jelöltjeik, s támogatnak-e majd más ellenzéki vagy független jelölteket? — A Magyar Demokrata Fórum jelölteket állít mind a helyhatósági, mind az országgyűlési választásokon. A jelöltek kiválasztása megkezdődött, függetlenül attól, hogy előrehozzák-e a választásokat, vagy sem. Elképzelhető természetesen az is, hogy az MDF más pártok jelöltjeit támogatja, sőt, az is, hogy a már 1985-ben megválasztott tanácstagokat és képviselőket támogat. Az esetleges közös jelölt indítása pártközi megállapodás alapján történik, ebben a Ncgy szegedi ellenzéki szervezet véleményét ismerhették meg olvasóink május 27-i lapszámunkban a közelgő választásokról, az ellenzéki kerekasztal tevékenységéről, s egyebekről. Ezúttal — folytatásként — a Magyar Demokrata Fórum szegedi elnökségének tagját, Raffay Ernőt kerestük fel hasonló kérdésekkel. (Mini ismeretes, a Csongrád megyei 1. számú választókerületben a július 22-ére kiírt időszaki választáson ap MDF Raffay Ernőt jelöli képviselőnek.) Az interjú az elmúlt héten készült; azóta új fejlemény a benne foglaltakkal kapcsolatban az, hogy Bíró Zoltán, az MDF országos ügyvezető elnöke szombaton bejelentette: a Magyar Demokrata Fórum a nyár végén politikai párttá alakul. Az én XX. századom - a hiány „Az utóbbi kétezer évben az európai ember csak agya egyik felét — az anaLitikus képességeket hordozó bal agyféltekét — használja. Az, amire a lelki adottságainkat hordozó másik agyfélteke képes, az nem érték a szemünkben." Enyedi Ildikónak a cannes-i filmfesztiválon Aranykamera-díjat nyert filmje úgy szól a XX. századról, hogy a „történet" 1880-ban kezdődik és 1900-ban már befejeződik. Egy negatív leképezésről van tehát szó, melyben a XIX. század ígéreteinek és lehetőségeinek felvonultatásával rajzolja ki az alkotó a nagyszerű lehetőségek megvalósulásának a hiányát. A XIX. század végének történelmi eseményeit szubjektív megvilágításban tárja elénk. Vagyis nem az a lényeges számára, hogy mi minden történt abban az időszakban, hanem az, hogy e tetteket kik vitték véghez, kik éltek akkor és hogyan élte meg az egyes ember saját korát. Akkor az egyes ember önálló, szuverén személyiségek „árnyékában" élt (Edison, a mágus alakja e személyiségek megtestesítője). Az ígéretek és a lehetőségek zsákutcájában, a XX. században persze mi már világosan látjuk azt, hogy a lehetőségeknek milyen alternatívái vannak. A varázslatos kísérletezések egyik fajtája (Edisonnak az 1880-as Menlo Park-i villany körtés demonstrációja) még őrzi vagy inkább felerősíti azokat az ősi, elemi vágyakat, amelyek a feltalálókat eligazították a sötétségben, s eredendően transzcendentális jellegüknél fogva kapcsolatban álltak a földöntúli — isteni — szférával. A másikban azonban rnár kikristályosodik az emberi szellem önmagát is elpusztítani képes hatalmak ellentmondásos jellege. Ahogyan a filmbeli pavlovi kutya genetikus determinációja ío>ytári csak a macskák rohamára képes reagálni, úgy determinálja saját magát is az emberiség. Elszakította transzcendens kötelékeit, megfosztotta önmagát a személyiséggé válás lehetőségétől, s a világegyetem sajnálatra méltó ura lett. Lélektelenül, belső bizonyosság nélkül keres most már fogódzókat fajtája igazolásához. (A filmben ennek számos példája közül az egyik az őserdő meghódítása és a majom befogása.) Milyen lehetett volna az utóbbi kilencven évünk, ha ... Ha a XIX. század, az emberi személyiség (férfias!) méltóságából és szuverenitásából táplálkozó feminista mozgalmaiban a nők épp különbözőségeik hangsúlyozásával, eltérő lelki sajátosságaik elfogadtatásával szerezték volna meg egyenjogúságukat, minden logikailag kikezdhetetlen alacsonyrendűségi teória dacára? Ha a XIX. század esendő kisembereinek,'az amatőr munkásmozgalmak csetlő-botió terroristáinak tiszta, eiferdítetlen szándékai nem teljesednek ki megalomániá-' ban? Még számos kérdést és kételyt fogalmaz meg a film, de egy közös bennük; az emberiség teljes és visszafordíthatatlan „kifelé fordulása" önmagából. Ez a motiváció indít arra a XX. században egy nagyon fiatal alkotó embert, hogy a nézőt a