Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-14 / 87. szám

1989. április 15., szombat 3 Szeged Beszámoló az MSZMP KB üléséről Az MSZMP KB szerdai üléséről — melyen a párt vezetésének munkamódszere és munkastílusa volt a téma — tegnap délután a váro­si pártbizottság épületében számolt be Perényi János, a KB tagja, összefoglalója szerint a szerdai ülés előké­szítéséből az derült kl, hogy a Központi Bizottság elé­gedetlen a Politikai Bizott­ság munkájával, ugyanakkor önmaga megítélésében már nem ilyen egységes: a régi tagok a megfelelő, a 38 új tag javarészt a tehetellen minősítést tartja érvényes­nek. Grósz Karoly főtitkár előadói beszédében több olyan mondat hangzott el, amely — gon­doljunk a zárt ülésre — nem csupán a párt tagságá­ra, hanem az ország egé­szére tartozik. Kiderült ugyanis, hogy a nemzetgaz­daságnak húsz százalékkal több a nettó adóssága, mint azt korábban az országot vezető pártban gondolták. Újabban felvetődött— külö­nösen a rohamosan közele­dő parlamenti és helyható­sági választások miatt — egy újabb, soroin kívüli pártértekezlet vagy kong­resszus megrendezésének gondolata. A főtitkár sze­rint „országos szinten" nem eléggé erős ez az igénv. A vitaindítót nem követ­hette részletes és elmélvúlt eszmecsere, mert — mint az már köztudott — további tíz tagot választott soraiba a KB, valamint a kollektí­ván lemondott PB helyett egy új összetételű, kilenc­tagú testületet is meg kel­lett választani. Így a KB egy későbbi ülésén csapnak össze a nézeteit a Grósz­beszéd fölött. Perényi Jánost, a fontos döntések szemtanúját össze­foglalója után kérdeztem: — Miiven volt az ülés hangulata? — A megszokotté] nem tért el lényegesen a hangu­lat. Az ülést megelőzően egy bizottság igen széles körben kikérte a párttagok véleményét a pártvezetés munkamódszeréről, és töb­ben örömmel hallottuk sa­ját megjegyzéseinket Grósz Károly beszédében. — Azérf kérdeztem a hangulatra, mert a legutób­bi napokban már pártsza­kadásról lehetett hallani. Ez a feszültség nem érző­dött? — A KB-ban nem, mert ott világosan kirajzolódtak már az áramlatok. A plat­formszabadság egyelőre a párton belüli vita kérdése, de a legjobb úton haladunk afelé, hogy a platformok létjogosultságot kapnak. A kisebbségi véleményt a plat­formok kereteivel is védeni kell, hisz különösen ma képzelhető el könnyen, hogv a kisebbségi vélemény rö­vid idő alatt a többség gon­dolata lesz. — Es akkor miféle egy­ségben bízik az a párt. amely történetében szinte görcsösen ragaszkodott még alkalmatlan időkben is az egység misztikumához? — Átmeneti időt élünk. minden gondolatra szüksé­günk van, hogy szabadon vitatkozhassunk. Ebből pe­dig az következik, intellek­tuális egységre törekszünk. Erre komoly esélyt ad az, hogy a KB-ban a reform­gondolat van - többségben. — Számomra úgy tűnik, hogy a határozott — bár sikertelen — gazdaságpoliti­kai gyakorlat mellett ideo­lógiai határozatlanság jel­lemzi az MSZMP-t. Lehet-e ma koncepciót gyártani? — Nem hinném. Ennek az érdekszférának, tehát a létező szocializmus orszá­gainak nincs Lukacs Györ­gye. Nincs olyan szakembe rünk, aki egymaga definiál­ná a jelenkori helyzet za­varba ejtő tényeit. Éppen ezért komolyan tartok attól, hogy jön majd egy csoport, mely téziseket jelent ki. eh­hez igazítja a feltételezhető utakat, s mi majd ezeken járhatunk csak, tűzzel és