Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

3 1989, május 3., szerda Ne hagyjuk magunkat! Színesen hömpölygött tegnap az ünnepi tömeg a Dugonics téren, a Kárász utcán, ímeg a Széchenyi téren is ... És persze az újszegedi ligetben, meg a tarjáni záportározónál. Fogyott a sör, bor, a hurka, kolbász, léggömbök emelkedtek az égnek. Igazi népünnepély volt Mi azonban — alaposságunk és körültekintőségünk okából — szétnéztünk a május elseje szempontjából teljesen közömbös területeken is ... Mellékutcákban, a Nagykörúton, néhány külvárosi részen ... Igen meglepődtünk, amikor ott is találtunk sétálókat. Nem olyanokat, akik éppen igyekeztek valamely ünnepi helyszínre — korántsem. Olyanokat, akik szándékosan sétáltak ott, karonfogva, egyedül, vagy kisgyerekkel. Meg is kérdeztük hármójukat: nem érdekli őket a máiusi ünnep. a tobzódó majális? A chicagói hatok és a Szent József ünnepe? Nem szeretik a sört, és utálják a hurkát, kolbászt? Irritálja őket a forgatagos, színes kavargás?... — Semmi kedvünk a tömegben nyomakodni, felalá sodródni a ligetben, méregdrága hurkára költeni az obulusokat — mondták, hozzátéve: nekik épD ez a jó, a csendes utca, a forgalom hiánya, amikor csak a szelek szárnyán jut fülükbe egy-egy elhaló dallam a ligetből, a folyó túlpartjáról... Nekik éppen ez felel meg. Elgondolkoztunk a válaszon, s a gondolkozást máig sem fejeztük be ... Mindazonáltal úgy véljük: ha az ember nem csinál magának ünnepet — senki sem fogja megtenni helyette! Életünk amúgy is tele van hétköznapokkal — miért nem használjuk ki ezt a kevés számú ünne. pet? Ne hagyjuk, hogy elsüllyedjünk a hétköznapok tengerében. Szegeden és környékén Összeállításunk szerzői : Farkas Csaba, Nagy László. Rafai Gábor, Sipos István, Tóth Szeles István. Zimankós majális met. Kemény, sorsfordító idők következnek. Tanuljuk, az idősebbek újratanulják a politikai vitakultúrát, az egymás iránti türelmet, a toleranciát. Sok a sérelem, s ezért sok az indulatos szó! Óvjuk alakuló, törékeny demokráciánkat! Vitázzunk, de alapkérdésekben legyünk egységesek — olyrnokra gondolok, mint a létbiztonság minden korosztálynak, a megfelelő munkahely és munkatárs, a családról való gondoskodás, a béke megőrzése, az emberi méltóság, az egyén szabadságának védelme" — mondotta végül a nagygyűlés szónoka. A mórahalmi gyerekek léggömbökkel és májusrákkal készültek a fölvonulásra. A liget azonban felázott, igy a művelődési ház előtti gyülekezőhelytől a megváltozott helyszínig, a művelődési házig tartott esak az „útvonal" Elkelt egypár fakanál... Az ünnepségek szervezői sok helyen elálltak a szabadtéri programoktól. Először Mórahalmot ejtettem utamba, s láttam a liget néptelen, nem várják az árusok a felvonulókat. Valóban, a nagygyűlést s a kulturális műsorokat a művelődési házban tartották meg. Azért hallottam olyan véleményt is, hogy az Észak—Dél elleni focimeccs nem maradhat el, hisz ez olyan hagyomány, amelyet nem • szabad megszakítani. Aztán; irány Zákányszék! Űtközben több helyen paprikát palántázó családi „brigádokra" lettem figyelmes. No, erre tényleg rászolgált az időjárás. Bent a faluban már gyülekezett a lovascsapat, a gumiskocsin elfoglalta helyét a zenekar, s a táncosok is felvették a menettánchoz szükséges alakzatot. A tavalyitól csak abban tért el a mutatvány, hogy a végállomás a kultúrház volt és nem a főtér. Kisteleken a felvonulókkal egy időben értem a középiskola melletti térre. Pár perc múlva már a hangosbemondón közhírré tett kiváló dolgozók nevét hallhattam. A nagygyűlést szerencsére nem mosta el az eső. Ebben bízhattak az út mellé települt bazárosok is. Elkelt egypár fakanál, vesszőkosár, műanyag játék s műsoros kazetta — csak nem jöttek hiába! Hazafelé jövet, Forráskúton két helyen is megállásra csábítottak az események. A tó mellett már a horgászverseny ifjú győztesének