Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-31 / 76. szám
1989. március 31., péntek 5 Szakszervezeti tisztújítás, küldöttek választása A szakszervezeti kongreszszus előkészítéseként tegnap Szegeden, a Deák Ferenc Gimnáziumban választói értekezletet tartott a Pedagógusok Szakszervezete Szeged Városi és Körzeti Bizottsága. Papp Jánosné városi titkár beszámolt az elmúlt választás óta végzett munkáról, összegezve megállapította, hogy a tisztségviselők, élve jogosultságukkal, felelősen részt vettek az oktatási dolgozók helyi érdekvédelmében. Majd hozzászólások hangzottak el, ezt követően vitát tartottak a Pedagógusok Szakszervezetének alapszabály-tervezetéről. Végül szakszervezeti tisztségviselőket és küldötteket választottak. A Pedagógusok Szakszervezete Szeged Városi Bizottságának titkára újra Pap Jánosné lett, elnökké Lajkó Lajost választották. Festmények a Deák gimnáziumban A Deák Ferenc Gimnáziumban átadása óta rendszeresen rendeznek képzőművészeti kiállításokat, A legfrissebb tartatot teginap, csütörtökön a kora délutáni órákban nyitották meg. Ez alkalommal Cs. Pataj Mihály festőművész ajánlotta az érdeklődő fiatalok figyelmébe virágcsendéleteit és régészet ihlette alkotásait. A tárlatot három héten át tekinthetik meg az érdeklődök. Cikkünk visszhangja Műsorok, szolgáltatások, reklámok A Délmagyarország március 6-i számában jelent meg elemző anyagunk a szegedi televíziós kábelrendszer működtetésének ellentmondásairól, a kihasználatlan lehetőségekről. Anyagunkra reagálva, a vtv vezetője terjedelmes cikket juttatott el szerkesztőségünkbe. Ennek első részében a közelmúlt — szerinte — kiemelkedő városi televíziós riportjait sorolja — ezt, terjedelem hiányában, most nem közöljük —, majd igy folytatja írását. Való igiaz, a pénteki városi pártértekezletről, mely este 8 órakor ért véget, már csak hétfőn tudósítottunk — mea culpa . . Amióta a városi tv megkezdte heti adásait, a szolgáltatásokat bővítve, délelőttönként teletexet, munkanapokon képújságot is sugároz, melyből mindenki hasznos információkat kaphat, a napi hírektől kezdve a mozik, színházak műsoráig, piaoi árakig. Idén a szerdai adások is rendszeressé váltak. Mindez azt jelzi, hogy az intézmény törekvéseként egyre több szolgáltatás kerül a képernyőre. Persze, ez nem elég — így az újság, mert az első, kereskedelmi alapon dolgozó városi televízió lehetett volna a szegedi. De hát nem lettünk, mert rossz videófilmeket készítettünk. Hiszen — mint írja—a reklámkirakat előtt is átbicegett egy kopott ruhás vagabund, és a kamera nem kereste a megfelelő szöget... Erről csak annyit: nincsen olyan reklámozó, aki át ne nézné — fizetés előtt — « műalkotást képről képre, ós ki ne vágatná azt a jelenetet. amely neki nem tetszik. Mi sem készítettünk ilyet, viszont készítettünk 8-10 olyan alkotást, amelyet megrendelőink teljes megelégedéssel átvettek. A történet így hitelünk rontása. (Mármint a DMben megjelent anyag — a szerk) Aztán meg a bevételről: én óvnék mindenkit, hogy egy városi televízió kizárólag kereskedelmi ügyletekből éljen. Akkor ugyanis elveszíti tisztességét, az anyagi lekötelezeltségek következtében. Színvonalas lakossági műsorokat kell készítenie. De azért, persze, ne szégyelljen pénzt sem keresni, hogy ne csak a költségvetési támogatásból éljen. — Lehet-e egyáltalán a jelenlegi szellemi-tárgyi kapacitással többet termelni ? Az intézmény 1988-ban a tanácsitól 2 millió 55 ezer forint támogatást kapott. Azért, hogy a műsorait elkészíthesse, a folyamatos működéséhez további 2 millió 651 ezer forintot kellett előteremtenie, reklámból, videófilmekből. Ez az arány messze kedvezőbb, mint a városi bármely más költségvetési intézményének támogatási—bevételi aránya. Ugyanígy a környező városokénál A 9 főfoglalkozású munkatársat ennél többre rábírni nem lehet anélkül, hogy az intézményben a különmunkát megfizetni mód lenne. A debreceni városi tv-nél 22-en dolgoznak, és 5,5 milliós támogatáshoz mindössze 2,2 milliós árbevételt kell produkálniuk. Győrben 5,7 millió, Kecskeméten 5 millió a városi dotáció. Pb mindhárom említett helyen sokkal fejlettebb a technikai eszközpark, mint Szegeden. Végül a mozicsatornáról. Fölnézek a polcra, ahol a Mokép és az MTV filmajánlatai állnak, és szomorúan emelem le az árajánlatot; szocialista filmekért: 1,50 forint; a tőkés filmekért: 2 forint szerzői jogdíjat kell fizetni. Plusz áfa... Ez esetünkben 15-20 ezer forint kiadást jelent filmenként. De hol a fedezete ennek? ... Nem beszélve a tv—2 napi filmjeinek konkurenciájáról. Szomorúságom oka kettős ... Egyrészt a váro6i televízió ártatlan abban a meddő jogi-szervezési huzavonában, mely következtében a lakosság nem fizet a kábeltévés szolgáltatásokért. Pedig szíves-örömest rendeznénk filmvetítéseket esténként, ha lenne miből. A stúdió a bevételt örömest a nézők igényeinek kiszolgálására fordítaná. Másrészt elszomorít az a körültekintést nélkülöző vélemény, amely megalapozatlan vádakkal ülteti az intézményt a vádlottak padjára. Ezzel az a zavar, ameíy a kábelrendszer telepítése és üzemeltetése nyomán keletkezett az Pisaaki városrészi, vagy rókusi lakásokban, nem valószínű, hogy oszlásnak indul. Pavlovits Miklós Örülök annak, hogy a városi televízió első embere saját munkájával maximálisan elégedett, és a műsor „apró szeplőit" (háromnapos késés egy eseményről, betonmerev műsorszerkezet) könnyedén megbocsátja önmagának és stábjának. De félek, hogy becsapja saját magát A legrosszabb kalács is ízletesnek tűnhet, ha csak a mazsolákat csipegetjük ki belőle. Csak a témákról tesz említést, a gyenge forma, a rossz értelmű amatőr tálalás nem illene hozzászólása koncepciójába. Ha a stúdióvezető mostanában legalább egyszer a Lakóterület különböző fórumaiina ellátogatott volna, műsorai (nem) nézettségéről talán képet kapott volna. Bizony, igencsak toborozni kellene azokat, akik keresik, ismerik a helyi képújság, vagy a délelőtti teletex szolgáltatásait, „áldásait". A kereskedelmi céllal készített filmek esetében nem az egyszeri átvétel utáni véleményt tartom mérvadónak, hanem a készítők általi szakmai következetesség meglétét, vagy hiányát. Ha kapacitás hiányában kellene a városi televíziónak a kapujából elküldeni a tolongó megrendelőket, akkor igára lenne a stúdióvezetőnek. De még nem kényszerült soha aiTa ez az intézmény, hogy ilyen megkeresést elhárítson. A mozi csatornáról: ha a hirdetni szándékozó gazdálkodó egységek a potenciális nézők 50 százalékának érdeklődéséről megbizonyosodhatnának, akkor szó nélkül fizetnének egy reklámért 5 ezer forintot. Egy film sugárzási jogdíja így 4 reklám műsorba állításával előteremthető Ha akarják ... Ha nem, akkor dobálóznak a számokkal, az egyszerű osztás elvégzése nélkül. Pedig ilyen kevés hirdetést akár film közben is — eltűr és megfigyel a tnéző. Elszomorodom, mert a stúdióvezető ismét inkább a léggömbbelsejű tortát akarja újabb krémrétegekkel felöltöztetni, ahelyett, hogy — például egy kérdőíves lakótelepi közvélemény-kutatással — műsorai igazi megítélésével akarna szembenézni. Mert nézői visszajelzésnek nem nevezhető az, ha az álfórumon a vezérlőben gyártanak ál nézői kérdésedet, amikor nem szólal meg a telefon. Talán még most is a fogyasztó, a néző ítélete a legfontosabb. Vagy ezt az elvet — a városi televízió esetében — legyőzheti a nárcizmus? A tovaszálló lehetőség pedig az önelégültségre nincs tekintettel. Bőié István w Újra Budapesten az eltérített Malév-gép A Malév MAH 640-es számú járata viszontagságos kitérő után csütörtökön hajnalban, fél 1 után néhány perccel leereszkedett a Ferihegyi repülőtér betonjára. Az eltérített gép személyzete, Durucz Jenő repülőgép-parancsnok, Zámbó Mihály másodpilóta, Szabó Béla fedélzeti mérnök és Karádi György utaskísérő, valamint Taha Lajos, a prágai magyar konzul, aki Prágából túszként utazott a gépen, e késői-korai órán is készségesen válaszolt az újságírók kérdéseire. Elmondták: a két gépeltérítő egyike, Mauser karabéllyal a kezében hatolt be a pilótafülkébe, és követelte, hogy a gép induljon az Egyesült Államokba. Mint később kiderült, a gépeltérítők teljesen véletlenszerűen választották a Malév-gépet, ugyanis ez állt legközelebb a repülőtéri épülethez, és ajtajai is nyitva voltak. Mivel a géprablóknak nyelvi nehézségei voltak, az irányító torony közvetítésével sikerült Taba Lajost, a prágai magyar konzult a repülőtérre hívni, aki ezt követően egyezkedett a fegyveresekkel. Neki köszönhető, hogy a gépen maradt utasok nagyobbik részét a terroristák elengedték. A gép személyzete elmondta, hogy igyekeztek mindenben teljesíteni a követeléseket. Jellemző egyébként a gépeltérítők tapasztalatlanságára és naivitására, hogy volt egy olyan elképzelésük: repüljön a gép Spanyolország partjainál alacsonyan a tenger fölött, a lehető legkisebb sebességgel, s akkor ők majd kiugranak. Alig lehetett erről a tervükről őket lebeszélni. A Malév-gép végül is a frankfurti amerikai katonai bázison szállt le, ahol az eltérítők megadták magukat. Az ezt követő kihallgatáson derült ki, hogy a két terrorista 1972, illetve 1973ban született, 'besztercebányaiak, géplakatos-tanulók. Az eltérítés okairól mindössze annyit mondtak, hogy Amerikába szerettek volna eljutni, politikai indítóokot nem említettek, s nem is kértek politikai menedékjogot. A frankfurti hatóságok: több mint nyolc órán át hallgatták ki a gépeltérítés szenvedő alanyait, az utasokat és a személyzetet, ezután kerülhetett csak sor a visszatérésre. A Malév vezetői nevében Odor Tamás vezérigazgató-helyettes kijelentette, hogy a magyar légitársaságnak nincs kártérítési igénye a csehszlovák fellel szemben, az akció kapcsán felmerült költségeket a Malév vállalja. A gép személyzete a megrázó eset után a szokásosnál jóval hosszabb pihenőidőt kap. (MTI) Erdei Ferenc-terem a jogi karon Kulcsár Kálmán Tegnap, csütörtökön Szegedre érkezett Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter. A vendéget a József Attila Tudományegyetem állam- és jogtudományi karán Czucz Ottó dékán fogadta, majd Kulcsár Kálmán jelenlétében felavatták a jogi kar Erdei Ferencről elnevezett tantermét. A neves szociológusról, a hazai falukutatás egyik atyjáról Veres József tanszékvezető egyetemi tanár emlékezett meg beszédében, kiemelve, hogy a jogi kar egykori hallgatója máig érvényes tanulságokat, s nyomokat hagyott a hazai társadalomkutatás történetében. Ezután a kar oktatóival találkozott az igazságügyi miniszter, s beszélgetésük témája a jogászképzésben várható változások kérdéskomplexuma volt. Kulcsár Kálmánt később a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában Grasselly Gyula akadémikus fogadta, majd előadás és konzultáció következett a magyar politikai rendszer reformjának több időszerű kérdéséről. A miniszter tegnap este Csákány Bélának, a JATE rektorának vacsoráján vett részt Vastagh Pál, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága első titkára, Lehmann István megyei tanácselnök és Grasselly Gyula, a SZAB elnöke társaságában. A Minisztertanács tagjának programja ma reggel a megyei bíróság székházában folytatódik: Fedor Attila, a megyei bíróság elnöke fogadja, s Kulcsár Kálmán találkozik a megyei bíróság vezetőivel és a városi bíróságok elnökeivel. Ezt követően részt vesz az Erdei Ferenc Társaság Elnökségének a Hazafias Népfront megyei székházában megrendezendő ülésén, majd ebéd után utazik vissza a fővárosba. Elnézést - leltározunk? Bábszínház A császár új ruhája című bábdarab bemutatójára készül a Szegedi Bábszínház — immár tíz hónapja. A hosszas Előkészület magyarázata: a gyerekek kedvelt színházának 15 év óta ez a legnagyobb vállalkorasa. A császár új ruháját a '70-es években több százszor játszotta az Állami Bábszínház, Budapesten és külföldön egyaránt nagy sikerrel. Művészeti igazgatója, Koós István most átadta ennek az előadásnak a báb- és díszletterveit a szegedi színháznak, sőt, rendezői útmutatásokkal is segítette a nagyszabású előadás létrejöttét A szokásosnál hoszszabb játékidejű darabban 75 bábu jelenik meg majd a színen, és több mint 100 kelléket is kellett készíteni. A bemutató április 2-án lesz a Lenin körúti színházban; vasárnaponként — a hosszabb játékidő miatt — reggel 9, illetve délelőtt 11 órakor kezdődnék az előadások. A próbákat látták a szabadkai gyermekszínház vezetőd; már az előkészületek alapján meghívták a szegedi együttest — a Vajdaság magyarlakta helységeiben, valamint Rijekában is bemutatják az új produkciót A miniszterasszony elnézést kért valamennyi beteg és egészséges magyar állampolgártól az eddig okozott kényelmetlenségekért. Igaz ugyan, annak előtte nem kényeztettek el bennünket bocsánatkérésekkel, bárminemű galádságokat is követtek el ellenünkben, mégsem volt megható és kiengesztelődésre ösztönző a szociális és egészségügyi tárca vezetőjének elnézéskérése, az Országgyűlés legutóbbi ülésén. Nem tudtunk meghatódni mi megkövetettek, hiszen nem csupán annyi történt, hogy ráléptek a lábunkra. Nem gyorsan gyógyuló sebeket szenvedett el majd egy ország január kilencedike, az új gyógyszerrendelet bevezetése óta. Mert hiszen — vegyük sorra — csak kényelmetlenséget éreztek azok a gyógyszerre utalt kis öregek, akik az orvosrendelte tabletták felét — pénz hiányában — sírva és rettegve hagyták a patikákban? A kényelmetlenség helyzetmeghatározása illik-e a jobb esetben is negyvenötven perces gyógyszertári sorbanállásokra, s az ezeket közvetlenül megelőző több órás rendelői sorban ülésekre? Pillanatnyi bosszúságot okozott-e a könyörtelen merevség, rugalmatlanság, aminek köszönhetően a tomboló influenzajárvány sem szolgáltatott elég okot a gyógyszerrendelet bevezetésének elhalasztására? ... és mindössze kényelmetlenségként élték-e át gyógyszerészeink a minden előkészítés nélkül való, hirtelen rájuk zúdított többletmunkát, az új receptkészítéssel járó sok adminisztrációt, a sorbanállók szitkozódásait, az éles-pengés támadásokat, a magyarok rájuk zúduló dühét? A kényelmetlenség kategóriájába tartozik-e, hogy a segélyezésre jogosult tanácsok csak január legvégén Ismerhették meg a gyógyszerrendelésről és kiadásról szóló új miniszteri rendeletet, noha már január 9-én ostromolták óket a gyógyszertámogatásért? S csupán kényelmetlenséget jelent-e — az önmagában megalázó szegénység mellett — a környezettanulmánnyal, tartásra kötelezett hozzátartozók kutatásával tovább alázni a gyógyszertámogatásért folyamodókat? Persze soha senki sem fogja statisztikába foglalni, hányan álltak el a kérelemtől családjuk, gyermekeik zaklatásának réme miatt. Mint ahogy arról sem készülnek majd reprezentatív felmérések, hogy a régóta szedett gyógyszerek hirtelenváratlan elhagyása okán bekövetkező állapotromlás hány — főleg idős — ember halálát okozta. Azt mondják, a múltbeli hibákért nehéz megtalálni a felelősöket, mert a szálak összefonódtak, vagy inkább összegubancolódtak. Ez a gyógyszerrendelet azonban már nem tekinthető az átkos múlt örökének. Ez vadonatúj. Hibáiért felelni kéne, még ha kényelmetlen is. Ugyanis e kísérleti patkánynak vélt magyar nép még egy hasonló „kényelmetlenséget", nehezen tűr el az egészségügy irányítóitól, s kivált félelemmel kevert bizonytalansággal viseltetik irántuk most, amikor az egészségügy és szociálpolitika reformja is általuk készül. Kalocsai Katalin