Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-18 / 66. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! yjiyj 79. évfolyam, 66. szám 1989. március 18., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ilavi előfizetési díj: 101 forint Ara: 5,30 forint Az inga kilendül? R endkívül szomorú voltam, amikor Bihari Mi­hályt kizárták az újjáalakult szociáldemokrata pártból. Csupán az ón, szubjektív véleményem, nem is biztos, hogy igaz, de szerintem Bihari, a maga koncepciózusság^yal, politikai műveltségével, hírne­vével és hitelével többet használt volna a szociálde­mokratáknak, n.int az összes többi, 'aki bennmaradt a vezetőségben. De hát ez az ő ügyük. A jelenség azonban egyért inkább terjed, nem is csak a szo­ciáldemokraták körében. Riadtan látom, hogy szorul a perifériára a mértéktartás és a következetesség, mint politikai magatartás. Ügy tetszik, megint meg­mozdult ama bizonyos inga, amely a társadalmi vál­tozások idején hol túl-, hol visszalendül a kívánatos iránytól. Korántsem Bihari az egyetlen példám: Király Zoltán például szerintem alapvetően, ma is azonos egy év előtti önmagával. Bizonyosan sokat tanult azóta, ahogyan mindannyian megismerkedtünk egy csomó fontos információval, korábban elzárt gondolattal. Mégis, az a beszéd, amit március 15-én mondott a múzeum lépcsőjén, elhangozhatott volna a párt szí­neiben is. Érthető, hogy nem az MSZMP ünnepségén hangzott el: véglére is, ennek a pártnak az egyik központi szerve zárta ki Királyékat, pontosan máig sem tisztázott körülmények között. Kíváncsi vagyok azonban arra. hogy 1990. március 15-én is helye lesz-e még Király Zoltánnak az alternatív szervezetek szer­vezte ünnepségen. Lehet, hogy akkorra a Parlament fenegyereke, egy történelmi korszak jelképes szemé­lyisége, innen is, onnan is árulónak tűnhet majd? Az elmúlt hét egyik szenzációja volt Keserű Im­rének, a Csongrád megyei pártvébé tagjának interjú­ja a rádióban és a Magyar Nemzetben. Arról szólt, hogy a munkásőrség szentesi baráti körének gyűlésén egyeseit akasztást kezdtek emlegetni vele kapcsolat­ban. Meg arról is, hogy az ügyészség visszautasította a vádemelést, amikor feljelentést tett az ügyben. (Mellesleg, ez az ügyészi szervezet akkor is vissza­utasította a vádemelést, amikor az azóta elítélt városi tanácsi osztályvezető, Ráma Imre ügyeivel kapcsolat­ban kiderült, hogy a szentesi vezetőség egy részét át­fogó földbérleti manipulációk történtek a varosban.) Szóval, Keserű Imre kesernyésen volt kénytelen meg­állapítani, hogy történelemtanári és politológiai tu­dását, kompromiszumkészségét, változásra való nyi­tottságát a saját pártjában sokkal elitélöbben szemlé­lik egyesek, mint ha, mondjuk, a Fidesz színeiben mondana sokkal vadabbakat. Mi, magyarok, hajlamosak vagyunk a radikaliz­musra — talán, mert nincs elég kitartásunk a refor­mok következetes véghez vitelére. A társadalmi át­alakulást is afféle kampányfeladatnak fogjuk föl, „huszáros" rohamnak. Valószínűleg nem véletlen, hogy Rákosi és a mostani ellenzék egyaránt jobban szerette Kossuthot, mint Széchenyi Istvánt — Deák Ferencről már nem is beszélve, aki úgy teremtette meg a pol­gári fejlődés lehetőségét, hogy kiegyezett a szabadság­harcot vérbe fojtó uralkodóházzal. Deák Ferenc ma sem látszik divat ha jönni. Sajnálom, hogy ezt a nagy történelmi esélyt nem tudjuk megna&adni szélsőséges p>olarizálódás nélkül, egymás elleni belső acsarkodás nélkül. Sajnálom, hogy többet ér a csordához bújás vágya, mint a követke­zetes, személyes kiállás, a cselekvő személyiség meg­őrzött szuverenitása. Úgy tűnik, tele a társadalom fe­kete lyukkal, amelyek irtózatos erővel szippantják magukhoz a közelükben tartózkodót. Hogy többet ér tudásnál, koncepciónál, sőt a tetteknél a hűségeskü — mindegyik szekértáborban. Sokszor elolvastam mos­tanában Sánta Ferenc Húsz órájának utolsó előtti fe­jezetét, amelyben a bolond (?) gróf egymásnak uszít­ja a különböző bolyban élő hangyákat. Ha az egyik­ben fölszedett rovarokat átviszi a másikba, az otta­niak azonnal nekiesnek, és megölik. „A módszer, kedvesem! Az érdemel dicséretet! Megszegetni velük az egymásra utaltság, az együvé tartozás nagy pa­rancsát. (...) Most majd az fog történni, amit miná­lunk úgy neveznek, hogy történelem ..." A z 1956 októberi népfelkelés idején az amerikai vezetés szinte már az események kezdetén biz­tosította a Szovjetuniót, hogy Magyarországot a szovjet érdekszférába tartozónak ismeri el. A kör­nyező országok vezetői afféle kisantant módjára al­kudoztak Magyarország sorsa felöl. A szovjet hadse­reg tisztjei abszolút katonai kérdésként, afféle rend­fenntartási feladalként kezelték az egészet, hogy két, v«gy három nap alatt lehet-e rendet teremteni az országban. Miközben mi itt nemzeti önbecsülésről és méltóságról beszélünk, másfelől viszont akasztófát ígérgetünk egymásnak, talán nem kellene elfeledkezni arról, hogy kivülről is nézzünk önmagunkra. Kel­lünk-e vajon annyira Európának, amennyire Európa keli nekünk? Az Európához tartozás ügyében mennyi múlik rajtunk, és mennyi másokon? És ami rajtunk múlik, azt egymást gyengítve, vagy erősítve tudjuk-e megtenni? „— Ki tudja, miért haragszanak egymásra — mondta a gróf. — De ez az ő dolguk, nem? Azt hi­szem, hogy végső soron ostobák" Sánta Ferenc regénye az 56-os eseményeket kö­vető megtorlások után, 1964-ben jelent meg. Tanács István Grósz Károly ésLotharSpath találkozója Grósz Károly, az MSZMP főtitkára pénteken, a Köz­ponti Bizottság székházában fogadta Lothar Spáthet, az NSZK Baden-Württemberg tartományának miniszterel­nökét, a CDU elnökhelyette­sét. A szívélyes légkörű ta­lálkozón az MSZMP főtitká­ra tájékoztatást adott ha­zánk helyzetéről. Kölcsönö­sen nagyra értékelték a ma­gyar—NSZK kapcsolatok fejlődését. Kiemelték a Ma­gyarország és Baden­Württemberg között fejlődés­nek indult gazdasági, poli­tikai, kulturális együttmű­ködés jelentőségét. A meg­beszélésen részt vett Ale­xander Arnot, az NSZK ma­gyarországi, és Horváth István, hazánk NSZK-beli nagykövete. (MTI) Gazdaság, politika, érdek A mezőgazdasági terme­léssel foglalkozók teljes kö­rére kiterjedő érdekvédelem megszervezésének tervével foglalkoznak a TOT-ban — erről, tájékoztatta az újság­írókat pénteken Eleki Já­nos, a tanács főtitkára. Ez­zel kapcsolatban tárgyaláso­kat folytatnak egyebek kö­zött a Hazafias Népfronttal, amely eddig is foglalkozott kistermelőkkel, és a TOT kebelén belül is igyekeznek lehetőséget találni arra, hogy a különböző testületekben helyet kapjanak a kisterme­lök képviselői. A főtitkár kitért arra: a TOT nem ért egyet azzal, hogy á megalakulandó me­zőgazdasági kamara foglal­kozzon az ilyenfajta tevé­kenységgel. Az európai gya­korlat szerint a kamarai testületek az érdekek egyez­tetésére adnak helyet — azon túl más tevékenységgel is foglalkoznak —, ám szo­rosan vett érdekvédelmet és érdekképviseletet nem biz­tosítanak tagjaiknak. A főtitkár hangot adott annak az elképzelésnek is, hogy esetleg váljék, külön a politikai érdekegyeztetés a gazdaságitól. Ez esetben egy­fajta szövetségi rendszer alakulhatna — ilyen lehetne például a Parasztszövetség —, és ez látná el a politikai érdekképviselet teendőit, párhuzamosan egy gazdasá­gi érdekvédelmi szervezet­tel. Szóba került a föld — úgymond — újraelosztásá­nak egyes társadalmi szer­vezetek által felvetett kér­dése is. A TOT az egyes társadalmi szervezetek véleményével ellentétben továbbra is kitart álláspont­ja mellett: a mezőgazdasági termelést jórészt szövetke­zeti keretekben kell tartani, ez a gazdálkodási és szövet­kezeti forma megfelel a ha­zai adottságoknak, igények­nek. A TOT tiltakozott az Igaz­ságügyi Minisztériumnál és a MÉM-nél amiatt, hogy egyes törvények tervezetét és törvénymódosítási kon­cepciókat továbbra is alapo­san megkésve kapnak kéz­hez, nincs idő a vitára, és ez komolytalanná teszi azt a kormányzati álláspontot, hogy a TOT-nak fontos sze­repe van az érdekképvisele­ti munkában. Turisztikai esemény A Kőbányai Vásárváros­ban pénteken megnyílt a tavaszi fesztivál legjelentő­sebb turisztikai eseménye, az Utazás '89 idegenforgal­mi kiállítás. Andrikó Miklós kereskedelmi minisztériumi államtitkár megnyitó beszé­dében hangoztatta: a ma­gyar idegenforgalom nem­zetközi elismerését jelzi, hogy az idei kiállításon 22 ország csaknem 200 kiállí­tója vesz részt. A már ha­gyományosan kiállító or­szágok mellett elsőként je­lentkezik az idén Ciprus, Izrael, a Koreai Köztársa­ság és Szíria. Jelentős te­rületet foglalnak el a szo­cialista országok, amelyek­kel idegenforgalmunk leg­nagyobb részét bonyolítjuk le. Az államtitkár utalt ar­ra, hogy az elmúlt évben 18 millió látogató kereste fel Magyarországot, s az utazá­si liberalizációnak köszön­hetően tíz és fél millió ma­gyar turista járt külföldön. A mostani kiállítás jó al­kalom arra, hogy az ér­deklődők további ismerete­ket szerezhessenek a világ idegenforgalmi kínálatáról, de egyúttal lehetőséget nyújt arra is, hogy a részt vevő cégek üzleti megállapodá­sokat kössenek. Andrikó Miklós arról is beszélt, hogy az elmúlt idő­ben sokat fejlődött Magyar­ország idegenforgalmi szol­gáltatásainak színvonala, és bővült a szálláshelyek szá­ma. A főszezonban több mint félmillió vendéget tud­nak egyidejűleg elhelyezni a különböző szálláshelyeken. Több . új határátkelőhely nyílt a közelmúltban, és ma már 140 utazási iroda áll a turisták szolgálatában. To­vábbi tennivalók is vannak: javítani kell a szolgáltatá­sok minőségét, meg kell szüntetni a helyenként és időnként előforduló zsúfolt­ságot, és színesebbé kell tenni a programkínálatot. Az idegenforgalom fejlesztésé­ben az eddiginél nagyobb mértékben kívánatos fel­használni a különböző bel­és külföldi anyagi forráso­kat, továbbá az új társasági törvény, a korszerű társulá­si formák nyújtotta lehe­tiőségeket. Végül az állam­titkár elmondta, hogy már­cius 18-án bécsi napot ren­deznek Budapesten, amely már előrevetíti a két fő­város közötti ígéretes vál­lalkozást, az 1995-re terve­zett Budapest—Bécs világ­kiállítást.. A nap folyamán több ki­állító cég tartott sajtótájé­koztatót. A jugoszláv ide­genforgalmi hivatal képvi­selői Jugoszlávia idegen­forgalmáról, és ezen belül is kiemelten a szerbiai turisz­tikai lehetőségekről tájé­koztatták az újságírókat. Elmondták: tavaly több mint 9 millió turista for­dult meg Jugoszláviában, 52 millió éjszakát töltöttek ott. Hazánk a 10. helyen áll a szomszédos ország idegen­forgalmi partnereinek sorá­Partbiztosítás a Tiszán ÍBiBSí'v+ííií s, | .ÍVÍÍ-ÍV; Yimmm I > + "X' } 1 jöíígfei::::;; • Ilill II mm m f,.:-Vií+v:":;.--: ^ , áras ÉmM* V Wmé • P ' » fei liilÉ < • illtet j wmíMm / v ilf» Bír lllfei B' .líSái A Tisza szandaszőlősi' kanyarulatában a folyó erősen rongálja a mederoldalt, veszé­lyeztetve ezzel a védőtöltést. A Közép-Ti­sza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság szakemberei most, a folyó to­vábbi kártételének megakadályozására, partvédő művet építenek. Rozséból kötött hatalmas kévéket helyeznek a mederoldal­ba, majd terméskővel leterhelik. Az így megépített védőmű egy-két év alatt felisza­polódik, és ezzel megszűnik a további me­dcromlás. A hajózási üzemegység dolgozói a kőszállító uszályból űszókotró segítségé­vel a szabályozás helyére rakják a Tokaj­ból érkezett követi ban. Már javában készül­nek a szezonra; bővítik a gyógyüdülőhelyeket, új sportközpontokat, szállodá­kat építenek. Az idén ösz­szesen 6 ezer új hely lesz a szállodákban. Egyebek kö­zött Belgrádban, Zágráb­ban, Opatijában és Zadar­ban nyitnak új hoteleket. Bővítik az úthálózatot is, hogy a turisták könnyebben érhessék el a fővárost és a fontos turisztikai közpon­tokat. A tengerparton új kikötők épülnek, és új ha­jójáratokat is indítanak a Dunán. Bejelentették, hogy a magyarok igényeinek meg­felelően az eddiginél jóval több prospektust nyomtat­tak magyar nyelven. Szó volt arról is, hogy tovább­ra is árusítanak üzem­anyagbónt a határállomáso­kon a külföldiek részére, így kedvezményesen lehet tankolni. Február ll-től a külföldi turisták az eddigi­nél több dinárral léphetik át a határt, minden évben az első látogatásnál fejen­ként 300 ezer dinárt, a to­vábbi utazásoknál pedig 200 ezer dinárt vihetnek ma­gukkal. , Szerbiáról szólva elmond­ták, hogy gazdag kínálattál várják a látogatókat. Az idegenforgalmi ajánlatok jó részét a termálvizekre ala­pozzák, de jó néhány üdü­lőközpont épült a magas he­gyekben is. Kopaonik Szer­bia egyik legnagyobb és leg­korszerűbb téli sportköz­pontja, jelenleg sípályáinak hossza eléri a 44 kilométert. Különleges programot ígér­nek a halászat és a vadá­szat kedvelőinek, de a gasztronómiai különlegessé­gek kedvelői is megtalálják itt számításukat. A Phönix—Tábor—Reisen bécsi székhelyű utazási iro­da igazgatója, Georg Jer­sabeck arról számolt be az újságíróknak, hogy nemrég nyílt meg második külföldi képviseletük, a budapesti iroda. Az osztrák utazási irodának már régóta van­nak magyarországi kapcso­latai, sok utazási céggel. A megállapodás alapján ezek az irodák értékesítik a Phö­nix programjainak egy ré­szét; főként azokat az uta­kat, amelyeknek résztvevői Budapestről indulnak Ma­lév charterjáratokkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom