Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-06 / 80. szám

3 1989. április 6., csütörtök Rakétás Jégeso-elhárítő Megkezdte jdej szezonját a Baranya megyei rakétás jégeső-elhárító egység. A mezőgazdaság igényeinek megfelelően hét hónapon át — április 1. és október 31. között — figyeli a védett ts­rület felett kialakult ziva­tarfelhőket, és szükség ese­tejepült le, A megye külön­böző pontjain levő 15 raké­takilövő állomás az eredeti helyén maradt. A 604 méter magos Hármashegy alkal­masabb a lokátor működ­tetésére, mivel a holttere nem a védett mezőgazdasági lén megkísérli az esetleges területre esik, mint eddig, jégeső elhárítását. A véde- hanem a hegyvidékre. kezes lényege az, hogy a ra­dar képernyőjén észlelt jégveszélyes felhőkbe raké­tákat lőnek fel, amelyek­nek hatóanyaga szétszóró­dik, s meggátolja, hogy a jégszemek „meghízzanak" és jégeső keletkezzék. A hároméves kísérleti szakasz után 1970-ben, azaz éppen tíz éve kezdte meg üzemszerű működését a ba­ranyai jégeső-elhárító szol­gálat. A rendszer figyelő .„szemét" — az időjárási radart — most a dél-bara­nyai Tenkesröl áthelyez­ték a mecseki Hármas­hegyre, az egység központ­ja pedig Pécs keleti részén A baranyai „jégernyő" személyzete mostanában nemcsak valóságos, hanem képletes zivatarfelhőkre is kénytelen figyelni. A múlt év utolján ugyanis vita rob­bant kj a rakétás jégeső­elhárító egység jövőjéről, mivel megoszlanak a néze­tek a szolgálat hatékonysá­gának megítélésében. Ki­váltképpen a gazdaságok kérdőjelezik meg a rendszer létét, hivatkozva az 1987. évj katasztrófáiig jégve­résre. A bizonytalanság ter­mészetesen megrontotta a jégeső-elháritók hangula­tát, többen ott is hagyták a munkahelyüket. Jódozott só A hazai sókészlet 80 szá. zaléka jódozottan kerüljön a boltokba — Javasolták az egészségügy ós az illetékes vállalatok képviselői. Ta­valy 40 ezer tonna sót fo­gyasztottak Magyarorszá­gon, ebből 5200 tonna volt jódozott. A napokban egyre több üzletben kapható is­mét a jódozott asztoli só, amely — napi fogyasztással —• a szervezetnek szükséges mennyiségű jódot tartal­mazza. A pajzsmirigy mű­ködöséhez elengedhetetlen jód ugyanis hazánk megyéi­nek ivóvizeiben alig talál­ható meg. A felnőtt szervezetnek na­ponta 100 mikrogramm jód szükséges ahhoz, hogy a pajzsmirigy ellássa szabá­lyozó funkcióját a zsírsavak elégetésében, a zsírok cu­korrá alakításában, a káli­um ég a kalcium visszatar­tásában, a vérsavó megfele­lő koleszterintartalmának megőrzésében, A jódegyen­súly megbomlásának egyik legismertebb — egyben leg­gyakoribb — rendellenes­sége a struma, vagyis a pajzsmirigy megnagyobbo­dása, Jódhíányt jelezhet a magas vérnyomás, a vérko, leszterin színt emelkedése. Juhász Géza Eötvös-díjas „Vékony Egy jó órás beszélgetés után letettem a tollam, be­csuktam a noteszem, kötet­lenné vált a társalgásunk. Mintha eddig a titkot ke­rülgettük volna, ég most hirtelen rátalálunk. Tudja, mikor lehet kis pénzből műszaki fejlesztést csinálni, szegezte nekem a kérdést Juhász Géza, a Szegedi Ru­hagyár vezérigazgatója, aki egyébként néhány nappal ezelőtt vette át az Eötvös­dijat. A válasz roppant egy­szerű: néhány idősebb, ta­pasztaltabb kolléga kéli hozzá, és sok olyan ambi­ciózus fiatal, akik ném ad­ják fel könnyen. — Tanulmányútjain szá­mos helyen találkozhatott iparáguk csúcstechnológiá­jával. Gondolom, az Eötvös­díj katalizálta önben ezeket az élményeket. — Felemás érzésekkel vettem át az Eötvös-díjat I-ám. jelenleg idáig jutot­tunk. Műszaki fejlesztésünk mikor teljesedhet ki? A körülmények manapság nemigen kedveznek az ilyesminek! Vegyünk csupán agyiadén példát! A rossz hitelfeltételek miatt lelas­sultak a fejlesztések. A bü­rokrácia, a rugalmatlansá­gunk kerékkötője például a vegyes vállalatok létreho­zásának is. — A „vékony jégen" még­is milyen lehetőségek adód­nak? >A Szegedi Ruhagyárban nem voltak, nincsenek, és nem is lesznek eget verő fejlesztések. Ennek ellené­re néhány pzűk térületen jelen van nálunk a csúcs­technológia. Megvettük pél­dául a nyugatnémet Pfaff pantallógyártó sort, és a szériázást, az anyagoptima­lizálást már számítógépen végezzük. Ezek nélkül a tőkés piacon nem lehetünk partnerek. — A fejlesztési eredmé­nyek mennyire látványosak? — Ami a felsőruházatot illeti, a kórházi köpenytől a szmokingig számos termé­künk van. Öltönyöket szál­lítunk példáin az USA-ba, Kanadába, Dániába, siruhá­zatot Franciaországba, kon­fekcióruházatot Spanyolor­szágba. A tőkés exportunk az elmúlt két évben meg­duplázódott. — A fillérekből hogy le­het fejleszteni? — Meg kell keresni a forrásokat! Résen vagyunk például a pályázatoknál. Konkrét műszaki kapcsolat­ban állunk Csehszlovákiá­val és az NDK-vaJ. Az együttműködés keretében ingyen adunk át egymásnak például dokumentációkat. Még mindig tudunk egy­mástól tanulni. Ha lassan is halad a műszaki fejlesz­tés, annak komplexitásáról nem mondhatunk le, A jó gépek mollé azonban kivá­lóan képzett munkásgárdá­ra is szükség van. Ezért tartjuk nagyon fontosnak a szakmunkásképzést. mely­nek fejlesztése érdekében beadtunk egy pályázatot így talán kapunk némi köz­ponti támogatást a 40 milt­lióba kerülő tanműhelyünk­höz. — Hogyan tovább? 9 9 — Percről percre tudnunk kell, mit igényel a piac. In­formációk, ismeretek kelle nek ahhoz, hogy lépést tartsunk az idővel. A már meglevő technológiát pedig folyamatosan muszáj széle­sítenünk. Miből? Ennek forrását csupán a jövedel mezőségbőd tudjuk megte< remteni. — Milyen hatással van önre az Eötvös-dij? — Nem tagadom, doppin­gol. Szóba kerültek még az aggastyán fiatalok és a fia­talos öregek. Az utóbbiak legnagyobb erényének Ju hász Géza azt tartja, hogy nem futamodnak meg, nem adják fel könnyen. Ez talán még hitvallásnak is beillik? B. E. Milyen a kocsi, ha nyugati ? Kezdetben vala ugyebár ama bizonyos Trabant típu­sú személygépkocsi, mint a világ csodája. Bámultuk js becsülettel, rövidnadrágos kölyökként a Kossuth La­jos sugárúton félóránként elviharzó luxikocsikat, 6 szentül hittük, hogy ez már a Kánaán előtti ujolsó meg­álló. Aztán, ahogy teltek az évek, nyíltak a határok, 9 nyíltak a szemek, lassan észrevettük; a nyugati ipar összes válságjelével együtt is mintha egészen megdöb­bentő dolgokat művelne. Hogy mást ne mondjak, for­matervezők rajzolják a megálmodott karosszériát, míg a motorokat valami olyan megfontolások alap­ján szerkesztik, hogy bűzt «e okádjon, fákat se irtson, benzint se zabáljon, ellen­ben gyorsuljon, ahogy egy motornak illik, s még a strapát is bírja. S bár köz­ben a világ azért mifelénk is fordult (lásd az űj La­dák, Skodák nem egy válto­zatát), a szemet nyitogató magyar úgy vélte, csak ven­ne abból a nyugatiból, ami leginkább már keleti, mert hogy japán. S nyitott az ál­lam is a sok-sok igényt lát­va, valamint belátva: ezer­szer 10 százalék mégiscsak több, mint hússzor 50. E számítgatást látva bi­zonyára 6ejti már a kedves olvasó, hogy eljutottam — ha lassan is — a lényeg­hez, vagyis a vámoláshoz, ami úgy hozzátartozik már világűtleveles életünkhöz, mint az adórendszer. Csak valamivel szívderítőbb — teszik hozzá mindazok, akik manapság nem hűtőládával, hanem szépen kisuviekolt Nissannal vagy Opellel lé­pik át a határt, jelezve az illetékeseknek: ez bizony már az enyém. Aztán a vi­haros önöm, mint hallom, átmegy egv kis dühöngésbe, fogszívással. vérnyomás­emelkedéssel, mert néhány órán belül kiderül, hogy az ..enyém" fogalma a vám ki­fizetése előtt nem más, mint nagyképű halandzsa. Vá­molni pedig muszáj is, le­het Js, csak kicsit lassú, Erről árulkodott a Buda­pesten kanyargó végtelen sor, erről panaszkodott szin­te mindenki, új kocsiját si­mogatva — egészen már­cius elejéig. Akkor ugyanis jó néhány város, 'köztük Szeged is megkapta a vá­molási jogot. Hogy jobb-e ma a helyzet? Nos, a pa­naszkodók száma meglepő módon alig-alig csökkent, de nézzük, hogy látja mind­ezt egy valóban illetékes, Bábinszki Gábor, a vám- és pénzügyőrség Csongrád me­gyei parancsnoka. — A mai helyzetet rövi­den így foglalhatom össze: olyan nagy a fölfutás a nyu­gati autók vásárlásában, hogy nálunk is 3 hetes elő­jegyzést veszünk csak fel. vagyis még távol állunk at­tól, hogy a beérkező autó­kat folyamatosan vámolhas­suk. — Erre mondja a polgár, hölgy a hivatal már megint nem készült fel, Ugyanak­kor a vámosok szerint épp a polgárban van a hiba ... — Nézze, maga a vámolá­si művelet mindössze egy órát vesz igénybe, ha vala­mennyi okmány az előírá­soknak megfelelő. Vagyis megítélésem szerint mi meg tudnánk oldani a gyorsabb ügyintézést, de egyet tudni kell; a szabályok pontosan meghatároznak minden kö­vetelményt, s aki például nem tud pontosan elszámol­ni a valutájával, vagy rosz­szul megkötött ajándékozá­si szerződéssel érkezik hoz­zánk, azt bizony el kell uta­sítanunk- Ilyenkor indul az új levelezés, az új okmá­nyok beszerzése, ami persze idővel, és bizony sok vitá­val is jár. Ha figyélembe vesszük, hogy mi a Csong­rád megyei ügyfélék mellett a Békés megyeiek kocsijait is vámoljuk, S így több mint 6záz autó fordult meg ná­lunk e rövid idő alatt, már­is érthető a késlekedés. — Mit tanácsol hát a Nyugatra készülő, Schwa­cke-katalógyst lapozgató vásárlóknak? — Először is azt, hogy ne csak ezt a katalógust néz­zék át alaposan, hanem a kiutazás előtt keressenek ífll minket, hiszen a vám­és pénzügyőrségen pontos tájékoztatást kaphatnak ar­ról, mire ügyeljenek a vá­sárlás során, hogyan igazol­tassák valutájukat, egyálta­lán — mi kell ahhoz, hogy a vámolás vajóban zökke­nőmentes legyen. Higgyék el, mi szeretnénk leginkább megszüntetni az előjegy­zést, de ez csak közös ?pun­kálkodássítf lehetséges. S még valami, A magyarok sok mindent megvesznek, annyira „éhes" a vásárló egy jobb kocsira. De talán nem ártana azokon a nyu­gati piacokon is egy kicsit alaposabban megszemlélni a portékát, nehogy itthon derüljön ki — mert bizony, már volt ijyen —, hogy az a bizonyos 3 évenként meg­vett kocsi betöltötte már az ötödik születésnapját js, Ez pedig vámtételeknél nem kis pluszkiadást jelent a vásárlónak, — Esetleg Slyan sokat, hogy ki sem tudja fizetni. Mi a megoldás ilyen ese­tekben? Netán részletfize­tés? — Ezt a kedvezményt csak 100 ezer forint fölötti vám esetében igényelhetné az ügyfél, de ekkora vámot még egy esetben sem szab­tunk ki, Az átlagos összeg 60-80 ezer forint körül mo­zog. Akinek pedig ennyi sincs, két dolgot tehet. Ki­vi téli engedélyt kér, vagyis a kocsi utazik vissza a ke­reskedőhöz, vagy pedig fel­ajánlja megvételre a vám­és pénzügyőrségnek, Ekkor viszont a belföldi forgalmi értékhez viszonyított vámot állapítunk meg, s nem is 10 százalékkal számollva. Így aztán nem csoda, hogy ilyen fölajánlás még véletlenül sem történt,.. B. Z. Szerdán reggel ünnepélyes keretek között, katonai tisz­teletadással vonták ]e a Gellért-hegyen a Magyar Népköztársaság nemzeti zászlaját és a nemzetközi munkásmozgalom vörös lo­bogóját, valamint a Par­lament előtt, a Kossuth La­jos téren az állami zász­lót (MTI) A téma most az ablak alatt hever. Téma volt 13 évvel ezelőtt is. de lám, a jó téma 50 vész el, legföl­jebb átalakul. Akkor azt írhattam volna meg, mi­csoda nagyszerű munkát végeznek az építők. Nem a lakásépítők persze, mert az „összelapátolt" panelért soha nem lelke­sedtem, hanem azok, akit a tűzoltóknak szánt víz betontartályait 'készítik. Őszinteségből mondom, nem csúfságból, maga volt a művészi tökély, amit maguk után hagytak. A tűzoltáshoz föltehetően mindegy, hideg a víz, vagy langyos de a lan­gyos hamarabb poshad, ezért fölül Js, oldalt is földdel szigetelték a nagy katlanokat. Az oldalára szánt föld azonban meg nem állna, ha téglákkal oda nem szorítanák. Fagyálló klínkerrel rak­ták ki, ami a panelrenge­tegben önmagában is lé­leküdítökén-t hatott, és a tetejére olyan betonkoszo­rút öntöttek, hogy nem győztem csodálkozni. Leg­inkább azt, hogy íélnyers állapotában milyen sokáig simogatták. Az elhervadt menyasszony is kivirá­gozna annyi kedveskedés­re, amennyit ez a beton­karika kapott. Aprókák voltak még az első lakók gyerekei, alig mentek el az építők, várnak rendez­ték be a tetejét. Létrát se vittek magukkal, mint a Leomló vízivárak nagy várak ostromlói an­nak idején, valamilyen II­fikával mégis fönn ter­mettek, és — miként a Parnasszuson szokás ős­idők óta — rúgták vissza a később próbálkozókat. „Vár állott: most kőha­lom" — énekelte Himnu­szában, c 5 ekei .magányá­ban iKölcseynk, és ez haj­szálra így lett a játékvár­rá vált víztartóval is. Elő­ször csak az tűnt föl ab­lakból nézve, hogy két macska kergetett egy ege­ret körülötte, de egyszer­csak eltűnt az egér — minden várral megesik az ilyen, ha macska í$ van hozzá! —, aztán ragyaver­tek lettek a szép téglák­A hozzáértő szemlélők azt találták rámondani, hogy elfelejtették szigetelni az alját, vagy nem úgy szigetelték, ahogy kellett volna, ennélfogva a bélés­nek szánt szigetelő föld fölszívta a nedvességet, a tél pedig szétmorzsolta a belülről átázott téglát. Amióta eszét _ tudja az emberiség, ismerős mind­két jelenség. Aztán, ahogy a szomszéd mondja, jöt­tek a tűzoltók, és kiszí­vattá'k belőle a vizet. A lakatot ls elvitték a föde­léről, ennélfogva a vár vé­dők akár süllyesztőnek is használhatnák a belsejét. Ha játékból zárnának is bele valakit, akkor se ta­lálnák meg talán ítéletna­pig se, hiszen a beton vál­tozatlanul erős, Hajszálra követi mos­tanában népgazdasá­gunkat a viztároJÓ: leron­gyolódott ez is. Annyira ám, hogy az agyonsimo­gatott toetonkarimák itt­ott megindulásra készen állnak. Ha beléjük ka­paszkodna egy mai kicsi gyerek, saját fejére ránt­hatná. Ez pedig azt jelen­ti, kívül-belül életveszé­lyessé változott. Baráth úr mondja mindezt, aki a házunk körüli zöld övezet kemény és Önkéntes védő­je. Állítólag kérte már a „zöld rendőröket" iS, hogy intézkedjenek, de azok minden alkalommal a mérhetetlen bürokráciá­ra hivatkoznak. Ezért kért meg, tegyem szóvá én, hátha messzebbre hallika szavam. Egy példa nem példa, még ha az ablakunk alatt áll is, elindulok tehát tár­sat keresni. Annak idején több körzetnek csinál­tak betonból vízivárat, mindet ugyanúgy burkol­ták, és ugyanúgy simogat­ták, és mind ugyanúgy le­rongyolódott már. Igaz, egyiknek se kopogtattam meg a falát, hogy van-e még benne víz, vagy nin­csen — a miénket is csak bemondásra hiszem —, de az tény, hogy a hajdan kornyékük egyetlen szépségeként emlegetett műtárgyak csúfsággá let­tek. Kívülről nézve leg­inkább a múzeum mellet­ti vízi bástyára hasonlí­tanak: annak is lemállott a díszborítása. Azt ajánlottam a szom­szédnak, nyilvánítsuk vasúti sínekké mindet. Nem az a lényege az öt­letnek, hogy legföljebb játékkörvasutat lehetne állítani a még meemaradt peremekre, hanem <u, hogy minden megszünte­tett vasútvonalat másnap már szétszedett tanácsi biztatásra a lakosság. Annyira járvány lett, el­kapta a villamossín is, lásd a hídon átmenőt, vagy a Tisza partján hú­zódót, avagy a dorozsma­it. Nem jó az ötl«t, vissza az egész! Hallom a rádió­bem, valahol a nyugati határ táján súlyos millió­kért, esetleg külföldi se­gítséggel épitík föl, amit villámgyorsan szétszedtek a nagy vasútromboló'kon­cepció idején. .'Azt kéne tehát eldöntenünk előbb, szükség lehet-e még tűzol­tásra a régi panelokban, vagy úgy vagyunk vele, mint a nagyobb szomszéd­ban az idősekkel: már a mentő se megy ki értük. Aki többet ért hozzá, majd elmondja! Horváth Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom