Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-03 / 102. szám

r 241 1989. május 3., szerda Glatz Ferenc debütált Képviselői vita a Parlamentben - fl kultúrpolitikai intézményrendszer átalakítása szükséges A művelődési tárca vezetésére jelölt Glatz Ferenc történésszel ismerkedtek meg az Ország.gyűlés kulturális bizottságának tagjai kedden a Parlamentben megtartott soron kívüli ülésükön. A testület tagjait Németh Miklós miniszterelnök tájékoztatta a kormányban tervezett — korábbam már ismertté vált — személyi változásokról. Kifejezte meggyőződését, hogy az új összetétel bem egységesebb lesz a Minisztertanács munkája, jobban előtérbe kerül a szakértelem, erősödik a csapatmunka. Glatz Ferencnek, az MTA Történettudományi Intézete igazgatójának, a História című folyóirat felelős szerkesztőjének eddigi munkásságát ismertetve, emlékeztetett arra, Ihogy a történész nemzetközileg is elismert tudományos és kutató munkássága mellett több mint 25 éve az ELTE-n és más egyetemeken oktatóként tevékenykedik. Kiemelte a miniszterjelölt dinamikusságát, határozottságát, valamint azt, hogy gazdag ok tatói-nevelői tapasztalattal rendelkezik, s mint ilyen, az oktatási rendszer gyökeres reformjának, az intézményi önállóságnak és autonómjának á híve. ' Glatz Ferenc hangsúlyozta: bár kormányprogram nélkül a jelöltnek sem lehet tárca programja, mégis fontosnak tartja, hogy néhány gondolatát, nézetét a képviselőknek előzetesen is elmondhatja. Meggyőződése szerint ugyanis a politikai mechanizmus szerves kérdése, hogy a politikusok, vezetők mennyire képesek véleményeiket ütköztetni a szélesebb nyilvánossággal, s a szűkebb területen dolgozó, más-más álláspontot képviselő szakemberekkel. A miniszterjelölt egyik kiemelt feladatként beszélt a kultúrpolitikai intézményrendszer átalakításának szükségességéről, mivel az — véleménye szerint — sok tekintetben még a sztálinista alapelveken nyugvó, 1949ben bevezetett struktúrát rögzíti. Ebből fakad egyebek között az is, hogy az oktatást illetően a politikai gondolkodásban a maradékelv uralkodik. Ugyancsak ebből ered, hogy a kultúrpolitika az állami mecenatúra „ellenében" a kultúrában, a művészetben erős ellenőrzési jogokat kíván érvényesíteni. Éppen ezért szervezeti vonatkozásban is végig kell gondolni az egyes művészeti ágak ellenőrzésének feloldását, s az oktatási rendszer olyan alapvető reformját, amelylyal megállítható a magyar munkaerő, szakembergárda színvonalának folyamatos hanyatlása. Glatz Ferenc fontosnak ítélte a kulturális külkapcsolatok erősítését: olyan új kulturális-külpolitika intézményi megszervezését, illetve káderutánpótlásának biztosítását, amely jobban bekapcsolja hazánkat az európai, illetve a világkultúrába. Különösképpen szükséges ez azért is — mondatta — mert az 1992ben megvalósítandó egységes európai piac nemcsak közös gazdasági, hanem kulturális intézményeket létre fog hozni, illetvfe működtetni. Egy másik gondolatkört érintve Glatz Ferenc hangsúlyozta: mivel az egyház, mint intézmények együttese, szorosan kötődik a magyar kultúra egészéhez, elképzelhetőnek tartja, hogy az egyház ügye visszakerüljön a kulturális tárcához. Ez utóbbival összefüggésben Németh Miklós emlékeztetett rá, hogy mind az egyház-, mind az ifjúságpolitikát összkormányzati feladatként kívánják kezelni, és ennek megfelelően készül javaslat e két területre az átalakítandó intézményrendszerben. Az elhangzottak alapján a kulturális bizottság tagjai — miiként a képviselők hozzászólásaiból kiderül — táf mogatták a kormányfőnek az új miniszter személyére tett javaslatát. Bokor László (Budapest) üdvözölte, hogy Glatz Ferenc a kulturáról, oktatásról, tudományról, mint szerves egységről beszélt, s javasolta, hogy megválasztása esetén vizsgálja félül a művelődési tárca költségvetésében az oktatásra, illetve kultúrára fordított 80-20 százalékos arányt Tóth János, a bizottság titkára arra kére a jövendő minisztert, hogy állítsa munkájának előterébe mind a tudományos-műszaki értelmiség, mind a tehetséggondozás kérdését, Garbacz Katalin (Fejér m.) pedig arra kiérte, hogy fordítson figyelmet a pedagógusok munkájának megnyugtató anyagi elismerésére. Zsigmond Attila (Budapest) Glatz Ferencnek azt a véleményét üdvözölte, miszerint a „beleszólásos" irányítás helyett a tehetségek mecénálása a fontos, Kállai Ferenc (országos lista) pedig annak a reményénék adott hangot, hogy az új miniszter rokonszenves koncepcióját az átmeneti, zűrzavaroktól sem mentes időszakban is érvényesíteni tudja majd. Dubcek. Örült világ: egy pozsonyi nyugdíjas elkezdett beszélni és megbolydult az európai sajtó. Dubcek bácsi emlékezetének hitelességét azok sem vitatják, akik nem értenek egyet a megszólalással. A pozsonyi öregúr orosz szavakba öntött nézeteit senki sem vitatja, bár polgártársainak egy csoportja elképedve áll a tény előtt: ez a Dubcek beszél. Ügy látszik, Európában nem mindenütt készültek föl arra, hogy a nyugdíjasok egyszercsak elkezdenek beszélni. A fölkészületlenek most riadtan néznek egymásra és kapkodva szidják mindazokat, akik megkérdezték a nyugdíjast. Eddig ugyanis nem volt szokás megkérdezni azokat, akik nyugállományba vonultak, csupán azok beszéltek, akik nyugdíjas koruk ellenére is munkaviszonyban álltak. Dubcek bácsi felveszi a telefont és beszél. A kagylóval a kezében az ablakhoz lép, elhúzza a fügönyt, lenéz a kapu elé. Még nem állították vissza az őrt. A Hradzsinban most derül ki; nem lehet minden nyugdíjas mellé őrt állítani. Afganisztán. Eszembe jut egy régi vicc. Brezsnyev és neje járják a nagy birodalmat Nézik a köztársaságok határát jelző táblákat: Ukrajna, Bjelorusszia, Örményország. Monja a férj: ez mind a miénk. Azután az újabb tábla :Afganisztán. Ez ugye már nem a Szovjetunió? — így az asszony. — Kis csacsi — simít orcáján a sokat tudó férj —, neked is van leánykori neved; Nevek A lányt megerőszakolták. És erőszakolják ma is. A Panoráma hétfő esti műsorában elhangzik a szörnyű adat: millió vagy talán tízmillió akna rejtezik Afganisztán földjében, olykor használati tárgynak álcázva. Aláaknázott ország. Ez a szám, a tízmillió, megindít. Van itt egy kilencvenháromezer-harminc négyzetkilométeres terület, egy hazugsággal aláaknázott ország, ahol óvatosan kellene lépni szóról szóra. Egyesek viszont masíroznak. A súlytalanok. * Bojtár Endre, Herner János, Horváth Iván, Lengyel László, Margócsy István, Szilágyi Ákos, Török András. Jó nevek. A 2000 című új irodalmi és társadalmi havilap szerkesztői. Bojtár a lengyel és litván irodalom avatott szakértője, Herner a régi magyar irodalom erdélyi tündöklésének szegedi értője, Horváth a poétikához és Balassihoz ért, nagyon. Lengyel a kizárt-bezárt négyek egyike, jó tollú reformközgazdász, Margócsy már a régi Mozgó Világban is fontos szereplő volt, Szilágyi jó költő, még jobb filmesztéta, annál is jobb szerkesztő. Török, a tipográfus, a lap arculatának felelőse. A szerkesztőségi órán — csütörtökönként kettőtől a New York kávéház karzatán — összegyűlnek a szerkesztők, a szerzők és társalognak, mint valami filmben. Én meg irigykedem. Dlusztus Imre Pályázat Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi főfelügyelőség a Szakszervezetek Országos Tanácsúval és az Országos Találmányi Hivatallal egyetértésben pályázatot hirdet a dolgozó ember védelmét, a biztonságos munkakörülményeket és a biztonságtechnika fejlesztését segítő munkavédelmi újításokra. A részletes pályázati felhívást és jelentkezési lapot az OMMF (1068. Budapest, Dózsa György út 84/A.) székházában és megyei felügyelőségein szerezhetik be az érdekelek, és ide kelt benyújtani a pályázati anyagot is. Kamarazene, kórusművek Az idén többen hallgattak mai magyar zenét Bárdi Sándor, Mészáros Emma és Maczelka Noémi szép szereplése. A Mai magyar zene hetének áldozatos pártolói nem hiába fáradoznak immár 19 éve Szegeden. Megszállott lelkesedésüknek, kitartásuknak megszolgált szép gyümölcse lassankent kezd beérni. Nemcsak stabil, értő előadói gárda alakult ki, hanem immár a közönség is megmozdult, fa Bíü*tÓk kÓl*US Egyre nagyobb érdeklődés kiséri a rendezvényeket. Így például telt házat vonzott a szerdai kamarazeneeste is, ahol igen szép, szines válogatást mutattak be a fellépő előadóművészek. A Ránki-szvit a korona Különösen tetszett Lendvay Kamilló Concertino-já két zongorára. A plasztikus, feszes ritmusú gyors tételeket vagy a szép, komoly, férfias lírájú lassú tételt Maczelka Noémi és Kemény Erzsébet magvas, temperamentumos, jó előadásában hallottuk. Hollós Máté Űj' dal szöveg nélkül .című zongoradarabjában a lendületes, energikus, repetíciós játékformájú, kvázi refrének váltakoznak a líraibb hangvételű, beszédes szakaszokkal, melyekben finoman benne remeg a népdalok lelke, sóhajtása. Kerek Ferenc ihletett és virtuóz tolmácsolása gyönyörködtetett e kompozícióban. Csemiczky Miklós Partitá-ját Mojzer Antal játszotta szépen és pontosan. A szóló fagottra komponált kígyózó, hajladozó, sokarcú dallam hangulatváltásait kifejezően érzékeltette az előadó. Petrovics Emil Négy önarckép álarcban és Soproni József Hat bagatell című darabjai kevésbé ragadtak meg, noha az előadók felkészülten, s értően nyúltak a kompozíciókhoz. A Petrovicsmúvet csembalón Delley József, míg a Soproni-darabot a Szegedi Fúvósötös (Román Zoltán, Szélpál Szilveszter, Fodor Gábor, Sasvári Csaba, Nagy Zsolt) ízléses bemutatásában hallottuk. Vántus István Rézfúvós kvintettjét Boros József, Pintér Attila, Kálmán János, Sasvári Csaba, Nagy Zsolt szólaltatta meg a műnek kijáró gondos tolmácsolásban. Az egymáshoz természetesen illeszkedő szólamokat, a pentaton-színezte puha harmóniákat, azaz a jó érzékkel megszabott, kellő terjedelmű, formás tételeket szívesen hallgattuk. Végezetül a Weiner kamarazenekar ragyogóan kiérlelt, lélegzetellállítóan virtuóz előadásában, Weninger Richárd vezényletével Rá tiki György Arisztophanészszvitje rakta fel a koronát az est műsorára. Jellegzetesen ironikus, szellemes humor fűszerezi a művet, de nem idegen tőle a parlandos, rubatós, meleg dalolás sem a III. tételben, hogy aztán annál nagyobb hatással, s fergeteges sodrással ragadjon magával az V. tétel tüzes, bachanáliát idéző vad öröme. Tanárjelöltek, művésztanárok Csütörtökön a Liszt Ferenc Zeneiskola és a Tömörkény Zeneművészeti Szakközépiskola növendékeinek kortárs magyar szerzők műveit megszólaltató koncertjén sajnos, e sorok írója nem „ lehetett jelen, mivel a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola nagy tavaszi hangversenyére szólította elkötelezettsége. Az immár hagyományosan minden évben sorra kerülő koncertet ezúttal a JATE aulájában tartották. Az ifjú énektanárjelöltek, s oktatóik szép összefogását példázta a színes, csak a kelleténél hosszabb, a publikum figyelmét, kissé túlterhelő műsor. Ám még így is meleg szeretettel ünnepelték a két záró kompozíciót, Avasi Béla profeszszor műveit, az Ó, salutaris hostiá-t és a Juhász Gyula gyönyörű versére komponált Öregek altatójá-1. Az előbbi kompozíció szárnyaló hangú, szépen formáló, tehetséges szólistája Szabadyné Békési Magdolna volt, míg az utóbbié az Ének-zene tanszék I. számú női kara. A zenekari kíséretet mindkét darabnál a főiskola vonós zenekara játszotta Mihálka György vezényletével. A számos nemzetközi sikert magáénak mondható jeles karnagy árnyalt, s ihletett dirigálásával még sok szép kórusinterpretációt hallottunk az est folyamán. A reneszánsz, s romantikus szerzők művei mellett jelentős mennyiségű kortárs magyar szerzőt is bemutattak. Előadásuk igen szépen kidolgozott, tiszta, homogén hangzású, s légkört teremtő volt. Különösen tetszett Vántus Bánat, Balassa Bánatomtól szabadulnék (ősbemutató), Karai —Beney Virágsirató című művei, illetve azok tolmácsolása, valamint Kodály Hegyi éjszakák I. című kompozíciójának is emelkedett, költői légkörű előadása. A koncertet színesítette még A Mai magyar zene hetének rendezvényeihez visszatérve, a zárókoncertről: A szegedi Bartók kórus Rozgonyi Éva vezényletével ezúttal is méltó módon megerősítette jó hírét. Vajda János kitűnő két kompozíciójából, az Ave Maria Stella előadása volt fölényes biztonságúbb, s meggyőzőbb. A Kolinda interpretálásóban egyelőre még csak a feszes ritmus született meg többkevésbé, de a lélekből feltörő parázsöröm még nem izzik benne. Annál érettebb és elragadóbb volt a második félidő műveinek tolmácsolása. Huszár Lajos finom szövetű Két madrigátjának bemutatása (Weöres Sándor verseire) költői ihletettségú remeklés. Kocsár Miklós Csodafiú szarvas-a (Nagy László versére) szép dallamíveinek formálása, szuggesztív légköre ragadott meg, s precíz kimunkáltsága gyönyörködtetett. A legátütőbb erejű számomra a Kocsár Miklóstól elhangzott Mégis mondom Damion című kompozíció volt. Borzongató démoni erő izzott ebben a tolmácsolásban, s az együttesnek és karnagyának kivételes összeforrottsága, azonos nyelvet beszélése lebilincselő élmény. A kóruskoncertet Kurtág György Eszká emlékzaj című kompozíciója színesítette még Vajda Júlia (ének) és Szöllösy József (hegedű) tolmácsolásában. Nehéz dolguk volt az előadóknak a filharmóniai koncerten nemrégiben hallott Kurtág-bemutató, azaz Csengery Adrienn utánozhatatlan remeklése után. ök ugyanis még nem beszélik perfektül, bátran Kurtág sajátos nyelvezetét, s éppen ezért az ugyan igen becsületesen megtanult darab előadása visszafogott, kissé óvatos volt. Nem úgy Lucz Ilona temperamentumos, de egyúttal érzékeny is, s értelmes, világos formólású zongorázása, aki Szunyogh Balázstól a Hommage a Stravinsky című kompozíciót játszotta nagy sikerrel. A szegedi Mai magyar zene hete immár figyelemreméltó külföldi érdeklődést is kivált. A Magyar Zeneművészek Országos Szövetsége vendégeként az idén már négy zeneszerző vett részt a rendezvényeken: Helmut Schmidt NDK-ból, Tulkun Kurbanov Taskentböl és Zdenko Mikula, valamint Miroslav Klage Csehszlovákiából. Berényi Bogáta Áz állam kivonul AZ AEH ÜJ VEZETŐJE A MAGYAR EGYHÁZPOLITIKÁRÓL — Döntő jelentőségű változások mennek végbe napjainkban az egyházpolitikában, egybevágóan a magyar állam és a társadalom más szerved kapcsotiatrendszerének átalakulásával. E változások az 1958. éviekhez hasonlíthatók, amikor az állam felhagyott a nyílt szembenállással, és szövetséget keresett az egyházakkal — hangsúlyozta elöljáróban Sairkadi Nagy Barna, emlékeztetve arra, hogy abban az időben az állam azért fenntartotta az ellenőraést, az egyházak életébe való beavatkozás valamennyi eszközét. A mostani változás lénye-ge, hogy az egyházi élet szabályozásának vaiamenynyi területéről kivonul az állam, s ily módon teljessé válik az állam és az egyházak szétválása. Már ennék szellemében készül a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény is, amely az egyén számára valódi lelkiismereti és valláss zabadsáSarkadi Nagy Barna elnökhelyettes vette át az Állami Egyházügyi Hivatal vezetését a május l-jétől nyugállományba vonult Miklós Imre államtitkár utódaként. Ebből az alkalomból kereste fel az új vezetőt kedden az MTI és a Népszabadság munkatársa, a hazai egyházpolitika alakulásáról érdeklődve. got, a vallásos emberek intézményei: az egyházak számára pedig teljesen önálló, független, mindenféle állami beavatkozástól, gyámkodástól mentes működést tesz lehetővé. — Nem elszigetelődést, szembe fordulást von ez maga után, éppen ellenkezőleg: az eddiginél jdbb alapokat teremt a valóságos partneri együttműködéshez — jelen• tette ki a továbbiakban az ÁEH vezetője. — A kapcsolatok továbbfejlesztésének akadályait kívánja elhárítaná a hivatal a törvény-előkészítő munka során is. — A kapcsolatrendszerben nyilvános politizálásra van szükség, az érdekegyeztetés olyan fórumának megteremtésére, amelynek rivűhkájában egyházi személyiségeik, az állam, a pártok képviselői, független, tekintélyes politikusok vesznek részt. — E politikához, a valóságos partneri együttműködéshez nem méltó a hivatali stílus — hangsúlyozta Sarkadi Nagy Barna, utalva arra, hogy az ÁEH elnevezése is változtatásra szorul. — Fel kell tehát számolni az engedélyezési kategóriába tartozó hatásági jogköröket, olyan szervezetet kialakítva, amely az együttműködés építésének eszközeivel tevékenykedik. Az Egyházügyi Hivatsl átszervezése jegyében tervezzük számos elképzelés mielőbbi valóra váltását ás, így például újabb felekezeteik törvényes elismerését. Amenynyiben ennek törvényes akadályai lennének, azt világosan meg kell mondani a nyilvánosság előtt, ha pedig nincs ilyen, minden további halogatás nélkül meg keli oldani. Ebből a szempontból már vizsgálják például a Hit Gyülekezete, vagy a Hetednapos Adventista Egyházból kivált csoport, a Krisztus váró Szombatünneplő Egyház törvényes elismerésének lehetőségét. — Emellett vannak olyan ügyek is, amelyek nem oldhatók meg a hivatal hatáskörében. Ilyen például az egyházi állások betöltésével kapcsolatos előzetes állami egyetértésről szóló törvényerejű rendelet hatályon 'kívül helyezése, olyan rendelet kezdeményezése továbbá, amely engedélyezné, hogy a katolikus egyház annyi és olyan szerzetesrendet működtessen, amennyit és amilyet vezetői helyesnek és szükségesnek tartanak.