Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

1989. június 1., csütörtök 131 Pluralista oktatásügy — nyilvánosság A TIT megyei szervezeté­nek nyári egyetemeiről tájé­koztattak tegnap az újság­írókat: az immár 26. alka­lommal megrendezendő pe­dagógiai egyetem témáinak összefoglaló címe: Helyi ne­velési rendszerek, önfejlesztő iskolák. A július 11-ei nyitó­előadást az új művelődesi miniszter, Glatz Ferenc tart­ja, Iskola és mai valóság címmel. Az idén választott témák szorosan kapcsolód­nak a mindennapi iskolai munkához, egyszersmind azonban igyekeznek hozzá­járulni a nyári egyetem elő­adói a reformpolitika által megvalósuló pluralista ma­gyar oktatásügy, a helyi és az országos oktatáspolitika ki­bontakozásához. Olyan inno­vációs folyamatok, helyi ön­fejlesztő kezdeményezések bemutatására vállalkozik a nyári egyetem, amelyeknek tapasztalatai segíthetnek a hasonló folyamatok országos elterjedésében. Foglalkoznak az általános iskolák, a gim­náziumok, a szakiskolák he­lyi kezdeményezéseivel, kí­sérleteivel, az egyházi isko­lák tapasztalataival, a peda­gógiai intézetek szerepével az iskola megújításában. A müvelödéselméleti nyári egyetem július 20-án kezdő­dik, témája: Tömegkommu­Miniszterek a nyári egyetemeken nikáció és művelődés. A nyá­ri egyetem védnöke és egyik előadója Pozsgay Imre ál­lamminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja. Az előadás-sorozat a tö­megkommunikációs formák kulturális szerepét, funkció­ját, sajátos módszereit kí­vánja áttekinteni — az egyes médiák kiemelkedő szemé­lyiségeinek és társadalomtu­dományi szakembereknek a segítségével. _ Azt elemzik, hogyan segíti a' jobb eligazo­dást, az egyéni és közösségi állásfoglalások kialakítását és megjelenítését a tévé, a rádió és a sajtó; milyen tá­jékoztatási, művelődési, szó­rakoztatási koncepcióval, te­matikával és módszerekkel munkálkodnak a kultúra de­mokratizálásáért, az emberek tájékozódási és kulturális szükségleteinek lehetséges kielégítéséért és alakításáért. Szó lesz a közvélemény visz­szaható magatartasáról-véle­kedéséről is. Néhány név az előadók közül: Baló György, Ágh Attila, Erdi Sándor, Cyörffy Miklós, Kepes And­rás. Bihari Mihály, Csepeli György, Szecskö Tamás. Legyen Tiszaszederkény Leninvárosi ' alternatív szervezetek azt követelik, hogy a település kapja visz­sza az 1970 előtti Tiszasze­derkény nevet. Azt állítják, hogy a Lenin-centenárium alkalmából, az MSZMP ak­kori Borsod megyei első tit­kára, a város országgyűlési képviselője erőszakolta ki a névváltoztatást. Az MTI tudósítójának He­gedűs György tanácselnök elmondta: az eredeti név visszaállításához a város va­lamennyi választópolgárá­nak véleményét ismerni akarják. A rövidesen sorra kerülő választásokon a vá­lasztói névjegyzékhez egy kiilon kérdőívet is mellékel­nek. amelyen megkérdezik, hogy a lakosok akarják-e a korábbi városnevet, így tulajdonképpen népszavazás dönthet majd. Reformkör kontra ellenzék Az MSZMP szegedi re­formkoré'és a Szegedi El­lenzéki Kerekasztal szerve­zetei nyilvános vitát rendez­nek a demokráciába való békés átmenet kérdéseiről — holnap, pénteken este 7­kor a sportszékházban (Dó­zsa György u. 2). A gége és a hangképzés A szegedi orvosegyetem fül-orr-gégeklinikája 1960 óta működik önállótanszék­ként, de munkatársai éve­kig „albérletben" végezték gyógyító munkájukat. Ko­rábban az I. számú sebésze­ti 'klinika, később a gyer­mekklinika adott számukra otthont. önálló épületet azonban csak 1964-ben kap­ták, s akkor költöztek jelen­legi helyükre. A saját klinikafoglalás negyedszázados évforduló­ja adja apropóját, hogy az idén a SZOTE fül-orr-gége­klinikája a házigazdája a szakma 33. kongresszusá­nak. A 13 országból érkező, nyugat- és kelet-európai, valamint tengerentúli szak­emberek részvételével megrendezendő magyar fül­orr-gégész tanácskozás ma, csütörtökön veszi kezdetét és szombaton fejeződik be. A kongresszussal .kapcso­latos legfontosabb tudni­valókkal Czigner Jenő pro­fesszor, a házigazda klinika igazgatója ismertetett meg. A magyar fül-orr-gégeor­vosok egyesülete kong­resszusának fö témája: a gége térfoglaló folyamatai és a hangképzés organikus zavarai. A térfoglaló folya­mat alatt elsősorban azokat a daganatos vagy daganat­szerű betegségeket értik, amelyek többé-kevésbé las­san növekszenek, kitöltik a gége egyik vagy másik ré­szét, és a felső légutak ban akadályt, a hangképzésben zavart idéznek elő. A gége térfoglaló folya­matai közül — gyakorisága és súlyossága okán — ki­emelkedik a gégerák. A vi­lág országai közül Magyar­országon a leggyakoribb a gégerák-halálozás, s a nők gégerák halálozásában is a 6. helyen állunk. A gége térfoglaló folya­matai a téma gyakorlati és kutatási fontossága miatt lettek e mostani tanácsko­kozás központi kérdései, különös tekintettel az újabb diagnosztikai, s főként sebé­szeti terápiás lehetőségeikre. A gégesebészet új útjai közül kiemelkedő a lézer beavatkozás, amely minimá­lis „műtét" utáni fájdalom­mal jár, megakadályozza a daganatos sejt továbbszóró­dását, s a jó hangkepzést nem gátolja. A tanácskozás fö referá­tumai a csecsemő- és gyer­mekkor organikus gégeel­változásaival, a szervi ere­detű hangképzési zavaróik­kal, a gégészeti diagnoszti­ka újabb módszereivel, a gégesebészet új módjaival és az elvesztett hangképzés műtéti rehabilitációjával foglalkoznak. A tanácsko­zást poszter- és videó­szekció gazdagítja, s az a néhány nappal később — június 5-én — megrende­zendő lézer gége mikrose­bészeti intenzív kurzus, amelynek során tévéláncon közvetített műtéteket lát­hatnak, tanulmányozhatnak a résztvevők. A fül-orr-gégeorvosok 33. kongresszusa az első olyan orvostudományi tanácsko­zás, amely a tegnap esti fo­gadás alkalmából otthonra lelt a Szeged városi pártbi­zottság épületében. K. K. Bevezetés a könyvhétbe N incs szándékomban elkeseredni azon, hogy felzárkóztunk a szép­irodalmat nem olvasók táborához. Aki ma olvasásra pazarolja idejét — az őrült; mondják azok, akik nem olvasnak. Itt a következő okokat szokás emlegetni: nincs idő az olvasásra, nincs pénz a könyvekre és — a társadalom nem mutat kellő igényt a kiművelt és céljait a mű­veltsége révén elérő értelmiségre. Vagy egyszerűen rákenhetjük a dolgot a tech­nikai orientáltságra, mely nem enged ki­tekinteni a szakkönyvek bűvköréből, így a legtöbb olvasmány csupán pragmatikus mércével mérendő. A könyv tehát mára jócskán vesztett intellektuális és szellem­hordozó erejéből. Mégis: sajnálattal te­kinthetünk mindazon régiókra, melyekből kirekesztik Camus. Sartre. vagy Bulgakov müveit. És itt nem arról van szó, hogy a szellemi világ esetleg „magasabb" pozí­ció lenne, előnyben egy árokásó csoport fizikai intenzitásával. Hanem a világ mai egészéből való kirekesztettségről van szó. Képzeljünk el egy olyan társadalmat, amelyben nincs irodalom. Nehéz. Ez az egész társadalom agresszivitását vonná maga után. Bár az irodalom nem ez alól old fel, és nem is hasznos tanácsokkal lát el az agresszivitás ellensúlyozásához; ha­nem egyfajta szemléletet ad a világban való pozitív elhelyezkedésünkhöz. Mert, ahogyan hirdetik, „A könyv szeretetet ad és szeretni tanit." Minden emberi viszony a szeretet által hordozhatja a legtöbb és a legszebb értéket. Ezenkívül egymáshoz csak az érdekek kényszerében, vagy az önigazoláson keresztül közelíthetünk. És itt megint nem csupán erkölcsi osz­lopokról és talapzatokról van szó. Hanem a feladásról. Az irodalom egyedül rólunk beszél. Ha ezt feladjuk, feladjuk egy­szersmind a változtatás '.ehetőségét is. Az irodalom ma is egy viszonyulásrendszer gyüjtólencséjekent működik; útmutatás egy másik, egy új világlátáshoz, melyben egyre inkább esztétikai központozású mű­vészi törekvés dominál. Ez érthető is. hi­szen mára a legtöbb irodalmi törekvés letett arról, hogy bármi másnak, például a politikának, tampillére legyen. Azt 's mondhatnánk, ez az irodalom most idő­szerű, s épp azáltal, hogy nem a jelen idejű megfelelés vezérli. És ne feledjük­az irodalomban fölmerülő lehetőségek egyenlöek életünk lehetőségeivel; egy újabb fokozat a megismerés és szűnni nem tudó érzelmi és értelmi háborgásaink megoldása felé. T ehát: úgy veszünk kézbe egy köny­vet, hogy többet akarunk annál, ami van; bizonyossága.nk vagy bizonytalanságaink megerősítéseként.. El­olvassuk. És utána mindannyian egy ki­csit mások leszünk. Olyanok, akik majd a türhetetlenséget felülről szemlélik. S ez a hely biztosít afelől, hogy bátran, s egy­re merészebben nyúljunk dolgaink rende­zéséhez. Podmaniczky Szilárd * Az ünnepi könyvhét sze­gedi megnyitója pénteken délelőtt 10 órakor lesz a Dugonics téren: Baka Ist­ván József Attila-díjas köl­tő beszél a könyvünnepen. közreműködik Both And­rás színművész és a Dclép Napsugár Táncegyüttes. A téren fölállított pavilonok közül a Püski Kiadóénál dedikál Varga Csaba író. Délelőtt 11 órakor nyílik az szmt központi könyvtara (Tolbuhin sugárút 14.) ud­varán a „Könyvudvar", ahol a hét folyamán a Nép­szava, a Müveit Nép, a Püski és a Kossuth Kiadó árusít. A könyvudvart An­nus József író nyitja meg. A szegedi könyvheti ese­ménysorozat hagyománya, hogy az idegennyelvű könyvesboltban a Balázs Béla Üttörőház kerámia­szakköre mutatkozik be; az idei kiállítás pénteken dél­előtt 11-kor nyílik. Délután két helyszínen lesz prog­ram: Varga Csaba tart elő­adást a könyvudvaron („Milyen legyen a mai Ma­gyarország?"), 5 órakor. Ugyanebben az időpontban Varga Mátyás kiállítóházá­ban (Bécsi körút 11/A) a Kossuth-díjas díszlettervező grafikai mappájának pre­mierje lesz. A sokoldalú művész könyvpremierjén fellép Gregor József, Pál Tamás, ott lesz a mappa szerkesztője, Nagy Károly; a beszélgetést Tandi Lajos vezeti. (Sajnos, csak ked­den jelenik meg Angyal Mária művészettörténész monográfiája Varga Má­tyás díszlettervezői mun­kásságáról.) Pénteken este 7-kor a Somogyi Könyvtár­ban találkozhatnak az ol­vasók Konrád György író­val, akinek beszélgetőpart­nere Szörényi László iro­dalomtörténesz lesz. Ugyan­csak 7-kor nyílik meg a Sajtóházban Prokop Péter festőművész kiállítása, és' ugyanott lesz a Képzőmű­vészeti Kiadónál megjelent albumának premierje. Liszt Ferenc Krisztus oratóriuma 1 Mekkora hit kell egy ilyen nagyszabású mii meg­írásához: hit a művészetek lebilincselő- és feloldóerejé­ben, a világ jobbításának lehetségességében, és per­sze, alapvetően vallásos hit — egy emelkedett szellemi­ségű együttlét aranyfedeze­te. Liszt művészi alkata alapjában és példaértékű módon volt romantikus, szá­mára támadhatatlan igaz­ság, hogy a múzsák szellem­körében, a művészetek el­vont síkján valós megoldást A pedagógusnap alkalmá­ból a József Attila Tudo­mányegyetem dolgozói közül Pedagógus Szolgálati Emlék­érmet kaptak: Csúri József és Nagy Pálné szakvezető ta­nárok. Kiváló Munkáért ki­tüntetésben részesült Bencze Csabáné osztályvezető, Dor­gai László adjunktus, Durszt Endréné tudományos mun­katárs, Esik Zoltán docens, Fekete Zoltánné szakvezető tanár, Gehér László adjunk­tus, Halasy Katalin adjunk­tus, Martonyi Éva docens, Prisetzky Imre igazgatóhe­lyettes, Sallai Miklós docens, Szabó István nyugalmazott docens, Tar Ibolya adjunk­tus, Tóthné Fábián Eszter docens. Miniszteri dicséretet kapott Bartha Ferenc tanár­SCgód. Bódog Ferenc szak­munkás. Daróczy Bálint tu­dományos munkatárs, Fá­biánná Páger Anna tanító, Haraszti György kárpitos, Hegyes Péter tudományos munkatárs, Hoffman Zsu­zsanna tudományos főműn­Pedagógusok kitüntetése katárs, Horváth Józselné szakvezető tanár, Jakab Éva tanársegéd, Kesztyüsné La­katos Katalin szakvezető ta­nár, Kiss Józsefné hivatalse­géd, Lengyel Géza testnevelő tanár. A kitüntetéseket az egyetem szerdai ünnepségén Csákány Béla rektor adta át. Kiváló munkájuk elisme­réseképpen a Szegedi Diákok és Pedagógusok Szövetségé­től Kiváló Nevelőmunkáért dijat kapott Szalag Istvánná (Vasvári Pál szakközépisko­la); Diákközösségek Segíté­séért díjban részesült Ko­vács Miklósné, Harmatit Klá­ra, Pölös Endre (Tömörkény István Gimnázium), Harma­tosné Ráczi Erika (Fodor Jó­zsef szakközépiskola), Ke­resztes János, Kormány Gi­zella (Árpád fejedelem Gim­názium), Basa Zoltánné, Be­senyi Sándorné, Bodrogi Edit (Vasvári Pál szakközépisko­la) és Papp Eva (Széchenyi István Gimnázium); Diáko­kért Emlékplakettet vehetett át Berta József (Bebrits La­jos szakközépiskola), Kiss Gáborné (640-es sz. szakmun­kásképző intézet), Pető Jó­zsefné (Árpád fejedelem Gimnázium), Miseta Rozália (Ortutay Gyula Kollégium). Nikolényi Györgyné (Árpád fejedelem Gimnázium). Hor­váth Dezsoné és Megyeri Andrásné (Vasvári Pál szak­középiskola). Aranykoszorús KISZ-jelvényt adományoztak Máthéné Bagi Maridnak (Madách általános iskola), Flachné Vidéki Katalinnak (Tarján III. Sz. Általános Is­kola) és Simon Zoltánunk (Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Szakközépiskola). A kitüntetéseket a pedagógus­napi ünnepség keretében tegnap délután adták át a városi KISZ-bizottságon. nyerhetnek az ember sú­lyos, és századok óta cipelt gondjai. Csak így érthető a bátorság, hogy egy ilyen terjedelmes, sokféle eszközt felvonultató, számtalan szin­ten bonyolódó, a szétesés veszélyeivel dacoló alkotás­ban kívánta lenyomatát hagyni a keresztény múlt­tal és eszmerendszerrel kap­csolatos állásfoglalásainak. Az egységesítésre törekvés számtalan zseniális jegye ékesíti ezt a kompozíciót, de való igaz, hogy az övénél alig kevesebb hit szükséges a megvalósításhoz