Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-10 / 83. szám

1989. április 13., csütörtök 5 Ma este a Roya! kávéházban Én nem vagyok egy érdekes ember... (?) Aktív előadói tevékeny­sége mellett aktív zeneél­vező. Óriási hanglemezgyúj­teményét viszont nem csak a maga örömére tartja, sokféle formában megosztja mások­kal. A Szegedi Hanglemez­klubban, előadásain, új tí­pusú műsoraiban (Opera­diszkó, Gyertyagyújtás) so­kan személyesen is megis­merték, de az ó válogatása volt a Dugonics téri zenélő szökókút több programja is. Orvosi hivatásán, énekesi és ismeretterjesztői tevé­kenységén kívül fotós, filmes, játékvezető, műsorvezető, színpadvezetó (díszlet- és jel­meztervező, -kivitelező, ren­dező, berendező, kellékes, súgó), színpadi szerző, zene­szerző stb. Hogyan alakult ki ez a szerteágazó pálya, hogyan függnek össze ezek a szere­pek egy érdekes (?) ember személyiségében? — kelle­mes kávéházi beszélgetésre, jó szórakozásra invitálja a kedves közönséget a házi­gazda, A fenti címet Szüts István maga választotta műsorához, csakhogy a három ponttal le­zárva, azaz kijelentő mód­ban. Kérdéssé az estek szer­kesztője változtatta; erre a főszereplő szerényen tiltako­zott — így került a kérdőjel zárójelbe. Szüts István orvos, hirdeti a meghívó. A Doktor Úrnak viszont nincsenek páciensei, nem rendel, nem vizsgál, nem kezel — nem gyógyít meg senkit. Szakmai eredményei is olyan újítások, melyek in­kább vegyészmérnökre lehet­nének jellemzőek. Ugyancsak a meghívóból tudhatjuk: zongorán közre­működik L. Somogyvári Aliz. A Doktor Úr ugyanis énekel. Nem úgy. ahogy lel­kes amatőrök erőlködnek, vagy ismert személyiségek bi­zonyos műsorokban valami mással próbálkoznak a publi­kum elé lépni — 6 ugyanis a széles közönség előtt elsősor­ban énekesként ismert szá­mos opera- és oratóriumsze­repe révén. Amaiestre.,fóhi­vatásával összefüggő" műsor­számokkal készül. Gyiidi Sándor Díjkiosztás Díjkiosztással és a díjazott filmek bemutatásával ért vé­get vasárnap Szombathelyen a 36. országos amatórfilm­és videófesztivál. A fesztivál nagydíját, egyben a Balázs Béla Filmstúdió filmkészí­tésre jogosító keretösszegét a zsűri Mészáros Róbert sze­gedi elsőfilmesnek ítélte oda, Russland című művéért. El­ső díjat kapott a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem Vizuális Brigádja a Kikészítógyár című doku­mentumetüdért. Második dí­jas lett a szentesi amatőr filmklub két tagjának. Szőke Andrásnak és Dobos Máriá­nak Citromdisznó című játék­filmje. Három harmadik díjat osztottak ki, a díjazottak: Kotnyek István Nagykanizsá­ról. Sulyok Kálmán Tatabá­nyáról és három szombathe­lyi amatörfilmes, Váradi Gá­bor, Murai Gábor és Poitin­ger Andrea. A fesztivál idején tartotta közgyűlését a Magyar Ama­tórfilm- és Videó Szövetség. Több ponton módosították a szervezet alapszabályát. Megváltoztatták az elneve­zést is. így a szervezet neve mostantól Magyar Független Filmesek és Videósok Szö­vetsége. Radikális hétvége Végre! — szóltam, többed­magammal, mikor kézbesítet­ték a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa titkárságának ér­tesítését: április 8-án megala­kult az Anyanyelvápolók Szö­vetsége. Mely célul tűzi ki az anyanyelv ápolását és védel­mét, összegezve a Beszélni ne­héz mozgalomtól kezdve min­den hasonló kezdeményezés tapasztalatait, a továbblépés igényét vetítve az érdekeltek elé. Melyek körében legna­gyobb számmal a nevelók kép­viseltetik magukat, vállalt élet­rogramjuk arányában. Április nyolcadikán felutaz­tam Budapestre. A HNF Belg­rád rakparti székházában zárt ajtók fogadtak. Nosza, a Fel­szabadulás téri földalatti meg­állójából körbetelefonáltam a várost. Reménykedve, az órá­mat kémlelve. Tizenegykor ad­tam fel a harcot. Sem a Nép­köztársaság útján, sem az V. kerületi székházban nem tud­tak semmit. Aktivizáltam két íróbarátomat, akikről kiderült, amennyiben biztosat tudok, abban a pillanatban indulnak ók is... Végül a székház portás bácsija világosított fel: nincs „kiírva" a Szövetség megalaku­lása. s nem én vagyok az első érdeklődő... A belpolitikai életben lénye­ges felértékelődés előtt állnak a szombatok. Vége a langyos hétvégéknek! Az új. független szervezetek ugyanis javarészt munkaidón túl politizálnak — ezt jelzi az a tény is. hogy az MSZMP április 8-ra, szom­batra próbálta tető alá hozni az előkészítő kerekasztal-tárgya­lást. amelyen azonban a nyolc független szervezetet tömörítő Ellenzéki Kerekasztal nem vett részt. A Hazafias Népfront képviselői ellenben igen. Talán emiatt maradt el az Anyanyelv­ápolók Szövetségének a meg­alakulása? A hoppon maradt újságíró nem adja fel egykönnyen; rög­vest új téma cserkészésébe kezdtem. Előző este a Váci ut­cai Nemzetközi Kereskedelmi Központban írásom címét is befolyásoló kijelentésre ragad­tatta magát az olasz Radikális Párt képviselője- április 22. és 26. között Budapesten tartják soron lévó. 35. kongresszusu­kat. Ismeretes: ennek a párt­nak a tagja a Husikának neve­zett Staller Ilona — újabb alka­lom lesz ez, föltételezett sze­replése révén, a közvélemény megosztására... Ez az önmagát transznacionálisnak minősítő párt a határok nélküli Európa felépítését tekinti céljának. Április végi tanácskozásuk a radikális külsőségeket nem fogja mellózni. Marco Panella, az Olasz Radikális Párt egyik vezetője szerint a jövő Európá­ját egyetlen közös parlament­nek felelős kormány irányítja majd... — az úriember kiné­zésű Panella különben Stras­bourgi Európa Parlament tagja, véleménye említésekor ezt nem árt tisztázni. Az általam tervezettel szem­ben, nyilvánvalóvá vált, a hét­végém radikálisan átalakult. A továbbiakban ilyen radikális szemüvegen át vettem szem­ügyre a főváros életét. A Március 15. térre egymás után sorjáztak be a nemzetközi turista ügynökségek buszai. A megszokott jugoszláviai jára­tok utasai otthonosan mozog­tak. szempillantás alatt eltűn­tek a környező utcák forgata­gában. Az NSZK-beli Geraldy ügynökség üde és megfontolt partnerei nem siettek, de ők is szétszéledtek, hamarabb, mint a korábban érkező szovjet tu­risták. Akik nemzetiségüket tekintve oroszok voltak és moszkvaiak. Ragaszkodtak a csoportos induláshoz, s rögtön feltűnt, hogy peresztrojkás öl­tözékükben megálltak az első könyvesstand előtt, s hossza­san, glasznosztyos légkört árasztva forgatták a kiadványo­kat. Az egyik elárusító — böl­csész lehet az istenadta — oro­szul kínálta a portékát, de csak a várostérképeknek volt ke­letje. Az Egyetem presszóban közben a kávét szürcsölő ara­bok dollárt váltottak forintra — a Váci utcai adidas üzlet előtt 72-en álltak sorban, közü­lük 43-nak Adidas márkájú cipó volt a lábán, egy élelmes fiatal­ember az univerzális zöldség­szeletelót kínálta, kevés siker­rel Talán már zöldségünk sincs? Aztán, visszaindulás előtt, még szemtanúja lehettem az Orient Expressz befutásá­nak; a Kolozsvár—Nagyvárad felől érkező gyorsvonatot (s ke­vés utasát) á Püspökladány névre keresztelt dízelmozdony röpítette idáig. Rajta a város címerével, az egy lábon álló gólyával... Szűrös Mátyás szü­lővárosa említésével így zárom e radikális hétvége élményeit. Az Anyanyelvápolók Szö­vetségének a megalakulására azért fel utazok még egyszer. Pataki Sándor Uutalom Jónásnak A kitüntető oklevélen ez áll: „A Nemzetközi Gyermek­könyv Tanács (IBBY) Magyar Bizottsága a tagszervezeteket képviselő bíráló bizottság ja­vaslatára Az év gyermek­könyv-illusztrációja 1988. ki­tüntető címet Richter Ilonának ítélte Egy cseppben a tenger című könyvéért. Budapest, 1989. április 2-án, Hans Chris­tian Andersen születésnapján, a gyermekkönyvek nemzetközi ünnepén." A telefon végén Janikovszky Éva József Attila-díjas író, az IBBY Magyar Bizottságának elnöke: — A Nemzetközi Gyermek­könyv Tanács Magyar Bizott­sága 1983-ban alapította Az év gyermekkönyve kitüntető cí­met és a hozzá kapcsolódó — sajnos egyre kevesebbet érő — jutalmat. Az alapszabály értel­mében társadalmi zsűri kíséri folyamatos figyelemmel a meg­jelenő gyermek- és ifjúsági könyveket. Ám az utóbbi idő­ben úgy megszaporodtak a gyermekeknek szóló kiadvá­nyokat is készítő kiadók, ma­gánakciók és különféle vállal­kozások, hogy a pontos és fo­lyamatos évközi figyelem nem elegendő. Ezért tettük közzé január végén felhívásunkat az Élet és Irodalomban, kérve a jelentkezéseket, igényelve a gyerekeknek szóló könyvek teljes múlt évi választékának ismeretét. A díjat öt kategóriá­ban ítéljük oda, a jutalom egy­egy kategórián belül megoszt­ható. Az idén a díjazott köny­vek a következők: Ágai Ágnes Nemzedék című verseskötete, Dániel Anna Széllovasok című ifjúsági regénye. Timár György A Duna titka és Kása Csaba Esztendő, te vígságszerző című ismeretterjesztő munkái. Rich­ter Ilona Egy cseppben a tenger című műve és Buda István műfordítása. A láthatatlan tol­vaj című kazah népmesekötete. — Milyen indoklással sza­vazta meg a zsűri az illusztrációs dijat a Szegeden élő Richter Ilona grafikusművésznek? — Nézze. Richter Ilona munkássága annyira egvedül­Richter Ilona kapta Az év gyermekkönyv-illusztrációja díjat álló, olyan egyszeri világcsoda, olyan egységben él szöveg és rajz, tudományosan is megala­pozott s mégis megragadóan lírai, hogy kétség sem fért díja­zásához. Ráadásul ismeretter­jesztő műről lévén szó: uni­kum. így aztán vita nélkül, egy­hangúlag döntöttünk könyve mellett. Ráadásul napjaink­ban, amikor az emberi kapcso­latok devalválódnak, a hagyo­mányos értékek inflálódnak, felértékelődik minden olyan dölog, amiről őszintén, hátsó gondolatok mellőzésével lehet jót mondani. Richter Ilona könyve, egész pályája és sze­mélyisége ilyen. Richter Ilona Munkácsy-dí­jas grafikusművésszel már a Retek utcai otthonban beszél­getek. A panelrengeteg e ben­sőséges kis szigetén nagyszerű értékek születnek. Három kü­lönböző. de egymással szoro­san összefüggő területen. Tu­dományos illusztrátorként vég­zett a Képzőművészeti Főisko­lán, s az elmúlt évtizedekben a svájci Luzern-ben Walter Lin­senmayer, majd a nápolyi Sta­zione Zoologiea Intézetben Adolf Portmann irányításával világhírű tengerbiológiai mo­nográfiák illusztrációit készí­tette. A munka során — s ez lett munkássága második te­repe — földolgozta e különös, kettős kötésű műfaj módszerta­nát. Erról mondja: — A modern tudományos il­lusztráció módszerének arra kell törekednie, hogy a művész megközelítse a tudományos problémák lényegét, ugyanak­kor a grafikai lehetőségek fel­tárásának. célszerű ábrázolá­sok példatárát nyújtsa. Fel­adatköre ott kezdődik, ahol a fotó lehetősége lezárul. A fotó a mai tökéletes technikai szint­jén korszerű segédeszköz, al­kalmazása bizonyos területe­ken nélkülözhetetlen. Infor­mációi mégsem pótolják min­den esetben, csak kiegészítik vagy hitelesítik a megfigyelé­sen alapuló rajzi rögzítéseket. A legjobb fotó is megmarad az egyedi jelenség ábrázolásának szintjén, tipizálásra alkalmat­lan. Erre csak az ember képes! A harmadik terület a gyer­mekvilág. Könyveinek mind­egyikét maga írta. maga raj­zolta. Bizonyára sokaknak okozott örömet a Pandi, a Homokország, a Úton-útfélen, a Virágok, a Termések és a tavaly megjelent Egy cseppben a tenger. Ennek főhőse Jónás, a kis remeterák. Különös törté­netei elvezetik a fogékony gye­rekolvasókat a Földközi-tenger apró, csak mikroszkóp alatt fel­tárulkozó élővilágába. Post a Pandi és a Homokország újabb kiadásait készíti elő, új formá­ban, még inkább a szöveg és a kép tökéletes harmóniájára tö­rekedve. — Rendkívül fontosnak tar­tom. hogy a gyerekek megis­merjék és szeressék a természe­tet. Ók a földkerekségnek és a föld védelmének örökösei. Lelki és szellemi felkészítésük generációnk kötelessége és gondja. A gyermek és a termé­szet viszonyát az élmény és a tudásvágy jellemzi. Tanítani, természetet értő. szerető, féltő emberré nevelni az élmény és a tudás eszközével lehet. Ezek között az első és alapvető: a könyv. Ezért a természetismer­tetó gyerekkönyveket ugyan­olyan komoly felkészültséggel kell illusztrálni, mint írni. Vi­gyáznunk kell, hogy feleslege­sen öncélú grafikai hatásokkal ne fedjük el a lényeget. Ugyan­akkor óvakodjunk a tankönyv­szerű. oktató jellegtől is. En­nek érdekében hangsúlyozzuk és tekintjük minden vonatko­zásban elsődlegesnek a „tí­pust". A típus az, ahol a könyv többet adhat a filmnél, a rajz a fotónál. Ezek az első, megtalált igazságok a legmélyebbre ta­padnak. Földünknek, növény­és állatvédelmünknek alapját és a sorsát jelenthetik. Tandi Lajos Dokumentumok kerestetnek Ebben a totális átmenetiség­ben, amiben élünk, jó meg­látni. hogy vannak még a múlt­beli értékeknek hivatott őrzői. Például mindazok, akik Szege­den mostanában azon fáradoz­nak. hogy méltóképpen meg­emlékezhessünk a nyáron Fricsay Ferenc születésének 75. évfordulójáról. Közöttük van Mihály József, aki éveken át sokat tett a tábor szellemi-kul­turális életének pezsgéséért (legutóbb éppen egy hete hal­lottam emlegetni a nevét, a Molnár-dixieland jubileumán, hiszen az általa vezetett műve­lődési ház is befogadta-támo­gatta egy időben a dzsessz­együttest.) Mióta nyugdíjas, számtalan érdekes hobbijának hódol, és fáradhatatlanul ügy­ködik. levelez, tárgyal: Fri­csayért. Pontosabban azért, hogy a város zenekedvelő pol­gárai tudják az itt szerveződött zenei élet múltját, ismerjék, tisztelhessék csillagait. Hiszen a hagyománynak teremtő ereje is van, s most. a szellemi le­épültség közepette, amikor a kultúra és a műveltség becse eltűnőben, meg kell ragadni minden kapaszkodót, ami se­gíthet életidegen folyamatok megakasztásában, visszafor­dításában; ami segíthet egy másik életminőség létrehozásá­ban; amihez viszont kulturált emberek szükségeltetnek — mindenütt a világon. A hosszúra sikeredett beve­zető mondatok egy felhívás elé íródtak: a Fricsay-évfordulóra készülődök — több más prog­ram mellett — emlékkiállítást szeretnének, amelyek fölsora­koztatnák a karmesterről és munkásságáról föllelhető do­kumentumokat. Ezért: akinek bármilyen emléke van az 1934­tól 10 évig Szegeden működött Fricsay Ferencről, kérjük, ve­gye föl a kapcsolatot a Somo­gyi Könyvtár zenei részlegé­ben Tóthné Pattogató Judittal, aki a kiállítás anyagát össze­gyűjti. Természetesen nem­csak a világhírneves karmester szegcdi éveinek emlékeire gondoltak; bár Fricsay sajnála­tosan rövid életében viszony­lag hosszú periódusnak számít, amit az itteni katonazenekar élén, s a filharmónia karnagya­ként eltöltött. Az apa — Fricsay Richárd katonazenekari fókarnagy — nyomdokaiban járó zeneaka­démista (tanulóidejében Hu­bay Jenő volt a főigazgató, Dohnányi Ernőnél, és Bartók Bélánál tanulhattak a zongoris­ták, Kodály Zoltán és Weiner Leó tanították a komponálást), aki miután zongorázni, hege­dülni, klarinétozni megtanult, a rézfúvós és az ütőhangszerek­kel is megismerkedett, zene­szerzést tanult, s a nagy magyar mestereken kívül sűrűn talál­kozhatott külföldiekkel, hiszen „akkoriban Mengelbert és Weingartner, Kleiber és Schu­richt, Furtwangler és Klempe­rer, valamint Bruno Walter ad­ták egymás kezébe a karmes­teri pálcát" az akadémiai kon­certeken — Magyarország má­sodik legnagyobb városában páratlanul színvonalas zenei életet teremtett. „Már akkor éreztem, hogy nemsokára eljön az idő, amikor kicsiny hazánk szűk lesz számára... Hallgatta, tanulta, elemezte nagy kortár­sait, de még véletlenségből sem utánozta... Senkihez sem ha­sonlítható új stílusa magával ra­gadta a vezényelt zenekart épp­úgy, mint közönségét. Min­denki érezte, hogy valami új, elmét-lelket gyönyörködtető, tiszta szép muzsikát kap. Él­ményt, mely feledhetetlen" — írta róla Platthy Pál vezérezre­des. akinek életútja többször is összefonódott Szegeddel is, Fricsaynak pedig nem egysze­rűen parancsnoka, hanem ba­rátja volt a művelt, zeneked­velő (s Újvidéknél a megszálló Gyermekérdekek fóruma A gyermekek sajátos érde­keinek képviseletére megala­kult a Gyermekérdekek Ma­gyaroszági Fóruma szombaton Budapesten, a KISZ Budapesti Bizottsága Mozgalmi Propa­ganda Centrumában. Az ala­kuló ülésen összegyűlt neves pszichológusok, orvosok, új­ságírók és más. a felnövekvő nemzedékért társadalmi mun­kát vállaló felnőttek megvitat­ták és elfogadták a szervezet alapszabályát Megválasztot­Fricsay Ferenc-emlékünnepségre készül Szeged németekkel egyedül harcba bo­csátkozó) főtiszt. Akit aztán — miután az 50-es években min­denétől megfosztották és kite­lepítették — a világhírűvé vált Fricsay élete végéig segített — külföldről. Amint Carelli Gábor Mihály Józsefnek nemrég küldött leve­léből kiderül, a Fricsay-évfor­dulóra az egész művelt világ ké­szül: Salzburg. Berlin. Bécs — működésének fontos helyszínei — rendez ünnepséget tisztele­tére a nyáron, kiadják újra a lemezeit. Szegeden Mihály Jó­zseffel (aki egészen fiatalon, brácsán játszott Fricsay zeneka­rában, s élményei olyan eleve­nek, hogy mesélős napjain élve­zet hallgatni) együtt reményke­dünk: itt is méltó emlékünnep kerekedhet... S. E. ták a vezetőséget — társelnö­köket. titkárokat — és az ellen­őrző bizottság tagjait is. A fórum — az elfogadott alapszabály szerint — tenni kí­ván ezért, hogy a politikai, gaz­dasági, kulturális, egészségügyi és más döntések előkészítése és megvalósítása során érvénye­süljenek a gyermekek érdekei. Mindezt az ENSZ Gyermeki Jogok Nyilatkozatával és kon­venciójával összhangban szán­dékozik elérni

Next

/
Oldalképek
Tartalom