szíve közepén lakozó iiszta érzés, a szeretet révén mozdítsa ki a balgaságából. Enyedi Ildikó másik agyféltekénket vette célba, s tapintatosan (Az én XX. századom) ejtette rabul. Miből táplálkozott? Buster iKeaton és Chapin filmjeire emlékeztető zsánerképekből, kisemberfiguráikból, akik a történetem viharaiban őrzik egysegüket, hogy aztán génjeikben már súlyos kettészakítottságukat örökítsék át. A filmen végigvonul az ikrek, a férfi-nő, a fény és a sötétség örökös kettőssége. A szellemes képsorok, helyenként gegek — keserű nevetést csalnak elő. A rendező varázsol: a műmese gondosan megkomponált, szép képeivel, az alvó gyufaárus kislányokkal, a műhóval, a fehér galambbal, a beszélgető-suttogó csillagokkal. Belső enteriőrjeinek is hangulatuk van. Az operatőrrel közösen megalkotott természet-képeikben a négy őselem, a föld, a víz, a levegő és a tűz jut szerephez. Egyes jelenetek külön is zseniálisan megoldott részek (például a Nem és Jellem című előadás, a hajókabinbéli csábítás, az állatkerti majometüd), de az egész filmről is elmondható, hogy arányos ötvözete a képnek és a zenének. A szöveg általában ismert, korabeli művekből való, a legtöbb Edisontól. Miért Edison? Nos, Edison (ék) kora az, amelyben utoljára felfedezhető a transzcendentális és a hétköznapi közötti mély összefüggés. Az utolsó kapcsolat a történelemben, melyben a földi fény megteremtője még meghallja a isteni fény (a csillagok) suttogását. Nagy Mária kérdésben az Ellenzéki Kerekasztalnak nincs föltétlenül meghatározó szerepe. — Utasít(hat)ja-e az országos elnökség a helyi szervezeteket? Meddig terjed a tagszervezetek önállósága? — Az MDF nem ismeri a demokratikus centralizmust, és a pártfegyelemnek az elmúlt évtizedekben Magyarországon meglevő formáját. A tagszervezetek szabadon részt vehetnek mind az országos, mind a helyi politikai életben. Az utóbbiban a tagszervezetek minden felső utasítás, „bölcs útmutatás" és egyéb beavatkozás nélkül szabják meg a politizálásuk határait, módjait. Elmondható, hogy az MDF tagszervezetei politikáját a mozgalom programja határozza meg. — Mennyire egységes a Szegedi Ellenzéki Kerekasztal? Az MSZMP-vel történő tárgyalások helyi és országos szinten mikor kezdődnek meg, illetve, mikor folytatódnak? Tárgyal-e az MDF külön a többi ellenzéki szervezettel? — Az MSZMP-vel történő tárgyalásokkal kapcsolatosan az MDF-nek az az álláspontja, hogy ha lehet, tárgyalni kell, az ország belpolitikai stabilitásának biztosítása érdekében. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az MDF valamiféle különtárgyálásokra látna lehetőséget, hiszen a belpolitikai biztonság éppen úgy érhető el, ha az egész ellenzék együtt, az Ellenzéki Kerekasztalban tömörülve tárgyal a hatalmon levő kommunista párttal. Ez akkor is így van, ha az Ellenzéki Kerékasztal pártjai és mozgalmai között bizonyos kérdésekben eltérőek az álláspontok. Az MSZMP egyes csoportjai éppen ezeket a nézetkülönbségeket is fölhasználva megkísérlik megosztani az Ellenzéki Kerekasztal tagjait. Ez a megosztás természetesen nem fog sikerülni az ellenzék nagymértékű érdekazonossága miatt (hiszen, amíg az MSZMP van hatalmon, közös érdeke valamennyi ellenzéki csoportosulásnak e hatalmi-uralmi forma minél nagyobb korlátozása). Ugyanakkor meg kell mondanom, hogy a megosztási manőverek állandóan elodázzák a megegyezés lehetőségét, ezáltal Magyarország egyre tragikusabb helyzetbe kerülhet. Remélem, hogy az e hónap közepén újra meginduló tárgyalások eredményre vezetnek. Ami a Szegedi Ellenzéki Kerekasztal tárgyalási készségét illeti, tény, hogy nagymértékben alkalmazkodnunk kell az országos fejleményekhez. Valószínűleg Szegeden is új helyzet alakul; ebben a hónapban várhatóak bizonyos fontos események. — Kérem, vázolja azon belső szerkezeti átalakítás főbb elveit, céljait, várható hatását a mozgalom működésére, amely jelenleg zajlik az MDF-ben! — Az ország minden nagy létszámú MDF-szervezete, készülve a választásokra, területi alapon szerveződik újjá. Ez azt jelenti, hogy a szegedi MDF a városban levő országgyűlési választókerületek szerint mintegy fél tucat tagszervezetté alakul át. Mindegyik tagszervezetnek önálló elnöksége és politikai tevékenysége lesz, különös tekintettel az illető lakóterület problémáira. Ez az átszervezés június közepére befejeződik, s akkor a városi tagszervezetek eldöntik, hogy milyen jellegű összvárosi vezetőséget hoznak létre. A szervezeti átalakulásnak az is a célja, hogy felszínre hozzon olyan politikusegyéniségeket, akik az elmúlt években Yiem kaphattak méltó teret tehetségük kifejtésére. Egyes gyárakban, intézményekben munkahelyi szervezetek is működnek, de csak addig, amíg a helyi hatalmat monopolizáló MSZMP is ott működik. Sandi István Vigyázz, a tűzzel játssz! Vajon a politikusok figyelik-e, értelmezik-e a politikai helyzetek, események és „tárgyak" szimbólumrendszerét? Minden szimbólum a valóságból táplálkozó, ám, mitikus valami. Így a politikától egy kissé távolinak gondolhatjuk. De, hogy mégis számolni illenék vele, mert a nép folyton-folyvást figyel és értelmez, álljon itt egy, a közelmúltban a televízióban látott példa: A Dózsa György út néhány kataszterén, hol oly sokat lóbáztuk kézfejünket dísztribünön álló vezéreink felé, Kádár János állt, viszszaintett és mosolygott. Azt hiszem, nem túlzok, ha ebben a képben mindannyian Magyarországot szerettük volna látni. Ám abban a pillanatban átértelmeződik barátságos sétánk és önfeledt mosolyunk, mikor a narrátor óvatos hangon közli: a dísztribün a Sztálin-szobor talapzatán áll — és ráadásul: oly masszív, hogy lebontása szinte fizikai képtelenség. Nos? Talán majd átrendezik büfének, gondolhatnánk egy váratlan pillanatban. Hogy mi lesz a büfé neve? Majd pályázatot írnak ki rá. És büszkén állíthatjuk helyre kizökkent lelkiismeretünket, hogy micsoda történelmi szimbólumot őrzünk, még ha büfé formájában is. * Ha tovább gondolkodunk a tribün felhasználásának lehetőségein, akkor némi aktualitással fűszerezve rávághatjuk: rendezzenek be egy könyvesboltot. De akkor mindjárt ott a következő kérdés: milyen könyveket árusítsanak a megilletődött olvasónak? Mindenképpen újdonságokat? Különös érzés fog el minduntalan, ha arra gondolok, hogy a régen „fű alatt érkező" könyveket ma már a legcsekélyebb erkölcsi aggály nélkül adják a kezünkbe. Ez igen kényes téma, hiszen nem tudhatjuk, ma vagy holnap miről maradunk le ismét. Arról nem is beszélve, hogy jócskán van adósságunk a külföldi irodalommal szemben. És amit ily módon elszalasztunk, az már lehet „szegénységünk" sarkköve. Vajon fontos-e örökké a megosztottság; jókra és roszszakra, veszélyesekre és veszélytelenekre fölosztani köröttünk mindent? Nem hiszem, hogy megszokásaink célhoz vezetnének ily módon. Hisz minden megszokás egy darabka adalék a végzethez, ha jól emlékszem. A megosztottságról pedig csak ennyit: „A ló mindkét végén veszélyes, középen pedig kényelmetlen." Podmaniczky Szilárd Fény-képek Elkészült a Fény-képek című videofilm, amely a budapesti zsidóság sorsáról szól. A hárorri alkotó-filmrendező — Kőszegi Edit, Simó Sándor és Surányi András — 80 perces filmjét a kollektív emlékezetnek szánja. Emléket kívánnak állítani az utókor, a fiatalok nevében azoknak, akik már nem élnek. A film a tanúk vallomásának, dokumentumfilmeknek és fotóknak ötvözete. A film magyarországi bemutatója június 7-én lesz a Kassákklubban. M Az ünnepi könyvhét mai kínálata egyaránt kedvez az irodalom, a képzőművészet, a színház és a folkmuzsika iránt érdeklődőknek. A helyi kiadványok pavilonjában délelőtt 10 órától megvásárolható Angyal Mária: Varga Mátyás díszlettervezőről írt monográfiája. Délután 5 órától a művész ugyanitt dedikálja a róla szóló könyvet. A Téka-pavilonnál délután fél 1-től Pünkösti Árpád dedikál, délután 3 órától pedig Reigl Endre újságíró beszélget az szmt-könyvtár udvarán az íróval a Vasalt ruha mángorolva című könyvéről. A Somogyi Könyvtárban délután 5 órakor kezdődik Fekete Gyula: Gondolkozzunk magyarok című kötetének könyvpremierje. Az íróval Hajdú Géza igazgatóhelyettes beszélget. A Dugonics téren este fél 7-től folk-rock koncert lesz. Közreműködik: a Gőzerő együttes. f