Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-05 / 130. szám

JP VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ^ DELMAGYARORSZAG 79. évfolyam, 130. szám 1989. június 5., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Zelei Miklós Ha lejövünk az űrből R

endkívüli az esemény odafenn, rendkívüli dolgok kell hogy kísérjék idelent. Akkor még Lakatos Ernő vezette a Magyar Távirati Irodát, ö volt arra hivatott, hogy gondoskodjék a rendkívüli földi kísérő jelenségekről, amíg Farkas Bertalan űrhajózik. Emlékszünk, ugye? A pangás korszakának utolsó éveiben volt ez, amikor mint halála előtt némely rákbeteg, megpezsdült a magyar közélet. Útnak indult hát későbbi szerzőtársam, nevezzük egyszerűen Ferinek, akkor az MTI munkatársa, hogy megtalálja a sztorit, ami a fő történetet, a magyar űrhajózás meséjét méltóképpen kiegészíti. Es megtalálta Kanalas Lajoskát. A kis Kanalas akkor született, amikor Farkas Berci kifényképezett az űrhajó ablakán. „Anyja neve Kanalas Erzsébet?!" — húzta fel a szemöldökét Lakatos elvtárs és arrébb tolta a pezsgőspoharat. „Ez lányanya! És cigány! Ezt nem!" És visszaadta a kéziratot. Mert a mi életünk ki van glancolva. Abban kizárólag ideális házasságok vannak. Akik gyereket szülnek, azok mind kiegyensúlyozott, példás és gusztusos feleségek. És semmi pem sötét a mi életünkben. A bőr sem. Az előítéletekről, a zsidókról és a cigányokról tartott szombaton vitát a Nyilvánosság Klub a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen. Gyúrtuk a régit. Valahol ott vettük fel a vita fonalát, ahol a fordulat éve táján elszakították. Már amiatt is, mert 1948 után az ország népe kisebbségbe került mindenestül, hiszen működésbe lendült a fasiszta kommunizmus megbélyegző gépezete. Munkás-paraszt szövetségben éltünk akkor. Csakhogy ki volt a munkás? Ha netán a munkásarisztokráciához tartozott, jobban tette, ha önként bevonult a börtönbe. Ha hitt Istenben, akkor megbízhatatlan munkásnak számított. De akkor is másodosztályú embernek tekintették, ha korábban szociáldemokrataként segítette a vörös segélyt. Ha pedig hazai, illegális kommunista létben próbálta meg kiböjtölni, hogy hatalomra jusson végre? Rákpsiék Moszkvából megérkezett négyesfogata az elsők között fogatta le. Na és a paraszt? Ha gazdag, akkor kulák. Ha közép, akkor ingadozó. Ha szegény, az jó, viszont a szegényparaszt az fejletlen. És nem maradt ember stigma nélkül e keskeny hazában. De ha Lakatos Ernőt követjük, aki most nagykövet Berlinben, akkor a berlini fal tövében ne mulaszszuk el föltenni a kérdést, hogy mi, a szocialistának nevezett tábor gazdaságilag és társadalmilag elzüllött országainak lakói nem vagyunk-e kisebbségben Európában ? Jobb helyekre (például Franciaországba) be se engednek minket, csak ha a határon igazoljuk, hogy előre kifizettük az ágybérletet és tényleg lesz mit ennünk. Nem fogunk arra kényszerülni, hogy hirtelen felindulásból betörjünk egy sajtáruházba. De a táborból nagy többségünk el sem juthat abba az irigylésre méltó helyzetbe, hogy a francia határon megalázzák. Ez állampolgárságánál fogva nem eshet meg vele. Ugyanis nem kap útlevelet Akik kapnak, például mi, azoknak pedig nincs igazi pénzük. Amijük van, amit a munkájukkal keresnek, a zsetont csak a barakkban váltják be, egyre kisebb darab kenyérre. Sehol másutt a világon nem fogadják el. j Ez a kisebbségben élő szomorú többség, a szocialista táborlakók oszlanak fel különféle kisebbségekre, többek között a magyarokra, akikből további kisebbségek válnak ki. Közülük kettővel, a zsidókkal és a cigányokkal foglalkozott a szombati tanácskozás. Sok évvel ezelőtt Kolozsvárt egy székely magyar poéta beszélt hajnali pálinkák mellett arról, hogy mi, magyarok vagyunk Európa új zsidói. A lakótelepi szomszédságunkban álló közért pénztárában pedig arról beszéltek nekem, ráadásul józanon, hogy az erdélyi menekültek az új cigányok. A cigányság ázsiai hagyományok szerint élő nép, mondta az egyik előadó. Nem szabad európai szemüveggel nézni. Hát igen. Csakhogy nekünk európai szemüvegünk van. Az is törött. Ettől még lehetne több a türelmünk. Több az ismeretünk. Szombaton napközben a Közgázon a magyar cigányság lélekszámát 300 ezerre, félmillióra taksálták. Estefelé bemondta a rádió, hogy az MCP ezentúl nem Molnár C. Pált fog jelenteni, hanem a Magyar Cigányok Pártját. Az MCP ugyancsak ezen a szombaton álakult meg, a mintegy 700 ezer magyar cigányt akarja képviselni. Helyet kér a Parlamentben is. Örülök neki. Örömmel osztom meg a felelősséget cigányügyekben is a cigány értelmiséggel, ha ők szervezik, legalább nem mondhatják majd, hogy én rontottam el. L

ehet, hogy lesznek eredmények. Több lesz a munkahely Szabolcsban. A szegény és gazdag bűnözök között csökken a cigányok aránya. És ha nem lesz annyi kiváltó ok, a magyarokból majd fogynak az előítéletek ... Mindez azonban mit sem fog változtatni azon, hogy az emberiség összessége van kisebbségben. Ha itt az írásom vége felé megint felmegyünk az űrbe, s alátekintünk, csak azt látjuk, hogy az összes kulcsfontosságú döntés az emberiség- fejé fölött születik. Néhány nagy ember, néhány nagy kormány fazekában a sokaság által fel nem emelhető fedők alatt készül a világ. Persze mindenütt élnek olyanok, akiknek rosszabb a többinél, illetve akiknek még a többinél is rosszabb. A mi reményünk, hogy ezen változtathatunk. Reménykednek és fiatalítanak Válságfórum vasárnap Elterjedt a szóbeszéd az újságírók körében, ahogy megérkeztek a miniszterek, jelkép erejű fogadtatásban részesülnek: néhány percig váratják őket a Deák! Ferenc Gimnázium kapujában. A zárt ajtók csak azoknak nyílnak meg. azok juthatnak be az aulába, akik arra érdemesek. Nos, a kapu' nyitva maradt — Csehák Judit egészségügyi, Derzsi András közlekedési, építési és hírközlési miniszter, Králikné Cser Erzsébet elnökhelyettes (ÁISH) és Halmos Csaba államtitkár (ÁBMH) előtt tegnap, vasárnap délután fél 4-kor. Mindannyian sietősen lépdeltek fölfelé, tán a szemerkélő eső elöl, vagy mert érzik, sok a dolguk... Glatz Ferenc művelődési minisztert is nagyon várták, el is ígérkezett, ám az a tárca, legalábbis vezetője. vasárnap sem ér rá vidéki közönségtalálkozóra Majd június második felében. A gimnázium aulájában Az ifjúságért, jövőnkért címmel tartottak vitát. Szerp 1 k ü iMMi r JrefP •Él" tSBBmmfJt SSf ^J^WMMcjjBpfr JTsSBl MBBH. aK JHB&A ^B^^^ÉÉÉmm^^ 4 vezője Rózsa Edit országgyűlési képviselőnk, a Parlament íiatalpárti lobbyjának egyik alapítója. (Ha emlékeznek: a tavaszi ülésszakon, amikor a 18 éve hozott ifjúsági törvény végrehajtásának tapasztalatairól tárgyaltak, elég kritikusan szólt, lapunkban pedig arról nyilatkozott: a lobby támogatókat keres, hogy a Nem kérdezett, hanem drámai élethelyzetet vázolva kért a fórum első hozzászólója, Tóth István. Életet kért, a feleségének, és annak a 300 szegedi rákos betegnek, akik egyik napról a másikra maradtak a számukra életet jelentő Celladam injekció nélkül. Nem a minisztertől, nem a hivatalnoktól, hanem az orvostól kért és várt segítséget. Az egymásnak ellentmondó nyilatkozatokból építkező, és immáron botránnyá érlelt Celladam-ügy második menetét a szociális és egészségügyi miniszter, Csehák Judit a következő adalékkal toldotta meg. Jóllehet, a betegek — mi több, már az egész magyar társadalom — a Szociális és Egészségügyi Minisztériumot, az Országos Gyógyszerészeti Intézetet szapulja a Celladam-injekció forgalmazásának váratlan megszüntetéséért, Kovács Ádám nem vétlen a napokban kialakult pariikban. A Celladam feltalálója ugyanis december 15-ig mindössze 100, ez év április végéig 2500 beteg-nyilvántartási dokumentumot adott át. Az eredeti megállapodás szerint viszont a Biofarm csak annyi beteg ellátását vállalhatja a későbbiekben, amennyi betegről dokumentumot számukra biztosítanak, hiszen a Celladamot még klinikai kipróbálásra kell bocsátani. Ez viszont a betegek korábbi —, tehát Kovács Ádám kezelésének idejéből — származó dokumentumok, zárójelentések birtokában lehetséges. A káosz tökéletes, az indulatok — érthetően — parttalanok. A tegnapi fórumon kisebbfajta tüntetést rendeztek a Celladammal kezelt szegedi betegek. Azzal az elhatározással jöttek el, hogy addig nem' távoznak, amíg a miniszter aszszonnyal érdemben az ügyükről nem beszélhetnek. Csehák Juditot — a fórumot követően — körbevették, és újra elismételtették a Celladam körüli legújabb történéseket, miközben saját sorsukat, tragédiájukat tárták a miniszter elé. A szívet-torkot szorító „tárgyalást" lezárandó, a miniszter asszony arra kérte a szegedieket kezelő doktornőt, küldje el az Országos Gyógyszerészeti Intézetbe minden, általa eddig Celladammal kezelt betegének dokumentumát. Csehák Judit ígéretet tett arra, személyesen fog közbenjárni annak érdekében, hogy a 300, eleddig Celladamot kapott szegedi beteg továbbra is hozzájuthasson az injekcióhoz. Ez mindenképpen megnyugtató ígéret a szegedieknek. De, hogy mi lesz a többi — a listáról lemaradt — magyar daganatos beteggel? A Celladam-botrányhoz, ami immáron vérré megy, csak annyit fűzhetünk: pillanatnyilagátláthatatlan ütközések zajlanak valahol, a kulisszák mögött. Mindez nem lenne oly tragikus, ha nem beteg emberek ezrei sínylenék meg ezt a játszmát. Kalocsai Katalin kormányprogramban méltó helyet kapjon hazánk ifjúsága.) A házigazda Kovács László, az iskola igazgatója volt. A vendégek 5—5 percet kaptak, szóljanak a mai — válságtól sújtott — fiatalságga. kapcsolatos elképzeléseikről Csehák: a szociálpolitikai intézkedések, eredmenyességéhez pénzt Ikell szerezni, hogy a 10, illetve 3-6 évre. valamint a mostani időkre tervezett lépéseket megléphessék. Derzsi: három alapkérdés van. Első a lakás. A tárca az építkezések feltételeinek megteremtésóért felel. E témában június végén társadalmi vitát szerveznék! Második: foglalkoztatás. Harmadik: oktatás. A távközlési ágazat fejlesztéséhez szükséges szakembergárda hiányzik — pótlását tervezik. Halmos reményeiről szólt. A bérezésben örökre elfelejtjük a? egalizálást... a bér legyen társadalmi-gazdasági kategória és a megélhetés alapvető forrása Magyarországon. A foglalkoztatáspolitika, reméli, céljában nem változik. Legyen, lesz mindenkinek munkája Magyarországon. A kormány szerepének kell alapvetően átalakulnia e kérdésben. A munkaerőpiac legyen valóban Piac, és ne csak nevében az. Elengedhetetlen az új munkahelyek kialakításának, a vállaikozókedv felélesztésének, a szükséges átképzéseknek ösztönzése. Végül pedig, szerinte, a munka törvénykönyvét, az egész szabályozást, úgy kellene megvariálni, hogy bürokratizmustól mentesen, zöld utat adjon a teljesítményeknek. Králikné jóval túllépte az 5 percet mondandójából a leglényegesebb talán: 1989 augusztusában megszűnik az Állami Ifjúsági és Sporthivatal. Kovács László ösztökélésére a vendégek újból nyiDM-EXKLUZÍV latkoztak, jelen gazdasági, társadalmi helyzetünkben milyen feltételét látják a pénzügyi biztonságunk! garanciáinak, az infrastruktúra fejlesztésének és az oktatás finanszírozásának. Mindezekről a kérdésekről oly sokat hallani manapság, hogy talán a válaszok ismertetésétől praktikus eltekinteni, s inkább azokra a fölvetésekre emlékeztetni, amelyeket a teremben ülőktől hallottunk. Tóth István felesége rákos. (A Celladamüggyel kapcsolatos, Szegeden elhangzott információkkal keretes írásunk foglalkozik.) Kérdezhetnék, ez a probléma hogy került az ifjúság asztalára, Tóth István figyelmeztetett: e tragikus betegségre mindannyian esélyesek lehetünk ... Meglehetősen furcsán reagált a szép számú közönség Szórádi Istvánnak, a Szolidaritás Szakszervezet helyi képviselőjének fölszólalására. Írásba foglalt pontjait nem volt módja fölolvasni, csak az első kettőt, miszerint vonják ki te-jesen és véglegesen a Magyarországon állomásozó szovjet alakulatokat, s a fölszabadult lakásokat adják a rászorultaknak, az egyéb létesítményeket pedig vállalkozók kapják meg; azrtán hogy lépjünk ki a Varsói Szerződésbői, mert így lakásépítésre forditható pénzt spórolhatnánk meg. Aztán a közönség kitapsolta. „Bárhová fordulok, nincs aki segítsen" — mondta egy nagymama, aki 25 négyzetméteren él két, tehetségles unokájával. Pincében tárolt ruhák közt keresgélik a tankönyveket, vajon ilyen körülmények között kell-e élniük ebben a városban egy reményteljes jövő előtt álló gyerekeknek . (hogy a nagymamáról ne is beszéljünk)? Két fiát nevelő apa érzékletes példákat hozott föl nevelési módszereinek hiá(Folytatás a 2. oldalon.) „Ha önkormányzati rendszer működne, akkor e8y-egy faluközösség el tudná dönteni, mit csináljon a földdel" — mondja Varga Csaba a Magyar Néppárt ideológusa lapunk munkatársának, Pacsika Emíliának adott interjújában. Valószínűleg az író, szociográfus több kijelentése ingerel másokat vitára. A beszélgetést mai lapunk 3. oldalán közöljük.