Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-16 / 64. szám

1989. március 16., csütörtök 3 Változatos programok A Budapesti Tavaszi Fesztivál legjelentősebb idegenforgalmi eseménye, az Utazás '89 kiállítás holnap, pénteken nyitja kapuit a kőbányai vásárvárosban. A mostani Utazás kiállításon Magyarországon kívül 21 ország mutatkozik be turisztikai kínálatával. Először vesz részt az idegenforgalmi vásáron Ciprus, Izrael, a Koreai Köztársaság és Szíria, összesen csaknem 200 kiállító építi fel standját az A pavilonban, a külföldiek közül az olaszországi tartományok igényellek a legnagyobb területet, összesen 276 négyzetméteren mutatják be vonzó ajánlatai• kat. A hétvégén számos vonzó programmal várják a látogatókat, az A pavilon színpadán neves művészek lépnek fel. Szombaton délután a szabad területen veterán autók mérik össze ügyességüket. (Szombat délelőtt egyébként ezek a régi automobilok végigvonulnak Budapest utcáin is.) A vásárvárosban minimotorosbemutató is lesz az A pavilon mögött, szombaton és vasárnap délelőtt. Vasárnap délben iBMX-es „artisták" tartanak bemutatót, az A pavilonban pedig Halász Judit és a Bojtorján együttes ad gyermekműsort. Az Utazás '89 hat napon át, március 22-éig tart nyitva, általában naponta 10-től 18 óráig. Baráti társaság A Békés Megyei Bíróság jóváhagyta a békéscsabai Magyar—Amerikai Baráti Társaság megalapítását, amely legfőbb céljának a két nép barátságának az ápolását, a két ország kulturális kapcsolatának az elmélyítését tekinti. Az Egyesült Államok budapest nagykövetségének tudomása szerint Európa keleti felében ez az első amerikai baráti társaság. Elsősorban kulturális jellegű rendezvényeket — filmvetítéseket, irodalmi esteket — terveznek. Feladatuknak tekintik az ENSZalapokmány, a helsinki záróokmány és a bécsi utótalálkozón elfogadott dokumentumok szellemiségének terjesztését. (MTI) Operaturné ürügyén Sikeres volt a turné — válaszolgattam mindenkinek aki kérdezett, mert egyszavas válaszokhoz vagyunk szokva, hiszen nem bírunk időt csinálni, hogy meghallgassunk valakit, bár mondják, idő arra van, amire akarjuk, ezért talán arról van szó, hogy igazából nem érdekel itt már senkit, hogy mi van a kultúrában, s amíg töprengek ezen, az aschaffenburgi csokornyakkendős úrra emlékezem, aki minden estén ott ült a karzaton, hangosan bravózott és mindig az Antóniáknak — Csonka Zsuzsának, Vajda Julinak, Vámossy Évának — hozott egy csokor virágot, Katalin néni a büfében azt mondta róla, a Hoffmann a kedvenc operája, hát nem tudom, amikor először ültem mellette a karzaton, azt hittem kritikus, mert fölsziszszent egy apró hibánál, a kürtszólam lusta volt kissé, sose vettem volna észre, ő igen, de ennél még érzékenyebb volt a remeklésekre, estéken át figyeltem, más volt, mint a többiek, ám rajtam kívül mindenki úgy csinált a nézőtéren, mintha nem vették volna észre a másságát, fegyelmezettek a németek, hiába, nos, lehet, hogy egy kicsit örült volt az illető, de szimpatikus őrült, Iván Ildikó Olympia-áriája után mindig elragadtatva bólogatott, és teljes erővel verte a tenyerét, naná, gondoltam, a világ akármelyik nagynevű operaszínpadán énekelhetne, odasúgtam a csokornyakkendősnek, hogy jövőre meghallgathatja Bonnban a művésznőt, mert oda szerződött, próbáltam megértetni magam angolul, yes, bólintott a Hoffmannrajongó német, mint akinek teljesen természetes, hogy ilyen hanggal igenis német színpadokon a helye egy magyar művésznek, ő hol fog énekelni next year —, kacsintott cinkosán minden Antóniák rajongója, amikor Gurbán János állta a tapsvihart a Gyűrű-ária után, mi tagadás, enyhén rosszul esett, hogy ezek itt rögvest eloroznák tőlünk aki kell nekik, kiválasztják és megveszik, természetes gesztussal nyúlnak utána, akár macskakő, akár hangbirtokos, tárgy vagy ember, megfizetik a képességet, az alkalmasságot, a megfelelőséget, talán ezért is olyan gazdagok, vagy mégis: eredetileg mi vagyunk a gazdagok, csak később leszünk szegények, miután kiárultuk az értékeinket, hát igen, mondta Réti Csaba egy beszélgetős délutánján, aznap este nem ő volt Hoffmann, tehát ráért, komótosan sorolta, kinek mennyi a fizetése, a fiatalok nem tudnak megélni, magyarázta, miért olyan nehéz azt belátni, hogy a társadalom különleges képességgel megáldott-megvert egyedeit meg kell fizetni, az emberek adottságait Színházak műsora A szegedi színházak műsora március 17-től március 31-ig. Az előadások általában este 7 órakor kezdődnek, ezért csak az ettől eltérő időpontokat közöljük. Nagyszínház: 17-én. pénteken A diótörő (Egressy 1 —2. bérlet), 18-án, szombaton A kőszívű ember fiai (bérletszünet), 19-én, vasárnap 3 órakor A víg özvegy (Katona bérlet), este A víg özvegy (bérletszünet, a március 16-i jegyek érvényesek), 20-án, hétfőn 1 és fél 8 órakor: Hangverseny, 21én, kedden 4 és 7 órakor: Néptánc, 22-én, szerdán A kőszívű ember fiai (Uray 1—2. bérlet), 23-án, csütörtökön A kőszívű ember fiai (József A. 1—2. bérlet), 24én pénleken Holland Táncszínház vj. (Kodály bérJet), 26-án vasárnap délután 3 órakor A kőszívű ember fiai (bérletszünet, a március 15-i jegyek érvényesek), este A kőszívű ember fiai (Ady 1—2. bérlet), 28-án A kőszívű ember fiai (Juhász—Jancsó bérlet), 29én, szerdán 6 órakor: A kőszívű ember fiai (Móra 1 — 2. bérlet), 30-án, csütörtökön 6 órakor A kőszívű ember fiai (Déryné 1—2. bérlet), 31-én pénteken A kőszívű ember fiai (Somlay 1—2. bérlet). Kisszínház: 17-én, pénteken Az Arbat gyermekei (Somlay 1. bérlet), 19-én, vasárnap Svábbogárvadászat (bérletszünet), 21-én, kedden Az Arbat gyermekei (bérletszünet), 23-án, csütörtökön Svábbogárvadászat (Egressy 1. bérlet), 24-én, pénteken Olivér (bérletszünet), 25-én, szombaton 11 és 4 órakor: Olivér (bérletszünet), 26-án, vasárnap 10 órakor Olivér (bérletszünet), 28-án, kedden. Svábbogárvadászat (Vaszy 1. bérlet), 29-én, szerdán Svábbogárvadászat (Uray 1. bérlet) és 30-án, csütörtökön Svábbogárvadászat (Uray 2. bérlet) (x) használni kell és fejleszteni és megint használni, a társadalom érdekében, mert számítógép-kezelő mindenki lehet, akárki, de operaénekes csak az, akinek hangja van, és persze sok minden egyéb kell még hozzá, nálunk leginkább szerencse, egy jó pedagógus, énektanár, aztán állóképesség, akarat, memória, tudatosság, hogy ne hagyja elrontani a hangját, önfegyelem és alkalmazkodóképesség, szóval nehéz, de az ember fölteszi erre az életét, és akkor sokat kibír, tette hozzía rezignáltán a tenorista, majd hirtelen földerült ábrázattal: tudjátok ti, hogy ennyi év után is imádom a nőket? — a színpadon persze, aztán elmúlik, csak amíg énekelünk, de nehogy megírd, nem szép dolog kihallgatni és kiadni az embert, bár a feleségem is tudja, de akkor is, nem ez a fontos, inkább a napi stresszt írd meg, bár ezt úgysem képes fölfogni senki, csak aki csinálja, nem tudhatod, milyen érzés reggel fölébredni és arra gondolni, megvan-e a hangod, jó reggelt, Réti — éneklem minden istenverte hajnalon, röhögnek rajtam a többiek, mert én elmesélem, jót nevetünk, pedig tudjuk, hogy. mindannyian így vagyunk, neked elképzelhetetlen, micsoda rémület az, amikor hallod, hogy nem vagy a hangodnál, azért persze viselkedsz, teszed a dolgod, iskolába megy a gyerek, beágyazol, bevásárolsz, jösszmész az emberek között, és közben egyre azon jár az eszed, mi történik majd este, bemész és nincs egy helyed a színházban, nincs egy luk, ahol nyugodtan beénekelhetnél és mindez egyáltalán nem érdekli majd azokat, akik a nézőtéren ülnek, ezt mi tudjuk, és állunk a takarásban, számolunk, hihetetlenül, végzetesen egyedül vagyunk, mindjárt be kell lépni ... Sulyok Erzsébet Es fölhangzik a Nemzeti dal Bemutatták A kőszívű ember fiait Amiként a sikeres musicalt, az Olivért, a zene, a tánc, és a gyerekszereplök intenzív jelenléte dobta fel, gondolhatnánk, emez újabb adaptációval, A kőszívű ember fiaival, ugyanezt teheti előadásának időpontja, hiszen nemzeti ünnepünkön prezentálják, meg ugyancsak a zene, a Tolcsvay testvéreké (benne a Nemzeti dal!), plusz a tánc (Szirmai Béla koreográfiája). És akkor még (nemzeti) érzelmi elfogultságainkról, romantika utáni vágyainkról, legújabb keletű, forradalmi zászlókkal (jelvényekkel és címerekkel) újraéledt pátoszunkról nem is beszéltem ... Mindeme körülmények mégsem képesek együtt hatni; az előadás — sok korrekt és néhány igazán élvezetes színészi teljesítmény ellenére — minduntalan szétesik, hosszadalmas, nem eléggé intenzív. Böhm György dramaturg és Korcsmáros György rendező, sziszifuszi munkával szabta-varrta a Jókai-müvet. A történetre koncentráltak természetszerűen, a három fiú útjának követésére nagyjából, ám, hogy a nagy téma, a forradalom eszméje és öröksége se vesszen, a dialógusokat kényszerűen meg kellett terhelni — a szerző modorában — némi höskölteményességgel, ami nem tett jót nekik, a nagy időket és távolságokat pedig a zenék lettek hivatva áthidalni. Ily módon filmszerű_ jelenetsor állt elő, ami egyáltalán nem lenne baj, ha a montírozás is sikerült volna. A színpadi montázshoz talán elengedhetetlen egy alkalmatos befogadó közeg, valamely jól kitalált, eredeti szcenéria, mert máskülönben, enélkül — mintha albumot tartanánk kezünkben, illusztratív, egyenként megkomponált képekkel, amelyek azonban nincsenek összefűzve. A mappa nem tud könyvként funkcionálni. A sanda hírlapíró — mondhatja akárki, aki tudja, hogy az előadáshoz tervezett díszletet nem leheteti fölhasználni, emiatt (is) a bemutató egy hónapos halasztást szenvedett, mely idő alatt nyilván csak egy-két színpadi jelzést, függönyök és fények-sötétek játékát lehetett megtervezni, és azt, hogy a kellékek hol a forgószínpadon jöjjenek-menjeWmWB^ HU s jsL iálptav ? in Wmm HMfjPfiir fBfPfBM > ' | Y^j ^k : Ü-Síi * •TEsktfiffiS 1|1|%; ;í f. ÍM ililllllf Hü! llfi ^tliÉ HMfjPfiir fBfPfBM > ' | Y^j ^k : Ü-Síi * •TEsktfiffiS 1|1|%; ;í f. ÍM ililllllf A gonoszok kupaktanácsa — teával (Balázsovils Lajos, Bede-Fazekas Annamária, Fodor Zsóka) nek, hol meg közönséges kézi munka segedelmével. De ragadjon bár a ronda jelző — sanda —, muszáj volt érzékelni: a majdnem csupasz színpadon úgy hatottak a rajta megjelenő romantikusdramatikus képek, mint úrihímzés a farmerdzsekin. A színészek megkínlódtak azért, hogy a jelenetsorban összefüggéseket teremtsenek, s nem könnyítette a dolgukat, hogy időnként dalra kellett fakadniuk. (A technikai összedolgozottság amúgy meglehetős volt, már ahogy össze lehet azt hangolni, hogy némelyeken ott a mikroport, amúgy meg: play back ...) A leginkább eleven figurákat, a Baradlay-fivérek megszemélyesítői hozták, különösen Kőszegi Ákos. A félszeg, naiv, tisztaszívű Jenőt hálás dolog is megmutatni, de Kőszegi még találékonyan rákopirozott e romantikus-hétköznapi hősre valami modern tétovaságot, kisember-fejkapkodást, „hol is a helyem a nagy történelmi kavargásban" — bizonytalanságot, és megint — mint más szerepeiben — chaplini színeket. Amint Plankenhorsték budoárjában kitört a forradalmi tánc, s Kőszegi azzal a feminin igyekezettel próbálgatta a követő-lépéseket: színházi pillanat volt. Kaszás Géza is csinált magának ilyeneket, Richárdjának tiszti vagány korszakában; kettőseik Kátó Sándor ral (Pál úr) az előadás legjobban kidolgozott jelenetei. Szervét Tibor pillanatnyilag a társulat leginkább diszponibilis tagja; szerepek sorozatában hívta föl magára a figyelmet, azzal a finom, technikás, korrekt, nem tolakodó, de állandóan színvonalas teljesítménnyel, amit mindközönségesen színészi jelenlétnek szokás nevezni, és a „titka" alighanem — az egyéniség. Barta Mária (Baradlayné) a sajtóbemutatón minden bizonnyal indiszpozícióval küzdött, na meg, kissé suta monológokkal, s nem különben azokkal az extrém helyeztekkel, mikoris elhalt férje belógó képmásával kellett társalkodnia. Balázsovits Lajos Rideghváryként rutinosan keltett ellenszenvet, Olasz Ágnes (Edit) a puszta megjelenésével — hihetően — szerelmet Richárdban, s vonzó pontosság gal formálták az egyegy tulajdonsággal jellemezhető hölgyeket: Janisch Eva, Bede-Fazekas Annamária és Fodor Zsóka. Lipics Zsolt villant meg a sok epizódszereplő között, és Király Levente (Haynau) csinált az előadás túlfésült mappa-képei közé egy életeset: fölborította az íróasztalt.. . Mindezekért és mindezek ellenére, valószínűleg itt az évad második „családi előadása", melyre, miként az Olivérre, több nemzedék egyszerre invitálható. S. E. Hazai tőkénk: a szürkeállomány „... Meggyőződésünk, hogy a napjainkra hazánkban kialakult társadalmi-gazdasági válságból való kilábalás egyetlen hatásos eszköze a fiatal tehetséges, alkotó, innovatív szemléletű fiatalok felkutatása, felkarolása és menedzselése. E cél érdekében több állami, társadalmi és gazdasági szervezettel összefogva alapítványt kívánunk létrehozni . .." Az idézet a hét elejei eseményre szóló meghívóból való, amelyet a megyei tanács vb ifjúsági és sportosztálya, valamint a megyei pedagógiai intézet rendezett. Helyszín: a Forrás Gyógyszálló társalgója. Farkas flulós bevásárlóközpont Autós bevásárlóközpontot épít Pécsett egy erre a feladatra alakult részvénytársaság. A Pécs NSZK-beli testvérvárosáról, Fellbachról elnevezett 5 ezer négyzetméter összalap területű áruház beruházási költsége, mintegy 200 millió forint lesz. Ezerhétszáz négyzetméteres eladóterében élelmiszereket és műszaki cikkeket árusítanak, emeletén magánpanzió nyílik, egyik épületszárnyában pedig mágánkisiparosok és magánkiskereskedők műhelyeit, üzleteit helyezik el. A Pécsre nagy számban érkező turistákra gondolva valutabeváltóhely és bár létesül az áruházközpontban is. Az épületeket övező parkolóban 350 személygépkocsinak lesz hely Katalint, a megyei pedagógiai intézet igazgatóját kérdeztem, még a megbeszélés előtt, mit vár a tanácskozástól. — Elsősorban, hogy az alapítvány sikeréhez nélkülözhetetlen szakmai információkat, tapasztalatokat itt és most összegyűjtsük. Egy merőben új kezdeményezésről van szó, mind a formáját (az alapítványt), mind az előkészítést tekintve. A tehetséggondozás évek óta téma, de sajnos, inkább elméleti, mintsem gyakorlati jellegű Magyarországon. Neves szakértőket hívtunk előadónak, Báthory Zoltánt az OPI-tól, Geffert Évát az MTA-tól, Klein Sándort — neve a szegediek előtt bizonyára nem ismeretlen — a pécsi egyetem docensét. Az elhangzottak figyelembevételével készül a megyei alapítvány, amelyet a tanács ifjúsági és sportosztálya hoz létre. Zvada Zoltán, az ifjúsági és sportosztály helyettes vezetője megnyitójában, de a részt vevő pedagógusok, tudományos kutatók is hangsúlyozták, társadalmunkban nincs igazán jó fogadókészség, már ami a tehetségeket illeti. Sajnos, a pénz is kevés, de azt egyikük sem vitatta, hogy hazai tőkénk jelentős hányadát a szürkeállomány képezi. Csongrád megyében a tervezett alapítvány létrehozásával reális esély van tízmillió forintos indulóösszegre, s ez a pénz reményt keltő lehet, amennyiben mozdítani tudják majd a megye üzemeit, vállalatait is. A tanácskozáson számos izgalmas kérdésre keresték a választ. Például milyen lehetőségek vannak a fiatal szakemberek tehetségének termelőerővé transzformálására, a konkrét gazdasági munkában való közvetlen hasznosítására. Eszmét cseréllek a pedagógusok, az oktatók szerepéről a tehetségek felismerésében, s arról, hogy milyen módszerekkel lehetne még több tanárt megnyerni ennek az ügynek. Megvizsgálták, milyen körre, korosztályra terjedjen ki a tehetségkutatás és -gondozás először, illetve elválasztható-e a hátrányos helyzetű tehetségek gondozása az általánostól. A résztvevők mindegyike kiváló ötletnek tartotta a megyei kezdeményezést, amely szándék szerint, gyors tempóban válik valósággá: március végére, április elejére datálják az alapítván létrehozását. M. E.