Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-30 / 75. szám

1989. március 30., csütörtök 3 Muszorgszkij: Salammbó Az. immár hagyományos Budapesti Tavaszi Fesztivál idei programjának egyik csemegéje volt Muszorgszkij 24 éves korában írt, befejezetlen, Salammbó című operájának magyarországi bemutatója. Az alkalom: a zeneszerző születésének 150. évfordulója. Vajon mire volt képes ifjú korában ez az őserejű zeneszerző, aki később a Borisz Godunovot és a Hovanscsinát írta ? A téma ígéretes, a szövegkönyv (melyet maga a zeneszerző írt) alapja Gustave Flaubert azonos című, 1862-ben megjelent regénye. A főhős, Salammbó karthagói papnő és a líbiai Matho szerelmi kalandját Muszorgszkij hél jelenetben tervezte megzenésíteni, de csak hattal készült el, közülük hármat pedig nem is hangszerelt meg. Ezeket Peskó Zoltán egészítette ki és dolgozta át zenekarra. ő vezényelte a mű ősbemutatóját 1980-ban az Olasz Rádióban, s ő a mostani, koncertszerű előadás dirigense is. Az opera gyenge színvonalú. Jobbára áriák, monológok, kórustételek és zenekari részek váltogatják egymást. A lírai részek időnként szépek, ám amit a szerző drámainak szánt, unalmas pátoszba fullad, hiányoznak. az élénkebb színek, a kompozíciónak nincs folyamata, számok 60rára esik szét. Az sem túlságosan szerencsés, hogy Muszorgszkij alig-alig vállalkozik együttesek komponálására, hiszen a műfaj egyik alapproblémáját: az emberi viszonyoknak a zene által való ábrázolását kerüli épp meg. A mű ránk maradt része mintegy 100 percnyi muzsika. szünet néjBkül hangzott föl a Budapest Kongresszusi Központban. Az előadók a lelküket is kitették. „Rajtuk semmi sem múlott" — mondhatnánk, ahogy a kritika egyegy nyilvánvaló kudarcot leplezgetni szokott Nos, múlott: élvezhettünk egykét szép orgánumot, néhány kellemes dallamot, no meg kitűnő zenekari játékot. Ez nem semmi, de több mint másfél órára azért kevés. Peskó Zoltán, a Svájcban élő, magyar eredetű dirigens óriási ambícióval, vehemenciával irányította az együttest Az Állami Hangversenyzenekar szép hangszínekkel, pontos belépésekkel, .nagy fegyelemmel játszotta végig a művet A címszereplő, a bolgár Stefka Mineva jól képzett, tipikus szláv mezzo, partnere, a szovjet Anatolij Szafjulin sötét tipikus szláv basszus. Az orosz nyelvű előadáson mégis a magyar Begányi Ferenc tette rám a legjobb benyomást áradó basszusával, szép dallamformálásával. (Neim véletlen: a Hovanscsina és a Borisz címszerepéit is énekli.) Kovács Pál kevés szerepében még kevésbé volt meggyőző. (Érdekes, hogy minden szereplőt sötét hangokra írt a szerző, sehol egy szoprán vagy tepor!) A Szlovák Filharmónia Énekkara és a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkara is becsülettel tette a dolgát. Dolguk pedig egy nálunk teljesen ismeretlen mű megismertetése volt. A Salammbó koncertszerű előadása sokkal inkább a zenetörténészeknek szóló kuriozitás, semmint valódi élmény volt. A nagy zeneszerző emléke előtti méltó tisztelgést a Hovanscsina előadása jelenthette, amit az este az Opéraházban játszottak. Persze a befejezetlen, mű bemutatása sem volt értelmetlen vállalkozás. Márok Tamás Dokumentumok a KALOT-ról „Nem rogyásig, boldogulásig kell dolgozni". A jelszót érdemes lenne ma is felírni valahová, de legalábbis elgondolkodni egyszerű igazságán. Józan paraszti ész szülte e mondatot még az átkosban, a harmincas évek derekán. Akkoriban Márton Áron gyulafehérvári püspök ilyeneket mondott: „Lehet merész reformokat tüzeskedni, de észjárásunk csak akkor jut valós szükségletek közelébe, ha számbaveszi a bajok okát, s ez a nép kellő műveltségének hiánya." A két megállapítás önmagában persze kevés lett volna a felemelkedéshez, ha a felismerést nem követi sürgős cselekvés. Súlyos gazdasági helyzet közepette indult el egy mozgalom, mely a parasztifjúságot országépítő tevékenységre buzdította. A Katolikus Agrár Legényegyletek Országos Testülete olyan programot hirdetett meg, mely a gazdálkodó, vállalkozó szellemet erősítette a fiatalokban. A KALOT-népfőiskolákra ezréve jelentkeztek a parasztlegények, akikből a tanfolyamokon faluvezetőket, szövetkezeti vezetőket, sajtóbizományosokat, ügynököket, kupeceket képeztek. Nagy érdeme a mozgalomnak, a népi kultúra értékeinek megőrzése, a hagyományok átörökítése, művészeti csoportok szervezése. A KALOT-népfőiskolákat bemutató dokumentumokból nyílik érdekes kiállítás a Bartók Béla Művelődési Központban ma, csütörtökön délután 4 órakor. Vili, a veréb Uj film Színes magyar rajzfilm. Irta: Nepp József. Fényképezte: Varga György. Zene: Pethő Zsolt. Rendezte: Gémes József. Amikor Rófusz Ferenc A légy című kis remekéért Oscar-díjat kapott (a legelső magyar Oscart, jóval Szabó István Mephistója előtt) — már sejteni lehetett, hogy újabb nagy nemzeti kultúrkincs-ágazat van születőben. Márpedig ama örömteli pillanatnak, ha jól emlékszem, immáron nyolc esztendeje — azóta pedig, ha talán a magyar nemzeti kultúrkincsnek csak egyik al-ágazata is a rajzíilmgyártás: mindinkább vitán felül európai rangú magyar animációs művészettel rendelkezünk. És amit külön öröm kimondani, még ha nincs is szó róla elégszer: rajzfilmes ügyekben mintha elsőként jött volna létre komoly népinemzeti egység alkotók és befogadók, filmesek és közönség között. Most pedig, itt lévén a legfrissebb darab, be- és kijelentendő: alighanem a Vuk utáni legjobb magyar rajzfilm született meg Nepp József ós Gémes József művével. Ez a pompás kis másfél óra egyesíti magában a régi mesefilmek báját a jellegzetesen rosszcsont kölök-főhőssel, a csudálatos Maryt is idéző, száz százalékban nagynéni küllemű tündérrel és több", remekbe 6zabottan emberszabású állatfigurával. Ráadásul a Vükből, de más hazai animációs alkotásokból is ismerős, nagyszerű, eleven és eredeti humor éppoly tökéletesen átmentődik Viliék veréb-bandájának kalandjaiba (gondoljunk csak a Vuk két részeges libájára) mint a fölényes biztonsággal al'-almazott trükktechniké.iak ezúttal a (gyermek)emberben a repülés iránt megmutatkozó, örök misztikus vágy-vonzalmára rímelő, megragadó alkalmazása. Vili, az alkalmilag verébbé változtatott tizenkét éves rosszcsont, mialatt vígan vagy kétségbeesve, szárnyaiban vagy bukdácsolva repdes jól fölismerhetően Budapest háztetői fölött, önfeledt negyedórák egymásutánját ajándékozza a nézőnek. Társairól teljesen hasonlók mondhatók el: Cipúr, a bölcs veréb, Verbéna, a verebek nagynéni-tündére, Spagi, az erő-hívő bandavezér, nem is beszélve a (veréb csajokról. Csiperkéről és Csirpiről: annyira vonzó, karakteres, sokáig el nem feledhető alakok, hogy akár azt is megkockáztathatjuk: Walt Disney korszerúsített-magyarított utódai immár nyomokban sem szorulnak semmiféle mesterre. Szuverén, öntörvényű, még az is mondható, nagy művészet született — s az újabb produktum végső soron semmi mást, csak a színvonal kitartó stabilitását bizonyítja. Méltón a magyar film rangjához és dicsőségéhez. Domonkos László Tárgynyereményjegyzék Nyereményjegyzék a március 28-án megtartott március havi hatos lottó tárgynyeremény-sorsolásról, amelyen a március havi hatos lottószelvények vettek részt. Az alábbiakban ismertetjük a szegedi Totó-lottó Körzeti Iroda területén vásárolt, és nyereménnyel kisorsolt szelvények számát, és a nyereményt. 4 544 4 564 4 584 4 603 4 643 4 663 4 702 4 722 4 742 4 761 4 801 4 821 4 840 4 860 4 880 4 900 4 919 5 078 5 097 577 e 334 g 091 j 848 j 362 j 119 e 633 f 390 j 147 j 904 h 418 c 175 j 932 g 6891 446 j 203 j 960 i 0161 773 h 5 137 287 i 5 196 558 j 5 216 315 e 5 255 829 f 5 295 343 h 5 315 100 i 5 334 857 i 5 374 371i 5 394 128 j 5 433 642 j 5 473 156 j 5 492 913 c 5 512 670 f 5 552 184 i 5 591 698 j 5 611 455 g 5 631 212 g 5 670 726 h 5 690 483 i 5 749 754 i 5 769 511 h 5 809 025 c 5 828 782 g 5 927 567 i 5 947 324 j 5 967 081 i 5 986 838 i 6 006 595 j 6 026 352 j 6 046 109 f 6 065 866 f 6 085 623 h 6 105 380 g 6 125 137 j 6 144 894 j € 164 651 j 6 204 165 j 6 263 436 j 6 283 193 i 6 302 950 d 6 322 707 g 6 342 464 g 6 376 221 h 6 381 978 h 6 401 735 1 6 421 492 j 6 480 763 j 6 500 520 j 6 520 277 j 6 559 791 h 6 579 548 j 6 658 576 h 6 678 333 1 6 717 847 e 6 777 118 f 6 796 875 d 6 816 632 g 6 836 389 h 6 856 146 i 6 875 903 j A nyereményjegyzékben az alábbi rövidítéseket használtuk. d: Variautalvány (75 ezer Ft), e: Vásárlási utalvány (50 ezer Ft), f: Szerencseutalvány (40 ezer Ft), g: Sanyo rádiómagnó, h: Vásárlási utalvány (9 ezer Ft), i: Vásárlási utalvány (7 ezer Ft), j: Vásárlási utalvány (5 ezer Ft) Egy álmon innen és túl A fele még álom mindannak, amiről a minap Harsányi doktor nyilatkozott. A Tüdőbeteggondozó Intézet főorvosa ugyanis elmondta, hogy az lenne az ideális, ha létezne olyan tanmedence a városban, ahol tudnák fogadni a légzőszervi, a mozgásszervi és a mozgássérült gyerekeket. Mindez utópia, még akkor is, ha a szakemberek tudják, mennyire jótékony hatású lehet a keringésre, a légzésre az úszás. Harsányt Géza kezdeményezésére a pesti példa után, néhány évvel ezelőtt Szegeden is elhatározták, az asztmás gyerekeket úszni tanítják. Mit mond minderről az orvos? — A megyében közel kétezer asztmás gyereket tartunk nyilván. — Ez sok, vagy az országos átlagnak megfelelő? — Egyértelműen* sok. Szeged poros városnak tekinthető. A lakótelepi házakban a szőnyegpadló szinte magába gyűjti a sokszor allergiát is okozó szennyeződéseket. Az úszás egyébként nem csodaszer, de a betegek nyolcvan-kilencven százalékán segít. — Az óvodában, az iskolában gondolom, hátrányos helyzetben vannak az asztmás gyerekek. — A mozgáslehetőségek közül sokszor a gyerekek önmagukat zárják ki azzal, hogy a szülők közvetítésével kérik a felmentésüket. Tény, a tartós futást nem bírják az asztmások, nem lógnak, ha lazítanak. A gyógytorna, a gimnasztika viszont jót tesz nekik. Az úszás pedig a legjobb orvosság. Az oktatásukat szinte csecsemőkorban kellene elkezdeni. Sajnos, ez is csak álom! Az viszont nem, hogy az újszegedi uszodában évente 130-150 asztmás kisgyereket tanítanak meg úszni. Akad közöttük kétéves éppúgy, mint tizennégy éves. Az egyik edzőjük Magyar Gábor, az oktatás pedig a Szegedi Tömegsport Egyesület égisze alatt folyik. Az edző hogyan látja a gyerekek fejlődését? — Mi itt csak úgy fogadjuk a gyerekeket, ha orvosi szakvéleményt, ajánlást is hoznak. Hetente kétszer tartunk foglalkozásokat. Havonta kétszázötven forintot kell a gyerekeknek fizetniük, ebből kiderül, hogy kedvezményes tanfolyamról van szó. Talán az idén még arra is lesz lehetőségünk, hogy elvigyük őket kirándulni, hajókázni. Az úszás hatására egyébként kondíciójuk, egészségi állapotuk láthatóan javul. Néhányan közülük alkalmassá váltak a versenysportra is. A szülőktől azt is megtudtam, hogy mióta úsznak a gyerekek, ellenállóbbak, légúti panaszaik megszűntek, ügyesebbek, mozgékonyabbak. Most már csak az a kérdés számomra, hogy az érintetteknek — kétezer kisgyerekről van szó — kivétel nélkül mikor adatik meg a fenti, luxusnak talán nem nevezhető lehetőség? A szegedi példa jó volna, ha ragadós lenne. De úgy hiszem, az sem kisebb gond, hogy a megyében sehol nincs olyan tanmedence, ahol a mozgássérült és mozgásszervi beteg gyerekeket oktatni tudnák. Természetesen kedvezményesen! Eddig ugyanis ezer szerencse, ha a kedves szülő talál olyan oktatót, aki borsos áron ugyan, de megtanítja sérült beteg gyerekét úszni. Azt hiszem, az ilyesmi nem lehet magánügy! B. E. Becéző szavak A Kiszöv területi szakszervezeti bizottsága holnap, pénteken 3 órakor nyugdíjas-találkozót rendez a Kiszöv-székház ebédlőjében (Szeged, Szilágyi u. 2., földszint). A találkozón a Becéző szavak c. filmet vetítik. Akik a védőhálón kiesnek Magyarországon pontosan nem ismert az értelmi fogyatékosok száma. A reprezentatív felmérések és a szakirodalom adta ismeretek alapján nagy valószínűséggel állítható, hogy az élve születettek 2,5—3 százaléka értelmi fogyatékos. A Csongrád Megyei Tanács elmúlt évi felmérése alapján megyénkben kétezerre becsülik a számukat. * Az értelmi fogyatékost a társadalom egyik része elmebetegnek, a másik közveszélyesnek tartja. A többség kigúnyolja, a kisebbség tapintatosan, zavartan elfordítja tőlük a fejét. Az egész társadalom képtelen elfogadni őket olyannak, akivel együtt lehet és kell élni. Vagy így, vagy úgy, kiközösíttetnek. Védtelenné lesznek egy egész életen át, jóllehet éppen a megértő segítség támogatná őket emberhez méltó élethez. Szociálpolitikánk letudta e szomorú sorsú réteget néhány foglalkoztatóval, részben védett munkahellyel, napközi otthonnal. A szociális védőhálón tátongó lyukak közül az egyik az övék. s ezen a lyukon nemcsak ők, hanem családtagjaik is kiesnek. Az értelmi fogyatékost nevelő, gondozó szülők élete elképzelhetetlenül sok küszködéssel jár. Szinte elkerülhetetlen, hogy a fokozott lelki és fizikai teher miatt ne váljék lelkileg sérültté a család többi tagja is. * A 14 éves Pétert a szüleinek állami gondozásba kellene adniuk, majd saját szülött gyermeküket örökbe fogadniuk ahhoz, hogy az édesanyja gondozási díjat kapjon értelmi fogyatékos gyermeke után. Erre a léleknyomorító lépésre a szülők nem vállalkoznak. Az édesanya megszakítja negyedszázados munkaviszonyát. A nagymamát immáron — 14 év után — mentesítve, .most ő vállalja a 24 órás szolgálatot súlyosan értelmi fogyatékos gyermeke mellett. Így azonban sem rendszeres, sem ápolási segélyt nem kap. Marad egy kereset és egy újabb teher: az anyagi. No és egy halvány reménysugár: a méltányosság kérése magától a miniszter asszonytól. Képtelen helyzet, mint ahogyan egy jogszabályon múlóan képtelen az is, hogy a fogyatékos gyerekkel nem mehet táppénzre az édesanya a gyerek tízéves kora után. Nem könnyebb a tanulásra alkalmas, iskoláéi kikerülő fogyatékos gyermekeknek sem. Munkaképességüknek megfelelő foglalkozást korántsem könnyű találni. Bár Csongrád megye e téren még viszonylag kedvező helyzetben van, hiszen a Fonalfeldolgozó Vállalatnál, a Városgazdálkodási Vállalatnál, Vásárhelyen a kertészetben, Makón a városfejlesztési üzemben elég sokan kapnak közülük munkát. Megoldatlan viszont az állami gondozott fogyatékosok nevelőotthonból történő kikerülése utáni élete. Számukra Csongrád megyében az egyetlen, részben védett férfi munkásszálló Szegváron mindössze húsz embernek kínál fedelet a feje fölé. A többiek ott állnak egyszál maguk, kiszolgáltatva, otthon és család nélkül a saját nyomorúságukkal, amit sok esetben rafinált embertársaik kegyetlenül kihasználnak. * A fogyatékosok között legrosszabb helyzetben vannak az értelmi fogyatékosok. Míg a vakoknak, hallássérülteknek, mozgáskorlátozottaknak meglehetősen régi, hagyományokkal bíró érdekvédelmi szervezeteik több-kevesebb sikerrel foltozgatják — bár nem az ő dolguk — az eredendően lyukasra „tervezett" szociális védőhálót, addig az értelmi fogyatékosok érdekvédelmi szervezete alig néhány éves múltra tekint vissza. Az. ő érdekük védelmére a rokkantak éve hívta fel a figyelmet. Csak 1982-ben gondoltak rájuk. A Csongrád megyei szervezetnek 250 tagja van. Kizárólag adományokból próbálják segíteni védettjeik életét. No meg úgy igyekeznek pénzhez jütni, hogy elnökük, Kecskeméti Zsuzsa — aki korábban is, mint a Fonalfeldolgozó Vállalat szociális kérdésekkel foglalkozó munkatársa segítette őket — most minden lehető pályázaton „elindul". Az így „nyert" pénz persze mérhetetlenül kevés. Ahhoz végképp nem elegendő, hogy saját, önálló épületük legyen. A tanácsadó szolgálatuk is egy garázsban működik. Pillanatnyilag elérhetetlennek tűnik még egy voll tanyasi iskola megvásárlása is. Mivégre nekik egy csak az övék-hely a világban? Hogy legyen egy hely, ahol alkalmanként ők is összejöhetnek — uram bocsá' —, szórakozhatnak, kertészkedhetnek. Nem elbújni akarnak, csak távolabb a csodálkozó tekintetektől, megpihenni. * Az NSZK-ban egy sajátos gyógypedagógiai hálózat, a Champhill-közösség vállalja fel a fogyatékos gyerekekkel és felnőttekkel való törődést. Jelenleg 73 ilyen közösség van a Német Szövetségi Köztársaságban. E közösségekhez kapcsolódnak kisegítő óvodák, iskolák, tanműhelyek, ahol a fogyatékosok szakmát tanulhatnak. A lakóközösségek nagyvárosokban, vagy azok zöldövezeteiben vannak, de akad, amelyik teljesen különálló településként, vagy falvakban működik. Itt családszerkezetet mintázva külön házakban laknak, és vannak közös épületeik. Ésszerű keretek között törekednek az önellátásra. Sok nagyvállalat, bank, alapítvány támogatja ezeket a közösségeket. A Champill-ek minden állami intézménynél kevesebből gazdálkodnak, adminisztrációs költségeik nincsenek. Nálunk pedig ilyen védőközössé- ~ gek nincsenek. Kalocsai Katalin