Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-23 / 119. szám

5 1989. niájus 23., kedd Egyetlen órácska A

z a nyolcszor negyvennégy milliméteres, fekvő •téglalap alakú keretecske, amely az asztali naptáramban egy nap egyetlen órájának szenteltetett, mostanában kinőtt ruhához hasonló: sehogy sem férek el benne. Bolhabetűkkel kellene írnom, s legalább háromszínű tollal, hogy betölthesse a kere.es hely az emlékeztető funkcióját. De nem mén a dolog, s bár okolhatnám a r.aptárkészítőket is, alighanem másról van itt szó ... * Kezdetben csak az üzleti érzék és a tapasztalat vitte az első árusokat a forgalmas ABC-áruház előtti járdára. Azlán csatlakoztak az „úttörőkhöz" a kevésbé leleményesek is, hiszen látták, nem zavarassza el őket onnan senki. Utóbb hivatalosan is engedélyeztetett az utcai árusításnak ez a formája, hát lett minipiac a lakótelepen. Oly kedveltté vált, hogy felvetődött: ne a gyalogjárdából foglaljanak el helyet az árusok, ne kényszerüljenek a földre kipakolni, ha néhány asztallal kulturáltabb körülményeket lehetne teremteni. Minden illetékes egyetértett ezzel a szándékkal, hát terepszemlére hívták össze magukat. Voltak vagy tizenketten. Bejárták a „terepei,", mértek, bólogattak, eltöltöttek nagy egyetértésben vagy egy órát, amikor is' a tizenkettek egyike — történetesen a lakótelep tanácstagja — megelégelte a dolgot, és visszament a munkahelyére Az asztalok azóta sincsenek ott. * Országos, nagy ünnepek előtt már három-négy nappal megkezdődik a meghívásáradat. Hogy nem baj, ha nem írunk a vállalati ünnepségről mást, csak hogy kit tüntettek ki, de azért menjünk már el — legalább egyetlen órácskára. Hogy olyan érdekes programot találtak ki, biztosan ránk fér egy kis kikapcsolódás. Más fölvetésben: bográcsos pörkölt is lesz. Nehéz ezeket az invitációkat megköszönni és viszszautasitani. Nehéz azt megértetni másokkal, hogy ami a lapha nem kívánkozik, az az újságíró számára igazából nincs is. fis hogy a családja nem éhezhet, amíg ő szaftot tunkol, vagy összeszokott munkatársi közösségben kényszeredetten nevet azon, milyen ügyesen fut zsákban a Józsi. Van mégis, ahol ott kell lennie a tudósítónak. Félórás ünnepi beszédeket ül végig, s kivárja, amíg kiosztják mind az ötszáz-ezer forintot és negyvenkilenc oklevelet. Közben arra gondol, hogy az ünnep ejöttí utolsó munkanapon korábban kezd a nyomda, s már régen a szerkesztőségben kéne lennie ... Diszkréten kioson hát a ráérő ünneplökkel zsúfolt teremből, s a kijáratnál álló rendezösrácoknak sem juttat egy fpl mosolyt. * Közéleti funkciókkal agyon sem terhelt ismerős meséli, hogy nehé* ma lépést tartania, naprakésznek lennie: a világ sűrűbbé vált körülötte. Van, ugye, a kenyérkereső munkája, a családja, a lakóközössége, mely szintén számít rá. Aztán tagja a — mindegy, minek, de azt is szeretné tudni, mi hangzik el a másként gondolkodók kerékasztalánál. Az éjjeliszekrényén két hete elolvasatlan újságok tornyosodnak, és a Tv 2 Napzártáját hiába várná meg: le-leragad a szeme. Mozi, színház, hangverseny, kiállítás? — kérdezném még, de már telefonon keresik: vállalná-e, hogy az ad hoc bizottságban tevékenykedjen, délutánonként, egyetlen órácskában ... * M

ár megint vunsli települt a közeli füves térségre. Villódznak fényei, messze hangzik a csalogató zene. Hóna alatt vastag dossziéval, egyik kezében tömött bevásárlószatyorral, másikkal gyereke kezét fogva fut a troli megállójához egy fiatal nő. A fiúcska meglátja a korhintát, s unszolni kezdi anyját, hadd üljön föl rá Ismerős a helyzet — lesem őket. Az asszony leteszi a cuccokat a földre, odaguggol a kicsihez, valamit sutyorog neki. Megesküdnék, hogy fáradtságát ecseteli, a vacsorafőzésre hivatkozik, a vasalnivalóra, a reggel óta el nem múló fejgörcsre. A szél hirtelen kinyitja a földre rakott dossziét, és szétfújja a lapokat. Hivatalos iratok lehetnek, mert a nő rémülten kap utánuk. Otthon majd kiül a konyhába. ha lefektette a gvereket, és dolgozik. Tovább. Az előjegyzési naptára másnap reggeli, nyolctól kilencig érvényes rubrikájába be lehet írva: jegyzőkönyvet leadni. Pálfy Katalin Országos táncbajnokság A Magyar Táncsport Szövetség megbízásából a Swing TSK Budapesten, az Építők SC népligeti sportcsarnokában rendezte a standard- és latin-amerikai táncok 1989. évi sonderklasse (csúcsosztályos) országos bajnokságét Ami a szervezést és rendezést illeti, az esemény sikeresnek ítélhető. A pontozókról ez már közel sem mondható el! Ténykedésük, enyhén szólva, kriminális volt. igen sok kívánnivalót hagyott Mint az is, hogy a héttagú stábot sajátosan osztották meg, három vidékivel szemben négy budapesti kapott helyet a pontozói gárdában. Köztük olyan fővárosiak, akik ugyan nem ténykednek klubnál, de ilyen-olyan formában mégis érdekeltek. Kilátszik a „lóláb" azért is, mert előzőleg már döntés született, miszerint azok a táncpedagógusok mindenképpen pontozzanak, akiknek indulnak vertsenyzöik. (öze László, a Tisza Volán Táncklub oktatója — ő a Swing klubnál is dolgozik — pontozott, viszont furcsa módon nem jutott szerephez Taródiné Tóth Erzsébet, a Szegedi Tömegsport Egyesület klubjának táncpedagógusa ...) A sajátosan összeválogatott pontozói gárda fővárosi „ítészei" tették is dolgukat rendesen, bizonyítva, hogvan kell megtörni a vidéki hegemóniát. Szégyent azonban így sen\ vallottak a szegediek, két ezüst- és egy bronzéremmel, valamint egy negyedik helyivel térhettek haza. A standard kategóriában a Palánkai László, Zsilák Zsuzsanna (Szegedi Tömegsport Egyesület) páros csupán .egy ponttal maradt le a dobogó legmagasabb fokáról, a Halmai Attila, Emhö Zsuzsanna (Tisza Volán Táncklub) kettős bronzérmet vehetett át A latin-amerikai táncokban má/odik helyen végzett a Móczó János. Urbán Tímea páros (Tisza Volán), Halmai László és Papp Ágnes (Szegedi Tömegsport Egyesület) negyedik lett. A reformkori mozgalom platformja A tanácskozás résztvevői kinyilvánították szándékukat, hogy e platformtervezetet alapulvéve a következő hónapokban szorosan együttműködnek egy részletesebb reformprogram pártkongresszust megelőző kimunkálásában. Szegeden, 1989. május 20-án az MSZMP-tagok több mint száz reformkörének 440 képviselője öt szekcióban eszmecserét folytatott egy közös platformtervezet kimunkálása céljából. Valamennyi szekció írásba foglalta javaslatait. Ezek alapján készült az alábbi dokumentum, amelyet ezúton nyilvánosságra hozunk, a reforinkörökben és az MSZMP egész tagsága körében további vitára bocsátunk. I. Mai összetett válságunk az ázsiai típusú despotikus posztsztálinista rendszernek a válsága, amely Magyarországon 1948 után épült ki, majd az 1956 utáni számos elmozdulás, finomítás, reformtörekvés és átmeneti siker ellenére ma már működésképtelen. A rendszer lebontása, demokratikus és szocialista irányultságú meghaladása szükséges és sürgető. A reformkörök mind a múlt terhétől való megszabadulás, mind a párt megreformálása, mind a válság leküzdése érdekében elvetik az ideológiai dogmákat, a pragmatizmus öncélüságát. Javasolják egy olyan ideológiai koncepció kimunkálását, amely tartalmazza az európai és a magyar progresszió, a szocialista mozgalmak mellett a polgári radikalizmus, liberalizmus és a népi mozgalom időtálló értékeit is. Módszeresen felül kell vizsgálni az 1956 novembere óta született ideológiai határozatokat. Rehabilitálni kell mindazokat, akiket e határozatok szellemében hátrány ért. Az emberek aggódva látják az ország helyzetének romlását. A válság hatásai sújtják a társadalom minden területét, nyomasztó terheket raknak a lakosság egyes rétegeire, különösen a pályakezdő, családalapító fiatalok, a nyugdíjasok, a többgyermekesek és más, hátrányos helyzetűek vállára. Súlyosbítja a helyzetet az eluralkodó politikai és erkölcsi válság, a kiúttalanság érzete. A lakosság romló egészségi állapota, az életkor csökkenése, a halálozási mutatók növekedése, a természeti környezet felelőtlen pusztítása, az elavult oktatáspolitika, és az elhanyagolt településpolitika kérdésessé teszi a nemzet jövőjét. A kialakult helyzetért az MSZMP-t — ezen belül döntően a nemzeti sorskérdések. a régóta mutatkozó figyelmeztető jelek iránt érzéketlen politikai vezetőket — súlyos felelősség terheli. A pártállam, a kialakult gazdasági, politikai, társadalmi berendezkedés a vezetők személyétől függetlenül is magában hordta a struktúra működésképtelenné válásának, az 1948 utáni modell válságba jutásának szükségszerűségét. III. A gazdasági reform elvi alapjait a következőkben látjuk: 1. Reformálni csak működőképes rendszert lehet. A jelenlegi nem az. Rendszerváltásra van szükség. 2. Föl kell lépni a teljes ellehetetlenüléssel, és az annak keretei közötti hatalomátvételt célzó — nyílt vagy rejtett — törekvésekkel szemben. 3. A politikai demokrácia és szabadság alapja a gazdasági demokrácia, amely az „államigazgatási tulajdon" alapzatán nem hozható létre. Valódi tulajdonosok kellenek. 4. Gazdaságunkat nem lehet felülről, az állami bürokrácia által kidolgozott reformcsomagok révén dinamizálni. Az egyén és az általa átlátható közösségek közvetlen érdekeire kell támaszkodni. A magyar gazdaság elhúzódó, és egyre mélyülő válságának alaptényezője a jelenlegi merev és mozdulatlan szerkezet mellett a kibékíthetetlen ellentmondás a növekedés és az egyensúly között. A reform megtorpanása óta eltelt másfél évtized tapasztalatai bizonyítják, hogy a gazdaság növekedése vagy mesterséges dinamizálása csak az egyensúly gyors romlása, az egyensúly helyreállítása pedig legföljebb stagnálás, sőt, visszaesés mellett volt lehetséges. Meg kell próbálni a lehetetlent: a külső egyensúly helyreállítását célzó, szigorú pénzügyi politika és a szerkezetváltást ösztönző vállalkozói mozgástérbővítés követelményeinek összebékítését. A feladat nem megoldhatatlan. Ahhoz, hogy a gazdaságpolitika képes legyen összehangolni a szerkezetváltás és az egyensúlyórzés követelményeit, az alábbi területeken van egyszerre és együttesen szükség az intézményi reformok kritikus tömegére: 1. a külgazdasági politika irányainak és mechanizmusainak — mindenekelőtt a KGST-együttműködés tartalmának és formáinak — gyökeres átalakítása; 2. a hosszú távú vagyonérték növelésében érdekelt tulajdonosokat, plurális, kiegyenlített és piacerősítő hatású tulaj donszerkezetet teremtő tulajdonreform; 3. a bevételek és kiadások rugalmas együttmozgását biztosító, a humán infrastruktúra kiegyensúlyozott fejlődését garantáló, a hiányt, illetve adósságot piaci módon finanszírozó, nyilvánosan jól ellenőrizhető államháztartás létrehozása; 4. versenyző üzleti bankrendszer, modern biztosítók, befektetési társaságok és nyugdíjpénztárak, továbbá sokszínű ügynöki hálózat alkotta pénz- és tőkepiac teremtése; 5. elsősorban a felzárkózást ösztönző, ugyanakkor a végleges leszakadást gátló, a társadalmi esélyegyenlőséget fokozó szociális védőháló kialakítása. 6. Gyökeres korszerűsítésre szorul a gazdasági állam is, amit az ellensúlyok egyensúlyára kell helyezni. Elválasztandó — a gazdasági kormányzat. — a jegybank, — a piacvédő és -ersítő intézmények, és — az állam vagyonát kezelő intézmények. 7. Meg kell szüntetni azt a mezőgazdasági politikát, amely még a komparatív előnyöket jól kihasználó, világpiaci mércével mérve is hatékony gazdálkodókat fejlesképtelenné teszi. A gazdasági reform kulcskérdése a tulajdonreform, mivel végső soron minden gazdasági és politikai hatalom forrása a tulajdon. A tulajdon sorsát hosszú távon meghatározó átalakulási és földtörvény jelenlegi tervezetei elfogadhatatlanok. 1. Az átalakulási törvény nem technikai jogszabály, hanem burkoltan megvalósítja a tulajdonreformot. 2. Az átalakulási törvényben foglalt tulajdonreform lényege, hogy ingyenesen szétosztja a társadalmi vagyont olyan személyek kőzött, akiknek jelentősi része nemhogy tulajdonosként, de még menedzserként sem bizonyította, hogy hatékonyan tud sáfárkodni ezzel a vagyonnal. 3. Az átalakulási törvény nyomán kialakuló tulajdonszerkezet végleg rögzítené a mai monopóliumokat, a piacellenes összefonódásokat, és megakadályozná a valódi tőkepiac létrejöttét 4. Az átalakulási törvényben a plurális tulajdonszerkezet szerves kifejlődésének előfeltételeit kell szabályozni. Ennek részeként rendezni kell: — az állami vállalatok és szövetkezetek társasággá való átalakulásáról, — az állami vagyonkezelés rendszeréről, — biztosítékokról a monopolisztikus tulajdonkoncentráció ellen. — az önkormányzati és a társadalombiztosítási tulajdonról, — a tőkepiac felvevőképességével párhuzamosan előrehaladó vagyonértékesítésről, — a vagyonértékelésről. IV. Az MSZMP maga is súlyos válságban van. A politikai intézményrendszer átalakítása megindult. ezzel azonban nem tart lépést az MSZMP belső átalakítása. Pártunknak jelenleg nincs megfelelő nemzeti-politikai programja, hiteles vezetése és mozgósítható tagsága. Az MSZMP káderpártból, osztálypártból váljon marxista elkötelezettségű, baloldali közösségi párttá amely merít a huszadik századi szocialista mozgalmak és a polgári progresszió értékeiből. Szakítson a demokratikus centralizmussal, működését jellemezze a teljes pártdemokrácia (nyilvánosság, platformszabadság, pártszavazás, évenkénti munkakongresszus stb.). Y. A jelenlegi válsághelyzetből hazánkat csak egy társadalmi kiegyezés mozdíthatja ki. A felelősségből adódó feladatokat csak egy gyökeresen megújult párt képes ellátni. A szükséges fordulatot két lépcsőben képzeljük el: a hatalom megosztásában, majd a megosztott hatalom társadal miasitásá ban. A/l. Minimális konszenzust kell teremteni a gazdasági összeomlás, az anarchia, az erőszakos visszarendezés, a jelenlegi patthelyzet állandósulásának elkerülése érdekében. E veszélyek megszüntetésének legfőbb eszköze a hatalom megosztása. 2. A hatalom képviselőinek — szakítva eddigi halogató taktikájukkal — azonnal érdemi tárgyalásokat kell kezdeniük az Ellenzéki Kerekasztal képviselőivel. Felszólítjuk az MSZMP Központi Bizottságát, hogy legközelebbi ülésén hozzon ilyen értelmű határozatot. A tárgyalásokkal hiteles, a társadalom bizalmát élvező politikusokat bízzon meg. Ha a Központi Bizottság ennek a felszólításnak nem tesz eleget, akkor szükségesnek tartjuk, hogy a hatalom nevében a kormány vagy a Parlament tárgyaljon. 3. E tárgyalások során megegyezésre kell jutni a demokratikus átmenet feltételeit megteremtő sarkalatos törvényekről: a pártokról, a sajtóról, a választójogról, a büntetőtörvénykönyv módosításáról, a köztársasági elnöki intézményről, az alkotmánybíróságról, a népszavazásról és a biztonság kérdéseiről szóló törvényekről. Meg kell egyezni a köztársasági elnöki posztra jelölendő személyek köréről, a választások időpontjáról és rendjéről, továbbá az MSZMP vagyonának megosztásáról, a szerveződő pártok működési feltételeinek megteremtéséről. 4. A tárgyaló feleik kölcsönösen vállaljanak kötelezettséget arra, hogy lemondanak az erőszak alkalmazásáról, az azzal való fenyegetésről, és szervezetileg is fellépnek minden olyan irányzat ellen, amely az erőszak alkalmazását nem utasítja el. Vállaljanak kötelezettséget arna is, hogy a tárgyalások során kiegyezésre, nem pedig egymás politikai lejáratására törekszenek. Külön kérjük a demokratikus ellenzéket, hogy az utóbbi időben örvendetes módon reformirányba elmozdult kormány iránt a tevékenységéhez szükséges lojalitást biztosítsa. 5. Javasoljuk, hogy a reformkörök minden szinten vegyék föl a kapcsolatot az Ellenzéki Kerekasztal helyi képviselőivel. A koalíciót is alulról! Üdvözöljük a Tolna megyei pártbí/.ottság azon lépését, hogy t.ngyalásokat kezdett a helyi demokratikus ellenzék képviselőivel. Felhívjuk az MSZMP regionális helyi szervezeteit a példa követésére 6. Támogatjuk azt a javaslatot, hogy gazdasági és szociálpolitikai kérdésekről a különböző szakszervezetek és érdekvédelmi szervezetek bevonásával többoldalú tárgyalások kezdődsére. B. Miközben az említett tárgyalások haladéktalan megindítását szükségesnek tartjuk, le kell szögeznünk: a mai magyar társadalom politikai erővonalit nem kizárólag a hatalomhoz való viszony határozza meg. Ügy gondoljuk, a társadalom széles rétegei egyaránt érdekeltek a jelenlegi társadalmigazdasági modell radikális megváltoztatásában. Az új modell alapvető értékeiben is jó eséllyel alakitható ki közmegegyezés. Ilyen értékeknek tartjuk a tulajdonformák sokszínűségének talaján létrejövő hatékony piacgazdaságot, az egyéni és a kollektív szabadságjogokat, a többpártrendszer keretei között biztosított népszuverenitást, az önigazgató és autonóm civil társadalmat, a leszakadó társadalmi rétegek iránti szolidaritást. Az országos tanácskozás szerkesztőbizottsága Nyilatkozat Nagy Imre, a Magyar Szocialista Munkáspárt alapító tagja, az ország 1956-os törvényes miniszterelnöke politikai koncepciós per áldozata lett. Az MSZMP reformköreinek országos tanácskozása a felelősök helyett megköveti a hozzátartozókat, egyúttal javasolja, hogy az MSZMP Központi Bizottsága még a június 16-ai gyászszertartás előtt ebben a szellemben foglaljon állást. A reformkörök képviselői részt kívánnak venni Nagy Imre és társai temetésén, és kérik a szertartás szervezőit, hogy helyezhessék el a síron koszorúikat. MSZMI'-reformkörök országos tanácskozása Felhívás Az MSZMP reformköreinek szegedi országos tanácskozása felhívja a reformköröket, hogy gyűjtsenek aláírásokat környezetük párttagjai körében pártértekezlet helyett pártkongresszus összehívásának' támogatására. Kérjék a párttagokat, hogy nevük és párttagsági könyvük számának feltüntetésével követeljék: őszre hívjanak össze pártkongresszust, amelynek küldötteit a tagság demokratikusan, platformok alapján, alulról felfelé válassza meg. MSZMP-reformkörök országos tanácskozása