Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-17 / 65. szám

19S9. március 15., szerda 233 Magyar—szovjet idegenforgalom A moszkvai nemzetközi idegenforgalmi kiállítás és vásár, valamint az Inturiszt fennállásának 60. évfordulója alkalmából szervezett szakmai találkozókkal öszszefüggésben magyar—szovjet idegenforgalmi tárgyalásokra is sor került a szovjet fővárosban. A moszkvai eseményeken az Országos Idegenforgalmi Hivatal, valamint 12 magyar utazási iroda képviselői vettek részt, s tárgyalásokat folytattak a kétoldalú idegenforgalmi kapcsolatok időszerű kérdéseiről, bővítéséről. A szovjet—magyar turistaforgalom alakulását a szakemberek összességében kedvezően értékelték, mivel — noha a szervezett turizmus csökkent — 1988ban mindkét irányban nőtt a turistaforgalom: 683 ezer szovjet állampolgár járt Magyarországon, 25 százalékkal több, mint az előző években. Magyarországról 206 ezren utaztak tavaly a Szovjetunióba, ez 23 százalékos növekedést jelent 1987hez képest. Magyar szempontból kedvező ez a növekedés, ugyanis a szocialista országokból hazánkba látogatók közül a szovjet vendégek költenek átlagosan a legtöbbet, s a főszezonon kívüli időkben is jelentős csoportok érkeznek. A közelmúltban alakult egy magyar—osztrák—szovjet idegenforgalmi vállalat is. Rádióhíd Rádióhidat szervez immár negyedik alkalommal, március 19-én, vasárnap a Magyar Rádió és az Amerika Hangja magyar osztálya. 16 árától a Bartók rádió Agora című műsorában hallhatják az érdeklődők a nyilvánosságról és a sajtóról folytatott beszélgetést. Az eszmecserében részt vesz Fenyvesi Károly, az US News főmunkatársa, Martőn Endre, az AP volt budapesti tudósítója, Tőkés Rudolf, egyetemi tanár, politológus, Bán Tamás, Takács József, Thassy Jenő, az Amerika Hangja munkatársai, valamint a budapesti 33-a9 stúdióban Ágh AtUla, Baló György, Gálik Mihály, Gömöri Endre és Kis Csaba. Műsorvezető: Ipper Pál, a szerkesztő Vámos György és Zeley László. (MTI) Operaturné Ürügyén Ahogy ott ültek a stúdióban, világjáró énekművészek, Tokody Ilona — aki hálásan nyilatkozza mindig, hogy Szegedről indult, Berdál Valéria tanítványa —, meg Gulyás Dénes, és beszélgettek külföldi szerepléseikről-élményeikről, persze, természetesnek lehetett találni a folyamatot: akinek ilyen kincs van a torkában, meg kell mutatnia mindenkinek, az egész világnak, ez mindkét fél elemi joga, a művészé és a közönségé, igen ám, csakhogy nincsenek egyenlő esélyek, és nem csak arról van itt szó, hogy vidéki színházból sokkal nehezebb, hanem főként arról, hogy — mint Polgár László mondta egy másik műsorban — mindenki magát kénytelen menedzselni, akárcsak a tudósok, a kutatók; és mi van akkor, ha az illető énekelni tud, meg kutatni, de menedzselni nem, mert ahhoz másféle képességek kellenek, ezért is lett ez külön szakma a társadalmimunkamegosztásnak az ő folyamatában, legalábbis szerencsésebb országokban, amelyekben egész sokan egész jól megélnek ebből a szakmából minálunk meg van a mamutcégnél (Interkoncert) egy lista, 35 művész nevével, ám az alkalmazottakat tűi sok adminisztráció (is) terheli, nem érnek rá elutazni az énekessel, és átvenni tőle a tipikusan menedzseri feladatot, hogy tudniillik tárgyalni szerepről és pénzről, hanem a művésznek külföldön föl kell menni az intendáns előszobájába, alkudni, aláírni, és a többi, nem álszent szemérmességből tiltakoznak, hanem, mert épek az érzékeik, normálisan ez nem dolguk, éppúgy nem, mint a telefonálgatás, hogy mikor mehetnének meghallgatásra, és az egyeztetés, ha most nem jó, akkor mikor máskor, magyarán: az önmenedzselés amolyan kuncsorgásf élének, „ajánlom magamat"-erőszakosságnak tűnik föl, így lesz a világszerte természetes gesztusokból és folyamatokból ellenszenves akarnokság minálunk, a helyzet a gátlástalanoknak kedvez igazán, miközben az érték nem mindig fedeződik föl, mert az csak van, és nincs benne a mechanizmusban, hogy föltétlenül észre kelljen venni, így aztán érthető, ha sokan elkallódnak, van, aki lélektanilag nem bírja ezt a fajta magányos harcot, mert mondjuk, nem annyira harcos típus, van, akinek csak egy jó pedagógus Évek és művek 1957-ben, amikor Kástner megírja a Diktátorok éjszakája című vígjátékát, idehaza megjelenik Nagy László verseskötete, a Deres majális. Ebben az esztendőben jelentkezik két angol drámaíró, Osborne (A komédiás) és Pintér (Az étellift), S ekkor indul Durell hatalmas regényfolyama, az Alexandriai négyes. 1848 forrongó évében, midőn Kari Marx és Friedrich Engels közzéteszi A kommunista pórt kiáltványát, idehaza napvilágot lát Kölcsey Országgyűlési naolója, s megszületik Dosztojevszkij remeg te tőén érzékeny regénye, a Fehér éjszakák. Egy-egy év, számtalan történet, sokféle történelem. Alighanem a lehető legritkábban gondolunk mégis ezekre a szomszédos tényekre, mert az összehasonlítás, a müközpontú irodalomszemlélet igencsak új minőség a gondolatainkban. Mi ugyanis izmusokban, mozgalmakban, irányzatokban és esztétikai kategóriákban gondolkoztunk, .sőt az irányzatokhoz igazítottuk elég gyakran a mű értelmezését Mondván: ez a mű a szentimentalizmus hódításakor született, tehát szentimentális. csöpög a sziruptól. a tintától és az illatosított izzadságtól, ugyanakkor elkerülhette a figvelmet a tény, hogy a személyiségek ábrázolása realista, p mondatszerkezet pedig klasszikus. És lehetne folytatni a sort, mert az irodalom története arról is szól, hogy a művek helyett az utólag leképzett „eszmeiség'' befolyásolta az értelmezést. Többek között erre az abszurdumra hívja föl a figyelmet a szegedi és budapesti irodalomtudományi műhelyekben készült A világirodalom története évszámokban című kötet, Vajda György Mihály (ex-szegedi tanszékvezető) és Pál József (a JATE docense) könyve. Ez a kronológia magyar nyelven az első, mefly az írásbeliség kezdeteitől egészen 1986-ig nyomon követi a világban megjelent jelentős irodalmi műveket, s ezeket egy vázlatosan fölrajzolt történelmi tablón helyezi el. Mivel a kultúrtörténet is szerves része a társadalmak történelmének, a művészetek egyéb teljesítményei is falsoroltatnak a prózák, drámák és költemények mellett. A kitűnő összeállításban órákig lehet búvárkodni, önfeledten és szórakozva, mert a tények meglepőek és elgondolkodtatóak. Vizsgázóknak és vizsgáztatóknak, íróknak és olvasóknak, egyszóval mindenkinek hasznos kézikönyve lehet ez a köteti D.L egyetlen biztató szava hiányzik, hogy merjen elindulni, de hát a jó pedagógusok is hiányoznak, vagyis, az énekes kénytelen saját magának a tanára is lenni, pedig ez is egy másik szakma, éppúgy, mint a kritikusé, ha lenne kritikus, amolyan valódi, aki kísérné a művészeket, észrevenné, mikor, hol tartanak, micsoda túlzó igények, uramatyám, miért éppen e téren lenne másként, mint életünk egyéb terein, ugyanaz a jól ismert képlet mindenütt, hiánygazdálkodás és értékpazarlás, működésképtelenség, kontraszelekció — kemény szavak, de mivégre, legyint Vajk György, neki azt mondta a külföldi menedzser, hogy szép a hangja, tanuljon, még fiatal, tehát rajta nem a szóömlés segít, hanem talán ha nem kellene hakniznia néhány száz forintért a gyógyüdülőben, azért, hogy kifizethesse a kifizetendőket, ha kapna egy kicsi bizalmat a színház falain kívül is, ha egyszer nem csak Nyugaton, hanem itthon is észrevennék a kritikusok, hogy ez a hang mégis ígéret — vagy túl sokat kér és képzel talán?, dé hát, ki mondja ezt meg előre pontosan?, milyen jogon dönthetik el, ki érdemes a törődésre, és ki nem?, ez a pálya amúgy is olyan kegyetlen, az ember esténként a színpadon pöre és kiszolgáltatott, vásárra viszi a bőrét újra és újra, alku nincs, a csalás "hosszabb távon kizárva, az ember arra ébred, hogy már megint Hoffmannról álmodott, az ember német szavakat motyog, őröl az agya — és mindezekre: elmondhatatlanul boldog a függöny előtt, mert tapsolnak ... Sulyok Erzsébet Celladam-iigy - második rész Ügy tűnik, a Celladamügy — nem kis vihart megért — első fejezete lezárult. A közelmúltban tartottak sajtótájékoztatót, ahol a Szociális és Egészségügyi M'nisztérium, valamint az Országos Gyógyszerészeti Intézet állásfoglalását ismertették. Eszerint a Celladam-cseppet januártól felvették a gyógyszerhatású termékek listájára, februárban pedig kiadták a forgalomba hozatali engedélyt. Lévén a sajtótájékoztatóról kiadott hír meglehetősen szűkszavú, a részletekért Péter Szilveszterhez, Csongrád megye főgyógyszerészéhez fordultunk. Mint megtudtuk, a gyógyszertárakban hamarosan kapható lesz a Celladamcsepp. Ez a gyógyhatású anyag a szervezet védekező, immunapparátusát támogatja, erősíti. Kivált ajánlott azok számára, akiknek hosz-3 szabb betegség viselte meg szervezetét. A lábadozás időszakában a roborálást, a szervezet erejének visszaszerzését segíti. A regeneráló hatású Celladam-csepp orvosi receptre nem írható fel, s az ára így nem kevés: 280 forint. A másik Celladam-szer: az injekció, amit egyelőre csak és kizárólag az Országos Gyógyszertani Intézet által kijelölt páciensek kaphatnak. A Celladam törzskönyvezéséhez, gyógyszerré nyilvánításához kellő további vizsgálatokban mindössze 1500 ember vesz részt, ezer budapesti és ötszáz az ország különböző területein lakó. Mindaddig, amíg a Celladamot nem nyilvánítják hivatalosan gyógyszerré, a vizsgálatokban részt vevők köre nem bővíthető. A másfél ezer páciens külön értesítést kap arról, mikor melyik gyógyszertárban veheti át az injekciót. (Csongrád megyébe még nem érkezett meg.) Egyidejűleg — az egészségügyi tárca és a feltalálót képviselő Bioform Kft. megállapodást kötött, miszerint Kovács Ádám megszünteti rendelőjében az injekció beadását. Hiába vannak ellendrukkerek, a józan ész és az emberi élni akarás csak azt kívánhatja, bizonyosodjék be, hogy a szer lehet gyógyszer, mégpedig a legrettegettebb kór ellenszere. K. K. Rajk László évtizedei „A beszédek elhangzását követően négyen-négyen vállukra emelték a négy koporsót, a négy ezredes pedig bársonypárnán vitte előttük a kivégzettek egykori rendjeleit. Csakhamar virághegyek borították a frissen hantolt sírokat. A vádlott-társak koszorúján kurta feliratú szalagot lengetett a szél, ugyanazokat a szavakat, amiket jómagam utolsóként kiáltottam a mikrofonba: nem felejtünk... a díszlövések sortüzeivel Rajk László rehabilitációja véget ért, de a felvonult — és — még fel nem vonult — százezreké csak most kezdődött." A? idézet ,Szász Béla Minden kényszer nélkül című, immáron klasszikus művéből származik. A könyv, mely a Rajk-pert és holdudvarát a legfigyelemreméltóbb módon dolgozta föl (és ha igaz, rövidesen legálisan idehaza is megjelenik), iménti részletében azt a bizonyos borús napot, 1956. október 6-ikát eleveníti föl. A négy évtizede kivégzett egykori miniszter, a hazai kommunista mozgalom kiemelkedő alakja napjainkban több mint érthető módon került a magyarországi közérdeklődés egyik centrumába. Megjelent a Rajkdosszié című kötet, azután Soltész Istvánnak, a Magyar Nemzet főszerkesztőjének a lapban publikált sorozatából készült könyvváltozata — a tévében és a rádióban pedig a közelmúltban adóztak műsorral Rajknak, abból az alkalomból (is), hogy most lett volna 80 esztendős a tatáros arcélű székelyudvarhelyi férfiú. Négy, illetve nyolc évtized néz velünk farkasszemet Rajk László kapcsán. Soha többé! — írta 1956. október 6-án, vagyis a temetés napján vezércikkében a Szabad Nép, s ugyanez volt a címe a Kossuth adó műsorának is. Kinek az ügye? — ez meg a tévé dokumenCsaládi hétvége Már előzetesen húsvéti családi hétvégét rendeznek a Juhász Gyula Művelődési Központban: ma, pénteken délelőtt 10 órai kezdettel a Mini Színpad adja elö óvodásoknak A jó tanács című mesejátékot, délután 3-tól pedig a Ságvári gimnázium tanulóinak sulibuliját rendezik meg. Holnap, szombaton délelőtt 10-től a gyerekekre számítógépes játékok, továbbá — Pataj Klára vezetésével — agyagozási foglalatosságok várnak, délután 3-tól Tapsi Hapsi és a többiek címmel lesz videofilmvetítés, este fél 6 órai kezdettel a Szegedi Nemzeti Színház A víg özvegy című produkciójából láthatnak részleteket az érdeklődők. Március 19-én, vasárnap délelőtt 10-től Tfovákné Cseh Ibólya vezetésével húsvéti ajándék készítésen vehetnek ré6zt a gyerekek, s ugyanakkor locsolóvensbörzét is tartanak, A húsvéti családi hétvége idején, szombaton és vasárnap délután fél 4 és este fél 6 órai kezdettel a Dugonics moziban a Hóbortos népség, avagy a kíváncsi kamera című filmet vetítik. tumprogramját taglaló előzetes felcíméül szolgált, s a műsorvezető-riporter, Györffy Miklós többek között így válaszolt rá: „elsősorban a túlélőké és a történészeké, de végső soron mindnyájunké." Rajk László évtizedei egyszerre több mindent mutatnak meg, tényleg mindnyájunknak. Hallhattuk, már nem titok, de még igen sokszor ki kell mondani; a pert Moszkvában tervezték és szervezték, a szovjet MVD kelet-európai parancsnokának, Fjedor Bjelkin altábornagynak vezetésével, aktív hazai ÁVH-közreműködéssel, Rákosi személyes jellegű közvetítő útmutatásaival. Ám a rádióműsor, kisebb részben a tévéprogram is, a kiadványokról nem is beszélve, a per rejtélyein, sok részletének homályán túl az életút és a személyiség több fontos vonatkozására koncentrált. És akad e téren különleges nézőpont, ahonnan Rajkot szemlélni csak legújabban szokás. A nyolc évtized: gyakorlatilag az évszázad rettenetének tökéletes foglalata és áttekintése. Rajk László tízéves, midőn Magyarországot már nagyban szabdalják a mohó szomszédok, mialatt Kun Béla eltörölteti a rendfokozatokat a Felvidékért harcba induló hadseregben; húszéves, amikor a huszadik század legnagyobb hatású, legéletképesebbnek látszó magyar mozgalom — a népieké — bontogatni kezdi szárnyait; harminc, amikor túl a spanyol polgárháború vérfürdőjén és Sztálin első nagy emberirtó buzgalmán, kitör fajtánk történetének legpusztítóbb háborúja; és végezetül: negyven, amikor elvtársai középkort megszégyenítő tortúrák után kivégzik. Ám nézzük tovább az évtizedeket. Amikor Rajk László ötvenéves lett volna, újra tele vannak a börtönök és súlyosak a testek alatt az akasztófák Magyarországon; amikor hatvan, felcsillanóban a felemás remény, esztendővel túl az új mechanizmusnak nevezett reform indulásán és az azonos évben történt csehszlovákiai bevonuláson; hetven lett volna az afganisztáni bevonulás és nyolcvan most, a kivonulás évében. Ha babonás lennék, azt mondanám: Rajk László évtizedei a legújabbkori magyar történelem valami titokzatos összefüggésrendszerének kabalisztikus látképét adják. Ezek az évtizedek azonban Rajk László igazi megítélésének lényegére világítanak. Az ő nyolc évtizede — fele életében, fele halálában — a „korunk" szó szinonimája, benne sorsa pedig: több, mint személyes vagy mozgalmi tragédia. Neve elsősorban nem jelkép, még csak nem is, mint annyi ideig hittük, valamiféle figyelmeztető lövés döreje. Féldázat a személyiségnek A történelemben létrejövő föloldásáról és utólagos megkövüléséről. Mert Rajk, az áldozat egyúttal évtizedeiből a negyediket nem párton belüli ellenzékiként, hanem a koraszülött magyar demokrácia pártjainak szétveréséért, saját perének előpereiért, könyörtelen pártérdekérvényesítésért aktívan tevékenykedő politikusként tölti el. Rajk László történelmi szerepének megítéléséhez évtizedei — az a négy meg az a nyolc — jelentik az igazi kulcsot. „ ... a hóhérok végrehajtották ugyan a Rajk László perében kifnondott halálos ítéleteket, ám a kivégzettekre oly groteszkül kiszabott mellékbüntetést: a tízévi hivatalvesztést és politikai jogaik tíz évig tartó felfüggesztését a halottak nem töltötték ki. Sőt, alig hét esztendő múlva sírjukban most előkelőbb közéleti tisztséget viseltek, mintha nem ítélik el, nem végzik ki őket" — írja szintén Szász Béla. És kimondja a feltehetően végérvényesnek is elfogadható értékelést: „hiszen fellendítőivé, jelképes egyesítőivé váltak oly politikai megmozdulásnak, ami egy népfelkelés földindulásához vezetett." A szerep, ami históriai, az évtizedek sorával együtt: ennyi. Ezet kell látni ama sajátos mártíromban, amelynek megjelölésére ez a németből magyarosított vezetéknév szolgál? Rajk. Domonkos László Esztergályos szakmunkásokat keres felvételre jó kereseti lehetőséggel a Szegedi Vas- és Fémipari Kisszövetkezet Szeged, Kátay u. 23. Gyakorlattal rendelkező gépírót felveszünk. Szeged, Sajtóház.