Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-05 / 104. szám

198!). május 5., péntek Tudósítás a „torony" alól Várospolitika — kicsiben és nagyban (Folytatas az 1• oldalról.) Február vege és április eleje között, a tanácstagok beszámolóin a szegedi vá­lasztók közül hatszázan mondtak véleményt „válasz­tottjuk'' munkájáról, életkö­rülményeikről, a várospoliti­káról, komfortérzetükről vagy annak jobbításáról, sőt: hiányáról is. Évek óta visz­szaköszönő észrevételek és napi, eseti problémák, „kis ügyek" és a várospolitika nagy kérdései egyaránt jel­lemezték ezeket a tanácsta­gokat és választóik közötti, az előző évekhez képest „vér­szegényebb", némely esetben inkább csak formálisan meg­tartott párbeszédeket — ál­lapította meg a vb. Majd a lakáskiutalásokról és -támogatásokról döntött a testület, mintegy 120 kére­lemről hozván határozatot. (Egyébként az idén felhasz­nálható 50 millió forintos tá­mogatási keretből eddig 12 millió fogyott el.) Az idei fejlesztési terv egynéhány tételének módosítása után a végrehajtó bizottság a Lenin körút—Komócsin Zoltán tér —Sóhordó utca—Teleki utca közötti tömb régóta üres tel­keinek beépítésére — koráb­ban — kidolgozott beruházá­si program módosítását hagyta jóvá. Három lakóépü­letről van szó, melyek föld­szintjén ABC, a posta zavar­vizsgáló részlege, mérleghi­telesítő, s egyelőre még gaz­da nélküli üzlethelyiségek kapnak helyet, az emelete­ken pedig 76 lakás kivitele­zésére lesz lehetőség. (E te­rület beépítésének első terv­variációját 1972-ben terjesz­tették a vb elé. Azóta több­féle elképzelés született — és nem valósult meg. Olva­sóink emlékezhetnek 'rá — hiszen már rajzot is közöl­tünk a legutóbbi tervről. Nos, külső megjelenésében nem módosul az épület­együttes, csak szerkezeti ki­alakítása változik. Remélhe­tőleg nem újabb másfél év­tized múlva ... A vb döntött arról is, hogy az idei tartalékpénzekből 2,5 milliót az esetleges idei vá­lasztásokkal és a népszám­lálással kapcsolatos előké­születekre, egymilliót pedig a város versenysportjának támogatására tesz félre — de felhasználásukról tételes, il­letve előzetes részletezést kér az ügyintéző osztályoktól. A vb-ülést záró bejelentések egyikeként Ruzicska László kérte a titkárságot, találjon rá megoldást, hogy a tanács­ülések ne tartsanak estéig. mert a legutóbbi befejezet­len üléshez hasonlók lejá­ratják a testületet. Gyimesi József ezt azzal toldotta meg: korlátozzák a hozzászólások idejét és kötetlenségét. Ezt remélhetőleg már a június 15-re összehívott következő tanácsülésen érvényesíteni lehet. Szeged város polgárai, munkahelyi ikolléktívái, lakóterületi közösségei évek óta sokat tesznek azért, hogy ez a város ne csupán életük Ikerete, ha­nem mindennapjaik egy­re gazdagodó, szépülő ott­hona is jegyen. Az önkén­tes és a felismert érdekek által vezérelt munka ered­menye nem csupán a lét­rehozott érték, hanem a pénzben nem mérhető er­kölcsi tartás, a városi pol­gár öntudatának erősödése. Erre a meglevő energiára apellál a városi tanács végrehajtó bizottsága, amikor arra kéri a város laikusságát, Szeged polgá­rait, az idén se fékeződjon környezetszépítő, értékte­remtő lendületük. Nem arra vár a várté vezetése, hogy generális, nagy vá­rospolitikai kérdések meg­oldásához ajánljanak ujabb es újabb lakossági Felhívás Szeged polgáraihoz hozzájárulást, hanem azt szeretné, ha mindenki a maga portáján, a maga környezetében lenne még igényesebb, az eddiginél is figyelmesebb és követke­zetesebb. Hogy ne csak a peremkerületeik családi házai elótt pompázzék vi­rágágyás, hanem — mind példák sora igazolja — la­kótelepi panelházak olda­lában, belvárosi udvaro­kon, gyárak előtti parkok­ban is. Nem hagyjuk magukra a városlakókat! Vállalata­ink, szervezeteink, lakó­területi