Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-25 / 96. szám

1989. április 25., csütörtök Elismerés a pincegazdaságnak A boriparnak igencsak telte ki. Ez egy tartós, tobb­kapaszkodnia kell a pia- éves kapcsolat elismerése cokért. A hazai fogyasztás és megelőlegezett bizalom csökken, tőkés piacokra igen egyben. Az utóbbira bizo­kis tételek, leginkább a kü- nyiték, hogy míg tavaly 1,5 lónlegességként árusítható millió palack fehér minősé­termékek jutnak csak el. gi bort szállítottak ki, ad­A korábbi nagy partner, a dig az idén ennek duplájá­Szovjetunió, a szeszes italok elleni hadjáratával meg­szűnt a tömegáru korlátlan felvevőjének lenni. Az azon­ban nem igaz, hogy ott már nincs keresnivalónk. Ezt ta­núsítja a Dél-Alföldi Pince­gazdaság kollektívájának tegnap, hétfőn átadott el­ismerés. A szovjet keres­kedelmi minisztérium a ra szerződtek. Emellett a kéttucatnyi vermuthkíná­lalból a szegediek Capri bit­terét is beválogatta az im­portőr. Hétszázezer palack bemutatkozásnak elég lesz. A mennyiségek alapján látha­tó, ezek a tételek nem ele­gendőek ahhoz, hogy a bo­rászat helyi gondjait meg­oldják. Arra azonban denképp jók, hogy a min­szov­kiváló minőségért és a rek- jet vevőért versengő boro­Jamáció nélküli szállításért sok között egy esetleges fel­az Izsáki Állami Gazdaság lendülő piaci szakaszban mellett a szegedieket tün- eséllyel rajtolhassanak. Reformkör Az MSZMP Reformkör minden héten kedden dél­után 5 órától tartja műhely­vitáit a Szegedi Vízművek Vállalat klubjában (Lenin krt. 88. Árvízi emlékmű mellett). Ma este elsősorban azokat várják, akik a re­formkörök május 20-ai or­szágos találkozójának elő­készítésében, lebonyolítá­sában — sokszorosítás, gé­pelés, dekoráció, kiadvány­szerkesztés, szállás,- rende­zés stb. — segíteni tudná­nak. A lövőnkért A Jövőnkért — fellendü­lest, demokráciát, szocia­lizmust! avagy Mire törek­szik a Magyar Szocialista Munkáspárt címmel megje­lent füzet alakban is az MSZMP cselekvési program­ja a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. A csiki-csuki kulcs megta Iá Itatott ? Makói csiki-csuki címmel havi illetményét. Ami pedig bői következik, hogy a dön­Japunk április 1-jed számá- a becsületes megmérette- test hozó testületé a félelős­ban cikk jelent meg a ma- tést illeti, meggyőződésem, ség ás, nem a kívülállóké, kói városgazdálkodási vál- hogy nem az újságíró fel- Helfrirh Nándor •lalat igazgatói posztjára adata, hanem a döntést ho- személyzeti vezető meghirdetett pályázat kő- zó választott testületé. Eb- Makó rülményeiröl. Az alábbiak­ban Helfrich Nándor makói olvasónk gondolatait adjuk közre, illetve terjedelmi okok miatt csupán az írás néhány részletét tudjuk kö­zölni. Hegmérettettek TisHelt Helfrich Nándor, Üj lényékre nyitotta fel köszönöm az újabb adaléko- az olvasók szemét, ön sze­kat. Be kell vallanom, tit- rint a tanácsi apparátus kon reménykedtem abban, nem áll a helyzet magasla­hogy Tanács István kollé- tán. Kemény vád, ilyen kö­gám, Makó egy nagy csa- rülmények mellett mit re­iád? cikike óta — Népsza- mélhet a makói polgár? Em­badság 1987. augusztus 1.— líti a tanács Vb-t is, mely a ha lassan is, de betört a fenti ügyben döntésképte­glasznoszty, a peresztrojka Jennek bizonyult. Irta, ezt a a iMaros-parti városba, tanácsot hajdan az állam­Mindezt természetesen nem polgárok választották. Gon­métytíez —>• '*ítórró^&Ferenc a ^í1® erejébe vetett hitem dolom, a választásókon — a tanácselnökhöz - kapcsol- miatt gondoltam Csupán makói ügyek tükrében ­azert, mert rendületlenül bí­zom a közvelemény erejé­ben es a makói tisztességes emberekben ön azt állítja, manipulá­lom. manipuláljuk, mi új­ságírók ményt. „Az újságírónő azzal feje­zi be cikkét, idézem: A tisz­tulni vágyó közélet nem sürgeti Makón a pártatlan vizsgálatot, a tények isme­retét?! Az utóbbiból azit a következtetést vonhatjuk le, hegy ez újságírónő egy sze­ja a közélet tisztaságát. Igy is lehet a közvéleményt ma­nipulálni, mert, mint írja, SÚrró Ferenc már megint megúszta, fogalmaz a makói közvélemény. Természete­sen igy fogalmaz a makói közvélemény, es mindazok, akik az újságírók által írt cikkeket elolvassák. Amiről eddig nem írtak, azt is illene a közvélemény elé tárni. Adott egy válasz­tott városi tanács, mint tes­tület, amelyet a választópol­gárok megválasztottak. Adott egy végrehajtó 'bizott­ság, amelyet a testület meg­választott. A más/ik oldalon adott egy apparátus, amelv szakemberekből tevődik össze, es a megyei szakigaz­gatási szervek felügyelete alatt áll. A tanács vb-jiek es az ap­parátus dolgozóinak ismer­ni lityik a pályázatra vo­natkozó miniszteri utasí­tást. Amennyiben az illeté­kes miniszter meghatároz­ta, hogy a vgv igazgatói munkakört szakirányú fel­ső f ók ú képesítéshez köti, akkor a körülmények isme­retében tőle kell engedélyt kérni a középfokú képesí­tésre való enyhítésre. Ez azonban nem személyre szól, hanem a munkakörre. A második pályázatnék már ilyen feltétel előírásá­val illett volna megjelenni, ez nem igy történt £n az újságírónő helyeben nem Sarró Ferencet hibáz­tatnám, mert mint bátor­kodtam leírni, van a tanács­nál szakapparátus is. 'Arról már nem is beszélve, hogy, mint írja, a vb állandó meghívottjai között is van szak-káder. A 2. pályázat új feltétele több arra érde­kelt középfokú végzettségű figyelmét felkelthette volna, és akkor nem három pá­lyázó van, -hanem jóval több, és nagyobb a válasz­tási lehetőség is. Sajnos nem igy történt, és a nagy kérdést én nem Sarro Ferencnek tenném fel, mert úgy tudom, nem ő veszi fel az egész apparátus nem hallgatják el a vélemé­nyüket. Még valami! A közélet tisztaságát nem csupán Sar­ró Ferenc tanácselnök sze­mélyéhez kapcsolom. De va­lahogy egy város polgár­a makói közvéle- mestere a szememben —, ha Öva intem attól, a helyzet magaslatán áll — a politikában K IKAPTAM Ökrös Tamástól, a Fidesz szegedi vezetőjótól, a DM április 12-i számában megjelent írásom miatt, amelyben egy lehetséges választási koncepciót körvonalaztam. A politikai erkölcstelenség, kulturálatlanság, ízléstelenség minősítéseit is megkaptam. Nem lepett meg ez a tónus: „harmadik világ"-beli kutatásaimban 25 éve találko­zom a politikai argumentáció ilyen típu­saival, ahol a politikai másképp-gonüol­kodót politikai érvek helyett-mellett er­kölcsi és ízlésbeli (le)minősítő jelzőkkei illetik. Én persze, szeretném Európában érezni magam! KI IS LETTEM OKTATVA: a politikai demokráciában politikai pártok vannak, a pártokban irányzatok, amelyek ki is szakadhatnak — okít ki Ökrös Tamás. Nem' mondhatnám, hogy mindez sokkoló újdonságként tárta fel számomra a még ismeretlen igazságot Am intelmeit ol­vasva, meglepetten kellett megkérdeznem magamtól: Ökrös Tamás azt hiszi, hogy ma Magyarországon tényleg politikai de­mokrácia van? Valóban azt hiszi, hogy az MSZMP „igazi" politikai párt? Én mindezt nem hiszem. Ügy gondo­ugyanis, tényleg arról van szó, hogy egy tobblistás MSZMP — tükrözve a „Pár­ton" belüli polarizálódási folyamatokat — valószínűleg nagyobb eséllyel indulna a választásokon, mint egy monolit egylis­tás/lajstromos MSZMP. Ebben Ökrös Ta­más ideges reagálása megerősíteni látszik. S abban is igaza van, persze korlátozott értelemben, hogy egy radikális szocialista lista számára valószínűleg tényleg inku­bátorként segítene egy általam javasolt választási mechanizmus. Az MSZMP „fundamentalistáinak" persze nem. Ja­vaslatom a kispártok számára is kedvező lenne bármennyire is gyanakszik Ökrös Tamás; valószínűleg kedvezőbb, mint sa­ját javaslata. Mindez természetesen csak a gyakorlatban derülhetne ki — érdemes lenne ilyen létező példákat tanulmányoz­nia a Fidesz-nek. M" 'indazonáltal. Ökrös Tamásnak nem kell nagyon aggódnia. Javaslatom ugyanis az MSZMP régi vágású szektáaainak, s a fundamentalista ihletésű centrumnak sem tetszik, akik még min­dig a pártegység mítoszában élnek. S ezért az a furcsa helyzet állhat elő, hogy lom, hogy legfeljebb ilyen állapot felé a radikális ellenzék („alternatívok") ép­vezető átmenet első lépéseinél tartunk, tehát az ilyen átmeneti fázis jellegzetes­ségeit érdemes tanulmányozni más régiói­ban a világnak. Ha ezt tesszük, sok or­szágban találhatunk Ökrös Tamási számá­ra „csúnya", „többlistás"-politikai képle­teket. Japántól Uruguayig. A fejlett Nyu­gat-Európa persze már túl van ezen a fá­zison . .. Az MSZMP ma még ugyanis nem párt, hanem olyan intézményesült politikai közhatalom, amely legfeljebb évtizedekig pártköntösben igyekezett feszíteni; ebben az értelmezésben tehát pártszakadásról sem érdemes beszélni. Több listára tett javaslatom/ az MSZMP-n belüli természetes folyamato­kat tenné láthatóvá. Ami ugyanis ma az pen az MSZMP szektásaival és a hatalom centrumával fog választási paktumot kötni. És ennek lehetősége nem csak el­méleti. Szeretném felhívni az olvasó fi­gyelmét arra, ohgy Ökrös Tamás cikkem­nek ugyanis éppen a címben is megfogal­mazott alapkérdésre nem reflektált, ahol a paktum vagy politikai szabadverseny alternatíváját vetettem fel. A politikai helyzet úgy látszik az, hogy az MSZMP-n belüli radikális szocialista reformvonulat platformirányzattá. listává/ lajstrommá szerveződése zavarná igazán az ellenzéki „alternatívok" azon részét, amely nem egy baloldali közösségi (szo­cialista), hanem egy polgári demokráciá­ban látja a kibontakozás útját. Am akármennyire nem tetszik is Ökrös MSZMP-ben történik, az egy archaikus Tamásnak alapötletem, — s ennek örü­politikai monstrum belső vajúdása, amelyből valószínűleg — ha a folyamatok normálisan haladhatnak — több „igazi" párt fog megszületni. Ökrös Tamásnak e szülésnél/születésnél persze, lehet, hogy jobban megfelelne egy politikai abortusz, vagy egy olyan lomha, nehézkes, lassú „óriásbóbi"-MSZMP-párt, amely politikai dinoszauruszként kihalás­ra lenne ítélve. ÖRÜLÖK, hogy nem tetszik a Fidesz­vezetönek javaslatom. Paradox módon, lök —, meg szeretném ismételni: az „iga­zi" demokrácia valahol ott kezdődik, ahol a pártok közötti, irányzatok közötti küzdelmekben (ezek mindig egy nép poli­tizáló kisebbsége!) a döntést a nemzet egészének a kezébe tesszük le. a párto­kon kívüli többségtől kérdezve meg: mi­lyen utat is akar választani a felajánlott politikai alternatívák közül. A döntés pe­dig nem paktumok, hanem az „igazi" vá­lasztások feladata. Anderle Ádám hogy a makói polgárokat le- nem 'keveredhet bizonyos beasülje. Hál' istennek nem ügyekbe, ha mégis, a vá­lehet már őket az orruknál lasztóinak tartozik felelős­fogva vezetni sem az új- séggel. A választóinak, a ságiróknak, sem pedig avá- makói polgároknak! ros vezetőinek. Kérdezem, Ügy tűnik, a vgv-s pá'lyá­nem azok próbálják-e ma- zat kapcsán a mákói veze­nipuiá'lni a közvéleményt, tők újra megmérettettek, akik nem szorgalmazzák az Az. olvasó döntse el, mitimu­úgynevezetl ügyek kivizsgá- tat a mérleg ínyelve! lasát, tisztázását?! Bodzsár Erzsébet Száz évet már megért Á Hódiköt nem adja fel Hódmezővásárhely ipará- termékeik a sport- és sza- csökkenésének fő oka, a Iá­nak komoly reprezentánsa toadidő-ruházat, női és férfi kosság egyre kevesebbet költ a divat kötöttárugyár. A vi­déki telephelyeiket is be­számítva háromezer ember­nek adnak munkát. Legfőbb Á pontosság már tökéletes Nyilván ön is bosszanko­dott már, hogy a postahi­vatalban külön ablaknal kell sorba állni a pénzföl­adáshoz, expresszlevél el­küldéséhez, egyebekhez —, hogy a csomagföladásról, a takarékbetétügyekről ne is beszéljünk. A posta a számítástechni­kát hívta segítségül; tavaly óta számos postahivatalban kísérleteznek azzal, hogy minden szolgáltatást egy, azaz egy helyen vehessen igénybe a lakosság. Az 1. postahivatal vezetóhelyette­se, Tóth László elmondta, hogy épp egy éve indult Szegeden, a postán e szol­gáltatásgyorsító számitógép­rendszer — amit nemrégi­ben bővítettek tovább. Tóth László bevezetett a posta kulisszái mögé, s miközben az ügyfelek túl az üvegfa­lon kérték a levélfölvételt egy 25 szavas táviratot — mondjuk — Dániába, a gép pillanatokon belül kideríti, hogy 325 forintba fog ke­rülni a sürgöny. Nincs hosz­szadalmas keresgélés — té­vedés, felejtés lehetőségepe­dig kizárt. Vagy nézzünk egy másik példát... Ha valaki az NDK-ba akar 6 percet táv­beszélni — két és fél pil­lanat múlva megjelenik a monitoron a díj összege: 150 forint. Ezt fejből a pos­ta egyetlen munkatársa sem tudná... Elektronikus le­vélmérleg szintén kapcsoló­dik a monitorból, billentyű­sorból és printerből álló úgynevezett „terminál"-hoz. A postai fölvevők a kezelé­express ajánlva, fizették be si funkciónak megfelelő bil­a különféle összegeket — mi az üvegfalon innen lát­lentyűvel indítják a tévé­kenységet. Így például egy hattuk a monitoron néhány „SK" különszolgáltatással gombnyomás után fölvillanó adatokat. A szolgáltatás lé­nyege: „mindent egy he­lyen" — azaz nem kell ab­laktól ablakig vándorolni a különféle igenyekkel. Hu va­föladott levélnél a kezelő lenyomja a „levél" jelzésű billentyűt, a levelet fölteszi az elektronikus mérlegre, majd kiírja a képernyőre az esetleges elő-bérmentesitést. laki például föl akar adni és a kért különszolgáltatást. A fizetendő díjnak a pilla­nat tört része alatti meg­állapításáról már beszél­tünk, a feladóvevény kitöl­tése magától értetődő, a gép a fizetendő utalványdíjat is megállapítja, s a monitoron megjelenik a „bizonylat" szó. A felvevő a nyomtató­ba helyezi az utalványt, amelyen a bélyegzést is he­lyettesítő érvényesítés is lát­ható. Az utalványra rá­nyomtatja a bevételi és az ellenőrző számot, a föladott összeget, az utalványdíjat... Mindez a valóságban jó­val gyorsabban megy, mint ahogy az olvasás során sejt­hető ... Igaz, az ügyfélnek kicsit várni kell, míg a postai felvevő bebillentyűzi a kívánt adatokat — de meg­felelő gyakorlattal rendel­kező kezelőknél, ez igen gyorsan történik, s ugyan­akkor ismételt ellenőrzést is jelent. S bár a gyorsaságot alighanem lehetne még fo­kozni — a pontosságot már korántsem, mert a TIM 100­nál nincs pontosabb. F. Cs. kötöttáru, illetve a kis-szé- ruházkodásra. S, hogy az riás divatcikkek. Az évi 4,5 épp megvett holmi az ő ter­millió darabból 1 millió jut mékük legyen, az a széles el a tőkés országokba. a és divatos választékon mú­mennyiség további részén lik. Erősitik a közvetlen egyenlő mértékben osztozik kiskereskedelmi kapcsola­a hazai és a szocialista pi- taikat, ez együttjár a kisebb ac. A nyolcvanas évek ele- szérianagyságokkal és a dí­jén a korábbi töretlen fej- vatérzékenységgel. lódés mégtorpant, s 1986-ban A változó kínálatnak fö korlátja a hazai alapanyag­szállítók monopolhelyzete, az ebből adódó elégtelen kí­nálat és a világpiaci árat meghaladó beszerzési ár. Az importliberalizálás ta­lán serkentőleg hat e kró­nikus gond megoldására. Mindezekhez a törekvé­sekhez alapot adhat a tör­ténelmi múlt. Immár száz évet sikerült megélnie a Kokron József kötszövő mű­helyéből mára kialakult üzemnek. Az alapító fiai a harmincas évekre nemzetkö­zivé tették a céget. Az ezer­nyégyszáz fős modern üzem mélypontra jutottak. Vesz­teségüket saját erőből, hi­telből kellett rendezni. Ek­kor termékszervezetükön és az üzemméreten is változ­tattak. Egyes vidéki egysé­geiket más kötöttárugyár­nak értékesítették. A gyár vezetői szerint to­vábbi „karcsúsításra" már nincs szükség. Inkább a pia­ci igények jobb követése ér­dekében egységeik egy ré­szét új vállalkozási formák­ban működtetik. Így május­tól Csongrádon részvény­társaságként dolgoznak. Sze­repelnek a tőkés partnert kereső vállalatok listáján, igen nagy szükségük lenne legnépszerűbb terméke, a a vegyes vállalati formából tizennyolc orszagba expor­udódó fejlesztési lehetősé- tált Nor-Coc márkájú sváj­gekre cisapka volt ekkor. Innét kezdve felfelé (velő fejlő­Az export kétharmados dés kezdődött, habár a há­részarányát tovább igye- ború ut;-lni tulajdonos­keznek tartani. Nyugaton a váUás iu i;í bekövetkezett. kereskedelmi partnerek mel­lett az ottani termelőkkel szeretnék kapcsolatukat erő­síteni esetleges bérmunka és harmadik piacon való ér­tékesítés reményében. A szocialista kapcsolatokban a merev államközi megállapo­dások, részarányuk csökke­nésit, ugyanakkor az áru­csere számottevő felfuttatá­sát várják. A hazai kereslet Erről, s a múlt számtalan emlékéről Hódmezővásár­helyen, a Petőfi Sándor Mű­velődési Központban május elsejéig láthatnak kiállítást az érdeklődők. Ugyanitt a termékbemutató is megte­kinthető, bizonyítva, hogy a gyár a városé is, nemcsak az ott dolgozóké. T. Sz. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom