Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

3 1989, május 3., szerda Ne hagyjuk magunkat! Színesen hömpölygött tegnap az ünnepi tömeg a Dugonics téren, a Kárász utcán, ímeg a Széchenyi téren is ... És persze az újszegedi ligetben, meg a tarjáni záportározónál. Fogyott a sör, bor, a hur­ka, kolbász, léggömbök emelkedtek az égnek. Iga­zi népünnepély volt Mi azonban — alaposságunk és körültekintőségünk oká­ból — szétnéztünk a má­jus elseje szempontjából teljesen közömbös terüle­teken is ... Mellékutcák­ban, a Nagykörúton, né­hány külvárosi részen ... Igen meglepődtünk, amikor ott is találtunk sétálókat. Nem olyanokat, akik ép­pen igyekeztek valamely ünnepi helyszínre — ko­rántsem. Olyanokat, akik szándékosan sétáltak ott, karonfogva, egyedül, vagy kisgyerekkel. Meg is kér­deztük hármójukat: nem érdekli őket a máiusi ün­nep. a tobzódó majális? A chicagói hatok és a Szent József ünnepe? Nem sze­retik a sört, és utálják a hurkát, kolbászt? Irritál­ja őket a forgatagos, szí­nes kavargás?... — Semmi kedvünk a tö­megben nyomakodni, fel­alá sodródni a ligetben, méregdrága hurkára költe­ni az obulusokat — mond­ták, hozzátéve: nekik épD ez a jó, a csendes utca, a forgalom hiánya, amikor csak a szelek szárnyán jut fülükbe egy-egy elha­ló dallam a ligetből, a fo­lyó túlpartjáról... Nekik éppen ez felel meg. Elgondolkoztunk a vála­szon, s a gondolkozást máig sem fejeztük be ... Mindazonáltal úgy véljük: ha az ember nem csinál magának ünnepet — senki sem fogja megtenni he­lyette! Életünk amúgy is tele van hétköznapokkal — miért nem használjuk ki ezt a kevés számú ünne. pet? Ne hagyjuk, hogy el­süllyedjünk a hétköznapok tengerében. Szegeden és környékén Összeállításunk szer­zői : Farkas Csaba, Nagy László. Rafai Gá­bor, Sipos István, Tóth Szeles István. Zimankós majális met. Kemény, sorsfordító idők következnek. Tanul­juk, az idősebbek újrata­nulják a politikai vitakul­túrát, az egymás iránti tü­relmet, a toleranciát. Sok a sérelem, s ezért sok az in­dulatos szó! Óvjuk alakuló, törékeny demokráciánkat! Vitázzunk, de alapkérdések­ben legyünk egységesek — olyrnokra gondolok, mint a létbiztonság minden kor­osztálynak, a megfelelő munkahely és munkatárs, a családról való gondoskodás, a béke megőrzése, az em­beri méltóság, az egyén sza­badságának védelme" — mondotta végül a nagygyű­lés szónoka. A mórahalmi gyerekek léggömbökkel és májusrákkal ké­szültek a fölvonulásra. A liget azonban felázott, igy a művelődési ház előtti gyülekezőhelytől a megváltozott helyszínig, a művelődési házig tartott esak az „útvonal" Elkelt egypár fakanál... Az ünnepségek szervezői sok helyen elálltak a szabad­téri programoktól. Először Mórahalmot ejtettem utam­ba, s láttam a liget néptelen, nem várják az árusok a fel­vonulókat. Valóban, a nagy­gyűlést s a kulturális műso­rokat a művelődési házban tartották meg. Azért hallot­tam olyan véleményt is, hogy az Észak—Dél elleni foci­meccs nem maradhat el, hisz ez olyan hagyomány, amelyet nem • szabad megszakítani. Aztán; irány Zákányszék! Űtközben több helyen papri­kát palántázó családi „bri­gádokra" lettem figyelmes. No, erre tényleg rászolgált az időjárás. Bent a faluban már gyülekezett a lovascsa­pat, a gumiskocsin elfoglalta helyét a zenekar, s a tánco­sok is felvették a menettánc­hoz szükséges alakzatot. A tavalyitól csak abban tért el a mutatvány, hogy a végállo­más a kultúrház volt és nem a főtér. Kisteleken a felvonulókkal egy időben értem a középis­kola melletti térre. Pár perc múlva már a hangosbemon­dón közhírré tett kiváló dol­gozók nevét hallhattam. A nagygyűlést szerencsére nem mosta el az eső. Ebben bíz­hattak az út mellé települt bazárosok is. Elkelt egypár fakanál, vesszőkosár, mű­anyag játék s műsoros ka­zetta — csak nem jöttek hiába! Hazafelé jövet, Forráskú­ton két helyen is megállásra csábítottak az események. A tó mellett már a horgászver­seny ifjú győztesének gratu­lálhattam. Nem sokkal mesz­szebb sárkányrepülők sorára lettem figyelmes. Történelmi pillanat: a Haladás Tsz sár­kányrepülő klubjának első nyilvános bemutatkozásának örömében osztoztam. A klub­nak 8 gépe van, s tizennyol­can vezethetnek. A vezető pilóta, Tóth János a helyi iskola testneveléstanára el­mondta, hogy a szövetkezet­ben a sport mellett határbe­járásra is használni szeret­nék a gépeket. Csak „fölrö­pül" az elnök, s mindjárt lát­ja, hogy a hetedik határban elromlott, nem mozdul a kombájn. Attól tartottam, hogy a majálishoz tartozó bográcsos, erdei főzőcske mindenütt el­marad. Zsombón azonban, ha nem is annyi, mint máskor, akadt azért vállalkozó. Igaz, a pihenőházakba be lehetett volna szaladni a zuhancs elól, legfeljebb a pörköltnek lett volna hosszabb a leve. Az erdei úton egy csalódott kislány panaszkodott a ba­rátnőjének: csak egy céllö­völde van a tisztáson, az áru­sok hiányoznak. Se nyalóka, se játékmütyür. Sebaj, majd a búcsúban ... Fórum a megélhetésről A rossz idő terelte be a Juhász Gyula Művelődési Központba az eredetileg sza­badtérre, a Móra Ferenc Mú­zeum előtti parkba hirdetett fórumot. Háromnegyed li­kőr a megélhetésről fejthet­ték ki véleményüket az ala­kuló pártok és mozgalmak képviselői. Hogyan kellene elosztani a szociális kiadá­sokra fordítható pénzt? Mi lesz az évtizedeken át hang­goztatott humánummal? Van-e egyáltalán gazdasági alapja a szociálpolitikánk­nak? Mi lesz a bérreform sorsa? Lesz-e tu!*>''to'­form? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresték a választ a résztvevők: az MSZMP, a szakszervezetek, a Fidesz, az SZDSZ, az MSZDP. a Demisz és az Unió a Demokratikus Szocializmusért mozgalmak képviselői a több mint száz érdeklődő előtt. A reform nem hozhat elszegényedést! Ponty osan... Gyuris Péter még csak másodikos tanuló, eddig csak kóstolgatta a horgászat örömeit. Most, hogy hét pontyot kifogott a forráskúti téesz tavából, s tizenegy kilós össz­teljesítménnyel, 26 résztvevő közül, megnyerte az ünnepi versenyt, már gondolom, semmi sem tarthatja vissza a „profizmustól". A 17 éves testvére segített kiemelni a zsákmányt, ugyanis a fiú még szemme1 láthatóan viszolygott a nyál­kás, fürge „jószágok" érintésétől. Erre mondták a körü­lötte levők, hogy nem állt hadilábon a szerencsével. Min­denesetre, a nyeremény, a teleszkópos bot jogos tulajdo­nosa immár. Kérdésemre elárulta, milyen csalit használt: elöl giliszta, mögötte csemegekukorica. Eltalálta a halak ízlését. A százforintos nevezési díj busásan, vagy inkább pontyosan megtérült, főleg, ha ezt a papa állta. Igaz, a két, hazavihető hallal már bőven törlesztette a szülői köl­csönt. Délelőtt tíz órakor több ezres tömeg várta a Szé­chenyi téren az ünnepi nagy­gyűlés kezdetét. Színes lég­gömbök, tarka zászlók, transzparensek színesítették a teret. Pontban tíz órakor a Himnusz hang­jaival vette kezdetét a nagygyűlés. A városi tanács erkélyén ezután megjelent az ünnep szónoka: Horváth Károly, a Szakszervezetek Csongrád Megyei „ Tanácsá­nak vezető titkára. „A tavalyi május elseje óta drámai gyorsasággal és sűrűséggel peregnek az ese­mények — olyanok is, ame­lyeket vártunk, akartunk — de szándékunkkal ellenke­zőek is" — kezdte beszédét a nagygyűlés szónoka. — „Az elmúlt egy év a politikában, a gazdaságban és a társa­dalmi élet minden területén biztató és nyugtalanító vál­tozásokat is hozott. Ezt a május elsejét arra használ­juk föl, hogy tiltakozzunk az ellen a politika ellen, amelyet ma a kormány gya­korol! Az 1988-as év a számvetések éve volt. Az ország politikai és állami vezetése felismerte és beis­merte, hogy a magyar tár­sadalom válságos helyzetbe került. A mi felfogásunk szerint a gazdasági reform nem le­het azonos az elszegényedés, az elvonás politikájával. Ép­pen ellenkezőleg, lehetősé­get kell adni a váltásra, a termelésbővítésre, a közép­szerűségből való kitörésre. Sajnos, ma a dolgozók nagy többségének a reform szó hallatán nem a megújulás, hanem az elvonás, a helyzet rosszabbodása jut az eszé­be. A mai nagygyűlés alka­lom arra, hogy tárgyalások­ra szólítsuk fel a kormányt! Követeljük, hogy adjon va­lós képet az ország terhei­ről, az adósságok mértéké­ről, a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel kötött meg­állapodásokról. Számoljon el az államháztartás bevételei­vel és kiadásaival. Jelölje meg, kik a felelősek a ki­alakult helyzetért, a hibás döntésekért. Csak ennek nyomán alakulhat ki új köz­megegyezés. A múlt hibá­in okulva: elvárjuk, hogy a közeljövőben tárgyalásokon essen szó, és szülessen meg­állapodás arról, kinek mi a joga, feladata a káosz, a csőd elkerülése érdekében. A munka ünnepén szólni kell a dolgozó emberek helyzetéről, a foglalkoztatás biztonságáról — ily módon a létbiztonságáról is. Mi azt valljuk, hogy a munka tet­te emberré az embert, és az alkotás ad értelmet az életnek. Ezért az értelmes, a hasznos munka pártján állunk. Nem fogadjuk el a munkanélküliség általánossá tételét, nem fogadhatjuk el azt a közgazdasági okos­kodást, miszerint két-há­romszázezer embernek mun­kanélkülivé kellene válni Magyarországon ahhoz, hogy a rég várt fellendülés be­következzék. Azt akarjuk, hogy a gazdasági reform te­gye érdekeltté a vállalato­kat, kisvállalkozókat, az egyént abban, hogy mun­kahelyet teremtsenek. A szónok a továbbiak­ban szólt arról, hogy a szakszervezeteknek is vál­toztatniuk kell. „Legfonto­sabb feladatunk az érdekvé­delem! A demokratikus centralizmus helyett a de­mokrácia válik meghatáro­zóvá! Szervezetileg függet­lenek vagyunk, semmilyen állami és politikai szerve­zettől nem fogadunk el alá­és fölérendeltségi viszonyt. Szövetségesei leszünk vi­szont minden olyan szerve­zetnek, amely egyetért céljainkkal, és azok megva­lósításáért hajlandók cse­lekedni. önmagunknak is megfo­galmazunk néhány intel­* Jégszekrényt az eszkimónak? Hűvös, zimankós idő fo­gadta a nagygyűlésről Új­szegedre érkező ünneplőket, így azután nem is csoda, ha szerényebbre, csendesebbre sikerült az idei majális. A padokra, a fűre aligha le­hetett leülni, ezért a liget közepén szorongtak a ta­vaszköszöntő családok. Szép kis tavasz! — morgolódtak sokan. — A taxisoknak jó ez az idő, uram! — morfondíro­zott az egyik büfé árusa. — Már azt is megéreztük volna, hogy nem adták ki a fizetéseket az idén előre. De így, hogy az eső is szemer­kél, hideg is van ... Legfel­jebb egy-egy féldeci fogy, sörből hírből se annyi, mint tavaly. Azért akadt látványosság így is bőven: ajándéktár­gyak, vásárfiák, léggömbök, mütyürök, bőráruk, papu­csok, s felsorolni is lehetet­len, mi mindennel tudják ilyenkor meglepni a gyanút­lan majálisozót az élelmes bazárosok. A hideg ellenére sem volt hiány a jó han­gulatban. Kinyitott a Vidám Park is, ha már az idő szo­morú, legalább mi legyünk vidámak... Sok csodálója akadt a sportolók hőlégballonjának is. Felülről nézve mégis csak más a világ: ha vizes is, ha sáros is! Nem is csoda, hogy a hatalmas" lufi pilla­natok alatt a gyerekek ked­vence lett. Rossz idő ide, vagy oda, enni azért ilyenkor is kell! Igy azután kevésbé panasz­kodhattak a hurkát-kolbászt kínáló árusok. A vevők an­nál inkább dohogtak, hogy már a kolbász se a régi — mármint, az ára. Harminc­öt forint alatt mérlegre sem tették a hidegtől toporgó árusok. Az infláció az ün­nepet sem kerüli el. Aki­nek kedve akadt hozzá, akár jégkrémmel is megédesít­hette a májusi disznótorost. De, ki tud jégszekrényt el­adni egy eszkimónak? Aki már kellően átfagyott, vagy szűknek találta a lige­tet, az szerencsét próbálha­tott a tarjáni Zápor-tónál. Az időjárás persze ott sem volt kegyesebb, a sár is nagyobbra dagadt, mint Új­szegeden, azért látogatóban mégsem volt hiány. A Bar­tók Béla Művelődési Köz­pont népművelői gondos­kodtak a programról. Aki mindent végigpróbált, már csak egyre vágyott es­tére: egy jó meleg fürdő­re...

Next

/
Oldalképek
Tartalom