bizottságaink igyekeznek összehangol­ni, segíteni, kiegészíteni a lakossági vállalkozásokat. Hisszük, hogy a diákkö­zössegek tagjainak, a fia­tal nemzedékeknek több közük lesz városunkhoz, ha nem csupán történel­mét, szellemi kisugárzását ismerik, ihanem két kezük munkájával is hozzájárul­nak egy parkrészlet, egy iskolai kert, egy köztéri szobor környezetének . fo­lyamatos és rendszeres gondozásához. A példa ere­je és értéke felbecsülhetet­len — ezért ajánljuk, hogy munkáskollektívák, isko­lai csoportok, családok, ut­caközösségek, egymással összefogó generációk együtt vállalják Szeged gyarapítását, értékeinek óvását, szépítését — szel­lemi és fizikai karbantar­tósát. Ehhez a nemes munká­hoz erőt, bizalmat, 'hitet kíván Szeged minden pol­gárának a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága Házak — rangsorban Tavaly is meghirdették az állami lakó­ház-felújítási pályázatot, melynek elbírálá­sáról ugyancsak tegnap kapott tájékozta­tást a végrehajtó bizottság. Mindössze öt házzal neveztek a kivitelező vállalatok, négy felújításának voltak bírálatra érde­mes szakmai értekei — igy a három helye­zést eb egy dicséretet könnyű volt odaítél­nie a városszépítő egyesület képviselőjével kiegészült értékelő bizottságnak. A rangsor a következő: első a Szegedi Építő Szövet­kezet által felújított, Dózsa utca 2. szám alatti épület (képünkön), második az IKV kivitelezésében megfiatalított, Bokor utca 8 számú lakóház, harmadik a Juhász Gyu­la utca 8. szám alatti epület, .melynek re­noválója a József Attila Tsz volt. A Pusz­taszeri utoa 9/B felújítói dicséretet kaptak. Flórián, a tűzoltók védőszentje Vízágyú, létra, repülőmotor Az egyszer volt gyártu­lajdonos, amikor belépett a tmk-múhelybe, a mesterek ijedtükben leugrottak a sa­tupadról, mire a gazda kö­zölte a munkásaival: „ma­radjanak csak nyugodtan, nekem az a jó, ha önök pi. hennek, mert igy tudom, hogy dolgoznak a gépek". Ez jutott eszembe a teg­napi, Flórián-napi sajtótá­jékoztatón a tűzoltóságnál, amikor az új laktanyában sétáltak az ügyeletesek: az a jó, ha ők pihennek, mert akkor nincs baj. A tájékoztatón mégis szól­tak a gondokról: felszerelé­seik elmaradnak a kor kö­vetelményeitől, a pénz ott is kevés, pedig túz mindig volt és sajnos lesz is. Akad olyan tűzoltóautó, amelyi­ket 1959-ben gyártottak. Mindezek ellenére Csong­rád megyében az országos­nál jobb az átlag a tüzes balesetek terén, noha itt 40 —60 százalékkal szaporodtak a túz miattj sérülések az el­múlt öt évben. A legfontosabb feladat a megelőzés — ezt tényleg nem lehet elégszer hang­súlyozni. Százmilliók men­tek a szó szoros értelmében füstbe, ami pedig tragikus, emberéletekbe került egy rosszul szerelt villanykap­csoló, egy szál cigaretta, a szándékos gyújtogatás. A tájékoztató végén be­mutatták a meghívott újság­íróknak az új laktanyát, ki­próbálhattuk a berendezése­ket, utazhattunk az élet­mentő létrával. A felvételt ennek kosarából készítette Nagy László. A. S. Ez rossz ü Mindenekelőtt szögezzük le, de nagyon gyorsan: az a régi világ soha többé vissza nem tér. Természe­tesen az 1985 előtti régi világra gondolok, amely ezek után — épeszű evo­lúciót föltételezve — leg­följebb a moziban, vagy nyomasztó álmunkban jön újra elő. A régi világ vezetői jó boltot csináltak velünk, s mi elég rossz üzletet kö­töttünk ... Ránk sózták a csöndes vegetálás garanci­áját, a döntés fölöslegessé­gét, a felelősség teljes hiá­nyát, a „sorból-kiállni­úgysem-lehet" langyos biztonságát... S mit vettek el helyet­tük? A vegetálás helyetti vá­lasztás és válogatás ter­mészetességét, a felelős döntés mérlegelő izgal­mát, a kockáztatás feszí­tő örömét, s azt a tuda­tot, hogy a sorból igen­is ki lehet, ki kell állni. Sornak nem muszáj len­ni... Minek muszáj len­ni ? Semminek ... Muszáj nincs. Ami viszont kívá­natos: a rendelkezésre ál­ló teret egyenletesen ki­töltő, tetszés szerint cso­portosuló emberek felzlős gyülekezete. Ezt vette el tőlünk a szocíodogmatiz­mus, majd a neodogmati­ko-pszeudoszocializinus. Számos emberrel találko­zom nap mint nap, akik munkahelyükön nélkülöz­hetetlen tevékenységet vé­geznek — és itt sírnak, meg mindent csinálnak, ál­lásuk elvesztéséből adódó félelmükben. Ügy látszik, nem tudják eldönteni, mely munka szükségtelen, melyik a szükséges, de adott helyzetben nélkülöz­hető, s végül melyik a nélkülözhetetlen. Ennyire összezavarta fejüket a tel­jes foglalkoztatottság, és a bujtatott munkanélküli­ség korában kialakult gyakorlat, amely szerint öt ember jutott arra amun­zlet volt! kára, amit ketten is el­végezhettek volna. A tel­jes foglalkoztatottság fen­nen hirdetődött — vala­hol azonban, az agyak ho­mályos, leghátsó zugában ott fészkelt a tudat: mi­ránk, bizony, csak íeliben­harmadában van szükség. Esetleg még úgy sem ... Az eredmény: sok olyan ember is fél, akinek erre okai nincsenek. „Raciona­lizálás" — nem mást je­lent, mint ésszerűsítést. Eszerint még az ész­szerüségtől is meg­fosztott minket a régi világ; Köpeczi Béla, a francia műveltségű kul­tuszminiszter korában ki­veszett országunkból a francia enciklopédisták szelleme, a ráció. Az érthetetlen éppen ezért — érthető. Érthető, hogy sokan visszasírjak a még le sem túnt régi vi­lágot, amelynek ulóvéd­harcaiba belerokkan az or­szág. Nosztalgiáznak ... Só­hajtozva emlegetik azt a megengedhetetlennek tű­nő biztonságot, amelyről épp most derül ki, milyen látszólagos volt, mennyi­re csalárd. Most derül ki, milyen jó boltot csi­nált velünk a régi vi­lág... Észrevétlenül ki­szívta a vérünket, és sa­vót töltött a helyébe. Az persze senkinek sem ju­tott eszébe — legföljebb néhány közgazdásznak, pár lehetetlenné tett művész­nek —, mi lesz, ha vala­ki ezt mondja: „Kelj föl és járj ? ..." Savóval telt végtagokkal botorkáljuk végig a fejlődés útját? No, persze, vöröscsontvelőnk továbbra is termeli a vö­rösvértesteket, előbb-utóbb tehát erőre kapunk. De ehhez az kell, hogy az eddig megtett kevéske úton centimétereket se halad­junk visszafelé. Ezért szükséges minél többször kimondani: az a régi világ soha vissza nem tér. Farkas Csaba A tejtermelés és -feldolgozás kérdései Tegnap, csütörtökön a Technika Házában szakmai tanácskozásra gyűltek össze a tejtermelésben érdekel­tek. Az alaphelyzet az, hogy a folyamatosan csökkenő te­hénlétszám ellenére a faj­taváltásnak és a szakérte­lem térnyerésének köszön­hetően évről évre több a tej. Ez az utóbbi egy-két évet leszámítva szinkron­ban volt a lakossági fo­gyasztás növekedésével. Az áremelések hatására azon­ban csökkent a kereslet. Megyénkben ez a bevásár­miatt nem ér­zékelhető. A tejipari válla­lat e csúcsok levezetésere export célú fejlesztéseket valósított meg, és további tejporítók építésében is részt vesz. Ezeknek az erő­feszítéseknek köszönhető, hogy a meglévő tehénál­lományt nem szükséges csökkenteni. Ugyanis hosz­szabb távon erre még szük­ségünk lehet, ha ismét a fej­lett élelmiszer-fogyasztási szerkezetű országokhoz ha­sonló tej és tejtermék arány felé mozdul el a kereslet. Ugyanitt kiosztották a me­gyei tej- és szarvasmarha­hú termelési verseny díjait is. Térségünkből a tejzsír­termelés első helyezettje a szőregi Tisza—Maros Szög Tsz. A nagyüzemi hústerme­lésben a 400 tehénszám alat­ti kategóriában a domaszé­ki Szőlőfürt Szakszövetke­zet második, míg az efölötti mezőnyben a forráskúti Ha­ladás Tsz első lett. A kister­melők közül az egy tehén­re jutó tejhozam alapján Bakacsy László szegedi la­kos a győztes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom