Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-17 / 141. szám

2 1989. június 24., szombat 260 A nemzeti gyász napja (Folytatás az 1. oldalról.) dalmi bizottságok, munkástanácsok nevet. Külföldről hazahozott, lyukas zászlók alatt lépkednek ősz emberek és a gyerekeik. Van nemzeti zászló, amit fekete szövettel foltoztak be. Amerikából, Chicagóból tért haza az a kivágott közepű zászló is, amely a forradalom alatt a Parlamenten lobogott, és most az ismeretlen, forradalmár üres koporsóját borították be vele Fél egy előtt pár perccel az egykori harcostárs kért bennünket, hogy rójuk le kegyeletünket Magyarország kivégzett miniszterelnöke, Nagy Imre és vértanú társai, GimcE Miklós, Losonczy Géza, Maiéter Pál, Szilágyi József és a forradalom leverését követő megtorlás több száz áldozatának ravatalánál. Konduljanak meg a harangok, szólaljanak meg a gyárak kürtjei, álljon le egy percre az országban a munka. „Honfitársaim, emlékezzünk!" — szólt Göncz Árpád, s a tömeg néma csöndben várta a harangszót, ulana együtt elénekeltük a Himniczt, és Nagy Imre hangja szólt hozzánk a hangszórókból. 1056. október 30-i beszédéből hallottunk egy részletet. Őrizzük meg október vívmányait — hangzott a Hösök terén, s utána a ma különösen megszívlelendő felszólítás: „Ne folyjon testvérvér hazánkban!" Fél kettő előtt 5 perccel elindultak a ravatalhoz a halottszállító autók. Húszat állított ki belőlük a temetkezési intézet, s összesen 60 embert, itt a téren s kint, a 301-esben. Egy AJ-s Lada vezeti a gyászautók konvojét. Az elsőkbe csak a koszorúkat teszik, az. utolsó hatba a nevtelen mártírt, Nagy Imrét és négy társát. Két óra előtt elindulnak a rákoskeresztúri új köztemetőbe, a Kozma utcába, ahonnan idehozták őket. Széled a tömeg. Aki eddig nem tehette, most elhelyezi virágait a lépcsőkön. Néhányan csokrot kötnek a szemközti jugoszláv nagykövetség vaskerítésére. A Dózsa György úton frissen legalizálódott, tegnapi szamizdadokat ártónak Magnókazettán '56-os rádióműsort vásárolhatunk. A Kozma utcai köztemető 301-es par cellájában nem is oly rég nem lehetett megjelölni a sírokat. Az idén a kivégzettek „előjöttek" az illegalitásból. Vadonatúj kopjafák törnek a júniusi égnek, alattuk kőlapokon a nevek. A fiatalkorú Mansfeld Peteré például, 1941-ben született, 15 éves volt '50 októberében. És körülötte a többiek" Réniás Pál, 1930; Szendi Dezső, 1925; Szabó Pál, 1915; Somogyi Tibor, 1935. Mellettük egy másik kopjafán nincs név. A fekete szúrni és a nemzetiszínű szalag talán a testvér látogatását őrzi: ..Születésnapod megemlékezésére, István." fo> a sok ismeretlen! Őket apró cölöpök jelölik És a korábbiak... A parcella még gondozat lan részében az 1950-ben, '51-ben kivégzettek keresztjei. Az egyiken gondosan lekalapálva B név. Ez a pénteki nap — meglehet — sokkolni fogja a magyar népet. Milliók a televízió egyenes adásából tudták meg, hogy mi történt, mi folyt körülöttünk. A Párizsban megjelenő Irodalmi Üjság 1983/l-es száma irt arról, hogy a rákoskeresztúri temető déli sarkában, az elhagyott rész után, a főbejárattól gyalog félórányira négy sáv: két keskenyebb az 1956-ban és 1959-ben meggyilkoltaké, két széles az 'ö7-eseké es az '58-asoké. Az Irodalmi Újság e cikkében. nem emlékezett meg a később, '00ban, 'Cl-ben, '62-ben kivégzettekről. Hiszen nem járt mindenki úgy, mint Mansfeld Péter, akit 16 évesen akasztottak föl. A többi fiatalkorú a siralomházban várta ki tizennyolcadik születésnapját, amikor érettnek találták a hóhér kötelére. A halálra Ítélteket a Kozma utca 13.