vassal kísérten, abban sem bízva teljesen, hogy leg­alább a célt jó] határozták meg. ' — De hát nincs is cél, hi­szen a pártnak még ma sincs gazdasági koncepciója. — Szerintem sincs. Most dolgozunk ezen. — A Központi Bizottság ülésén Kádár János eav óra húsz percet beszélt. Milyen benyomást gyakorolt önre? — Nagyon beteg ember benyomását keltette. Dlusztus Imre Új vb-titkárt választott a szegedi tanács A Pénzügyminisztérium közleménye A külföldre utazás pénz­ügyi feltételeiről és a ma­gancélú utazási valutaellá­tásról szóló 84/1987. (XII. 27.) PM számú rendelet 17 pa­ragrafusa alapján a konver­tibilis elszámolású orszá­gokba történő utazáshoz 1989. április 14-tól igénybe vehető turistaellátmány és közlekedési költségkeret összegét — a forint konver­tibilis valutákkal szemben történő 6 százalékos, kor­mányzati döntésen alapuló leértékelése miatt — az alábbiakban tesszük közzé: 1. A turistaellátmány összege három naptári évi időszakra 22 500 forint. 2. A 14. életévüket be nem töltött kiutazók részé­re naptári évenként egy al­kalommal 3000,— forint összegű konvertibilis el­számolású fizetőeszköz vá­sárolható. 3. A közlekedési költség­keret összege három nap­tári évi időszakra 15 400 fo­rint, amelynek terhére gép­jármű üzemanyagköltség­re 7100,— forint összegű konvertibilis elszámolású fizetőeszköz vásárolható. 4. Azok az utazók, akik a turistaellátmányt utoljára 1987-ben vették igénybe, tehát folyó évben a turista­ellátmány igénybevételére nem jogosultak, 1989-ben egy alkalommal 3000,— fo­rint összegű konvertibilis elszámolású fizetőeszközt vásárolhatnak. 5. A Jugoszlávián keresz­tül Bulgáriába kiutazók ré­szére — évente egy alka­lommal — a turistaellát­mányuk terhelése nélkül — 600,— forint összegű kon­vertibilis elszámolású fize­tőeszköz szolgáltatható ki. 6. A magyar—jugoszláv kishatárforgalomban érvé­nyes határátlépési enge­dély alapján kiutazók — utazásonként, a turistael­látmányuk terhelése nélkül — 300,— forint összegű kon­vertibilis elszámolású fize­tőeszközt vásárolhatnak. Azok a mozgáskorlátozott személyek, akiknek a mó­dosított 1/1975. (II. 5.) KPM—BM együttes rendelet 31/A paragrafusa alapján kiállított engedélyük van, a közlekedési költségkeret teljes összegének terhére vásárolhatnak gépjármű üzemanyagköltségre kon­vertibilis elszámolású fi­zetőeszközt. (Folytatás az 1. oldalról.) lyes ügyéből bírósági ügy­gyé vált esete nem össze­egyeztethetetlen a tanács­tagsággal. A tanács a számvizsgáló bizottság új elnökévé Ványi Gábort választotta meg, s elfogadta Szilágyi Józsefnek, a 43-as választókörzet ta­nácstagjának és Ruzicska Lászlónak, az ügyrendi bi­zottsági tagságáról való le­mondását. Ruzicska László — döntését indokolva — el­mondta: jogi értékítélete til­takozik e tanácsi bizottság munkájának kidolgozatlan­sága ellen, amely éppen a legutóbbi hónapokban oko­zott neki lelkiismereti konf­liktusokat. Ezután Somogyi Fetehó, a megyei tanács vb-titkára is­mertette a szegedi tanács vb-titkári posztjának betöl­téséről hozott megyei vb-ha­tározatot. Hat pályázó élet­útjának és szakmai tevé­kenységének értékelése alap­ján tett a megyei testület javaslatot. (A pályázók: Ka­tona András, a Tisza Volán idegenforgalmi üzemegysé­gének igazgatója; Bihari La­jos, a Szegedi Vas- és Fém­öntödei Vállalat osztályveze­tője, Vecsei Sándor, Hajdú­szoboszló vb-titkára; Dará­nyi István, a Régi Hunga­ria Szálló Részvénytársaság ügyvezető igazgatója; Tóth Edit, a Szinkron Vegyesipa­ri Szövetkezet jogtanácsos­osztályvezetője; Tóth László, a szegedi tanács terv- és munkaügyi osztályának ve­zetője — valamennyien jo­gászok.) Somogyi Ferenc ar­ról tájékoztatta a tanácsot, hogy abc-sorrendben Da­rányi Istvánt, Tóth Lászlót, Vecsei Sándort jelöli kineve­zésre a megyei vb. A tanácstagoknak bemu­tatkozott a három jelölt, majd kérdésekre válaszoltak. Kiderült mindháromukról — ugyancsak abc-sorrendben —, hogy 16, 31, illetve öt éven át vettek, illetve vesz­nek részt a szegedi tanácsi munkában, de a helyismere­ten túl mindhároman érzel­mi okokra is hivatkoztak pá­lyázatuk indoklásakor. Már az ezt követő hozzászólások alatt biztos fogadást lehe­tett volna kötni a szavazás végeredményére, annyira egy személy kinevezése mel­lett kértek sZót a véleményt mondók. Végül a tanács a szükséges, minősített több­ségnél valamivel nagyobb arányban Tóth Lászlót ne­vezte ki április 17-től vb­titkárnak. (Korábbi munka­körét megbízással Veres Ká­rolyné osztályvezető-helyet­tes tölti be.) A korábban nyugdíjba vo­nult szervezési és jogi osz­tályvezető helyének betölté­séről is döntött a tanács. A minősítő bizottság által al­kalmasnak tartott pályázók — Búzás Péter makói vb­titkár, Dubecz György, a vá­rosi pártbizottság apparátusi alapszervezetének titkára és Tóth László tervosztályveze­tő — közül ketten „kiestek", mert Búzás Péter visszavon­ta pályázatát, Tóth László pedig vb-titkár lett. így Du­becz Györgyöt nevezték ki. Takács Ferenc, a pénzügyi osztály vezetője fel mentéset kérte, mert a fonalfeldolgozó vállalat szervezési igazgató­helyetteseként kíván elhe­lyezkedni. A tanács ehhez nozzájárult, eddigi helyet­tese, Sárkány István viszi az osztály ügyeit, amíg el nem dől: egy vagy két osz­tályvezetői állásra fognak pályázatot kiírni. (A terv­és munkaügyi, valamint a pénzügyi osztály esetleges egyesítéséről van szó.) Rendeletek,szervezetek Az ebédszünet után ta­nácsrendeleteket módosított, egészített ki, illetve alkotott a 68-ról 52-re fogyatkozott tanács. A lakástámogatásról szóló jogszabály-tervezetet lapunkban e hét elején már ismertettük. Ezért itt csak utalvnk rá: a testület azzal értett egyet, hogy emeljék a támogatások összegét és az elbíráláskor figyelembe ve­endő jövedelemhatárokat, bővítsék a támogathatóak körét. A Fidesz javaslatára a munkanélküli segélyben részesülők is kaphatnak ta­nácsi támogatást. Az állami tulajdoni in­gatlanok eladási feltételeit azzal egészítették ki, hogy a személygépkocsi-tároló el­idegenítésekor a vételárat kérelemre részletekben, az áfát pedig az első részlettel együtt egy összegben fizeti meg a garázs bérlője. Más. nem lakás céljára szolgáló helyiség vételárát és áfáját egy összegben kell megfi­zetni. Rendeletet alkotott a ta­nács az ügyfélfogadásról is — ennek ismertetésére la­punkban még visszatérünk. A köztisztaságról legutóbb alkotott rendelet egy passzu­sát kifogással illették a me­gyei tanácsnál. Arról van szó, kié legyen a hulladék­gyűjtő-tartály: a szolgálta­tást igénybevevőé-e, vagy a szemétszállító vállalaté. (Központi jogszabály az utóbbi tulajdonjogát és kar­bantartási kötelezettségét írja elő, ám Szegeden ettől eltérő volt a gyakorlat és a szabályozás.) Kompromisz­szumként úgy változtatott a szövegezésben a tanács, hogy „a tartály karbantar­tása, felújítása a szolgálta­tást igénybe vevő kötelessé­ge mindaddig, amíg az a szolgáltatást végző tulajdo­nába nem kerül." Volt még előre eltervezett tárgyalandója a tanácsnak, de háromnegyed hatra, hatá­rozatképtelenség miatt, fel kellett függeszteni az ülést, így nem hangzott el az In­terpelláció a móravárosi le­bontott gyógyszertárról, a felsővárosi ABC-ről és töb­ben írásban adják be majd észrevételüket. Valószínű te­hát, hogy rendkívüli ülést kell összehívni az el nem végzett munka pótlására. Mindez azok idejét, ener­giáját, türelmét sújtja — a szó igazi értelmében — akik végig kitartottak ... P. K. Kőszeg Bontják a határzárat Május 2-án megkezdik a csak mintegy négykilométe­műszaki határzár lebontá- res szakaszon távolítják el. sát Kőszeg térsegében. Az . ellenértékeként elektromos jelzőrendszert, A munka ellenértékéként valamint a kettős drótkerí- a vallalkozók megkapjak a tést próbaképpen egyelőre bontott anyagot Győrött és Mosonmagyaróváron Környezetvédelmi tüntetés Környezetvédelmi tünte­tés színhelye volt csütörtö­kön délután Györ belvaro­sa; a demonstrációt a vá­rosi es a megyei tanacs. a Reflex Környezetvédelmi Egyesület, a különböző al­ternatív szervezetek közö­sen szervezték meg, s egyet­értett vele az MSZMP vá­rosi és megyei bizottsága is. A tüntetés résztvevői köve­telték, hogy mielőbb épül­jön meg a Győrt elkerülő autóút A várost átszelő Ml-es autóút mentén, a belváros különböző pontjain, s több városrészben rendkívül nagy a gépkocsik okozta környezetszennyezés. A várost elkerülő autóút megépítése már legalább 20 eve napirenden van. A köz­lekedési tárca vezetői, mi­ként korábban, most is egyetértenek vele. A városi és a megyei vezetés min­den létező fórumon, az Országgyűlésen is többszór szóvátette a kialakult hely­zet tarthatatlanságát. Ezek ellenére sem történtek ér­demi intézkedések. A győrivel egy időben ha­sonló tüntetésre került sor Mosonmagyaróvárott, a vá­rosközpontban. Itt is sűrűn lakott körzetben vezet át a főútvonal; ebben a negyed­ben van a legtöbb közin­tézmény, azon kivül számos gyermekintézmény és a kór­ház Is. A tünteteshez mindkét helyen számos városi veze­tő is csatlakozott A részt­vevők száma több ezer volt. Mindennapi kenye­rünket ... — kezdődött valaha a mély tartalmú, és lassanként ismét új­donatúj tartalommal megtelő fohász, amelynek parafrázisát a ima közna­pi magyarja valahogyan tán imigyen fogalmazná meg: Mindennapi ab­szurdumunkat ne add meg nékünk, Uram! Mert, hogy abszurdumokiban bő­ségesen részeltetik e nemzetet manapság. Las­sanként a viselhetetlenség határáig. Példákat ezerszám le­hetne lassanként sorolni. De alighanem fölösleges velük fárasztani az olva­sót. Hisz valamennyit a saját bőrünkön tapasztal­juk — valamennyien. A gyógyszerrendelettől kezdve a Magyarországot a bornirtság világrang­listájának iegjei közé be­soroló — átgondolatlan kormányzati intézkedé­sek eredményeként lét­rejövő — bevásárlóturiz­mus-dömpingig. Leg­utóbb {ledig a már annyi­szor támadott autópálya­díj bevezetéséi g. Ez utóbbiról csupán a ma­gánvéleményemnek tu­dok hangot adni: ha a kormányzat mindenféle tiltakozás ellenére az ere­detileg meghatározott módon mégis keresztülvi­szi akaratát, hát akkor ez a kormányzat alighanem megérett a bukásra. Lehet, hogy ezek ke­mény szavak. De az ésszé­Mindennapi abszurdumunkat... rűtlenségnek is megvan­nak a határai. Mert azért alighanem senki sem til­takozott volna komolyab­ban. ha olasz, francia, ju­goszláv stb. mintára be­és kiengedő kapukat állí­tottak volna föl az autó­pályák be- és kijáratainál, és az igénybe vett távol­ság arányában és az uta­zások száma szerint fizet­tették volna meg az autó­sokat. Ezt nemcsak a vi­lág, hanem mi, átkos ku­ruc hajlandóságokkal megvert magyarok is elfo­gadtuk volna. Amit azon­ban a kormányzat éiletbe léptetni kíván, az már szinte hadisarc számba megy, pedig hát — re­mélhetőleg — ez a kor­mány nem akar hadat vi­selni e nemzettel szem­ben. Legalábbis a győze­lem reményében nem. Jó, hogy hallani leg­alább a lehetséges alier­na ti vákról, az útépítések további finanszírozása érdekében. Mint például a 'benzináremelésről. Csak­hogy: sok éve, évtizede fizetjük a benzinárban foglalt hiperiuxusadót, amit a kormányzat azért vetett ki, hogy abból az útépítéseket finanszíroz­za. Csakhogy az is kide­rült, az általunk ily mó­don fizetett sok-sok mil­liárd is vidáman elcsor­gott a költségvetés rejtel­mes csatornáin — a sem­mibe. A semmibe? Nos, vala­hogyan így. A konzerva­tív, a nemzet munkáját, verítékét, szakértelmét es tudását semmivé kótyave­tyélő, elmaradott gazda­sági szerkezet minden áron való fönntartásának érdekében. Mert vajon miért kell fölemelni ha­marosan a gáz- és a fűtő­olaj árát? Azért, mert a világ legdrágább szenét kell finanszíroznunk. Ügy, hogy a szén árát ne kelljen kétszeresére emel­ni, iuxusadót vet ki a kormányzat a fűtőolajra és a gázra. És vajon miért kellett az év elején leérté­kelni a forintot a transz­ferábilis rubelhez kepest, holott minden iétezó szá­mítás szerint az akkori forintárfolyam is irracio­nálisán alacsony volt, leg­alábbis a rubelszférában? Azért, hogy életképes maradhasson például az az Ikarus, amely né­hány hónapra rá így is kritikus helyzetbe jutott. (Ráadásul mennyi­vel drágult meg sok egyéb cikk ára az Ikarus élet­bentartására irányuló árfolyammódosítás kö­vetkeztében?) És mindeh­hez azt sem árt hozzá tenni, hogy a KGST-im­portból behozott személy­autók árát ismét csak az Ikarus életben tartása okán növelte a kormány­zat, amely amúgyis jelen­tős hasznot húzott éveken át a gépkocsiimportból, csak éppen az igy kelet­kezett hasznot már jó elő­re elköltötte. Tudom, kívülről a leg­könnyebb bírálni. Hisz az is tény, az elmúlt 15 év politikája szinte lehetet­len helyzetbe sodorta ezt a kormányzatot. Olyan föladatokkal kell (kelle­ne?) megbirkóznia, ami­hez képest Sziiszifuszé könnyed diadalmenet. Csakhogy... •Csakhogy nem mind­egy, hogy a lehetetlen helyzeten lehetetlen és abszurd és toldozgató-fol­tozgató intézkedésekkel próbál-e segíteni a kor­mányzat, vagy végre va­lahára az oly rég sürgetett átfogó, minőségi változá­sokat részesíti előnyben. Tudom —, s nem árt, ha mindannyian tudjuk —, az oly régóta várt és sür­getett minőségi változta­tások több fájdalommal és keserűséggel fognak jár­ni, mint a jelenlegi toldo­zás-foltozás. iDe legalább nem tapad majd hozzá­juk az abszurditás kiszá­míthatatlansága, s annak biztos tudata, hogy min­den újabb, Ily módon ránkkényszerített áldo­zattal nem megváltjuk, hanem ismét csak föléljük a jövőt. De meddig van — igy — jövőnk, egyáltalán?! Szávay István

Next

/
Oldalképek
Tartalom