Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-24 / 95. szám

1989. április 24., hétfő 5 n Ősbemutatóval kezdődik A mai magyar zene hete Szegeden A hagyományosan színvonalas szegedi zenei eseménysorozat ma, hétfőn este fél 6kor kezdődik Hidas Frigyes estjével: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Lenin körúti termében Vántus István szegedi zeneszerző beszélget Hidas Frigyessel, a főiskola rézfúvós együttese, kamaregyüttese, valamint Samu Zsuzsanna, Till Adél, Papesch László, Kecskés György, Goldmann Anikó közreműködésével felhangzik Hidas Frigyes Fanfar, Fúvósötös című műve, valamint a Fazekas Anna meséjére készült öreg néne őzikéje. Ez utóbbi: ősbemutató; a mesélő Janisch Éva, vezé' nyel Jancsovics Antal. Kedden cimbalomesttel folytatódik a koncertsorozat: a Lenin körúti teremben Fábián Márta és Szakály Ágnes mutatja be Csemiczky Miklós, Hollós Máté, Kocsár Miklós, Kurtág György, Láng István, Lendvay Kamilló, Patachich Iván és Pertis Jenó műveit. Szerdán kamarahangverseny lesz, a többi között hallhatjuk Vántus István Rézfúvós kvintettjét is. Csütörtökön a Liszt Ferenc Zeneiskola növendékei, valamint a Tömörkény Zeneművészeti Szakközépiskola hallgatói adnak hangversenyt. Pénteken zárul a sorozat a Szegedi Bartók Kórus hangversenyével, amelyen Rozgonyi Éva vezényel, közreműködik Lucz Ilona, Szöllősy József és Vajda Júlia. Átadták a Kazinczyérmeket Vasárnap ünnepélyes eredményhirdetéssel és a Kazinczy-érmek átadásával befejeződött Győrött a Szép magyar beszéd elnevezésű verseny országos döntője. A fináléba 61 gimnáziumi és szakközépiskolás, valamint 60 szakmunkásképző intézeti tanuló jutott be. Közülük 30an kaptak Kazinczy-érmct. A vetélkedőn immár hagyományosan részt vettek a szlovákiai, somorjai magyar nyelvű gimnázium tanulói s versenyen kívül szerepeltek is. Először fogadtak a rendezők diákokat és tanárokat Kárpát-Ukrajna és Burgenland magyar nyelvű iskoláiból. Több alkalommal juttattak el Erdélybe is meghívásokat, eddig sajnos eredménytelenül. Jövőre, a 25. jubileumi döntőt ismét Győrött rendezik meg. Sztrájkot fontolgat a tanártársadalom? Vajúdnak a hegyek A leltár kétségbeejtő. Vesztett helyzetben a közoktatás, maholnap kiszorulunk Európából, leértékelődött a tudás, a kultúra, a pedagógusok átlagbére egyenlő a betanított munkásokéval, a tanár, a tanító arcpirító körülmények között dolgozik. Ezek az evidenciák bármely értelmiségi fórumon elhangozhatnának, miért éppen az elmúlt hétvégi megyei pedagógus-szakszervezeti küldöttértekezlet lett volna mentes ezektől a panelsirámoktól ?! Melyek egyébként kétségbevonhatatlanul igazak. Képes-e változtatni a fentieken a pedagógusok szakszervezete? Az elmúlt négy évtized sugalmai nem túl szívderitőek. Minderről mármár bombasztikusán beszélt Takács József, a Radnóti tanára — aki a szóbeszéd szerint előbb összetépte a hozzászólási jegyét — majd indignáltan lépett a mikrofonhoz. Kollégái véleményét tolmácsolta: mely szerint a pedagógus-szakszervezet ablakai nem arra néznek, amerről a reformszelek fújdogálnak. Az apparátus dolgavégezetlen társaság, és a program nem egyéb, mint a beteg ló generálozott változata. Érzékelhetően sokan felhördültek ezeken a szavakon. Noha órákon át a több tucat hozzászóló tulajdonképpen Takács tanár úr gondolatait ismételgette, igaz, másként csomagolva. Egy ásotthalmi tanárnő például elmondta, hogy „felülről" követelték, legyenek ifjúsági tagozatok, amiknek semmi értelme nem volt, és „alulról jövő kezdeményezésre" fel is oszlatták ezeket. Kik mellé álljanak, kikre szavazzanak majd a pedagógusok a májusi országos kongresszuson? Ez cseppet sem költői kérdés, hiszen a „mezítlábas" tagság nem ismer senkit, kitekintése sincs! Kikre ne szavazzanak? A válaszok egybecsengtek: azok a jövőben ne lehessenek vezetők, aktk különböző testületekben az elmúlt években, évtizedekben kompromittálták magukat, akik kikopott káderek, akiknek csak azért kell a funkció, hogy valahogy kibekkeljék a nyugdíjig. Az új szekérre csak azok kerülhessenek fel, akik feltehetően tudnak valamit adni a pedagógustársadalomnak. Szó, ami szó: egyelőre be kell érnünk a retorikával, az ígéretekkel, a pontos helyzetfeltárással. Ez kevés és lehangoló? Kétségtelen. De az is tény — és ezt a megyebizottság titkára fogalmazta meg —, hogy a kormány a szakszervezet követeléseit még mindig a régi módon kezeli. Valaki azt mondta, miért nem nézik meg a magyar pedagógusok, hogy Nyugaton miként sztrájkol a tanártársadalom. Még mindig csak hitegetésnek tűnik a 40 százalékos béremelés. De várat magára a költségvetési reform, a közkiadások átrendezése is. Emlékszem még a dombóvári pedagógusok felhívására, mely bombaként robbant a SZOT-ban. A múlt év decemberi országos szakszervezeti tanácskozáson dübörgő taps kísérte a dombóvári iskolaigazgató felszólalását. Most a megyében azt rebesgetik, ő lesz a pedagógusszakszervezet főtitkára. A hétvégi küldöttértekezlet második menetének elnöke — elnöknője — a következőkre buzdította a jelenlévőket: mindent megpróbáljatok, a jót megtartsátok! Azt hiszem, ez mozgalmi útravalónak is beillik, bár az intés második felével, azt gondolom, nincs mit kezdenünk! Vajúdnak a hegyek pedagóguskörökben is. Vajon mi születik? És születik-e valami egyáltalán?! Bodzsár Erzsébet A küldöttértekezleten a megyebizottság helyett új titkári tanácsot választottak. A megyei titkár továbbra is Fabula Andrásné, a szervező titkár ismételten Tábori JáKulturális napló A Szegedi Szimfonikus Zenekar hangversenyét rendezi meg a Filharmónia ma este fél 8-kor a Nagyszínházban. Vezényel Niksa Bareza (Jugoszilávia), közreműködik Perényi Miklós gordonkaművész. A műsor: Britten: Sjmple Symphany, Elgar: e-moll gordonkaverseny és Stravinsky: Sacre du Printemps. A Filharmónia másik, diákbérleti sorozatában a Kőrasy szakközépiskola tanulóinak ugyancsak ma, délelőtt likőr (lesz koncert a Nagyszínházban. A Canticum kamarakórus hangversenyén közreműködik Vajd3 Júlia ének- és Bódás Péter zongoraművész. Palotás Mária kamaratárlaton mutatja be festményeit a megyei Köjál-székházban (Derkovits fasor 7— 11.). A kiállítás ma délután 2-kor nyílik. A Bibó István Emlékbizottság sorozatában Balog István Bibó és a zsidókérdés címmel tart előadást ma este 7-kor az újszeged! Móra kollégiumban. Húsz év — Az Olvasó népért Első népkönyvtárunk alapításának 40., á az Olvasó népért mozgalom meghirdetésének 20. évfordulója aLkalmából szombaton emlékünnepséget rendeztek a Fejér megyei Mezőszentgyörgyön, az Eötvöis Károly író és politikusi egykori szülőházában berendezett, a kettős jubileumra felújított könyvtárban. Az impozáns ünnepségen ott voltak a falu és a környező települések könyvszerető lakói, irodalmi életünk • képviselői, Fejér megye társadalmi, közéleti vezetői, s részt vettek az ünnepségen országgyűlési képviselők, könyvtárosok, Veszprém megye küldöttei. Unnepd beszédet Pozsgay Imre államminiszteri az MSZMP Politikai Bizottságának tagja mondott A ikönyv és a könyvtár szerepéről szólva, hangoztatta: a nemzet folytonosságához mindkettő hozzátartozik. A könyvtár a legmegrendíth eteti emebb, a legmegdönthetetlenebb közművelődési intézménynek Nagy siker a Don Giovanni Valódi színházi élmény volt Mozart Don Giovannijának szombati bemutató előadása. A minden idők minden teátrumát roppant nehéz feladatoki elé állító művet új, egyéni fölfogásban, a totális színház eszménye jegyében ai kotta meg a szegedi operatársulat; a friss Erkel-díjas, Herényi Miklós Gábor, rendezte az előadást, a bemutatón Oberfrank Géza vezényelt (a mű szövegének új fordítása is az ő nevéhez fűződik) ; vendégművészek voltak a tervezők, Makai Péter (díszlet) és Kónya András (jelmez). Közreműködött a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a színház énekkara (karigazgató Gyüdi Sándor) és balettegyüttese (koreográfus Ábrahám Anikó). A címszerepben Gárday Gábort látta-hallotta a premierközönség, ' Leporellót Kenesey Gábor énekelte, Donna Anna Ádám Zsuzsanna, Donna Elvira Pelle Erzsébet, Zerlina Vajda Júlia volt: Don Ottavio szerepében Márk Lászilót, Masettóként Gurbán Jánost hallottuk, a Kormányzó Herc-zeg Ferenc volt. Képünkön Vajda Júlia és Gárday Gábor Hit akar Risztics? Vita a Szabadkai Népszínházról A Vajdaság politikai és más fórumain, újságjainak hasábjain az elmúlt években többször vitáztak a Szabadkai Népszínházról és igazgató-rendezőjéről, Ljubisa Riszticsröl, aki társulatával nemrég Szegeden is vendégeskedett. A szabadkai pártbizottság eszmei-politikai, valamint á nemzetiségi bizottsága a napokban a Népszínház tevékenységét értékelve, megállapította, hogy a színház hozzájárul a nemzetek és a nemzetiségek egyenjogúságának a fejlesztéséhez Szabadkán és azon túl. Megjegyezte azt is, hogy a szabadkai pártszervek az elmúlt időszakban elmulasztották a Népszínház tevékenységének sokoldalú elemzését. Az újvidéki Magyar Szó az értékeléssel együtt közölte Milhajlo Jancsikinnak. a nemzetiségi bizottság tagjának más véleményt tartalmazó nyilatkozatát Eszerint, az országos hírnév ellenére a Szabadkai Népszínházi neim tesz eleget az elvárásoknak, mert megszüntették a magyar társulatot, holott az egyenrangúság elve alapján minden nemzetnek és nemzetiségnek joga van arra, hogy saját nyelvén művelődjön. Mások úgy vélték — folytatta Jancsikin —, hogy ez egyoldalú szemlélet, mert a négy évvel ezelőtt bevezetett új színházkoncepció keretében nemcsak a magyar, hanem a szerb társulat is megszűnt. Branko Balj, az eszmei-politikai bizottság elnöke szerint, ez nem egyenrangúság kérdése, s nem veszélyezteti sem a szerbek, sem a magyarok vagy a horvátok identitását Örülök, hogy erről a kérdésről vitatkozunk, de úgy vélem, politikai katasztrófa, hogy a magyar társulatot megszüntették, hogy egy kultúrnép a saját nyelvén nem hallgathat színdarabot. Az az• álláspont, hogy a szabadkai magyar társulat felesleges, épp annyira tarthatatlan, mintha a magyar nyelvű folyóiratokat annak ürügyén akarnák megszüntetni, hogy van elegendő más nyelvű lap is; amelyekben a magyar alkotók írásaikat közölhetik'. Ez nincs összhangban a JKSZ politikájával. Az autonómia elveinek tiszteletben tartásával a Vajdaságban érvényt kell szerezni a JKSZ politikájának. A Magyar Szó hozzátette: „Mihajlo Jancsikin nem említette, hogy mindez vonatkozik a szerbhorvát társulat megszüntetésére, valamint a horvát ajkú lakosság kulturális szükségleteire is. Úgy érezzük, hogy kötelességünk megtenni helyette. .." Az újvidéki magyar nyelvű napilap közölte Vdiihora «István „Politikai színjáték' •cim'fl kommentárját is. — Szabadkai viszonylatban — ahol mindeddig rendkívül szilárdnak minősítették a nemzetiségi viszonyokat — rendkívül furcsán hangzanak Risztics politikai ambíciói, s a Szabadkára összpontosított nemzetmegváltó tervei. Risztics rendkívül elégedetlen a szabadkai környezettel, amely nem tanúsít megértést a Népszínház erőfeszítései, kiemelkedő szerepe és nemzetmegváltó programja iránt holott micsoda sikere van külföldön, a többi között Magyarországon, ahol elismeréssel szólt róla a „Népszabadság" című tekintélyes lap is .. . Ami a Népszabadságot illeti, mindenki számára világos, hogy dicsérő szava Jugoszlávia nemzetiségi politikájának szólt, egy meghatározott nemzetközi helyzetben — húzta alá a kommentár. bizonyult. Melege köré szerveződtek hajdan, s most új lendülettel megint azok az egyesületek, foglalkozási agak, gyülekezetek, amelyek tevékenysége könyv és könyvtár nélkül elképzelhetetlen. Szólt arról is, hogy Mezőszen tgyörgyról, Eötvös Károly hajdani szülőházából indult el két évtizede az Olvadó népért mozgalom. írók, népfrontmunkások, közéleti emberek döntöttek felélesztése mellett. A mozgalmat csak dicsérhetjük — emelte ki Pozsgay Imre, majd latért arra is, hogy művelődésiről nem beszélhetünk az iskolák említése nélkül. Mert a könyvtár is „gyenge lábon állna", ha nem lennének iskoláink. A legfontosabb közművelődési intézmény. az iskola, támaszthatja alá azt a munkát, amit a könyvtár végez. Korábban a néptanítók ezred vállalták áz azonosulást ezzel a gondolattal — hívta fel az ünneplő közönség figyelmét Pozsgay Imrét Royal kávéház Egészségügy a sajtéban „Az egyesülési szellem korunk legtermékenyebb eszméje, a sajtó természetes eszköze. Egyesüljünk, hogy tehessünk." (Markusovszky Lajos) Beszélgetésre, szót értésre hívom meg az orvosokat, az újságírókat és a társadalmat; az egészségügyi szakréteg, a sajtó és a társadalom viszonyáról lesz szó. Ez az a „komplex terület", ahol mindenki mondja a magáét, a felek pedig, úgy tűnik, kibékíthetetlen ellentétben állnak egymással. Egyre nagyobb türelmetlenség jellemzi a társadalmat, az egészségügyet; közöttük a kapcsolatot a sajtó tartja, formálja. Hogyan lehetne összehangolódnunk egymással, egymásért — a társadalomért? Kávéházi estünkön nem az egészségügy problémáiról lesz szó, nem „panaszestet" rendezünk; a gondoknak sajtóbeli tükröződéséről szeretnénk eszmét cserélni. A témák: hogyan látjuk egymást — orvosok és újségírók; hogyan kellene szerintünk jól tükrözni az 'orvos—beteg viszonyt, a gyógyítást, a hivatástudatot, az ingyenességet stb.; mit jelent az ma, hogy az egészségügy „politikai tényező"; miért van az egészségügyi közvéleményben az a nézet, hogy a sajtó orvosellenes? Közös aggodalmainkról is kellene beszélnünk. Az MSZMP főtitkára ezt mondta: „A párt nem irányítja a sajtót, nincs is ilyen szándéka." Hogyan alakul majd a jövőben egészségügy és sajtó új viszonya? Deák Ferenc, a „haza bölcse" azt mondta, hogy szíve szerint a sajtótörvénynek egy paragrafusból kellene állnia, ez pedig így hangzana: „Hazudni pedig nem szabad!"' Újításra is vállalkozom. Az egyes témákról nem az est végén, hanem közben kérdezzük meg a kedves vendégeket. Kérek mindenkit, két-három mondatban fogalmazza meg véleményét, minél több témát tudjunk megbeszélni egymással. Szavazás is lesz! A vendégeim: Karácsonyi Sándor professzor (SZOTE), Eke Károly (Magyar Rádió), mindketten országgyűlési képviselők; Kertész Péter (Magyar Nemzet) és Halász Miklós (Délmagyarországf Tisztelettel meghívom Önöket erre a találko, zóra; a házigazda: Veress Sándor