Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-28 / 73. szám

1989. iníírcius 28., kedd 3 Exporibovíto beruházás A g^őri Cardo Bútorgyárban a közelmúltban 50 millió fo­rint értékű beruházást hajtottak végre, amelynek eredmé­nyeként európai viszonylatban a legmodernebb lapmeg­munkáló, valamint fórógépsorokat állítottak üzembe. A beruházás lehetővé teszi, hogy tőkés exportjukat megdup­lázzák. Az idén több Ynint 400 millió forint értékben ter­veznek bútort gyártani, amelyből a hazai piac mellett az NSZK-beli, francia, angol és amerikai megrendelőknek is szállítanak. Képünkön: a Homa lapmegmunkáló gépsor ii Szódásüveggel locsol a Zoli!..." Locsolók és locsolandók Már megint kiderült, korántsem csak a kellemetlent és a haszontalant lehet összekötni... Én például tegnap, húsvét hétfőn a kellemest a hasznossal kötöttem össze, lo­csolkodó körútra indultam, s mindgzt meg is írtam, mert az egyes konkrétumok nagymértékben általánosíthatók — mások pedig egyáltalán nem. Enni, inni, orrvérzésig Móravároson kezdtem, ba­rátságos kertes háznál, reg­gel kilenc tájban. Óriási te­ríték — sós és édes sütemé­nyek, töménytelen tömény ital — mellé ültetett a ház úrnője, enni-inni kellett, folyamatosan. Nem kevésbe kerülhet a húsvét a lányos anyukáknak! £s a pénz még semmi, ha a megelőző sütés-főzésre, alapanyag­beszerzésre, hárman hatfe­lé rohanásra, egyebekre gondolunk... Én azonban nem gondoltam semmire; irány — immáron emelke­dett hangulatban — a távo­li Rókus, ami kedvező kor­nyék, jó lelőhely: nem ke­vesebb, mint négy felsöok­talásbeli hölgyismerősöm lakik egy lakásban (főbérlő nélküli albérlet). Már a lép­csőházban erős kölniszag és zeneszó szállt, s amikor megálltam az adott ajtó elótt — világossá vált, hogy odabenn általános házibuli­ba torkollott a húsvét. Igen, voltak benn már tizen, lo­csolók és locsolandók, fiúk­lányok vegyesen. A konyha­falon cikcakkos vízsugár­nyomok, s a magyarázat: — Szódásüveggel locsol a Zo­li!... — Kaja, pia itt is akadt, szólt a magnó, és én csokinyuszival kezemben, fülbemászó dallammal fü­lemben távoztam, bár alig­ha véglegesen ... Közleke­dési eszközre szálltam, cél: a Kereszttöltés utca. Kapu, lépcsőház, emelet, ajtó. Nyomom a csengőt — senki. Nyomom még egyszer — ha­lálos csönd. Isten bárányának húsa Nem sokáig vitt ezúttal a technikai vívmány, mind­össze az Északi városrósz elejéig. Az ember becsönget az ismerős házba, elmondja az elmondandókat, kölni, miegymás, és — láss csudát! — megkérdik, mit akarok enni, sonkát, tojást tormá­val, vagy pedig birka pör­köl let, almapaprikával? Persze, utólAíira szavaztam, mert leszopogvtásra és ful­ladásra egyará\t alkalmas, apró csontocSkák is látszot­tak benne bőven, s vajon létezik-e szebb halál a bir­kacsont általinál? Áz em­ber lelke ettől egyenest a mennyekbe száll... Az én lelkem persze inem szállt sehová — pedig kétszer is vettem Isten báránya húsá­ból — nyilván azért, mert mihamarabb be kellett mennem a szerkesztőségbe, vagy talán, mert egyáltalán nincs is lelkem. Illetve van, de más, mint régebben ... A lélek ugyanis nem vész el, csupán átalakul, akár az anyag. Farkas Csaba U reform még nem győzött Beszélgetés Perényi Jánossal, az MSZMP KB tagjával — Megújult-e a Központi Bizottság munkastílusa? — Nincs összehasonlítási alapom az évekkel korábbi módszerekkel. Ezeket leg­feljebb közvetve ismerem. Azt viszont tudom, hogy ma már nincs mód a testületeié terjesztett „kemény anya­gok" fiókba süllyesztésére. A KB elég erős ahhoz, hogy az izgalmas anyagokat is meg­tárgyalja. Komoly műhely­munka folyik a nyílt és a zárt üléseken is. — S végre mód van az eltérő nézetek kifejtésére is. — A platformszabadság­hoz való viszonyt még nem vitatta meg a testület. — Arro gondolok, hogy a vezető fórumokon belül is egyre inkább látszik bizo­nyos meghatározó politiku­sok álláspontja, illetve bi­zonyos csoportosulások kör­vonala. — Kétségtelenül kirajzoló­dott már egy hármas tago­zódás. Létezik a reformpár­ti centrum, és ettől kicsit balra és jobbra is vannak csoportosulások. A baloldal mostanában mintha közelí­tene a centrum felé. Vitá­inkban nemegyszer keve­rednek a szükségletek és a lehetőségek. Ezért fontos, hogy szakember tagjai is le­gyenek a KB-nak. Az ő se­gítségükkel maradhatunk a realitások talaján. — A legutóbbi tanácsko­zás után nyilvánosságra ke­rült az MSZMP új prog­ramja. — Én erre a dokumen­tumra nemmel szavaztam. A tanácskozás előtt a Politikai Bizottság által összeállított tézissort ízekre szedte a KB. Az volt az álláspon­tunk, hogy készüljön egy-, kettő-, hároméves program, ami majd a kormányon és a pártvezetésen is számon kérhető lesz. Ebbe csupa elvégezhető és reális fel­adat kerüljön be. Ezenkívül fogalmazzunk meg egy táv­lati programot is. A vita után a tervezet ismét a PB elé került. Mi kilencen, nemmel szavazók, azt sze­rettük volna, hogy most, március 29-én ismét a KB elé kerüljön ez a dokumen­tum. — Van-e hiányérzete a nyilvánosságra került tézi­sekkel kapcsolatosan? — A pártnak föltétlenül olyan program kell, ami nem hozhatja kínos hely­zetbe a Minisztertanácsot. Ez a kormány az MSZMP kormánya. Tehát a mi ál­lamirányításunkat járatjuk le, ha teljesíthetetlen fel­adatokat szabunk ki. Erre a tervezetre a kormánynak Pontosan tíz hónap telt el az MSZMP történelmi korszakhatárt jelentő ta­valy májusi pártértekez­lete óta. A párt Központi Bizottságába 38 új tag került majdnem" egy év­vel ezelőtt. Ezek egyike Perényi János, a szegedi Déri szakközépiskola igazgatója. is rá kellett volna monda­ni, hogy vállalható. Én olyan konkrét dolgokat szerettem volna csak nyilvánosság elé tárni, ami határidőre tel­jesíthető. Semmiképpen sem tartom jónak a jelszavakat, a pontos feladatmegjelölés helyett. — Mostanában „politizál" az ország, és kevesebbnek tűnik a szükségesnél a fi­gyelem a gazdaságra. — Pedig életünknek ez az alfája és az ómegája. Dön­tően az iparon belül kelle­ne elérni változást. A nem mozdulásnak több kompo­nense van. A működötöké csak akkor jön be az or­szágba, ha belpolitikai sta­bilitást tapasztal. Ezért fon­tos az MSZMP-nek, hogy szót értsen más, újonnan alekult szervezetekkel is. Az átmeneti időszakot viszony­lag zökkenőmentesen kell levezetni. Közben államunk semmiképpen sem válhat müködőképtelenné. Nagy esélyt látok a működötöké meggyőzésére, az ügyes, jó külpolitikánkban. Egyre in­kább ledőlnek a tőkebevo­nás bürokratikus akadályai. Persze, még mindig marad belőlük bőven. — Miért nem indult meg az utóbbi hónapokban, a társasági törvény megszüle­tése után a működötöké be­áramlása? ^— A Központi Bizottság egyértelműen magáévá tet­te azt a nézetet, hogy nincs más utunk a kibontakozás­ra, mint a nyugati tőke in­vitálása. Ebben a nézetben minden vezető szerv egysé­ges, csak a fundamentalista párttagok aggodalmaskod­nak. Ma már az itt meg­termelt profitot minden megkötöttség és korlátozás nélkül is ki lehet vinni az országból. Ez nagy ered­mény. Viszont jó lenne el­kerülni a belpolitikai labi­litásnak olyan jeleit, mint a pécsi bányászsztrájk, vagy éppen a tüntetések. — A baranyai munkabe­szüntetés vezetői hibákból is származott. — Az igazgatói posztok betöltése nálunk évtizedekig politikai megbízatás volt. A műszakiak legfeljebb a fő­mérnökségig, vagy még ad­dig sem juthattak. A gaz­dasági vezetők kb. egyhar­mada még ma is inkább po­litikus, mint gazdálkodó. Nekik nincs megfelelő szak­mai végzettségük. Ok az esetleges vegyes vállalati formánál már nem jöhet­nének szóba irányítóként. Tehát ők az egzisztenciáju­kat is féltik. Persze, ezen­kívül is rengeteg gonddal kell szembenéznünk a gaz­daságban. Például a szemé­lyi jövedelemadó túlzott ke­resetcsökkentő hatásával, a vállalatok túladóztatásával, a KGST-n belül rendezetlen pénzügyi és elszámolási vi­szonyokkal, a forintkon­vertibilitás hiányával. Ezek nélkül nehéz elképzelni csat­lakozásunkat a világpiac­hoz. — Jelen pillanatban az MSZMP-nek nincs határo­zott gazdaságpolitikája. — Ez az én véleményem is. A korábbi gazdaságpoli­tika ma már nem érvényes. Az új kidolgozása sürgős feladat. A munka már meg­kezdődött. — Csongrád megye ma már politikailag nem az a megye, ahonnan ön tagja lett a Központi Bizottság­nak. — Szinte a hét minden munkanapjának délutánján aktívákon, elbeszélgetése­ken veszek részt. Általáno­san nagy az érdeklődés a párttagok részéről a zárt ülések után. A beszámolási kötelezettségemen túl, eze­ken a rendezvényeken ér­dekes tapasztalatokra tehe­tek szert. Meggyőződésem, a reformpárti gondolat mára már szűkebb környezetünk­ben is túlsúlyba került. Saj­nos,% egy-két helyen ennek az ellenkezőjét is kénytelen voltam regisztrálni. A vál­lalati dolgozók a reform­pártiságuk mellett olyan munkásszószólót hiányolnak a legfelsőbb vezetésből, aki az ő speciális gondjaikat tenné szóvá. A legfelsőbb irányítók kö­zül igazán senkit sem érez­nek megukhoz közelállónak. A nagy munkástömegek ma még mozdulatlanok. Nagyon nagy kérdése napjainknak, hogy milyen irányba in­dulnak majd el. Jó lenne, ha az MSZMP reformpárti része tudná őket magához zani. B.I. Mi az, elmaradt a föltámadás? Hát, ezzel az úttal aligha­nem az ördögnek tartoztam, nem a Miurunknak... De aztán nevetés, beszélgetés, közelítő léptek zaja hangzott föl a lépcsőházban — lám, épp e percben érkezett meg a család, most hozták be az ünnepre a nagymamát Al­győről, Wartburggal. Velük tartott — lenn találkoztak, a garázsajtóban — négy-öt tanköteles, ifjú locsolkodó, a kisebbik nagylány osztály­társai, plusz még két isme­retlen fő, de ha már itt van­nak, hát csak jöjjenek, a családfő liberális. Kapott is fejére kislánytól a nagylá­nyon át az anyukáig kölnit mindenki literszám — a nagymama csak a kendője csücskébe, mert így kérte—; illatfelhők gomolyogtak a légben, ádáz harcot vívott a sokféle drogéria. A tíz-ti­zennégy éves fiúk egy-egy ötvenest kaptak a markuk­ba, magam egy valóságos, kézzel festett hímes tojást, és több szépséges pillantást is (mondom, nem olcsó a húsvét.. .) Mindazonáltal csakhamar leléptem; gye­rünk tova, s még tovább. Tiltakozások Hajdúszoboszlón Hajdúszoboszlón aláírás­gyűjtési akciót kezdett a KISZ városi bizottsága és a városi úttörőelnökség. A fia­talok az ellen tiltakoznak, hogy a helyi KISZ-iskolát a városban élők megkérdezése nélkül az erdélyi menekül, teket befogadó állomássá kívánják átalakítani. A megyei tanács egy ko­ordinációs értekezleten javasolta az illeté­kes tárcaközi bizottságnak, Horváth István belügymi­niszter és Aklilu Afavork miniszter, az Etióp Külgaz­dasági Kapcsolatok Állami Bizottsága Irodájának veze­tője, mint a magyar—etióp gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési kor­mányközi vegyes bizottság társelnökei Addis-Abebában március 23-án aláírták a vegyes bizottság 3. ülésének jegyzőkönyvét. A tárgyaló­felek értékelték a legutóbbi Horváth István Etiópiában ülésszak óta eltelt két év együttműködését, az árucse­reforgalmat és meghatároz­ták azokat a területeket, amelyeken a kölcsönös vál­lalati érdekeltség alapján a kapcsolatok továbbfejlőd­hetnek. Horváth Istvánt Addis-Abeba-i tartózkodása során fogadta Ato Teszfaje Dinka, az Etióp Dolgozók Pártja KB Politikai Bizott­ságának póttagja, miniszter­elnök-helyettes, Asagere Jigletu, az EDP KB titkára; találkozott Teszfaje Volde­Szelassziéval, az EDP KB Politikai Bizottságának póttagjával, belügyminisz­terrel. Horváth István szombaton hazaérkezett. hogy a tervezett fogadóállo­mások közül az egyik Haj­dúszoboszlón legyen. A vá­ros vezetőivel, lakosaival azonban ezt a javaslatot nem egyeztették. Pántya György, az MSZMP városi bizottságának első titkára — aki maga is csak a sajtó, ból értesült a tervről — a demokrácia megsértésének tartja az esetet, amelynek nyomán a városban olyan pletykák terjedtek el, hogy az üdülőövezet közepén szö­gesdrótos tábor letesül. Ur Attiláné tanácselnök el­mondta, hogy a helyi tanácsi vezetést sem vonták be az előkészítő munkába. Amikor értesültek a tábor létreho­zásának tervéről, a végre­hajtó bizottság aggodalmát fejezte ki a megyei tanács­nál amiatt, hogy kész tények elé kívánják állítani a helyi vezetést, amely még annyi információval sem rendelke­zik, hogy megbízható vá­laszt adjon a lakossági ész. revételekre. Feltámadási körmenet A kereszténység 2 ezer éves hagyománya szerint köszöntötték nagvszombat estéjén Jézus Krisztus fel­támadásának ünnepét az ország templomaiban. A katolikus egyházközségek ünnepi szentmisével emlé­keztek a feltámadás miszté­riumára, ezt követően sok helyütt tartottak körmene­tet. megmutatva a híveknek a feltámadt Krisztust ábrá­zoló szobrot Az esztergomi baziliká­ban, hazánk legnagyobb templomában Paskai László bíboros, prímás-érsek vezet­te a nagyszombati szertar­tást. A ceremóniát az egy­házi liturgia jegyében, az úgynevezett tűzszentelés ve­zette be. ami a Megváltó feltámadásának szimbólu­ma. Az ünnepi misét a fel­támadási körmenet követte, a helyileg kialakult szoká­sok szerint nem a szabad-­ban. hanem a bazilika bel­ső terében. Hasonló feltá­madási szertartást rendeztek szombat este az esztergomi ferences rend templomában. A Szent István király alapította pécsi egyházme­gyében mintegy kétszáz templom szervezett a hívek számára feltámadási körme­netet nagyszombat estéjén. Az országrész soknemzetisé­gű voltának megfelelően magyarul, németül és hor­vátul csendültek fel u Krisztus újjászületését hir­dető énekek. Az egyházme­gye központjában, Pécsett a székesegyház főbejárata előtt tartott túzszenteléssel é6 d húsvéti gyertya meg­gyújtásával kezdődött a szertartás. A zsúfolásig megtelt dómban Fényi Sán­dor nagyprépost, a pécsi székeskáptalan feje celeb­rálta az ünnepi szentmisét s eközben kondultak meg ismét a „Rómából hazatért" harangok. Ezután a székes­egyház előtti téren nagv tömeg sorfala között vonult körbe a feltámadást menet élén a kereszttel, az égő húsvéti gvertyávaL a feltá­madt Krisztust jelképező szoborral és a baldachin alatt az oltári szentséggel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom