Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-21 / 68. szám

1Í)N9. március 22., szerda 3 Húsvét előtt... ... akad munka bőven a Munkás Kisáru termelő Afész dorozsmai vágóhidján. Sózzák, füstölik a kedvelt húsvéti eledelt, a sonkát Az elkövetkező napokban minden bizonnyal sorban állunk majd a szövetkezetben készített ínyencfalatokért Hogy miért éppen a sonka lett a húsvét szimbóluma? Nos, nyilván abból a meggondolásból, hogy a karácsony előtti disznótor aprólékait a sonka kivételével régen már felélte a család a tavaszi ünnepig. így azután március végén, április elején kénytelenek voltak elővenni a sonkát a kolbászt, a szalonnát Bizonyára az idén is jut bőven a locsolkodókfiak a finom falaikból. Nagy László Delvételel Á gazdátlan ház A lakók csupán — csupán? — azt kérték, legyen saját házfelügyelőjük. Az IKV válasza félreérthetetlen: a házfelügyelő csatolt házként látja el a fenti épületben a teendőit Munkájával kapcsolatban probléma nem adódott. Tehát mondhatnak a lakók akármit, és természetesen kérhetnek is, az IKV tartja magát. Az Űrhajós 3.-ban pedig nem akármilyen kifogások hangzottak el. Az szinte természetes, hogy piszkos, szemetes a lépcsőház — ami nem a mostani házfelügyelön mjúlik — de ezenkívül iszonyatos bűz árad mindenfelől. Nem működik a szellőző, vagy nefn működhet? A jelenlegi házfelügyelő azzal védekezik, ha bekapcsolná a masinát, megfagynának a tizediken. Akkor inkább maradjon a búz? Kinek bűz, kinek ózon. Az elszaporodó patkányok biztosan örülnek az ilyesminek. És természetesen a csótányok is! És, hogy az alsóbb szinteken nem lehet megmaradni a szeméttároló iszonyatos szagától? Hát istenem! No, és persze szellőztetni sem igen ajánlatos, mert a kukákból árad a bűz. Az erkélyeken nem ajánlatos szellőzködni, mert könnyen eltalálhatja az embert az ablakon kidobott csont, vöröshagyma. Némelyek még íróasztalt is repítenek a flaszterre. Az már csak apró nüansz, hogy a lépcsőházban végzik a dolgukat egyesek ... Mi lehet még ebben a házban, tettem fel magamnak a kérdést a lakógyűlésen. Szolgáltak még meglepetéssel. Egynémely lakó megfenyegeti a másikat, ilyesA poén az. hogy laknak benne. Mert ugye, élni nem, de lakni muszáj. A tízemeletes szürke szörnyeteg az Űrhajós utcában csúfoskodik. Mint kiderüH, senki nem jószántából költözött ide, és az is kétségtelen, sokan menekülnének erről a hclyróL Az a huszonegy ember biztosan, aki aláírta az IKV-nak küldött levelet. mivel: fog még maga a másik lábára is sántítani. A kamaszok ordenáré módon helyreigazítják a nyugdíjas asszonyt, a ház iránt érdeklődő házfelügyelő-jelölteket pedig azzal riogatják, hogy ez egy átkozott hely, itt elviselhetetlen emberek laknak. Megoldást jelentene egy új házfelügyelő? Egy olyan megbízott, aki csupán ennek az épületnek viselné a gondját? Talán. Az biztos, hogy a lakók közvetlenül fordulhatnának bajaikkal hozzá. Bejelenthetné a hibákat, kihívhatná a szerelöket, megjavíttathatná a liftet. Egyszóval, gazdája lenne — lehetne — a háznak. Az IKV-s illetékes azzal hárította el a kérést, hogy nem lehet csak úgy leakasztani egy házfelügyelöt. Ki a fene vállalja el ezt a munkát manapság? A lakók hiába emlegették, hogy a házban is volna több jelentkező a házmesterségre, az illetékes mintha nem is hallotta volna. Aztán valaki felvetette, alkalmazzanak fiatalokat, akik lakásért biztosan vállalnák a házfelügyelőséget. Az ötlet maradt. No, és persze, ki ne hagyjam, hogy órákig ment a személyeskedés. Merre terjed a cigarettafüst, ki kinek az orra alá bagózik, miért kell lábujjhegyen járni a lakásban, miért kell az egyéves kisgyereknek idejekorán Seduxent adni, miben hibás a mostani házmester, és mennyire elviselhetetlen X. lakó ...? Kétórás hallgatás után rossz szájízzel fordultam ki az alagsori bunkerból. Semmi nem oldódott meg, még csak ígérni sem ígért senki semmit. Szaporodnak a patkányok, a csótányok, erősödik a bűz, acsarognak egymásra a lakók, és természetesen szépen kúsznak felfelé a lakbérek. Annyi szabadságunk marad, hogy levessük magunkat valamelyik emeletről? Kié is ez a háa? Senkié! Ez a szürke szörnyeteg miért vicsorog? Talán, mert buta ötlet szülte, mert lakni, élni képtelenség benne. De hát, nincs hová menekülnünk! A sérelmek egyébként kivétel nélkül mind jogosak. Szóba jöhet egyáltalán még valamilyen orvoslás? Tüneti kezelés biztosan. Meg kellene próbálni! B. E. Bűzlik a hagyma Jött a hír, hogy vagonszámra hordják a halomra rohadt hagymát a csanádalberti homokbányába, és az ambrózfalvi Kárász-kastély vályoggödrébe. Aki egyesével találkozott eddig romló hagyma szagával, el tudja képzelni ugyanazt halmozva. Az a hagyma, amelyik jellegzetesen magyar ízt tud adni pörköltnek, paprikásnak, és olyan ízt, zamatot, aromát a halászlének, hogy idegen nemzetek nyalják meg utána a szájuk szélét, ha kifordul magából, hát határra szóló büdösséget ereszt. A GT jól működik A pitvarosi központú téesz hagymájáról van szó, oda igyekezvén, beugrottunk Makóra, a Kossuth Termelőszövetkezet irodájába. Legnagyobb meglepetésünkre azt mondja az elnök, Seres Gyula, a legkisebb panaszra se lehet okuk. A legnagyobb hagymatermesztök gazdasági társulást szerveztek, amelynek tagja a megyei Zöldért és a külföldre szállító Hungarofruct is, és minden megtermett hagyma értékesítése megoldódott. Elsősorban külföldre szállítják a Lenin, a Kossuth, a Rákóczi és a pitvarosi szövetkezet termését, nyersen vagy szárítva, és ennek a hónapnak a végéig minden vállalt kötelezettségüknek eleget tesznek. A tavalyi összes termés harmincötezer tonna volt, ezt mind eladni nem kis dolog. Rákérdeztem, talán a háztájiban termett került mostoha helyzetbe? Szó sincs róla, volt a felelet, aki a tagok közül is a gazdasági társulás útján akarta eladni, mindét átvették. Régóta arra törekszenek, segíteni tudják a tagokat. Alapelvük, hogy a tőlük átvett áru összes haszna is hozzájuk jusson vissza. Anélkül, hogy Pitvarosra rosszat akarna mondani, megemlítette azért, hogy évek óta „beállt" a gazdaságokban a vetésterület. Mindenki tudja, mennyit tud zökkenők nélkül megtermelni, kézzel és géppel betakarítani, földolgozni és elraktározni. Igaz, két éven át — 1986-ban és 87-ben — kiemelkedően jó piaca lett a dughagymáról termelt kitűnő növénynek, ennélfogva esztelenül növekedett a termőterület. Netán innen fújhat a szél Pitvaroson is? És ez a szél fújja azt a rémisztő büdösséget? A birka megeszi A háztájiban is hagymát termelő egyik ambrózfalvi gazda mondja, csúnyán ráfizettek az ősszel. Magról vetették, így egy esztendő munkáját megtakaríthatták ugyan, de a nyakukon maradt. Egyébként is kisebb értékű az ilyen, úgy mondják, Lengyel diákok rendezvén ysoroza ta Április 17—21. között lesz zett Az előkészületi mega Szegeden tanuló lengyel beszélést szerdán délután 5 diákok kulturális rendez- órakor tartják a Bartók Bévenysorozata, amit a Haza- la Művelődési Központ íias Népfront kezdeménye- Klubtermében. Kitüntetések, elismerések A hagyományoknak megfelelően, a márciusi ünnepek alkalmából kitüntetésben és elismerésben részesültek azok a fiatalok, akik kiemelkedő közösségi és politikai munkát végeztek az elmúlt időszakban, az ifjúsági szövetségben. A középiskolások rétegfórumán Kiváló Ifjúsági Vezető 'kitüntetést kapott Szemők Árpád, Tóth Katalin, Arpádfalvi Edina. Aranykoszorús KISZ-jel vényt N ásztor József. Jóna Ildikó, Tombácz Katalin, Hegyes Tibor és Szegedi Károly. A Szeged városi KISZesek küldöttgyűlésén adták át Habináné Tuza Klárának munkája elismeréseként a KISZ Érdemérmet Kiváló ifjúsági vezető lett Kókai Zoltán, aranykoszorús KISZ-jeJvény elismerésben részesült Juhászáé OHlik Erika és Pataki Zsuzsa. Tegnap, hétfőn" a Vörös Csillag moziban délután 1 órakor a Vasvári Pál Közgazdasági Szakközépiskola KISZ-szervezete több éves kimagasló mozgalmi munkáért a vörös vándorzászlót vehette át Szegeden az egyetlen KISZ-szervezet amely az idén megkapta ezt a magas kitüntetést Ugyanezen az ünnepségen adták át Katona Krisztinának az a/anykoszorús KISZ-jelvény elismerést. Ezenkívül több fiatal és közösség kapta meg a KISZ KB egyéni és szervezeti dicsérő oklevelet kisebb a szárazanyag-tartalma. Hamarabb is romlik, ráadásul a különböző hagymabetegségek is könnyebben beleesnek, még a termőföldön. ö száz vagonra — ezer tonnára — becsüli a pocsékba ment termést. Hatalmas munka van minden kiló mögött, ezt is sajnálja, akinek nem sikerült, de fájlalja azt a megkülönböztetést is, ami járulékos velejáróként csatlakozott a dologhoz. A vezetők is hagymát termeltek a háztájiban, sőt szereztek is még szabadon maradó háztáji területeket, és azt is bevetették, de csodák csodája, az övék mind gazdára talált. Állítólag egyikük-másikuk szóvá is tette ezt, de fircangos feleletet kapott; legyen esze mindenkinek az értékesítésre is, ne csak a termelésre. Akár mondták, akár nem, szóról szóra igaz. Annyit emlegettük a piaci körülmények hiányát, legalább most, amikor már kezd kialakulni, vegyük tudomásul, hogy magától ez se megy. Legföljebb ott szóródik tüskére a gondolat, hogy a vezetőknek mégiscsak az egész tagságról kellene gondoskodniuk. Többek között éppen ezért lettek vezetők. Egyetlen állat hajlandó megenni a fölösleges hagymát, a birka. A kopáncsi juhászat meg is vett egy nagy rakományt, de csak harminc fillért adott kilójáért. Annyi esze azonban a legkergébb birkának is van, hogy a rohadtat nem eszi meg. Bűzlő hagymával a világból is ki lehetne kergetni. Marad tehát utolsó megoldásnak a homokbánya és a vályoggödör. Fuccsba ment szerződés Tudhatná már minden hagymatermelő, ha jó a termés, jogászt is kéne termelnie hozzá. A téesz központjában Tuska György elnökhelyettes és Mágori József főmezőgazdász önti ki sóhajokkal megrakott panaszát. Az előbb hallott száz vagont megtoldják még harminccal: körülbelül százharminc vagon megy ki a gödrökbe, de olyan állapotban, hogy már folyik a leve útközben. — Mert magról nevelték? — Nem. Egyetlen gramm magot el nem vetettünk úgy, hogy szerződés ne lett volna mögötte. A termelőszövetkezetek kereskedelmi központja küldte ki embereit tavaly februárban szerződési ajánlattal. Megkötöttük az alkut, és csak áprilisban vetettünk. Betakarítás előtt meghívtuk az összes érdekeltet, nézze meg, milyen jó a termés, de a téeszker embere nem jött el. Akkor kezdtük sejteni, bajok lesznek. Közölte is később a kereskedelmi cég, nincsen piaca. Ha nagyon akarjuk, hajlandók megfizetni a tizenkét százalékos meghiúsulási kötbért. Mi az a tizenkét százalék? A mezei leltár elkészítésének a költségeit se fedezné. Pörre mentünk, eddig két tárgyalás volt, de még három-négy várható. — Mi volt a szerződésben? — Minden benne volt, ami fontos. Az, hogy magról nevelt, fajtájára nézve Makói bronz, és gépi originál minőségben szállítjuk. — Ez mit jelent? — Azt, hogy géppel rendre szedjük, onnan rakjuk a járművekre. A hagyma mellett lehet benne némi gaz is, rög is. Nekünk nincsen munkaerőnk a válogatásra, ezért ragaszkodtunk ehhez a megoldáshoz. Gondot látszólag ez nem is okozott, a cégnek van rá embere is, berendezése is. Széttártuk a kezünket, amikor jött az értesítés: nincsen piac. Mi nem arra szerződtünk, hogy a piacot is mi keressük meg. — Mit követelnek önök? — A leszerződött mennyiség teljes árát. — És mit vállalnának ők? — Egyelőre azt mondták, a nettó értéket kifizetnék. A bíróság dolga, és a pörlekedő feleké, mi lesz ebből. Sajnálnivaló, hogy ide jutott a dolog, mert hatása föltehetően évekig érződik majd. Egyszer mindenkit be lehet csapni, de nagy bolond, aki másodszor is hagyja. Nem mehetünk el azonban szó nélkül amellett, hogy a vezetők a magukét el tudták adni. Nem lepte meg óket a kérdés, többször hallották már, igen erős szemrehányásként is. Magyarázatot is adnak rá azonnal: — Ami történt, nem suba alatt történt, összesen negyvenketten — tehát nem csupán a vezetők! — külön értékesítési szerződést kötöttünk az áfész-szel. Nem kihúzásképpen, nem is azért, mintha nem bíztunk volna a másik szerződés hitelében, csak azért tettük, hogy ne egy helyre menjen mind. Előnytelen volt eleve ez a szerződésünk, mert november 30-a volt a szállítási határidő, de kikötötték, búvó csíra nem lehet benne. November első napjaiban kezdték a szállítást, addig a renden várt a hagyma. Persze, hogy elkezdett fejlődni benne a csira. Azt ígérték, hajlandók így is átvenni a felét, ha a másik felétől viszszalépünk. Ebbe nem mentünk bele, ennélfogva összesen harmadát vitték el, a többi a nyakunkon maradt. Végeredményben tehát ez a harminc százalék tűnik most előnyösnek a többiek előtt. — Ha ennyire megszorult a gazdaság, meg se próbálta maga értékesíteni? — ötvenvalohány cégnek küldtünk ajánlott levélben eladási ajánlatot. Zömük nem is válaszolt, aki viszont felelt rá, azt mondta, köszöni szépen, nem tud mit kezdeni vele. Nem tehetünk mást, hordjuk a rohadt hagymát, és futunk a pénzünk után. Ítéletet mondani nem a mi posztunk, de föltárni az irtózatosan nagy gondot — herdálásnak mondhatjuk legjobban! — kötelességünk. Mert irtózatosan bűzlik ez a hagyma. Horváth Dezső A műszaki értelmiség bérfejlesztéséről A Tudományos .Szakszervezetek Koordinációs testülete megvizsgálta a Minisztertanácsnak a pályakezdő értelmiség induló alapbérének növelését, valamint a műszaki értelmiség anyagierkölcsi megbecsülését, ösztönzésének fokozását célzó, 3397/1987. számú határozatának végrehajtását a képviselt népgazdasági területeken (úgymint ipari, mezőgazdasági és akadémiai kutatóintézetek, egyetemek és főiskolák). Megállapították', hogy a MT—SZOT irányelvekben megfogalmazott 40 százalékos bérfejlesztés első lépése alapvetően helyesen, mindazonáltal a különböző ágazatokban különböző módon és mértékben történt meg 1988 őszén. Ezért követelik, hogy a három évre tervezett bérfejlesztés mértéke, különös tekintettel a tervezettet meghaladó inflációra, 1989-ben egységesen legalább 20 százalék legyen,