Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-24 / 71. szám

1989. március 24., péntek 5 Szegedi Jelenkor Nem túlzás állítani, hogy a Pécsett megjelenő, szánvonalas és tekintélyes irodalmi folyóirat, a Jelenkor márciusi száma egyetlen állandó jelzőt Ikiván, mégpedig azt, hogy szegedi. Nem csupán azért, mert a folyóirat e számát Ilia Mihály jegyzi, s nem is csak azért, mert a lap szerkesztői között lkét egykori Ilia-tanítvány, Csuhai István és Takáts József szerepel. A szegedi jelzőt a szerzők miatt lehet használnunk. Csoóri Sándor és Grendel I^ajos szövege után, Baka István kettős szonettje olvasható. A szegedi lírikus által megszólított szerző, Döbrentei Kornél verse, majd Szöllösi Zoltán, Borhándi Gyula, Határ Győző, Agh István és Rákos Sándor egy-egy írása következik, azután pedig egy régi szegeoi illetőségű, Szepesi Attila költeménye. Lengyel András a Szép Szó történetéhez fűz megjegyzéseket, őt a Szegeden költővé lett Zalán Tibor követi. Kacsó Sándor okosságáról Méliusz József és Molnár Gusztáv beszélgetése olvasható e számban. És egy újabb szegedi: Géczi János, a Veszprémben élő író-költő-szerkesztöfilmcsináló-biológ'us. Sziveri János és Kiss Benedek versei után Grezsa Ferencnek A gondolkodás műfajai Németh László Tanújában című tanulmánya olvasható. A Vásárhelyen élő, Szegeden oktató tanárt egy helybéli származású költő (író és riporter), Zelei Miklós követi. Görömbei András Kányádi Sándor új verseiről értekezik, majd a Forrás szerkesztője, az Ilia-tanítvány Fűzi László dolgozata olvasható a hetvenes évek irodalmának életfolyamatairól. Az egykori szegedi egyetemisták, Szijj Ferenc, Hévízi Ottó és Kalmár Melinda írásiai jönnek a sorban, majd Domokos Mátyás miniesszéje a költő szókimondásáról. Az antológiának is kitűnő, izgalmas folyóiratszám legvégén maga a szerkesztő. a vendégségbe hívott ízlés személyes tulajdonosa, Ilia Mihály mentegetőzik, a tőle megszokott szerénységgel. A Jelenkor egyébként önálló kiadóvállalat keretében jelenik meg], januártól — hogy lássunk csodát. .. D. I. Kiállítási napló Zizi labor Nem, kedves olvasó, ez a Zizi labor nem az a Zizi Labor. Ebben a laboratóriumban nem népszerű dalok születnek, s nem a veresegyházi asszonykórus aszszisztál. Itt egyvalaki dolgozik, s rajzasztalán szatirikus grafikák készülnek. A lapokat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában láthatják az érdeklődők. A rajzokat pedig Szűcs Édua jegyzi, akit szegedi ismerői csak Zizinek hívnak, elejétől fogva. A képzőművészeti indíttatás családi impulzus, hiszen szülei — Kováts Margit és Szűcs Árpád — ismert festők. Zizi a tanárképző főiskola rajz tanszékére járt, ő a megmondhatója, mit kapott útravalóul ehhez a különös műfajhoz?! A kecskeméti rajzfilmstúdióban dolgozott, mígnem a gyes immáron kötelezően szabadon választott terepére érkezett. Az utóbbi időben egyremásra jelentek meg humoros grafikái, szatirikus rajzai, groteszk könyvillusztrációi. Mostani szegedi bemutatkozó kiállításán némi öniróniával állította ki Már megint bohócot csinálnak belőlem?! című rajzát. De hát, mit jelent ma Magyarországon bohócnak lenni? Egyáltalán: tudjuk-e, micsoda minőségi különbségek vannak az udvari bolondok, a falu bolondjai, hivatásos és amatör bohócok, nagyotmondó Háryk, Petruskák, Tyll-ek és kocsmai harlekinek között? S bizony néha olyan ez, mint az elmegyógyintézet — attól függ, honnan nézzük! S a szinteket hasonlóan zongorázhatjuk a disznó poénoktól, a parlagi vicceken, a szellemes megjegyzéseken át a humorig, komikumig, szatíráig, groteszkig. Zizi meglepő biztonsággal igazodik el ebben a korántsem mindenki számára átvilágítható labirintusban. Teljes vértezetben áll elénk, pontosan kijelölve műfaját: szatirikus rajzok. S a vállalt mércét magasan viszi. Megnyerő manipulálatlan gondolkodásmódja, valóságérzéke, villanó szellemessége, karcosságában is egyértelmű hovatartozása, bravúros rajzi biztonsága. Elrajzolásai, torzítása sohasem öncélúak, mindig a lényeg hangsúlyozását szolgálják. Könnyedén labdázik azzal a teherrel, amelyet e műfaj jelent; a „játszani is engedd szép komoly fiadat"attitüdje, a világ dolgainak szokatlan újrarendezése, a göcseinket oldó humor, a lélekemelő szabadságélmény, a nézők felnőttnek, gondolkodó partnernek tekintése. Milyen ez a humor? Intellektuális, de nem tudádékos; emelkedett, de nem nagyképű; populáris, de nem lábszagú; összekacsintó, de nem intimpistáskodó; nevelő, de nem kioktató; többrétegű, de nem tortajellegú. És nem akar minden áron átvezetni a zebrán! A szellem örömünnepei ezek, ahol a képzettársításoknak mindig akadnak váratlan meglepetései, ahol a verbális és rajzi humor felesel egymásnak. (E lapokat nézegetve üresednek csak ki a szegényes közhelyekből, olcsó panelokból építkező újságrajzok.) Ügy érzem, Zizi rajzainak életképességét, kollektív rezonanciáját segítik a napjainkban végbemenő társadalmi változások, melyek az emberek szabadságérzésének gazdagodását, lelki terrénumának oldottabb vállalását is ígérik. E pályaindulás éveit öszszegező bemutató jól jelzi, hogy Szűcs Édua alapképlete: minden mindennel öszszefügg(het), minden mindennek összehasonlítható. A legszélső pólusok között is található egy vékonyka kötél, melyen átegyensúlyozhat a szellem — ha már megnyirbálták szárnyait — a legmélyebb szakadék fölött is. S legveszélyesebb pillanatban a nevetés feszültségét a megbocsátás, együttérzés, segíteni akarás élménye oldja föl. A félbemaradt nevetés a lényegre utaló sebhely. A var, a heg, az arcunkra „gyógyult" álarc. A rádöbbenés rettenete és felszabadító gyönyörűsége e rajzok filozófiájú. Az az immáron közhelyszerű megállapítás, mely jól jelzi napjaink emberének közérzetét: keseredés". Hát ilyen rajzok készülnek Zizi laboratóriumában Magyarországon, a 80-as évek végén. Tandi Lajos fl román nagykövet látogatása Románia Szocialista Köztársaságának múlt év őszétől magyarországi nagykövete Traian Pop. A nagykövet protokolláris, bemutatkozó körutat tesz a két ország határ menti megyéiben. Ennek keretében tegnap, csütörtökön Szegedre látogatott Délelőtt Traian Popot fogadta Vastagh Pál megyei első titkár az MSZMP Komócsin Zoltán téri székházában, s tájékoztatót adott Csongrád megye életéről. A román vendég ezután a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolát kereste föl, ahol Lengyel Zsolt főigazgatóhelyettes látta vendégül. Ismertetést adott az intézmény oktatási rendjéről, szervezetéről. különös hangsúllyal az idegen nyelvi képzésről. A főiskolai programja keretében a nagykövet megismerkedett a román nyelvi tanszék munkájával. Traian Pop tegnap délután utazott el Szegedről. MIIOSZállásfoglalás és távirat A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége — amint a Magyar Távirati Irodát is tájékoztatta — örömmel értesült az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának arról az állásfoglalásáról, amely elismerte a megyei pártlap, a Petőfi Népe szerkesztőségének önállóságát, és amellyel elhatárolta magát a pártbizottság tisztségviselőinek közvetlen utasításokon vagy tiltásókon alapuló beavatkozásától. * A MUOSZ elnöksége táviratot intézett a Román Újságíró Tanácshoz, s a magyar újságíró-társadalom nevében kifejezi megdöbbenését három román újságíró — Petre Mihai, Anton Uncu és Mihai Greanga — letartóztatása miatt. A MUOSZ elnöksége a leghatározottabban tiltakozik a szólás- és sajtószabadság e durva megsértése ellen. Péter László Forradalom és ellenforradalom Szegeden 5. A sztrájk, bár elbukott, nem maradt hatástalan. Egyrészt késleltette az ellenforradalom erőgyűjtését, tehermentesítette a Tanácsköztársaságot nehéz honvédő harcai közepett; másrészt hozzájárult a Károlyikormány bukásához. Elősegítéttje > ezt a nemzetközi munkásszolidaritás is, amennyiben a francia kommunisták ugyanezekben a napokban szintén tömegmozgalmakat szerveztek a magyar forradalom támogatására, Marcel Cachin a parlamentben hatásos beszédben követelte, hogy vonják ki Magyarországról a francia csapatokat. Mindez — ha áttételesen is — érez. tette hatását a megszállók magatartásában. A franciák egyre kevésbé voltak megelégedve Károly iékkal. Néhány franciabarát politikus, mint az aradi Varjasy Lajos is, megtalálta az utat hozzájuk, és rávette őket, hogy szabaduljanak meg Károlyitól és feudális. Habsburgpárti kormányától. Olyan kormányt sürgettek, amely — Kelemen Béla megfogalmazása szerint — „sem fehér, sem vörös, hanem rózsaszínű". Július 12-én megalakult Pattantyús Ábrahám Dezső vezetésével a második szegedi kormány. Kimaradt belőle Károlyi Gyula, Horthy Miklós, Kelemen Béla, Solyimosy Lajos báró; bennemaradt Teleki Pál, Varjasy Lajos, s újra miniszter lett az aradi Pálmai Lajos, akit zsidó volta miatt Kelemenek tessékeltek ki az első szegedi kormányból. Horthynak az elvesztett^ hadügyminiszteri tárca helyett Ábrahámék kárpótlásul a „nemzeti hadsereg főparancsnokságát", későbbi titulussal: „fővezérségét" adták. Prónay máris borsot tört a fővezér orra alá: már július 15-én fölszenteltette Zadravecz István alsóvárosi házfőnökkel különítményének selyemzászlaját; négy nappal előbb, mint a nemzeti hadseregét. Ez a vetélkedés később is rányomta bélyegét a tevékenységükre: egymást mindenben, a megtorlásban, a vérengzésben is, túl akarták szárnyalni, hogy minél hazafiasabbnak, szilárdabbnak, a vetésre érdemesebbnek mutatkozzanak a jobboldali közvélemény szemében. Ábrahámék szerették volna szép szóval megnyerni a munkásság támogatását. Ezért a franciákkal ismét megnyittatták a sztrájk miatt bezárt Munkásotthont Július 15-én kis ünnepség keretében Juhász Gyula versével foglalta el ismét otthonát a szegedi munkásság: Ki itt belépsz, hozd el magaddal Piros zászlónak a reményt, Ki itt kimégysz, vidd diadallal A mély hitet, vidd szerteszét: Dolgozni, föl, mind, lankadatlan, Amíg az élet fénye ég! Hirdessük: itt nem boldogul más, Csak aki alkot, aki munkás! (A Munkásotthon, homloCcára) A Berlini (most Moszkvai) körút 16. számú ház nem sokáig maradt a szegedi munkásság otthona. Az ellenforradalom hamarosan újból kaszárnyát csinált belőle. Ábrahám Dezső kormányának sem sikerült azonban a szegedi munkásságot maga mellé állítania. Júliusban ugyan sztrájkokra már nem került sor, de a kormánnyal szembeni ellenállás nem csökkent. A kémjelentések szinte naponta számoltak be gyűlésekről, röplapokról, a Tanácsköztársaság területére való átszökésekről. A Vörös Hadsereg honvédő harcai táplálták a reményt, hogy Szeged fölszabadul mind a franciák, mind a fehérkülönítmények uralma alól. Júliusi 31-én a Munkásotthonban Petőfi halálának hetvenedik évfordulóját ünnepelték Móra Ferenc prológusa vezette be Juhász Gvula és Eidus Bentián előadását, Szalav Antal szavalatát, a munkáskórus énekszámát. A Délmagyarország másnap ígv srtámolt be: „Rendkívüli hatása volt Juhász Gyula emlékbeszédének, amelyet a szabadság nagy költőjéről mondott Egyes passzusaira percekig tartó taps viharzott föL" A Tanácsköztársaság elbukása Másnap Budapesten lemondott a tanácskormány. Megalakult a hatnapos szakszervezeti kormány, 7-én az ideiglenes hivatalnokkormány, 15-én a Friedrichkormány. Szeged egyszeriben elveszítette korábbi szerepét Az Ábrahám-kormány még ülésezett, makrancoskodott a pesti kor-* mányokka! szemben, de 12én kimondta működésének: beszüntetését. Augusztus 5én a franciák végre megengedték, hogy a toporzékoló különítményesek megindulhassanak a Dunántúlra. Prónayék első stációja Szatymazon volt Az eltávozott direktórium Szatymazon megtelepült dolgozóin mindjárt kj is próbálták módszereiket. Megölték Kukovecz Nanát a fiatal szegedi festőművésznőt; az volt a bűne. hogy a munkás színjátszók számára díszleteket festett. Levágták a fülét, majd megölték Fekete Józsefet, a kisteleki direktórium vezetőjét. Tizennégy mártír neve van fölvésve a szatymazi posta előtt álló emlékművön. Ott fogták el Czibula Antalt is; ő az életét egy emberséges érzületű tisztnek, Falcione Kálmánnak köszönhette, ötévi börtönre iléltéki Wallischnala sikerült Ausztriába menekülnie: ott vált a nemzetközi munkásmozgalom ismert vezetőiévé, 1934-ben, a bécsi munkásfölkelést követő megtorláskor, a munkásosztály mártírjává. Udvardi Jánost elfogták, de a vizsgálati fogság idején, 1920. december 9-én sikerült megszöknie. A Baranyai Köztársaság idején a vajszlói járás párttitkára volt Onnan Bécsbe, majd Moszkvába ment. (Folytatjuk.) Kiművelt emberfőkért címmel, Széchenyit idézően tartotta minap országos értekezletét a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. A TIT előzőleg kiáltvánnyal fordult a magyar értelmiséghez és a magyar társadalomhoz, s ebben egyebek között az országos elnökség kijelenti : „a magyar művelődés kontinuitásának őrzői és megújítói vagyunk"; „az emberi értelem hívei és közvetítői vagyunk"; „a megbízható, hiteles tudás elkötelezettjei és terjesztői vagyunk" — és különösen szíven ütött egy másik, kevésbé kiemelt, „szövegközi" mondat: „Hiszünk az emberi alkotó ész térhódításában, a korunkat is elöntő mindenfajta irracionális, misztikus áradatok, előítélet- és tévhitrendszerek ellenére is." És szinte azonnal e mondat után a kiáltvány azt is leszögezi: a TIT jelszava a szakszerűség és a minőség (is). Gyönyörű szavak, mondatok, hitvallások, kinyilatkoztatások. Előttem a Gondolatok a Fórum a TIT jövőjéről című, az országos konferencia alkalmából készüit anyag. Ebben egyebek mellett olyan megállapítások olvashatók, hogy a TIT határozottan ellenzi a mai hazai művelődéspolitikai gyakorlatot, a kormány rövid távú, kizáróTITkok és távlatok lag a gazdaság fellendítését szorgalmazó célkitűzéseit. „Hiányzik annak tudatosítása, hogy a szellemi, tudományos, kulturális szféra reformja, a társadalmi közgondolkodásban és az anyagiak elosztásában biztosított presztízse nélkül sem a politikai intézményrendszer, sem a gazdaság átalakítása nem valósítható meg." A TIT, melynek helyi szervezetei, úgy tudom, az egyes tanácsok illetékes művelődésügyi szerveitől teljes függetlenségben, vagy'S távolról sem alárendeltségi viszonyban dolgoznak, mostani országos értekezletén kiművelt emberfőket, presztízsemelést, értékmentést, magyar műveltségóvást és közvetítést emleget, fölvállalni akarván mindezeket. Miként már mondottam: gyönyörű szavak és mondatok. Csak éppen bizonyos TITkokkal a háttérben. Nem tudom, csak nagyon remélni merészelem, hogy az országos TIT-értekezleten a távlatok földerítése közben szóba kerülhetett a vidéki TIT-szervezetek önállóságának némely ágboga is. Anélkül, hogy elárulni, s így kiszolgáltatni kívánnék bárkit: az egészen közeli múltban is hallani lehetett esetről, midőn „problémás" ember meghívásától tanácsolta el a kizárólagos illetékes helyi TIT-fórumot, illetve annak emberét az államigazgatási szerv képviselője. Ha ilyesmi mondjuk három-négy évvel ezelőtt történik, a dolog, sajnos, jobban érthető, ha persze el nem is fogadható. Am hogy 1989-ben, a deklarált többpártrendszer és egy, a nemzetet fölemelni képes, ragyogó szépségű március 15. évében mondjuk Nagy Gáspár, az immáron rehabilitálni kezdett régi Tiszatáj ama ominózus számának még ominózusabb versszerzője tanácsoltatik el mint lehetséges költészetnapi TIT-meghívott: elég nagy TITok „a korunkat is elöntő mindenfajta irracionális misztiku? áramlatok, előítélet- és tévhitrendszerek ellenében". Azután: a pénzügyi nyomorúság, az anyagi természetű kiszolgáltatottság épp elég ok a lehangoltságra — minek tetézni más, bizony már nem pénzkérdéseket érintő, olyasféle zűrzavarokkal, aminők példának okáért az utóbbi egy-két évben időnként a TIT városi szervezetének talán legigényesebb és legnépszerűbb rendezvénysorozatát, a Szondi Ildikó talpraesettségét, jelentős szellemi társadalmi áttekintőképességét és érzékenységét dicsérő Royal irodalmi Kávéházat érték? Nem örülni kéne inkább annak, ha a szegedi TIT jóvoltából, Széchenyi szellemében kiművelt emberfőket szaporítva Szegeden lehet látni-hallani híres magyar írót a Felvidékről és a Bibó Emlékbizottságot, a Vasárnapi Újságot és Végh Antalt, a Sztálin-monográfia szerzőjét és Donáth Ferenc özvegyét — hadd ne soroljam tovább?!? A TIT távlatai a most lezajlott országos értekezlet kapcsán nemsokára nyilván sok fontos gondolat összefüggésében megmutatkoznak. A TITkok, melyek régebben sokszor, manapság még olykor bebehomálylanak egy-egy rendezvény, előadás és meghívott holdudvarába — szerte kell oszoljanak. Miként a titkok nagy középeurópai (hazugságibirodalmának rejtélymenedékei is. Amelyek ellenében egyébként minden tudás, szakképzettség, minőség és kultúra közvetítése és terjesztése harci tett, hősies vállalkozás és jövőt szilárdító kötőanyag egyszerre. Domonkos László