Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-11 / 84. szám

19S9. április 11., kedd 3 Virágtérkép, óraművel A gerbera csak ollhon tehetséges Kész lazítás, úgyszólván ürüm volt riportanyagot gyűjteni az újszegedi kertészetben, sok komoly teendő után ... Csak úgy harsogott a klorofill mindenütt, ,,'nétszázágra" sütött a Nap. nyíltak a szegfűk, rózsállottak a rózsák. Hegedús Antal, a kertészet vezetője, töviről hegyire bemutatta a két és fél hektárnyi fedett felületű telepet, ahonnét a szegedi virágboltok, s parkok növényállományának jelentős hányada származik. A szegfűk házában megismertük a szivárogtató rendszerű öntözést? Hogy mi ez? Nos, adott egy tartály, mondjuk, másfél méter magasságban, ahonnét gravitációs úton folyik a víz a fóliacsöd'ékbe, azok résein pedig' az ágyasokba. A szegfűt csak úgynevezett kiemelt ágyáson lehet termeszteni a fertőzésveszély miatt, s a fölösleges viz dréncsövön keresztül könnyűszerrel- elvezethető. Nincs túlöntözcs, a talaj nedvességtartalma viszont állandó. De gyerünk tovább ... A szomszédos üvegházban különféle broméliák, s egyéb egzóták láthatók, melyek nevét csak kellő latin műveltség birtokában tudjuk kimondani. Amott hölgyek válogatják a vágott szegfűt. Itt egy kazal fehér, ott két boglya piros... Fotóriporterünk, Nagy László, őszintén sajnálja, hogy a lap csak 2528-tól lesz színes, addig csupán fekete-fehérben lotózhat. Fehér szegfű akad bőséggel, ám fekete tulipán csak elvétve ... Irány egy további üvegház. Miközben megyünk. Hegedűs Antal arról beszél, hogy évente 50—60 ezer egynyárit telepítenek a Belváros parkjaiba — például az Aradi vértanúk terére, a Széchenyi térre, mintegy 800 ezer forint értékben. Ha már szóba került a Széchenyi tér, föltétlenül elmondandó: volt már szebb is ... A harmincas években ki volt ott rakva virágból Magyarország címere, sőt térképe is, a zordon Kárpátoktól a bősz Adriáig. Ma a pénzhiány takarékosabb megoldásokat helyeztet előtérbe. Jelenleg árvácska plusz tulipán-öszszeállításban, illetve egynyáriakat tartalmazó forgó szerint ültetik be a parkot. Az árvácskát, tulipánt októberben beültetik, májusban kiszedik, ezt követik az egynyáriak, az első fagyokig, s kezdődik elölről az egész. Eddig jutottunk a beszélgetésben, amikor megérkeztünk egy másik szegfűtelepig. Néhány ágyásban jó! láthatók a leveleket, szárat hervasztó gombafertőzés nyomai. A betegséggel szemben ellenálló fajták 30—40 százalékkal kevesebb virágot hoznak ugyan, mint a többiek — de legalább nem kell tartani a kipusztulásuktól. Ezeket akarják hát termeszteni, mondta a kertészelvezető ... A szomszéd üvegházban ágyás-elökészités folyik. Nemrég szedték lei innen a szegfűket, kicserelik a talajt is, új növényekkel népesedik be az üvegház. A teljes újratelepítés egyébként meglehetősen költséges, ráadásul, fárasztó is — talicskán kell a földet ki-behordani. De hát egyelőre nincs más megoldás. A gerberaházban színorgia fogad. A legpompásabb, Legtöbb virágot hozó növénjek termesztése a cél tehát úgynevezett ma"-szaporítássaI termesztik. Hogy micsodával??? Nos, egyetlen sejtből gyakorlatilag korlátlan számban állítható elő új növény, igen rövid időn belül. Ezek tökéletesen azonosak az anyanóvénnyel, maradéktalanul „átveszik" a kívánt tulajdonságokat. Tulajdonképpen génbanknak is tekinthetők a válogatott növények ágyasai... Föltehető a kérdés, nem lenne-é egyszerűbb másutt kinemesített fajtákat behozni, mint helyben kísérletezni az előállítással? Korántsem, a gerbera ugyanis roppant változékony faj, rövid idő alatt alkalmazkodik az adott körülményekhez — s ezután már csak ott érzi jól magát, ott borul virágba. Egy holland fajtát tehát lehet, hogy hiába hoznának ide, az csak Hollandiában fejti ki teljes tehetségét. Ilyenek a növények ... A gerberáknak nem csak a termesztése, a nevelése sem hagyományos. A palánta alj nélküli virágcserépben kap helyet, amit