Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-25 / 72. szám

298 2989. március 31., péntek DM1 mqggzin A. közigazgatási bíráskodás múltja és jövője hazánkban MICHAEL SANDLE: EMLÉKMŰ GUMIABRINCSOKKAL SIMÁI MIHÁLY hommage! (nagv habozások évadán) az áruló ragyog mintha lehetne még ragyognivaló e kiherélt minden módon megalázott világban az árulónak sir a félszeme nem értetek! dehogy! — de végre már valami plecsni kellene — mit — plecsni! százszor többet érdemel e tájolós gerinc e hosszú nyalka nyelv..! — szobrot az árulónak uraim! a hősök? csak egyetlenegyszer de Ö - örök! ' SZOBROT AZ ÁRULÓNAK uraim! — hét kerti törpét legalább! Ami ingyen van Leegyszerűsítve közigazgatási bí­ráskodás alatt azt értjük, amikor a közigazgatási hatóságok által hozott, az ügyfélre sérelmes egyedi határoza­tok bírói felülvizsgálatát kérheti a panaszos. Ebben az el járásban a bíró­ság pedig elbírálja, hogy az állam­igazgatási határozat megfelelt-e a jogszabályoknak vagy sem; tehát az ítélkezés során ellenőrzi az államigaz­gatási hatóságok eljárásának törvé­nyességét. Intézménytörténetileg és eszmetörténetileg a közigazgatási bí­ráskodás kialakulása és működése szorosan összefonódott a modern polgári állam létrejöttével és a jogál­lamiság eszméjével. Magyarországon 1896-1949 között működött köz­igazgatási bíróság, a legtöbb nyugat­európai országban pedig napjainkban is ismert módja a közigazgatási bírás­kodás a közigazgatás ellenőrzésének. Hazánkban a Közigazgatási Bíró­ságot az 1896: XXVI. tc. alapján szervezték meg. mint egyfokú felső­bíróságot. A Közigazgatási Bírósága Kúriával (a mai Legfelsőbb Bíróság­nak megfelelő bírói fórum) egyenlő rangú bíróság volt. Feladata a tör­vény által megállapított körben az egyedi aktusok felülvizsgálata volt. Az eléje utalt ügyekben végérvénye­sen döntött, határozatai ellen jogor­voslatnak nem volt helye. A bíróság az ország egész területére kiterjedő illetékességgel járt le. A bíróság ha­táskörét tételes felsorolással, taxáció­val állapította meg. ami azt jelen­tette, hogy csak a törvényben felso­rolt ügyekben lehetett a bírósághoz fordulni. Az így megállapított hatás­kört az évtizedek során számos tör­vénycikk módosította és bővítette, amelynek következtében — megha­tározott ügycsoportok kivételével — általánossá vált a bírói jogvédelem a sérelmezett közigazgatási határoza­tokkal szemben. A Közigazgatási Bíróság félévszá­zados működését mérlegre téve meg­állapítható — miként azt a kiváló jogtudós Martonyi János már érté­kelte —. hogy a Közigazgatási Bíró­ság elé vitt ügyek kétharmad részét rendszeresen az adó- és illetékügyek tették ki. A fennmaradó ügyek több­ségét pedig a köztisztviselők illet­mény- és nyugdíjvitái, valamint nyil­vános betegápoíási költségekkel és községi pótadókkal kapcsolatos jog­viták adták. Ami a közigazgatási bí­ráskodás hatékonyságát illeti, ál­landójelleggel és drasztikusan nőtt az ügyek száma, ezért a bíróság évtize­deken keresztül krónikusan nagy hát­ralékkal dolgozott. Ezért az eredeti­leg 25 fós bírói létszámot fokozatosan emelték, az itt dolgozó bírói kar lét­száma — a bíróság vezetóivel együtt - 1947-ben 52 föt tett ki. A nagy munkateher ellenére a Közigazgatási Bíróság alapvető hivatását betöl­tötte, mert ellenőrizte a közigazgatás működésének törvényességét. A felszabadulás utáni koalíciós időszak alatt a Közigazgatási Bíróság politikai súlya és tekintélye fokozato­san jelentós mértekben csökkent an­nak ellenére, hogy a bíróság utolsó elnöke, Csorba János az újjászerve­ződő demokratikus államrendben központi szerepet szánt a bíróságnak. Az államszervezet átalakítása során azonban a Közigazgatási Bíróságot az L949. évi II. törvény megszüntette, a bíróság hatáskörébe tartozó ügyek túlnyomó többségét különböző mi­nisztériumok hatáskörébe utalta visz­sza — ami azt jelentette, hogy az állampolgár és az illetékes államigaz­gatási szerv vitás ügyében a végsó döntést az ügyben érdekelt állam­igazgatási szerv felettes szervére bízta —, nagyon szúk körben pedig megen­gedte a bírói jogvédelmet azzal, hogy most már a rendes polgári peres bíró­ság előtt lehetett megtámadni a sérel­mezett államigazgatási határozatot. A hatályos jogi szabályozás — bar sok lényeges változtatással — az 1949-ben papírra fektetett szabályo­zási elveket tartotta fenn. Az állam­igazgatási hatóságok egyedi aktusai közül bírói jogvédelem ugyanis csak azokra az ügyekre terjed ki, amelye­ket jogszabály tételesen felsorol. Az ügyfél az államigazgatási határozat felülvizsgálatát akkor kérheti, ha jog­szabálysértés történt és a határozat az ügyfélnek az Alkotmányában biztosí­tott és más alapvető személyi, családi és vagyoni jogát megvonja vagy kor­látozza, illetőleg az ügyfélre ilyen kötelezettséget állapít meg. Bírósági Hatályos jogi szabályozásunk a legutóbbi időkig nem ismerte az alkotmányhíráskodás és a közigazgatási bíráskodás jogin­tézményét, holott mindkettő a jogállam fontos tartópillére. Néhány hónappal ezelőtt azon­ban törvényhozásunk a jogál­lam egyik elsőrendű követel­ményének tett eleget, amikor az 1989. évi I. törvénnyel elren­delte az Alkotmánybíróság fel­állítását. Ennek a törvényjavas­latnak az előterjesztésekor utalt az igazságügy-miniszter arra, hogy már folynak a köz­igazgatási bíráskodás megszer­vezésének előkészületei is. írá­sunkban egy rövid elvi és törté­neti áttekintés illán — a köz­igazgatási bíráskodás tervezett reformjáról számolunk he. felülvizsgálatnak csak akkor van he­lye. ha az államigazgatási eljárásban az ügyfél a fellebbezés jogát kimerí­tette vagy az kizárt. Ezeknek az álta­lános törvényi feltételeknek a meg­léte esetén nyílik meg a bírósági út a sérelmet szenvedett ügyfél számára azzal a jelentós korlátozással azon­ban. hogy egy minisztertanácsi hatá­rozat sorolja fel az bíróság elótt felül­vizsgálható államigazgatási határoza­tokat. Ebből a felsorolásból azonban — ellentétben az előbb ismertetett törvényi szintű szabályozással — elég sok olyan ügycsoport maradt ki, amely az állampolgár alapvető jogait érinti vagy érintheti. így pl. méltán tarthatna számot bírói jogvédelemre az az állampolgár, akinek az igazga­tásrendészeti szervek bevonják az út­levelét. mert a szabad helyváltozta­táshoz. az utazáshoz való jog alap­vető emberi jog. A jelenlegi, taxáción alapuló bírói felülvizsgálati rendszer nem tökéle­tes, mert a taxáció jellegénél fogva merev, nem tudja követni a gyorsan változó életviszonyokat, így számos ügy kívül reked a bírói jogvédelmen. Éppen ezért a közigazgatási bírásko­dás újbóli bevezetésével, a közigaz­gatási határozatoknak a bíróság elótt való megtámadhatóságának általá­nosságban való kimondásával indo­kolt ezt a szabályozást megváltoztatni és lehetővé tenni, hogy alapvető ál­lampolgári jogokat érintő ügyekben a végső döntést a bíróságok hozzák meg. A közigazgatási bíráskodás beve­zetéséről szóló, eddig elkészült mű­helytanulmányokban. valamint a kormányzat által elkészített ter­vezetekben egyelőre még nem foglal­tak el közös és egységes álláspontot abban a kérdésben, hogy önálló kü­lönbíróságokra bízzák-e a közigazga­tási bíráskodást vagy pedig a jelenlegi rendes bírósági rendszerbe építsék be úgy. hogy közigazgatási ügyekre sza­kosodott bírák ítélkezzenek az ilyen perekben. A tudományos élet képvi­selői az elsó megoldást tartják célsze­rűnek. míg a kormányzat — bizo­nyára a szűkös költségvetési források miatt is — az utóbbit. Mindkét meg­oldás indokoltsága mellett számos érv és ellenérv hozható fel. Ezeknek a részletes ismertetésére most nin­csen lehetőség, de azért idekívánko­zik két megjegyzés. A gyakorlati szempontokat elő­térbe helyezve kétségtelen, hogy az állampolgár számára nem az a legfon­tosabb kérdés, hogy ügyét különbíró­ság vagy rendes bíróság tárgyalja, hanem az. hogy panaszát gyorsan, kulturáltan és a hatályos jogi szabá­lyoknak megfelelően igazságosan bí­rálják el. Amennyiben azonban a rendes bíróságok látnák el a közigaz­gatás bírósági kontrollját, ez termé­szetesen további terheket ró majd az országban több helyen márjelenieg is kritikus helyzetben levő bíróságokra; ezért az igazságügyi kormányzatnak jelentós mértékben javítania kell majd a megfelelő színvonalú ítélkezés feltételeit. Ugyanakkor kétségtelen az is. hogy a miénknél fejlettebb jogi kultú­rával és szabályozási technikával ren­delkező államok túlnyomó többségé­ben — ide nem értve az angolszász rendszert, amelyben történeti okok miatt a rendes bíróságok látják el közigazgatás feletti ellenőrzést — önálló közigazgatási bíróságok ellen­őrzik az államigazgatás törvényessé­gét. Ezért hosszú távon — bárhogyan is alakuljon a közigazgatási bírásko­dás most napirendre tűzött megszer­vezése — mindenképpen ki kell tarta­nunk az önálló közigazgatási bírósá­gok megszervezésének szükséges­sége mellett. A tudományos nézetek szerint ugyanis csak akkor beszélhe­tünk klasszikus értelemben vett köz­igazgatási bíráskodásról, hogyha ezt a funkciót a rendes bíróságoktól elkü­lönült. önálló hatáskörrel és szerve­zettel rendelkező különbíróság látja el. A közigazgatási bíráskodás intéz­ményének ú jbóli általánossá tételével és a közigazgatás működésének tör­vényessége leletti bírói ellenőrzés mind szélesebbkörűvé tételével talán ezáltal is közelebb jutunk a régi latin mondás tartalmának megvalósításá­hoz: Justitia est regnorum fundamen­tum. Az igazság az államok alapja. LICHTENSTEIN JÓZSEF Ha nem állnak ott a polcok tele könyvvel, azt hihettem volna, hogy eltévesztem. A régi osztálytársat, könyvtáros ismerőst jöttem meglá­togatni a szekszárdi megyei könyv­tárban. és mit látok? Egy igen-igen idős bácsika üldögél az egyik kisasz­talnál. a szeme könnyes, előtte uzsonna, mellette két könyvtáros angyalka hallgatja az áradó panaszt, majd jön a harmadik valami irattal, meg másolattal, és azt mondja, hogy hagyja csak bácsi, nem kell fizetni érte... Mi ez? Az állami szociálpoli­tikát kiadták gebinbe a könyvtáro­soknak? Kedves ismerősöm felvilá­gosít. hogy erről szó nincs. A könyv­tárak legfőbb feladata még mindig a kölcsönzés, az olvasószolgálat, az irodalomkutatás, meg a többi efféle szolgálat, a fizetést ezért kapják. — de ha egy 91 éves paksi bácsikát ideirányítanak az állomásról, hogy itt készíttethet fénymásolatot a bíró­sági ügyéhez, s közben elmeséli, hogy a felesége meghalt, és ki akar­ják lakoltatni, akkor a könyvtáro­soknak át kell lényegülniük kedves nővérré, és jogi tanácsadóvá és pszi­chológussá és szociális gondozóvá stb. És nehogy azt higgyem, hogy ez egyedi eset! A látogatók egy része számára a könyvtár már régóta lelki klinika és tanácsadóközpont. Egy néni és egy bácsi például mindig együtt, a hét közepén jöttek elmesélni, mi újság Kanadában élö fiúkkal. Amikor a bácsi meghalt, a néni a kórházból először ide tért be a bánatával. Egy hölgy azért jött. hogy szakor­vost ajánljanak neki. Egy másik a fia továbbtanulásához kert tanácsot. A pedagógus itt mondja el. hogy jö­vőre nem vállal több idegenvezetést az adó miatt. A technikus itt szidja az igazgatóját, a diák a tanárát, és az idős tanár az ifjúságot. Időnként — mondja ismerősöm — az olvasóte­rem átalakul fórummá, ott lehet hangosan és nyíltan beszélni. Egykor az olvasókörök egy-egy könyvgyűjtemény körül kristályo­sodtak ki, s így lettek a személyes kapcsolatteremtés színterei, a nyil­vánosság eszközei, a demokratikus gondolatcsere fórumai. Meglehet, az új magyar nyilvánosság kialakítá­sában újra nagyobb szerepet fog játszani a könyvek otthona. Az írás­ban és a fejekben rejló gondolatok szabad találkozásának forrása és er­jesztóje lesz a könyvtár. Manapság joggal támogatandó tevékenység ez. A jó szó és a gondolat nem kerül pénzbe. S ha már a könyvekre egyre keve­sebb jut. legalább a humanizmus és a demokratikus nyilvánosság lehe­tősége legyen örök és díjtalan könyvtári szolgáltatás. NÓGRÁDI GÁBOR (Zamfiri naplójából): Reggel még igazán nem hittem volna, hogy banánfa alatt talál az est... De hát vannak véletlenek, van statisztikai valószínűség, s raj­tuk kívül még sok minden, amire az ember nem is gondol. A ba­nánfa egyébként N. költónó laká­sában foglal helyet, óriási, húsos leveleiben forr és buzog a klorofill, szinte szuszog a nagy növény, ter­meli az oxigént. — Nem árt neki a huzat? — kérdeztem N-t. A banánfa alatt ültünk, N. olyan volt, mint egy indiai, én meg mint egy másik — szubtropikus volt a kép. — Amarról szellőztetek — mondta N. a szomszéd szoba felé intve. — Szeret engem a banánfa, most is jön két sarjhajtás a tövénél. Két picike, szopós banán. Ha majd elválasztom óket. neked adom az egyiket. Fél év múlva nagyobb lesz már. mint az anyja. — Akkor én meg adok neked egy iszkusz végű növényt. — Hibiszkusz? — Az, az! Kárminpiros, tölcsé­res virágja lesz, ha szeretni fogod. Dr. Turcsányi Gábor már megírta, a növények megérzik azérzéseket, jobban fejlődnek, ha szeretik óket — mondtam, nagyokat lélegezve a szoba párás légteréből. Jó volt tudni, hogy a belélegzett oxigén­atomok közt bizonyára akad né­hány, melyet a banánfa lélegzett ki az imént. Egy pillanatra megérin­tett valami ökumenikus összhang és harmónia, s arra gondöltam, Teilhard de Chardinnek aligha­A banánfa árnyékában nem mégis igaza volt — bár híres könyvének IÚt az Ómega felé) csak az 574. oldaláig jutottam. boldogság elméleti tengelyei" c. fe­jezetig... A banánfás szoba mind­azonáltal egyre inkább tetszett, s úgy véltem, nem más, mint tár­gy iasulása N. művésznő melegszí­vúségének és természetességének. Újra fölfedeztem, milyen érzés, amikor tényleg szeretik az embert, nemcsak rájátszanak. Ég és föld a különbség — gondoltam, sekkor, mint a kettétépett kéziratlap sza­kadása, halk papírzaj hangzott föl pár másodpercre: egy összesod­ródott, halvány, új banánlevél moccanó nyílása. — Fog ez teremni is? — kérdez­tem N.-t. — Aki adta, ötkilónyi termest garantált, de szerintem hamarább lesz ezen majom, mint banán... — Akkor ez majomkenyérfa. Vigyázz vele. mert ha a majomke­nyérfák túlzottan elszaporod­nak... — ... gyökérzetükkel marokra fogják és szétrobbantják az egész bolygót — folytatta az idézetet N. Fantasztikus, mondtam magamban, fantasztikus, mégis létezik ilyen összhang... (Épp ideje, hogy kide­rült, mert a télen — kivéve egyes, véletlenszerű eseteket, melyeket so­sem én kezdeményeztem — kis híján leszoktam már az összhangról...) Ültünk hát közösen Iközös iilés volt...) a banánfa árnyékában, rézmetszetek s ezer könyv közt. Rájöttem: egy szobabelsó éppúgy lehet ..katarzishordozó", mint egy könyv, zene, vagy valamely film­művészeti remek. Az emberiség alapvetően két táborra oszlik: az egyik tábor megveszi a Művészott­honok című könyvet — amit aztán áhítattal lapozgat —, a másik tá­bor nem veszi meg, mert maga is művész, ennélfogva művészott­honban él. E két tábor s világ közt éppoly irdatlan mélység tátong, mint 1903-ban. mikor Thomas Mann megírta önmaga polgár- és művészlétének konfliktusait, lásd: Tonio Kröger. N. költónó például halálra kacagná magát, ha meg­látná a Művészotthonok fedőlap­ját, mely puha fészket ábrázol, benne „művésztojásokkar — ugyanakkor lakásában, amely pa­nel, és megosztott, és változó, hogy hányan laknak benne, egy­szóval lakásában az ember kicsit mégis úgy érzi magát, mint egy jó film után: mcgtisztultan. — Akkor hát... lemegyünk a Soleil-be? — kérdezte N. (közben beesteledett, sót már éjfélre járt), annak a banánfának az árnyéká­ban, melyről a nap elején el se hittem volna: él, létezik, van ár­nyéka, s alatta ér az est... — Mehetünk — mondtam. — Kikérünk egy üveg valamit, halk zene szól majd, félhomály lesz és rejtett fények, s mi reggelig beszél­getünk. DÉVAI CSABA

Next

/
Oldalképek
Tartalom