Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-20 / 67. szám

1989. március 20., hétfő 5 Irodalmi kávéház Vasárnapi újság, hétfőn Alighanem az igazság szive dobogását hallhatjuk, ha megkockáztatjuk a kijelentést: a Vasárnapi újság a Magyar Rádió leginkább vérpezsdítő műsora. A Győri Béla által felelősen szerkesztett esemény olykor úgy hat, mint mikor zsibbadt erek útjain egyszer csak áradni kezd a friss vér. Tudom, másoknak js hasonló élményt okoz. ha hetente egyszer, „fura hajnalokon" ránk törnek a tények, melyeknek tiszteletére figyelmeztet a szerkesztőség pozitivista szemlélete. És éppen itt a gond is: közelmúltunk, a tényeket nem elfogadni, hanem rejtegetni, vagy manipulálni tanított, s kik ebben nőttek fel. azoknak arcába szökken a vér, a telefonhoz, nyúlnak, netán tollat ragadnak, és minősítenek, minősítenek, amíg csak bírják. Győriék meg közvetítik a minősítéseket, nem ítélkeznek, csak meghallgatnak, nem jelentenek ki (sem fel), csupán rákérdeznek. Kitelepítésre, Ebesre, Recskre, üldöztetésekre, '56-ra, törvénytelenségekre, a diktatúrák és diktátorok tetteire. Tény, hogy a múltba nézés nélkül semmiről sem állíthatunk érvényeset. Önmagunkról sem. Ezt hirdeti a Vasárnapi újság, különösen a felelősi szerkesztő és a főmunkatárs. Győri Béla és Rapcsányi László ma délután hatkor várja olvasóinkat és hallgatóikat a Royalban. Csatlakozik hozzájuk egy izgalmas beszélgetés reményében a vendéglátó: Dlusztus Imre Indul a Petőfi-expedíció Megvan a pénz, lesznek engedélyek is — tudatja a Petőfi Bizottság közleménye. Nincs tehát veszélyben a szibériai Petőfi-expedíció! Az elmúlt napokban több országos sajtóorgánumban egyoldalú, illetve megtévesztőnek tűnő információk jelentek meg a szibériai vélt Petőfi-sír feltárásával kapcsolatban. Ezekkel összefüggésben a következőkről tájékoztatta az Országos Sajtószolgálatot Pécsi István, a Petőfi Bizottság szóvivője: Január első napjaiban alakult meg Budapestén síz a testület, amelynek tiszteletbeli elnöke Pozsgay Imre államminiszter, a Politikai Bizottság tagja. A szakemberekből toborzódott csoport arra vállalkozott, hogy öszszehangolja. irányítja a hazai vizsgálódásokat, s előkészíti, szervezi a költő vélt szibériai sírjának kihantolását. Erre a célra Mo)rvai Ferenc nagyrédei feltaláló 7 millió forintot ajánlott fel, amelynek sorsáról az a testület dönt, amelyben ő is csak egy szavazati joggal rendelkezik. A legutóbbi összejövetelen megállapodtak a részletes menetrendben. Eszerint áDrilis első napjaiban a Szovjetunióba indul — Zahemszky László egri főiskolai adjunktus vezetésével — az a háromsziemélyes kollektíva, amely elvégzi majd az előzetes levéltári búvárkodásokat, és megkeresi A. V. Tivanyenko kandidátust, az összoroszországi műemléki szervezet burját tagozatának helyettes vezetőjét, akinek alapvető érdeme a téma felvetése, illetve a részletkérdések precíz elemzése. Nélküle — 3 és fél évvel ezelőtt — a Heves Megyei Népújság aligha tehette volna közzé a nagy visszhangot kiváltó hírt. Együtt keresik majd meg — többek között — azt az irkutszki vegyészprofesszornőt, aki levélben jelezte, • hogy valószínűleg dédunokája a poétának. Ezen a találkozón részt vett Balajthy András segéd•operatőr, szabadúszó filmes, aki túlzott anyagi követeléssel jelentkezeti, amelylyel nem Morvái Ferenc, hanem a bizottság nem értett egyet, jelezve, hogy céltalan lenne milliókat fordítani arra a célra, amely sokkalta olcsóbban, ésszerűbben is finanszírozható. (Ráadásul bizonyos összeggel nem tudott elszámolni a menedzsernek, így meg kellett válni tőle.) Erre utal az is, hogy a kecskeméti városi televízió mindössze 250 ezer foirintórt oldaná meg az exhumálás dokumentálását Senki számára sincs fontosabb annál. ho"v tisztázódjék az izgalmas kérdés: va • lóban híres poétánk nyugszik-e a barguzini temetőben. Jó hír az is, hogy a művelődési miniszter március 2-án kelt levelében megígérte a szükséges engedélyek kiadását, azaz nem hiányzik már a zöld jelzés sem, amelyre oly sokáig kellett a városért! Díszpolgárság, utcanevek, szimbólumok Hogy valóban változik a helyi közélet és felszínre kerülnek az eddig palackba zárt indulatok, jelzi az is, hogy például az utóbbi néhány hétben-hónapban mennyi utcanév-változtatási javaslat érkezett a városi tanácshoz. A Szegedi Városszépítő Egyesület és a Hazafias Népfront honismereti bizottsága már régebben elkészítette javaslatait: kapja vissza elveszett nevét Szeged első — akkortájt tulajdonképpen egyetlen — főutcája, a Szentháromság utca — a mai Hunyadi János sugárút 1961 óta viseli e nevet; kereszteljék vissza Feketesasra a Bajcsy-Zsilinszky utcát, s nevezzék Orgona utcának — Kováts István orgonaépítő mester neves műhelyéről — az Eszperantó utcát. Ezekhez az ötletekhez újabbakkal csatlakozott a Magyar Demokrata Fórum, véleményük szerint állítsák vissza Apáca utcára a Lumumba utcát, Vitéz utcára a mai Partizán utcát; szülessen döntés néhány iskola — Révai, Szirmai — nevének újragondolására. Javaslat született Bálint Sándor nevének felvételére iskolában, művelődési házban. Többen kérik: változzon meg a Komócsin tér neve. Ez egyik allegorikus pontja a névváltoztatási csokornak: a javaslatok között szerepel Kodály Zoltán, Radnóti Miklós, Bibó István, Szent-Györgyi Albert neve, a Fináncia tér elnevezés, és született levél Komócsin Zoltán védelmében is. (Csakhogy ez nem is valóságos tér, utcák találkozása, térré csak egy erőszakolt név emelte!) Hasonló helyzet a Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnok esetében. Egyre-másra érkeznek a különböző csoportok, független szervezetek, alakuló pártok kérései, javaslatai. Máig nem rendezett, milyen elvi állásfoglalás nyomán, kik kaphatnak helyet nemzetünk kiemelkedő személyiségeinek panteonjában?; az 1930. október U-i alapító okirat — bár természetesen magán viseli a kor szellemi-ideológiai jellemvonásait — olyan száz magyar személyiséget sorol föl — Anonymustól Prohászka Ottokárig —, akik közül szinte mindenkit ma is vállalhat az utókor. Csakhogy a panteon egyre telítődik, a mai anyag minden szempontból — megörökített személyiségek, az alkotások kvalitásai, anyagai, méretei stb. — eklektikus. Állásfoglalásra van tehát szükség: kik, s milyen szempontok, érdemek alapján kerülhetnek a Nemzeti Emlékcsarnokba? Budapest, 1930. 245. szám. Szombat, október 25. BUDAPESTI® KO ZLO NI. II I V A TAI-OS F, A Yc f*erke«xtö«ég: Budapest, I ker., Vár, Kapisztrán-tcr 1 a. — Telelőit: Attl. 604-53. j Kiadóhivatal: Budapest, 1. kor., Vár, Kapi-ztniu tér 1 sz — Telelou: Aut 604-64. , A m. kir. pottatuk.ircLpc'nztári számla számú: 64.805. Rlrattloa hlrdetéxek dija, amely cJorc fizetendő, az első 10 szóilil 28 lilltfr, mindcu további 10 vagy kevesebb szóéit 10 llller. •aginhlrdatóaeknok egyszeri beiktatási dija 1 uj hatodhasábos .ui/m sor fázni annak j térfogata) után 20 fillér Kx a dij Izélendő nemcsak a Hivatalos Krtcsilőbcn megjelenő ' teljes szövegű hirdetés után, hanem n fölapbiui wcjyelcnó kivonatért is. Decidül fizetendő a megküldendő Hivatalos Értesítő ára, a belycgillcttlt, forgalmi adó cs | iu esetleges postaköltség. Elöfixotaol Arak as Crsxágos Törvénytár óa Hivatalos Zrtealtő nálkUl: Hatóságoknak bavi 1 1' 28 I .Magánosoknak 3 „ 20 , Hivatalos Értesítő havi . . 4 „ 80 „ ügyes szám ára old. terjedelemig — 10 , „ további n old -kint — 16 „ A Hit Ért-sitő ára szdmonkiiit — 20 „ Az előfizetési dij utólagos kiegéuitésének fentit attásd va): Negyedóvri: Hatóságoknak 3 F 84 L Magánosuknak 9 , 60 , \> „Országos Tüivénytár"-rn az előfizetés az egyes füzeteknek t ntagv. kir brlugy. Minisztérium által megállapított ára alapján történik. — Az elszámolásra küldendő összeg ogy evre 24 pengő. Kedves Gróf Klebelsberg! Gróf Széchenyi István már kilencven évvel ezelőtt felvetette az eszmét, hogy a nemzet elköltözött nagy fiait részesítse országos tisztességben. E gondolat megvalósítására most nyilt méltó alkalom, mikor a szegedi fogadalmi templom terét boltivekkel öveztük, melyek alatt szellemi életünk elhunyt nagyjainak emléke méltó elhelyezést nyerhet. A boltíves folyosókat tehát Nemzeti Emlékcsarnoknak nyilvánítom és az Emlékcsarnok alapítása kapcsán száz nagy magyar embernek állítunk emléket. A Rerrich-féle tér árkádsor ínak Nemzeti Emlékcsarnokká nyilvánítása 1930-ból Pintyek, rigók és ibolyák Virágnyílás és madárdal . .. édestestvérek. Mindketten a szőke arcú Tavasz szülöttei. A Forsycia sárga-aranya után a barackfák is rügyfakadásra készülnek, s ilyenkor már hosszabbodik a pinty strófája is. Az alsóvárosi madar ászgrófok nem is mondják még a pintyre, hogy ilyentájt énekel, hanem ver ... A pinty kür lönben nevezetes madárka, mert télen „nőtlen", vagyis a tojó elvándorol, de a hím itt marad. Nos, a márciusi tavaszban ismét felhőtlen a találkozó boldogsága,, s a „verés" után mára az éneklés is hallható a városszéli erdők, temetők zugain. Az idei tavasz korai jöttét jól jósolták a madarak! Hangok és illatok, oirkadó földszag, hazatérő vándormadarak, eget szántó V betűbe rajzolt szándékok, egyszóval irtózatos energiák feszülnek ilyentájt a kerek nagyvilágban. S ezekből épül föl lassan egy furcsa „kerítés", egy különállás, amikor majd a bölcsőfészekben fáradt, édes, boldog tojások lapulnak. Az a madár énekel istenigazában, amelynek már költőterülete is van. Az ének jelzi hím vetélytársainak, hogy ez a hely már foglalt. A fácán sem azért kakikant dürgö tánclépései végén, hogy a tyúknak tessék, hanem azért, hogy más kakasok előtt kinyilvánítsa: „itt a zöld mezőben én vagyok az úr, és maradok is". A pinty sem azért dalol, hogy a tojórak udvaroljon, hanem csakis akusztikai kerítést kovácsol dallamokból. Ez a láthatatlan birtokhatár jelzi az idegen, pár nélkül maradt hím számára, ez a terület már foglalt, s betöréskor számolnia kell a házigazda támadásával. Az idei tavasszal sietnek a pintyek, de a rigók is. Sőt, nekik már elkészült a fészkük is, s a szegedi kertekben esténként az iboflyaillatú, elpihenő széllel