Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-28 / 99. szám

5 1989. április 28., péntek A táncművészet világnapján az jut eszembe, hogy a tánc — valamint minden más művészet alkotójának és közvetítőjének miért olyan elviselhetetlenül keserű a szájíze minálunk mostanában ... Nincs kedvem megkísérelni minden okot fölsorolni. Azért sem, mert a művészek és előadók általános elkeseredettségét képtelenség szenvtelenül szemlélni; egyúttal elhitetni magammal, mintha valamely racionálisnak tetsző magyarázattal (diagnózis) már tettem is volna valamit (terápia) a változásért. Azért, hogy hitükben megerősödve tovább szolgálhassanak emberi minőségek őrzéséért — mindazok, akik erre születtek. A művészek. Oly korban élünk, jaj, amikor minden — amit teszel, gondolsz, érzel, akarsz — környezetszenynyezett: benne, rajta, mellette, mögötte, előtte, utána, fölötte, alatta, közben, v Búvópatak át, keresztül-kasul — aktuális politikum. Tehát az érték, a kincs, az emberért való, a lényegünket fönntartó-örökítő, a jövendő századokban rólunk hírt mondó, meg a rrjindennapunknak méltóságot adó, igenis létező érték, az ember önreflexiója: nem fontos. Ügy tűnik föl nekünk, minden nap, hogy tehát az ember, mint olyan — nem fontos. Mintha kihagyna az emlékezetünk, és mintha nem ivódott volna a zsigereirrkbe a történeti tudás: azok a hatalmi konstellációk, amelyek megakadályozzák a természetes kölcsönhatást a társadalom és művészet, az ember és a lényegét viszszatükröző alkotás között, azok "degenerálják a társadalmat. Elkorcsosítják, elsatnyítják, elcsenevészesítik. Elrontják és elaljasítják. Csak a művészet nem hal meg! Búvópatakként munkálnak erői és hatásai; jobb kort készítve elő, várva az időt, amikor megint a felszínen lehet diadalmasan szolgálni. Emberarcúvá segíteni egy torzult világot, sötétséget oszlatni, a szabadság terét tágítani; visszaállítani a rendet, amiben az alkotók meggondolkodtató, látható, hallható, tapintható produktumait szomjas receptorok érzékelik és beteljesül a törvény: más, „előbbre való", merészen szabad lesz az ember — művészete által, önmaga valódi énjének felismerése által. A táncművészet világnapján (is) a világnak ezen- a fertályán arra kell gondolni, hogy túl nagy itt már a sötétség, a rontás. Mikor törnek fel a búvópatakok? Jó lenne megtisztulnunk és megszelídülnünk krisztályvizük által. Sulyok Erzsébet Átadták a SZOT-díjakat Csütörtökön a SZOT Szállóban átadták az idei SZOTdíjakat. A dolgozók javaslata alapján a szakszervezeti mozgalom ezzel a díjjal az idén 20 személy, illetve alkotó kollektíva közösségért kifejtett munkásságát ismerte el és köszönte meg. SZOT-díjat kapott: Ágh Attila politológus; Brenner György grafikusművész; Hunyadi Zoltán karnagy, főiskolai tanár; Illés László irodalomtörténész; Juhász Árpád geológus, a Magyar Televízió főszerkesztő-helyettese; a Kaláka együttes (Gryllus Dániel, Becze Gábor, Hüzella Péter, RacLványi Balázs) ; Kecskés József népművelő; Kokas Klára zenepszichológus ; Komlós Juci színművész; a MÁV Tüdőgyógyintézet sebészeti csoportja (Molnár János osztályvezető főorvos. Baranyai Lajos főorvos, Rigler András adjunktus, Kas József adjunktus, Pommersheim Ferenc alorvos); Makovecz Imre építőművész; Mészáros Márta filmrendező; a televízió Sorstársak című. műsorának alkotó kollektívája, az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának dolgozói (Békés Sándor stúdióvezető, Füzes János felelős szerkesztő, Bükkösdi László rendező); Sáros László építész;,Sütő András Romániában élő író; Szabó Ivánné Nikolin Éva, a Magyar Rádió főmunkatársa; Varga Mátyás díszlettervező; Zsuráfszky Zoltán táncművész, koreográfus; megosztott díjban részesültek: Gyögyösi Mihály és Kertai László építészek. A Szombathelyi Szimfonikus Zenekar nem fogadta el a kitüntetést. A kitüntetetteket Simó Tibor, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára köszöntötte. A dijakat Nagy Sándor, a SZOT főtitkára adta át. Varga Mátyás díszlettervező Azt mesélte egyszer, hogy amikor színpadképet tervez, lelki szemei előtt a színház szirtté valamennyi ülőhelyéről elképzeli a látványt. Ars poetica jellegű megfogalmazásnak érzem ezt a csak úgy, mellékesen elejtett vallomástöredéket. Jól jelzi Varga Mátyás hat évtizedes díszlettervezői munkásságának alapállását: a művészi alázatot, a szolgálatíétel erkölcsi magatartását A színház varázsa határozta meg egész életét, a gyermekkori élményektől, a két háború között a Nemzeti Színház nagy korszakán ést a Szegedi Szabadtéri Játékok első évein át, a felszabadulást követő évtizedek színházi, szabadtéri, film- és tévémunkáiig. Sikeres és rendkívül gazdag művészpálya az övé. S ezt nemcsak a isok ezer megbízatás, az 1936-os párizsi világkiállítás ezüstérme, nemcsak a Kossuth-díj. az Érdemes és Kiváló Művész cím, a rendezők, színészek ési a publikum tisztelete és szeretete jelenti — hanem mindaz, amit adott és adni szeretne: hatalmas mesterségbeli felkészültségének pazarló gazdagságát. Tapasztalatainak. tehetségének megvalósult, és megszületés előtt álló produktumai kőszínházban, a csillagos ég alatt, celluloidszalagon és elektronikus jelekben; vándortársulatok leporellóitól grandiózus produkciók hatalmas színpadképeiig; szuverén alkotásként is fölfogható díszletterveitől önálló grafikai lapjain át, kerámiakompozícióiig. A pálya startköve Szeged, s immár, közel a nyolcvanadik évhez, ismét ez a város a kikötő, a befogadóhely. Szeged, ahol néhány éve Színháztörténeti kiállítóházat, létesített: ahol ma is foglalkoztatja a Nemzeti Színház és,a szabadtéri; ahol az idei könyvhétre megjelentetik grafikáinak mappáját és kiadják Angval Mária Varga Mátyás díszlettervező című kis kötetét. A SZOT-díj is azt igazolja, ami Varga Mátyás életprogramja: a művészetnek mindig, minden körülmények között a „nagyérdeműt" kell szolgálni. T.L. Magyar helyett Krokodil? Sajnálom Magyar József filmrendezőt, a Mi büszke magyarok, A mi iskolánk, A mi családunk, A mi kis ügyeink elismert alkotóját, akinek legújabb filmjét, a Lenullázott légiót a Fáklyában — a műsorban kiadottól eltérően — hat helyett négyszer vetítették. Az indok: érdektelenség, ötenhatan, ha ültek a nézőtéren. Tudom, mindinkább piacról él a mozi is, így aztán gyorsan váltottak, és a magyar film helyett műsorra tűzték a Krokodil Dundee II. részét, artiit egyébként egy időben vetített a Vörös Csillag és a Szabadság. Az érdeklődés óriási, a kassza tele. Csupán az a kedves néző esik pofára, akit nem érdekel a Krokodil, ós inkább nézné Magyar filmjét. De nem nézheti, mert a piac, pisc, és az diktál. Ezt méltányolva mégis megkérdezném, tessék mondani miért találtuk ki a Tékát. ha ilyesféle merényleteket követnek el a rétegfilmek ellen?! B. E. Uj iskola Szombathelyen Szombathelyen szeptembertől — a Dunántúlon elsőként — vasúti távközlési es biztosítóberendezési műszerészeket is képeznek. A Berzsenyi Dániel Ipari Szakmunkásképző Intézet é§ Szakközépiskola négy év tanulmányi idő után szakközépiskolai érettségit és szakmunkás bizonyítványt ad a végzős tanulóknak. Az intézmény beiskolázási területe öt megyére terjed ki Az ősszel induló első osztályba máris kétszeres a túljelentkezés. Hová lett Leporello szakálla ? „Dramma giocoso" — ezzel a megjelöléssel fut a világon mindenütt a Don Giovanni, Mozart legkülönösebb remekműve. S e megjelölés („vidám dráma") ellentmondásosságával a mű talán leglényegesebb pontjára mutat: végleteket egybefogó, egymás mellett megjelenítő jellegére, mely a szélsőségek békés egymás mellett élésével modellálja a világot. E szélsőségek karakteres, de azért ízléses, egyensúlyt tartó ábrázolása egy mindenkori Don Giovannielőadás egyik leglényegesebb problémája. A másik, hogy teszteli legszemélyesebb világnézeti és életproblémáinkat. Interpretációnk, a főhőssel, illetve a többi szereplővel kapcsolatos állásfoglalásunk — akarva, nem akarva — világnézeti — életfelfogási krédó.' (Fodor Géza) A mostani szegedi bemutató az első követelménynek jobban, a másodiknak kevésbé felel meg. Három megtekintett előadás után sem alakult ki bennem markáns kép e felfogásról. Kerényi Miklós Gábornak ezúttal nem volt olyan erős koncepciója, mint a Macbeth, vagy A bolygó hollandi esetében. Az önmagának (a műsorfüzetben) feltett kérdésekre, hogy „Gtovanni érzelmi szabadságot, vagy csupán szabadosságot hordoz ..., hogy megperzselödött-e tüzében Anna, s ha igen, élhet-e tovább majd Don Ottavióval?", nem ad határozott választ. Giovanni vagy Ottavio darabbeli szerepe (s nemcsak jellemének árnyalatai) erősen függ attól, hogy melyik énekes alakítja. A színpadra állítás fő értéke, hogy a buffa és a seria, azaz a komikus és komoly elemeket jó érzékkel keveri, és tartja arányban. Artisztikus és pontos a szereplők mozgatása, bár a sok szaladgálás időnként az éneklés rovására megy. A Mozart-zene szelleméhez talán jobban illenének némileg visszafogottabb megoldások. A rendezést tehát a részletek gazdagsága, sok ötlet jellemzi. Ezek összehangolt koncepciója, a világról alkotott vélemény azonban rejtve marad. Kerényi állandó munkatársai közül Makai Péter díszleteivel ezúttal sem a darab korának aprólékos rekonstruálására törekedett, hanem arra, hogy a történéseknek megfelelő „medret" biztosítson. A játéktér — ismét csak egyetlen alapdíszlet variálása — izgalmas ritmusú, asszociatív építmény. Találkozó keresztutak, vagy a bal oldali „buja fej", szemközt vele a kereszt. Kónya András a hölgyeket fantáziával öltözteti. Oberfrank Géza a tőle megszokott anyagismerettel, kidolgozott hangzással, jó tempókkal vezényli a darabot. Cser Miklós dirigálását hömpölygőbb zenekari hatások, dúsabb hangzás, kissé lassúbb tempó különbözteti meg. Oberfrank formálása karcsúbb, arányai klasszikusabbak, s két fontos részlet, a Bordal és a finálé az ő dirigálásával meggyőzőbb. A címszerepben Németh József gyönyörű hangszíne ezúttal sem téveszti hatását. Jól használja „mezza vocé"-jét (például kettőse Ze.linával, vagy a Szerenádban). pompás-virtuózan énekli a Bordalt, de leginkább a finálé sűrű drámai levegőjében érzi jól magát: itt remekel. Felfogása szerint Giovanni nem pusztán egy gátlástalan démon, aki teljes lendülettel rohan vesztébe; ő az -apró csalásokat, kis turpisságokat is fenemód élvezi. Gárday Gábor m. v. lovagja feszültebb, agresszívebb, csapon1 $% S í -J • vi+Z'T/f . V.' .*• 'V *. Kenesey Gábor és Németh József góbb; ennek megfelelően gyakran énekel forte és piano, s keveset „középhangon". A legfőbb kétségem ezzel a figurával szemben, hogy kevéssé rokonszenves. A szólamban jól érvényesül Gárday kiegyenlített, kellemesen világos színű, némileg Bende Zsoltéra emlékeztető hangja. A finálét is jól győzi (hangierővel, ráadásul hatalmas, fényes egyvonalas á-t (és nem há-t, mint a pesti előadásról írott beszámolómban sajtóhibásan szerepelt!) intonál. Leporello figurája érdekesen van elgondolva: ő a sztori krónikása. A történteket, s urának szavait szorgosan jegyezgeti, mint valamely reneszánsz fejedelem írnoka. Kenesey Gábor inkább az a mélybasszus, melyre a szerepet kiosztani szokták. Neki az állandó ellenkezés a fő vonása. ' Kuncz László hangja világosabb, karakterszerűbb. Ö sokkal bensőségesebb viszonyban van urával: ha zsörtölődik is, azt mindig igen kedvesen, rokonszenvesen teszi. Giovannik és Leporellók finom különbözőségét szépen mutatja az álruhás-szerenád, melyet a lovag énekel Elvirának, de hozzá a gesztusokat szolgálja, szolgáltatja. Itt Németh—Giovanni segitöen tanítgatja Kuncz—Leporellót, míg Kenesey—Leporello igyekszik nagy nehezen ellesni valamit Gárday—Giovannitól, hogy kényelmetlen szerepét a lehető legjobban alakíthassa. Anna ájulós, ideggyenge beállításával nehéz rokonszenvezni, utolsó áriájának őrülési jelenetté rendezését, oféliás színeit erősen vitathatónak gondolom. Az ária eleganciája és magabiztossága halványan sejteti, milyen Donna Anna karaktere normális körülmények között..." (Spike Hughes). Igen rokonszenves viszont az Annát alakító mindkét énekesnő. Matkócsik Éva „fiatal drámai" szopránjával tündököl, mely felhangdús, biztosan alátámasztott, mint egy megalapozott érvelés, s fényes magasság koronázza. Adám Zsuzsa, drezdai vendégünk is magvas hanggal, jó koloratúrkészséggel rendelkezik. ö nagyobb elszánással, Matkócsik visszafogottabban valósítja meg a rendező által elképzelt figurát. A fiatal. jóképű tenorista, Márk László hangja fénytelen, kis volumenű, s technikai hiányosságai folytán a disztonálásra is hajlamos. Az ő kissé gyerekes alakítása igen pregnánsan mutatja Mozart jellemábrázolásának egyik zseniális paradoxonát: •az válik a legnevetségesebbé, aki a legkomolyabban gondol mindent. Vajk György óriásit fejlődött az egyenletes hangadás terén. Lehet vitatni, hogy énektechnikájának ebben az átmeneti korszakában megfelelő pillanat-e Ottavio éneklésére, kinek két áriája tökéletes bel canto-technikát, s biztonságot követel, ám az is lehetséges, hogy a feladat lendíteni fog fejlődéséi. Ha Márk hősi hangvételt kísérel meg, kínossá válik, Vajk ilyenkor kicsit túloz — • hangerőben, hevületben. Elvira nemcsak a darabnak, de az előadásnak is kitűnően, gazdagon jellemzett személyisége. Csupa túlfűtöttség, állandó aggódás. Pelle Erzsébetnél (szintén m. v.) aligha találhattak volna alkalmasabb művészt. Szép tónusú, dús drámai szopránja, finoman eltúlzott gesztusai szomorkásán komikus, kivételesen élvezetes produkcióvá állnak össze. Utolsó, nagy áriájában még a katarzisra is képes: ő az egyetlen, aki sajnálja Giovannit: „mégis szánom szüntelen". Két elsőrangú Zerlinát élvezhettünk. Vajda Juli cserfesebb, talpraesettebb, Vámossy Éva bensőségesebb, líraibb. Vajda Zerlinája majd a lakodalom után is ügyesen megcsalogatja Masettót, míg Vámossyé hűséges lesz hozzá. Gurbán János nak sokkal jobban állnak a komikus szeiepek. Masettóját is „megemeli" egyfajta kedves, bumfordi báj. A Kormányzó szólamában nagy élvezettel használja kivételes hangerejét. Kőszegi Németh József szerényebb hangi képességekkel rendelkezik, mint szegedi névrokona, de a parasztlegényt rokonszenvesen alakítja. Herczeg Ferenc rezgő hangon, tartással elevenítette meg a kormányzót. A második előadáson a Leporellót éneklő szakállas Kuncz László a II. felvonásban váratlanul csupasz állal jelent meg. Indok: ha szakálla van, Elvira nyilván nem tévesztheti össze Giovannival, akinek nincs. Ezért kellett neki a szünetben leborotválnia valódi szörzetét. E kis közjáték jellemzi a Don Giovanni egész mostani előadását: miközben ügyel a részletekre (akár az Aranypók), szem elől téveszti az egészet. Márok Tamás Pikáns Nyilatkozik egy színésznő a Taps című színészmagazinban. A kérdésre (...amikor egy jó éve férjhez mentél... az a hír járta, hogy nem lépsz többé színpadra) ez a válasz: „Ugyan, ez csak pletyka volt. Miért ne játszhatnék?, Azért, mert politikus a férjem? ... továbbra is játszottam a Villa Negrában, most pedig a Bolond lány mellett az Egerek és emberekben." Pikáns! Már csak a címek miatt.