Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-06 / 105. szám

267 1989. május 13., szombat — Egy ország életéi mennyire lehet irányítani jogszabályokkal? Ha durván kél nagy koordinálási csomópontot ve­szünk, a jogszabályok összességét és a politikai erőviszonyokat, ezek milyen arányban befolyásoljak a történéseket? — Tólem mint jogásztól, joggal vár­nák, hogy a jogszabályokat tartsam fontosabbnak, ám ez nem így van. A jogszabályokkal a problémák csak kor­látozottan oldhatók meg. Magyaror­szágon és Luropa keleti régiójaban al­latában történelmileg jellemző. Iwgy a jogszabályokat gyakran helyettesítő eszközként alkalmazták olyan esetben is. amikor a jogszabály nem alkalmas a probléma megoldasára. Ebből az elv­ből kiindulva azt mondhatom, hogy a jogszabály fontos, de sokszor csak ke­reteket adhat. Erre jó példa a társasági törvény. Ez a törvény sok korlátot lebontott, lehetőséget megteremtett, de azt nem rendelhetjük el. hogy in­duljon meg a vállalkozás alakuljanak vállalatok, jöjjön be a külföldi tőke! A jogszabály nem helyettesítheti a gaz­daság mozgását. Ugyanez a helyzet sok vonatkozásban a jog és a politika összefüggésében is. Azonban azok a jogszabályok, amelyek olyan elvekre épülnek, amelyek a jogállam felfogá­sát testesítik meg. Jogállamban pedig a jog korlátoz is, dc lehetőségeket is biztosít; korlátozva az állami szerveket s biztosítva az embereknek jogait, így ad lehetőséget a magatartás következ­ményeinek alakulására is. . — Több vezető politikusunk — leg­utóbb Pozsgay Imre — beszélt arról, hogy még igen nagy a veszélye egy konzervatív fordulatnak: Ön szerint ki lehet-e ezt zárni bizonyos jogszabály ok megalkotásával, illetve mi a jogszabá­lyoknak az a kritikus tömege, amely ezt jnár biztosítani tudja? — A jogszabályoknak van jelentő­ségük, azért kell a jogalkotással job­ban sietnünk, mint ahogy esetleg, egyes esetekben akár a közvélemény is elfogadhatónak tartja. Legfontosabb persze ebből a szempontból is az Al­kotmány lenne. Ezért nem értek egyet azokkal akik ügy látják, hogy korai még az Alkotmányt elkészíteni, mert az átmeneti időszak jellegzetességei uralnák. Ha tudatosítjuk az átmeneti jellegből adódó hatásokat, akkor eze­ket ki tudjuk védeni, sót olyan problé­mákat világíthat meg az átmeneti hely­zet, amelyeket éppen így lehet felis­merni és hosszabb távra szabályozni. Feltétlen és minél előbb szükség van arra, hogy az egész állam működésé­nek új jogi keretet adjunk. Ha a jogsza­bály nem is tudja például a visszaren­deződest teljes mértékig megakadá­lyozni. de azért jelentősen meg tudja nehezíteni. Egy ilyen visszarendezést az új Alkotmány után jogi alapon, jogsze­rűen mar nem lehet megcsinálni. Ez mutatis muntandis — a többi jogszabá­lyokra is érvényes. Van olyan nézet. Útban Európa felé BESZÉLGETÉS KULCSÁR KÁLMÁNNAL hogy fegyverekkel szemben semmi­fajta jogszabály nem áll meg. Ez rövid távon igaz is. De hosszú távon minden rendnek valahogy legitimálnia kell magat. S ha jogsértően került ura­lomra. akkor ez a legitimáció nagyon nehéz... — ...esetleg több mint 30 év múltán is felvetődhet... — Minden rendszerváltásnak, külö­nösen forradalmi megmozdulást köve­tően egyik alapvető problémája, hogy miképpen legitimálja magát az új rend­szer. — Tannak olyan nézetek, hogy a politikai reformnak sokkal jobbak len­nettek a feltételei, ha jobb gazdasági környezetben élnénk. Nem gondolja, hogy épp a gazdaság ínséges állapota ad lehetőséget, sót bizonyos garanciái, arra, hogy a politikai reformot meg lehet csinálni? — Vannakazelsórepcldák.például Spanyolország. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ezekben az esetekben nem volt szó tulajdonforma-változás­ról! A mi esetünkben a kettő kölcsönö­sen igényli egymást. Tehát az. hogy most gazdasági nehéz helyzetben van, az bizonyos mértékig a politikai re­form előrehaladását is segíti, hiszen politikai átalakulás nélkül szerkezeti­leg nem változhat. Negatívum viszont, hogy a gazdasági helyzet lenehezülése anarchiát teremthet, teret adhat az in­dulatoknak, olyan közeget hozhat létre, amelyet könnyű manipulálni ér­zelmi eszközökkel — s ilyen szempont­ból veszélyeztetheti a politikai reformo­kat. — Még a társadalmi vitattak is előtte vagyunk, mikorra várható az uj Alkot­mány elfogadása? — A társadalmi vita most a szabá­lyozási koncepciót érintheti. Nem túl­ságosan élénk ez a vita bár itt hangsú­lyozom, az IM teljesen nyitott a rész­vétel formáit tekintve is. Élénkebbé akkor válhat mikor a most kialakuló koncepció alapján a szövegtervezetet vitatjuk meg. Ezt mindenképpen elké­szítjük és a parlament alkotmányozó bizottsága elé visszük, utána széles korú társadalmi vitát tervezünk. Ez körülbelül ősz elejére várható. Ezután kell majd a váleményeket elemezni, s az igazi szövegtervezetet elkészíteni, hogy optimális esetben decemberben a parlament elé kerülhessen. Hogy melyik parlament elé, azt ma ntég nem lehet tudni. Vannak olyan álláspontok is. hogy ezt a parlamentet föl kellene oszlatni, mert nem kapott mandátu­mot alkotmányozásra, és alkotmá­nyozó nemzetgyűlést választani csak erre a feladatra. Bibó István egyéb­kent — akinek a véleményét itt Szege­den igazán indokolt említeni — azt mondotta, hogy a magyar közjogi gon­dolkodás nem ismeri a különbséget az alkotmányozó és egy ..normális" nem­zetgyűlés, vagy országgyűlés között. Tehát egy parlamentnek nem kell külön felhatalmazus arra. hogy Alkotmányt alkothasson. Ez egyébként nem jogi probléma, hanem politikai kérdés, vé­gül is a különböző politikai erők egyez­kedéséből alakul ki. hogy mikor és mclyik'parlament elé kerülhet az új alkotmány. Mindenesetre ez a parla­ment döntötte el. hogy új alkotmány kell. ez állította föl az alkotmányozó bizottságot, ez választotta meg a kor­mányt, és adta egy számára alkotmá­nyozás feladatát, nekünk tehát ennek megfelelően kell dolgozni, amíg ez a parlament működik. — Amikor Önt miniszterré válasz­tották, némelyek számára meglepő mó­don, kijelentette, hogy a bíróságokat ki kell vonni az IM felügyelete alól. Ez a gondolat szerepel az új Alkotmány koncepciójában is. Ön hangoztatja azt is — ugyancsak a koncepcióval össz­hangban — hogy az ügyészségek szere­pének is változnia kell. — Szerintem mindkettő következik az Alkotmány logikájából és alapelvé­ből: a hatalmi ágak elválasztásából és egyensúlyának megteremtéséből. Az igazságszolgáltatás, tehát a bírói hata­lom ugyanolyan hatalom, mint a vég­rehajtó, vagy a törvényhozó. Ebból következik, hogy a vegrehajtó hata­lom. azaz az igazságügyi miniszter nem irányíthatja, a bíróságokat. Én ezt na­gyon komolyan gondolom, és bizo­nyos lépéseket eddig is tettünk és te­szünk a minisztériumban és azon kívül is. amelyek a bírói függetlenséget ad­dig is fokozottan biztosítják amíg az új törvények meg nem születnek. A bírói ítélkezés felügyeletének a bitói szerve­zeten belül kell történnie. Ami az ügyészséget illeti, az c pillanatban önálló hatalmi organizáció. A parla­mentben néhány képviselő talán félre­értette a szerepét, amikor úgy tekin­tette. hogy az ügyészség a parlament szerve, s a parlament hatalma csor­bulna. ha az ügyészség másfajta rend­szerben működne. Az ügyészség nem a parlament szerve. A legfőbb ügyészt a parlament választja meg, az ötévente beszámol — ennyi a kapcsolat. Azt gondolom, hogy az Alkotmány logi­kája szerint az ügyészség feladatai tar­talmilag fognak átalakulni: a vádkép­viselet és a nyomozásfelügyelet marad meg. Ehhez más szervezet is kell. Per­sze ebben új. óriási viták várhalók, hiszen minden szervezet szeretné meg­őrizni integritását. Egy biztos; nem a minisztérium hatalmi törekvése, hogy az ügyészség az igazságügyi szervezet­ben kapjon helyet. Azokban az orszá­gokban. ahol olyan bíróság működik, amilyent mi akarunk, ott az ügyészség­nek is az szerepe, amit javaslunk. A jelenlegi ügyészség ugyanis jelentós mértékben a bírói függetlenséget sérti. Csak egy példát: független bíróság ese­tében elképzelhetetlen (ami ma ná­lunk gyakorlat), hogy az ügyészség felülvizsgálja a bírói ítélkezést, úgyne­vezett bírói felügyelet címén. — Újdonság a koncepcióban a köz­társasági elnöki tisztség. Három válto­zat szerepel a koncepcióban: egy „gyenge", egy „erős" és egy „közép­erős" elnök. Ön melyiket támogatná? — Én itt is elvekből indulok ki, s így azt mondom, hogy a készüló Alkot­mány logikájából — rossz a kifejezés, de — a „közepesen erős" köztársasági elnök következik, aki nem csak proto­kolláris feladatokat lát el, hanem sze­repe van a végrehajtó hatalomban is. Ennek elvi alapja, hogy magába a végrehajtó hatalomba is egyensúlyt és fékező elemeket kell beépíteni. Az elnök hatalmi jogosítványaival ellen­súlyozhat egy esetleges kormányzati túlsúlyt. Például elképzelhető, hogy egy pártnak többsége van a parlament­ben. kormányt is ó alakít, s így gyakor­latilag szinte korlátlan hatalommal rendelkezik. (Ez nem elméleti tétel, sok országban előfordul.) Ekkor egy olyan elnöknek, aki független, párto­kon felüli pozícióban működik, nagy jelentőségű fékező szerepe lehet. Te­hát a köztársasági elnöknek — ha már megválasztották — pártokon felül kell állnia. Ez nem azt jelenti, hogy nem indulhat pártszínckben! Ahol a vilá­gon ilyen intézmény van, ott a jelöltek pártszínckben indulnak. Dc ha megvá­lasztották, ne legyen pártvezetó, ne legyen képviselő stb., mindezt megfe­lelő összeférhetetlenségi szabályokkal kell biztosítani. Persze az is fontos hogy ne legyen olyan hatalom, mellyel a többi hatalmi ág működését háttérbe szoríthatja és egyszemélyi uralmat tud létesíteni. Például nem oszlathatja föl a parlamentet, csak javaslatot teltet erre, a parlament maga döntsön saját feloszlását illetően. Ne hirdethessen ki rendkívüli állapotot, kivéve olyan rendkívüli esetet, például országos ter­mészeti katasztrófát, amikor a sürgős­ség a parlament összehívását nem teszi lehetővé; ilyen helyzet beálltát azon­ban törvény alapján bírálja el. s a parlament összehívásának lehetetlen­ségét például az Országgyűlés elnöké­vel, a miniszterelnökkel és az Alkot­mánybíróság elnökével együtt álla­pítsa meg. O kérje föl a miniszterelnö­köt a kormányalakításra, a kormány összetételét azonban a miniszterelnök határozza meg. és a parlament fogadja el. Nagy pontossággal kell meghatá­rozni hatalmának határait. — Ha létrejön ez a funkció. Ön kire szavazna? — Attól függ, hogy kiket jelölné­nek! Az elképzelések szerint — leg­alábbis az elsó esetben — a jelölést a parlament végezné, és az elnököt nép­szavazás választaná. Egy biztos: nem tartanám szerencsésnek, ha csak egy jelölt lenne. — Ön szegedi előadásaiban beszélt két dologról, antiról mostanában kevés politikus beszél: modernizációnk má­sodik lépcsőjéről és európai integrá­ciónkról. Károly Róbert vagy talán Mátyás király óta tart lemaradásunk uz európai civilizáció élvonalából... — Legyünk optimisták: Mátyás ki­rály óta! — Ön optimista volt a reformokat illetően. Optimista az integrációt ille­tően is? — Az európai fó folyamatokhoz való adaptálódás (amely megelőzi az integrációt) az ország fejlődése szem­pontjából elengedhetetlen. Életkérdés. Ezért én nem is vetném föl, hogy ez lehetséges-e. Ez olyan valami, amit mindenképpen meg kell oldani. Min­den további lemaradás még nagyobb veszélyeket hord magában. Ezért te­hát azonnal el kell kezdeni — s az Alkotmánnyal ezt el is kezdtük — olyan fellételek kialakítását, amelyek a mostani adaptációt és a későbbi integ­rációt lehetővé teszik. Persze a mostani gazdasági helyzetből nehéz kijutni: mintegy hajunknál fogva kellene ki­rángatni magunkat. Ezért van nagy jelentősége annak, amit Pozsgay Imre (s mások, a pártfótitkár és a miniszter­elnök is) mondott: szükségünk van mások cselekvő közreműködésére. Legutóbbi nyugati látogatásaim meg­erősítettek abban, hogy erre nucyobb készség nyilvánul meg erre M. ei olyan újság is, mint i Times amely igazán nem szokott érzelmes húrokat pengetni, azt írta: a nyugatnak óriási felelőssége lenne, ha ezeket a változá­sokat nem támogatná. S a meggyőző­dést, hogy Európa felé mozdulunk, éppen áz új jogszabályokkal alakítjuk ki. Ebból a szempontból — s ezt is a nyugati államférfiak, ide — látogató képviselők és újságírók mondják — a készülő Alkotmány elvei nagyon je­lentősek, jogalkotásunk sokat segít. MÁKOK TAMÁS Hindu istenség, lótusz ölén Zamfiri. a hírlapíró szecessziós eszpresszóban, szív alakú márványasztalkánál, japántorta s habos kávé mellett üldögélt Mérai Máriával, (eközben a két felszolgálónö enyhén szórós, illetve csupasz bokáit nézte a szemközti tükörből). ii. Ki volt Merai Maria? Mérai Mária író volt, költő és nem műfordító; bal kézfején szamóca alakú anyajegyet viselt, amely viselője hangulata szerint gyakran változott, mint a szalamandrák mintázata. Történetünk idején tengeri csilla­got formázott, ami nem csoda, hisz Mérai Mária szívcsen képzelte magát bizton úszó gályának a férfiak tengerén... — Mondd Zamfiri, miért van az, hogy veled csak magúmban tudok beszélgetni, holott egymáshoz tartozunk, akár a két mesehős, Sztoja és Osztója? Szándékosan csinálod ezt? — kérdezte Mérai Mária mosolyogva, mint egy szép vipera, mely alkalmas időben lánnyá válik, aztán bemegy az emberek (pl. Zamfiri) közé; s halovány kézfején úgy ül a sötét anyajegy, mint hindu istenség, lótusz ölén. Zamfiri értetlen keppel nézett ra. s valami másról kezdett beszelni. — Látod — mondta M. M. a pillantnvt őszinteség hevében, ami igen jól állt neki, bár mindenáron sejtelmes akart lenni, s lehetőség szerint titokzatos — én kiadtam neked teljesen magamat, te viszont megint ncni mondasz semmit. Pedig épp ideje lenne már. kiderüljön, hányadán is állunk egymással. Mondj hát nekem valamit. Zamfiri. Z. erre helyes érzékkel azt felelte: ó mindig is egyér­telmű volt, sosem játszott zsákbamacskát: május elsején fölmászott a májusfára, hogy lehozza onnét Mérai Mária fönnakadt gázléggömbjét; kiugrott miatta az emeletről; eldu­gott kis vaspályákon vonatozott félnapokat háromszori át­szállással, hogy láthassa ót egyáltalán; strandpapucsa talpá­nak récéi közül pedig kiszedte a kavicsokat, melyeket azóta is gondosan őriz... Kételkednie M. M.-nek tehát nincs miért, neki, Zamfirinek viszont annál inkább, hisz Mérai Mária kerek esztendeig nézte öt levegőnek, s megtörtént, hogy Z. kénytelen volt az éjszakát jéghideg váróteremben tölteni, mert M. Mária némely ismerősöket fogadott. — Ezek után — folytatta Zamfiri — igen érthető, kedves Mária, hogy bár szívem a tiéd teljességgel, viszonylag óvatosabb módon (árnyaltabban) kell keresnem veled a kapcsolatot, végül is nem én zártalak ki téged, hanem te zártál ki engemet, nemdebár?... így történt hát. hogy Mérai Mária hökkenve tapasztalta: saját tettei fordulnak ellene, védekezésre módja nincs. Egyet­len ellenszer lett volna, mégpedig önmaga megelőzése — azaz, ha annak idején nem csúnyán, hanem szépen bánik Z-vcl; de akkor még fiatal volt. s nem tudta: rossz dolog a szemeknek forgatása, mert abból lesz a fogaknak tsikorga­tása. (Az eljárás az igazmondás törvényéből nőtt ki. Szüksé­ges hozzá az igaz, amit el lehet mondani, beszerzésekor pedig nem kell félnünk a megalázó élményektől, hiszen egyszer majd — például most — úgyis visszájára fordulnak, mine­künk meg előnyünkre válnak; ugyanezért nc toljuk el ma­gunk elöl az igen diszkrét, a másiknak tán jól is eső provoká­ciók lehetőségét sem. Azonban vigyázat! Bunkóbb fajta emberek utóbbitól könnyen vérszemet kapnak, ami kész veszedelem.) S Zamfiri folytatta: — Ha azt találod mondani, ugorjuk a kútba, akkor én beleugrom a kútba. Persze, ez nekem semmi, hiszen csodálóid ugy rajzanak kórul, akár színes rovarok a magában állo, húsos növényt, mely cukrot ereszt, ha megvágjak, gyökere méztói ragacsos, körülötte pedig édes j levegő. Nem vagyok más. Marika, mint egy cigarettacsikk, ne tiltakozz, egy csikk, amit eltaposol, ha elszívtál. — (Ez itt a túlzás törvénye; természetétől, amint észleltük, nem idegen némi gúnyor sem. Hatása hasonlatos a színtelen szeszekéhez: erős, dc jó, s vannak nők, akik igen alkalmasak arra, hogy ráérős éjszakáikon hosszasan töprenkedjenek, inkább erős, vagy inkább jó?... Támadhatósága azonban igen nagy; jelen esetben például az is elegendő lenne, ha az illető hölgy türelmetlen toppantással csak ennyit szólna: „Nem do­hányzom.") A rúd megfordításának törvénye. Primitív dolog és gyere­kes. éppen ezért semmit sem tehetünk ellene. — Hu jól értettem — mondta tovább Zamfiri — egyfelől azt állítod, egymáshoz tartozunk, mint Sztoja és Osztója, másfelöl azon­ban kijelented, nem tudod, hányadán állunk egymással. Mármost, e két dolog üti egymást, akár egyik verekedő a másik verekedőt. Melyiket higgyem, melyik az igaz? Higy­gyek-e neked egyáltalán? ... Es még te mondod, hogy én. hogy én vagyok az őszintétlen! Mérai Mária csak tátogni tudott a felháborodástól. E cikkelyben egyébként bennfoglalódik a vádakodás törvénye is, és Mérai Mária nem tudta bebizonyítani szívével érzett igazságát Zamfiri szájával mondott hazugsága ellené­ben. Ha férfiembernek születik, most talán képen vágja Zumfirit. mivel azonban nő volt, inkább bízott a feltétel nélküli megadás hatásában, s egyébként is volt oly naiv, hogv úgy vélje: őszinteséggel megvásárolható más emberek őszin­tesége. — Ide figyelj — mondta görbülő szájjal, vörösödő sze­mekkel — ez már becstelenség, érted? Becstelenség, amit csinálsz! Hát nem látod, hogy tárva-nyitva állok előtted? — Látom. Na és? (A megfordíthatatlanság törvénye. Ha Zamfiri nem csi­nálja végig következetesen, amit elkezdett, nos hát akkor a pityeregni készüló Mérai Máriából egyesapásra gonoszul mosolygó Mérai Mária válik, aki bosszút áll és diadalt ul. bal kézfején kirajzolódik a húsevő növény, ítél, szemével int, s a pallos lesújt Na nem, ezt aztán nem!" — riadt meg Zamfiri, s szétkergette humanitárius gondolatait...) — Hát ez nem igaz — kacagott föl idegesen Mérai Mária —, ez egyszerűen nem lehet igaz! Ezek szerint hiába téptem a számat teljes fél órán keresztül, mondhatok én neked akár­mit. amit te mondasz, tólem teljesen független, egy centivel sem jutottunk egymáshoz közelebb. Tök értelmetlen volt ez a beszélgetés, nulla képző, nulla jel. nulla rag. Zárómorféma. — Igazad van Marika, módfelett igazad... — Valóban? — M. M. hangja csattan, arca kipirul, szeme villan, lángot vet... — Jó, hogy mondod, most már legalább tudom. Igazán nagyszerű. Zamfiri elmélázni látszott, ámbár belül reszketett az idegességtől. — Hát persze... — mondta —, csak éppen furcsa, még azt tólem kellett megtudnod, hogy saját magad­nak igaza van. És nem szakadt le az ég, bár erősen gondolkodott rajta... DÉVAI CSABA

Next

/
Oldalképek
Tartalom