Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-30 / 75. szám

^ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK: JJ mimmmm 79. évfolyam, 75. szám 1989. március 30., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Ülésezett az MSZMP Központi Bizottsága Grósz Károly főtitkár elnökletével szerdán reggel 9 órakor megkezdte tanácskozását az MSZMP Központi Bizottsága. A Jászai Mari téri székházban összehívott ülésen tanácskozási joggal részt vettek az állandó meghívottak, továbbá a központi sajtó vezetői, illetve a napirend előkészítésében részt vevők. A Politikai Bizottság ncvébeu Grósz Károly üdvözölte a Központi Bizottság tagjait, majd bejelentette: Kádár János, az MSZMP elnöke egészségi okból nem vesz részt a tanácskozáson. Ezután a KB döntött az ülés napirendjéről. 1. A politikai nyilvánosság fejlesztése és a tájékoztatási törvény alapelvei; állásfoglalás-tervezet a párt sajtópolitikájának elveiről és a pártsajtó fejlesztéséről. Előadó: Berecz János. 2. Jelentés a politikai rendszer reformja párton belüli vitájának tapasztalatairól. Előadó: Lukács János. 3. Tájékoztató a KISZ XII. kongresszusának előkészítéséről. Előadó: Lukács János. 4. Különfélék, személyi kérdések. Grósz Károly tájékoztatója Még napirend előtt Grósz Károly tájékoztatta a Közpunti Bizottságot két, közelmúltban folytatott megbeszéűéséröl. A fótitkár március 23-24én a Szovjetunióba látogatott, s a Mihail Gorbacsovval létrejött, nagyon szívélyes, őszinte, elvtársi találkozót hasznosnak, eredményesnek ítélte, amely tovább erősítette a két párt közötti bizalmat és megértést. A tárgyalásokon is kifejeződött: a Szovjetuniónak érdeke, hogy Magyarország a szocializmus lehetőségeinek jobb kihasználásával, a stabilitás megőrzésével, a reformok dinamikus folytatásával oldja meg gondjait, s a problémákra politikai eszközökkel keressen megoldást. A Szovjetunióban megértéssel fogadják belpolitikai elképzeléseinket, közöttük a többpártrendszer kialakítását is, azonban Mihail Gorbacsov úgy ítélte meg: nem lehet általános és végleges ítéletet mondani az egy- és a többpártrendszer vonatkozásában. Az a lényeg, hogy a demokratikus mechanizmusok működjenek, az emberek részt vegyenek a döntések előkészitésében, azok végrehajtásának ellenőrzésében, hogy a demokrácia hassa át minden politikai intézmény tevékenységét. A módszer minden nép, minden párt saját ügye. Az SZKP KB főtitkára egyetértett azzal, hogy ma a legfontosabb feladat az MSZMP megszilárdítása, egységének és cselekvőképességének megteremtése. Elmondotta: az SZKP célja az, hogy az átalakítás útját körültekintően, de határozottan folytassa, más alternatívát nem látnak. A találkozón kitűnt: a két párt egyetért a nemzetközi élet fő kérdéseinek megítélésében; a Varsói Szerződés rendszere korszerűsítésének, a belső demokratizmus erősítésének szükségességében. Azonosan ítélték meg azt is, hogy a mai viszonyok között nincs realitása a semlegességnek, de mindkét ország a katonai tömbök egyidejű felszámolására törekszik. Mihail Gorbacsov 1956 és 1968 történelmi tapasztalatait elemezve elmondta: ma maximálisan szavatolni kell, hogy a szocialista országok bélső ügyeinek megoldásánál ne kerüljön sor külső1 erő alkalmazására. Hangsúlyozta : a Szovjetunió szövetségese minden, a KGST reformjára irányuló magyar javaslatnak. Véleménye szerint ís e nemzeti gazdaságok reformján keresztül vezet az út a közösség korszerűsítéséhez, s a cél intenzív kapcsolódásunk az európai és a világgazdasági rendszerekhez. A főtitkárok úgy ítélték meg: a találkozó hozzájárult a két párt közötti kapcsolatok erősítéséhez, s ez új lehetőségeket nyit az együttműködés fejlesztéséhez más területeken is. Grósz Károly tájékoztatójában arról is szólt, hogy a Szovjetunióban ígéretet kapott arra: a magyar szakemberek kutatásaikhoz betekinthetnek az 1956-06 eseményekkel kapcsolatos, ott őrzött dokumentumokba. Grósz Károly a Jasszer Arafattal, a Palesztinai Felszabadítás! Szervezet Végrehajtó Bizottsága elnökével március 16—17-én folytatott megbeszéléséről adott tájékoztatójában rámutatott: a meghívással a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt demonstrálni kívántuk változatlan szolidaritásunkat a palesztin nép harcával. Jasszer Arafat nagyra értékélte a népe ügyével kapcsolatos következetes magyar álláspontot, a magyar nép szolidaritását. Grósz Károly hangsúlyozta: a megbeszélések tanúsága szerint is pozitív változás megy végbe a PFSZ álláspontjában. tevékenységét ma az enyhülés követelményei határozzák meg. A mozgalom vezetőjének meggyőződése, hogy a nemzetközi feszültségeket csak politikai eszközökkel lehet megoldani. Az MSZMP főtitkára kifejezésre juttatta, hogy hazánk a közel-keleti rendezést egyetemes érdeknek tekinti, s az MSZMP és a Magyar Népköztársaság ebben együtt kíván működni a világ haladó erőivel. A közel-keleti válság rendezésének megítélésében Magyarország és a PFSZ álláspont ja azonos. A főtitkár tájékoztatta a vendéget arról, hogy hazánk rövidesen tárgyalásokat kezd Izraellel a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról, hangsúlyozva, hogy a rendezés nem barátaink ellen irányul, hanem érdekükben történik. Válaszában a PFSZ elnöke kifejtette: az érvelést tudomásul vette, a kérdést belügynek tekinti. Hozzátette: e lépés egyes arab államok részéről ellenérzést válthat kii A két tájékoztatóhoz kapcsolódva Kállai Gyula felvetette. hogy a márc. 15-ei demostrációkon több szuvjetés kommunistaellenes, a szocialista rendszert alapvetően érintő megjegyzés is elhangzott. Javasolta: határolja el magát a testület e megnyilvánulásoktól, kifejezésre juttatva azt is, hogy alapvető viszonyunk a Szovjetunióhoz nem változott meg, továbbra is a magyar—szovjet barátság erősítésére törekszünk. Szűrös Mátyás sajnálattal állapította meg, hogy a magas szintű magyar—szovjet tárgyalásokon nem volt szó a magyar—román viszonyról, Románia magatartásáról. Véleménye szerint napjainkban szükséges, hogy e kérdésről szót váltsanak a vezetők. A PFSZ elnökével folytatott megbeszélések értékelésével kapcsolatban helyesebbnek ítélte azt a megfogalmazást. hogy nézeteink nagymértékben közeledtek a közel-keleti kérdés megítélésében. Kifejtette azt is — Kállai Gyula felvetésére reagálva —, hogy nem kellene összefüggésbe hozni a magyar—szovjet viszonyt március 15-ével. Grósz Károly az észrevételekre válaszolva leszögezte: állást keLl foglalni a március 15-ei demonstráción tapasztaltakban, azonban egy később megtárgyalandó . napirend kapcsán. Azt is elmondta, hogy a Mihail Gorbacsowal folytatott megbeszéléseken szóba került a romániai helyzet is, ám nem a hivatalos tárgyalások keretében. Végezetül újból megerősítette: a Jaszszer Arafattal lefolytatott eszmecserén nem tapasztalt véleménykülönbséget. Hozzátette: a gyakorlat majd megmutatja, hol van azonosság és különbség. A tájékoztatót a testület tudomásul vette; ezután megkezdődött az első napirend tárgyalása: Berecz János tartotta meg előadói beszédét. A Koreai Köztársaság külügyminiszterének tárgyalásai Berecz János beszéde — Nehéz ma eligazodni azoknak, akik megkísérlik figyelemmel követni a magyar politikai nyilvánosságban zajló folyamatokat. A tárgyilagos szemlélő egyidejűleg tapasztalhatja a demokratizálódás kétségbevonhatatlan előrehaladását, és odyan, olykor anarchikus jelenségeket is. amelyek már nem hasonlítanak ugyan a régi gondolatvezérléses állapotokra, de még távol vannak attól, amit a társadalom demokratikus rendjének lehet nevezni — mondotta bevezetőben a Központi Bizottság titkára. — A régi rendből az új felé tartó társadalomnak elkerülhetetlenül végig kell járnia azt az útszakaszt is, amelyben a korábbi szisztémák már, s a kialakítandók még nem működnek — folytatta előadói beszédét. —Az MSZMP-nek ma olyan.'helyzetben kell állást foglalnia a politikai nyilvánosság kérdésében. anr> s or változik a határ a türelem és a sodródás között, miközben máris vannak türelmüket vesztettek, akik az erő alkalmazásával akarják mindazt megoldani, amit csak értelemmel, következetesen higgadt elvi politikával lehet tartósan, nagyobb megrázkódtatások nélkül elrendezni. A politikai nyilvánosság gyors ütemű kibővülése a demokratikus politikai rendszer kiépülésének egyik fontos előfeltétele és következménye. A politikai rendszer átalakítására irányuló törekvéseink ezért természetesen kapcsolódnak össze a politikai nyilvánosság funkcióiról vallott felfogásunk megújulásával. — Az 1988. májusi pártértekezlet óta áttörés ment végbe a politikai nyilvánossáv fejlődése terén. Ma a politikai nyilvánosság szélesebb, fejlettebb, mint- az elmúlt három évtizedben bármikor. Ugyanakkor a nyilvánosság szerkezetét működését tékintve ma is átmeneti helyzetben vagyunk. Az átmenet lényege, hogy a nyilvánosság következetes kiépülése csak a politikai döntési rendszer mélyreható átalakulásával valósulhat meg. A politikai . döntési rendszer átalakítása azonban hosszabb folyamat, több évet fog át. Ma még az elért eredmények ellenére sincs áttörés a politikai döntési mechanizmusban, hiszen ez jelentős részben az alkotmány újraalkotását követő intézményi átrendeződéshez kapcsolódik. Nyilvánvaló, hogy pártunk — miközben e széles körű demokratizálódási törekvéseket egyértelműen támogatja — politikai részvételét, befolyását ebben az átmeneti periódusnak nem csökkenteni, hanem ellenkezőleg: erősíteni kívánja. Nem vagyunk szégyenlősek, s kereken megmondjuk: politikai harcot folytatunk annak érdekében, hogy a legfontosabb nemzeti orgánumok vezető posztjain pártunk tényleges politikai súlyának, valódi befolyásának, tömegtámogatásának megfelelő mértékben képviseltessen! Ez a következő éveknek talán a legtöbb konfliktussal megoldható, mégis kikerülhetetlen feladata. Az újságírók és az MSZMP közötti kapcsolat feszültségei ugyanis egyáltalán nem új keletűek, ezeket csupán láthatóbbá, kitapinthatóbbá tette a megváltozott helyzet. Az újságírókkal csak akkor tudjuk megnyugtatóan rendezni a viszonyunkat, ha hitelt érdemlően felülvizsgáljuk velük kapcsolatos régebbi magatartásunkat, és szakítunk a parancsosztogatással, azzal a szemlélettel. amely az újságírót csupán célfeladatok megbízható, gyors és pontos végrehajtójának tekinti. Nem igaz ugyanis, hogy mindaz, ami ma a magyar sajtóban történik, előzmény nélküli. Sokáig nem lehetünk adósak annak a megfogalmazásával, hogy volt Itt egy olyan kommunista újságírónemzedék, amely már több mint három évtizeddel ezelőtt is síkraszállt mindazért, ami ma a sajtóban történik, vagy aminek történnie kellene. Személyes sorsuk alakulása nagy szellemi vérveszteséggel járt pártunk (Folytatás a 2. oldalon.) Magyarországnak a Koreai Köztársasággal kialakított, gyorsan fejlődő kapcsolatai fcenki ellen nem irányulnak — hangoztatta Németh Miklós miniszterelnök, Cső Ho Dzsung-gal, a Koreai Köztársaság külügyminiszterével folytatott megbeszélésén. „Reméljük, ezt idővel mindenki fel fogja ismerni" — tette hozzá a magyar kormányfő. utalva arra, hogy volt, aki nem értette meg a Budapest és Szöul közötti kapcsolatfelvételt. A Koreai Köztársaság külügyeinek irányitója, aki kedd óta tartózkodik hivatalos látogatáson Magyarországon, szerda reggel először a Hősök terén megkoszorúz., ta a Magyar Hősök Emlékművét. Ezután a Külügyminisztériumban Várkonyi Péter magyar külügyminiszterrel együtt aláírta a kettős adóztatás eltörléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról, valamint a műszaki-tudományos együttműködésről szóló kormányközi egyezményt ás a két külügyminisztérium közötti együttműködási megállapodást. A két külügyminiszter kicserélte a kulturális, tudományos és oktatási egyezmény megerősítő okiratát. Németh Miklós miniszterelnök. délelőtt hivatalában fogadta a Koreai Köztársaság külügyminiszterét, és félórás eszmecserét folytatott vele. A találkozón részt vett Várkonyi Péter. Németh Miklós egyebek közt hangsúlyozta: szeretnénk, ha mások számára is példa értékű kapcsolatokat alakíthatnánk ki a Koreai Köztársasággal. Cső Ho Dzsung köszönetét fejezte ki a diplomáciai kapcsolatok felvételéért, ezt bátor magyar lépésnek nevezte. Történelmi, kulturális szempontból a koreaiak magukhoz nagyon közelállónak érzik Magyarországot — mondta a külügyminiszter, és megállapította: most még jobban meg lehet egymást ismerni. Cső Ho Dzsung méltatta az. aláirt egyezményeket, amelyek — mint hangoztatta — jelzik a kapcsolatok szorosságát. Németh Miklós egyetértett azzal, hogy az egyezmények kedvező kereteket \ nyújtanak, de ezeket most tartalommal kell megtölteni. A szöuli vendég bátorította a magyar gazdasági vezetés vállalkozókedvét, és elmondta: a Koreai Köztársaság 43—45 milliárd dollár adósságot gyűjtött össze, amikor elszánta magát arra, hogy japán és amerikai segítséggel korszerűsíti iparát. Az adósságokat azóta sikerült törleszteniük, .' s valószínűleg az idén kifizetik az. utolsó részleteket is. A találkozó után Cső Ho Dzsung és kísérete Kecskemétre utazott. Életszínvonal és statisztika A legfrissebb statisztikai felmérés szerint az életszínvonal tavaly és 1989 eddig eltelt hónapjaiban leginkább a középrétegeknél csökkent, A lakosságnak ebben a csoportjában növekedett azoknak u háztartásoknak a száma, amelyek a társadalmi minimunhoz egyre közelebb jutottak. Ez ellentétben áll a közvéleményben elter jedt hiedelemmel, miszerint a legrosszabb helyzetűek pozíciója romlott a leginkább. Az ő életszínvonalukat a különféle szociálpolitikai intézkedések tavaly is és az idén is oly mértékben védték, hogy helyzetük az átlagosnál kevésbé romlott. Jövedelmük ugyanis olyan alacsony, hogy a különféle juttatások — családi pótlék emelése, a nyugdíjasok közlekedési kedvezménye, az egyszeri segély karácsony előtt — aránya bevételeikhez képu6t jelentős. A felmérés tanúsága szerint a legjobb módú rétegek képesek ellensúlyozni a kedvezőtlen hatásokat; megtakarításaikat átcsoportosítják, vállalkozással, tökebefektetéssel, a külföldi utazások liberalizálásának kihasználásával, valamint más hasonló eszközökkel növelik jövedelmüket. így ók valószínűleg meg tudják őrizni életszínvonalukat. A Központi Statisztikai Hivatal a Gazdaságkutató Intézettel közösen készítette felmérését a lakosság életszínvonaláról. Ennek sorún a statisztikusok 13— 14 ezer háztartás adatait vizsgálták, azokét, amelyek a kétévenként készülő háztartás-statisztikai adatgyűjtés alanyai, tehát jövedelmi viszonyaik és életkörülményeik alakulását rendszeresen nyomon követik. Az ezekben a háztartásokban élők reprezentálják a magyar népesség összetételét: 10 százalékuknál az egy főre jutó nettó jövedelem nem haladja meg a 2500 forintot, 80 százalékuknál 2500 é' 12 000 forint között alakul, s ugyancsak 10 százalék azoknak a háztartásoknak az aránya, amelyekben egy före tizenkétezer forintot meghatározó összeg jut. A statisztikusok vizsgálták azt ls, mennyiben befolyásolja az egyes rétegek életszínvonalát a gyermekek száma, az, hogy dolgoznak-e, avagy nyugdijasok, illetve eltartottak, továbbá, hogy városban vagy falun laknak. Az életszínvonallal kapcsolatos felmérést a KSH rövidesen közzéteszi, amely a Statisztikai Kiadó Vállalat könyvesboltjában kapható majd „Az 1988— 1989. évi életszínvonalcsökkenés réteghutásai" címmel. (MTI)