Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-31 / 126. szám

0? JF VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ^ DELMAöYARORSZAö 7 79. évfolyam, 126. szám 1989. május 31., szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Törvények sokaságától a vízlépcsőig Kedden 10 órakor a Parlamentben Szűrös Mátyás elnökletével megkezdte munkáját az Országgyűlés soron következő ülésszaka. Az ülésteremben jelen, volt Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács" elnöke, Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke, Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára. Az Országgyűlés elnöke az ülésszak kezdetén bemutatta az általa kinevezett új hivatali vezetőket: Soltész Istvánt, az Országgyűlés főtitkárát, Soós Tibort, az Országgyűlés hivatalának vezetőjét, és Mary Györgyöt, az Országgyűlés elnöki titkárságának vezetőjét. A tárgysorozat elfogadása előtt a Parlament döntött a megüresedett képviselői helyek betöltéséről. Korom Mihály képviselői megbízatásának megszűntével az Alkotmányjogi Tanács elnöki tisztségére szóló megbízatása is megszűnt, mivel a tanács elnöke csak képviselő lehet. A Korom Mihály lemondásával megüresedett választókerületben időközi választást tűznek ki. A mandátumáról lemondott Varga Gyula (Szabolcs-Szatmár m.. 3. vk.) képviselő helvére Gilányi János, eddigi pótképviselót, a Zala megvei Varga Gyula (Zala m.. 2. vk.) helvére Szabó János eddigi Dótképviselőt igazolta a Parlament. A várhatóan négy naoig tartó ülésen a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról; az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. számú törvényjavaslat; a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény; a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény; a földről szóló 1987. évi I. törvény; az erdőkről és Vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény; a' ' Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatról tárgyal a Parlament A képviselők megvitatják a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvényjavaslatot az 1989. évi állami költségvetésről szóló, az 1988. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot — a Minisztertanács javaslatait az 1989. évi pénzügyi egyensúly javítására; tájékoztatót hallgatnak meg a bős— nagymarosi beruházás helyzetéről, s személyi kérdésekben döntenek. Az ülésszakra 12 interpelláció és 6 kérdés érkezett a képviselőktől Személyi kérdésekben döntöttek — Tizenkét interpelláció érkezett — Várhatóan 4 napig tart az Országgyűlés ülésszaka Nem volt „puccsszerű" előkészítés — mondta a miniszter expozéjában A testület együttesen tárgyalt a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról, az állami vállalatokról, illetve a szövetkezetekről szóló törvényjavaslat módosításáról. Kulcsár Kálmán igazságminiszter expozéjában mindenekelőtt azt hangoztatta, hogy az ülésszak elé került törvénycsomag meghatározó eleme az átalakulási törvény, a másik két törvényt, azaz az állami vállalatokról és a szövetkezetekről szól-j jogszabályt ennek függvényéber. kell módosítani. Az átalakulási törvény szabályozza az egyik gazdasági társasági formából a másik társasági formába való átmenetet, az állami vállalatok és szövetkezetek gazdasági társasággá alakulását. Jogi értelemben az átalakulás azt jelenti, hogy a már meglévő szervezetet nem kelt megszüntetni egy új szervezet alapításához, a rég' szervezet vagyonát nem kel) szétosztani, az átalakulás következtében nem kell adót és illetéket fizetni, nem kell betartani az alapítás valamennyi, bürokratikus részletszabályát, hanem gyorsan és olcsón lehet átmenteni az egyik szervezeti formából a másikba. A tevábbiakban a miniszter két olyan kifogásra reagált, amelyek a törvény előkészítése során hangzottak el. Az egyik ilyen észrevétel az volt, hogy mintegy titokban, a társadalom k'zárásával készítették elő a jogszabályokat. A másik vélekedés szerint a tárca valamiféle uralmi pozíciók átmentésére törekedve — a képviselőket megtévesztve — egy reakciós tulajdonreformot valósít meg ezzel a törvénnyel. Kulcsár Kálmán kijelentette: ezek a vádak teljességgel megalapozatlanok. A törvény alapelveit március —áprilisban a Parlament négy gazdasági jellegű bizottsága nyilvános ülésen tárgyalta. Széles körű vitákat szervezett a 'Magyar Gazdasági Kamara, a TOT, az OKISZ és a SZÖVOSZ. Részt vettek a munkában az országos szövetségek szakértői. Megtárgyalta az anyagot a Közgazdasági Társaság és kétszer rendezett róla vitát a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézete. A miniszter elmondta azt is, hogy áprilisban — még mielőtt a Minisztertanács döntött volna a tervezetei parlamenti beterjesztéséről — a törvényjavaslatokat megküldték az Ellenzéki Kerekasztalt képviselő Független Jogász Fórumnak, illetve több politikai szervezet és párt jogász szakértőjének. Választ azonban sehonnan nem kapott a tárca, amit úgy értelmezett, hogy a szervezetek olyan jogi, technikai törvényeknek értékelték a tervezeteket, amelyek nem szorulnak politikai vitára. Mindezek alapján Kulcsár Kálmán visszautasította a „puccsszerű" előkészítés vádját. A miniszter hangsúlyozta, hogy az átalakulási törvény nem valósít meg elhamarkodottan sem nyílt, sem burkolt tulajdonreformot; sem menedzsereket, sem másokat nem „ment át" semmilyen tulajdonosi pozícióba. Az igazságügy-miniszter ezután azokra a véleményekre válaszolt, amelyek az állami vállalatok átalakulása kapcsán a népvagyon felosztásával, a közvagyon kiárusításával, a gazdasági hatalom átjátszásával vádolták a törvény-előkészítőket. Akik ezt állítják, azok nem ismerték fel a törvényjavaslat valóságos tartalmát — mondta a miniszter. — Indulatokkal és sajátos érdekekkel természetesen nehéz vitázni — mondotta. — De feltételezem, hogy még az idézett és hasonló nézetek mögött is felelősség áll. Elvárom tehát, hogy feltételezzék az igazságügyi kormányzat felelősségét is az ország és a nemzet iránt, és ne jelenjen meg egyre sűrűbben a legjobb szándékú és színvonalú jogalkotással szemben az elutasítás egyetlen indokaként annak puszta kijelentése, hogy a kormány így akarja átmenteni az MSZMP hatalmát, vagy valamilyen politikai, gazdasági elit hatalmát, vagy ki tudja mit! Indoknak ez gyenge, attitűdnek félelmetes, egyben sajnálatos, és nélkülözi azt a kompromisszumkészséget, amelyre mostanában a legnagyobb szükségünk van. Az igazságügyi kormányzat nem mond le eltökéltségéről, hogy alkotmányos jogállamot építsünk! Véleményem szerint a beterjesztett három törvényjavaslat ezt a célt, a gazdaság alkotmányos jogkereteinek kiépítését szolgálja — fejezte be expozéját Kulcsár Kálmán. (Folytatás a 2. oldalon.) Kulcsár Kálmán expozéját követően az elnöklő Szűrös Mátyás bejelentette, hogy a törvénycsomaghoz több képviselő módosító javaslatokat nyújtott be, amelyeket a Parlament jogi bizottsága megtárgyalt és véleményezett. Az erről szóló jelentést a képviselők megkapták. A torvényhozás túlnyomó többséggel elfogadta azt a javaslatot is, hogy a hozzászólásokat tíz percben korlátozzák. Grósz Károly nyilatkozatot adott a Magyar Televíziónak (A nyilatkozatot a 3. oldalon közöljük) Vajdasági delegáció Szegeden Határtalan gondok Györké Sándor, hazánk belgrádi nagykövete tegnap úgy fogalmazott Szegeden, hogy a jugoszláv—magyar határ szinte nem is létezik. Valóban, vonzóan nagy a jövés-menés, könnyedén megismerkedhetnek egymással és a szomszédos ország életével a határmentiek, s láthatjuk: a gondok határtalanok. „Azt hiszem, nem titok, hogy országunk a csőd előtt áll és a statisztikákat figyelembe véve nincs is kiút" — nyilatkozta május közepén Ante Markovics, a jugoszláv kormányfő. Az elkeseredésről tanúskodó kijelentés mögött szomorú számok sorakoznak: Jugoszláviában tavaly 250 százalékos, idén már 500 százalékos az infláció, a lehetséges munkavállalók 15 százaléka állás nélkül tengődik, az ország adóssága 22 milliárd dollár, ráadásul a 88 százalékos albán többségű Koszovó tartomány elszakadni készül a köztársaságok szövetségétől. Mit tud tenni ilyen helyzetben egy tartományi kormány? Milyen programmal, kérdésekkel és igényekkel érkezik Csongrád megyébe egy vajdasági delegáció? Hogy a kérdést így vethetjük fel, annak két oka van: egyrészt másfél napig Szegeden tartózkodott a vajdasági miniszterelnök által vezetett küldöttség, másrészt idehaza Jugoszlávia népei iránt olyan rokonszenv mutatkozik, hogy érdeklődésünk természetes része a barátság érzése. (Folytatás az 5. oldalon.) flzért a két forintért... Urbanisztikai társaság kontra városok szövetsége? Vagy feloszlik, vagy életképes, új programot hirdet a Magyar Urbanisztikai Társaság! E felkiáltójeles mondat megpillantásakor aligha kap rémülten a szívéhez az olvasó, s miért is kapna: nem a MUT az egyetlen szervezet, mely efféle válasz. lit előtt áll. A különös legfeljebb az a dologban, hogy az igencsak sarkosan megfogalmazott vagylagosságot maguk a társaság tagjai emlegetik mostanában, s nem a partvonalon kívülről kiabálják be nekik... A tiszteletreméltó önvizsgálathoz persze hozzátartozik egy csekélység: a társaság működése anyagi okokból került először veszélybe, s csak utóbb vetődött fel a kérdés: a jelenlegi funkciója jó-e, s egyáltalán betölthfctik-e... A városi léttel összetetten foglalkozó, sokféle szakterületet integráló tudományág, az urbanisztika hazai szervezete azért' inog mostanában, mert tápláló forrásai elapadni, megfogyatkozni látszanak. Szerveződik ugyanis a hazai települések, önkormányzatok közössége, érdekvédelmi szervezete, s mert az világosabban fogalmazza célját, s mindazt, amit fölkínálni szándékozik leendő tagjainak, utóbbiaknál az el-, illetve átpártolás jelei mutatkoznak meg. Ez pedig a MUT számára lét-, azaz pénzkérdés. A tagként nyilvántartott települések ugyanis lakosonként egy forint húsz fillérrel támogatják a társaságot — s ha kilépnek, oda az anyagi bázis amelyből közgyűléseket, tanácskozásokat, tapasztalatcsere-látogatásokat lehetett szervezni, elnökséget, vezetőséget fönntartani, tisztségviselőket díjazni, szakmai folyóiratot pénzelni. Szeghalom tíz hónapja hivatalban lévő tanácselnöknőjét idézve — tegnap mondta itt, Szegeden, a MUT regionális szervezeté-' nek a társaság jövőjét fontolgató tanácskozásán —, hogy „s mit kapunk mi azért a pénzért cserébe? Segélykérő leveleket! Mást semmit. Csoda-e hát, ha a MUT el nem végzett munkáját fölvállaló Tanácsi önkormányzatok Országos Szövetségéhez nagyobb a bizalmunk? Még akkor is, ha ez az új szervezet lakosonként két forintban szabta meg a tagság árát minden csatlakozni óhajtó város számára!" Szeged polgármestere is hasonlóan vélekedett, hozzátéve: a mi tanácsunk tagjai sem fogják jövőre megszavazni a MUT támogatását, ha a „városok szövetsége" bizonyítottan többet nyújt. Veit, aki még sarkítottabban fogalmazott: a MUT végig,asszisztálta az elmúlt két éviízed településpolitikájának összes bűnét. Más azzal kérdőjelezte meg az ilyetén társaságosdinak — s nem magának az urbanisztikának — a szükségességét, hogy tú.'zcttan arisztokratikusnak jellemezte, s elöregedettnek. Mái tudniillik, hogy nem csak a MUT, hanem jelenlegi tisztségviselői felett is eljárt az idő ... Június 15-én majd összeül a vezetőség, s tagsága* véleményét megismerve dönt: próbálkozik-e új erőre kapni. Hogy novemberre rendkívüli közgyűlést tervez, az mindenesetre a megmaradás szándékát valószínűsíti. Versenyben a városok szövetségével, melyhez egyébi°nt Szeged is csatlakozni kíván. P. K.