Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-11 / 36. szám

4 1989. február 11., szombat Ma délelőtt 10-től Fórum a nyilvánosságról Korunk egyik .kulcsszava 6ágíró? Milyen erők korláa nyilvánosság. Szoktuk ezt oroszul is mondani, de jelentése oly sokféle, mint ahány párt, mozgalom, szövetség és baráti kör alakult tozták eddig a sajtót, és ma kik akarják fönntartani a bezárkózás rituáléját? Mi ma a sajtó és az újságíró feladata, kitől kapja mega tavalyi májusi fordulat bízatását? Milyen szinonióta. Azt azonban tisztázhatnánk, hogy végső soron a nyilvánosság nem csupán a nyilatkozó és az újságíró belügye, mint ahogy azt korszerűtlenné váló sajtótörvényünk sugallja. Sőt talán azt is na2y hangsúllyal kellene kimondani, hogy a társadami folyamatok, legelőször is a döntési mechanizmusok láthatósága a nyilvánosság lényege. IJyen módon a sajtónyilvánosság pusztán egy szelete, ugyanakkor tükörképe is a társadalmi nyilvánosságnak. Időszerű kérdés: képes-e pontos körképet rajzolni önmagáról és .környezetéről a glasztnoszttyal vívódó újmái vannak annak a szónak, hogy felelősség? Hasonló kérdésekre • kaphat választ az az érdeklődő, aki ma délelőtt tízkor ellátogat a tudományegyetem Ady téri épületének auditórium maximumába, ahol a Magyar Demokrata Fórum szegedi szervezete rendezésében hat helyibéli írástudó ismerteti álláspontját. A felolvasást kötetlen eszmecsere követi. A meghívott előadók: Tanács István, Sulyok Erzsébet, Domonkos László, Bátyi Zoltán, Várkonyi Balázs és Dlusztus Imre. Házigazda: Fejér Dénes. Szerveződik a kamara Várhatóan márciusban tartja meg alakuló közgyűlését a Magyar Kulturális Kamara. A kultúra és művelődés térvesztésének megállítását célul kitűző érdekvédelmi szervezet létrehozására tavaly novemberben, a HNF OT művelődéspolitikai bizottságának ülésén tettek javaslatot. Az MKK szervezését öszszefogó Közművelődési Információs Intézet vezetője, Zelnik József, az MTI munkatársának elmondta: eddig csaknem száz hazai intézmény, illetve vállalat jelezte csatlakozási szándékát a leendő kamarához. Közöttük 'kulturális vállalatok, egyesületek ós társulások, múzeumok, könyvtárak, illetve művelődési házak éppúgy megtalálhatók, imint pénzintézetek vagy éppen gazdálkodó szervek, termelő vállalatok művészeti csoportjai, de érdeklőidnek e nemzetközileg is újszerű társadalmi szervezet iránt külföldről is. Hubay és Szecsődi A címbéli két muzsikus találkozása a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagytermének koncertpódiumán rendkívül szerencsés volt, a héten tartott egyehez, azt a mindenkori abtemi-föiskolai bérleti hang- gzolút elöadói biztonságot. verseny keretében. Fájó, (hogy nem zsúfolásig telt ház volt a tanúja ennek a remek estének. Nem feladatom itt az ifjúság érdektelenségének okait vizsgálni. Egy biztos: a Ihiba nem az előadókban, s nem a szervezokDen van. A sorozat konmely képességet szintén kevesen birtokolnák. A zongoránál ezúttal Várnagy Lajosné Szönye Katalin volt a kísérő partnere, aki felfedezés erejével hatott. Szívesen hallanánk őt gyakrabban is a hangversenypódiumon rendkívül színes, certjei magas színvonalúak, érzékeny. eleven s könnyes rendezett, tematikus fel , . dén alkalmazkodó epitesuk komoly hiányokat játékával. zongorakívánna pótolni az Ifjúság zenei műveltségében. A kitűnő műsorvezetőt, Meszlényi Lászlót is eleve élmény hallgatni, aki mindenkor avatottan és érdekfeszítően szól a muzsikáról, s ráadásnak adva volt egy olyan, senkihez nem hasonlítható, egyéni hangú, megkapó személyiségű hegedűvirtuóz, mint Szecsődi Ferenc. Nála aligha találunk rátermettebb előadót Hubay műveinek tolmácsolására. Az ő játéka ismét meggyőz arról, hogy hiába a hajdani mesterségesen szított tűz Hubay és ellentábora között — melynek füstje miiig is körüllengi ezeket a kompozíciókat. A nemesen könnyed, ám artisztikus, csillogóan, sziporkázóan virtuóz, édesen andalító dallamos muzsika mindenkor .utat talál a hallgatóság szívéhez. Számomra pedig mindenkor ez a legfontosabb. Szecsődi Ferenc valamennyi műnek megmutatta az eredetiségét, báját, kellemét, szépségét A Mazurka (No. 1.) felvillanyozóan táncra ingerlő, vérpezsdítő volt előadásában. A 14 csárdajelenet című •hegedüdarabból előadott Hullámzó Balaton tetején kezdetű kompozícióban megcsodálhattuk az előadóművésznek a zene apró nüanszaira rendkívül érzékeny, gesztusgazdag reakcióit, s a Virág sorozatból bemutatott Zefír s a Magyar alföldi képek ciklusból a Fonóban című darab előadásánál úgyszintén. S az édesen kellemes zenei mondanivalót olyan technikailag bravúros díszköntösbe képes burkolni Szecsődi (természetesen a szerző jóvoltából eredendően is), amely tökéletes, kifogástalan magas fokú művészi élményt nyújt. Nem először szóltunk már briliáns technikai tudásáról is. Most még a rendkívüli állóépességét illesztem a képKellemes meglepetést tartogatott a Danubius Vonósnégyes játéka is. Tagjai: Tóth Judit (I- hegedű), Komár Judit (II. hegedű), Bodolay Cecília (brácsa), Ribli Ilona (cselló). Az együttest a bajai vízügyigazgatóság tartja fenn, művészeti vezetőjük Tátrai Vilmos. Dohnányi c-moll zongorakvintettjét (op. 1.) hallottuk előadásukban. Szívből jövő, őszinte muzsikálásuk igen megnyerő volt. Szépen, tudatosan formáltak, s van temperamentumuk. Eleven lélegző játékukban viruló életre kelt valamennyi különböző karakterű tétel. Az igényes, virtuóz zongoraszólamot Kerek Ferenc játszotta, áradón, színesen, kitűnő kamaramuzsikusi együttműködéssel. Berényi Bogáta Nem történt emberi mulasztás Befejeződött a vizsgálat Dorogon Befejeződött a vizsgálat olyan veszélyes mellékrea Kőbányai Gyógyszeráru- akció, amelynek következgyár dorogi szintetikus üze- tóben rohamosan megemelmében 1988. augusztus 24- kedett a rendszerben a hőén történt súlyos robbanás mérséklet s ez végül is a ügyében. Egy olyan 3 ezer balesethez vezetett, literes autokláv robbant fel, A hatalmas erejű robbaamely 12 éven át kifogás- nás, és az azt követő tűzál talanul, biztonságosan mű- tal tönkretett üzemben — ködött. Két dolgozó sérült amelynek helyreállításánál meg életveszélyesen; Kökö- figyelembe veszik a vizsgási Tibor belehalt égési sé- lat által feltárt és eddig rüléseibe, Dömö6i Attila a napokban ismét munkába állt, de még utókezelésre szorul. A hosszú, minden részletre kiterjedő vizsgálat során a Komárom Megyei Tűzoltó-parancsnokság, a megyei rendőr-főkapitányság, a Vegyi. és Robbanóanyag-ipari Felügyelet, valamint a vállalat szakemberei egymástój függetlenül dplgoztak, és azonos végeredményre jutottak. Megállapították, hogy a dolgozók a technológiai előírásokat nem szegték meg. A gvártási folyamatot is biztonságosnak minősítették, és nem találtak hibát az autoklávban sem. A robbanás súlyosságából arra következtettek a szakemberek, hogy az csak rendkívül magas hőmérsékleten játszódhatott le. Hogy mi okozta a kritikussá vált hőmérséklet kialakulását, arra nem találtak egyértelmű választ. Úgy vélik: több kedvezőtlen körülmény véletlenszerű egybeesésének hatására alakulhatott ki nem ismert veszélyeztető tényezőket, és módosítják a technológiát — várhatóan az év utolsó negyedében kezdik meg újra a termelést. (MTI) Tisza táj — tiszta táj Később ezt a következtetésemet már-már téveszmének kellett nyilvánítanom, ugyanis a közgyűlésről közreadott dokumentumokat böngészve az Elet és Irodalomban, az Űj Tükörben, s alkalmanként egyéb folyóiratokban is — mintha egészen másról lett volna szó. Aczél György beszédében ugyan feltűnt az érdemi párbeszédre való készség hiánya, de az írók megnyilatkozásait, hozzászólásait értelmezve nem voltam biztos, hogy jól próbálok a sorok eIott A vélemények is sűrűn között olvasni. Azután jöttek változnak. Olvashattuk, hogy a választmány körüli csatá- ~ az Élet és Irodalom nyilrozások, a kilépésekről, szán- vanossagvitájaban megszódéknyilatkozatokról, ellen- lalva — ma8a Berecz János nyilatkozatokról szóló közle- volt az. akl köszönetet monmények Olykor az egész vi- dott e vita megszervezéséért, tát kicsinyesnek, kiábrándí- utolsó mondatában az ÉS tónak éreztem, s arra gon- korül> csatározásokra utalva doltam, hogy a magyar írók megjegyezte: „a személyi valamiféle tudatzavarban konzekvenciák lesznek a legszenvednek, hisz nem igazi fájdalmasabbak". Ilyesfajta fájdalmukról beszélnek. Ami aggodalomnak adott hangot ugyanis a Tiszatájjal történt, Anderle Ádám is vitaindítóőket lem. 1986 novemberének utolsó hétvégéje számomra egy szombathelyi tanácskozáson való részvétel miatt emiékezeles. Onnan hazatérőben — keresztülutazva az országon — szófoszlányok jutottak el hozzám a vonaton, a metrón, a fővárosi utcán az írószövetség viharos közgyűléséről. Semmi konkrétum, csak valami megfoghatatlan feszültség az elfojtott, vagy az utcazajba vegyülő suttogások mögött. Bennem akkor az a meggyőződés alakult ki, hogy itt bizonyára a Tiszatáj ügye robbanhatott. is fenyegető veszedejában. Régi reflexek szerint valóAz írószövetségi közgyűlés ban a ,.kirúgás"-sal tudjuk jegyzőkönyvét még mindig nem ismerhetjük, de most, hogy az elhangzott felszóla csak elképzelni a személycserét, de ez abból fakad, hogy a kontraszelekció olylások közül néhányat idézett mértékben eluralkodott, a Délmagyarország, rájöttem, hogy nem az irók tudatzavaráról, hanem a tömegtájékoztatás anomáliájáról van itt szó. Így kezdett funkcionálni az új sajtótörvény, amelynek első ténykedését Mocsár Gábor oly frappán hogy szinte csak véletlenül történhetett meg, ha valaki az őt megillető posztra került. Az „európai megoldás"hoz szerintem az is hozzátartozik, hogy az új szerkesztőség tagjai belátják, hogy őket egy elhamarkodott, san konstatálta. Történtek kényszerhelyzetben született homályos célzások annak idején az írószövetségben elhangzott rendszerellenes, elvakult, szélsőséges hozzászólásokra, amelyek közül persze nem idéztek egyet sem. Talán csak nem azt jelenti ez, hogy Czine Mihálynak egy majdani irodalomtörténeti kézikönyvbe illő, higgadt helyzetértékelését, úton megállni nem lehet. Csoóri Sándor keserű kifa- Gyakorta idézzük József At, ,. .. tilától: „Elegendő/harc, hogy kadasat, vagy az ommozus a múlta't £ ked vallani... vers szerzőjének, Nagy Gas- Ezt kell tennünk e vonatkopárnak- az örök erkölcsi zásban is, saját érdekünkigazság mellett hitet tevő ben.