Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-06 / 80. szám
3 1989. április 6., csütörtök Rakétás Jégeso-elhárítő Megkezdte jdej szezonját a Baranya megyei rakétás jégeső-elhárító egység. A mezőgazdaság igényeinek megfelelően hét hónapon át — április 1. és október 31. között — figyeli a védett tsrület felett kialakult zivatarfelhőket, és szükség esetejepült le, A megye különböző pontjain levő 15 rakétakilövő állomás az eredeti helyén maradt. A 604 méter magos Hármashegy alkalmasabb a lokátor működtetésére, mivel a holttere nem a védett mezőgazdasági lén megkísérli az esetleges területre esik, mint eddig, jégeső elhárítását. A véde- hanem a hegyvidékre. kezes lényege az, hogy a radar képernyőjén észlelt jégveszélyes felhőkbe rakétákat lőnek fel, amelyeknek hatóanyaga szétszóródik, s meggátolja, hogy a jégszemek „meghízzanak" és jégeső keletkezzék. A hároméves kísérleti szakasz után 1970-ben, azaz éppen tíz éve kezdte meg üzemszerű működését a baranyai jégeső-elhárító szolgálat. A rendszer figyelő .„szemét" — az időjárási radart — most a dél-baranyai Tenkesröl áthelyezték a mecseki Hármashegyre, az egység központja pedig Pécs keleti részén A baranyai „jégernyő" személyzete mostanában nemcsak valóságos, hanem képletes zivatarfelhőkre is kénytelen figyelni. A múlt év utolján ugyanis vita robbant kj a rakétás jégesőelhárító egység jövőjéről, mivel megoszlanak a nézetek a szolgálat hatékonyságának megítélésében. Kiváltképpen a gazdaságok kérdőjelezik meg a rendszer létét, hivatkozva az 1987. évj katasztrófáiig jégverésre. A bizonytalanság természetesen megrontotta a jégeső-elháritók hangulatát, többen ott is hagyták a munkahelyüket. Jódozott só A hazai sókészlet 80 szá. zaléka jódozottan kerüljön a boltokba — Javasolták az egészségügy ós az illetékes vállalatok képviselői. Tavaly 40 ezer tonna sót fogyasztottak Magyarországon, ebből 5200 tonna volt jódozott. A napokban egyre több üzletben kapható ismét a jódozott asztoli só, amely — napi fogyasztással —• a szervezetnek szükséges mennyiségű jódot tartalmazza. A pajzsmirigy működöséhez elengedhetetlen jód ugyanis hazánk megyéinek ivóvizeiben alig található meg. A felnőtt szervezetnek naponta 100 mikrogramm jód szükséges ahhoz, hogy a pajzsmirigy ellássa szabályozó funkcióját a zsírsavak elégetésében, a zsírok cukorrá alakításában, a kálium ég a kalcium visszatartásában, a vérsavó megfelelő koleszterintartalmának megőrzésében, A jódegyensúly megbomlásának egyik legismertebb — egyben leggyakoribb — rendellenessége a struma, vagyis a pajzsmirigy megnagyobbodása, Jódhíányt jelezhet a magas vérnyomás, a vérko, leszterin színt emelkedése. Juhász Géza Eötvös-díjas „Vékony Egy jó órás beszélgetés után letettem a tollam, becsuktam a noteszem, kötetlenné vált a társalgásunk. Mintha eddig a titkot kerülgettük volna, ég most hirtelen rátalálunk. Tudja, mikor lehet kis pénzből műszaki fejlesztést csinálni, szegezte nekem a kérdést Juhász Géza, a Szegedi Ruhagyár vezérigazgatója, aki egyébként néhány nappal ezelőtt vette át az Eötvösdijat. A válasz roppant egyszerű: néhány idősebb, tapasztaltabb kolléga kéli hozzá, és sok olyan ambiciózus fiatal, akik ném adják fel könnyen. — Tanulmányútjain számos helyen találkozhatott iparáguk csúcstechnológiájával. Gondolom, az Eötvösdíj katalizálta önben ezeket az élményeket. — Felemás érzésekkel vettem át az Eötvös-díjat I-ám. jelenleg idáig jutottunk. Műszaki fejlesztésünk mikor teljesedhet ki? A körülmények manapság nemigen kedveznek az ilyesminek! Vegyünk csupán agyiadén példát! A rossz hitelfeltételek miatt lelassultak a fejlesztések. A bürokrácia, a rugalmatlanságunk kerékkötője például a vegyes vállalatok létrehozásának is. — A „vékony jégen" mégis milyen lehetőségek adódnak? >A Szegedi Ruhagyárban nem voltak, nincsenek, és nem is lesznek eget verő fejlesztések. Ennek ellenére néhány pzűk térületen jelen van nálunk a csúcstechnológia. Megvettük például a nyugatnémet Pfaff pantallógyártó sort, és a szériázást, az anyagoptimalizálást már számítógépen végezzük. Ezek nélkül a tőkés piacon nem lehetünk partnerek. — A fejlesztési eredmények mennyire látványosak? — Ami a felsőruházatot illeti, a kórházi köpenytől a szmokingig számos termékünk van. Öltönyöket szállítunk példáin az USA-ba, Kanadába, Dániába, siruházatot Franciaországba, konfekcióruházatot Spanyolországba. A tőkés exportunk az elmúlt két évben megduplázódott. — A fillérekből hogy lehet fejleszteni? — Meg kell keresni a forrásokat! Résen vagyunk például a pályázatoknál. Konkrét műszaki kapcsolatban állunk Csehszlovákiával és az NDK-vaJ. Az együttműködés keretében ingyen adunk át egymásnak például dokumentációkat. Még mindig tudunk egymástól tanulni. Ha lassan is halad a műszaki fejlesztés, annak komplexitásáról nem mondhatunk le, A jó gépek mollé azonban kiválóan képzett munkásgárdára is szükség van. Ezért tartjuk nagyon fontosnak a szakmunkásképzést. melynek fejlesztése érdekében beadtunk egy pályázatot így talán kapunk némi központi támogatást a 40 miltlióba kerülő tanműhelyünkhöz. — Hogyan tovább? 9 9 — Percről percre tudnunk kell, mit igényel a piac. Információk, ismeretek kelle nek ahhoz, hogy lépést tartsunk az idővel. A már meglevő technológiát pedig folyamatosan muszáj szélesítenünk. Miből? Ennek forrását csupán a jövedel mezőségbőd tudjuk megte< remteni. — Milyen hatással van önre az Eötvös-dij? — Nem tagadom, doppingol. Szóba kerültek még az aggastyán fiatalok és a fiatalos öregek. Az utóbbiak legnagyobb erényének Ju hász Géza azt tartja, hogy nem futamodnak meg, nem adják fel könnyen. Ez talán még hitvallásnak is beillik? B. E. Milyen a kocsi, ha nyugati ? Kezdetben vala ugyebár ama bizonyos Trabant típusú személygépkocsi, mint a világ csodája. Bámultuk js becsülettel, rövidnadrágos kölyökként a Kossuth Lajos sugárúton félóránként elviharzó luxikocsikat, 6 szentül hittük, hogy ez már a Kánaán előtti ujolsó megálló. Aztán, ahogy teltek az évek, nyíltak a határok, 9 nyíltak a szemek, lassan észrevettük; a nyugati ipar összes válságjelével együtt is mintha egészen megdöbbentő dolgokat művelne. Hogy mást ne mondjak, formatervezők rajzolják a megálmodott karosszériát, míg a motorokat valami olyan megfontolások alapján szerkesztik, hogy bűzt «e okádjon, fákat se irtson, benzint se zabáljon, ellenben gyorsuljon, ahogy egy motornak illik, s még a strapát is bírja. S bár közben a világ azért mifelénk is fordult (lásd az űj Ladák, Skodák nem egy változatát), a szemet nyitogató magyar úgy vélte, csak venne abból a nyugatiból, ami leginkább már keleti, mert hogy japán. S nyitott az állam is a sok-sok igényt látva, valamint belátva: ezerszer 10 százalék mégiscsak több, mint hússzor 50. E számítgatást látva bizonyára 6ejti már a kedves olvasó, hogy eljutottam — ha lassan is — a lényeghez, vagyis a vámoláshoz, ami úgy hozzátartozik már világűtleveles életünkhöz, mint az adórendszer. Csak valamivel szívderítőbb — teszik hozzá mindazok, akik manapság nem hűtőládával, hanem szépen kisuviekolt Nissannal vagy Opellel lépik át a határt, jelezve az illetékeseknek: ez bizony már az enyém. Aztán a viharos önöm, mint hallom, átmegy egv kis dühöngésbe, fogszívással. vérnyomásemelkedéssel, mert néhány órán belül kiderül, hogy az ..enyém" fogalma a vám kifizetése előtt nem más, mint nagyképű halandzsa. Vámolni pedig muszáj is, lehet Js, csak kicsit lassú, Erről árulkodott a Budapesten kanyargó végtelen sor, erről panaszkodott szinte mindenki, új kocsiját simogatva — egészen március elejéig. Akkor ugyanis jó néhány város, 'köztük Szeged is megkapta a vámolási jogot. Hogy jobb-e ma a helyzet? Nos, a panaszkodók száma meglepő módon alig-alig csökkent, de nézzük, hogy látja mindezt egy valóban illetékes, Bábinszki Gábor, a vám- és pénzügyőrség Csongrád megyei parancsnoka. — A mai helyzetet röviden így foglalhatom össze: olyan nagy a fölfutás a nyugati autók vásárlásában, hogy nálunk is 3 hetes előjegyzést veszünk csak fel. vagyis még távol állunk attól, hogy a beérkező autókat folyamatosan vámolhassuk. — Erre mondja a polgár, hölgy a hivatal már megint nem készült fel, Ugyanakkor a vámosok szerint épp a polgárban van a hiba ... — Nézze, maga a vámolási művelet mindössze egy órát vesz igénybe, ha valamennyi okmány az előírásoknak megfelelő. Vagyis megítélésem szerint mi meg tudnánk oldani a gyorsabb ügyintézést, de egyet tudni kell; a szabályok pontosan meghatároznak minden követelményt, s aki például nem tud pontosan elszámolni a valutájával, vagy roszszul megkötött ajándékozási szerződéssel érkezik hozzánk, azt bizony el kell utasítanunk- Ilyenkor indul az új levelezés, az új okmányok beszerzése, ami persze idővel, és bizony sok vitával is jár. Ha figyélembe vesszük, hogy mi a Csongrád megyei ügyfélék mellett a Békés megyeiek kocsijait is vámoljuk, S így több mint 6záz autó fordult meg nálunk e rövid idő alatt, máris érthető a késlekedés. — Mit tanácsol hát a Nyugatra készülő, Schwacke-katalógyst lapozgató vásárlóknak? — Először is azt, hogy ne csak ezt a katalógust nézzék át alaposan, hanem a kiutazás előtt keressenek ífll minket, hiszen a vámés pénzügyőrségen pontos tájékoztatást kaphatnak arról, mire ügyeljenek a vásárlás során, hogyan igazoltassák valutájukat, egyáltalán — mi kell ahhoz, hogy a vámolás vajóban zökkenőmentes legyen. Higgyék el, mi szeretnénk leginkább megszüntetni az előjegyzést, de ez csak közös ?punkálkodássítf lehetséges. S még valami, A magyarok sok mindent megvesznek, annyira „éhes" a vásárló egy jobb kocsira. De talán nem ártana azokon a nyugati piacokon is egy kicsit alaposabban megszemlélni a portékát, nehogy itthon derüljön ki — mert bizony, már volt ijyen —, hogy az a bizonyos 3 évenként megvett kocsi betöltötte már az ötödik születésnapját js, Ez pedig vámtételeknél nem kis pluszkiadást jelent a vásárlónak, — Esetleg Slyan sokat, hogy ki sem tudja fizetni. Mi a megoldás ilyen esetekben? Netán részletfizetés? — Ezt a kedvezményt csak 100 ezer forint fölötti vám esetében igényelhetné az ügyfél, de ekkora vámot még egy esetben sem szabtunk ki, Az átlagos összeg 60-80 ezer forint körül mozog. Akinek pedig ennyi sincs, két dolgot tehet. Kivi téli engedélyt kér, vagyis a kocsi utazik vissza a kereskedőhöz, vagy pedig felajánlja megvételre a vámés pénzügyőrségnek, Ekkor viszont a belföldi forgalmi értékhez viszonyított vámot állapítunk meg, s nem is 10 százalékkal számollva. Így aztán nem csoda, hogy ilyen fölajánlás még véletlenül sem történt,.. B. Z. Szerdán reggel ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadással vonták ]e a Gellért-hegyen a Magyar Népköztársaság nemzeti zászlaját és a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogóját, valamint a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren az állami zászlót (MTI) A téma most az ablak alatt hever. Téma volt 13 évvel ezelőtt is. de lám, a jó téma 50 vész el, legföljebb átalakul. Akkor azt írhattam volna meg, micsoda nagyszerű munkát végeznek az építők. Nem a lakásépítők persze, mert az „összelapátolt" panelért soha nem lelkesedtem, hanem azok, akit a tűzoltóknak szánt víz betontartályait 'készítik. Őszinteségből mondom, nem csúfságból, maga volt a művészi tökély, amit maguk után hagytak. A tűzoltáshoz föltehetően mindegy, hideg a víz, vagy langyos de a langyos hamarabb poshad, ezért fölül Js, oldalt is földdel szigetelték a nagy katlanokat. Az oldalára szánt föld azonban meg nem állna, ha téglákkal oda nem szorítanák. Fagyálló klínkerrel rakták ki, ami a panelrengetegben önmagában is léleküdítökén-t hatott, és a tetejére olyan betonkoszorút öntöttek, hogy nem győztem csodálkozni. Leginkább azt, hogy íélnyers állapotában milyen sokáig simogatták. Az elhervadt menyasszony is kivirágozna annyi kedveskedésre, amennyit ez a betonkarika kapott. Aprókák voltak még az első lakók gyerekei, alig mentek el az építők, várnak rendezték be a tetejét. Létrát se vittek magukkal, mint a Leomló vízivárak nagy várak ostromlói annak idején, valamilyen IIfikával mégis fönn termettek, és — miként a Parnasszuson szokás ősidők óta — rúgták vissza a később próbálkozókat. „Vár állott: most kőhalom" — énekelte Himnuszában, c 5 ekei .magányában iKölcseynk, és ez hajszálra így lett a játékvárrá vált víztartóval is. Először csak az tűnt föl ablakból nézve, hogy két macska kergetett egy egeret körülötte, de egyszercsak eltűnt az egér — minden várral megesik az ilyen, ha macska í$ van hozzá! —, aztán ragyavertek lettek a szép téglákA hozzáértő szemlélők azt találták rámondani, hogy elfelejtették szigetelni az alját, vagy nem úgy szigetelték, ahogy kellett volna, ennélfogva a bélésnek szánt szigetelő föld fölszívta a nedvességet, a tél pedig szétmorzsolta a belülről átázott téglát. Amióta eszét _ tudja az emberiség, ismerős mindkét jelenség. Aztán, ahogy a szomszéd mondja, jöttek a tűzoltók, és kiszívattá'k belőle a vizet. A lakatot ls elvitték a födeléről, ennélfogva a vár védők akár süllyesztőnek is használhatnák a belsejét. Ha játékból zárnának is bele valakit, akkor se találnák meg talán ítéletnapig se, hiszen a beton változatlanul erős, Hajszálra követi mostanában népgazdaságunkat a viztároJÓ: lerongyolódott ez is. Annyira ám, hogy az agyonsimogatott toetonkarimák ittott megindulásra készen állnak. Ha beléjük kapaszkodna egy mai kicsi gyerek, saját fejére ránthatná. Ez pedig azt jelenti, kívül-belül életveszélyessé változott. Baráth úr mondja mindezt, aki a házunk körüli zöld övezet kemény és Önkéntes védője. Állítólag kérte már a „zöld rendőröket" iS, hogy intézkedjenek, de azok minden alkalommal a mérhetetlen bürokráciára hivatkoznak. Ezért kért meg, tegyem szóvá én, hátha messzebbre hallika szavam. Egy példa nem példa, még ha az ablakunk alatt áll is, elindulok tehát társat keresni. Annak idején több körzetnek csináltak betonból vízivárat, mindet ugyanúgy burkolták, és ugyanúgy simogatták, és mind ugyanúgy lerongyolódott már. Igaz, egyiknek se kopogtattam meg a falát, hogy van-e még benne víz, vagy nincsen — a miénket is csak bemondásra hiszem —, de az tény, hogy a hajdan kornyékük egyetlen szépségeként emlegetett műtárgyak csúfsággá lettek. Kívülről nézve leginkább a múzeum melletti vízi bástyára hasonlítanak: annak is lemállott a díszborítása. Azt ajánlottam a szomszédnak, nyilvánítsuk vasúti sínekké mindet. Nem az a lényege az ötletnek, hogy legföljebb játékkörvasutat lehetne állítani a még meemaradt peremekre, hanem <u, hogy minden megszüntetett vasútvonalat másnap már szétszedett tanácsi biztatásra a lakosság. Annyira járvány lett, elkapta a villamossín is, lásd a hídon átmenőt, vagy a Tisza partján húzódót, avagy a dorozsmait. Nem jó az ötl«t, vissza az egész! Hallom a rádióbem, valahol a nyugati határ táján súlyos milliókért, esetleg külföldi segítséggel épitík föl, amit villámgyorsan szétszedtek a nagy vasútromboló'koncepció idején. .'Azt kéne tehát eldöntenünk előbb, szükség lehet-e még tűzoltásra a régi panelokban, vagy úgy vagyunk vele, mint a nagyobb szomszédban az idősekkel: már a mentő se megy ki értük. Aki többet ért hozzá, majd elmondja! Horváth Dezső