Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-19 / 142. szám

1989. június 19., hétfő 5 Ötvenhét év az egyetemen Mezősi József 1932-ben kezdte tanulmányait a szegedi Ferenc József Tudományegye­temen. s ma. 57 évvel később is minden nap bejár, immár nyu­galmazott professzorként. Ok­tatói tevékenységét díjtalan gyakornokként kezdte, s most itt díjtalanul dolgozik — töb­bek között az ásványtani, geo­kémiai és kőzettani tanszék történetének megírásán —, mert Magyarországon élünk és a kalendárium 1989-et mutat. Mezősi professzor tegnap volt 75 éves. — Ez csak szerencse dolga — mondja —. nem érdem, te­hát ne is csináljon túl nagy. ün­neplést körülöttem Kollégái úgy ismerik, mint pontos és szigorú embert, aki sohasem veszíti el jó kedélyét. Tapasztaltam, hogy életműve közelében, a tanszék gyűjtemé­nyében érzi igazán otthon ma­gát. mert a csodálatos ásvá­nyok és kőzetek sokkal inkább szóra bírták, mint az újságíró kérdései. A gyűjteményhez illeszkedő történet, hogy amikor a szegedi egyetem visszaköltözött Ko­lozsvárra, sokan elhagyták a tanszéket. Mezősi József ma­radt. mert úgy vélte, átmeneti ez az állapot. 1940-et írtak ek­kor. Koch Sándor lett a szegedi ásvány-kőzettani tanszék veze­tője. — 1940-ben megadatott an­nak lehetősége, hogy számos új dolgot megismerhessünk. Egy Mezősi professzorról, születésnapján tanszék mindig igyekszik be­gyűjteni a begyűjthetöt. így mi is — a földtani megismeréstől hajtva — bejártuk a visszacsa­tolt területeket. A nagybányai ásványfeldolgozó gyár igazga­tójának gyönyörű gyűjteménye volt. segítettünk a meghatáro­zásában. Jó kapcsolatokat épí­tettünk ki a bányászokkal, mert a szerencse mellett ez a gyűjtés másik fontos pillére. Az észak-erdélyi Gutin-hegység­ben geológiai térképező mun­kát végeztem, bejártam a sóvi­déket. vezettem hallgatói ki­rándulásokat is. — Ma használják odaát a tér? képeit? — Biztosan nem lehet tudni, de valószínű, hiszen az ötvenos években két dolgozatom is megjelent Iasiban. — Akkoriban hány hallgató veti részt a tanulmányi kirándu­láson? — Nyolc-tíz hallgató tanult egy szakon. Akkor még messze voltunk az ötvenes évektől, amikor 120-ra is emelkedhetett egy szak létszáma. — Ugy tudom, hogy a Délvi­déken is dolgozott. — A Délvidéken azért, mert még 1937-ben megpályáztam egy tanári állást és a magyar területek visszacsatolásakpr neveztek ki. 1941-ben. Szabad­kára. gimnáziumi tanárnak. De három hónap múltán Koch Sándor visszahelyeztetett Sze­gedre. a tanszékére. — Baráti viszonyban volt a professzorával? — Igen. Ez azért lehetett így. mert egy évig mindketten facérok voltunk, reggeltől estig együtt dolgoztunk, közösen ebédeltünk, csak éjszakára vál­tunk el. Minden anyagot átvizs­gáltunk. segédanyagokat készí­tettünk a hallgatóinknak. — Annak a monográfiának, amelyet ön állított össze, a Koch Sándor Gyűjtemény képezi az alapját? — A Magyarország ásvá­nyai. ahogy a címe. is mutatja, csak a mai területen föllelhető anyagokat mutatja be. A há­ború alatti gyűjtés eredményei viszont itt láthatók a tanszéki kőzettárban. Ami a monográ­fiát illeti: Koch Sándor 400 ol­dalas munkája 1966-ban jelent meg. az általam szerkesztett és 556 oldalra bővített változat 1985-ben. Koch professzor 1983-ban halt meg. tehát a munka nagy részét folyamato­san beszélhettem meg vele. — Professzor úr. ön olyan bensőségesen tud beszélni ezek­ről az ásványokról, nem érinti meg a hit például akkor, amikor dús fenyőerdő képét adja egy darabka antimonit? — Nézze, én piarista gimná­ziumban végeztem, ez megha­tározta az életem. Dlusztus Imre E b I a. Samu Attila színházának nincs szfnpada. Tere van. Á színpad beékelődik a néző­térbe. itt foglal helyet a darab egyik legfontosabb, bár egyet­len pillanatra sem mozduló, mert élettelen figurája: a bál­vány. isten karikatúrája. Az.ó nevében gyilkolnak és gyilkol­tatnak a játék során. Lesz még róla szó. "Az Ebla szerkezetileg két el­váló részét a szereplök soroza­tos metamorfózisa kapcsolja össze. Az elsó rész ideje, az Elba. egy több ezer évvel ez­előtt létezett emberi civilizáció ideje. Samu azonban még visz­szább megy az időben, a törté­net kezdete mítosz előtti. A játék tere ekkor még tiszta és majdnem üres. Öregasszony jön. arcán idióta vigyorral si­kongat: „Krisztus feltámadt ha­lottaiból!" Anakronizmus? A megváltás eszméje idősebb a Megváltónál, az emberrel egy­idős. A Krisztus pedig csak egy név. Itt és most meg lehetne tölteni élettel és jelentéssel. Lehetséges-e ez egy halott isten jelenlétében. Meglehet, erre ad választ a darab. Az öregasz­szony színes rongyokat szór szerte a színpadon. Férfipáros táncol a tér jobb oldalán. Be­szélgetnek. „Van barátnőd?" „Van." „És neked?" „Nincs". „Barátod?" „Ühüm:" Stilizált androgünök, készen a szétvá-. lásra. Hosszú hajú. meztelen fiú sörényét fel-felkapva horkant, lábával kapar, ó a Ló. Jelenléte szabadságot és természetessé­get áraszt. Négyéves forma kis­lány jön a színre, rendezgeti az időközben szétszórt tárgyakat. Később még sokszor teszi ezt. Egy lány ugróiskolát játszik. Az öregasszony közben átvál­tozik. késsel kezdi üldözni a Lovat. Közben újabb tárgyak, csiga és kagylótörmclékek, bú­tordarabok. lepedők, vásznak vándorolnak a színpadra. Ki­mondhatjuk: van már történe­lem. Az idő mérhető, persze a múlt felhalmozódó hordaléka amiképpen segít, úgy gátol is ebben, mert a szemét bepiszkít és ellep. És a káosz meg is elevenedik. Hörgó, sziszegő, olykor egy­más felé maró. vonagló emberi testek kavalkádja támad a Lóra. A Ló étre megmutatja az arcát, vagyis emberi mozdula­tot tesz. Még nem az. de már szembeszáll, szelídítené a ká­oszt. Majd a testére lepedőt csavar, szembefordul a közön­séggel és mutatja hogyan tanul beszélni. Magábaforduló, zárt állati arc. kifejezéstelen, de már gagyog, lassan-lassan sza­vakat formál. Végül megszület­nek az elsó mondatok: „A bűn a gondolatban él. A bűnt meg kell büntetni... " Ezek a mondatok már átve­zetnek a darab máso.dik. némi­képpen cselekményesebb felé­be. A történet tere és ideje konkretizálódik. A színhely Párizs, a forradalom évei alatt vagyunk. Danton és Robes­pierre összeütközését. a király perét láthatjuk, többek között. A Lovat ábrázoló figura lesz Robcspierrc. korlátolt és buta barom, aki csak a magáét hajtja, miközben ölni akar az erény nevében, s láthatólag igen ellenszenves teremtőjé­nek: a rendezőnek is. Ezért ábrázolja egyszerűbbnek a kel­leténél. Danton intelligens vi­lágfi. nem kévés perverz színe­zettel. Emberibb, bár neki sem hihetünk. Lajos jól megfor­mált. Finom és sápadt figura. S hogy áldozat lesz. akár Dan­ton, nem keveset ír a javára a megformálás gesztusában. Samu színházában mégsin­csenek emberek, személyisé­gek vagy jellemek. A színészek dekorációk, bábuk, maszkok a semmi előtt. Festékek egy fa­lon. amit nevezhetünk történel­mi kivonatnak. A szereplők egy halott isten nevében be­szélnek. Meglehet, őt (is) játsz­szák el. Esélyük sincs életre kelni. üOfíOVAtU go-r' I Amikor minden megtörtént, a színészek iál:>zani JS£Z4?BÉ|L Frizbi kerül elő. amit elöször csak egymásnak, majd a közön­ségnek is dobálnak. A játék pedig, ha elég önfeledt, paradi­csomi állapot. Vagyis kezdőd­hetne minden elölről. Csak­hogy a nézők elveszik a dobó­korongot. Nem dobják vissza. A színész tanácstalan, majd ránt egyet a vállán. Keresek másikat, mutatja a mozdulat. Ez azonban már nem az igazi. Nem veszi észre, pedig megtör­tént az első bűn. A közönség kifelé indul. Az Ebla című előadást a 8,15-ös alkotócsoport színhá­zában láthattuk. Színhely: au­ditórium maximum, időpont; 1989. június 14-e. Rendezte: Samu Attila. Darvasi László „Megint egy félmegoldás" A művelődési miniszter nem­rég bejelentette, hogy az.orosz nyelv a jövőben nem lesz köte­lező tantárgy. Helyette más. nyugati nyelveket tanulhatnak a gyerekek. Az iskolákat a szü­lök azóta azzal bombázzák: me­lyik ez a nyelv? angol? német? francia? Az orosz nyelvtanárok pedig egyre kényelmetlenebbül érzik magukat. A megyei tanács és a TIT kétéves tanfolyamot indít, me­lyen az orosz szakosok egy másik idegen nyelvet sajátíthatnak el. Erre a tanfolyamra a szegedi, szakos tanárok 80 százaléka már jelentkezett is. hiszen a valami­vel több mint száz orosz tanár közül csupán ötnek van angol és kettőnek német középfokú nyelvvizsgája. Az ÁBMH átkép­zési alapjából 45 személynek biz­tosítható a képzés költsége (egy före 25 ezer forint jut. 19 ezer magára a tanfolyamra. 7 ezer a helyettesítés költségeire). — Megint szétrombolunk va­lamit, úgy. hogy helyette nem tudunk jobbat adni -r mondja Dévai Kálmánné, a megye orosz nyelvi vezető szaktanács­adója. — A fáradt, agyonstra­páit tanárok — javarészt nők — borzasztó nagy terhet vállalnak az átképzéssel. Elöször is nehéz két év alatt, heti néhány órában egy nyelvet tökéletesen elsajátí­tani. a tanítás metodikáját pe­dig szinte lehetetlen. Egyetlen könnyebbségük az, hogy van már némi jártasságuk a mód­szertanban. — A szülők viszont joggal gondolják, hogy már szeptem­bertől lehet az orosz helyett mást választani. — Ez nem ilyen egyszerű. Legfeljebb lépcsőzetesen lehet bevezetni az angolt, vagv más világnyelvet. Nem irigylem az iskolaigazgatókat, akik nehe­zen tudják megmagyarázni a szülőknek, hogyegvik napról a másikra, lehetetlen eltörölni az oroszt,. A v álaszthatóság egye­lőre azt jelenti, hogy a legtöbb iskolában az orosz és az orosz között lehet választani. — Hogyan választják ki a 45 átképzendót? — Igen nehéz lesz igazságos kiválasztásuk. Egyébként őket a továbbtanulás anyagilag is érinti, hiszen hozzá kell járul­niuk bizonyos összeggel a kép­zéshez, sikertelen vizsga esetén pedig vissza kell fizetniük a ta­níttatásukra áldozott pénzt. Farkas Katalin, a pedagógiai intézet vezetője, aki az előzetes megyei felmérést kezdemé­nyezte. így érvel: — Megint félmegoldást vá­lasztunk. Kétéves gyorstalpaló­val nem lehet nyelvtanárokat képeznú Kár. hogy a politiká­hoz kötjük ezt a változtatást is. A kampányszerű, elhamarko­dott intézkedések soha sem ve­zetnek messzire. Ne felejtsük el. hogy szláv nyelvi környezet­ben élünk, arról nem is be­szélve. hogy az egyre fejlődő I Mi lesz az orosszal? kelet —nyugati gazdasági kap­csolatok miatt az orosz nyelvre a jövőben is nagy szükségünk lesz. Bokányi Dezsóné, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola orosz tanszékének oktatója kér­désemre elmondta: egyelőre nem csökkentik a keretszámot az orosz szakon. A leendő hall­gatók ugyanis már idén már­ciusban beadták a felvételi ké­relmüket, nem tudhatták, hogy fordul a világ. Jövőre nyilván kevesebben fognak jelentkezni az orosz szakra, így magától megoldódik a kérdés. Egyébként a főiskola már évekkel ezelőtt elkezdte az átszervezést. Az oroszt másik idegen nyelvvel párosították, így akinek a másik szakja né­met, angol vagy francia, annak könnyebb lesz elhelyezkedni. Azok a hallgatók, akik orosz szakon kezdték el tanulmányai­kat, nyilván diplomázni akar­nak e nyelvből is. A szeptem­berben induló nyolc új csoport­ból viszont ötben egy másik nyelvet is választhatnak a főis­kolások. A legfontosabb az, hogy jó nyelvtanárokat képezzenek a főiskolákon és az egyetemeken, tekintet nélkül a nyelv keleti vagy nyugati voltára/- mondja Bokánvi Dezsóné. P. E. A miniszter közleménye — A művelődési miniszter közleményt adott ki az idegen nyelvek oktatásáról az alap- és középfokú nevelési-oktatási in­tézményekben. Ebben egyedi megoldásként engedélyezi ; hogy az 1989/90-es tanévtől az intézmények határozzák meg a kötelező tantárgyként oktatott választható idegen nyelveket. Változatlanul kötelező az álta­lános iskolákban egy, a közép­iskolában — az intézmény típu­sától függően — egy vagy két idegen nyelv oktatása. A szabad nyelvválasztásra való áttérés feltételei a követ­kezők: — A választott idegen nyelv bevezetése az általános iskolák 4.. (legfeljebb 5.) évfolyamá­tól. szakosított tantervű okta­tás esetén a 3. évfolyamtól, il­letve a középiskolák 1. évfolya­mától felmenő rendszerben történhet: — A nevelési-oktatási intézi ménnyel munkaviszonyban álló-főfoglalkozású orosznyelv­szakos pedagógusok foglaíkoz-. tatását biztosítani kell. s lehe­tővé kell tenni számukra újabb nyelvtanári szak megszerzését. Nyelvoktatásra csak az a pe­dagógus alkalmazható, aki az adott nyelvből előírt tanári ok­levéllel rendelkezik. (A válasz­tott idegen nyelvet az általános iskolában taníthatja olyan kö­zép- vagy felsőfokú nyelvvizs­gával. tanítói szakkollégiumi végzettséggel rendelkező peda­gógus is. aki vállalja a nyelvta­nári oklevél megszerzését. A középiskolában olyan felső­fokú nyelvvizsgával rendelkező nyelvszakos pedagógus is tanít­hat. aki vállalja, hogy a válasz­tott nyelvből is megszerzi a nyelvtanári képesítést.) A nyelvválasztásnál — az is­kola lehetőségeit figyelembe véve. a szülői munkaközösség véleményének kikérésével — a nevelőtestület dönt. A döntés­nél az alap- és a középfokú nevelési-oktatási intézmények­nek célszerű kölcsönösen figye­lembe venni azt. hogy körze­tükben milyen idegennyelv-ok­tatás folyik. A választott idegen nyelvok­tatására a jelenlegi óratervben előírt órakeret használható fel. Az oktatás a középiskolákban a miniszter által kiadott neve­lési-oktatási tervek alapján, az általános iskolában az úgyne­vezett második idegen nyel­vekre érvényes tantervek adap­tációjával folyhat. A választott idegen nyelv oktatásához az ál­talános iskolában a szakosított tantervű osztályok számára en­gedélyezett tankönyveket, va­lamint a fakultatív foglalkozá­sok foglalkozások idegen nyelvi programjait lehet igénybe venni. A középisko­lákban az adott nyelvre jóváha­gyott tankönyveket kell hasz­nálni. A szülők beleegyezésé­vel egyéb nyelvkönyvek is fel­használhatók. Azokban az általános isko­lákban. amelyekben jelenleg szakosított tantervű idegen­nyelv-oktatás folyik, az orosz nyelv órakerete — bármelyik évfolyamon — vagy az adott idegen nyelv, vagy egy másik idegen nyelv oktatására is fel­használható. Ebben az esetben is lehetővé kell tenni az orosz nyelv választhatóságát azon ta­nulók részére, akik ezt igény­lik. A nemzetiségi nyelvet ok­tató. a nemzetiségi tanítási nyelvű, valamint a kétnyelvű nemzetiségi általános iskolák­ban az orosz nyelv bármelyik évfolyamon fakultatív tan­tárgyként tanítható. A felsza­baduló órakeret a nemzetiségi nyelvet oktató iskolában a nemzetiségi nyelv óraszámá­nak növelésére, a nemzetiségi tanítási nyelvű, a kétnyelvű nemzetiségi iskolában pedig más idegen nyelv oktatására is fordítható. (MTI) „A Föld a mi cellánk, s falai addig állnak, amíg figyelembe vesszük a rájuk ható gravitá­ciós törvényt, a falakra festett képek addig szolgálnak gyö­nyörűségünkre, amíg elfogad­juk a falak természetét. Mert ha szándékunkban állna ki­törni valamelyik oldalon, ab­ban biztosak lehetünk, hogy a legveszélytelenebbnek tűnő gerenda pontosan ránk les ha­talmas súlyával." Ezekre a gondolatokra vé­letlenül bukkantam egyik cé­dulámon, éppen akkor, ami­kor az új vadászati törvényter­vezetet tanulmányoztam. A lényeg: aki 200 hektárnál na­gyobb földterületet birtokol. szabadon rendelkezhet a föld­jén elő. vagy azon áthaladó vadállománnyal. Pontosab­ban: azt az állatot lövi le a földjén, amelyiket akarja. Próbálok rájönni a törvény fogalmazójának jobbító szán­dékára. de ha belegondolok a következményekbe... Vadászat utolsó vérig Kezdjük a pozitívumokkal. A földtulajdonos mindenkép­pen jól jár. hiszen asztalára termcszet-adta. vagyis ingye­nes vadas ételek kerülhetnek. Ám hogy maga is vadtenyész­tésbe kezd. merő ábránd: ta­lán százból egy és fél ha akad ilyen ember. És ezzel kifújt a törvény jobbító szándéka. Nézzük, mi kerül a mérleg másik serpenyőjébe. A jól is­mert tény. hogy a Földön mű­ködik egy táplálkozási lánc. Leegyszerűsítve: a növények a földből és a napfényből nye­rik életüket, a növényeken a növényevő állatok élnek, a növényevőket a ragadozók kebelezik be. és láncolatunk végén az ember, ki mindhá­rom tajta táplálékért egy­aránt rajong. (Néha persze egy-egy ragadozó elfogyaszt óvatlan vadászokat, de ez a kivétel csak erősíti a sza­bályt.) Akkor most próbáljuk meg elképzelni, hogy mi történik hazánk területén u vadállo­mánnyal. ha szabadjára lesz engedve a pufogtatdsi kedv. (Ha puskával nem is tud min­denki bánni, hurkot mindén rátermett férfiú tud készí­teni.) Érzésem szerint nem­hogy szakadozni kezd majd a láncolat, hanem a legmesz­szebbmenókig felfokozott va­dászati intenzitás állatfajokat fog elpusztítani. Hogyan gon­dolkodik a földtulajdonos? „Miért ne lőném le, ha tör­vényadta jogom van rá!? " Ho­gyan gondolkodik egy hivatá­sos vadász (persze csak az, aki ezek után nem mond le a fegy­verengedélyéről is?) „Ha én nem lövöm le, akkor más! In­kább az enyém legyen a tró­fea." (Arról nem is beszélve, hogy a vadászatnak az emberi élet megóvására vonatkozó törvényei is vannak és nem hiszem, hogy ezzel olyan so­kan tisztában lennének.) A mérleg másik serpenyő­jébe tehát vadállományunk létének veszélyeztetése kerül. És ha nem a hasunkkal gon­dolkodunk. akkor nem talál­hatunk kellő megfontoltságot ebben a törvényben, amely — szerencsére — még csak előkészítési állapotában van. Talán csak akkor láthatnánk némi józanságot a törvény­hozó gondolkodásában, ha kertjeink pazar virágaira lép­ten-nyomon özek támadná­nak. vagy ha csintalan nyulak vetnék magukat répaföldje­inkre, netán az esti könnyű légáramban szarvasok agan­csai tépnék le az ablakon ki­libbent függönyt. De ez a ve­szély távolról sem fenyeget. Bánffy György színmű­vész. országgyűlési képviselő hasonló érveléssel a törvény elvetését javasolta. Maradék nyulak! Egyelőre ne reszkessetek! Podmaniczky Szilárd

Next

/
Oldalképek
Tartalom