Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-21 / 93. szám

1989. április 151., csütörtök Gonosz vádaskodás ..Szatymaz lakói most kapják a vezetékes fűtőenergiát. természetesen saját beruházással, de alaposan hozzájárul a költségekhez a község tanácsa is, jelesen úgy, hogy spóroL... A vezetők számoltak, osztottak, szoroztak, s rájöttek, akkor jár jól mindenki, ha előbb elköltenek néhány százezer forintot. Ez a képlet úgy igaz, hogy vásároltak 570 ezer forintért egy új Zetort rnarkolókanállal és tolólappal, amivel kiássák és betemetik Szatymaz valamennyi utcájában a gázárkot. Mi lesz a géppel, ha elkészül a 25-27 kilométer hosszú gázhálózat? Megmarad természetesen, hiszen majd hasznát veszik a vízvezetek fektetésénél, de jó szolgálatot tesz u talajegyengetésnél és télen a közterület hóeltakarításánál is." (Délmagyarország, 1988. június 10. Milliókat spórolnak Saatymazon.) „Följelentést nyújtok be a megyei ügyészséghez; mert a 6zatymazi tanács osáki szalmája módra bánik a lakosságtól beszedett gázvezetési pénzek terén. Nem elég az is, ami a traktor vásárlása miatti fölháborodás volt, mivel a traktort a község gázvezetőinek pénzén vásároltak, ós az most potjyán a tanácsé marad. . ., Rengeteg csővezeték, ami szintén kimaradt, mert e'öre így vásároltak, hogy az is a tanácsé maradjon. A Ma már alul a gáz, a traktor az úr végelszámolást se adták meg, így azután nem tudja a lakosság, mennyi is a még így is maradt összeg amit a tanács elhappolt. Fölháborító még az is, hogy a tanácsiak majdhogynem százezer forintokat! kaptak a lakosság pénzéből. ... a tanácsiak elherdálják. meg egymás jutalmazására költik a mások keserves forintját." (Poroszos levél Szatymazról, Tóth István aláírásával, 1989. április.) Íme, két idézet. Az egyik egy tájékoztató, a másik meg panasz Ugyan, melyik az igaz, vagy hamis? Ennek jártam utána. A legilletékesebbtől. Hegedűs Tibortól, a szatymazi tanács elnökétől kértem választ a feljelentésre. A következőket tudtam- meg: Falugyűlésen beszéltek a lakossággal a traktorvásárlásról. Ahhoz a közösség hozzájárulását adta. Való igaz, hogy még nem számolt el a tanács, de tudni kell, hogy ezt csak okkor tehetik a vezetők, ha megkapják néhány lakótól u gázvezeték sért járó pénzt. A hátralék több mint félmillió forint! Bővül a balatoni hajózás A Mahart Balatoni -Hajó- Szántódrév és Tihanyrév, zási Leányvállalat közli, valamint szamélyhajójáhogy a kiadott tavaszi me- natait Siófok, Balatonfüred, netrend szerint április 22- Tihany, Balaton főid vár és étől bővíti kompjáratait Fonyód—Badacsony között. A traktor valóban megmaradt, de már réges-régen megtermelte az árát, sőt hasznot hozott. Ugyanis, ha más cégtől bérelték volna a munkagépet, kétmillió forinttal többe került volna az árokásás, -betakarás. A gép hamarosan vízvezetékhez markol „gödröt", dolgozik majd a tanyai gázhálózat kiépítésénél, s ha lesz egyszer hó, okkor ezt dúrja. Tényleg sok csó „kimaradt", de... Ki kell vezetni a gázt az úgynevezett új osztáshoz, és a Postakocsi csárdához is. A gázhálózat egyébként 16-17 millió forintba került, aminek felét a lakosság, a másik felét pedig a gazdálkodó szervezetek fedezték. Még egyszer az elszámolásról: számoltak már a tanácsinál, s úgy tűnik, hogy házanként ezer forintot vissza tudnak fizetni, de, ahogy korábban írtam, csak akkor, ha befizetik a hátralék félmilliót. A tanács szakemberei valóban sokat dolgoztak a lakók érdekében a „gázosítás" idején, de sokat dolgoztak ezért munkaidőn túl is. Nagyon fontos: mindezt ingyen tették! A jutalmazás a tanácson belül komolytalan feltételezés! Az igaziág ez, a feljelentés pedig egyszerűen megalapozatlan vádaskodás! Tóth István egyet elfelejtett leírni: a tanács vásárolt egy Barkas buszt is az elmúlt év decemberében. Ezzel a tanyán élő idős embereknek viszik az ebédet, és amikor kell, a gondozónőkéi. A feljelentőt megnyugtatom: a tanács nem a 6aját „malmára hajtotta a vizet". Az elmök sem. ö ma is szénnel fűt... Ács S. Sándor A Státus státusa Szerencsére egyre inkább szaporodnak ismét a kisszervezetek a szegedi gazdaságban. Persze a géemká-korszaknak — talán mindörökre — vége, Most a kft a „divat". De születnek vt.-k és letéti társaságok is. Nem egy helyen a termelésre, szolgáltatásra minden együtt van, de a számvitel megszervezése, a tevékenység dokumentálása nehéz feladat. Pedig az ötlet csak úgy hasznosulhat, ha a gazdaságba illesztés is megtörténik. A közelmúltban a szegedi 34. Számú Jogtanácsosi Munkaközösség, a baíai 21. Számú Jogtanácsosi Munkaközösség, és az ugyancsak a Duna-parti várusban dolgozó Forint Vállalkozásokat Elszámoló Gmk. megalakította a Státus Szolgáltató Kft-t. Az új szervezet minden, éppen megszületett vállalkozás számára elvégzi a kettős könyvelést. Ezt a munkát természetesen a számítástechnikára építik. Szoftverüket 1 éve már használják a gyakorlatban. Az IBM AT gépek Baján és Szegeden is dolgoznak. — Honnan az ötlet? — érdeklődtünk Sulyok Ta~ más ügyvezetőtől. — Talán mintaként a Nyugaton tucatszámra dolgozó revizori vállalatokat említhetném. De legalább ilyen késztető erő volt számunkra az alapításnál a frissen alakuló befektetési társaságok, kft-k elszámolási tanácstalansága is. Mi néhány fővel sok kis egység könyvelési munkáit végezhetjük el. és követhetjük megbízhatóan gazdálkodásukat pénzügyi műveleteiket. Vállaljuk a számlázást écr>úgv. mint mondjuk a raktárkészlet nyilvántartását. — Az induló vállalkozások nem gazdagok. Lehet, hogy a kézi, számológépes, ceruzás módszer nekik olcsóbb. — A mi árajánlatunk a könyvelési tételszámok függvénye. Árajánlatunkat igyekszünk úgy öszszeállítani, hogy a számlázott ár majd 20-30 százalékkal olcsóbb legyen, mintha egy-egy kis szervezet felépítené és folyamatosan dolgoztatná a saját, mini számviteli apparátusát. Alig néhány hete alakult meg a Státus, de máris dolgoznak alapítói a dán—magyar vegyes vállalattá átalakításán. A változástól még korszerűbb és gyorsabb, mindig az adott körülményekhez (szabályozókhoz) ijazodó könyvelési munkát várnak. Új profilként adótanácsadásra is jogosítványt szereznek. Persze ez utóbbin inem a személyi jövedelemadót értik, hanem a vállalkozások költségvetési kapcsolatainak kézben tartását B. I. Válság vagy tavasz Hallgatom a rádiót egy délelőtt és nem akarok hinni a fülemnek. Egy gimnáziumban 6 napló eltűnt a rendőrség nyomoz az ügyben, mivel nem került elő egyetlen darab sem. A dolog érdekessége, hogy éppen azok a tanárok isszák a levét a kellemetlenségnek, akik diákpárti magatartást tanúsítottak, és így igen népszerűek voltak tanítványaik körében. A riporter azt is elárulta, hogy a naplók olyan helyen voltak, ahol diák feltűnés nélkül nem T örpeség fordulhatott meg, vagyis arra enged következtetni, hogy -nem valami ostoba nebuló ostoba tréfája az egész. Ha olyan jól őrizték a naplókat, hogyan tűnhettek el mégis? Méghozzá nem is egy, hanem hat darab! Miért nem emelt el a hecc kedvéért a tettes még egyet? Akkor talán gyanakodhatnánk arra, hogy a hét törpe orrolt meg Hófehérkére, mert az ellovagolt a királyfival. Igy inkább azt gondolom, hogy Morgó kapta fel a vizet azon, hogy a többi törpe sokkal népszerűbb, mint ő. Neki ugyanis nem elég, hogy ugyanannyiszor mehet a bányába, mint a többiek, és annyit bányászhat amennyit akar. Turkálhat is. Most éppen azon dolgozik, hogy ellássa a többi törpét. Morgó! Mit akarsz a gonosz mostohától? G.E. Szinte mindenütt válságról beszélnek. Altalános az értelmiség és az 'ifjúság körében a válsághangulat. Fokozottan jellemző ez a nefurmközgazdászok munkáira. Ezelőtt jó 3 évvel már azt vitatták, hogy fél évig, vagy esetleg egyig lehet elodázni a válság kitörését, tehát sietni kell a reformokkal. Ugyanazok az emberek ma is ugyanazokat a határidőket jósolják, az nem zavarja őket, hogy elmúlt közben 3 esztendő, és nem következett ;bé az összeomlás, Ez a válsághangulat nem volna nagy baj, ha a tettékre ösztönözne, de sajnos a gazdasági problémák megoldása érdekében nagyon kevés és az is nagyon lassan történik. A gazdasági reformok egyre jobban elmaradnak a politikai fejlődés üteme mögött. Ha magam is úgy látom, hogy a válsághangulat tettekre sürget, miért tiltakozom ellene? -Azért, mert úgy érzem, leszerel, kishitűvé tesz. Márpedig a jelentős társadalmi változásokra, mind a politikaira, mind a gazdaságiakra csak optimista hangulatban kerülhet sor. A politikai és a vetségének megerősítésére is. A szövetség erősítésének módja „a szövetkezeti fordulat". Lenin mint reálpolitikus úgy véli, hogy az új rendre való áttérésnek ez a legegyszerűbb és legkönnyebben érthető módja a parasztok számára, mert így saját érdekeit követve vehet részt a szocializmus építésében. Az érdekeitől vezérelt parasztságot sok mindenre meg kell tanítani. Többek között a kereskedésre. „Egyenlőre még ázsiai módon kereskedik, ahhoz pedig, hogy művelt kereskedő legyen, európai módra kell kereskednie" — írja Lenin alig valamivel a hadikommunizmus után. A felvetés maga is példa értékű. Bizonyítja, hogy amennyiben nemcsak a jelen korlátai, de a társadalmi totalitás az egyetemes felődés trendjeit is látjuk és értékeljük, akkor ez megóv minket a politikai szűklátókörűségtől. Lenin politikai végrendeletének egyik lényegi eleme a kulturális forradalom. „Nem emeltük fel a néptanítót a szükséges magasságba" — írja —, majd feladatként fogalmazza meg, hogy egész állami költségvetésünket az alapképzés javára kell átalakítanunk! A parasztság kulturális felemelésében, felvilágosításában alapvető szerepet szán a munkások szervezeteinek. De itt is a reálpolitikus és nem az utópista forradalmár szólal meg. így ír: „Semmi körülmények között sem szabad ezt úgy érteni, hogy egyszerre tisztára kommunista és szűk értelemben vett kommunista eszméket kell falura vinnünk... azzal kell kezdenünk, hogy teremtsük meg az érintkezést város és falu között, egyáltalán nem tűzve eleve azt a célt magunk elé, hogy a faluba beplántáljuk a kommunizmust. Ezt a célt most nem érhetjük el. Az ilyen célkitűzés nem időszerű. Ha ilyen célt tűznénk ki, ezzel csak kárt okoznánk az ügynek ahelyett, hogy használnánk neki". Ha saját történelmi gyakorlatunkra gondolunk vissza, önkritikusan meg kell állapítanunk, hogy Lenin gondolatainak csak adminisztratív elemét értettük meg, a lényegét nem! (Zárójelben jegyzem meg, hogy a kulturális forradalom lényegéről ebben az értelmiség, a művészet, az ifjúság feladatairól több írásában részletesen szól Lenin, de ezek most nem képezik elemzésünk tárgyát.) Még egy fontos — és ma is aktuális — kérdésről megfogalmazott véleményét emelnénk ki. Elhatárolva magát a bürokratizmustól, a következőket ajánlja a vezetés figyelmébe: „Idejében kapjunk észbe! Hasson át bennünket üdvös bizonytalanság az elhamarkodottan gyors haladással, mindenféle dicsekvéssel stb. szemben, gondolkozzunk azoknak a lépéseknek az ellenőrzésén, amelyeket óránként meghirdetünk, percenként megteszünk, hogy aztán minden másodpercben bebizonyítsuk róluk, hogy nem szilárdak, nem tartósak és érthetetlenek. Mi sem lenne ártalmasabb ilyen dolgokban, mint a sietség." Foglaljuk csak össze a főbb intenciókat, melyeket az államvezetésnek a figyelmébe ajánl: takarékosság, egyszerűség, a munka termelékenységének növelése, a kultúra terjesztése, a tömegek bevonása. Nem elég támaszkodni a tömegekre, a követelmény „a tényleges tömegek tényleges részvétele". És végül még hozzáteszi: gondoskodni kell arról, hogy a Munkás-Paraszt Felügyeletben összpontosítsuk „a legjobb minőségű emberanyagot, akik semmiben sem maradnak el a nyugat-európai példától." E maximalista követelmény gyakorlati megvalósulásáról hadd álljon itt néhány mondat Koestler Sötétség délbein, e. könyvéből. A főszereplő Rubasov visszaemlékezve a Lenin vezette központi bizottságra így fogalmaz: „...csupa olyan vezetőket lehetett látni, akik többet tudtak a jogfilozófiáról, politikai gazdaságtanról és államtudományról, mint az európai egyetemek minden tudósa együttvéve. A polgárháború idején a kongresszusokon folyó viták olyan magas szellemi színvonalat értek el, amilyenre azelőtt sosem volt példa politikai testületek vitáin. Egy-egy kongresszusi beszámoló olyan volt, mint valami tudományos értekezés azzal a különbséggel, hogy ezeknek a vitáknak a kimenetelétől milliók élete és jóléte, a forradalom jövője függött". Lenin politikai végrendeletében a húszas évek Oroszországáról szól. Nekünk szól. Altalános és konkrét egyszerre. Az elméleti tanulságokon túl, ami elsősorban megtanulandó Lenintől, az véleményünk szerint az a magatartás, amit Lukács György így jellemzett: „Lenin legtermékenyebb jellemvonásainak egyike, hogy sosem szűnt meg tanulni a valóságtól, s egyben mindig készen állt a cselekvésre. Ebből következik elméleti működésének egy figyelemreméltó és látszólag paradox sajátossága: , sohasem gondolta, hogy már nincs mit tanulnia a valóságtól, dc amit már megtanult, azt mindig úgy rendezte él, hogy bármely pillanatban fel tudja használni a cselekvésben" gazdasági fejlődés feltétele az optimizmus. Ahogy a megalapozatlan optimizmus kalandokba visz, a megalapozott a reformok igaza motorja lehet. A válságot elsősorban az eladósodottságunkkal magyarázzák. Az adósságunk valóban nagy terhet jelent, és fog jelenteni a belátható jövőben is. Ugyanakkor az eladósodottságunk a reformók fő garanciája. Ennek nagy nyomása nélkül aligha lehetett volna a hatalmat a reformoknak megnyerni. A reformok legfőbb garanciája, hogy nem lehet tovább halogatni azokat, -mert nincs további hitelforrás erre a célra. Ha az eladósodottság az már válság, akkor az egész világgazdaság félperiferiái, a világgazdaság második vonalába tartozó országok mind válságban vannak. Ali ez nemcsak a szocialista országokra, hanem még sokkal inkább a latinamerikaiakra. -Ma a fejlett országok bankjainak 1600 milliárd dollár olyan hitelük van, aminek a törlesztése jelenleg nem reális feladat. Mi ezek között a nagyon eladósodottak, de egyúttal a legkevésbé reménytelenek közé tartozunk. Mi aligha leszünk azok, akikkel szentben a fizetésképtelenséget érvényesítem fogják, ha azt látják, hogy a gazdasági reformok útját járjuk. Az a -kényszer, hogy a hitelezőink reformokat kívánnak, inkább garancia, tehát előny, mint hátrány. Az eladósodottságunk szerénységet és reform erséget követel meg, ami a mi esetünkben soha nem indokolatlan. -Azt is általánoson hangsúlyozzák, hogy a gazdásági válság bármikor politikai válságba csaphat át. Szinte általános véleménynek számít, hogy a gazdasági nehézségek politikai válságot szülnék. A tények azonban nem ezt bizonyítják. Ha a hélyzet elviselhető, akikor a poliükai válság, a politikai feszültség éppen a gazdasági eredmények következménye. Ez olyan abszurdnak -tűnő állítás, hogy idéznem kell a legújabb példákat: — -Dél-Korea az utóbbi 15 évben a világ legdinamikusabban növékvő országa, mégis politikai válságban van. A hozzá képest stagnáló szomszédai politikailag sokkal stabilabbak, ha a stabilitást a csenddel mérjük. Az utóbbi években még szákmai körökben is Törökországra hivatkoznak, mint sikerországra. Gyorsan fejlődik a gazdaság és demokratizálódik a politikai struktúra. Erre mit mond a -török közvélemény: soha még ilyen rossz kormányzat nem volt. Ugyanis előtte egyetlen kormányzattal sem fordult elő az, hogy a választásokon csak a szavazatok ölödét kapja. — Latin-Amerika minden országa nálunk sokkal mélyebb válságban van. Ha rangsoroljuk a térség országait, feltétlenül Venezuela áll a legjobban, mégis ott robbanlak ki véres zavargások. — Spanyolországra is, mint pozitív példára szektáik hivatkozni. Aki ismeri az ottani viszonyokat, nemigen cseréine vélük. Sokat tanulhatunk tőlük, de az ó sikereik nem tették a vezető politikai pártot népszerűvé. Ne tévesszük tehát szem elől, hogy az elégedetlenség soha nem a reménytelen helyzetből fakad, hanem sóikkal inikább abból, hogy a közvélemény a reálisnál is sokkal többet tart elérhetőnek. Ahogy az eladósodottság, úgy az elégedetlenkedő értelmiség és ifjúság is sokkal inkább garanciája, miint akadálya a reformfolyamatnak. Itt nincs mód arra, hogy az optimizmusom minden tényezőjét felsoroljam, meg kell elégednem azzal, -hogy a lényeget hangsúlyozom: Csak a vezetés -tehető felelőssé a gazdasági -nehézségek miatt az olyan országban, ahol a lakossúg nagy többsége a nehezülő gazdasági helyzetre több munkával reagál. A mi népünk ezt tette az elmúlt évtized sorún. Márpedig az a nép, amelyik hajlandó az igényei kielégítése érdekében dolgozni, nem lehet megoldhatatlan válságban. Ebben a helyzetben a vezetésnek csak az a feladata, hogy alkalmat adjon a több és jobb -munkára. Ezt kell -most már egyre sürgetőbben számonkérni tőle. -A magyar nép még törtenelme soron soha nem volt kedvezőbb helyzet előtt. Ha a szorgalmas munkája mellett ezt elhiszi, fél ismeri, akkor -megteheti ezeréves történelmének legnagyobb társadalmi es gazdasági fordulatát. Az elmúlt 40 évben azt akarták elhitetni velünk, hogy kényelmesen es harc nélkül is rövid -idő alatt akár túl is lehel huUdm a legfejlettebb tőke. -,-'-..'águkat, most Viszont bízzunk magunkban, hogy az eddiginél sókkal többre vagyunk képesek. Ahhoz, hogy ezt be is bizonyítsuk, nem szabad hitelt adni a válsághangulatnak. Kupalsy Sándor