Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-15 / 139. szám

DEIMAGYARORSZAG 79. évfolyam, 139. szám 1989. június 15., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Mégsem lesz pártértekezlet Leköszöntek titkárok Szegeden Ismét fölborult a tervezett napirend, ismét több órás, parttalan vita kerekedett, és éppen hogy csak nem vált határozatképtelenné a városi pártbizottság a tegnapi ülésén. Legelőször személyi kérdéseket tárgyaltak: Székely Sándor első titkár felmentését kérte, beteffiségére való tekintettel; Schinidt József lemondott társadalompiltikai titkári tisztéről, mert: I. a tavalyi párt értekezleten megválasztott testületek és tisztségviselők eddig végzett munkáját nem látta kielégítőnek; 2. úgy érzékelte, hogy a megyei pártbizottság munkastílusa változott ugyan, de a munkamód szőrében sok olyan vonás maradt, amelyet (korábban a tagság élesen elitélt, s ez nem könyTiyítette meg a városi pártbizottság és a titkárok munkáját; ö maga sem tudta szándékai szerint befolyásolni a vezető testületlek és az apparátus tevékenységét; 3. úgy ítélte, nincs körülötte bizalmi légkör, enélkül pedig nem lehet dolgozni. A pártbizottság Székely Sándor felmentési kérelmét egyhangúlag, Schrr.idt József lemondását kél tartózkodással elfogadta. Valastyin Pál, aki társatíalmj megbízatásként a gazdasági titkári funkciót töltötte be, arra kérte a pártbizottságot, hogy — mivel jelöltként indul az l-es választókörzetben, és a képviselői mandátumért folytatott választási harcra komolyan akar fölkészülni — a pártbizottság mentse fel titkári funkciója alól. Hosszas vita után, amely főként a felmentés időpontja és etikai kérdések körül forgott, a pártbizottság hat — és majdnem a testület is tartózkodással megszavazta, hogy Valastyán Pál kérését a június 29-ére tervezett pártértekezlet elé terjesszék. Amint azonban a pártértekezlet előkészítése került napirendre, ez a legutóbbi szavazás érvényét vesztette. A pártbizottság tagjai ugyanis — elsősorban Kristó Gyula felszólalásának hatására, és ismét hosszú vita után — úgy döntöttek, hogy június 29-én nem pártértekezlet, hanem „csak" pártbizottsági ülés lesz. Oláh Miklósnak, a pártbizottság titkárának előterjesztésében — az előző vb-üléséken elfogadottak szerint — még az szerepelt, hogy a tervezett párterteke7leten három napirendi javaslat legyen: 1. személyi kérdések; 2. a kongresszusi küldöttek városi választási rendjére vonatkozó javaslat vitája; 3. beszámoló a februári pártértekezlet óta végzett tevékenységről. Kristó Gyula, úgyis, mint a 'jelölőbizottság elnöke, elmondta: mivel mindössze két hét alatt kellene a megválasztandó új tisztségviselők listáját összeállítani — csak rögtönözni lehetne. Másrészt kétségbe vonta, hogy ilyen rövid idő alatt tartalmas pártértekezlet megtartására föl lehetne készülni, s egy februárihoz hasonló. nem túl színvonalas pórtfórum nagyobb politikai kárt okozna, mint amekkora hasznot hozna. Komolytalannak minősítette a szándékot, miszerint csak azért kellene most pártértekezlet, hogy a városi pártbizottság ne maradjon «lső titkár nélkül. Az ezután — elsősorban szervezeti kerdésekről — fellobbant vitában Bátyi Zoltán fölolvasta hozzászólását. amelynek a? volt a lényege, hogy a városi pártbizottság u jelek szerint szétesett, szinte csak azt tudja, hogy r.em végzi el a munkáját — tehát mondjon le. Kissné Nóvák Éra kijelentette, hogy érti és tiszteli Bátyi Zoltán indulatát, ám felelőtlenségnek tartja tovább növelni az, MSZMP tagságának zavarát azzal, hogy a városi testület most benyújtja lemondását. Végül megformálódott a javaslat: ne legyen pártértekezlet 29-én, mert ennek összehívása minden jel szerint politikai . kalandorságnak minősülne; hanem pártbizottsági ülés, amelyen a vb jelölőbizottságának javaslata alapján, a kongresszus utáni választásig, ideiglenes operatív testületet bíz meg a pártbizottság az irányítással. Ugyanezen a pártbizottsági ülésen fogadják el majd a kongresszusi küldöttek választásának új sz'sztémáját. Ugyancsak ezen választanak vb-tagokat mindazok helyére, akik már korábban (Csernay László), vagy most lemondtak funkciójukról. üubecz György, a fegyelmi bizottság titkára más munkakörbe került, helyére Veszelinov Ágnest, a pártbizottság munkatársát megválasztották. Elfogadták Galgóczi Lászlónak, a tanárképző főiskola volt párttitkárának a városi pártbizottsági tagságáról való lemondását. A pártbizottságot ezután Gyenesey Edina tájékoztatta a Szegedi Ellenzéki Kerekasztallal történt kapcsolatfelvételről. Kissné Nóvák Éva pedig a reformkörök, szegedi tanácskozásáról. Gyógyidegenforgalom a nyugati végeken Pozsgay Imre államminiszter elnökletével ülést tartott szerdán Bükfürdőn a sporon-kőszeghegyaljai intézőbizottság. A tanácskozáson a térségben található gyógyfürdők további hasznosításáról, a gyógy-idegenforgalom fejlesztésének lehetőségeiről szóló előterjesztéseket vitatták meg. Az elhangzottak alapul szolgálhatnak a jövő évtized közepéig Szóló fejlesztési program kidolgozásához. A vitában felszólaló Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter elmondta: hamarosan a társadalombiztosítás is aktív szerepet vállal a gyógy-idegenforgalom fejlesztésében, részben társvállalkozóként, s olyképpen is, hogy egyes létesítmények tulajdonosa lesz. Gellai Imre kereskedelmi miniszterhelyettes azt hangsúlyozta: az idegenforgalmi szolgáltatások árait úgy kell megállapítani, hogy azok fedezzék a lttesitmények fenntartásának költségeit. Varga Miklós, a KörnyezetPozsgay Imre véleménye védelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium államtitkára a gyógyvízkészletek megóvására, az e téren tapasztalható pazarlások megszüntetésére hívta fel a figyelmet. Az ülés után Pozsgay Imre újságírók kérdéseire válaszolt. Kifejtette, hogy a nyugati határszél hosszú időn át mellőzött és elhanyagolt vidéke volt az országnak. Ezen a felfogáson a demokratizálás, a nyitott politika és a nemzetközi kapcsolatok kiteljesedése változtathat. A műszaki határzár felszámolása, az idegen csapatok kivonása a nyugati területekről, ezzel összefüggésben a hazai védelmi stratégia újbóli átgondolása sokat könnyít az emberek egymás közötti érintkezésén, az idegenforgalom fejlesztésén. Az 1995ös Budapest—Bécs világkiállítás új korszakot nyithat meg nemzetközi kapcsolataink alakulásában, ami végsó soron hazánk állampolgárainak felemelkedését szolgálja. Pozsgay Imre szerint a nagymarosi munkálatok leállításával felszabaduló pénzt oda kell adni a vállalkozóknak a világkiállítás előkészületeire; hogy végül kik jutnak hozzá, az tárgyalásokon dől el — tette hozzá 'az államminiszter. Egyéb kérdésekre válaszolva Pozsgay Imre leszögezte, hogy a nemrég megalakult demokratikus Magyarországért mozgalomban nincs szándék a pártszakításra, a mozgalom éppen a társadalmi egység megerősítését szolgálja. Az államminiszter elismerően nyilatkozott a megyék nyitottságáról. aminek egyik megnyilvánulása, hogy a megyék nyomást gyakorolnak a politikai megújulás érdekében. (MTI) Bush látogatásáról George Bush amerikai elnök július 11—13. között tesz hivatalos látogatást Budapesten, közölte kedden este a Fehér Ház. Az elnök európai útja július 9-én, Varsóban kezdődik, és lengyelországi látogatása alatt ellátogat Gdanskba, a Szolidaritás szülővárosába is. Bush 11én érkezik Budapestre, ahol két éjszakát tölt, majd 13án repül tovább Párizsba, a vezető tőkés országok idei csúcsértekezletére. George Bush felesége, Barbara aszszony is részt vesz az európai útori* Az elnök kíséretében lesz James Baker külügyminiszter, és más vezető kormánytisztviselők. Feltárjuk a múlt igazságát Nemzetközi sajtótájékoztató Mind a (kormánynak, mind a kormány pártjának, az 'MSZMP-nek elhatározott szándéka, hogy feltárja a múlt igazságát, s a tényeket a nyilvánosság elé tárja. Ennek jegyében mondják ki most az igazságot Nagy Imre és sorstársainak ügyében, s igazságot szolgáltatnak mindazoknak, akiket 1956 után ártatlanul büntettek — mondotta Horn Gyula külügyminiszter szerdán a magyar kormány nemzetközi sajtótájékoztatóján, amelyet a június 16-i gyászszertartásra készülve tartottak Budapesten. A külügyminiszter több száz magyar és külföldi újságíró előtt bejelentette azt is, hogy fontps állomásához erkezett az 1956-os események feltárását szolgáló munka: a kormány szerdán közzéteszi állásfoglalását Nagy Imre és sorstársai ügyében, s a dokumentumot — hivatalos nyilatkozatként — eljuttatja Javier Perez de Cuellarhoz, az ENSZ főtitkárához is, hiszen az 1956-os tragédia több éven át szerepelt a nemzetek közösségének napirendjén. 'A gyászszertartás előkészületeiről Horn Gyula elmondta, hogy a kormány már hosszabb ideje kapcsolatban áll Nagy Imre hozzátartozóival. Ennek legutóbbi fejleménye volt, hogy Németh Miklós (kormányfő a művelődési és a külügyminiszter társaságában kedden találkozott Nagy Imre lányával, Nagy Erzsébettel és férjével. Megbcszélésü(Folytatás a 2. oldaton.) Temetéseink tanulságai 1989, június 16. Nemzeti Nagypéntek. 'Azt kellene mondani: történelmi esemény, ha a 'kifejezést nem fokozta volna le a szavak •inflációja, fedezetnéLkülisége, mellyel kénytelenek voltunk együtt élni. Ha nem tudnánk, hogy ugyanezt a minősítést már alkalmazták Rajk László és mártírtársai temetésekor, 1956ban. Hisszük, hogy gyásznapunk nemcsak a nemzeti megbékélés óhajtásával, hanem a reformok valóra váltásával lehet teljes. A gyász is, a remény is egyéni módon viselhető. Ennek, előrebocsátásával adjuk (közre azt a választ, melyet vezető politikusainktól kaptunk, az alábbiakra: Egy emberöltő során kétszer temet politikai mártírokat az ország. Rajk Lászlót és társait. Nagy Imrét es társait. Ez a történelemben egyedülálló teny. Éppen ezért kötelező erejű, hogy levonjuk a tanulságokat az elkövetkező nemzedékek, a nemzet egésze számára — ön szerint mi a tanítása és a tanulsága a pénteki temetésnek? „NINCS ESZME, AMIÉRT A NÉPET SZABAD LENNE MEGNYOMORÍTANI" Németh Miklós miniszterelnök: Századunk rendkívül mozgalmas és változatos magyar történelme sajnálatosan telített sbrsfordító eseményekkel, küzdelmes vívódásokkal, a szélsőséges erők harcaival, leszámolással, nemzeti tragédiák sorozatával. Es mindig szoros kapcsolatban a nemzetközi helyzettel. Nincsenek személyes, tudatosan megélt tapasztalataim a korról, amelyben sűrűn öltek, de csak ritkán temettek tisztességgel. Rajk László halála és méltó eltemetése között rövid, de annál keservesebb idő telt el. A temetés reményt keltett, a nemzet megpróbált felegyenesedni, ám a kísérlet tragédiába torkollott. Ennek része Nagy Imre és mártírtársai szomorú sorsa is. Nemzedékem egyrészt szerencsés, hiszen ezt a kort ártatlan gyermekként élte Németh Miklós és Kulcsár Kálmán nyilatkozata át; de szerencsétlen js. mert sokáig hamis képe volt a gyermekkorban . elrohant történelmi időkről. Csak sejthettük, hogy apáinkon, idősebb fivéreinken súlyos csizmákkal gyalogolt át a kor, mert nehezen, vagy máig sem gyógyuló sebeik rejtegetésére kényszerültek. 1956 és az azt követő meg. torlás az egész nemzeten súlyos sebet ejtett, amelyről most vesszük le a kötést, és erőre kapó, friss, tiszta gyógyító légáramlatnak teszszük ki a sérüléseket. A mostani temetés végre gyógyulást hozhat. De csak akkor, ha a tragikus eseményből általános és örökérvényű tanításként mindenki levonja azt, hogy szellemi és fizikai erőszakkal nem szabad es nem lehet sem a népek közötti, sem az országon belüli politikai problémákat megoldani. A nézeteltéréseket, az érdekkülönbségeket idejében feltárva kell megakadályozni, hogy azok súlyos feszültséggé sűrűsödjenek. És ehhez kapcsolódik a számomra legfőbb tanulság is: nincs eszme, amiért a népet szabad lenne megnyomorítani, és nincs cél, ami az igazságtalanságot, a törvénytelenséget szentesíthetné. És nincs nép, aki ezt tartósan eltűrné. Mert ha igen, akkor az a nép csak „névben él mar. többé nincs jelen-'. „HA LEHETŐSÉGÜNK VAN A SZAKÍTÁSRA" Kulcsár Kálmán igazságügy-minlsztcr: Ilyen szomorú „egyedülálló" tényekkel sajnos rendelkezünk. Történeti távlatokat is tekintve emlékeztetni szeretnék arra az Országgyűlésben már elmondott adatra, miszerint Magyarországon 1849 óta 14 miniszterelnököt végeztek ki bírói ítélet alapján, gyilkoltak meg. lett öngyilkos, vagy halt meg száműzetésben. Ez nagyon sajátos vonást ad politikai kultúránknak. Egyrészt jelzi, hogy a politikai és a büntetőjogi felelősséget nem tudjuk elválasztani: jelzi, hogy az új rezsim nem tud elszámolni, csak leszámolni; jelzi, hogy az indulatok, érzelmek és erőszak testvérek a politikában és nem ritkád bosszúállásig fajul ez a „kötelék"; végül jelzi, hogy az igazságszolgáltatás méltatlan és napi politikai célokra való használatát nem tudta kivédeni az igazságügy szervezete. A tanulságok ezeknek megfelelően levonhatók, szinte mindenki maga megfogalmazhatja azokat. Én csak annyit tennék hozzá, hogy ma lehetőségünk van a szakításra. Nemcsak a lezárult korszakkal, hanem e távolabbi múltunkra is visszavezethető vonásokkal is. Bár sok az ellenkező jelenség, a türelmetlenség, saját esetleges más előjelű véleményünk kizárólagosan helyesnek, elfogadhatónak tartása, a múlt tanulságainak levonása helyett a felelősök „vadászata", én mégis bízom abban, hogy ez a sok szörnyűség napvilágra kerülése talán a józanságot erősíti. Annak belátását, hogy szakítani kell az „ítélet — rehabilitáció — új ítélkezés" véget nem érő és önmagát újratermelő sorával, és a múlt leckéje a jövőre irányítja a figyelmet. Mint igazságügy-miniszter, még hozzátenném: távolabbi és közelebbi múltunk tanulságai talán meggyőzőek lesznek mindenki számára, hogy politikai problémák nem oldhatók meg bírói eljárással és ítélettel, s minden bírót megerősítenek abban, hogy az ítéletért való felelősség nem enyészik el hosszú idő múltán sem, és nem adható át senkinek. Bármilyen körülmények között is született a döntés, az a bíró döntése marad. Bízom benne, hogy a mai bírói kar számára ezt a/, utóbbi tanulságot már nem is szükséges megfogalmazni. (MTI -Press) 2 A