Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-28 / 50. szám

1989. február 24., péntek 97 Csillagrend Buday Györgynek A hír már régi, az esemény néhány hetes, a hitelesítő fotográfiák pedig csak pár napja érkeztek Szegedre. A Magyar Népköztársaság Csillagrendjét adományozta az Elnöki Tanács Buday Györgynek, a modern magyar fametszés iskolateremtő mesterének, a nemzetközi grafikai élet kiemelkedő személyiségének. Buday 1987. áprilisában töltötte be nyolcvanadik évét, erre a dátumra, született a határozat, de — mint a hírügynökségi jelentésben áll — betegsége miatt-csak a közelmúltban ve)hette át a magas kitüntetést az idős mester Mócsán Andrástól, londoni nagykövetségünk első titkárától. Mint köztudott, Buday fiatalon, családjával a kolozsvári egyetem Szegedre költözését követően érkezett a Tisza-parti városba. Itt a harmincas évek elején, a haladó/egyetemi, és ifjúsági mozgalmak szervezője, szellemi vezéralakja a művészeti élet motor-, ja lett. Alapítója és vezetője volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának. Ebből az időből számos kiváló tanulmány, gyűjtemény, könyv inspirálása, szerkesztése, irányítása, illusztrálása fűződik nevéhez. 1938-tól Angliában él, ahová a fasizálódó országból települt. Többszöri hazatelepülési kísérlete fulladt kudarcba. Az i 956-os események hatására idegösszeomlást kapott, azóta egy London melletti szanatóriumban él. Munkásságát bemutató, gazdag és tartalmas kiállítás még látható a Vár utcai Kass Galériában. Politizáló esték Szatymazon A szatymazi emberről azt tartják, csak a munkájának él. Ha már kicsit ás enyhül ez idő, nemigen lehet becsalogatni a művelődési házba ilyen vagy olyan élőadásra. Ügy látszik azonban, a politikai széljárás megélénkítette a politizáló kedvét is. Január eleje óta a művelődési házban minden csütörtökön délután fél 6-kor égyre gyarapodó létszámú csoport jön Ö6sze, hogy meghívott élóadó vagy élőadók részvételével aktuális politikai, gazdasági kérdésekről vitatkozzanak. Ezek a „politizáló esték". Itt fogalmakkal ismerkedhetnek, vitázni is tanulnak. A szabad véleménynyilvánítást olyan emiberek is próbálgatják, akik eddig a „ne szólj szám, nem fáj fejem" elv szerint élték. Kezdetben elég volt a művelődési ház kis klubterme is. A „mezőgazdasági fórum"-hoz már kellett a nagyterem. Az érdeklődés érthető. Maga a téma itt Szatymazon elevenbe vágó, és a fórum neves vendégei: Fráknóy Gábor, Tóth Mihály, Somogyi György, iPapp Elemér, iMóricz Imre, Gyömbér László mindanynyian széles látókörű elméleti és gyakorlati szakemberek. A legutóbbi előadás vendége az a Lovászi József volt, aki az MSZMP reforrnkörénék egyik kezdeményezője. A téma megint izgalmas: Nyilvánosság és pluralizmus. A jó hangulatú beszélgetésből csak a legfontosabb kérdéséket emelem ki: Miért van szükség a gondolatok és vélemények szabadságára? Miért kell szakítani a monolitikus hatalmi berendezkedéssel ? Hogyan épülhet ki egy demokratikusabb, jobban működő politikai intézményrendszer? Erről folyt élénk eszmecsere előadók és résztvevők között. Legközelebb, március 2án Vasitagh Pál megyei első titkárt várjuk az előadói asztalhoz, aki első kézből informálhat a februári KBülésékről, s mint szakember az alkotmány politikai koncepciójáról. Mórász Attila Sík Sándor tiszteletére Múlt év őszén, a szegedi d iák Lázongások idején, amikor a bölcsészkar auditórium maximuma zsúfolásig telt, a tanárok egyike megjegyezte: „Utoljára talárt Sík Sándor előadásain telt meg így ez a terem." Ebben az épületben az irodalmat oktatók még a 80-as évek végén sem feledkeznek meg elmondani a diákságnak, hogy több mint négy évtizede tanított itt egy szerény, fantasztikus tudású, reverendás úr, akinek szavait valósággal itták hallgatói. Fordulhatnánk Szerb Antalhoz, a mindenkori irodalmi ízlés etalonjához ám az egykori kolléga számára Sík nem irodalomtörténet, hanem a jelen. Néhány évig egyszerre voltak a szegedi egyetem oktatói: professzor és magántanár, katolikus pap és zsidó entellektüel. Azon, hogy Szerb nem írt mélyebb értékelést Sík Sándor költészetéről, annál is inkább nem szabad meglepődnünk, mert az összegyűjtött versek szerkesztője. Jeleníts Ishán még 1976-ban is azt mondta: „Versei nem az irodalomtörténetből, hanem valami meghittebb közelségből szólnak hozzánk." Sík Sándor himnikus lírája — mely a Nyugat alapításának évében kafpott először publikációs lehetőséget — mindig közelebb volt a hívő olvasók személyességéhez mint magához a klasszikusok formálta irodalomhoz. Ráadásul Sík Sándor pap is volt, egyetemi tanár és irodalomtörténész, összetett személyiség, aki ugyanolyan beleéléssel írt a zsidóságát folyamatosan vállaló Kiss Józsefről, mint a szentírást széttépő, nyakas hitetlen-hívő Adyról. Sík Sándor költészetét — egy ős-szegedit, Sötér Istvánt idézve — nem az oltár elkerítettsége, „hanem az utca, a város, a változó élet, a család színessége, eseményessége" jellemzi. Ezért kapcsolódhat nevéhez az az irodalom történeti frázis, hogy a katolikus líra kivonult a sekrestyéből. Tegnap Szegeden, az akadémiai bizottság székházában felolvasóülésen emlékeztek meg a nagy pap-költőről, tanárról és tudósról, születésének 100. évfordulóján. Ilia Mihály, az örökös főszerkesztő mondott bevezetőt, majd Grezsa Ferenc, Szörényi László, Krajkó András, Lengyel András és Szigeti Lajos olvasott föl. D-I. Elnökválasztó Annyira régen volt, mesei fordulattal, talán igaz se volt. Akkor még külön működött a Zákányszéki Homokkultúra Szakszövetkezet, és külön a Május 1. Szakszövetkezet. Elnökváltozást akart a Homokkultúra tagságának egy része, és nem akart a másik fele. Borbás Istvánt akarták behozni, akik a változásra áhítoztak. Sorompóba állt akkor a járási pártbizottság elsó titkára, és úgy celebrálta a közgyűlést, hogy változás be ne tehesse a lábát. Végigültem a maratoni tanácskozást, apróra figyeltem mindenre, de nem írtam végül róla egy szót se. Nagy baj nem történt, megírta az, akinek nem voltak gátlásai a különféle hatalmi csavarásokkal szemben. Akkortájt ismertem meg Borbás Istvánt, iskoláit éppen befejezett agronómusként. Arra is kellene emlékeznem, Gárgyán Istvánt mióta ismerem, de nem jut eszembe. Talán azóta, amióta Zákányszékre be-bejárok. Se szépíteni, se csúfítani nem szeretném a dolgot, de ahogy előkaparom emlékeivész kisegér szaladgál a teljesen kitakarított gépműhelyben, föl-föltűnik később is, de senki nem ugrik föl, hogy rálépjen. Megolvadt lelkülettel inkább azt mondják rá: szegény pára! Megáll az ész: ezek mentek met, mindig úgy áll előttem, szinte ölre egymással, hogy hogy szinte kicsordult belő- ki legyen az éLnök? le az emberi jó szándék. Meg se fordult a fejemben, hogy Azt mondják több oldalvalaha is elnök akarna len- ró1 is. hogy Borbás Pista téni, de ez lehet az én fejem hibája is. Telték-múltak az évek, tizenhat-tizennyolc is elmúlhatott közben, egyszercsak azt hallom, békésen megfér ugyan egymás mellett a két ember, de egymás ellen lépett pástra az elnökséfgért. Gyarlóságom az oka, sajnálni kezdtem mindkettovasága zavarta meg a kedélyeket. Elkezdte fejleszteni tagi gazdaságát, traktort is vett, jószágokat is szerzett, azt lehetett hinni, hogy nem is akar elnök lenni tovább. Találgatások révén az is elterjedt, hogy talán az ortöt, és főúri eleganiával szágos tanácsba hívják, és hagytam, hogy más írjon róluk. Nem nékem való, ha két tábor kígyót-békát kiabál egymásra. Ügy hozta a sors, hogy mindkét kollégámnak más dolga akadt, akik eddig beleöltöbték tollúkat az ügybe, és az utolsó fölvonás mégiscsak rám maradt, örültem is néki egy kicsit, mert magamban jelzésértékűnek fogtam föl a zákányszéki fölfordulást, ahogy annak tekintettem azt a nagyon régit is. Nagyon forr az ország mezőgazdaságának a fazeka, nem is nagyon lehet ráadásul be is jelentette egyszer, hogy nem indul az új választáson. Tudom, parazsat gyűjtök a fejemre, ha •kimondom, de mondták, így nem hallgathatom el, hogy talán kapva kapott a 'hatalom a kínálkozó lehetőségen, hiszen a bögyében volt Borbás. Amikor képviselőválasztás volt, jelöltként indult, és elkövette azt az udvariatlanságot, hogy nem lépett vissza idejében. Az ilyesmik nehezen felejtődnek el — morfdják. Hogy még cifrább legyen a dolog, belső vizsgálatok is indultak, talán a népi ellenlátni, mi jön elő majd belő- őrök is bekapcsolódtak, le. Lehet, hogy pár év mul- Megkeményítette magát, és va, már visszafele gondol- bejelentette: mégis indul, kodva, ezt a falut tekintjük Bevallom, szeretem a dacos kiiedulópontnak, és azt emlberéket. Nem tévedésből mondjuk, észre lehetett Vol- mondom többes számiban, na ezt vagy azt vennünk már Zákányszéken! Ez a vízszintes, ez a függőleges, ez ped'ig a pontos idő — ennyit kellene csak tudnunk a világból, hogy minden munkánk rendiben menjen, de régóta sejtem, olyan közgyűlést talán még soha nem tartották, amelyik pontosan kezdődött vél na. mert a másik jelölt is dacos lett, a Gárgyán István. Ha egyszer elindult, ő se alkart visszalépni. Ezen alkalmuk lett volna egymás alatt sínt Váltani — a főkönyvelő és a megbízott elnök már rég kitörhette volna egymás nya'kát —, de becsületükre legyen mondva, a hivatali munkát nem tévesztették össze a versengéssel. Jó lenMisét lehet kezdeni harang- ne, ha ez a tulajdonságuk is szóra, iskolát is becsöngetés- jelzésértékű lehetne a jövőre, a közgyűlés szertartása- re nézve is. Vélt vagy valóhoz legalább egyórás késés di hatalmak omlanak össze mindig hozzá tartozik. Nekem jól jön most, tájékozódhatom előtte, őzömével vannak jó ismerősök, megkérdezhetem óket. Csenemostanában, és nagyon sóknak emberi kicsinyesség, lelki törpeség az elindítója. A zákányszék! példa nem ide tartozik. Pályatételek A SZAB Neveléstudományi-Pszichológiai Szakbizottsága az alábbi pályatételeket hirdeti meg 1939-re: 1. A magyar neveléstörténetet gazdagító helyi pedagógiatörténeti kutatások. 2. Az ifjúság helyzete a mai magyar társadalomban. 3. Újító törekvések az iskolai oktatás területén. 4. Üjító törekvések az óvodai-iskolai nevelőmunkában. 5. A nemzetiségi anyanyelvi oktatás és képzés kérdései. A pályaművek benyújtási határideje: 1989. szeptember 15. Egy-egy pályamű terjedelme maximálisan >120 gépelt oldal lehet. A pályázat nyílt, a pályázat beküldésekor a kísérőlevélben szerepeljen a pályázó i:eve, személyi száma, munkahelye (annak címe és telefonszáma), beosztása és lakcíme (irányítószámmal) A pályaműveket két, kötött, esetleg fűzött példányban kell benyújtani a Szegedi Akadémiai Bizottsághoz (Szeged, Somogyi utca 7. 6720). Tudományos minősítéssel rendelkezők nem pályázhatnak! Előrebocsátom, még sosem volt módom elüldögélni Csengelén, a József Attila térj ligetben, de amikor a helybéli, Móra utcaiak telefonáltak; kivágják a fákat, segítsek megakadályozni, kapva kaptam a telefon után, a liget védelméért, — ilyfenkor, február végén még hidegek a parkok ... Hívogatom a tanácsot, megtudom, az ügyben maga az elnök illetékes. Napok múlnak, mire végre megtaláljuk egymást — jócskán furdal a lelkiismeret, attól félvén, a ligetnek már híre-hamva sincs, olv ütemes az irtás. Szóval, szívem szerint, először azt kérdeztem volna Kordás István, elnöktől, megbolondultak maguk? Nemhogy óvnák a település természeti színfoltját! Még jó hogy nem így történt íme a tények! A József Attila téren 18 kanadai nyárfa kapaszkodik az ég felé. Közöttük 14 hársfa küszködik az életbenmaradásért. A szívós nyárfák fojtogatják a hársakat no Csengelei nyárfák és minden esztendőben, gazdag virágzásukkor hordja, viszi a szél vattaszerű ékeit. (Szeged belvárosában is jól ismert ez a „pompa", nem egyszer szóvá is tettük, mennyire elcsúfítják a gusztustalan, ragacsos kupacok az utcákat. meg azt is. hegy a szállingózó pihék asztmatikus betegségekre allergizálnak. Erre orvosok hívták föl a köz figyelmét, tudomásom szerint nemcsak Szegeden Pécsett is. A Dunántúlon hallgattak a szakemberek intelmeire, kivágták a káros fákat.) Csengelén is évek óta mondogatja a körzeti orvos, egészségkárosító a kanadai nyár virágpora, most, a tanács erdészeti szakvéleményt is kért, és döntött. Nyolc helybéli lakónak eladta a 18 nyárfát, darabját 800 forintért. A vevők nagy lendülettel dolgoznak — ezt láthatták a Móra utcaiak — a kivágásról elszállításról maguk gondoskodnak. Lám, az egyéni érdekeltség milyen ösztönző! Ráadásul a közösség érdekeit szolgálja. A tanács nem nyúl a nyárfák árához, illetve nyír-, fenyő- és tölgyfacsemetéket vásárol rajta. Azokat telepíti a megmaradt hársak közé. Ha csengelei lennék, ez az információ engem arra ösztönözne, hogy megkérdezzem kell-e segítség az új fák ültetéséhez, ha igen, jövök ... Szegedi lévén afelől érdeklődöm. megint tüsszögünk, mérgelődünk majd itt, a városban? És meddig? Végül még valami: Csengelén, a tanács a Petőfi utca 13 szám alatt található. Milyen kár, hogy a község lakossága az újságtól kérdezi, milyen alapon határoztak ott, esetünkben a nyárfákról. Kordás István szerint, a jövőben érdemes lesz a tanácsi döntéseket, a végrehajtás előtt, tudatni. Mag Edit — Ennyi népet már régen nem láttam együtt — mondja egyik beszélgető társam. Be 'is jelentik, 853-an vannak jelen. Szavazás előtt újra módosítják a számot, már fölötte járunk az ezernek. Két ártatlan javaslat hangzik el a ceremónia befutó részében, de közbekiált valaki' — Nem vitázni jöttünk, hanem szavazni! Egy óra múlva nem lesz itt senki, ha csak a szánkat jártatjuk! A közbekiabálás ugyan eléggé el nem ítélhető lett a mai napra, de ezt megtapsolják. A megyétől jött ember azt mondja még el, ha megint nem lenne sikeres a közgyűlés, ha megint nem tudnának a kettőből egyet kiválasztani, akkor kénytelenek lennének állami megbízottat kijelölni. Ettől mentsenek meg minket — teszi hozzá valóságos fohászként. A 'bankók bizalma is meginogna, ha nem sikerülne. Bízom benne, hogy bölcsek lesznek, és jó irányban döntik el saját sorsukat. Utólag se tudom, a láthatatlan harmadik rémképe játszott-e szerepet, vagy az a puszta tény, hogy jóval többen jöttek el, mint eddig bármikor, a lényeg azonban az, hogy a jól szervezett titkos szavazás végre döntést hozott. Az is lehet, hogy elfáradt a vulkán, és eltömte saját útját. Még a szavazás ideje alatt megkerestem mindkét jelöltet, és nyilatkozatra bírtam, avval az ígérettel, hogy azét hozom nyilvánosságra csak, aki befut a választáson. Borbás István ezt mondta: — Fenyegetni senkit nem akarok, és nem is fogok. Ezen a homokon ez a parasztember, ha nehéz körülmények között is, ha eszeveszett erőlködések árán is, de jól éljen, csak ez lehet a célom.' — Es akik ellened szóltak? — Természetesnek veszem. Nekem kell levonnom belőle a tanulságokat. Tudom, nagy tüskéket hordanak magukban az emberek, az azonban biztos, hogy a magam tüskéit nem számolgatom utólag se. — Sokan mondták, elmennek, vagy el kell menniük, ha rád szavaznak többen. — Türelmet kérek mindenkitől, és azt, hogy továbbra is itt keresse a boldogulását. Lesz alkalma beváltani minden ígéretét, mert ő kapta a több szavazatot, és ő lett megint az él nők. Hatalmas csönd fogadta a bejelentőt, aimtkor — körülményesen ugyan, de — kimondta a szavazás eredményét. Egy elárvult bekiáltás törte meg a szótlanságot: — Tapsoljuk már meg! , És összeütötte a tenyerét az a 681 ember, aki rá adta a voksot, Borbás István pedig megköszönte minden résztvevőnek, hogy eljött a negyedik fordulóra, és kérte a tagságot, felejtse el az elmúlt évek, hónapok, hetek és napok gondjait, netán iintri'káit. A kérés magában hordozta az ígéretet is: ő is igyekszik elfelejteni. Saját nyugalma érdekében is kérjük magunk is, felejtse el. Legyen figyelmeztetés számára is, hogy sokan szavaztak ellene, és az is, hogy az ellentábor ugyancsak kitűnő embert állított jelöltnek. Ezt is fölfoghatjuk jövőbe mutató jelzésnek. Horváth Dezső