> hogy tiszta lappal in biblikus példázatát minősídöntéssorozat emelte erre a helyre, s elgondolkodnak azon, hogy tényleg ők tudnak-e legjobban irodalmi lapot szerkeszteni Szegeden. Az a megoldás pedig, hogy rehabilitálják a régi szerkesztőséget, pontosabban, ha csak ezt teszik meg, azért nem az igazi, mert a rehabilitáció folyamatában féltették ilyennek? dulhassunk. Sokkal többet kellene tudnunk ehhez a Tiszenzust, amelyre mindenki vágyik. Az ő személye egyaránt garancia lenne arra, hogy egyfelől mégszűnne a régi szerzőgárda bojkottja, másfelől ő bizonyára megtalálná az utat az Anderle Adám által felsorolt szerzők többségéhez is, mindezeken túl nála értőbben senki sem tudná felfedezni az igazi irodalmi értékeket, valamint a fiatal tehetségeket elindítani pályájukon. Meglehet, hogy az én konkrét elképzelésem irreális, de Ilia Mihály nélkül a Tiszatáj további sorsát nem lehet megnyugtatóan rendezni. Az, hogy ki szerkesszen Szegeden irodalmi lapot, nem lehet hatalmi — apparátusbeli döntés eredménye. Halász Miklós interjújában Annus József hat nevet említ, hogy Ilia Mihály köztük van, ahhoz nem férhet kétség, de — szerintem — a kultúrpolitikai irányítást érdekelhetné, kikre gondol még. Garanciák kellenének továbbá arra, hogy bárki is lenne a főszerkesztő, a szó igazi értelmében felelős szerkesztő legyen, aki szabad kezet kap pl. szerkesztőtársai megválasztásában. Garancia azonban nincs arra, hogy ezután másképpen mennek majd a dolgok. Amíg nem tudjuk pl., hogy ki volt az a „két helyi illetékes", aki e szavakkal Vonta felelősségre a szerkesztőket: „no, ezt magyarázzátok meg, ha tudjátok ...", van okunk félelemre, mert ők hatalmi helyzetben maradhatnak vagy újra odakerülhetnek, márpedig ők nem csupán szatáj 1970-ig visszanyúló utasítást hajtottak végre, Ha az írószövetségi köz- történetéről, fennmaradásé- legalábbis, ahogyan én ezt a gyűlés hiteles jegyzőkönyvét ért vívott iszonyatos küzdel- jeienetet Annus József szaés a róla szóló tudósításokat mérői. Az, hogy pl. mi tör egymás mellé állíthatnánk, tént 1974-ben, szintén a mai az olyan lenne hogy ezen a közvéleményre tartozik. Erpeldan egy kultúrpolitika — amelyet saját fontosságuk ro1 Pedl« a legilletékesebb tudatától megszédült funk- tudna vallani. Hallgattassék cionáriusok irányítanak — meg tehát Ilia Mihály is! ö, akár újságíró-iskoláján ta- ak, ^ szellemiségére nithatna, hogyan lehet ugy tudósítani óriási terjedelem- meghatározó erővel bírt 1974 ben egy eseményről, hogy a után is — szerényen a hátlényegröl — jószerével — térben meghúzódva. Az akegyetlen szó se essék. Maga kori eseményekről azért is jó a Tiszataj-ugy pedig, ha ., , minden összefüggése feltá- lenne tobbet tudnunk, mert bizonyos évszámhoz kapcso. rul, könnyen éppoly modell- gyanítható, hogy ugyanaz a értékűvé válhat a kultúrpo- mechanizmus lendült műkövai nyomán elképzelem. Ilyen körülmények között valóban megtörténhet, hogy kiátkoznak egy verset az első másfél sor miatt, vagy talán azért, mert megrettennek egy matematikai alapművelet végeredményétől... S mit hoz a gyorsuló idő 1989. január 28-ára? Allamminiszterünk bejelenti, hogy ama litikában, mint Bős-Nagy- désbe akkor , ame, 1986_ maros a gazdasagpolitika te- , ban elerkezettnek velte az időt a végső leszámolásra. Mindenekelőtt végre valakiknek ki kellene mondanirületén. Napjainkban van már nyilvános ságklub, s jelenleg a nyilvánosságnak a határai ahol ez sem ugyanott vannak, akár egy-két hónappal lódó esemény — a történelmi albizottság tárgyilagos kutatásai nyomán — egészen másféle értékelést kap. Talán nem okozna most nekünk olyan nagy meglepetést ez a megállapítás sem, ha . uk azt. b°gy a Tiszatáj meg- annak jdején az lnkriminait előzte korát, az idő utólag költeménynek egészen más őket igazolta, bebizonyoso- helyeit próbáltuk volna érMélyebb tárcsahang Műszaki átalakítások mi- tzes tárcsahang mellé 450 att megváltozik, mélyebb hertzeset kevernek, lesz a belföldi (06-os) távhí- Budapesten azért most vások és a nemzetközi (00- kerül 6or az átállásra, mert ás) távhívások második tár- a Helyközi Távbeszélő csa hangja. Igazgatóságon üzembe heBertalan Sándor, a Hely- lyezték az első digitális közi Távbeszélő Igazgatóság nemzetközi telefonközponvezetöje az MTI munkatár- tot. A vonalakat péntek délsának elmondta: egyre több utántól kezdődően szombat készüléket, telefaxot, szö- délutánig átkapcsolják a divegszerkesztő berendezést gitális központra. A berenkapcsolnak a telefonvonalra, dezést már eleve úgy renEzek működését zavarja, il- delték a svéd Ericsson cégletve zavarhatja a távhívó- tói, hogy az újfajta távhívó sok magas, 850 hertzes 6Ípo- hangot adjon. Az új közló hangja. Emiatt számos pont kapacitása 7000 vonal, országban már a jnélyebb duplája az oddiginek. A ré(alacsonyabb frekvencia sá- gi krizpontot leszerelik, és vú) jelzóhangot alkalmaz- egyes egységeit külföldön nak. Ezt úgy lehet megöl- eladják, az elavult tartozédani, hogy az eső 425 her- kokat pedig leselejtezik. dott, hogy olyan ügy szolgálatát vállalták fel, amelynek súlyát jobb lett volna az ő telmezni, pl. ezeket a szavakat (illetve a költői üzenet nyomán a szavak közt tátonérzékeny rezdüléseik, finom gó szakadékot felfedezni): együtt néztük ugyanazt" — másképp láttam ugyanjelzéseik alapján társadalmi méretekben hamarabb felismernünk. Az is tény, azj hogy nem az ő intelligenciá- , , ... ... Volna még mit tovabbgonjuk, toleranciájuk, alkalmaz- dolnunk. maradna még kérkodó képességük" hiányán dőjel is bőven, én mégis szemúlott, hogy annyiszor üt- retném remélni, hogy Zolán kőzniük kellett a hatalmas- Tib°rnak a "itel 89/2. száSágokkal. Egy örökre elszalasztott lehetőségnek tűnik, de talán kimondható az is: mit jelentett volna Szegednek, ha mondjuk 1970—1990-ig (?) folyamatosan Ilia Mihály szerkeszthette volna irodai- — A Megújult mi folyóiratunkat. Vélemé- címmel, nyem szerint még ma is 6 te- Darvas Anna remthetné meg azt a konr tanár mában megjelent Borús reggeli üzenetek — A Régi Tiszatájnak című verse nem a végső üzenet, s talán megszülethet egy pár verse, ha nem is biztos, hogy valóságos versként, de legalább jelképesen: Derűs esti üzenetek Tisza tájnak