földdel teli fóliazsákra helyeznek. A tó tehát a talajszinttől följebb helyezkedik el, a fölösleges víz lecsurog — nincs túlüntözés, nincs ebből fakadó fertőzés. Egy másik újdonság a tözeggyapotos termesztési eljárás is: a növc— ezeket nyek föld nélkül, tápoldattal meriszté- átitatott tőzeggyapotban fejlődnek. A módszer előnye; a tápanyagok fajtája és menynyisége tökéletesen kiszámítható, a növény mindent hasznosít. A kísérletek szerint 40 százalékkal teremnek többet a tözeggyapotba ültetett növények, mint a hagyományos eljárással termesztettek ... Am gyerünk immár a rózsaházba. Még csak bimbóznak a rózsák — haragoszöld tenger —, nyílásukat anyák napjára várják. S ha várják — ki is nyílnak, a visszametszéslöl számított idő függvényében. Ki van ez találva ... Olyan itt minden, akár az óramű, csak sokkal szebb és virágosabb. Farkas Csaba Á hosszú táv L

élekben mindig készültem a nemzetközi maratonira. Lenyűgözött a több mint 42 kilométer, és a vállalkozás hősiessége. Magam egy szuszból nem jutottam messzebbre 4 ezer méternél, talán csodálatom ezzel is magyarázható. Mindezen túl, feltehetően mégis a küzdelem ragadott magával. Este fél 7 felé járt, a városháza előtt már kialudtak a kandeláberek, az ünnepi lángok, és egy szervező hangosan szentségeit, hogy micsoda emberek vannak! Már rég mindenki lefutotta a távot, és egy szerencsétlen még mindig kint rója a kilométereket az országúton. Felajánlották neki, behozzák autóval, ne erőlködjön, felesleges a heroizmus. A már nem fiatal — állítólag — NDKfutó kitartott a végsőkig. Hű maradt a nagy olimpiai eszméhez, nem adta fel, végigfutotta a távot. A sors kegyelméből — én annak nevezem — láthattam, miként teszi meg az utolsó néhány száz métert Két rendőrautó fogta közre, azok kísérték. Ahogy feltűnt, innen-onnan feldübörgött a taps. A futó fellélegzett, és vászonsapkájával integetett. Mintha ólmot cipelt volna a lábán, de beért a célba. Katartikus élmény volt Számára mindaz evidencia, amiről mi meditálunk, érdemes-e végigfutni a hosszú távot? Vagy megelégszünk az apró sikerekkel, és a kisebb akadályok láttán is megrémülünk, megfutamodunk? Mintha nem lenne túlságosan divatos a hosszú táv! Az Országgyűlés szünetében beszélgettem az egyik makói képviselővel. Panaszkodott, elege volt az egészből, belefáradt, nem jut ideje 6emmire, a választói akkor is szidják, ha lép, akkor is, ha nem. Egy ciklust végigcsinált, és kivonul a közéletből. Pontosan olyan állampolgár akar lenni, mint bárki más. Győzködtem mi lesz a várossal, hu ő is hátatfordít az egésznek, ha elegánsan veszi a kalapját? Mondta, nem tudom meggyőzni, nincs ereje harcolni, értelmetlen a küzdelem. Ha esetleg még vállalna egy ciklust, hátha hálásabb lenne a jelen- és az utókor! Nem sikerült meggyőznöm Noha fiatalember, bizonyíthatna, mire képes? Mintha túlságosan könnyen feladnánk! Üresnek, fellengzősnek tűnhet most a kitartást, a szívósságot emelgetni. Hajlunk a könnyebb ellenállás felé, minél inkább vissza akarjuk szorítani az erőfeszítéseinket. Talán egy kicsit bolond az, aki tiltakozik a rásütött bélyegek ellen, aki tudja, más, mint amilyennek elkönyvelik, aki bizonyítani szeretne?! Mindez nevetséges*, megmosolyogtató, és nem vall túl sok gyakorlati érzékre? A minap kezembe akadt egy kis verseskötet. A fiatal költő első — feltehetően utolsó könyve is. Csurka István írt hozzá előszót, többek között imigyen: A hang valódi, az indulat forró, igaz és magyar, a szándék alapvetően közösségi ós népi. Hát mi kéli még? Az ifjú költő nyolc éve hallgat. Disszidált, talán az NSZKban él. Nem ír verseket, pénzt keres, kereskedelmi ügynök valahol. Miért dumáltunk hajnalokig, hogy érdemes, hogy muszáj, hogy nem szabad feladni? Hitről, bizalomról, barátságról beszéltünk, és arról, későn érők vagyunk, és hosszútávfutóik. Én igazán már egyikben sem hiszek, sodródunk, idomulunk a napi igényeknek megfelelően. Azt keressük, hogyan lehetne gyorsabban, könnyebben túllenni a buktatókon, a nehézségeken, és természetesen minél kevesebb erőfeszítés árán. Ez így természetes? Egy, Rátkay Endréről készült monográfia fekszik előttem A szerzője, Nádor Tamás, hosszasan ecseteli, a perifériáról be lehet-e kerülni a centrumba. Rátkayról évtizedekig nem vett tudomást a hivatalos művészettörténet Így ír a festőről: Jellemzője lett a folytonos bizonyításvágy, s a kirekesztettekre fokozottan érvényes megszállott szorgalom. Valójában Rátkay sosem szigetelődött el, csupán a divatoktól, a köznyüzsgésektől maradt messze. Most hatvanegy éves, nem adta fel. Egy-két megyével odébb hallottam, tanácselnök-helyettes ismerősöm bedobta a törülközőt. Határozott egyéniség hírében áll, többek között ezért is meglepődtem döntésén. Szóval, megfutamodik? Képtelen együtt dolgozni azaal a tanácselnökkollégájával, akiről kiderült, mindenféle ügye van. Az illető természetesen mozdíthatatlan, inkább ismerősöm veszi a kalapját. Mi más ez, ha neim kivonulás? P

okol az élete? Minden intézkedését megtorpedózzák? Bármit tesz. sosem elégedettek vele? Azt mondja, nem asszisztál e közéleti korrupcióhoz. A kivonulás megoldás? Egzisztenciálisan biztosan ez, és akár jogos önvédelemnek is felfoghatjuk. Kiért és miért küzdjön? A mindennapos, apró csatározások után várja az infarktust? Ésszerűtlen és illogikus Mindezek után nagyon szeretnék találkozni olyan „hosszútávfutóval", aki úgy döntött, ha belegebed is, végigcsinálja azt, amibe fogott. Aki nem érdekből veti magát a köznyüzsgésbe, aki nem csatlakozik le a szekértáborokhoz, aki csak azért is végigküzdi a távot Nagyon szurkolok neki. Bodzsár Erzsébet Láthatatlan forintok Panaszkodik az ismerős, hogy már nem elég az ezres, amit fizetési napon fel szokott adni szüleinek, ennél többre szorulnának, és a gyermeki figyelmesség mára elvesztette szimbólumértékét; belőle legközelebb tüzeÜnnepség a Sajtóházban Tegnap Szegeden, a Sajtóházban, ünnepi szerkesztőségi összejövetelt tartott a Csongrád Megyei Hírlap. A lap munkatársait és a megjelent vendégeket — megyei és szegedi tanácsi vezetőket, a városi pártbizottságok első titkárait, illetve titkárait, a nyomda és a posta vezetőit, a fővárosban dolgozó, egykori szegedi újságírók képviselőit — Kispál Antal, a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója köszöntötte. Vastagh Pál, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának elsó titkára üdvözölte a Csongrád Megyei Hírlap új vezetőit; Nikolényi István főszerkesztőt, Bátyi Zoltán és Papp Zoltán főszerkesztő-helyetteseket, kívánva nekik és a lapnak jó munkát, sok sikert. Hangsúlyozta: az eddiginél mozgalmasabb, a párt politikáját magas szakmai színvonalon képviselő-szolgáló, a jelenleginél gazdaságosabban működő újságra van szükség ahhoz, hogy napjaink bonyolult körülményei között az MSZMP megfelelő képviselettel rendelkezzék a gazdagodó-színesedő tömegkommunikációs mezőnyben. A párt megyei bizottságának első titkára megköszönte Tamási Mihálynak, a Hírlap eddigi főszerkesztőjének közel egy évtizedes munkáját, és sok sikert, jó egészséget kívánt neki a nyugdíjas évekhez. Köszöntötte Papp Zoltánt, abból az alkalomból is, hogy felszabadulásunk ünnepén Rózsa Ferenc-díjjal tüntették ki, és felolvasta a megyei pártbizottságnak hozzá intézett levelét. A továbbiakban Kutast József, a Hírlapkiadó Vállalat osztályvezetője adta át Tamasi Mihálynak a HV ajándékát, Fontos Sándor festményét. Szavaira a nyugállományba vonuló főszerkesztő válaszolt, köszönetet mondva egyben munkatársainak, az elmúlt évek együttmunkálkodása során elért eredményekért. A Hírlap új vezetőinek a városi pártbizottságok üdvözletét és jó kívánságait Ocsák Miklós, az MSZMP Hódmezővásárhelyi Bizottságának első titkára tolmácsolta. Kérte, az elkövetkezendőkben a lap hasábjain változatlanul kapjanak szerepet, fórumot a megye városai. Dr. Bátyi Zoltán, 1956-ban született, Szegeden. 1980-ban szerzett diplomát a szegedi jogi egyetemen. 1980—1985 között a Csongrád Megyei Hírlap munkatársa. 1986-t,ól a Délmagyarország rovatvezetője. Április 7-én nevezték ki a Hírlap főszerkesztő-helyettesének. Dr. Nikolényi István, 1941-ben született Szegeden 1965-ben szerzett magyartörténelem szakos tanári diplomát a szegedi bölcsészkaron. Itt doktorált 1968ban. 1974-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgtagozatát. 1965—87 között a Délmagyarország rovatvezetője. 1987-től a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója Április l-jétől a megyei pártbizottság a Hírlap főszerkesztőjévé választotta. Papp Zoltán, 1931-ben született, Szegeden. 1954-ben szerzett magyar—történelem szakos tanári diplomát a szegedi bölcsészkaron. 1954-től a Hírlap munkatársa,' harminc éven át a lap olvasószerkesztője. Április 4-e alkalmából Rózsa Ferenc-dijjal tüntették ki. Április 7-én nevezték ki a Hírlap főszerkesztő-helyettesévé löt szándékoznak rendelni az öregek, tehát megélhetésükhöz kell. Csakhogy meg kell élnie valahogy panaszkodó barátomnak is, akinek vállát nyomja még a két iskoláskorú gyermekének nevelésével kapcsolatos számtalan kiadás is. Hol jelenik meg mindez a statisztikában — tette fel a jogos kérdést a panaszkodó és véletlenül tudtam is neki válaszolni: sehol. Mint ugyanis a „fogyasztói árindex és a létminimum újszerű értelmezését" futató program vezetőjétől, Pirityi Ottótól, a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetének tudományos osztályvezetőjétől nemrégiben megtudtam: a reálbér korántsem csak akkor csökkenhet, ha a fogyasztói árak áramló jövedelem sem rezgeti meg a fogyasztói árindex mutatóját. És a valamennyiünk zsebéből „láthatatlanul" elfolyó pénz talál még utat magának bőven. Lassanként olvad mind soványabbra a kiküldetési díjak, az ösztöndíj, a családi pótlék reálértéke, melyet szükséges kövérségűre ismételten csak a keresetekből lehet "hizlalni. Akad más is, amit talán minden jó szándék mellett sem deríthetnének fel a statisztikusok. Az eltelt évtizedek alatt a hiánycikkek aránya — a bővülő áruválaszték dacára — alig csökkent, sejthetően azonban növekedett a beszerzésnél, kurrens szolgáltatások megrendelésénél csúsztatott borravalók, hálapénzek ösznagyobb ütemben emelked- szege. Megannyi kiadás, nek, mint a keresetek. A hivatalos statisztikában meg sem jelenő szükségletek is okozhatnák komoly kiadásokat. Az ismerős gondja is ebbe a kategóriába tartozik. Szülei nyugdíjának reálértéke csökken, így támogatásuk költsége növekszik, és az állampolgárnak ezért pénzt kénytelen elvon- pénz forgatásából, ni saját családjától. Míg a szülők csökkenő tényleges jövedelmét jelzik a statisztikák, gyermekük másik oldalon ezzel kapcsolatban fokozódó terheit már nem. Ahogyan nem jelenik meg a KSH kiadványaiban (kiadásként a már különélni szándékozó gyermekek támogatása, a részükre nyújtott nem csekély segítség a lakásvásárláshoz. Ha pedig még csak iskolába járnak és az amúgy „ingyenes" oktatás költségei emelkednek — szinte mindenhol elvárják az iskola karbantartásához, felszereltségéhez "a szülők hozzájárulását, — az így kiamit nem jelez az árstatisztika, nem rögzítenek a fogyasztási felmérések. Nem adnak s2ámot az autóért és legutóbb már a telefonért is előre fizetendő, nagy összegek lekötéséből származó kárról. Arról a kárról, amit okoz u azonnali elköltéséből létrejöhető haszon elmaradása. A felsorolás végére jutva azért próbáltam megnyugtatni az egyre idegesebb ismerőst; egyrészt azzal, hogy a statisztika mindig, mindenhol torzít, hiszen átlagokkal számol. Azután „nyomtalanul" elfolyó Jövedelmünket látható gyarapodásunk tanulsága alapján mindeddig sikerült többletmunka és — igaz olykor keserves — többletáldozatok révén pótolni. Ezért is laza már az összefüggés a kereset és az életszínvonal között. V. Gy.