Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-07 / 81. szám

1989. április 7., péntek 5 Liszt Ferenc-emléktábla Emléktáblát avatnak Isztambulban, a Muri Zia 10. számú ház — Liszt Ferenc egykori lakóhelyének — falán. Az emléktáblát Forrai Miklós, a Liszt Ferenc Társaság főtitkára kezdeményezésére, a Művelődési Minisztérium megbízásából az Artplast Képzőművészeti Kivitelező szobrászüzemében készítették. Tervezője — Borsos Miklós plakettjének felhasználásával — Szlabon Gábor építész-grafikus. Képünkön: Szabó Mihály kőfaragó mester beilleszti a Liszt-domborművet Bajai bútorok a Képcsarnokban Az új gazdasági és kereskedelmi szemlélet szellemében, a választékbővítés és árukínálat gyarapítása érdekében megállapodást kö tött a bajai Téka Lakberendezési Társulás és a Képcsarnok Vállalat. Ennek értelmében a formatervezett, mindenekelőtt az északi design szellemében született fenyőbútorokat, textil- és bőrhuzatú' ülőgarnitúrákat, tárgyegyütteseket és hálószobaberendezéseket a Képcsarnok bemutatótermei is árusítják. A szegedi Guláosy Lajos Teremben április 14-éig megvásárolhatók a Téka egyedi fenyőbútorai (asztalok, ágyneműtartók, ülőalkalmatosságok) és textilhuzatú garnitúrák, később katallógus alapján részletfizetési kedvezménnyel, 30 napi szállítással előjegvezhetők a társulás teljes választékának darabjai. Verseskötet, mint kisebbségi regény A költők száját nem lehet befogni. A költőket nem lehet lefizetni. Ha a nem! kimondására szakosodott hatalom alatt nyögök néma gyötrelmeit megpróbálnók átérezni, íme egy idézet Kányádi Sándor tói: és bizonyos okoknál fogva / még kifelé jövet is mindig / kopogtatok az ajtón". Attól a Kányádi Sándortól idéztem, akinek Sörény és koponya címmel most jelent meg új kötete a Debreceni Csokonai Kiadó gondozásában, az Alföldi Nyomdától elvárt és megszokott kivitelben. Csak egy kifogásunk lehet elképzeléseikkel kapcsolatban:. a közölt Kányádi-kép nem élethű, semmit sem érzékeltet a költő megjelenésének fizikai varázsából. Akinek közelgő hatvanadik születésnapjára készült e könyv, méltó hozzájárulásként egy jelentős életmű kiteljesedéséhez. A sorskérdéseket egykor fegyelmezetten taglaló szépíró hangja gyötrelmesre váltott. Erre már az évtized derekán, a Tiszatájban közölt költeményei kapcsán is felfigyelhettünk. Szerepvállalása tudatos. Eme élethelyzet eredményeként dönthetett úgy, amint döntött: kilépett Románia Szocialista Köztársaság Írószövetségéből — a nyugdíjkorhatára előtt. Ez — ismervén az erdélyi viszonyokat — egyenlő az egzisztenciális összeroppanással. Kányádi tette jelképpé magasztosult; a behódolást nem ismerő szellem erejében és feltámadásában hisz, e szellemiség apostola. Sorstársa és barátja, a színházi rendezőként ismert Cseresnyés Gyula (Szatmárnémeti Állami Magyar Színház) mesélte egy alkalommal, hogy a székelyudvarhelyi líceumban, ahol osztálytársak voltak, Kányádi kisdiákként színészi ambícióiról volt közismert, míg ő, Cseresnyés volt „az osztály költője". Az élet azonban szerepcserét ajánlott fel, amit mindketten elfogadtak. Azért nem mellékes ez a körülmény, mivel Kányádi Sándornak szinte minden verse pódiumra, elmondásra, interpretálásra született. S a jelen kötetet, amint végigolvassa, szavalja, mondja, dúdolja, gyötrődve átéli az ember, rá kell jönnie. hogy kisebbségi regényt tart a kezében. A versek történéssé állnak egybe, s a főszereplő-költö monológja valahol itt kezdődik: „... neked megmondják / mit kell elvégezned / nekem megmondják / mit kell megírnom ... (Helyzetdal), majd egy pályatársra intézve szavait, egyszer, s mindenkorra elhatárolja magát tőle, mivel „... tedd ide — tedd oda szolga gyanánt / tyúkszaros élte fejében / hagyja magát kiherélni". S még egy idetartozó gondolat, a Körömversefcből: „Háziasultál? / Begyeid, amit elibéd / szórtak — s burukkolj!" A játékos haikuk és a szürke szonettek behelyettesíthető élethelyzetek hordozói, hogy a Vannak vidékek ciklusban hátborzongató sorokkal lokalizáljon: „vannak vidékek ahol a / szerencsésebbek állítólag / névházasság útján a / mégszerencsésebbek viszont / konvertibilis valutával / válthatók meg ... (Cáfolat). Mivel „a történelem négy / évszakból áll mondta / tavaszból nyárból / őszből és télből / most éppen tél jön". S az újfasizmus ellen írt Könyvjelzőben, a nyolcvanas évek magyar költészetének eme remekében harmincnégy soron át sírja, dübörgi, kiáltja világgá egy kisebbség írástudóinak keresztre feszítését. A megverselt kisebbségi regénynek nincs vége. A Históriás énekek odaátra című ciklus a biztosíték. Ez az „odaát" nem tudja felvállalni egy az egyben ezt a sorsot — de figyel, önértékel, rendszerez, a magához térés jeleit mutatja. Annak az európai szellemiségnek a jegyében, melynek szószólója Kányádi Sándor. Ballai Demeter Gáspár Zoltán hagyatéka Értékes és érdekes könyvgyűjteményt kapott Gáspár Zoltán özvegyétől a József Attila Tudományegyetem. Az egykori joghallgatónak, Gáspár Zoltánnak közel háromezer kötetes hagyatéka immár az irodalomtörténeti tanszékek könyvtárában vált hozzáférhetővé a hallgatók ós a kutatók számára. Faludy György, Dénes Zsófia, Örkény István. Kassák Lajos. Weöres Sándor, Bóka László, Pásztor Béla és Képes Géza dedikált művei sorakoznak itt többek között — még a harmincas évekből. E névsorból látható. az irodalmi közélet jelentős1 alakja volt Gáspár Zoltán, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagja, aki egy időben a Szép Szó szerkesztő bizottságában, 1938tól pedig a folyóirat főszerkesztői ekjén t dolgozott. A gyűjtemény külön értéke, hogy e viharos múltú lap hiánytalanul sorakozik most a tanszéki könyvtárban. Gáspár Zoltán fiatalon hunyt el. a háború pokla,ban, Radnóti és népe sorsában osztozva. Hagyatéka immár közkincs, Szeged szellemi vagyonának jelentős értéke. Pártdemokráciát, platformszabadságot, nyilvánosságot! Legutóbbi híradásunk óta több eszmecserét is rendezett a Csongrád megyei MSZMP-tagok reformköre (minden hét keddjén délután 5 órától állandó helyen, a Szegedi Vízművek és Fürdők Vállalat Lenin körút 88. alatti klubjában politizálnak; minden összejövetelük nyilvános!). A múlt hónapban két alkalommal is a párt helyzete, reformja volt a vitájuk témája; a platformszabadságról, a frakciózás fogalmáról, majd a „Mire törekszik az MSZMP?" címmel közzétett dokumentumról alakították ki véleményüket. Az utóbbi napokban, fgy szerdán este is elsősorban a reformkörök funkciójáról volt szó; a reformelkötelezett párttagok között erősödni látszik az a vélemény, miszerint a reformkört tipikusan az egypártrendszerben való gondolkodás hivta életre. Többpártrendszerben, s az MSZMP-ben egymástól máris élesen megkülönböztethető platformok kialakulásával az „alulról szerveződött" reformkörök helyzete-funkciója megváltozik. Hogy hogyan? Ezekről a tendenciákról is lehet információkat kapni az említett két témáról kialakított, írásban is rögzített és néhány sajtóorgánumban már megjelent álláspontjukból. A alábbiakban ezekből idézünk. * „A párt tényleges belső reformja a szükségesnél lassabban halad előre. A régi struktúrák változatlanok. A reformkoncepciók kidolgozása továbbra is a párttagság feje fölött, a csúcsapparátusokban — csupán egy szűk szakmai elit bevonásával — történik. Az egyes részkoncepciókat szerves összekapcsolódás nélkül, egymástól időben elszakítva bocsátják vitára. Fontos döntések születnek a párttagság megkérdezése nélkül. Minden döntő elhatározás a párttagság egészére kiterjedő pártviták alapján szülessék! Szűnjön meg a párttagság paternalista kezelése!" A reformkör tagjai szerint az utóbbi hónapokban — a tavaly májusi pártértekezlet szellemével ellentétesen — a párton belüli nyilvánosságról nem lehet beszélni, a kiadványok és a pártsajtó nem tükrözik a párton belüli véleménykülönbségeket, a helyi kezdeményezésekként kialakult platformokat. A reform aktív és aktivizálható híveit nem keresik azok a pártvezetők sem, akiknek még hitele van a reformelkötelezett tagok között; félő, hogy éppen ez a bázis gyengül (sokan kilépnek), és megújulás helyett eróziós folyamatok erősödnek meg. Ezért a reformkör elengedhetetlennek tartja a valódi pártdemokrácia megteremtését, támogatja a platformszabadságra vonatkozó tervezetet és sürgeti az abban foglaltak mielőbbi megvalósítását.. * A „Mire törekszik az MSZMP?" című program bevezetőjében helyet kell kapnia a párt korábbi szerepe kritikus értékelésének, mert enélkül az új szándékok kinyilvánításának nem lesz hitele! — mondják a reformerek. „A jelenre vonatkozóan számba kell venni mindazokat a mechanizmusokat, szemléletmódokat, objektív vagy annak vélt tényezőket, amelyek akadályozzák a megfogalmazott új célok megvalósítását! A válsághangulatban lévő, tűrőképességének határáig jutott társadalom csupán szép szavakkal nem nyerhető meg. A meghirdetett látványos szociális célok például nyilvánvalóan hiteltelenek, hamisak mindaddig, amíg a kormány a szoros adósságfüggés nyomasztó terhe alatt restriktív — mindent elvonó, életszinvonalat romboló — gazdaságpolitikát folytat." Még ilyen rövid távú programban sem kerülhető meg az idfológia reformja — vélekedtek a reformkörben. A dokumentum fogalmai homályosak, eklektikusak; a párt sokáig a munkásosztály pártjaként fogalmazta meg önmagát, miközben elsősorban a káderek pártjaként működött. A gondok tehát eddig sem abból eredtek, hogy a munkásság érdekei domináltak volna a társadalomban." A reformerek úgy gondolják, hogy a programok utólagos szentesítésének szokását a párttagok már nem fogadják el. A tagság egészére kiterjedő viták szükségesek, s azután egy demokratikusan választott országos pártértekezlet — ne csupán egy kibővített KBülés — fogadja el az új programot. Hogy a dokumentum elégséges vitaalap-e, s jelzett fogyatékosságai egy rendkívüli pártértekezlettel záruló vitában kiküszöbölhetők; avagy vitára sem alkalmas, s így kár volt nyilvánosságra hozni — ebben megoszlott a reformerek véleménye. * A Csongrád megyei kezdeményezés nyomán hasonló névvel és működési elvekkel Budapesten és több megyében alakultak reformkörök az elmúlt hetekben. Így Somogyban, Békés megyében, Békéscsabán, Nagykanizsán, Győrben, Kiskunfélegyházán egy önálló lakóhelyi pártszervezet vette föl a kapcsolatot a szegedi és a szentesi reformkörrel. S. E. Szegedi egyetemisták sikere A Debrecenben, 1989. március 28—31-én megrendezett XIX. országos tudományos diákköri konferencia orvostudományi szekcióján tovább folytatódott a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem tudományos diákkörös hallgatóinak szinte már hagyományosnak mondható, több mint egy évtizede tartó sikersorozata. Az országos konferencián ezúttal is „abszolút" győztesként kerültek ki a szegedi hallgatók, elnyerve a díjak 27 százalékát, szám szerint 16ot. Jellemző a diákkörös hallgatók jó szereplésére, hogy a rangsorban az első három helven szegedi hallgató végzett, és az első 10 helyezett között öt szegedi található. A konferencián A történet főszereplőjét az egyszerűség kedvéért nevezzük Vilmosnak — csupán azért, mert Vilmos napján történt az itt következő eset. Szóval, a gyerek, ki a nagy zeneszerzőnkről elnevezett iskola nyolcadikosa, sok diáktársával együtt oly tanfolyamra jelentkezett, melynek végcélja a motorkerékpárvezetői-engedély megszerzése volt. A szülök annak rendje s módja szerint kifizették az 1600 forintos tanfolyamdíjat, a gyerekek pedig lelkesen láttak a tanulásnak. Szorgalmuk első fizetsége a sikeres KRESZ-vizsga volt, s aztán készülhettek a gyakorlati próbákra Ennek anyagi terhei sem voltak kicsik, de nem ezzel akarom szaporítani a szót — jött a vizsga napja. Vilmos értesítést kapott: regAz első pofon gel 7-kor jelenjen meg a Csongrádi sugárúti tanpályán. Este már nagyon izgult, keveset aludt, fél 6kor már fölkelt, s indulta nagy próbatételre. Barátok is elkísérték, szurkoltak Vilmosnak. A reményteljes izgatottság percei azonban nem sokáig tartottak, mert harsant a vizsgabiztos hangja: 14 éven aluli nem vizsgázhat. Vilmos nem akart hinni a fülének — pedig sokadmagával állították ki a sorból. A vizsgáztató kérlelhetetlen volt: nem érdekelte, hogy a jelentkezési feltételek között ilyesmi nem szerepelt, hogy a hivatal heteken át birtokában volt az adatainak, s kiszűrhette volna a korát is, ha érdekelte volna, hogy a KRESZ-vizsgán mindez .nem volt szempont —, s még az a lehetőség sem érdekelte, hogy a sikeres vizsgát követően, a 14. születésnapjuk után is megkaphatták volna az ifjak a vezetői engedélyt. Merthogy van, akinek ez az ünnep egy héttel, van, akinek 2 hónappal Vilmos napja után jönne el. Mindegy. Vizsgabiztosnak keménynek és acélosnak kell lenni. Igaz, az acél rugalmas ... Vilmos és barátainak szülei pedig a „vizsganap" estéjét hasznosan tölthették. Előadást tarthattak gyermekeiknek az élet pofonjairól. Melyek közül nem is biztos, hogy az első a legnagyobb. B. T. nyújtott szereplése és eddigi tdk-eredményei alapján az Országos Tudományos Diákköri Tanács aranyérmére javasolt 8 hallgató között 4 szegedi található. Az országos tudományos diákköri konferencia díját, illetve az azzal egyenértékű tudományos társaságok díjait elnyert hallgatók névsora a pontozási rangsor alapján: Szőke Tamás (Kísérletes Sebészeti Intézet), Bozóki Zsolt (Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika), Kovács Gyula és Czeczon Zoltán (Élettani Intézet), Nyerges Levente (Orvosi Vegytani Intézet), Sassan Kaveh (Élettani Intézet és Ideggyógyászati Klinika), Ferdinándy Péter (Gyógyszertani Intézet), Borthaiser Angéla és Bosnyákovits Tünde (II. Belgyógyászati Klinika, Módis László (Kórbonctani Intézet), Vereczkey Zsuzsanna (Kórélettani Intézet), Horváth Balázs (Élettani Intézet), Erdős Attila (Élettani Intézet), Seres László (Orvosi Vegytani Intézet), Hortobágyi Tibor (Gyógyszertani Intézet), Csóka Ildikó (Gyógyszertechno'Iógiai Intézet), Farkas Ibolya (Élettani Intézet), Ágoston Zsu~ zsanna (Ideg-Elmegyógyászati Klinika). örvendetes, hogy a konferencia kanosán az Országos Tudományos Diákköri Tanács kezdeményezésére és az egyetem felterjesztését elfogadva, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium kitüntetésben részesített több oktatót a tudományos diákköri hallgatók nevelésében kifejtett oktatói munka elismeréseként. Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Erős István egyetemi docens (Gyógyszertechnológiai Intézet), Fekete Mátyás egyetemi adjunktus (Kórélettani Intézet), Kósa Ferenc egyetemi docens (Igazságügyi Orvostani Intézet), Kovács László egyetemi tanár (Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika). Minisztériumi dicséretben részesülitek: Lelkes ZoBán egyetemi tanársegéd (Élettani Intézet), Rosztóczy István egyetemi docens (Mikrobiológiai Intézet), Stájer Géza egyetemi docens (Gyógyszerész Vegytani Intézet), VéghPál egyetemi docens (Kísérletes Sebészeti Intézet). A diákkörök közgyűlése a szakbizottság javaslata alapján Lázár György egyetemi tanárt, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egvetem tudományos diákköri tanács elnökét az Országos Tudományos Diákköri Tanács orvostudományi szakbizottság elnökéül választotta. lonesco a Bartókban Holnap, szombaton este ját adja elő a Próbatársufél kilenckor lonesco: A ko- lat a Bartók Béla Művelőpasz énekesnő című drámá- dési Központban.