is, ah­hoz, hogy ez a zenei konst­rukció a romantika otthont adó légköréből a mába ke­rüljön: az alapvetően elté­rő méretek, mértékek, se­bességek, gondolatösvények modern világába. Oberfrank. Géza karmes­ter rendelkezik ezzel a hit­tel, nem is alap nélkül, hi­szen például a darab fő­szereplője. a Vaszy Viktor Kórus (Gyüdi Sándor kar­igazgatása alatt) az eddi­giekben számos jelét adta rátermettségének, és az ed­dig megtett út vezethetett volna a Krisztus magasszin­tű megszólaltatásához is. Most azonban csalódnunk kellett, mert mig a férfikar mélyebb részlege szép, ér­ces megszólalásával (pl. a Tu es Petrusban) örömöt keltett, a tenor rendre bi­zonytalankodott (főleg a Stabat Mater specisában), és nem csak színben volt kiegyenlítetlen, hanem be­lépéseik a biztos szólamtu­dást is kérdésessé tették. Ez­úttal a szoprán sem tetszett igazán, nemcsak azért, mert egy szép hangú, de túlságo­san vibráló dalos állandó­an kilógott, de színben és teltségben is elmaradt a ré­gebbi emlékeim mögött. A kórus — mintegy a gravitá­ciónak engedve — időnként esik is, pedig a fülemben van még a Rossini-darab „a cáppella" remeklése. A szólamok kiegyensúlyozat­lansága kivált a Christus Vincit fugatóban nyilvánult meg: itt szinte mérhető volt az egyes belépések közti minőség-, és mennyiségvál­tás. A kórus a mi kórusunk. Együtt örülünk, együtt bán­kódunk, és töretlenül hi­szünk jövőbeni kitűnő pro­dukciókban. A karmester másik gond­ja a mű összefogása a nagy terjedelem mellett, vagy an­nak ellenére. A múlt szá­zadban. ráérösebb közön­ségnek bizonyára lassabban játszották a bevezetést, vagy a királyok indulóját, Oberfrank Géza ezeket, meg a lehetséges többi helyet is iramosabbra vezényelte, s így tömörebbnek, összefo­gottabbnak hatottak. Talán csak az egyes részek sza­badabb kilélegeztetése val­lotta ennek némi kárát. Az ügy érdekében néhány rész kimaradt (pl. a Páter nos­ter). és a tudatos építkezés rendre érzékelhető volt. A Tu es Petrust például „szik­lásabbnak" is el tudtam volna képzelni, de a rákö­vetkező Hozsannát hallgat­va már világos volt, hogy az előadás karnagya a csúcs­pontot a II. rész zárására irányozta elő, ahol az ün­neplő tömeg már-már a ké­sőbbi „Feszítsd meg", vagy „Barrabas'' hisztérikus len­dületével tombol és höm­pölyög. A szólókvartett tagjai (Vajda Júlia, Erdélyi Er­zsébet, a vendég Fülöp At­tila, valamint Kenesey Gá­bor) jól illeszkedtek a fo­lyamatba, Liszt nem bízott rájuk kiemelkedő, operás feladatokat. A dús kromati­kával nehezített részeknél az orgona gyámkodása segítette őket, hogy szólamaikban maradjanak. Andrejcsik Ist­ván az énekes közreműkö­dése mellett a narrátor sze­repét is vállalta. Hangja ez­úttal némileg fáradtabbnak tűnt (a gyakori lebegés és az elfakult magasságok révén), mint ahogy kitűnő operai közreműködéseiben meg­szoktuk. A zenekar szép fafúvós­állásokat produkált a be­vezetésben, meleg-szép vo­nósszinekkel járult hozzá az ajándékátadás jelenetének bensöségességéhez. a Tristis est-ben kissé széjjelkalando­zott, de egészében véve je­lentős támasza volt az elő­adásnak. Egy előadásnak, mely szeplöi ellenére is je­lentős tett volt — megis­mertetett bennünket a ró­mai Liszttel, az Ecclesia tá­maszával, a múlt nagy ösz­szefoglalójával, a jövő nagy előkészítőjével. Meszlényi László *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom