Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-08 / 106. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 79. évfolyam, 106. szám 1989. május 8., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Ikebana benzingőzben C sodálom a névnapra kapott virágokat. A lakás minden zugába jut belőle néhány szál. Szép kis summát árulhatnék belőlük, villan át az agyamon, de meg ls döbbenek e haszonelvű gondolattól. Hiszen egészen más így a lakás, felvirágozva, mint a szürke hétköznapokon. Szívem szerint mindig így díszíteném, mert így kellemes. Csak hát a mi életünkből hiányzik a rügyfakadás. Lombhullásra berendezkedett életminőség ez, olyan életvitel, amit hűen példáz a virágszálak forintra váltásának ötlete. Japánban a virágokkal is csodákat művelnek, az ikebana művészetét, bizonnyal, mert sokra becsülik az életet. Valamikor, úgy negyven évé, lehagytak minket — sok egyéb közt — egészségben is. Négy évtizede pedig még rosszabb halálozási statisztikával bírtak, mint' mi. De nemcsak ők húztak el, mindegyik nyugat-európai náció. A hatvanas évek elejetői valami megváltozott, és ettől kezdve a szocialista országok nem tudták tovább javítani népességük halálozási viszonyait, ezenközben a fejlett ipari országokban mind a halálozások, mind a megbetegedések száma jelentősen csökkent, mert a Lajtatói nyugatra mások az életkörülmények. A bécsi út másik végén megvolt és megvan a választás szabadsága az egészséget védő és/vagy romboló életmód között. Ki-ki eldöntheti, mit eszik. Hiszen a bőségpiac kínálja az egészséges étkeket. Mi nemcsak a táplálkozásban nem élvezhetjük a választás ama hizonyos szabadságát. Mi nem dönthetünk egészségünkről azért sem, mert olyan levegőt, szívunk, amilyet adnak, A muszájból betelepített Wartburgok, Trabantok és más kétütemű járgányok szénhidrogén-bűiében íuldoklunk, ha tetszik, ha nem. Ennek az össznépi mérgezésnek köszönhetjük, hogy az elmúlt tíz év alatt két és félszeresére nőtt a hórghurutos betegségek gyakorisága, a tüdőrák okozta halálesetek száma pedig háromszorosára emelkedett az elmúlt három évtized alatt. S miközben Nyugat-Európában már széles körben alkalmazzák a gépkocsikra szerelt katalizátorokat — amik a kipufogókból a levegőbe kerülő nitrogén-oxid, szénhidrogén és szén-monoxid 90 Százalékát semlegesítik —, még csak ott tartunk, hogy kivonulunk tüntetni a Mártírok útjára A Lajtán túl arra is rájöttek, hogy nem leszoktatási kampányok kellenek, hanem minél v alacsonyabb kátránytartalma füstölnivalók. Ezért aztán ók nagy ügybuzgósággal pakolják ki határaikon kívülre a kátrányban dús cigarettafajtákat, amiket itt, Kelet felé, boldogan átveszünk, hadd krákogjon a cigaretták között csak a kátránycaat választható magyar. A fejlettek szabadulnak már a veszélyes hulladéktól is, míg mi önként ajánljuk a szomszédoknak kicsiny országunkat szemétgödör gyanánt mint ahogyan rezzenéstelenül- ültetünk vegyi bombára magyar városokat mert a mi egyik gyógyszergyárunk bérmunkában is vállal hulladékégetést. Nyugatabbra minden talpalatnyi zöldnek értéke van. Nálunk házkezelőinek álcázott hivatalnokok üvöltik le azokat, akik csak néhánv virágpalántányi helvet merészelnek elvenni egy belső udvar autóparkolónak kijelölt területén. Amott már tudják, mennyi mérget rejtenek a növényvédő szerek. El js dobják lassanként e módszert inkább nagyüzemi módon termesztenek fürkészdarazsakat, amik aztán szépen, mérgezés nélkül megeszik a kártevőket. Mi viszont permetezünk tovább, és számunkra választhatókent továbbra is maiadnak a kontakt idegmérgek. H azánktól nyugatra már oly korszerű a gyógyítótechnológia, hogy segítségével időben felismerhetők a betegségek. Persze, nálunk is léteznek jól műszerezett kórházak, csak hát nem választhatók. Ezekben a kiválasztottak gyógyulnak. A sor, a példatár vég nélkül folytatható. A lényeg az, hogy itt a saját egészségünkről mások döntenek, s nemcsak a választás szabadságától, hanem az élethez való alapvető emberi jogtól fosztanak meg bennünket azzal, hogy megölik körülöttünk az életet. S ott, ahol nem marad virág, nem művelhető az ikebana művészete. Kalocsai Katalin Rozsdatemető — négy keréken Aki nem az apostolok lovát választja a napi közlekedéshez, annak aligha kell bizonygatni: kész botrány a hazai gépkocsiforgalmazás. Ha csak a statisztikai adatokat nézzük, a fejlődés szembeötlő: mig tíz évvel ezelőtt száz háztartásra mindöszsze 25 gépkocsi jutott, addig tavaly már 36. Minden harmadik magyar négy keréken járhat. De milyenen? És főleg menynyiért? Nem titok, hogy a gépkocsik árának körülbelül felét, a benzin árának körülbelú. kétharmadát a „kincstár'' vágja zsebre. Közben tovább romlik az úthálózat. valóságos rozsdatemető a magyar autópark, s akinek véletlen futja is ko csira, benzinre már aligha Mit ér az autó, ha azt is meg kell gondolni, hogy a szomszédos városba átugorjon-e az ember?! Hiszen az átlagbért figyelve, közel háromnegyed órát kell dolgoznunk egy liter üzemanyagért. Márciusban ismét emelték a már amúgy is drága gépkocsik árait Kínálat, már van, fizetőképes kereslet azonban egyre kevesebb. Ellentmondásos, nehéz helyzet alakult ki a gépkocsi-forgalomban. A hiánygazdaság továbbra is irreálisan magasra srófolja a gépkocsiárakat miközben a többség nyolc-tíz-huszonkét éves roncsautókkal igyekszik köztiek ed ni nap mint nap. (Lapunk 3. oldalán nz autópiaci kínálatról, árakról olvashatnak riportot.) Napirenden: a párttörvény A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülését 1989. május 8-ra összehívták. A Politikai Bizottság javaslatára a testület megtárgyalja a párttörvény tervezetéről lefolytatott viták tapasztalatairól szóló tájékoztatót. A Központi Bizottság ezenkívül több, időszerű politikai lémát is megvitat. Az előzetesen javasolt napirend szerint személyi kérdésekben is állást foglal, illetve dönt. Délután 4 óra Májusi távfűtés A hirtelen hidegre fordult időjárást alaposan megsínylették a panelházak lakói a hét végén. A városgazdálkodási vállalat távhőszolgál" taté Üzeme aztán végre vasárnap délután 4 órától beindította a májusi távfűtést. ... újból fogja magát igába a paraszt' Ki a föld természetes tulajdonosa? A tulajdon ma divatos téma, de egyben lényeges is. S hogy miért épp most? Mert eddigi reformjaink kikerülték ezt a kérdést. A túlzott államosítás, az erőszakos kollektivizálás sztálini modellje 1968 után is fennmaradt. A vállalati rendszer 1984-től az önigazgatás felé mozdult, de az egységes és oszthatatlan tulajdon miatt az önállóság csak kis mértékben nőtt. A bővített újratermelést az állami irányítás döntötte el. A szövetkezetek önállóságát a vállalatszerű gazdálkodás erőltetése korlátozta. A mozdulatlanság okai a változatlan piaci viszonyokban, a tőkeérdekeltség hiányában keresendők. A készülő átalakulási törvényben maga az átalakulás fogalma is vitatott. Egyes vélemények szerint azt jelenti, hogy az állami vállalat felszámolás nélkül mehessen át valamely társasági formába Mások azt mondják, ez kötelező érvényű, vagyis ez már akkor átalakítás. E lépésből az is következik, hogy az állami vagyont kezelő szervezeteket kell kialakítani. Élesebb felelősségi viszonyokat megtestesítő közösségi tulajdonosok (község, város, közalapítványok stb.) kerestetnek Az esetleges reprivatizáláshoz a lakosság pénze kevés. A mezőgazdaságban több alapvető sajátosságot figyelembe kell venni. Az Info— 89 közgazdász-vándorgyűlésen Kránitz István, az állami gazdaságok országos egyesületének vezérigazgatóhelyettese ezekre hívta fel a figyelmet. A mezőgazdaság Nyugaton a magántulajdon és a szövetkezés alapján áll. Az rt. náluk is idegen ettől a szektortól. Ugyanis csak átlagprofitráta mellett lehetséges a tőkebevonás. Tekintve, hogy ez nirjes meg, a mezőgazdaság pozíciója tovább romlana, ha az állami tulajdont értékpapírrá tennénk. Ez az első osztalékfizetésnél kiderülne. A tőke és a menedzser egyaránt menekülne egy jobban fizető szektorba. Csak a föld maradna, méghozzá parlagon. A földhöz természetes tulajdonos illik, az állami vagyonkezelés intézménye idegen tőle. Nagy Húszéin Tibor, a Bordányi Előre Szakszövetkezet elnöke szintén aggályairól szólt. Szerinte napjainkban szemfényvesztés tanúi vagyunk. Hibás az a nemzetközi összehasonlításból adódó következtetés, hogy spanyol vagy dél-koreai analógiára megoldhatók gondjaink. A diktatórikus társadalmi berendezkedésből a hatékonyabb, demokratikus formára való áttérés önmagában nem oldja meg a gazdaság gondjait. Ugyanis ott a gazdaság mindig is valóságos szereplőkkel működött. Az eddigi megnyilatkozásokból az látszik, hogy a tulajdonreformban a reprivatizálás nem más, mint a csődtömeg átruházása a társadalomra. Ha ennek módját a társadalom helyett a hatalom határozza meg, fura dolgok sülhetnek ki belőle. A külföldi tőke sem véletlenül tartózkodó. Ugyanis annak a természete, hogy nem viseli el az átverést. A hangoztatott vegyesvállalati adókedvezményt például más „titkos" rendelkezések révén ellentételezi maga számára a költségvetés. A szövetkezetekkel kapcsolatban is hibásak a kiindulópontok. A szövetkezeti és magántulajdont egymást kizáró alternatívaként kezelik. Tudatosan keverjük a nagyüzem és a szövetkezet fogalmát. Nem mindegy, (Folytatás a 3. oldaton.) Nem lehet még pontosan, tudni, hány reformkor küldöttei vesznek majd részt a május 20-án Szegeden megrendezendő találkozón, az MSZMPtagok reformköreinek első orszógoj tanácskozásán. Kecskeméten, a Reformműhely színhelyéin (április lőrén) még csak harmincnak a tagjai állapodtak meg a szegedi országos találkozásról; azóta azonban szinte' naponta, tucatszám alakulnak! új és új körök; a múlt péntekig hatvan reformkor jelezte részvételi szándékát A többi között ezt tudtuk meg a szervezést vállaló — az országban elsőként megalakult Programterv a MSZMP'kongresszusra Országos tanácskozásra készülnek a reformkörök — szegedi reformkör tagjaitól szombaton, amikor — budapesti, kecskeméti és kaposvári reformkörösökkel együtt — az előkészületekről tartottak megbeszélést. Az egyre terebélyesedő mozgalom aktivistái (reformkarönként három-négy párttagot várnak a tanácskozásra) a tervek szerint négy szekcióban dolgoznak majd Az egyikben — Milyen pártot akarunk? címmel — szó lész az MSZMP múltjáról, jelenlegi helyzetéről, struktúrájának, működésének jellegéről a többpártrendszerben. A másik szekció témája: Gazdaságpolitika és tulajdoni reform. A harmadikban Ember és társadalom címmel szociálpolitikáról, oktatásról, az ifjúságról, környezetvédelemről, a társadalom mai állapotáról kísérelnek meg érvényes politikai állásfoglalást kialakítani. Békés átmenet a demokratikus jogállamba összefoglaló címmel az érdekérvényesítés technikáiról és intézményeiről (önkormányzat, pártok, választások stb.) lesz szó. A szekciók munkájában felkért előadók — politológusok, filozófusok, szociológusok, közgazdászok —, neves társadalomtudósok ls részt vesznek, köztük az MSZMP Politikai Bizottságának néhány tagja, A fönti fontos témákban o tanácskozáson közösen kialakított politikai álláspontok, a ter. vek szerint, egy záródokumentumban összegeződnek, amely a reformkörök programterve lesz — a pártkongresszusra. A szervezőkhöz eddig elküldött írásos platformjavaslatok a Délmagyarország különkiadásaként megjelenő. Platform című lapban olvashatók — már e hét végén. Az első országos reformkori tanácskozás teljes anyagát és dokumentumait könyv alakban tervezik nyilvánosságra hozni. A tanácskozás céljáról és részletes munkamenetéről sajtótájékoztató lesz május 16-án, kedden délelőtt 11 órakor Szegeden, a sajtóház klubjában.