Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-20 / 92. szám

1989. április 20.. csütörtök 5 Milyen ember On, Don Giovanni? DonGiovanni — /.: Főúri családtól szár- —. amelynek segítségével mindenkit mamazom, hatalmas vagyont, fényes palotát gam mellé tudok állítani. Ezt nem lehet örököltem, finom ruhákban járók. Mindez azonban kevés. Gyakran .látok igen csinos nőket — kinézetre rozoga palik oldalán. Az elsó pillanatban meglepődöm: miért? Aztán mindig újra rádöbbenek: a csúnya férfiak is rendelkezhetnek olyan személyes varázzsal, vonzerővel, mellyel a nőket megtanulni, ez olyan, mint a művészet. Persze, a katarzist mesterségbeli tudással meg lehet közelíteni, de csendeket csak ez az erő képes létrehozni. Szerintem az opera a legmagasabb rendű műfaj. Totális színház, amely legalább hat művészeti ágat fog egybe (képzőművékönnyúszerrel meghódíthatják, sikereket szet, ruhatervezés, színészi játék, szöveg, érhetnek el. Don Giovanniban is ez a leg- énekhang, instrumentális zene). Ha egy elófontosabb: a személyiség varázsa. Ehhez adás ezek közül háromban jó. az már elfoazonban az én elképzelésem szerint hozzá tartozna a pompa, a ruhatár bősége. Ezen a ponton nem találkozott teljesen a véleményem a rendezőével. Szerinte én egy démon lennék, és rohanok a tragédia, a halál felé. Ezt kicsit erőszakolt beállításnak érzem. Nem kell a zenek öltők filozófiáját mindig' újraalkotni. gadható arány. Alighanem, a mostani előadás meg íog felelni ezeknek a követelményeknek. Don Giovanni — I.-gyel azaz Németh Józseffel ma. április 20-án majd 22-én, 25-ón és 27-én; DonGiovanni — II.-vei, azaz Gáday Gáborral április 26-án, valamint május 3-án, 5-én, 7-én és 19-én ismerkedhetDon Giovanni—II.: Ne higgyék, hogy nek meg személyesen az érdeklődők, a Szeegyszerű nöcsábász vagydk! Rendelkezem gedi Nemzeti Színházban. M.T. valamivel — nevezzük egyszerűen erőnek Szérűlovag A teremben halk fény, a kinyitott színpadon a zenekar helyezkedik, köztük néhány tarka ruhás parasztlány nyüzsög: Zerlina lakodalmára, illetve Mozart Don Giovanni című jának előadására Egyelőre Ljubimov Don Giovannijáról dor köpeny ben. előtte lángok a pokoltól érkezett. Igazi „nőstény" (már bocsánat) Sudlik Mária Donna Elviraként, Kukely Júlia (Donna Anna) meggyőzően énekli és adja az erenyes fiatal lányt. Vághelyi Gáoperá- nincs hatalma, s eléri vég- bor (Masetto) hangbéli kéirnmár zete; vissza zavarják a po. pességeiröl mindig is erős nyolc éve így készülődnek kolba. Nem visszazuhan, fenntartásaim voltak, ezúta pesti Operaházban. Akkor nem meghal, vissza kény- tal is csak annyit mondharendélte így Jurij Ljubimov, szerül menni. Érdekes, kon- tunk róla jó szívvel: helyta világhírű szovjet (szárma- zekvens elképzelés, nagyvo- állt... Épp ellenkező a zású) rendező, kinek sem nalú megvalósítás. Egyetlen helyzet Berkes Jánossal hazánkban, sem az opera gyengéje, hogy ha Don (Don Ottavio), akinek behívilágáhan nem első kirán- Giovanni csábereje s hatal- zelgő színű orgánumát, sima dúlása ez. ma alvilági erőktől szárma- éneklését, rokonszenves fiAz ároktól merül fel Gio- zik, akkor minden túlságo- guráját régóta többre tartvanni, széles kalapban, ván- san érthető s megmagyará- hatni annál, mint amit a Szembenéz, zott, a figura megszűnik, hierarchiában elfoglal. Otta. csapnak föl: mint 6zemélyiségprobléma. vióként is igen meggyőző, Nem tudom, Leporello két híres áriáját pedig egyególyukra telepszik. Majd az fehér bohócmaszkján kívül nesen igézően dalolja. Kaielső szám: ária. Leporello mi kopott még le az elő- már Magda hangban és az első hegedűk második adásról, mindenesetre a 15- életkorban jóval túl van pultjától bukkan elő, frakk- ei, délelőtti „ifjúsági" elő- már a Zerlina-koron, de ban. Majd szóváltás a Kor- adáson (a karmestert, a biztos pontja az előadásmányzóval, s a párbaj. He- Kormányzót és Don Ottaviót nak. Köváts Kolos kellően Ívesebben gyilkosság, hiszen kivéve) többségében a be- dörgedelmes a Kormányzó Giovanni nem maga vív, mutató szereplői léptek föl. statikus szerepében, alteregóját, segitö szellemét így valószínűleg az eredetit Kovács János zenekaráküldi ölni, aki egyetlen biz- leginkább megközelítő vál- nak játéka egyenletes, ám tos szúrással végez az öreg- tozatot láthattuk. A mosta- néha túlságosan visszafogott, emberrel. Am nem karddal ni sorozatra kijelölt címsze. Az izgalmas díszlet LjubiLeporello replő váratlanul „kiesett", mov állandó tervezőiének, a 13-ai előadás el is ma- Dávid BorOvszkijnak a Ez a mozdulat volt annak radt. Végül Melis Györgyöt munkája, a karakteres jelidején az amúgy is viharos sikerült megnyerni. Kiváló mezeket Makai Péter, a botránvkö- baritonistánk — ha jól szá- mostani szegedi bemutató világos, moltam — 36 (!) éve éne- díszlettervezője készítette, a gvil- kelte először a címszerepet, Érdekes elgondolkodtató kosság a zene által történik, hosszabb ideje már nem lé- előadás. Vitatható megoldámiként minden igazától pett fel benne. Gyanítom, sai ellenére sokkal többet fontos esemény egy jó ooe- ]e is mondott már arról, nyomnak a latban azok az rában. Ljubimov rendezésé- hogy énekelje, hiszen 66. ötletek, melyek a konvenegyik fő évében jár! Erre fittyet ciók lebontását, egv úi szelzenét hányva, a közeli napokban lem kialakítását, szolgálták. szúr. hanem a felkínálta hegedűvonóval. bemutató egyik ve. pedig milyen (át) tetsző gondolat nek általában is sajátossága, hogy a egységes közegnek fogja föl. a Hovanscsina Sakiovitij A szép ruhás zenészek, az bojárját és a Falstaif címágáló karmester, a vonó- szerepét énekelte, s nvilván mozgás ritmusa, a fénves reá várnak a hátralevő Don pultlámpák ugyanúgy a lát- Giovannik is. Mindebben az ványosság részei, mint az a csodálatos, hogy művészi énekesek játéka. A szerep, erejének teljében, hangi lók a zenekar között járnak, képességeinek teljes birtoDan Ottavio „Dalia sua kában teszi. E hosszú és pace ..." kezdetű, koncert- nehéz szerepet könnyeden, darabszerű áriájánál teljes biztosan énekli, a hallatlan természetességgel fogja meg virtuozitást igénylő Bordal a csembaló fedelét (ahogy ugyanúgy nem jelent gondot dalesteken szokás), egvik számára, mint a finálé mákét tösben pedig Donna An- gas h-ja. A Szerenádban és na telepszik le a hangszer a Zerlina-kettősben puha mellé, s válik igV a recita- hangadásával, a zárójeletivókat kísérő, tehát a par- netben a zenekart áténeklő titúrában szereplő instru- hangerejével jeleskedik, mentum színpadi kellékké Van karaktere a figurának. Márok Tamás Három út FÉRFIPORTRÉ AKTOKKAL — akár kulcsképe is lehetne a legendás Hermán Lipót képtárbeli grafikai kiállításnak. A naplószerű tollrajzon önarcképe mellett két akttanulmány, s gyöngybetűkkel írt megjegyzés: „No, nincs baj a papírral — a toll és a tenta egészen jól fog rajta. Most már csak ceruza és színes ceruza próba hiányzik. Remélem, ez se okoz bajt." A rajz utal arra, hogy a század e különös garabonciása, akinek a kávéházak világa, a művészek közössége volt éltetőeleme, úgy írta-rajzolta élete naplóját, hogy megőrizte a mindennapok örömeit, alkotói vívódásait, impreszszióit. A Hermán Lipót (1884—1972) hagyatékában maradt grafikákból a szabadkai bemutató után nyílt Szegeden kiállítás, abban a városban, mely egy ideig otthona volt, itt érettségizett a kereskedelmi iskolában, 1901-ben. Látszatra egynemű ez a világ, de a figyelmesebb szemlélő felfedezheti tematikai gazdagságát, mely a válogatót legalább annyira dicséri, mint az alkotót. Életképek, mitológiai és bibliai jelenetek, portrék, tájvázlatok egyforma súllyal vannak jelen. A megfogalmazás is sokszínű: ceruzarajzok finom tónusai (Adám és Éva), izgalmas vonaltöredékek (önarckép), vibráló színek (Vén Ember), merész ecsetvonások (Fürdő előtt), följegyzésszerű arcvillanások (Molnár Ferenc, Szomory Emil, Hunyadi Sándor). Akad egy megejtően kedves rajz a sorban: Szép Ernő alszik. 1910-ben készült, Hermán Lipót szeretettel meg is kétszerezi a törékeny író álomba szenderült alakját, s mintegy kívánságként, angyalok vigyázzák álmát. Egy jórészt nagyszerű portréiról ismert mester rajzos naplójába pillanthatunk be a Képtár kiállításán — felhőtlen örömmel. MÉLYLÉLEKTANI ÁSATÁSOK — ez Budai Tibor egyik tollrajzának címe, egy emelettel följebb, a Képtár harmadik szintjén. Budai generációkkal fiatalabb alkotó, 1946-ban született, s jórészt autodidakta módon képezve magát egyéni grafikai birodalmat teremtett. Világszemlélete hasonlatos Nagy László, Juhász Ferenc népi szürrealizmust kozmikus elemekkel szembesítő művészetével. Elegáns, pompásan paszpartuzott, igényesen előadott rajzai meggyőznek, hogy ez a világ a sajátja: motívumai rendszerré állnak össze, jelképei következetesek, asszociációi titkos összefüggéseket is fölvillantanak, filozofikus — néha irodalmiaskodó — címei erősítik mondanivalóját. Gondolati és technikai igényesség egyszerre jellemzi ezeket a többrétegű lapokat, melyeknek mélyrétegeiben az igazi értékek iránti vágy, az elvesztett erkölcsi és szellemi tartalmak féltése munkál. Rajzai utalnak a nagy szürrealista elődökre Bochtól Kondor vízióiig, de Budai továbbfejleszti jelkép-' rendszerét. Szembesíti a földi és égi tartományokat; valóságos, portrészerű arcokat és maszkokat, álarcokat, burkokat; keresi a köldökzsinórokat, tartóköteleket, testek köré csavarodó gézpólyákat; kutatja fészkeinket, otthonainkat, bugyrainkat, zsákjainkat; röppenti madarainkat, és szárnyra bocsátja az újmódi Ikaroszokat, minket, XX. századi lekötözött, földhözragadt, szabadságtól megfosztott, szárnyaszegett repülni vágyókat. S minden szomorúsága, apokaliptikus látomása ellenére is arra biztat valamennyiünket: a szárnyakat pedig újra kell ragasztani ... A LOGIKA ESZTÉTIKÁJA teljesedik ki Oroján István kamaratárlatán a Paletta Galériában. A szegedi főiskolán végzett, ma Gyulán élő festőművész pályájának kezdeti szakaszától kitartó következetességgel építi sajátos, a geometrikus absztrakción alapuló konstruktív festőiségét. Lapozgatom a vendégkönyvet, s megüti a szemem egy bejegyzés. A Tömörkény Gimnázium tanulója irta, s így szól: „Ez a mai magyar festészet? Bosszant! Nem tudtam". Bizony, ez is a mai magyar festészet, mint ahogy része a vásárhelyi realizmus, a szentendrei szürrealizmus, az újnaturalizmus, a pop, a poszt- és sorolhatnám. Merthogy a művészet: minőségét nem a stílus, a kifejezésmód minősíti, hanem a festői mondandó minősége, intenzitása, hitele, érvényessége. S napjainkban a szigorú logikának éppúgy van létjogosultsága, mint az ösztönös megnyilatkozásoknak, s a logikának is van esztétikája, sőt, lírai felhangja is, mint ahogy a legvadabb gesztusokban is tetten érhető az ész karmesteri szigora. Csak azért szomofodtam el kissé, mert egy fiatalember bejegyzéséből ismét azt a veszélyt éreztem ki: van utánpótlása a kizárólagosságnak, a művészeti éi l- lek kisajátító tendenciáinál;. Nem a nyitottság, hanem a s/.ellemi kipányvázottság 1. .'.irozza meg a diáklány ko/eledését egy kiállítás képeihoz. Pedig Oroján István konstruktivista képei igazán alkalmasak arra, hogy ennek a kifejezésmódnak szépségeit, tartalmait, értékeit föllelhessük. A fekete-vörösarany drámai triptichonjára milyen ellenpont fehérekből, tört okkerekből, halványzöldekből szervezett hármasképe; a vászon finom textúráját hogyan hagyja élni szinte belső fényekkel világító többtételes, kifehéredett kompozícióján; a motívumok hányféle kapcsolata valósulhat meg egy végiggondolt logikai rendben; miként élnek együtt foltok és vonalak; hogyan teremt napjaink katartikus élményeiből lírái rendet... Tandi Lajos Meghalt Tóth József Tegnap reggel kaptuk a szomorú hírt, hogy életének 56. évében, hosszas szenvedés után Hódmezővásárhelyen elhunyt Tóth József, a Csongrád Megyei Hírlap főmunkatársa. 1951-ben került kapcsolatba az újságírással. Januártól dolgozott a megyei pártlapnál, majd 1959. október l-jétől előbb mezőgazdasági rovatvezetőként, majd főmunkatársként — egészen haláláig. A Sajtóházban árván maradt egy íróasztal, egy szék, s üresen egy csomó kéziratpapír, mely hiába vár már arra, hogy Tóth Jóska telerója szálkás betűivel. Elszólította közülünk a halál. a történéseknek is lőjévé. Az első felvonás szerep- nemcsak gáláns, de van benne némi idegesség, tüLjubi- relmetlenség is. Mindezek mov olvasatában arról szól, ellenére Melis nem Don hogy a Dokollovag emberek. Giovanni-karakter. Az ő kel találkozik, akik első la- megformálásában a lovagból tásra igen rokonszenvesnek hiányzik az a diabol|kus ttalálják. Sorra becsapja nagyság, félelmetes titokzaazonban őket. így sorra el- tosság, az a bizonytalansági lene fordulnak. A fináléban tényező, mely az alakot fémár magára marad, min- lelmetesen vonzóvá, a nézőt denki bűnösként mutat rá. gyanakvóvá teszi. A legéra halálát kívánja. Csak a mellette térdeplő Leporello nalasabb alakítás csatlakozik szólamához (a László Leporellója. dekesebb alak. s legszinvo Polgár A botöbbiek más dallamot éne- hóeorrot, -cioőt. mint holmi kelnek). Leporello itt bű- rossz varázslatot hordja. Finös lélek, akit a Dokolbéli- gurája. gesztusai egy kisek arra a vezeklésre ren- emberéi, aki fél, bizonvtadeltek. hogv Don Giovannit Jan. Számára katartikus, szolgálja a fel világon. A lo- mikor gazdáia köpenyét-kavag a II. felvonásban is laDiát — melvet erőszakkal. L-iotétlenül disznós ágait, akkor inog meg. folvlathatta álruhaként adtak rá — a Hatalma csak pokolba dobhatja, s az a tok midőn a oldása, midőn a fináléban holtakkal is k'kezd: a Kor. leveheti bunkós orrát. Rámánvzó szobrát hívja va- adásul gyönyörű hangon. csorára. Ezútta' olyan érék- biztos kel packázik, melyek fölött nárts intonációval, pregritmikával énekel. Balladák filmje Tamási Áron Szülőföldem bemutatott, elsó részéről az című könyvében olvasni ar- olvasható az idei filmszemróL hogy az író, hazalátogat- lére kiadott segédanyagban, ván Farkaslakára, megidézi hogy „ez a film létdokumena megérkezés utárü legelső, tum". így igaz, ám rögtön Színes magyar film. Fényképezte: Gulyás János. Rendezte: Gulyás Gyula és Gulyás János. fóiülmúlhatatlanul meleg, varázsos perceket: az édeshozzá kell tenni: még ennél is sokkal több. Kallós Zolanya, a tatáros arcú Fancsa- tannak, a magyar folklór, a li Márta váratlanul köny- magyar népzenegyűjtés ernyekben tar kii. Öröm és délyi űj Bartókjának-Kodáballadás elkeseredés könnyei lvának nyomába szegődvén, között motyog valami olyas- olyan elképesztő mélységekmit. hogy csakhogy hazajöt- be hatol, ameddig csak Értél, édes jó fiam, hiszen te dély kapcsán magyar filmes vagy a mi egyetlen remény- eljutni képesi. Hiszen a néo, ségünk, mennyire nagyon is mely ott és most nyomorúvártunk, hiszen nagyon ne- sagba és szolgaságba vettehéz volt a te sorod, amitói tett. nagyságrendben azonos értünk szólóvá emelkedtél... szintű bemutatást kap. TaTamásit első reakcióként el- másinak már említett, a két fogja az indulati: némán, világháború között keletkeökölbe szorított kézzel me- zett művével S a Kallós red maga elé fojtogatván a Zoltánnal a Mezőségre, Kagyilkos düh „azok ellen, akik lotaszegre, Gyimesbe érkező miatt népem szolgaságra és magyarországi filmeseket nyomorúságra vettetett". A magyarság Szentföldjén, pontosan ugyanaz az édesanyai könny fogadja, mint a Erdélyben időtlen idők óta Fancsali Mártáé az ő Aron nem látogathatott szülőfalu- í'át. jába haza úgy magyar író, Hogy ebben a gyönyörűhogy a Tamásiéhoz hasonló keserves módra speciális őszinteséggel számolhasson helyzetben mi lehetett vajon be hasonló találkozásról. És a filmszociográíusi teendő? ezen a keserű szépséggel Gulyásék, akik 1969 óta foezerszer áldott földön talán lvamatosan filmeznek Ermég sohasem járt kamera dely-szerte (e művük anyusem úgy, hogy fölvételei az gát 1983 és 1988 között gyű.ianyaországbéli széles nyílva- tötték össze), pontosan tudnosság elé kerüljenek. tak. mj a dolguk: Kallós A Gulyás testvérek erdélyi Zoltán segítségével a lehető filmszociográfiájának most legteljesebben, a legnagyobb odaadással fölmutatni az erdélyi magyarság egészének emberi és kulturális nagyságát, történelmi gyökerű erkölcsi és intellektuális értékrengetegének univerzumát A népi kultúra ekképpen művelődéstörténeti tényből erkölcsfilozófiai, történeti és nemzeti horderejű kéidéskomplexummá nő, s ezt a nemes ed óst kevés alkotó tudta volna ennyire hitelesen. megrendítően, ugyanakkor a tökéletes tisztánlátás felelősségteljes alázatával megvalósítani. Mindezt megszólaltatott, megénekeltetett idős emberekikel, férfiakkal és asszonyokkal, akik úgy beszélnek, mintha Benedek Elek Székely Tündérországából léptek volna elő. És akiket rendszeresen, ördögi notóriussággal háromszáz^ háromszáz lejekre büntetnek a kocsmában — mert magyarul éneklik az ősi kesergőt... És akiknek híres ibúcsújáróhedyükön, Csíksomlyón kijavítják a kövön a feliratot: ,,A cluji katolikus hívek adománya 1937." És akik a katolikus ünnep, pünkösd hajnalán, ősmagyar pogány szertartás félelmetes csodamaradványaként a Nap elé járulnak, jövendölést kérve a következő esztendőről. És éneklik: jöjj el, jöjj el, jöjj el... Gulyás Gyula ós Gulyás János — elmentek. Elmentek közéjük, Erdély vér áztatta, ballatíásan rengeteget szenvedett földjére Kallós Zoltánnal, és fölvételeket készttettek a szenzációsan zert&lö, magyarságukhoz meghatottan ragaszkodó erdélyi cigányokról és Kallós Zoltán gyönyörű arcú édesanyjáról, a kalotaszegi juhtenyésztokröl és a népzenegyűjtő egykori román börtön- és osztálytársáról, a csángó kislányról és az egykoron Bartók Bélának fonográfra éneklő, szintén tatáros arcú asszonyról. A „tanító bácsi", ahogyan Kallóst az erdélyi nép nevezi, beszélget és énekeltet, a dalok szólnak, hangosan és tisztán, kesergőktől a somlyói „jöjj él"-ig, s a film legvégén az egyik idősi asszony — mintjha a Tamási-édesanya. Fancsali Márta újkori hasonmása volna — azt mondia Kallósnak: „Csakhogy még egyszer az é'etben láthattam magát. Ugye, eljön a terneto•semre?". Eljövök". feleli Kallós, „Csak hírrel legyenek." Értjük. Hírei vannak, és Kallós Zoltan «ljő maid ismét a balladák földiére. Nem egymaga. És legfőképpen : nem temetésre. Domonkos László