gratulálhattam. Nem sokkal meszszebb sárkányrepülők sorára lettem figyelmes. Történelmi pillanat: a Haladás Tsz sárkányrepülő klubjának első nyilvános bemutatkozásának örömében osztoztam. A klubnak 8 gépe van, s tizennyolcan vezethetnek. A vezető pilóta, Tóth János a helyi iskola testneveléstanára elmondta, hogy a szövetkezetben a sport mellett határbejárásra is használni szeretnék a gépeket. Csak „fölröpül" az elnök, s mindjárt látja, hogy a hetedik határban elromlott, nem mozdul a kombájn. Attól tartottam, hogy a majálishoz tartozó bográcsos, erdei főzőcske mindenütt elmarad. Zsombón azonban, ha nem is annyi, mint máskor, akadt azért vállalkozó. Igaz, a pihenőházakba be lehetett volna szaladni a zuhancs elól, legfeljebb a pörköltnek lett volna hosszabb a leve. Az erdei úton egy csalódott kislány panaszkodott a barátnőjének: csak egy céllövölde van a tisztáson, az árusok hiányoznak. Se nyalóka, se játékmütyür. Sebaj, majd a búcsúban ... Fórum a megélhetésről A rossz idő terelte be a Juhász Gyula Művelődési Központba az eredetileg szabadtérre, a Móra Ferenc Múzeum előtti parkba hirdetett fórumot. Háromnegyed likőr a megélhetésről fejthették ki véleményüket az alakuló pártok és mozgalmak képviselői. Hogyan kellene elosztani a szociális kiadásokra fordítható pénzt? Mi lesz az évtizedeken át hanggoztatott humánummal? Van-e egyáltalán gazdasági alapja a szociálpolitikánknak? Mi lesz a bérreform sorsa? Lesz-e tu!*>''to'form? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresték a választ a résztvevők: az MSZMP, a szakszervezetek, a Fidesz, az SZDSZ, az MSZDP. a Demisz és az Unió a Demokratikus Szocializmusért mozgalmak képviselői a több mint száz érdeklődő előtt. A reform nem hozhat elszegényedést! Ponty osan... Gyuris Péter még csak másodikos tanuló, eddig csak kóstolgatta a horgászat örömeit. Most, hogy hét pontyot kifogott a forráskúti téesz tavából, s tizenegy kilós összteljesítménnyel, 26 résztvevő közül, megnyerte az ünnepi versenyt, már gondolom, semmi sem tarthatja vissza a „profizmustól". A 17 éves testvére segített kiemelni a zsákmányt, ugyanis a fiú még szemme1 láthatóan viszolygott a nyálkás, fürge „jószágok" érintésétől. Erre mondták a körülötte levők, hogy nem állt hadilábon a szerencsével. Mindenesetre, a nyeremény, a teleszkópos bot jogos tulajdonosa immár. Kérdésemre elárulta, milyen csalit használt: elöl giliszta, mögötte csemegekukorica. Eltalálta a halak ízlését. A százforintos nevezési díj busásan, vagy inkább pontyosan megtérült, főleg, ha ezt a papa állta. Igaz, a két, hazavihető hallal már bőven törlesztette a szülői kölcsönt. Délelőtt tíz órakor több ezres tömeg várta a Széchenyi téren az ünnepi nagygyűlés kezdetét. Színes léggömbök, tarka zászlók, transzparensek színesítették a teret. Pontban tíz órakor a Himnusz hangjaival vette kezdetét a nagygyűlés. A városi tanács erkélyén ezután megjelent az ünnep szónoka: Horváth Károly, a Szakszervezetek Csongrád Megyei „ Tanácsának vezető titkára. „A tavalyi május elseje óta drámai gyorsasággal és sűrűséggel peregnek az események — olyanok is, amelyeket vártunk, akartunk — de szándékunkkal ellenkezőek is" — kezdte beszédét a nagygyűlés szónoka. — „Az elmúlt egy év a politikában, a gazdaságban és a társadalmi élet minden területén biztató és nyugtalanító változásokat is hozott. Ezt a május elsejét arra használjuk föl, hogy tiltakozzunk az ellen a politika ellen, amelyet ma a kormány gyakorol! Az 1988-as év a számvetések éve volt. Az ország politikai és állami vezetése felismerte és beismerte, hogy a magyar társadalom válságos helyzetbe került. A mi felfogásunk szerint a gazdasági reform nem lehet azonos az elszegényedés, az elvonás politikájával. Éppen ellenkezőleg, lehetőséget kell adni a váltásra, a termelésbővítésre, a középszerűségből való kitörésre. Sajnos, ma a dolgozók nagy többségének a reform szó hallatán nem a megújulás, hanem az elvonás, a helyzet rosszabbodása jut az eszébe. A mai nagygyűlés alkalom arra, hogy tárgyalásokra szólítsuk fel a kormányt! Követeljük, hogy adjon valós képet az ország terheiről, az adósságok mértékéről, a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel kötött megállapodásokról. Számoljon el az államháztartás bevételeivel és kiadásaival. Jelölje meg, kik a felelősek a kialakult helyzetért, a hibás döntésekért. Csak ennek nyomán alakulhat ki új közmegegyezés. A múlt hibáin okulva: elvárjuk, hogy a közeljövőben tárgyalásokon essen szó, és szülessen megállapodás arról, kinek mi a joga, feladata a káosz, a csőd elkerülése érdekében. A munka ünnepén szólni kell a dolgozó emberek helyzetéről, a foglalkoztatás biztonságáról — ily módon a létbiztonságáról is. Mi azt valljuk, hogy a munka tette emberré az embert, és az alkotás ad értelmet az életnek. Ezért az értelmes, a hasznos munka pártján állunk. Nem fogadjuk el a munkanélküliség általánossá tételét, nem fogadhatjuk el azt a közgazdasági okoskodást, miszerint két-háromszázezer embernek munkanélkülivé kellene válni Magyarországon ahhoz, hogy a rég várt fellendülés bekövetkezzék. Azt akarjuk, hogy a gazdasági reform tegye érdekeltté a vállalatokat, kisvállalkozókat, az egyént abban, hogy munkahelyet teremtsenek. A szónok a továbbiakban szólt arról, hogy a szakszervezeteknek is változtatniuk kell. „Legfontosabb feladatunk az érdekvédelem! A demokratikus centralizmus helyett a demokrácia válik meghatározóvá! Szervezetileg függetlenek vagyunk, semmilyen állami és politikai szervezettől nem fogadunk el aláés fölérendeltségi viszonyt. Szövetségesei leszünk viszont minden olyan szervezetnek, amely egyetért céljainkkal, és azok megvalósításáért hajlandók cselekedni. önmagunknak is megfogalmazunk néhány intel* Jégszekrényt az eszkimónak? Hűvös, zimankós idő fogadta a nagygyűlésről Újszegedre érkező ünneplőket, így azután nem is csoda, ha szerényebbre, csendesebbre sikerült az idei majális. A padokra, a fűre aligha lehetett leülni, ezért a liget közepén szorongtak a tavaszköszöntő családok. Szép kis tavasz! — morgolódtak sokan. — A taxisoknak jó ez az idő, uram! — morfondírozott az egyik büfé árusa. — Már azt is megéreztük volna, hogy nem adták ki a fizetéseket az idén előre. De így, hogy az eső is szemerkél, hideg is van ... Legfeljebb egy-egy féldeci fogy, sörből hírből se annyi, mint tavaly. Azért akadt látványosság így is bőven: ajándéktárgyak, vásárfiák, léggömbök, mütyürök, bőráruk, papucsok, s felsorolni is lehetetlen, mi mindennel tudják ilyenkor meglepni a gyanútlan majálisozót az élelmes bazárosok. A hideg ellenére sem volt hiány a jó hangulatban. Kinyitott a Vidám Park is, ha már az idő szomorú, legalább mi legyünk vidámak... Sok csodálója akadt a sportolók hőlégballonjának is. Felülről nézve mégis csak más a világ: ha vizes is, ha sáros is! Nem is csoda, hogy a hatalmas" lufi pillanatok alatt a gyerekek kedvence lett. Rossz idő ide, vagy oda, enni azért ilyenkor is kell! Igy azután kevésbé panaszkodhattak a hurkát-kolbászt kínáló árusok. A vevők annál inkább dohogtak, hogy már a kolbász se a régi — mármint, az ára. Harmincöt forint alatt mérlegre sem tették a hidegtől toporgó árusok. Az infláció az ünnepet sem kerüli el. Akinek kedve akadt hozzá, akár jégkrémmel is megédesíthette a májusi disznótorost. De, ki tud jégszekrényt eladni egy eszkimónak? Aki már kellően átfagyott, vagy szűknek találta a ligetet, az szerencsét próbálhatott a tarjáni Zápor-tónál. Az időjárás persze ott sem volt kegyesebb, a sár is nagyobbra dagadt, mint Újszegeden, azért látogatóban mégsem volt hiány. A Bartók Béla Művelődési Központ népművelői gondoskodtak a programról. Aki mindent végigpróbált, már csak egyre vágyott estére: egy jó meleg fürdőre...