Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-05 / 79. szám

3 1989. április 5., szerda Április 4. aikaimibói I Kitüntetések, elismerések (Folytatás az 1. oldalról.) Kókai Gyula, a Szegedi Nyomda osztályvezetője, Kovács Istvánná. a Szegedi Ruhagyár iszalaggépese, Tombácz József, a Magyar Kábel Művek Szegedi Kábelgyárának igazgatója. Miniszteri Dicséretben részesült: Ábrahám Istvánná intézetvezető fönővér (FülOrr-Gege Klinika), Darányi Istvánná laborasszisztens (központi kutatólaboratórium), Dósai Molnár Éva vegyészlaboráns (orvosi vegytani intézet), Kószó Béláné műtőasszisztens (szülészeti klinika), Vas Lajos technikus (vértranszfúziós állomás). Az Atikövizignél tartott ünnepségen a környezetvédelmi és vízgazdálkodási rr.'niszter Kiváló Munkáért kitüntetését vette át Hegyes Zoltán (osztályvezető-helyettes), Krímer Tibor osztályvezető-helyettes, Solti Jenő osztályvezető és Trípolszky Imre szakaszmérnök. Hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést tartottak a Csongrád Megyei NEB-nél is, és kitüntetéseiket adtak át. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta (Budapesten vette át) Veress László, a MÁV területi egészségügyi központ igazgató főorvosa. Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült Tóth Sándorné, a hódmezővásárhelyi neb függetlenített munkatársa. Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést vett át Buknicz Miklósné és Pataki Gábor megyei. Dehény Bendegúzné hódmezővásárhelyi és Válui László szegedi népi ellenőr, valamint Kurucz János, a makói neb tagja. * A Szegedi Postaigazgatóság dolgozói közül Kiváló Munkáért kitüntetést vett át Katona Sándorné előadó. Lovas Edit, Hatvani Jenöné, Tatár István, Turi Istvánná. Varga Zoltán és Mészáros Jánosné. Elnöki Dicséretben részesült Szabó József. A megyei rendőr-főkapitányságon a Közbiztonsági Érem arany fokozatát vette át Pigniczkí József megyei föügyészhelyettes, a Legfőbb Ügyészségen megtartott ünnepségen pedig Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Bartha Béla makói városi ügyész. * A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban dolgozók részére a megyei tanács oktatási központjában tartottak összevont ünnepséget, ahol kitüntetéseket adtak át. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából kiemelkedő munkája elismeréséül Rósa íjászlót, a Szegedi Konzervgyár igazgatóját Április Negyedike Érdemrend kitüntetésben részesítette. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést kapták: Kotogány Mihály, a Szegedi Felszabadulás Tsz elnöke és Seres Gyula, a Makói Kossuth TS2 elnöke. Gárgyán József, a Szegedi Állami Gazdaság igazgatóhelyettese és Petkó Béla, a Hódmezővásárhelyi Rákóczi Tsz elnöke a Munka Érdemrend ezüst fokozatát vette át. A Munka Érdemrend brónz fökozatával kitüntetettek: Aradi János, a Délalföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság lakatosa, Cseh György, a Felgyői Alföldi Róna Tsz állatgondozója, Cseszkó Mihály, a Hódmezővásárhelyi DóMá Tsz gépkocsivezetője, Erdélyi Imre, a Kövegyi Béke Tsz rakodómunkása, Kelemen Géza, a paprikafeldolgozó vállalat főosztályvezetője, Magyari Szilveszter, a Domaszéki Szőlőfürt Szakszövetkezet állatfelvásárlója, Surányi János, a Fábiánsebestyéni Kinizsi Tsz traktorvezetője, Tóth László, a Szegvári Puskin Tsz elnöke. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Kiváló Munkáért kitüntetettjei: Ackermann Péterné, a Szegedi Felszabadulás Tsz osztályvezetője, Ádám Ferenc, a Pusztaszeri Hét vezér Tsz műszakveze tő-helyettese, Bognár Imréné, a Szegedi Móra Ferenc Tsz főkönyvelője, Börcsök Miklósné, a Rúzsai Népszabadság Tsz növénytermesztője, Czipera Ferenc, a Balástyai Rákóczi Tsz erőgépvezetője, Csányi József, az Ásotthalmi Egyetértés Tsz mezőőre, Csehó József, a Csongrád Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás igazgatóhelyettese, Deák Dezső, a Rúzsai Népszabadság Tsz erőgépvezetője, Deme János, a Szegedi József Attila Tsz kőművese, Dékány László, a Deszki Maros Tsz csoportvezetője, Erdész Jenő, a Csongrád Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás mérnöke. Erdélyi István, az Ásotthalmi Felszabadulás Tsz gépkocsivezetője, Erdödi István, a Baksi Magyar—Bolgár Barátság Tsz főágazat-vezetöje, Farkas Antalné, a Rúzsai Népszabadság Tsz baromfigondozója, Farkas István, a Mórahalmi Homokkultúra Szakszövetkezet traktorvezetője, Gercsó András, a Szegedi Tisza Halászati Tsz halásza, Gera István, a Sándorfalvi Magyar—Lengyel Barátság Tsz kubikosbrigádvezetője, Gera István, a Csengelei Aranyhomok Tsz telepvezetője, Gergulics István, a Sándorfalvi Magyar— Lengyel Barátság Tsz föágazat-vezetője, Géczi János, a Csengelei Aranyhomok Tsz növénytermesztője, Gonda István, a Szegedi Felszabadulás Tsz növényvédője, Gulyásné Berta Zsuzsa, a Csongrád Megyei Sütőipari Vállalat igazgatóhelyettese. Gyarmati György, a Szegedi Móra Ferenc Tsz asztalosa, Hódi István, az Ásotthalmi Alkotmány Szakszövetkezet traktorvezetője, Horváth Imre, a Csongrád Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás állatorvosa, Ilovai Sándorné, a Forráskúti Haladás Tsz kertészeti dolgozója, István Ferenc, a Csongrád Megyei Földhivatal főelőadója, Jójárt Tibor, a Balástyai Móra Ferenc Tsz gépkocsivezetője, Juhász Ferenc, a Csongrád Megyei Városellátó Közös Vállalat hálózati ellenőre, Juhász János, a Zsombói Gyümölcsös Szakszövetkezet gépkocsivezetője, Kecze József, a Szőregi Tisza—Maros-szög Tsz erőgépvezetője, Kecskeméti Szilveszter, az Öpusztaszeri Árpád vezér Tsz gépcsoportvezetője, Kéri Imre, a Szegedi Sütőipari Vállalat gépkocsivezetője, Kiss Imre, a Csongrád Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás felügyelője, Kordás Péter, a Balástyai Alkotmány Tsz gépkocsivezetője, Laczi Mihály, a Szegedi Felszabadulás Tsz takarmányosa, Lele Ferenc, a Deszki Maros Tsz gépkocsivezetője, Móra Sándor, a Bordányi Előre Szakszövetkezet csoportvezetője, Móricz Imre, a Szatymazi Homokgyöngye Tsz elnöke. Palotás Imre, a Domaszéki Szőlőfürt Szakszövetkezet csoportvezetője, Parónai Jenő, az Algyői Rákóczi Tsz ágazatvezetője, Pataki Imréné, a Csongrád Megyei Földhivatal főelőadója, Sarnyai István, a Szőregi Tisza—Maros-szög Tsz főágazat-vezetője, Sinkó Sándorné, a Csongrád Megyei Sütőipari Vállalat rendelésbegyűjtője, Süli István, a Pusztamérgesi Rizling Tsz brigádvezetője, Szabó István, az Öttömösi Magyar László Tsz nappaliöre, Szamosvári Jénő, a Kisteleki Magyar—Szovjet Barátság Tsz elnöke, Szeri Károly, a Pusztaszeri Hét vezér Tsz ny. majorgazdája. Tanács Károly, a Röszkei Kossuth Tsz gépkocsivezetője, Tari Nándor, a Bordányi Előre Szakszövetkezet traktorosa, Tombácz László, a Domaszéki Szőlőfürt Szakszövetkezet traktorvezetője, Tóth üezsőné, a Szegedi Űj Élet Tsz üzemgazdásza, Tóth János, a Forráskúti Haladás Tsz elnökhelyettese, Tóth Kovács Istvánná, a Szegedi Sütőipari Vállalat bérelszámolója, Törócsik András, a Csongrád Megyei Sütőipari Vállalat csoportvezetője, Varga Imréné, a Szegedi Üj Élet Tsz tésztakészítője, Zádori Jánosné, a Zsombói Gyümölcsös Szakszövetkezet főkönyvelője, Zónai Sándor, a Szatymazi Finn—Magyar Barátság Tsz gépszerelője. * A Fogyasztási Szövetkezetek Csongrád Megyei Szövetségéhez tartozó szó vetkezetek dolgozói közül Kiváló Szövetkezeti Munkáért elismerésben részesültek Tóth Endréné, a szatymazi takarékszövetkezet pénztárosa, Komlós Dezsőné, az üllési takarékszövetkezet egységvezetője, Ocskó Erzsébet, á kiskundorozsmai takarékszövetkezet kirendeltségvezetője, Torhosi Tiborné, a kisteleki áfész osztályvezetője, Drozdik László, a szatymazi áfész vágója, Farkas József, a Munkás Áfész szakcsoportvezetője, Tóth Imre, a mórahalmi áfész tüzéptelepvezetője, Marinkov Lajos, a Dél-Tisza Menti Áfész osztályvezetője, Fűz Jánosné, az üllési áfész boltvezetője, Azari Zoltán, a Dél-Tisza Menti Áfész áruház-igazgatója, Darázs József, a sándorfalvi áfész elnöke, Békési Györgyné, a tápéi takarékszövetkezet elnöke, Magyar Lászlóné, Meszöv-tanácsos. A Pénzügyminisztérium Kiváló Munkáért kitüntetését Pósa Etelka, Meszöv-főrevizor és Tasi Józsefné, a kisteleki takarékszövetkezet kirendeltségvezetője vehette át. A Kereskedelmi Minisztérium Kiváló Munkáért kitüntetést adományozott Balasi Pálnénak, a kisteleki áfész szintigazgatójának. * Felszabadulásunk 44. évfordulóján a MÁV Szegedi Igazgatósága területén dolgozók kózül a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapta Dobra Lajos, a szegedi távközlési és biztosítóberendezési főnökség művezetője. Kiváló Vasutas lett Németh Sándorné, az igazgatóság osztályvezető-helyettese. Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült Zsiros Ferenc lakatos-csoportvezető (üzemfönökség), Fodor Józsefné raktárkezelő (osztószertár-főnökség), Pápp Lászlóné távközlőműszerész, Kuezora Ernő építésvezető (távközlési és biztosítóberendezési főnökség), Jerney Zoltán kocsiszolgálati részlegvezető (üzemirányitó központ), Szél Ferenc motorvezetó (vontatási főnökség). Vezérigazgatói Dicséretben részesült Lángi Alajos főépítésvezető, Mélykúti Antal darukezelő, Nagy Sándor gépkocsivezető. Peleskei Lásízló ügyintéző, Hámori Györgyné nyomdai betanított munkás, Pintér Ilona raktárvezétő, Selmeczi Lajosné ügyintéző. Michnai Gusztáv számítógép-műszerész. Plavecz Pál. a Démász gazdasági vezérigazgató-helyettese Munka Érdemrend ézüst fokozata kitüntetést kapott; Farkas Sándor munkaügyi osztályvezető pedig Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést vett át tegnapelőtt, pénteken. Az APEH Csongrád megyei igazgatóságán április 4-e alkalmából megtartott ünnepségen Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesült Varga Jánosné főrevizor. Szakáll Antal osztályvezető-helyettes, Kószó Sándor gépkocsivezető. A Munkép Érdemérem, bronz fokozatát kapta Telihay László, AZ Ikarus Szegedi Léányvállalatának igazgatója. A kisteleki kábelgyárban a félszabadulás 44. évfordulója alkalmából a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesült Mészáros György gépkocsivezető. Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kapott Kissné Zsivola Éva, a gyár gazdasági igazgatóhelyettese. Áorilis 4-e tiszteletére Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kapott a Prometheus Tüzeléstechnikai Vállalat dolgozója, Kovács Győző. Mi lesz veled, repülőtér? Minden írásnak megvan a maga sorsa. A legtöbbnek csupán annyi, hogy eltűnik az emlékek feneketlen kútjában — ha egyáltalán elolvasta valaki. De azért akad olyan is, amelyik beletúr a vélemények sűrűjébe, hogy azt ne mondjam — netán vihart is kavar. Hogy a szegedi MHSZ repülőtér jelenével, jövőjével foglalkozó, közelmúltban megjelent írásom (Légikikötő a Bajai úton...) végül is mennyire borzolta föl a hétköznapi olvasó kedélyeit, kideríthetetlen. De annyit gyorsan megtudtam már a megjelenés után, hogy a közlekedésért, repülésért felelős szakemberek körében a vita bizony megindult. Mivel bizonyára sokak figyelmét elkerülte az a riport, most emlékeztetőül hadd álljon itt néhány gondolat azok közül, amelyeket Podolcsák András, a repülőtér parancsnoka mondott el, mi tagadás, nem kis keserűséggel. Megítélése szerint Szeged és Csongrád megye ma sincs tisztában azzal, milyen érték is halmozódott fel a Bajai úton, milyen alap teremtődött meg itt arra, hogy városunk bekapcsolódhasson a kisgépes nemzetközi és hazai forgalomba. Végül elmondta azt is, hogy az MHSZ ma már külföldi partnerekkel is tárgyal annak érdekében, hogy a reptér területén megvalósuljon egy 170 millió forintra becsült beruházás a jövő közlekedésének első lépéseként. Nos, ennyi... De ahogy mondani szokták, hallgattassék meg a másik fél is. s hogy ki lenne ez a bizonyos másik? Elárulhatom, hogy a riportban személy szerint senkit sem hibáztatott a fejlesztések elmaradásáért Podolcsák András, csupán tett egy igencsak éles megjegyzést. Idézem a lényegét: „nálunk a közlekedésért felelős szakemberek egy része megragadt a 20-as busz szintjén ..." Hogy e keserűség diktálta megállapításban mennyi az igazság? Remélem, néhány sorral később már maga az olvasó dönthet. „Fejlesztés, pénz, rendezési tervek, együttműködés, közös érdek." Ezek a fogalmak kerültek elő újra és újra a megyei tanács épületében, ahol Ballá Zoltán, a közlekedési osztály vezetője vállalkozott arra, hogy kicsit árnyaltabb képet fest a Bajai úti repülőtér helyzetéről. Mert helyzet — mint már a beszélgetés első perceiben kiderült — az bizony van. Például olyan furcsaságokkal terhelve, miszerint Szeged város érvényes rendezési tervében ez a repülőtér még napjainkban is csak ideiglenes reptérnek számit, mivel a szép jövőt álmodó tervezők jó néhány évvel ezelőtt Zsombó térségében jelöltek ki egy olyan területet a légi közlekedés számára, amely akár már a XXL század igényeit is kielégíthetné. Ma már persze tudjuk, hogy Szeged — akárcsak az ország többi települése — közel sem olyan vastag pénztárcával vág neki a jövő évezrednek, mint akárcsak 20 éve is reméltük, tehát — többek közt — a zsombói repülőtérből sem lesz semmi, s aki abban bízott, hogy egyszer mifelénk is TU—154-esek, vagy Boingok landolnak a Dómra kíváncsi túristák tömegét szállítva, nos az bizony csak csalódhat. — De hát az MHSZ-esek nem is ilyen gigantikus terveket kovácsolnak. Csupán a kisgépes forgalom fejlesztéséhez kérik a segítséget, a fejlesztést — próbáltam újra felidézni a korábbi írás tartalmát. Persze fölöslegesen, hiszen a közlekedési osztályon már ezt a lehetőséget is számtalanszor átbeszélték — tudtam meg Balló Zoltántól, ö azonnal meg Js nyugtatott: azért a város szegénysége sem oly nagy, mint hinnénk, vagyis fejlesztésre van pénz, csak nem úgy, mint a reptér vezetői kigondolták. Az átdolgozott koncepció értelmében ugyanis az E5-ös út, a Matyér és a Bajai út határolta területen Szeged népe — s persze a hozzánk érkező turisták, sportolók — komplex szabadidős parkot kapnának, ahol éppúgy helye van a reptérnek, mint a ma már nemzetközi hírű evezőspályának, s a2 ezekhez kapcsolódó kiszolgáló létesítményeknek, vagy a szállást, étkezést nyújtó kempingnek. Ehhez «persze az kellene, hogy a mai helyéről költözzön az út túloldalára a repülőtér, vagyis az MHSZ kapcsolódjon céljaiban a touoi éraekhez. Nos, ez eddig még nem jött össze. — Azt hiszem — bár ez is sokat vitatható, .átbeszélhető téma lenne — egy kicsit elkanyarodunk az eredeti kérdéstől, vagyis attól, lesz-e a városnak légikikötője — akár a Bajai út déli, netán északi oldalán? — Az összeg már ismert: 170—180 milliós beruházást igényelne mai árakon számítva egy ilyen fejlesztés. Amikor a Légiforgalmi és Reptéri Igazgatóság szakemberei megkerestek minket ez ügyben, azt válaszolhattuk, hogy csak a 8. ötéves tervben szoríthatnánk ki pénzt költségvetésünkből ilyen célokra. Akkor is ezerszer átgondolva — megéri-e? — Egyesek szerint igen... — Mások szerint meg nem. Én magamat is közéjük sorolom. Mert nézzük csak a tényeket. Szintén csak a mai árakon számolok, amikor azt mondom, hogy egy Szeged— Budapest repülőút kisgépes forgalom mellett ezer forintos személyenkénti jegyárral képzelhető el. Ugyanakkor az utasnak ki kell jutnia előbb a szegedi reptérre, majd Ferihegyről bejutnia Budapest belvárosába. Ha megnézzük ez mennyi időt vesz igénybe a vonathoz képest igencsak jókora plusz kiadással járó repülőjegy mellett, már aligha hiszem, hogy sokan elszánnák magukat egy ilyen útra, hiszen vonattal is 2 és fél óra alatt a fővárosban vannak. Ha pedig elkészül Kecskemétig az autósztráda, már gépkocsival sem lesz hosszabb az út időben. Az árak pedig .., Tehát ennek a szállításnak — legalábbis tömeges, hasznot is hozó méretekben — ma semmi realitása. — Talán a külföldiek? ... — Erre pedig azt kell válaszolnom, hogy a mai előrejelzések szerint Szegedre közel sem kívánkoznak anynyian, hogy egy reptér üzemeltetésére lenne szükség Mert azt bizony nemcsak felépíteni kell, nanem fenntartani is. — Akkor nincs más érv, mint az árufuvarozás. — Az valóban meggondolandó, hogy például a Nyugatra szánt primőröket megérné-e Nígy kijuttatni az országból. De miért épp Szegedről? Hiszen e termékek központja Szentes, ahol szintén van egy fejlesztésre alkalmas reptér. — Meggyőzött. Marad hát az a bizonyos 20-as busz? — Nézze, én egy pillanatig sem tartom sértőnek, ha egy i\Oí.ieKeaesi osztályról azt tartják, hogy a tömegközleKeaes Köti le az erőit. Mert ez a feladatunk. Kérdem én, ha fölvetnénk a szegedieknek, hogy azt a bizonyos 170—180 milliót mire költsük, Nyugatról érkező maganrepuioK színvonalas fogadására és kiszolgálására, vagy a buszhálózat továbbfejlesztésére, maga szerint hogy voksolnának? Ez persze nem jelenti azt, hogy mi elzárkózunk reptér ügyben minden együttműködéstől. Csak meggyőződésem: ez ma lehet az idegenforgalom, a kereskedelem ügye, de nem a közlekedésé. Ha ők üzletet látnak a fejlesztésben, hát tegyék. De sajnos nekünk erre ma nincs pénzünk ... Okosabbak lettünk, kedves olvasó? Bevallom, énbennem, ha lehet, még több a kétely, mint az első cikk nyomdába adása után volt. S épp azért, mert megint patthelyzetbe kerültünk. En is, a repülőtér is, a város is. Ugyanakkor senki igazával nem vitaikozhatom, hiszen az érvek meggyőzőek, s amikor már fél órája találgatom valamelyik belvárosi buszmegállóban, ugyan most miért maradt ki a járat, eszembe sem jut, milyen a legkedvezőbb szélirány egy holland üzletember számára. Ha viszont a jövő (légi)útját kutatgatom magamban .. Na, de ezt már bízzuk a kollektív bölcsességre. Meg arra a régen várt megváltóra, aki egyszer kimondja ezt, a mai generáció számára szerintem teljesen ismeretlen mondatot: „pénz pedig van!" Bátyi Zoltán Életéneik 85. évében elhunyt Szögi István, n munkásmozgalom ismert szegedi személyisége. Szögi István 1904-ben született Szegeden. Már fiatal korában kapcsolatba került a munkásmozgalommal, s mint asztalos, tagja lett a Famunkások Szakszervezetének, majd a Szociáldemokrata Pártnak. A 20-as években tüntetések, sztrájkok szervezésében vett részt, s bekapcsolódott az illegális kommunista párt munkájába is. Politikai tevékenységéért munkahelyéről elbocsátották, s a 30-as években egy ideig Budapesten dolgozott, ahol felvette a kapcsolatot a KIMSZ aktivistáival. Kommunista tevékenysége miatt kizárták az Elhunyt Szögi István SZDP-ből, majd le is tartóztatták. 'Ezekben az évékben többször is rendőrségi felügyelet alá helyezték politikai tevékenysége miatt, mig 1934ben fél évi börtönbüntetéssel is sújtották illegális sajtó terjesztéséért és rejtegetéséért. A IX. világháború előtti és alatti években a szakszervezetben fejtett ki aktív munkát 1944-ig. Ekkor Ricsére internálták. A felszabadulást követően Szegeden azonnal bekapcsolódott az MKP és a polgárőrség megszervezésébe, majd a rendőrség kötelékében teljesített szolgálatot 1953-ig, nyugdíjazásáig. Azt ezt követő években eredeti szakmájában tevékenykedett, 1957 es '58-ban pedig a Szegedi Karhatalom polgári alkalmazottja volt. Ebben az időszakban részt vállalt a párt újjászervezésében is. Szögi István életútját a párt és a kormány több magas 'kitüntetéssel ismerte el, így többek között a Szocialista Hazáért Érdemrenddel. • Szögi István hamvasztás ; utáni végső búcsúztatása április 7-én. pénteken délután 2 órakor lesz, a Belvárosi temetőben. MSZMP Szeged Városi Bizottsága