Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-22 / 69. szám

1Í)N9. március 22., szerda 3 Vezetők érdekképviselete Kereskedelmi mozaik A Magyar Gazdasági Kamara mellett a közelmúltban megalakult a gazdasági vezetők érdekképviseleti szervezete. Májusban sorra kerülő első közgyűléséig 'az ideiglenes intéző bizottságnak el kell készítenie a szervezet alapszabályát, tervezik továbbá etikai kódex és olyan ajánlások kibocsátását, amelyek különböző bérés munkajogi szerződések megkötésében orientálják a szervezet tagjait, valamint a vállalati tanácsokat. Ezeket ugyancsak alaposan elő kell készíteni. Gressai Sándor, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár igazgatója, az ideiglenes intézőbizottság egyik tagja ezzel kapcsolatban elmondta az MTI munkatársának, hogy a szervezetnek tagja lehet minden olyan gazdasági vezető, akinek kollektív munkáltatója van. Mostanáig több mint kétszázan jelentkeztek felvételre. Rámutatott, hogy a szervezet nem alternatív egyesület, nem szakszervezet, de kész a SZOT-tal egyetértésben működni; nem áll szemben más társadalmi szervezetekkel sem. A társadalmi átalakulások során érdekképviselet nélkül maradt gazdasági vezetők öszszefogására vállalkozott. Egy gazdasági szervezet vezetőjének „gazdája" jelenleg a legtöbb helyen a vállalati tanács. Ha megvonja a vezetőtől a bizalmat, akár holnap az utcára teheti, hiszen még felmondási ideje sincs. És sok száz, vagy ezer vállalat, bank, szövetkezet vezetője kerülhet ebbe a helyzetbe. Életbevágóan fontos tehát az ebből adódó munkajogi problémák megoldása. Ezért dolgoznak ki ajánlásokat például a vállalati vezetők és a vállalati tanácsok közti szerződések feltételeire. — Nem előjogok biztosítása a célunk — hangoztatta Gressai Sándor —, ellenkezőleg, szeretnénk a most meglehetősen zavaros viszonyokat mindkét fél számára kielégítő, tisztességes mederbe terelni. Ez jogvédelmet is jelent. A rendesen, becsületesen dolgozó társunkat megvédjük, ha igazságtalanul bántják, de elhatároljuk magunkat attól, aki visszaél vezetői hatalmával. Teljes a zűrzavar a vállalatvezetői fizetéseket tekintve. Ma azonos profil és nagyságrend esetében is gyakoriak a két-háromszoros különbségek. Többek között ezért akar a szervezet ezzel a problémával foglalkozni. Etikai kódexre azért van szükség, mert ma itt is sok a tisztázatlan probléma. Ma azt tartjuk elsősorban etikus magatartásnak, ha az igazgató minden tőle telhetőt elkövet, hogy vállalata dolgozóinak tisztességes megélhetést, a vállalat tulajdonosának, vagy tulajdonosainak pedig megfelelő nyereséget, osztalékot biztosítson. Gressai Sándor hangsúlyozta, hogy szerinte az etikus magatartás egyik alapvető ismérve az aktív reformpártiság. Jól tudjuk, hogy a vállalati vezetők közt is van nem egy. nem kettő, akiknek az a kényelmes, az a legelőnyösebb, ha a gazdasági helyzetben, irányításban nem következik be radikális változás. Következésképpen az az igazgatói magatartás, amely nem reformpárti, az a szememben nem etikus — mondotta befejezésül. (MTI) Átéli csapadék helyett... Ojabb és újabb esők áz tatják a határt, a mezőgazdászok igazi örömére. Az őszi vetésekre és a talaj vízháztartásának egyensúlyba hozására egyaránt jó hatással van a márciusi csapadék. Dunai Sándor, a központi meteorológiai intézet agrometeorológiai szolgálatának vezetője az MTI munkatársának elmondotta: a talajvizsgálatok szerint csak a Dunántúlon van elegendő nedvesség a földekben, a Duna—Tisza közén 60 százalékos a feltöltődés, ami a márciusi átlaghoz képest kevés jóval biztat, és még rosszabb a helyzet a déli országrészben, ahol 50 százalék alatti értékeket mértek. Nagyon jól jön tehát az országos esőzés, lamely segít abban, hogy erőteljesen meginduljon a kalászos gabona fejlődése, és megfelelő vízkészlet fogadja, várja majd a tavasszal elvetett magokat, és a frissen kikelt növényeket. A téli csapadék nem kényeztette el a mezőgazdákat. A március elejéig ösz;szesitett adatok szerint mindössze 102 milliméter csapadékot kapott a határ — ez átlagos érték —, ami kereken 100 milliméterrel maradt el az úgynevezett téli félév sokéves átlagától. A talaj ezek szerint a szokásos nedvességnek mintegy a felét kapta csak meg; ennél is kevesebbet Csongrádban, 43 százalékot, ami a talajmérések eredményéből is kitűnik. Az agrorpeteorológus szerint azonban mindent egybevetve nem is annyira kedvezőtlen a kép. Máskor megesik, hogy erős havazások vannak ugyan a téli szezonban, ám az olvadásnál a fagyott föld felületén lefut a hólé, és így a talaj aligalig tud valamit fölvenni belőle. Az idei szezonban mindez nem következett be, és a talaj márciusban mindvégig fölengedett állapotban volt, így hát az esőnek szinte minden cseppje hasznosul. Arra lehet számítani, hogy március az átlagosnál csapadékosabb lesz az idén, ami segíti a mezőgazdaságot a nem sokára megkezdődő talajmunkáknál is. (MTI) * Április l-jétől Emelkednek a repülőjegyárak A Malév Kereskedelempolitikai osztályán az MTI munkatársát kedden arról tájékoztatták, hogy április l-jétől általános díjtételemelés lesz, azaz átlagosan — útvonaltól és a jegy típusától függően — 5 százalékkal növelik a menetjegyárakat. Ez az áremelés nem függ össze a napokban bejelentett forintleértékeléssel. ám — ahogy elmondták — annak hatását előbb-utóbb érvényesíteni fogják a repülőjegyek áraiban. A Malév Air—Tours képviselői arról adtak tájékoztatást, hogy a forint leértékeléséből adódó áremelést április 5-éig magukra vállalják, s csak az április 5-én, illetve az ezt követően induló utak árait emelik 5 srá/alekkal C lénken emlékszem még arra hogy gyermekkoromban leküldtek a boltba a sóért, liszrtért, cukorért, kenyérért. Mindenért, ami éppen hiányzott otthon a főzéshez, a vacsorához. Az akkori árakat fel sem emlegetem, hiszen ma már magam is mosolygok rajtuk, de azit sosem fél ej tem el, hogy otthon jó előre kiszámolták, mennyit fizetek majd. S lássunk csodát: fillérre annyi volt a ceh, mint az előre kalkulált. Mostanában is járok üzletbe, de már le sem merek szaladni az AiBC-be, ha nem lapul némi „dugi" a zsebembe. Hiába az árcédula, mire a pénztárhoz érek kiderül: jóval vastagabb a számla, mint azt előre számítottam. A kereskedelem sincs jobb helyzetben, mint mi vásárlók. Hogyan is lehetne? Hiszen, ha a mi forintjaink vásárlóértéke csakken, akkor a kereskedelem bevétele is szerényebb lesz. Tavaly januárban árreformmal indítottuk az esztendőt. S ma statisztikákat is tudunk arról, mi mennyivel került többe. Az teljesen -más kérdés hogy a hivatalos 17-18 százalékos áremelést a lakosság jóval többnek érezte. Hiszen az élelmiszerek jó része legalább 25-30 százalékkal emelkedett. Figyelem a hétvégeken az embereket. Aki csak az ABC-ben próbálja lemérni a hazai életszínvonalat, minden bizonnyal csalatkozik. Élelmiszert úgy vásárolunk, mint eddig. Aligha tanultunk meg még igazán együtt élni az inflációval. Helytelen nemzeti felfogásunk is közrejátszik ebben: az a mienk, amit megeszünk, meg•iszunk! Közben egészen másról árulkodnak a kereskedelem statisztikái. Csökkenő forgalom, drasztikus kereslet-visszaesés jellemezte tavaly az üzletek forgalmát. Itt vannak például a gyermekruhák. Rések a 200 százalékos áremelés azt eredményzte, hogy egyre kevesebben vásárolnak kész holmit, inkább megveszik az olcsóbb anyagokat, s megbütykölik otthon. Sokan mondják, ezzel az áremeléssel ismét alapos pofont adtunk a népesedéspolitikai programnak. A születésszám ugyanis tavaly ismét tovább csokiként. Nem hiszem, hogy a kereskedőket kellene emiatt hibáztatnunk. Sokkal inkább azokat, akik évtizedéken át támogatásokból, kegyelemkenyérböl éltek, s most, amikor megszűnt az állami segítség, igyekeznek a vásárlókra hárítani sokszor indokolatlanul magas költségeiket. Mivel piacgazdaságról még csak álmodozunk, nincs ami hitélesítse vagy elutasítsa az árdrágítók csalfa szándékait. A keresőelem pedig jószerével nem tehet semmit. (Pontosabban igyekszik életben maradni. A szűkülő árrések, a csökkenő kereslet piacán is talpon kiibírni a remélhetően átmeneti éveket. Kínzó „rést" okozott tavaly sok helyen az áruhiány. Alapvető cikkek is eltűntek sokszor az üzletek polcairól. Az importkorlátozás azt eredményezte, hogy a jóval világpiaci ár felett megtermelt. de igencsak rossz minőségű hazai termékek iránt is volt kereslet. Vagy azt, hogy aki csak tehette, Bécsben, Isztambulban vásárolt. Szeged kereskedelme talán még az átlagnál is rosszabb körülmények között kényszerült tavaly működni. Több volt a kínzó hiány, mint másutt. No persze nem a fővárost kell példának venni, hiszen a szegedi ember igencsak elcsodálkozik, ha véletlenül elvetődik Budapestre. Sajnos nálunk topábbra is szúk üzlethálózat, kevés bolt reprezentálja a város kereskedelmét — az egykor szándékosan visszafogott „határszéli" fejlesztések miatt. Csak az elmúlt években jutott, ha szerényen ds, némi előrelépésre, de ínég mindig sok olyan terület van, ahol egyetlen szaküzlet kínálja csak a városban: a semmit! A vendéglátás sem hagyott „rózsásabb" esztendőt maga mögött, mint a kereskedelem. A gyorsan emelkedő árak miatt a családi költségvetés rostáján a ma már luxusnak számító vendéglői ebéd vagy vacsora hullott ki legelőször. Hol vannak már azok az idők, amikor azt hirdettük, nem kell nagy konyha, mert úgyis elmennek enni az emberek valahová. Mindebből csaik a zsebkendőnyi lakótelepi konyhák maradtak ... Szinte megfizethetetlen lett mára már a hazai polgárnak a vendéglátás. Sajnos, az éttermek többsége nem is törekszik arra, hogy elfogadható áron jót, megbízhatót adjon. Az sem ritka, hogy a vendéglősök jobban megnyomják a ceruzát. Nekik ez is „adómentes" bevétel. Sörből, borból, pálinkából viszont nem volt hiány. A forgalom — sajnos —italáruikból aligha csökkent. Továbbra is igaz, hogy nem etetni, hanem (le)ibatni igazán üzlet a vendéget. I esz-e változás az iden a kereskedelem háza táján? Nos, az év elején nyilvánosságra hozott import liberalizálási lista sem ad optimizmusra okot. Legfeljebb kevésbé lesz majd érdemes Bécsbe menni. Igaz, időközben •honfitársaink nagy részénék a valutája is elfogyott. Még nagyobb 'baj, hogy a forintja is. Keresletnövekedésre tehát az idén sem számithatnak az üzletek, vendéglátóhelyek. Marad a vegetálás. A bolt nem üzlet a Dél-Tisza Menti Afész tavalyi forgalma 10 százalékkal nőtt, ezt, ha az inflációval összevetjük, láthatjuk mennyiségben ez viszszaesés. A tendencia tartósnak ígérkezik, főleg az élelmiszer -k is ker eskedelemben. Emellett a nagy összegeket lekötő, rendkívül alacsony jövedelmezőségű kis tüzéptelepeket megszüntették, a megmaradt algyői és szőregi telepen a minta utáni értékesítéssel próbálkoznak. A megcsappant kiskereskedelmi eladások ellensúlyozására tavaly megkétszerezték a nagykereskedelmi tevékenységüket, emellett nagyobb figyelmet szenteltek a felvásárlásnak, s a választók színesítésére határ menti beszerzésekkel is foglalkoztak. A vendéglátásban azért nem csökkent a bevétel, mert épp tavaly nyitották meg néhány felújított egységüket. A legnagyobb gond, hogy az áremelkedések hatására ugyanazzal a pénzzel sokkal kisebb készleteket tudnak finanszírozni. A 2-3 százalékos nyereségtartalomból lehetetlen a pótlás. A szabadáras termékek árrését növelhetnék, hogy jobban kijöjjenek vele. Ezt azonban a töméntelen termelői és .nagykereskedelmi indíttatású áremelés után már nem tudja a fogyasztó elviselni. Egyedül a cigarettánál és az égetett szeszes 'italoknál éltek e lehetőséggel. S az emberek ezt is rendkívül kritikusan fogadták. Az áfésztagokat úgy kívánják magukhoz kötni, ihogy részükre esetenként kedvezményes vásárlási akciót szerveznek. A tizenegyezer tagot 70 millió forintnyi részjeggyel vonták be a szövetkezet gazdálkodásába. Ezek az emberek cserében elvárják hogy az ellátás színvonala falun és a peremkerületekben sem romoljon. Nem könnyű lecke... Bizonytalan piacok — Kiszámíthatatlan volt a tavalyi piac — kezdi a beszélgetést Farkas Árpád, a Komplett Ruházati Vállalat igazgatóia. — Az adórendszer bevezetése és az áremelkedések miatt szinte lehetetlen volt a tervezés. Kénytelenek voltunk a túlélésre spekulálni. Az év elejéit nagyon pesszimisták voltunk. — És utólag, hogyan fest a tavalyi év? — Utólag sem túl fényesen. A forgalmunk folyóáron is legalább 8 százalékkal csökkent. Egy 20 százalékos árszínvonal-növekedés mellett Ls csak a régi nyereségünk felét tudtuk hozni. — Hogyan rendeződött át a kereslet? — A gyermekruháké rendkívül drasztikusan. Ilyen árak mellett nagyon meggondolják az emberek, mit vásároljanak. Inkább a méterárut keresték, s maguk várrtak. A készleteink rendkívül felhalmozódtak, s csak komoly veszteseegel tudtunk túladni rajtuk. Sajnos, mindez tartós folyamatnak látszik. — Az év elején azt hallottuk. csökken a ruházati termékel: ára! — De a divat miatt itt gyors a termékváltás. Az új modellek viszont hetek alatt felkapaszkodnak az űj árszínvonalra. A drágaságnál is nagyobb gondot aközött, hogy nem volt áru. Állandósult a válalsztéki •hiány. A vevők pedig még kiszolgáltatottabbak lettek tavaly. Hiányzik az áruk versenye, s ezt a kereskedők nem tudják pótölni azzal. hogy szebben mosolyognak. — Mire lett volna kerese let? — Az a tapasztalat, hogy a drágább, de jobb minőségű árukat keresik az emberek. Sajnos, ami olcsóbb, az nálunk még azonos a rosszal, a gyenge minőségűvel. A termelök pedig továbbra is igyekeznek megsarcolni a lakosságot, nincsenek érdekelve abban, hogy olcsóbban termeljenek. A könnyűiparban továbbra is a monopóliumok diktálnak, a kereskedelem pedig kénytelen táncolni... Cserepest Itt nem kell költeni villanyra, fűtésre, berendezésre, takarítóra, pedig lehet, hogy 1988ban már ez volt Szeged legnagyobb „áruháza". Megjelent itt a kelet-európai szocialista országok minden valódi árától lefelé eltérített terméke. De van kirakata a nyugati videokazettáknak és hanghordozóknak, a márkás kozmetikumoknak és a jól csengő nevű szeszes italoknak. Idejár a város apraja-nagyja. A környéken felvirágzott a talponállós vendéglátás, és akadnak vállalkozók a valutabeváltásra is. Széles a választék és a tenyérbe, papírfecwire írt árak is kisebbek a boltiaknál. A Cserepes sori forgalom további növekedését prognosztizálják 1989re is „megfigyelők". Olcsó vagy exkluzív A hárommegyés, szegedi központú Délröviköt Kereskedelmi Vállalat a tervezettet megközelítő, bevétellel, s a vártnál jobb, 62 milliós eredménnyel zárta az évet. Ebből azt gondolhatnánk, hogy az embereknek még mindig futja az öltözködésre. Csakhogy a képlet bonyolultabb, az egyes árucsoportokban egymással ellentétes tendenciák érvényesültek. A legnagyobb viszszaesés a csecsemő- és gyermékTuhák körében volt. Nem véletlen, hisz a dotáció megszüntetésével, s a forgalmi adóval igencsak felszökött az áruk. Az, hogy pelenkából fele fogyott, mint előző évben azt is mutatja, hogy most már csak eredeti céljára vásárolják, portörlőnek luxus. A fogyasztás kétfelé szakadt, az olcsó árukat és az exkluzivokat keresik. Az első csoportban a szocialista árucserét fokozták, míg az utóbbiak importjában a jugoszláviai beszerzéseket növelték. Idehaza az átlagosnál jobb minőségű, általuk gyártatott ruhákat Sziluett védjeggyel márkázták. A férfiing és női blúz a szabadidőruha keresett volt. A „csináld magad" mozgalom a kötőfonalaknak, öltözék kiegészítőknek teremtett vonzerőt. Hiánycikkek is akadtak, főként a női finom harisnyanadrágok és fehérneműk. Ez azzal is magyarázható, hogy a központilag leosztott fogyasztói importkeret egyre szúkül, úgy is mondhatnánk, ingünk, gatyánk megy rá a devizaszúkére. Az összeállítást írta: Bőié István, Rafai Gábor, Tóth Szeles István, a karikatúrát Németh György készítette.