Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-07 / 56. szám

1989. március 9., csütörtök 5 Magyar—amerikai posztgraduális képzés Közös intézményt alapítanak Az el '"/terjesztett javaslat szerini a nemzetközi posztgraduális éo pasztdoktorális képz&re. illetve továbbképzésre közös intézményt alapítanak, 50 százalékban magyar, 50 százalékban amerikai tőKével. A részvénytársaság irányítását az alapítók megbízásából magyar—amerikai kuratórium végzti majd. Ez 3, 6 és 9 hónapost, illetve 1, 2 és 3 éves programot hirdet meg azoknak, a pályázóknak; akilket valamelyik nemzeti vagy nemzetközi alapítvány ösztöndíjjal támogat. A részvénytársaság is ad ösztöndíjat a pályázóknak. A budapesti egyetemek és az akadémiai kutatóintézetek tudományos iskoláinak potenciájára épít, de bevon a (képzésbe nemzetközi előadó- és hallgatókollektívákat. A tudományos kutató- és posztgraduális oktatómunkát a pályázatokat elnyerő kutatóhelyek végeznék, saját vagy meghívott előadókkal. A tervezetben azt javasolják jövőbeli partnereiknek, hogy 1989 tavaszán 20 millió forint, illetve 400 ezer dollár pénzalappal készítsék elő a programok 1990 szeptemberi kezdését, és vizsgálják meg a vállalkozás Diaci lehetőségeit. Ez év őszén pedig hirdessék mag az 1990 A Magyar Tudományos Akadémia magyar —amerikai posztgraduális oktató és tudományos kutató részvénytársaság alapítását kezdeményezte. Az erre vonatkozó javaslatot legutóbbi ülésén hagyta jóvá az Akadémia elnöksége. Egyetértett azzal is, hogy az Akadémia erőfeszítéseket tesz hazai és külföldi anyagi erőforrások bekapcsolására, hogy elősegítse a tudományos kutatás infrastruktúrájának továbbfejlesztését. szeptemberében kezdődő programokat. Megítélésük szerint a vállalkozás sikeréhez évente legalább 800. átlagosan 6 hónapot itt töltő résztvevő szükséges. Kívánatos, hogy a hallgatók mintegy 60 százaléka iparilag fejlett országokból, 20-25 százaléka pedig a kelet-európai, illetve a fejlődő országokból érkezzen. A posztgraduális képzésiben részt vevő magyar hallgatók létszáma 1520 százalék lehet. Az egyes egyetemekkel kötött egyezmények lehetővé teszik, hogy doktori vagy posztdoktori ösztöndíjasaik, akik két-három évet töltenek tudományos fokozat megszerzése, vagy új módszer elsajátítása érdekében egy-egy jeles külföldi kutatóhelyen, egy-két szemeszterben Budapesten folytassák tanulmányaikat. A tervezetben rögzítették azt is. hogy az aílapító tőkéhez vagyoni betéttel, a meglevő épületek, eszközök rendelkezésére bocsátásával kívánnak hozzájárulni. A társalapítók tőkéje a laboratóriumok korszerűsítését teszi lehetővé A magyar egyetemek és az akadémiai kutatóintézetek összefogással almassá tehetők a magas nemzetközi követelményeknek is megfelelő posztgraduális képzésre, ha a legerősebb tudományos iskolákra támaszkodva sikerül előteremteni az ehhez szükséges anyagi erőforrásokat — állapította meg az MTA elnöksége. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és a Magyar Tudományos Akadémiai közös erőfeszítéseinek eredményeként 1988—90 között a Világbank 7 millió dollárral támogatja a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés infrastruktúrájának bővítését Nyitott ajtók Tavaly nyáron még csak tervezték, idén januárban már előzetesen írtunk róla, tegnap megnyílt a városi tanács ifjúsági és sportosztálya mellett működő szegedi ifjúsági iroda. Rendeltetése többirányú. Először a tanácsadásokról, amely a hét több napján délután 4 órától este 7 óráig nyitott ajtókkal vár minden érdeklődőt, illetve tanácsadásra szoruló fiatalt. Hétfőn munkajogi, kedden étkezési, sport-, egészségügyi és kozmetikai, szerdán lakásjogi kérdésekre adnak választ a szakemberek. Szerdán és csütörtökön pszichológiai, életvezetési beszélgetéseken lehet majd részt venni, pénteken családjogi tanácsadás. Most pedig a szolgáltatásokról, amelyeket az iroda biztosít, a Deák Ferenc utcában kialakított helyiségekben. A zenehallgatáson kívül könyv-, folyóirat- és újságolvasással tölthetik el óráikat a betérő fiatalok. Szerdánként tart „fogadóÓrát" az iroda lapjának, a Mértéknek a szerkesztősége. A városi ifjúsági és sportosztály által létrehívott közéleti, várospolitikai fórum Dózsa György u. 2. sz. alatti klubjában ma, kedden, már nem az első találkozót kínálja délután 4 órától este 10-ig, azok számára, akik el szeretnék mondani véleményüket kisebb-nagyobb közösségük, a város érdekében. Itt az iroda nem a döntőbíró szerepét vállalja, hanem azt a felelősségteljes kockázatot, hogy a közvélemény erejében bízva minden felhasználható javaslatot támogatva, továbbítják azt a városi tanács illetékeseinek. Az iroda három munkatársa és felkért szakemberek naprakész információkat tudnak adni többek között munkaalkalmakról, időszaki munkalehetőségekről, de oktatót, korrepetitort, gyermekfelügyeletet és albérleti lehetőséget is találhat az érdeklődő. Üjító kezdeményezés, hogy a városi tanács üléseinek írásos dokumentumai, határozatai is elolvashatók ugyanitt. Felvilágosítást kaphat bárki a Szegeden működő intézmények, hivatalok ügyfélfogadási rendjéről, ifjúsági kedvezményekről, utazási, szállás- és étkezési lehetőségekről, Szeged kultuIFJÚSÁGI IRODA «7#> SZEGED. DEÁK FU 26 -30 TEL 02/10-965 10-1M 10-771 rális programjairól, valamint városi, megyei, országos rendezvényekről. Végezetül idézzük az ifjúsági iroda szlogenjét: „Ifjúsági iroda = fórum és szolgálat. Bárki bejöhet. Mindenki feltehet bármilyen kérdést! Szolgáltatásaink díjtalanok! Személyes ügyekben titoktartás. A problémák megoldásában szakember segít! Ne feledd, számíthatsz ránk, mert van időnk rád!" Végül, korábbi reményünket megerősítve, melyet az iroda munkatársai is saeretnének, ez az iroda csak elnevezésében legyen az. Címük: 6720 Szeged, Deák Ferenc u. 28—30. Telefon: 62-10-955, 10-124, 10-771. * A városi tanács és az ÁISH támogatásával több mint 2 millió forintból kialakított iroda tegnap, hétfőtől a fiatalok rendelkezésére áll. -A hivatalos megnyitó délután 4 órakor volt, ahol az intézmény várospolitikai jelentőségét méltatva, avatóbeszédet Králikné Cser Erzsébet, az ÁISH elnökhelyettese mondott. Cz. J. // Nem adjuk fel... // Varga Csaba író, szociológus. Elemző írásainak műfaját nehéz lenne meghatározni. A szociográfiától a regényig terjed. A makói népfőiskolai előadások sorozatában a nyolcvanas évek végén végbemenő átfogó, gyökeres reform esélyeit taglalta. — Arra lennék kíváncsi, hogy a kétféle tevékenység: szociológusként és irodalmárként is részt venni a közéletben, milyen közös gondolatiságot takar? — Valójában én nem tartom magamat szociológusnak, mert nem végzek szociológiai kutatásokat. Ugyanazt csinálom kezdettől fogva, amit nevezhetünk irodalomnak, társadalomtudománynak, vagy közgondolkodásnak akár, nemzedékem szellemi indíttatásából eredően lázadok az alattvalóság ellen. Mi a 60-as, 70-es években „léptünk be" az irodalmi közéletbe, s azt tapasztaltuk, hogy az egves ember tehetetlen, kiszolgáltatott. Ma azt mondjuk rá egy régi-új szóval, hogy alattvaló. A jelenségek mögöttes tartalmának feltárásához nem a szakszerű kritikán át vezet az út, hanem a szabad ember státusának megszerzésén keresztül. Többek között erről is szól Kamarás Istvánnal készült közös könyvünk: A magyar utópia. — Mdst egy Eötvös Józsefről szóló könyvön dolgozik. A reformgondolkodó munkásságának a felmutatása — úgy gondolom — üzenet az értelmiségnek. — Az elmúlt években kiderült, hogy az értelmiséget nem a diploma és a /munkakör teszi azzá, ami, hanem egyénisége. Bármely állampolgár, aki önálló, szuverén, alkotó egyéniség, értelmiségi is egyben. Az üzenetem nekik szól, a bajban és szegénységben levők érdekébem. A másik fontos do. log: az identitás. Az értelmiségnek meg kell találni a kötődési pontjait, hogy tudatosan építhesse föl a maga szabálytalanul is szabályos világát. S végül a legfontosabb „üzenet": a közös nemzetben való gondolkodás. Ez már nem is állampolgárt, hanem közösségpolgárt feltételez. A múlt században létező kétféle nemzetmeghatározás: az államnemzet és kulturálisnyelvi nemzet hagyományainál sokkal többre kell vállalkoznunk az ezredvégen. A nemzet egy olvan világ megteremtése adott tálon, adott természeti, társadalmi közegben, mely lehetővé teszi. hogy minél több egyén, csoport, vagy közösség tudjon életben maradni. Ez azonban minőségi létet feltételez. A nemzet megtartó erő, és egyben kerete-tartalma egy átfogó, radikális reformnak, eötvösi értelemben. — Előadásában négy alapkondíciót említett, melyek kétségessé teszik a minőségi megmaradást. Falukisérletei a Balaton mentén a kondícióknak a „majdani" feljavítására születtek. Így van? — Az általam is támogatott falukísérletek a 70-es évek végén születtek. Az az idő nem a tíz évvel későbbi Magyarország. Akkor egyrészt csak azt szerettük volna igazolni, hogy el lehet kezdeni ilyen vállalkozást rossz körülmények között is, másrészt pedig azt, hogy ilyenfajta települési leépülés mellett is lesznek emberek, akik önként vállalkoznak saját kis világuk megváltoztatására. Mi ebből ma a tanulság? Főként az, hogy a kis társadalmak népe még mindig felsorakoztatható olyan ügyek mellé, melyeket magáénak érez. Harcol és kiharcol. Az önkormányzási képesség hiányáról tehát szó sincs. Persze ez nem tömegeket jelent, hiszen a közösségi öszszefogás eszméit és módszereit — mondhatnánk — újra kell honosítani. A helyi vezetőktől való félelem még mindig nagyobb úr, mint a vállalkozási kedv. Sok mindenről derült ki, hogy tartós gátja a reformtörekvéseknek. — Gondolom, a műveltségbeli hiányosságok is. melyet a népfőiskolákkal próbálnak ellensúlyozni. Milyen aktualitás hívta életre úra ezt a formát? — Kezdetben csak ott sikerült, ahol készség mutatkozott a változtatásra. Asotthalmon is próbálkoztunk, de teljes ellenállásba ütköztünk. Azokban a megyékben, ahol a kényszer mutat a reform irányába, nehezen képzelhető el, hogy a változások valódiak lesznek. A népfőiskolának óriási szerepe van abban, hogy a településért felelős vezetőket és cselekvő polgárokat neveljen. S ez elemi kötelesség, nem egy elvont humanizmus, vagy elvont identitás jegyében, hanem az úgynevezett „kistáji reform" érdekében, amely átfogó, nemzeti reform alapját képezheti. — A közigazgatásnak ebben milyen szerepet szánna? — Az államigazgatási funkció akkor valósulna meg a /maga tisztaságában, ha lenne helyi önkormányzat, illetőleg az önkormányzás akkor sikeres, ha szuverén az államvezetés. A tanácsok kezdjék átvenni és gyakorolni a testületi funkciókat; a tanácsok választott vezetői valóban képviseljék a lakossági érdeket, s ösztönözzék a helyi reformokat gazdasági, politikai, kulturális síkon egyaránt. — Előadásában a vészharang megkonditását, és egyidejűleg némi optimizmust véltem felfedezni... — Én sohasem beszélek úgy, hogy valaminek a végóráját jósolom. őrültség lenne tagadni, hogy Magyarország — főként a szellemiekben — összeomlott ország. Az állampolgárok, a közösségek passzívak, extroveltáltak, kizsákmányoltak, megfélemlítettek, gyávák, árulók.. . Ennek ellenére egy országra sohasem lehet kimondani, hogy föladta magát. Az elmúlt hónapok szellemi, társadalmi mozgásai is ezt bizonyítják. Persze nem lehet illúziónk: a múltat nem lehet egyetlen tollvonással eltörölni. De az, hogv lem adjuk fel, s realisták vagyunk, a kettő egyszerre lehet érvényes, igaz, emberi magatartás. Vágy Márta Egy elfelejtett szempont Tény, hogy egyre több história jellegű könyv és újság látott és lát napvilágot újabban a magyarok országában, sőt mintha már a rádió (és ugyanúgy a tévé is) fölzárkózni látszanék mindehhez — viszont ami e tényezőkön belül van, vagyis ami a történeti ismeretterjesztés kötelességszerűen fölmutatandó részletein túlmutat: alig veszi észre valaki. Az a nyolcrészes sorozat például, amely a Kossuth adón Fejezetek Erdély történetéből címmel indult, missziószerű szerepet betöltvén a rádiós ismeretterjesztésben, legutóbbi adásában, csütörtökön délután Vajdák, templomok, iskolák címmel Makkai László történésszel, a híres háromkötetes Erdély története egyik szerzőjével Benda Kálmán által készített beszélgetést sugározta. S ez a szűk félóra nemcsak azért volt roppant tanulságos, ami miatt minden hasonló témájú párbeszéd lehet — hanem, mert ha jelzésszerűen is, de fölhívta a figyelmet egy máig Rádióff figyelő elfeledett szempontra. Amelyről egyébként a Hitel ez évi 3. számában Köteles Pál is írt, Magyarság és kisebbségek címmel, készülő esszékötetének, a Magyar világnak egy részletét közreadva. Miről is van szó? Arról, hogy — Erdélyben éppúgy, mint a történelmi Magyarország más vidékein — a mindenkori magyar államvezetés minden kitartóan terjesztett híreszteléssel szemben nagyon is toleráns volt a nemzetiségekkel szemben. Köteles Pál írása éppúgy telve bizonyítékokkal, mint a rádió egyébként nem e célból közreadott, ám e szempontok is látványosan bizonyító sosgzatrészlete. Az erdélyi románság — Szekfű Gyula is ír erről — kenézei révén maga döntött a közösséget érintő minden kérdésben, az első román bibliafordítást 1581-ben a dévai magyar főkapitány adatja ki, 1564-ben Kolozsvárott magyar pénzen megjelenik az első román nyelvű református énekeskönyv, János Zsigmond uralkodása alatt pedig, 1567-ben elrendelik, hogy az ortodox egyházban a szláv helyett egyszer s mindenkorra a román legyen az istentisztelet nyelve. És a templomok és a vajdák és az iskolák. Meg az újságok, később a különböző gazdasági egyletek és biztosító társaságok, amelyek — legálisan! — a múlt század végére, e század elejére román kézre juttatják az erdélyi földterület igen jelentős hányadát. Erőszakos aszszimiláció, elnyomóan magyarosító politika közepette ilyen és ehhez hasonló liberális akciókra egyszerűen nem lett volna lehetőség. Íme, egy eddig elfeledett szempont egy réges-régi viszony mai értelmezéséhez és megértéséhez. Bárki kérdezhetné: egy ilyen fontos adalék ugyan miként merülhetett feledésbe. A válasz mint a pofon:„mert elfeledtették velünk. Mint annyi mást. Domonkos László U Honismereti Híradó legújabb száma Két évtizede jelenik meg — kisebb-nagyobb rendszerességgel — a Csongrád Megyei Honismereti Híradó. A mostani a tizenhatodik a sorban. A megyében folyó, egyre szélesedő honismereti tevékenység hü tükre ez a kötet is. Az Évfordulók bevezetője a kiadványnak. Rácz Sándor Maroslele, Molnár József Klárafalva ötszáz évéről emlékezik meg. Juhász Antal Tápé 850 éves történelét vázolja. Dudás Lajos a százéves csongrád—félegyházi vasút történetét kutatta. A Táj-, üzem-, nemzetiségtörténet címú rósz új színfoltja, hogy Csizmazia György a Fehér-tóról ír nem ikis szubjektivitással — Szeged egyik kincse élővilágáért aggódva. Komoly Pál Pitvaros község történetéhez szolgáltat adalékokat. Giday Kálmán a szegedi polgári társaságokat dolgozta fel írásában. Endrész Erzsébet a kiszombori helytörténeti szakkört és gyűjteményt mutatja be. Itt olvashatunk a Szegedi Vaség Fémöntöde történetét feldolgozó kiadványról is. A Népélet, népi kultúra címú fejezetben Asztalos P. Kálmán a csanádpalotai kertészeti építményeket és csőszkunyhókat írta le. Fejér Gábor az óföldeáki vályogvetés fortélyaival ismertet meg. Katona Sándor a makói tanyai olvasóköröknek a kultúra terjesztésében betöltött szerepéről ír visszaemlékezést. A Figyelő résszel zárul a kötet Ebben a fejezetiben olvashatunk Szabó Tibor és Zallár Andor tollából a szegedi védőnőképző intézet történetiéről. Bagi Adámné írása a Hazafias Népfront „Beszélni nehéz"+körvezetőinek 1988. évi, Szegeden megrendezett országos tapasztalatcsere-táboráról számol be. Marjanuez László az ópusztaszeri honismereti táborról, Radocsai Ferenc a XVI. országos honismereti akadémiáról ír. A továbbiaktban pályázati eredményekről óa új pályázati felhívásról olvashatunk. A kötet függelékeként — de kapcsolódva ahhoz — ösz Károly elkészítette a Csongrád Megyei Honismereti Híradó tizenhat számának bibliográfiáját. Az eddig megjelent cikkek, tanulmányok, dokumentum értékű adatok azt bizonyítják, hogy megyénkben több százra rúg azoknak a száma, akik szívügyüknek tekintik a honismereti mozgalmat, és szívesen bekapcsolódnak szűkebb hazánk. Csongrád megye múltjának feltárásába, megismertetésébe. Vecsernyés János