Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-30 / 125. szám

1989. május 30., kedd (Folytatas az 1. oldalról.) MSZMP agrárpolitikájának egy-egy elemét érlelik to­vább — szögezte le a KB titkára. — Különösen hasz­nos, hogy azt helyileg is se­gítik megvalósítani, s emel­lett a szélesebb társadalom is megismerkedik az agrár­termelést foglalkoztató gon­dokkal. Fontosnak tart.iuk azt is, hogy az agrárreform­viták számos tehetséges fia­tal szakembernek biztosíta­nak lehetőséget szakmai el­gondolásai bemutatására, aktív politizálásra. — A koncepciótervezet körüli viták igen lényeglá­tóak és feladatot adók vol­tak, ezek figyelembevételé­vel teljesen átdolgoztuk a vitára bocsátott tervezetet; szerkezetében, nyelvezeté­ben, és részben tartalmában is egy új anyag került a Központi Bizottság elé. — A koncepciótervezet fe­let+i vitában felvetődött: kell-e nekünk további me­zőgazdasági növekedés, vagyis a fejlesztés helyett nem a szinten tartást, vaev épDen a visszafejlesztést kellene-e inkább választa­ni? Ez utóbbi felfogás hí­vei a piaci viszonyok ne­hézségeire, és a támogatás mértékére hivatkozva ér­velnek — mutatott rá. — Az MSZMP sem a partta­lan, bármi áron való fej­lesztés mellett van. A fej­lesztést a piac felvevőképes­ségének és a gazdaságosság­nak rendeljük alá. De vall­juk, hogy ez a piac minő­ségileg jobb, tetszetősebb, feldolgozottabb, és árfekvé­sében is megfelelő termé­kekiből bővíthető és bőví­tendő. Az országnak, az ágazatnak és a parasztság­nak is ez az érdeke. Az MSZMP a sokoldalúan meg­alapozott fejlesztés híve, mert ebben az ágazatban előnyeink vannak a ver­senytársakkal szemben: jók az ökológiai adottságaink, jelentős termelőeszköz-állo­mány halmozódott fel. Hoz­záértő, dolgos parasztsá­gunk van. Mindezt egy szak­máját jól értő agrárértelmi­ségi réteg vezényli, amely az ágazatban nemcsak a megélhetését látja, de elkö­telezett támogatója a fejlő­désnek. Az agrárlehetősé­gek kihasználása azonban korszerű ipari termékek nél­kül elképzelhetetlen — je­lentette ki az előadó. Korszerű nagyüzemeket — Az élelmiszer-gazdasá­got kiszolgáló hazai ipar és különösen néhány vállalata, jóllehet sokat fejlődött — különösen a szocialista és tőkés vállalatokkal kötött kooperáció révén —, de a minőségi igények kielégíté­sétől még elmarad. Az élel­miszergazdaság a hazai ipar egyik tartós, legbiztosabb piaca, ezért több figyelmet érdemel — hívta fel a fi­gyelmet, majd arról szólt, hogy az ipar és a mezőgaz­daság kapcsolata más össze­függésekben is fontos, hiszen már nagyon jelentős a me­zőgazdasági üzemek ipari te­vékenysége is. Az összes ipa­ri termék 8—10 százalékát a mezőgazdasági üzemek ál­lítják elő, de a gépiparban és a vegyiparban ennél jó­vai nagyobb a részarányuk. E jelentós termelőszerve­zet fejlesztése a vidék mun­kaerő-gondjainak megoldá­sában. az elmaradott térsé­gek felemelkedésében a jö­vőben is nélkülözhetetlen — A nagyüzemi vagy kis­üzemi „pártiság" kérdés­komplexumára térve el­mondta: a vitákban ezt egyes helyeken ügy értel­mezték, hogy az MSZMP nem áll ki határozottan a nagyüzemek mellett, feladja a 30 éves eredményt, a vi­lág által is elismert üzemi szerkezetet. Mások viszont úgy vélik, hogy az agrárága­zat azért került válságba, mert a nagyüzemi szerve­zet ide juttatta. A kiút a nagyüzemeik feloszlatása, a farmergazdaságok mielőbbi elterjesztése. E nézet han­goztatói nem az MSZMP szí­neiben, hanem inkább vala­melyik más szervezet nevé­ben terjesztik ezt a néze­tet. E szélsőségtől elhatárol­juk magunkat — szögezte le. — Azt is látni kell azonban, hogy nem vagyunk a jelen­legi üzemi szerkezet és a változatlan nagyüzemi szer­vezet hívei sem. Meggyőző­déssel valljuk, hogy válto­zatos tulajdonformák és üzemformák nélkül a ma­gyar mezőgazdaság verseny­képessége, alkalmazkodóké­pessége és hatékonysága nem javítható. — Olyan korszerű nagy­üzemek kialakulását támo­gatjuk, ahol a vagyon mű­ködtetése és a munkaszer­vezet vállalkozáson alapul, ahol a bérérdekeltség erős tulajdonosi kötődéssel és gazdatudattal ötvöződik, ahol a szövetkezet vagy a vállalati vezetés van a kol­lektíváért és nem fordítva — jelentette ki. — Ennek kialakítását szolgálják és segítik a már elfogadott tör­vények és a munkában lé­vő tulajdonosi reform, valamint a föld- és szövetkezeti törvény. E kérdésekben a tagságnak kell dönteni. Meggyőződé­sünk azonban, hogy az ilyen típusú átrendeződés nélkül az üzemek jelentős része nem lesz képes helytállni és alkalmazkodni a piaci körülményekhez. A párt te­hát kiáll a korszerűsödő nagyüzemek mellett. Hozzátette: ugyanakkor arról is meg vagyunk győ­ződve. hogy bizonyos térsé­gekben és egyes ágazatok­ban a kisüzemi termelés a hatékonyabb. Ennek is meg­vannak a iól bevált formái, a háztáji és kisegítő gazda­ságoktól egészen a magán­gazdaságokig. Ahol ezek versenyképesebben, jobban eladhatóbbat és gazdaságo­sabbat tudnak produkálni, ott szabad utat kell szá­mukra biztosítani. Ahogy egyfajta paraszti életforma lehet a szövetkezetben vagy az állami gazdaságban való munkavállalás, és mellette a háztáji gazdálkodás, úgv egy más típusú és természe­tesnek tartott életforma le­het a magángazdálkodás, a családi vállalkozás is. E ket­tő jól megfér egymás mel­lett. és kölcsönös verseny­társa is lehet egymásnak. Ezután a földtorvény mó­dosításával összefüggésben rámutatott: egyik legfonto­sabb célja, hogv kialakul­jon a föld racionális hasz­nosítását elősegítő földpiac, oldódjanak a földforgalma­zás adminisztratív korlátai. A föld a nemzeti vagyon nagyon sajátos része, és egyúttal természeti kincs is, ezért itt minden hosszabb távra szóló változtatást ala­posan meg kell fontolni — hívta fel a figyelmet, hang­súlyozva, hogy ebben a nyil­vánosságnak és együttgon­dolkodásnak, egy széles kö­rű társadalmi konszenzus kialakításának igen nagy a jelentősége. Iványi Pál kitéri arra a viták során is gyakorta fel­vetett kérdésre, hogy kell-e most agrárpolitikai koncep­ció, amikor még a gazda­ságpolitikai koncepció sincs készen. Kétségtelen, hogy stabilabb és időtálióbb ag­rárpolitikai koncepció kiala­kítására volna lehetőség, ha az kiérlelt gazdaságpolitikai koncepcióra támaszkodhatna — állapította meg. Az ag­rárpolitikában mindenek­előtt az embert, a paraszt­ságot kell látni. Bármilyen lépés a mezőgazdaság fei­lesztésében, szerkezetének változtatásában, tulajdon­viszonyának rendezésében az ott dolgozót közvetlenül érinti; létbiztonságát, anya­gi helyzetét befolyásolja. Az agrárpolitikában tehát a parasztság sorsáról van szó. A falvak sorsát, a magyar vidék fejlődését is meghatá­rozóan magában hordozza. Az agrárpolitikának kiemelt feladata marad a lakosság élelmiszer-ellátásáról való gondoskodás, illetve annak a lehetőségekkel összhang­ban levő javítása. Ide tar­tozik az exportban betöl­tött szerepe, a fize­tési mérleg javítására gyakorolt hatása is. Az tény, hogy kereken 1,5 milliárd dollár és l milliárd rubel évi "bevétel járul hoz­zá a gazdaság teljesítésé­hez, lényegesen kisebb im­portigénnyel. A jelentős ki­viteli többletet a piachoz való jobb igazodással indo­kolt megtartani, ha lehet növelni. A KB titkára utalt arra is, hogy Magyarorszá­gon a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya az alap- és kiegészítő tevé­kenységet együttvéve meg­közelíti a 20 százallékot. Az MSZMP-nek ezíért olyan agrárpolitikával kell rendel­keznie, amelyik biztosítja az ágazat népgazdaságiban be­töltött stabilizáló szerepét, és perspektívát ad az ott dolgozók részére. Az agrárpolitikai állás­foglalás-tervezet újdonsá­gait összefoglalva kiemel­te a piacnak, mint fő terme­lésszervező elemnek a meg­erősödését és az ahhoz való alkalmazkodás fontossá­gát; a vállalkozói szerveze­tek és magatartás elterjesz­tésének az igényét, amely az emberekből az eddigi vég­rehajtó típusból alkotó, te­remtő típust alakit ki, vala­mint a tulajdoni reform kö­vetkezetes végigvitelét, amely a bérérdekeltség és a terjedő közömbösség helyett felelős gazdaként viselkedő embereket, termelőket for­mál. Ezek mellett a kon­cepció nagyon fontos fel­adatul tűzi M az agrárága­zatban felhalmozott fe­szültségek mielőbbi oldását is4— mutatott rá, hangsú­lyozva, hogy az így kialakí­tott és a KB vitájában el­hangzó vélemények figye­lembevételével formálódó agrárpolitika nemcsak rö­vid távon, de hosszú távon is alapja lelhet az agrárága­zat fejlődésének. Ha az ab­ban lefektetett célokat nem engedjük feledésbe menni, és szorgalmazzuk azok fel­tételeinek megteremtését, akkor ezzel továbbra is ma­gunk mögött tudhatjuk a parasztság politikai támoga­tását, érdekeltségük meg­változtatásával mozgósít­hatjuk az élelmiszer-előál­lító üzemék dolgozóit, va­lamennyi termelőt a célok megvalósítására, megala­pozhatjuk az agrárágazat minőségen és versenyképes­ségen alapuló, új növekedé­si pályáját. Mindez alapját képezheti a magyar faivak ezredfordulóra bekövetke­ző második nagy felvirágzá­sának. a falvak életére, a mezőgaz­dasági üzemeknek szervesen kell kapcsolódniuk közvet­len környezetükhöz. Vita­összefoglalójáhan Iványi Pál ki is tért arra, hogy szerin­te a falu szociális és kultu­rális felemelkedésében sze­repet vállalókat különféle elismerés és engedmény il­lethetné. Hasonlóképpen gyakori téma volt az érdekképvise­let tartalma, szervezete, for­mája is. Többen szóvá tet­ték: további vizsgálatok, egyeztetések szükségesek a TOT és a szerveződő Mező­gazdasági Kamara tevé­kenységét, feladatait illető­en. A tulajdonreformnak az ag­rártermelést szorosan érintő kérdéseivel is foglalkozott egyebek között Hütter Csa­ba, kifejtve: a földforgalma­zás felszabadítását tervezik, ezzel megszüntetve olyan kötöttségeket amelyek: hát­rányosan érintették a nagy­üzemeket és a kistermelö­ket egyaránt. A miniszter szerint ez a lépés minden­képpen indokolt, még ak­kor is, ha — mint jól tud­ja — ezzel szerriben fönn­tartások mutatkoznak. Ro­mány Pál egyetértett azzal, hogy a földtulajdon kötött­ségeit oldják, de arra fi­gyelmeztetett: külföldön, például a nagy mezőgazda­sági kultúrájú Hollandiában szakképzettséghez kötik a földhöz jutást Szabó István, a TOT elnöke fontosnak tar­totta a földmonopólium megszüntetését. Iklódi László szerint is indokolt biztosí­tani a jogot a földvásárlás­hoz vagy -bérléshez, utóbbi esetben azonban el kell ke­rülni bizonvos időszak, évek kötelező előírását, ez ugyan­is megrendítheti a bizalmat a bérleti rendszerben. Az alacsony nyereségszínvonalról Nélkülözhetetlen a szerkezetváltás Az MSZMP KB tanácsadó testületének állásfoglalá­sáról szólva kiemelte: a tes­tület megállapította, hogy veszélyhelyzetben van az agrárágazat. A mezőgazda­ságban nélkülözhetetlen a szerkezetváltás. A párt pia­cos mezőgazdaságot akar. s egyetért a tarmelésistoruktú­ra-átalaikuiás és a tulajdo­nosi reform szükségességé­vel. Rámutatott arra is, hogy kétségtelenül van vita az állásfoglalás-tervezet ós a tanácsadó testület felfo­gása 'között abban az érte­lemben, hogy a KB a szük­séges integrációt önfejlő­dés útján, az érdekek érvé­nyesítésével, a lóhétőségék megteremtésével, nem pedig egy felülről vezérélt. szer­vezet kiépítésével tartja jár­ható útnak. Végezetül kérte a Köz­ponti Bizottságot, hogy a Politikai Bizottság megbízá­sából beterjesztett, koncep­ció-tervezetet vitassa meg, és foglaljon abban állást. Javasolta: a testület kérje fel a Minisztertanácsot egy olyan munkaprogram elké­szítésére, amely a KiB-állás­foglalás alapján tartalmaz­za és 'megfelelően ütemezi a szükséges intézkedéseket. Ez a kormány gazdasági programjának része, ónálló fejezete is lehetne, és a ma­gyar agrárágazat nemzeti programját képezhetné. A párttestület tagjai a koncepciót elsősorban poli­tikai nézőpontból tárgyal­ták, bár jócskán foglalkoz­tak az ágazat szakmai, mű­szaki és pénzügyi kérdései­vel. Különösen nagy hang­súlyt helyeztek a falvak élet- és munkakörülményei­nek változásaira. Tették ezt azért, mert a mezőgazdaság ügye nem lehet csak ága­zati kérdés — amint azt többen is hangsúlyozták. Ép­pen ezért az eredmények hangoztatása mellett nyoma­tékkal szóltak az ágazat ha­nyatlásának súlyos jeleiről is. Burgert Róbert, a Bá­bolnai Mezőgazdasági Kom­binát vezérigazgatója azért is helyeselte az új koncep­ció kidolgozását, mert a jó agrárpolitika — mint mon­dotta — sokat tehet azért, hogy a falvakban kialakul­jon, erősödjék a demokrati­kus szocializmus. Mások, így Iklódi László, a Vajai II. Rákóczi Tsz elnöke, po­litikai garanciákat sürgettek az agrártermelésben szüksé­ges kedvező változások alá­támasztására. Mint mon­dotta, csakis így képzelhető el a vállalkozói jellegű tel­jesítmények növekedése. Az MSZMP agrárpolitikájának biztatást és reményt kell adnia az agrárkörzetekben élőknek — ezt szintén ő emelte ki, hangsúlyozva: alulról építkező programra van szükség, amely találko­zik a parasztság egyetérté­sével. Hámori Csaba, az MSZMP Pest megyei párt­bizottságának első titkára arról beszélt, hogy a pa­rasztság a szónál jobban ér­tékeli a tapasztalatokat, és ezt a „képességét" a párt­programban figyelembe kell venni. Nagy Tamás, a gyáli tsz elnöke — aki az Orszá­gos Agrár Reform kör nevé­ben meghívott vendégként, ám tanácskozási joggal vett részt az ülésen — azt erő­sítette: a szövetkezetek rö­vid távon ható kormányzati intézkedéseket és hosszabb időszakra szóló reformpoli­tikát kívánnak, és minden­nek középpontjában a falun élő, dolgozó ember álljon. Ez a gondolat — a konk­rét kormányzati program szükségessége — szinte va­lamennyi felszólalásban megfogalmazódott. A vitában aláhúzták, hogy az agrártermelést nem lehet elkülöníteni más ágazatok­tól — például az ipartól és a kereskedelemtől —, ha­nem éppen szoros kapcsola­tuk a fejlődés egyik felté­tele Ennek kapcsán többen szóltak a mezőgazdaság, az élelmiszeripar jelentős ered­ményeiről, amelyeket nem­csak a falvak lakói értékel­nek, hanem a külföldiek is. A parasztság természetes „mozgásformája" a reform — állította Romány Pál, az MSZMP Politikai Főiskolá­jának rektora —, s a me­zőgazdaság úgynevezett ma­gyar útja éppen hogy azt igazolja: kedvező a terme­lésfejlesztés hatásfoka ak­kor, ha a politika széljárása megfelelő. Burgert Róbert szintén azt bizonygatta, hogy a falu nem léphet ki a továbbiakban sem termé­szetes környezetéből, hiszen a mezőgazdaságnak a köz­ségekben alapvető szerepe van. Hütter Csaba mezőgazda­sági és élelmezésügyi mi­niszter — aki részletesen ismertette a kormányzati elképzeléseket — ugyancsak azt tartotta: az agrárterme­lés színvonala döntően hat Hegedűs Lajos, a Hartai Erdei Ferenc Tsz elnöke a mezőgazdaság állami támo­gatását szorgalmazta, épp­úgy, mint ahogy azt a kor­mány az iparvállalatok ese­tében teszi. Azért is szük­ség van erre — és ezt már Hütter Csaba fűzte hozzá —, mivel az agrárágazat jöve­delmezősége aggasztóan ala­csonyra süllyedt. A haté­kony világpiaci szereplés csakis akkor biztosítható, ha a mezőgazdasági termelők nem élveznek kisebb támo­gatást, mint azok a külföldi gazdák, akiknek termékeivel a külpiacon találkozik a ma­gyar áru. Hámori Csaba vé­leménye is az, hogy kicsi az agrárágazat jövedelmezősé­ge, és nemegyszer tetten ér­hető, hogy e területről me­nekül a tőke. Többen fog­lalkoztak az alacsony nyere­ségszínvonal okaival, s Nagy Gábor, a Debreceni Tartó­sítóipari Kombinát vezér­igazgatója foglalta össze az elhangzottakat azzal: a ter­melőt nem lehet „kifizetni" pusztán politikai elhatározá­sokkal. konkrét anyagi tá­mogatás is szükséges. Nagy Tamás ezzel szemben úgy vélte: nem támogatásra, ha­nem valóságos piaci viszo­nyokra, reális árakra van szükség. Nagy Gábor szólt arról is, hogy a megújított agrárpo­litika megvalósításának fel­tételeit is biztosítani kell. Ehhez stabil szabályozók kellenek, márpedig az ő vállalatát érintő hivatalos szabályozórendszer néhány hónap alatt négyféleképpen módosult. Hogvan lehet így tervezni, vállalatot vezetni — kérdezte. Szabó István kormányzati intézkedést sürgetett a termelési kedv növelésére. Gyuricsku Kál­mán, az MSZMP Szabolcs­Szatmár Megyei Bizottságá­nak első titkára az árpoliti­ka alakításában és az ag­rárolló ,.szűkítésére" szintén hatósági beavatkozást szor­galmazott. Konkrét, rövid távú kormányzati akciókra van szükség, ezt bizonygatta G ubicza Ferenc, a Csopak­tája Tsz elnöke is, aki sze­rint enélkül igen keserves lesz az átmenet időszaka. Az állam által létrehozott mo­noDÓliumokat meg kell szüntetni, és ehhez is köz­ponti döntések szükségesek — ezt a véleményt Nagv Tamás hangoztatta. Többen foglalkoztak még aktuális termeléspolitikai kérdések. A Központi Bizottság kialakította Nagy Imre és tár­sai temetésével kapcsolatos álláspontját, amelyet nyilvá­nosságra hoz. A testület tájékoztatót hallgatott meg az MSZMP-reformkörök 1989. május 20-án Szegeden rende­zett munkatanácskozásáról, és megvitatta azt a jelentést, amely a politikai egyeztető fórummal kapcsolatos tárgya­lásokról szólt, megfogalmazta álláspontját a tárgyalások támogatásáról, a társadalmi közmegegyezésről. A Köz­ponti Bizottság ülésén elfogadott dokumentumok nyilvá­nosságra kerülnek, illetve a tanácskozásról közlemény je­lenik meg. kel, így a szerkezetátalakí­tás buktatóival, a kereske­delem hibás gyakorlatával. A vitában Gubicza Fe­renc, Burgert Róbert, Szabó István, Hámori Csaba és mások is szóltak arról, hogy a most vitatott koncepció •hozzásegítheti a falvak la­kóit, dolgozóit az MSZMP megújított agrárpolitikájá­nak megismeréséhez, támo­gatásához. Ez pedig — ha a politika találkozik a pa­rasztság egyetértésével — a következő választásokon erő­sítheti az MSZMP pozícióit. Ehhez a gondolathoz kap­csolódott Grósz Károly fő. titkár is. aki aláhúzta: a párt politikája egyes terü­leteinek világos körvonala­zásával építheti választási programját. Hosszú távú stratégiai irányvonala pedig a szocializmus jövőképét vázolja majd fel a hazai viszonyok között. A vitát Iványi Pál foglal­ta össze. Megelégedéssel szólt arról — amit egyéb­ként több felszólalás is tük­rözött —, hogy a tézisek széles körű elemzése végül is hozzájárult a koncepció további javításához, gazda­gításához. Ezzel együtt sem vállalkozhat a rövid távon jelentkező kérdések megvá­laszolására.; mindenképpen indokolt, hogy a kormány­zat egy nemzeti agrárprog­ram keretében fogalmazza meg azokat a feladatokat, tamelyek megoldást 'jelent­hetnének a mezőgazdaság rövid távú gondjaira. Bizo­nyos — tette hozzá —, hogy az MSZMP új agrárpoliti­kája nem lesz olyan hosszú életű, mint az ezt megelő­ző — amely 1957-ben szüle­tett —, hiszen alapvetően mások a feltételek és gyor­sabban módosul a politikai és gazdasági környezet. Ez az agrárpolitika azonban mindenképpen nyitott lesz, és képes arra, hogy — amennyiben az indokolt és szükséges — ikellő korrek­ciókkal segítse az előrehala­dást. Iványi Pál bejelentet­te. hogy számos felvetésre a kormányzati tervezetek ad­nak maid választ. A vita egyes véleményeit a tézisek végső szövegezésénél fel­használják. A témáról további négven írásban fejtették ki vélemé­nyüket. Az ülés végül is egy tar­tózkodással elfogadta az ag­rárpolitika megújulásának koncepcióját. Fekete és színes pamut pólóanyagvásár! TILDA BOLT Szeged. Hajnóczy u. 29. Tetőfedő-, bádogos-, tetőszigetelő, lakatos-, víz-, gáz-, fűtésszerelési munkák azonnali kezdéssel! Telefon: 55-018 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom