Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-28 / 99. szám

3 1989. április 28., péntek Kitüntetésozon Megint jön a május elseje előtt szokásos kitüntetésözön. Nagy ellentmondás az, hogy a beteg gazdaságban esőstől hull érdemesnek, érdemtelennek a babér. Lehet az. hogy ilyen sokan nyújtanak kiválót, és mégis bajban az ország? Az utóbbi években megfigyelhettük, hogy miközben egyre romlott a helyzetünk, szaporodtak az egyéni és kollektív elismerések. Talán valami baj van a megítéléssel? Lehet, hogy szubjektív (vagy elavult) a mérce? Jó lenne emelni a lécet, és talán az ugrócipőböl is ki kellene szerelni egyeseknél a nem szabályos acélrugókat.., Csak mezítláb fussanak neki a jelöltek a magasságnak, mert már lassan nincs pénzünk a cipőre. Amerikai szabvány szerint Légkondicionált utastérrel Üj típusú autóbuszok gyártására készül az Ikarus székesfehérvári gyára. Az Egyesült Államok részére 7,1 méter hosszú kisbuszt fejlesztett ki. A repülőtéri utasszállításra szánt jármű General Motors alvázra épül, ívelt szélvédővel, s az amerikai szabványoknak megfelelően kiszélesített karosszériával készül. Utasterében 14 ülőhely van. Motorja 230 lóerős és ólommentes benzinnel működik. A vezető munkáját automata sebességváltó könnyíti meg, az utasok és a sofőr kényelmét légkondicionáló berendezés szolgálja. Ebből a kocsiból kifejlesztettek egy olyan tipust is, amelyen az utasajtó mellett rokkantlift működtetéséhez használható ajtó is elhelyezhető. Renault farmotoros alvázra építették fel a 12 méter hosszú, 259,68-as tipust. Ezt a kocsit a Renault Egyiptomban szándékozik értékesíteni, s várhatóan évi húsz darabot igényel belőle. A mintakocsi elkészítése az Ikarusnál — a tervezéstől a végszerelésig — alig- öt hónapot vett igénybe. Reprezentatív tárgyalóbuszt is terveztek a gyárban. A jármű belsejében 14 fotelülés és tárgyalóasztalkák szolgálják a tanácskozók munkáját. A légkondicionált utastéren kívül konyhát, kézmosót, és toalettet is kialakítottak az autóbuszon, s lehetőség van televízió, videó és hangositórendszer működtetésére. // Útiterv"-vázlat Eredetileg arról akartam cikket írni: megyek a szegedi utcán, s nem tetszik, hogy veszélyben az életem. Sok oka van: rövid a gyalogosoknak adott zöld fázis az egyik lámpánál, „elcsúszott" a betáplált program a másiknál, szabálytalanul parkoló autó miatt kell az úttestre lépnem, és négy sávban áramló kocsisorokat, kereszteznem. Botlik a bokám, törik a cipőm sarloa, sikitva fékez mögöttem egy legalább olyan ijedt autós. Mindez talán nem is velem-történik — vagy nem csupán velem. Tehát e lap munkatársakiént, csak ennyit aligha lenne elég megírnom. Másnak is tudnia kell, miért sivítanak a fékek, csúsznak ki programjukból a lámpák, s hogy miért nincs pihenő-védő „sziget" a négy sáv fél útján ... Aztán, hogy eddig eljutottam, s kezdtem összegyűjteni az információkat, rá kellett jönnöm: szegény olvasóimat aligha elégíti 3d. ha az okokat, tényeket (főként, ha a számadatokat!) elősorolom — az utak fenntartására fordítható pénzek radikális csökkenését. egy tervidőszaknyi periódusban az ;lrak ötven százalékos emelkedését, a forf$almi adót, a forgalomnövekedést, az élettempónk felgyorsulását, az utazási szokások változását — s nem elég levonnom a következtetést: hja, szegény az eklézsia. Mert hogy egyébként, minden látszat ellenére. nem is olyan szegény. Igaz ugyan, hogy a közúti igazgatóság „gondozásában" levő főutakra, s a tanácsi kezelésűekre fordítható összegek is apadoznak, de lehel pályázni kerépárút-éépítési pénzekért lehet egyszerűsített műszaki megoldásokat találni, s minálunk már az is gyakorlat, hogy az autósoktól beszedett pénzeket (parkolási engedélyek!) a közlekedés javításába forgatják vissza. Az információs táblák ára akár az idegenforgalmi alapból is fedezhető, egy-egy útépítés pedig hoszszabb távon megold gondokat, ha beszállnak a közműépítő vállalatok is. Szóval, ha a sok kicsit sokra menőnek vesszük, megyegetüjtk előre... Nem, látványosságokra mostanában tényleg nem telik — legalábbis ahogy évekkel ezelőtt teremtettunk, vagy rekonstruáltunk utakat (Rókusi—Makkosházi körút, Csongrádi sugárút). Most csak a „kis pénzek koncentrációja" lehetséges (Mikszáth Kálmán és Oroszlán utca), vagy az, ami inkább a szervezésen múlik. Most ez utóbbinak lesz igazán keletje — ahogy hallom. Egy rendszerbe foglalni a Lenin körút déli ágát — a Dugonics tértől a rakpartig, például. Feloldani végre a Csillag tér lehetetlenségeit, a Rókusi körút és a Csáky utca kereszteződésének veszélyeit, a régi rókusi iskola előtti busz—villamos—járdasziget együttesének guzmisságát. Előtanulmányokat folytatni egy városi forgalom-ellenőrző központ létrehozására — a lámpák karbantartóinak és a tömegközlekedési diszpécsereknek a bevonásával. Behozni valamiképp a kerékpárosokat a rókusi állomástól a Belvárosba, és kivinni őket Dorozsmáról a Szikire. Megoldást találni a roncskocsik, a szabálytalanul parkoló, a forgalmat és a rakodást akadályozó autók eltávolítására, és Tarján egy részének lakó-pihenő övezetté nyilvánítására. Nos. hát szegénységes munkaprogram volna ez? Ugye, nem. S akkor még nem is szóltunk e tételek részleteiről, s az egyes lakóterületi bizottságok tanácsi pénzzel megtámogatott kezdeményezéseiről, parkolókról, kohósalakos útstabilizálásról, tömegközlekedésről ... Minderről persze majd adunk hírt. információt bővebben is — alkalomadtán. E helyütt csak vázlatot skiccéltünk föl, a szegedi közlekedésszervezés újdonságairól, elképzeléseiről. Tekintsék akár bevezetőnek egy sorozathoz, melyet a DM lapjain írunk majd . . . P. K. Hogyan látják a szatymaziak? Ha két kerékkel kevesebb... Gondolkozom egy felhívás fölött, amely tájékoztat arról, hogy május 15. és június 15. között rendezik a kerékpáros heteket. Olvasom benne, hogy vigyázzunk a kerékpárosokra. Rendben, vigyázzunk, mert ők védtelenek. És meglátom emlékeim képernyőjén, hogy a 47es úton holtan fekszik egy ember és látom laposra préséivé a biciklijét. Az azemNacy László felvétele ber az út szólén tolta a kerékpárját és mégis ... Vigyázzunk a kerékpárosokra! Mert hány autós „született autóba?" Egy sem. Akkor kérdezhetem: miért íelejbik (felejtjük) el négy kerékkel a fenekünk alatt, hogy valaha nekünk is kevesebb volt két kerékkel? Vigyázunk ám a kerékpárosokra úgy is, hogy kerékpárutakat építünk. Ha úgy akarom, már sok van Szegeden. Hollandiára vagy Dániára gondolok, akikor kevés. Egy biztos: amit tehet ez ügyben a tanács, azt megtette és megteszi, „amíg a készlet tart." Nem olcsó mulatság az útépítés! Hát kérem! Nem marad más, mint hogy vigyázzunk a kerékpárosakna. Ne azért, mert a Csongrád megyei autóklubtagok erre szólítanak fel írásukban, és ne csak május derékétól június derekáig. Egész évben és minden esztendőben! Nem tudom, kér-e statisztikát a kedves olvasó? Jó tudnia, hogy tavaly az öszszes szegedi közúti baleset 11,8 százalékának biciklis volt a szenvedője. Mit mond ez az adat? Sokat, annak ellenére, hogy Pécsett csak 4,5 százalék ez. De ott érthető, hiszen a kerékpárosoknak a vidék túl domború. S ahol nem? Például Kecskeméten ez az arány 22,7 százalék. Egyik sem dicsőség! Valamennyi szomorú! Vigyázzunk a kerékpárosakra! A. S. A napokban részt vettem az MSióMP saatyrnazi bizottságának ülésén, kíváncsi voltam, errefelé hogyan alapozzák az alulról jövő kezdeményezések sokat ígérő építményét. Nem számítottam rá, hogy ez az összejövetel ennyire de tudja kepezni országos állapotainkat. Az előterjesztés, kiegészítve a hozzászólásokkal, értelmes és lényeges dolgokról szólt, de csak mozaikszerűen. A rendszerezést, a kollektív munkát nem más akadályozta, mint a párttag községi vezetők nem ideülő torzsalkodása. Figyelmeztető jelnek éreztem, hogy mielőtt a választásokra programot készítenének, először saját berkükben jussanak egyezségre. Vitában, a személyeskedést