hosszan és messzehangzóan árad a feketerigók dala. S az ének sok ismétlődő eleme mellett felcsillan a 6ok szabad „ötlet" és fantázia, amely melegével átöleli a még hűvös márciusi estéken az ember szívét is. Amiért is jó, ha aszfaltszürke agytekervényeinkben helyet „szorítunk" rigódalnak, ibolyának ... Talán több derűvel, és kevesebb szorongással nézhetünk szét a kinyílt időben .. . Csizmazia György Szeged első díszpolgára tulajdonképpen nem is díszpolgár volt, hanem egy „megpolgárosíttatott" személy, aki nem más, mint gróf Széchenyi István, akinek „megpolgárosíttatásáról" a „nemes Szabad Királyi Szeged Városának magistrátusa" 1833. december 20-án döntött. A történelmi hullámverés a város díszpolgárainak névsorán is végigkísérhető, hiszen a megtisztelő címet megkapta Kossuth, Wesselényi, Deák Ferenc és Klauzál Gábor, de Bach Sándor osztrák belügyminiszter is. Megtisztelték e címmel a „nagy víz" utáni újjáépítés vezetőjét, Lechner Lajost és a nagy mesemondót, Jókai Mórt. E században folytatódott e különös névsor, díszpolgár lett gróf Klebelsberg Kuno, Gömbös Gyula, Glattfelder Gyula és Szent-Györgyi Albert, aki Nobel-díja után, „kizárólag tudományos érdemeiért" kapta a díszpolgárságot. A felszabadulást követően mindössze két alkalommal éltek a városatyák a cím odaítélésével: 1945. március 11-én díszpolgárrá választották Rákosi Mátyást, mert „ezzel a ténynyel dokumentálni akarja a Törvényhatósági Bizottság és Szeged város közönsége, hogy azért a sok szenvedéssel teli napért, amit Rákosi Mátyás Szeged falaiN között" (azaz a Csillag börtönben — T. L.) „töltött, kárpótolja őt." A másik díszpolgár Tildy Zoltán, akit néhány hónappal később, 1945. június 29-én választottak e tiszteletbeli társaságba. A városi tanács 1975-ben tanácsrendeletet alkotott ugyan a díszpolgári címről, adományozásának feltételeiről és módjáról, de mindmáig egyetlen élő díszpolgára sincs a városnak, hiszen 1945 óta nem adományozták senkinek. Talán ez a három témakör is jelzi, hogy Szeged városának szellemi trendje spontán lépések vagy a monolitikus párt-állam modell hatalmi struktúrájából következő döntések alapján alakult. Ma mindinkább egyértelművé válik, hogy a többpártrendszer körülményei között az autonóm állampolgár mind több beleszólást kér lakóhelye életébe, egyre inkább elszámoltatja választott vezetőit, képviselőit arról, vajon miként képviselik érdekeit, mire fordítják forintjait. A városi tanács vezetése ezért hívta életre első tanácsadó testületét, melynek célja és feladata, hogy állásfoglalásaival, javaslataival, ajánlásaival segítse a döntés-előkészítő munkát, igyekezzen meghatározni Szeged szellemi fejlődésének trendjét, erősítse értékorientált karakterét. A várostörténeti és esztétikái tanácsadó testület első összejövetelén elfogadta általános feladattervét, mely fő vonalaiban öt évre határozza meg munkája tartalmát. Ezek között szerepel, hogy kísérje figyelemmel Szeged történetének, kultúrhistóriájának, fontos eseményeinek, kiváló személyiségeinek évfordulóit; tegyen ajánlásokat az ünneplések módjairól — szoborállítás, kiadványszerkesztés, tudományos és emlékülések szervezése, ünnepségek, koszorúzások stb. —; foglaljon állást a városi kitüntetések, elismerések adományozásáról, ösztöndíjak, érmek, díszsírhelyek, Pro Űrbe plakettek stb.); javaslatokat tesz utcanevek, az intézménynevek változtatásairól; elvi döntéseket dolgoz ki a Nemzeti Emlékcsarnok ügyében, és a város köztéri szobrainak gyarapítására. A vitában felmerült problémák sokaságából néhány, melyek a közeljövőben megr oldásra várnak. Javaslat hangzott el, hogy a Nemzeti Emlékcsarnok mellett, ahhoz lazán kapcsolódva a Rerrich Béla téren alakuljon egyetemi szoborkert; gondolják újra Kass János néhány évé elkészített kulturális centrumelképzelését az árvízi emlékműtől az új Hungáriáig; a panteon kérdéseit ne önmagában, hanem a Dóm tér komplexitásában vizsgálják, az emlékcsarnok már meglevő alkotásait ne bolygassák; a sort folytatni lehet például a SZAB-székház Oskola utcai frontján, az árkádok oszlopai között. Fölvetették, hogy a város politikai szimbólumait is végig kell gondolni: szükséges-e a városnak két szovjet hősi emlékmű főterén, egymástól néhány méternyire?; visszaállítsa-e a város régi, történelmi címerét?; hová kerüljön a lebontott, de még meglevő országzászló? A névváltoztatásokkal kapcsolatban elhangzott, hogy ez is kifejezi múltunkhoz való viszonyunkat. Szisztematikusan, pontosan kidolgozott terv szerint kell visszaállítani a régi neveket, ehhez szükséges, hogy elkészüljön egy lista a védett, és egy a változtatható utcanevekről. A lekerült utcanévjelzők helyén — hiszen az el- és átkeresztelések ismerete is azonosságtudatunk forrása — legyen információs tábla. Vigyázni kell arra, nehogy abba a manapság sokat bírált hibába essünk, hogy egy-egy nap társadalmilag gerjesztett lendület nyomán „a; vízcsapból is X. Y. folyjon". Azt sem szabad e téren figyelmen kívül hagyni, mit szól a névváltoztatáshoz az ott lakó állampolgár, s miként segíthet neki az államigazgatás gondjai megoldásában — új címének bejegyzéseivel. Azzal a ténynyel is számolni kell, hogy jövőre népszámlálás lesz hazánkban, így addig o névváltoztatások végrehajtásával várni szükséges. De a döntéseket még az idén meg kell hozni a tanácsnak e testület véleményét és több évre készülő programját figyelembe véve, s a megvalósításig elkészülhetnek az új (régi) utcanévtáblák, információs tablók. Legszkeptikusabbak a tanácsadó testület tagjai a díszpolgárság témájában voltak. Egy azonban kikristályosodott; tudományos, kulturális, művészeti, gazdasági eredményeket ismerjen el e címmel a város, s semmiképpen se politikai pályákat; ezt a címet csak a teljes elismeréskosár komplex kidolgozása során lehet megnyugtatóan körülírni. Már gondolkodnak a testület tagjai azon, miként ünnepelhetné méltóképpen Szeged városa 1996-ban az államalapítás 1100. évfordulóját, kétezerben az ezredfordulót, 2003-ban az alsóvárosi templom felépülésének 500. évfordulóját. Az elképzeléseket természetesen a tettek, az állásfoglalásokat a megvalósulások hitelesíthetik. Ezért is igényli a testület minden tagja a nyilvánosságot, a vélemények nevesítését. Ehhez kérik a sajtó partnerségét, az olvasók, Szeged polgárainak ötleteit. Értünk — a városért/ Tandi Lajos Elismerés fiataloknak A Pusztamérgesi Rizling Tsz KlSZ-alapszervezete az elmúlt időszakban kiemelkedő politikai és közösségi munkát végzett. Ennek elismeréseként szombaton délután a mórahalmi művelődési házban Csányi Zoltán, a megyei KISZ-bizottság első titkára a Vörös Vándorzászló kitüntetést adta át a pusztamérgesi fiataloknak.