-ba, a gyűjtőbe szállították, ahol az úgynevezett kisfogház magánzárkáiban tartották őket fél koszton. Se cigi, se olvasmány, se csomag, se levél. A „jog"-€rössé vált halálos ítélet után, reggel 6 előtt két erős fegyőr kisérte az elitéltet a vesztőhelyre, fején gázmaszkkal, hogy ne kiabálhasson. Este a kisfogház melletti hátsó kapu kinyílt, kijött a gumikerekű, zárt lovas kocsi, bakján két fegyőr, ts átvitték a halottat a gazos parcellába — így a párizsi Lap. Ezt a cikket Nagy Imre kivégzésének 25. évfordulóján kevesen olvashatták. Akkor még elkobozták a határon, a postán az Irodalmi Újságot is. Zárt anyag volt a történelmünk. A sírokba, amiket Nagy Imre miniszterelnöknek és sorstársainak ástak, ma belenézett a nemzet, és egy pillanat alatt vált felnőtté. Nehogy túl erős legyen a mai sokk. A kivégzett miniszterelnök sírja a 301es. parcellában van, ott, ahová 1961-ben, kivégzésé után majdnem három évvel temették. Mellette az ismeretlen forradalmár jelképes hantja. Négy társa a 300-as parcellában kapott örök nyughelyet. Mostantól kegyeleti park van itt, a temető végében, nem messze a betonkerítéstől. Autóút és forgalmi táblák vezetnek ide. Párizsban tavaly avatták fel a mártírok síremlékét, Budapesten tegnap, vidéken mikor? A papok sírtól sírig jártak. Követték őket a hozzátartozók, a felekezetük hívei. Az öt nagy dísztemetés mellett körben mindenütt temettek tegnap délután a 301esben. Sok család végre megtarthatta, harminc év után, a temetést. Oszlanak a legendák. Még a szegedi Bibó-tanácskozáson is úgy hittük, hogy Mansfeld Pétert fiatalkorúként végezték ki. Tegnap, a délután vége felé megtudtuk a Kozma utcai temetőben, hogy az ö tizennyolcadik születésnapját is türelmesen kivárta a hóhér Budapest, 1989. június 16. Zelei Miklós A nyitott sírok felett Gimes Miklós újságíró sirhamtjánál az egykori újságíró kolléga az Irodalmi Ujsag 1956 előtti szerkesztője, a ma Svájcban élő Mol. nár Miklós mondott búcsúbeszédet. „Utján, közös tévutainkon is az a kívánság vezette, hogy emberibb, szabadabb és igazságosabb társadalomban élhessenek honfitársai. Amikor felismerte, hogy zsákutcába jutott minden társánál következetesebben vonta le a tanulságot, haláláig hű volt a felismert igazsághoz. Miklós senkinek sem tartozik számadással. Fiatal élete árán számot vetett és számot adott mindenről, de hűtlen lennék hozzá, ha elhallgatnám, hogy nem a vezeklés óhaja, nem valami öntépő bűnhődés keresése vezette, mint egyesek hittek róla es mondották is. Az igazságot kereste, az igenyes elme és a kritikus lelkiismeret szigorúságával Gimes Miklós az utolsók között volt akik még akkor — az 1956-os forradalom után — egy gyertyánvi fényt gyújtottak az éjszakában. Illegális lapot indított, amelynek az Október 23. címet adta. Béke hamvaidra, Miklós! Kisérje emlékedet hiven az, ami az életben vezérelt: a szellem és a szerelem!" Losonczy Gézától, Nagy Imre kormányának egykori államminiszterétöl a család és a régi barátok nevében Gyenes Antal búcsúzott „Tobb mint három évtized után állhatunk itt, hogy tisztességgel búcsút vegyünk tőled. Háborgó szívünk ezért megnyugszik — de nem nyugodhat meg ha népünk és hazánk sorsára gondolunk. Mégis bíznunk kell azokban, akik őszinte elkötelezettséggel harcolnak ezért a népiért, a válságból való kilábalásért Bízunk a népben, hogy felismeri azokat, akik érte harcolnak őszintén, tettel és nem csak szóval. S bízunk abban a nemzedékben, amelynek tagjai most olyan idősek, mint mi voltunk, amikor összetalálkoztunk. s amely nemzedék tagjai megvívják saját harcukat meggyőződésükért. és tenni fognak népünkért." Maiéter Pál vezérőrnagyot, honvédelmi minisztert — a család kérésének megfelelően — evangélikus egyházi szertartás mellett helyezték végső nyughelyére. Nagy Imre koporsója mellett először Méray Tibor mondott búcsúbeszédet: — Nagy Imre, Magyarország törvényes miniszterelnöke négy évtizede — Nagy Ferenc száműzetésbe kényszerülése óta —, az első és az egyetlen, akit 1956-ban nem külső parancs és belső diktatúra, nem előre meghamisított választás hanem a nép akarata emelt tisztébe. Magyarország szabadságának és függetlenségének vértanúja! Eljöttünk ide, hogy még egyszer találkozzunk veled és búcsút vegyünk tőled. Nagy Imre, a Parlament egykori elnöke, aki székfoglalójában azt mondotta: — „A demokrácia híve vagyok, s legnagyobb vívmányának, a szólás szabadságanak vigyázó öre leszek." Az egészen újjászülető parlamentáris demokrácia, a szabad . választások, a többpártrendszer hívei eljöttek ide, hogy leróják kegyeletüket sírodnál. — Nagy Imre, aki kitártad a börtönök ajtaját, aki megszüntetted az internáló táborokat, a kitelepiteseket, a kuláklistákat. itt vannak az elmúlt 40 év meghurcoltjai, megalázottjai, ess a büntetlenül büntetettek, akik neked köszönhették, hogy újból felemelhették a fejüket. Nagy Imre, aki 1954ben egy beszédedben a fiatalokról szólva először merészelted kiejteni azt az eretnek szót, hogy kismagyarok. Itt állnak most koporsód mellett azok, akiknek bölcsője halálod után ringott itt áll az ifjúság, a magyar jövő. — Imre bácsi! Drága szeretett mesterünk! Szemünk felnyitója! Nem vezérünk, de atyai vezetőnk az önkény elleni harcban! Fiatal életünk, legszebb éveink Imre bácsija! Eljöttünk erre az utolsó találkozóra rni, akiknek megadatott, hogy ismertünk, hogy híveid és küzdőtársaid, olykor vitázó partnereid lehettünk. akiket bizalmaddal megtiszteltél. őrizzük kézfogásod melegét, hangod mély zengését, hangsúlyod somogyi dallamát, bajuszpödrő kézmodulatodát, szemed kömor villanásait és felengedő mosolyát. Ismertük és ismerjük elveid és céljaid tisztaságát, makacs kitartásodat, mint ahogy ismertük habozásaidat és tévedéseidet is. De éppen így voltál ember, egész ember, emberi ember azok között, akik a többi ember fölött állóknak képzelték magukat. Húsz-harminc évvel voltál idősebb legtöbbünknél. . — A nemzet tudja, a világ tudja és a hatalom mai birtokosainak is tudniuk kell, hogy mindaz, ami az elmúlt hónapiokban történt, kihantolásotok a jeltelen sírokból, a niai ünnepelyes temetésetek nem a rendszer ajándéka. Mindezt a nép vívta lká, a ma egy éve, kivégzésed 30. évfordulóján még rendőri erőszakkal szétvert magyar ifjúság vívta ki. A nemzetközi közvéleménynek, az Egyesült Államok konzervatív és a Portugál Köztársaság szocialista elnökének, az Európai Parlament liberális elnökasszonyának, Párizs polgármesterének, a legkülönbözőbb országok képviselőinek szenátorainak. 27 Nobel-díjasnak, az Emberi Jogok Nemzetközi és Magyar Ligájának összefogása kényszerítette ki. A te életed a hibáival is tanit. 1953->ban és 1956-'ban is túl könnyen hittél a báránybőrbe bújt farkasoknak, akik az elsó alkalommal "kimutatták a foguk fehérjét, és részt vettek a szétszaggatásodban. Megtanultuk a sorsodból, hogy ne tékozoljuk a .bizalmunkat, hogy ne a szavaknak, hanem csak és kizárólag a tetteknek higgyünk. — Imre bácsi, a sírodat, e sírt, ahol a nemzet nem süllyed el, hanem ahonnan újjászületése kezdődik, e sírt népek veszik körül, s az embenmilliók szemében nemcsak gyászkonny ül, de ott villog benne a tisztelet, a csodálat is. — A Szovjetunió sokszorosan nagyobb és hatalmasabb nálunk. Ha akar, megint eltiporhat minket. De űj vezetőinek az elmúlt 33 év történetéből megkell tanulniuk, minél mélyebbre tapiosnak másokat, ők magúik kétszer olyan mélyre süllyednek Legyenek végre őszinte, békés és egyenrangú barátaink! Őszinte, békés es egyenrangú barátokra fognak találni bennünk. — Nagy Imre és mártírtársai lettek légyen bár kommunisták, nem kommunisták vagy antiko'mmunisták, nem olyan Magyarországért adták az életüket, és a túlélők sem olyan Magyarországért vettek részt a forradalomban, ahol a máris többmülónyi szegények még szegényebbek lesznek, s ahol pöffetegen hivalkodhatnak a könnyű pénzszerzés ügyeskedői. Márpedig ez a veszély fennáll. Legyen ir a sebre az, hogy ma osztozik gyászotokban 15 millió magyar és az egész civilizált világ. Legyen ír az, hogy Nagy Imre neve, amíg magyarok élnek a földön, e nép hálájában és emlékezetében halhatatlanul, kitörülhetetlenül élni fog." Kopácsi Sándor, Budapest egykori rendőr-főkapitánya, a Nemzetőrség országos parancsnokának helyettese is búcsúzott Nagy Imrétől. — Hiszem. hogy Nagy Imre politikai programja és végakarat támadt fel ezen a napon, és ez az, ami kivezetheti országunkat a válságból. Az újrakezdés, a megújulása, az éfetakarat programja. Június 16-át, az 56-os forradalom és szabadságharc gyászünnepének tekintjük, melynek a megbékélés napjává kell magasodnia. A bűnbak-keresés és a bosszúállás helyett a megbékélés szellemére, társadalmi békére van szükség. Ez nemcsak nemzeti érdek, de ezt követeli egyre növekvő hírünk, nevünk is a világban. Miért ne a magyar nemzet legyen ebben is példamutató, amely oly elszánt és nagyvonalú tudott lenni forradalmaiban. jelesül az 1956-os októberi napokban is. A család akarata, hogy Nagy Imre a 301-es parcellában, az egyszerű harcosok között találjon végső nyughelyet. Jelképe ez annak a szolgálatnak és áldozatnak, amelyet a magyar népért, a jövőért hozott. Szilágyi József sírjánál Lőcsei Pál újságíró, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének nyugdíjasa mondott búcsúszavakat. Szilágyi József koporsóját mindmáig az ellene elkövetett bünok átláthatatlan sötétsége borítja — mondotta. Jogi képzettségével hozzájárulhatott volna a törvényalkotás és a törvénykezés európai ihletésű űj rendjének felépítéséhez. Felnőttként szerzett tudásával részese lehetett volna a mezőgazdaság műszaki korszerűsítésének. A végére értek a kivégzettek névsora felolvasásának, „1956 minden hősi halottja és mártírja" előtt tisztelegtek. A fáklyatartók minden fáklyát kioltottak, majd az ismeretlen forradalmár üres koporsóját Nagy Imre koporsója mellé vitték. Itt Forgács Ferenc (Politikai Foglyok Szövetsége) mondott először beszédet. Harminchárom ev választ el bennünket a véres, tragikus eseményektől. — Ez idő alatt nem egy drága barátomnak voltam utolsó útitársa, akinek, átölelve őket, mondtam egy utolsó isten hozzádot. Egy sem volt köztük gyáva. Mindegyik bátran ment élete utolsó útjára, ahonnan soha többé nincs visszatérés. Mindnyájan elbúcsúztak szeretteiktől, és fennhangon kiáltották a rideg börtönfalak között döbbenetesen ható szavakat: a hazámért halok meg! Mártírhalált halt bajtársaim szavai hagyatékként maradtak ránk, melyek köteleznek bennünket, elsősorban arra, hogy méltó búcsút vegyünk tőlük. Ezután Fónay Jenő, a Politikai Foglyok Szövetségenek elnöke mondott búcsúszavakat. Ezt követően lerakták a jövendő emlékmű alapkövét. Ezután külön egyházi szertartáson búcsúztak Szegedi Flóriántól, Czakó Andrástól, Kása Páltól es Szelepcsényi Istvántól, akik még jeltelen sírokban nyugszanak. Végül a különböző felekezetek papjai ökumenikus imát mond lak, és megáldották a 301-a> parcellát. A szertartás befejezéseként a Szózat hangjaira Nagy Imre, Gimes, Miklós. Losonczy Géza. Maléter Pál, Szilágyi József és az ismeretlen forradalmár koporsóját egyidejűleg engedték le a sírgödrökbe. * A behantolas után a sírokat elbontottak az emlékezés, a kegyelet koszorúi, virágai. A családi gyászszertartást követően megnyíltak a rákoskeresztúri ú.i köztemető kapui. Az esti órákban sokan hozták el Nagy Imre es mártírtársai frissen hantolt sírjaihoz a megemlékezés virágait. Az MDF köszönete A Magyar Demokrata Fórum országos elnöksége köszönetét és elismerését fejezi ki helyi szervezeteinek, és mindenekelőtt az MDF azon háromezer tagjának, akik a rendezés, a rendfenntartás felelősségteljes munkáját válalták, és kiválóan elvégezték 1989 június 16-án a Hősök terén, az 1956-06 magyar forradalom "és nemzeti felkelés mártírjainak búcsúztatásán. Az MDF orazagos elnöksége ugyaniakkor köszönetet mond minden résztvevőnek, aki méltóságteljes magatartásával és megértésével segítette a rendezőket.