mellőző érvekkel, s végül a tagság érdekeit figyelembe vevő megoldással, de mielőbb. A Faragó Mihály pb-titkár által előadott összegezésből csak pár gondolatot emelek ki azzal, hogy ezt egy következő ülésükön még egy becsi szólják az észrevételek érdemi részeivel, s kiegészítik további szatyrnazi sajátosságokkal. A mai napig is érezhető az elbizonytalanodás, amely egyfelől a legfelsőbb szintű vezetés ellentmondásos gondolkodásmódjából adódik, míg másfelől annak a szakadásnak a következménye, mely a párttagság és az irányító pártszervek. Illetve a legfelső vezetés között a legutóbbi KB-ülést követően is fennmaradt. Változatlanul .egymásnak ellentmondók a vezetők megnyilatkozásai, s a párt reformszárnya I sem tudott átütő sikert elérni napjainkig. Ennek is tulajdonítható, hogy a testület rendezvényei iránt visszafogott érdeklődést mutatott a tagság. Az aktívan pwlitizálókat lehangolta, hogy a vitaanyagokhoz fűzött érdemi javaslataik nem épültek be a KB állásfoglalásaiba. A platformszabadság vitára bocsátásának elhúzódása szintén erősítette ezt az érzést. A bevezetést késleltetök vélhetően tartanak a megmérettetéstől, s igy azt mindenféle jelzőkkel, szervezeti megkötöttségek hangsúlyozásával hátráltatják. E magatartás súlyosan árt a párt belső megújulásának, a mozgalom versenyhelyzetének. E szemléletből az látszik, hogy a vezetés nem szándékozik a sorsdöntő kérdéseket egy demokratikus, alulról építkező küldöttválasztás formájában kongresszuson megvitatni. A pártbizottság egyöntetű szavazással az idén megtartandó kongresszus mellett foglalt állást. A helyi pártmozgalom sajátos feladatai közül kiemelkedő a földikérdés megnyugtató rendezésének előmozdítása. Az agrártézisekből eddig az vehető ki, hogy pénzért mindenki kaphat földet. A szövetkezeti tagak tulajdonosi érzületét az fejezné ki, ha termelési eszközei és a család munkaerejének függvényében lehetőséget kapnának a föld feletti rendelkezés jogának részbeni visszaállítására. Politikai támogatást érdemel, hogy a rendkívül alacsony földjáradékot a föld utáni hozadékkal hozzák összhangba. A községben célszerű lenne olyan méretű lakótelkeket kialakítani, amelyek a lakásigények mellett a megélhetést is segítenék. A Szegedről elkívánkozókat szintén előnyös feltételekkel kell Szatymazra vonzani. A munkahelyi pártszervezetek további sorsának megoldására községen belül több változat él. A Zöldért üzemében saját döntés alapján megszűnt az alapszervezet, míg másutt munkahelyi szervezésben csak közsegpoütikávai kívánnak foglalkozni. Van, ahol továbbra is hatni szeretnének politikai eszközökkel a gazdaságra. A testület egyik elképzelésnek sem gátja. A szatyrnazi párttagság komolyan veszi egy olyan választási program összeállítását, amelynek fő vezérfonala: a lakosság jogos érdekeinek érvényesítése úgy helyben, mint az országgyűlési régióban. E célok elérésére az eddigi munkastílus alkalmatlan. A felgyorsult események a mozgalmi Irányítás és kap•csolalrendszer átalakítását kívánják. A hozzászólásokban elhangzott, hogy Szatymazon a népfront még nem mondott csődöt, a nyitott szellemű falugyűlések legalább ezt példázzák. Erre a fórumra továbbra is érdemes építeni. Az, hogy itt még nincs más párt- és alternatív szervezet, nem adhat okot az elbizakodásra. Nincs veszteséges gazdasági egység a környéken, így a viszonyok még konszolidáltak. Székely Sándor, a városi pártbizottság elsó titkára elmondta: vitázó pártból úgy lehet cselekvő párt, ha tartjuk a normákat, s a vita nem torkoll torzsalkodásba. Meg kell szabadulni a beidegződésektől, a hátráltató (koloncoktól. A program fogalmát mára sikerült Jejáratni. Most végre igazi program kell, külön az MSZMP egészére, regionális és helyi kérdésekre. Érezhetően erősödik a hangulat: országos párlíórumot kell összehívni. A szatymaziak 'állásfoglalása is ezt a tendenciát erősíti. T. Sz. 1. Több a baleset az iparban Az Ipwri Minisztérium vizsgálataiból kitűnt, hogy tavaly az iparban az 1000 főre jutó balesetek száma 8 százalékkal nőtt az előző évihez kép>est. összesen 32 ezren szenvedtek 3 napnál hosszabb ideig gyógyuló sérülést. Balesetek következtéoen 62 üzemi dolgozó vesztette életét. A balesetek 36 százaléka gondatlanság, fegyelmezetlenség stb. miatt történt. Továbbra, is az emelő- és szállítóberendezések, valamint a közlekedési eszközök okozzák a legtöbb szerencsétlenséget. A tapasztaltak szerint az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani az új technológiák, berendezések alkalmazásával keletkező veszélyek és ártalmak elhárítására. A klimatizált számítógéptermek, az erőművi kapcsolóhelyiségek például korszerűségük ellenére is általában egészségkárosítók, az ingerszegény környezet, a monotónia és a képernyők előtt ülők szemének erős igénybevétele miatt. Ugyancsak több figyelmet követel a lézertechnika és az ipari robotok alkalmazása is. A kohászatban, a villamosenergia-iparban és a könnyűiparban — ugyan kis mértékben, de mégis csökkent a balesetek gyakorisága. A korábbinál mérsékeltebb volt tavaly a foglalkozási megbetegedések száma is. A minisztérium szorgalmazza a munkavédelmi és biztonságtechnikai előírások folyamatos korszerűsítését, amelyet az Állami Energetikai és Energia-biztonságtechnikai Felügyelet végez, üzemi es szakintézeti szakértők bevonásával. Liftakna és kényszernyitó Az érdekes helyzeték gyakran veszélyesek, de a veszélyes helyzetek nem mindig érdekesek. Néha csak primitívek ... Egészen primitív páldául a liftek, fölvonok külső ajtaját kényszernyitóval (más néven : T-kulccsal kinyitni, amikor nem áll mögötte a fülke. Ilyenkor ugyanis előfordulhat, hogy valaki — mondjuk a nyolcadikon — az átlagnál szórakozotlabban nyitja a liftajtót, az ajtó nyílik, az illető belép, sehol a fülke, ott ásít a feneketlen mélység ... Nem kellemes. T-kulcshoz gyakorlatilag bárki hozzájuthat, mert minden lakatos elkészitheti. A Szamos utcában nemrég talán csak a véletlenen múlt, hogy nem történt tragédia. A kényszernyitót használó — valószínűleg kényszeres — illető később szívbetegségére hivatkozott, amely miatt neki nem szabad „bezártságot" ereznie, ennélfogva mindig nála van a T-kulcs ... Szép indok, ezt akárki mondhatja ... S amikor a szerszámot be kellett szolgáltatnia, ezt mondta: beadja ő szívesörömest, holnapra már úgyis kettő lesz neki belőle, mert 'lakatos lévén annyi T-kulcsot gyárt, amennyit akar ... Mások meg azt mondják: azért •tartanak kényszernyítót, mert a fölvonó esetenként 'beragad, s a benn ragadLaknak ne kelljen várakozniuk az IKV-ra — majd ők kimentik a póruljártakat. Tudunk esetről, mikor egy eges:; emelet minden lakásában megtalálható volt a T-kulcs, s a szomszédok alkalmanként egymást szabadították ki a liftből... Ugyanakkor tudnunk kell, hogy az IKV évek óta korszerű felvonóügyeleti rendszert működtet. Százötvenegy liftet kötöttek a rendszerbé, további négyet bérmunkában vigyáz az IKV, s öt kazánház- is élvezi az ügyelet által nyújtott segítséget. Az IKV felvonó műszaki vezetője. Zombori István azt mondta, ha egy lift beragad — legföljebb 10-20 percet kell a ben Hevüknek várakozniuk. Vészjelzés esetén ugyanis a vállalat három, e célból működtetett Moszkvics furgonja közül valamelyik rögvest a helyszínre siet... Persze, elég sokon szórakozásból nyomogatják a vészjelzőgombot, esetenként tévedésből (tavaly 1097 valódi jelzésre 3304 „áljelzés" jutott) — ezért célszerű addig vészjelezni, ameddig az ügyelet ki nem jön. £> mivel mindig kijön — a kényszernyitó fölösleges. Az Olajbányász ter 1 számú házban nem először történt meg, hogy a liftajtó mögött feneketlen mélység várta a majd nembelépőket ... Ki és miért feszíti ki kényszernyitóval az ajtót? Miféle ember lehet, mit akarhat? Én már semmin sem lepődöm meg ... Ilyenek vannak, tudjunk róluk, s legalább azt tegyük meg magunk érdekében, hogy vigyázunk a — li f la j tóban! F. Cs.