Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-08 / 33. szám

1989. február 15., szerda 5 A szemészet professzorasszonya A szemészet professzor­asszonya, R adnót Magda nyugalmazott egyetemi ta­nár, állami díjas akadémi­kus 1989. február 6-án el­ment 78 éves korában meg­halt Budapesten. Vi csápapáti ban (ma Cseh­szlovákia) született, 1911­ben. Budapesten és Pécsett tanult. Tudományos munkát 1933-tól kezdve végzett, Entz professzor intézetében, majd egy évet Bécsben töl­tött. Ezután a hódmezővá­sárhelyi születésű Imre pro­fesszor mellett, az Állami Szemkórházban dolgozott. Innen a budapesti I. Sz. Szemklinikára került, ahol végigjárta az egyetemi be­osztás' minden lépcsőfokát A szegedi tudományegye­temre tanszókvezető egye­temi tanárrá és klini.kaigaz­gatóvá 1950-ben nevezték ki. Itteni munkássága során korszerűsítette a szemkli­nika munkáját és megin­dította a klinika újjáépíté­séért folyó harcot. Szegeden Ditrói Gábor professzort követte. Tudományos munkássága elsősorban a szemészeti pa­tológiára terjedt ki, de szak­tudománya számos más te­rületén is kiváló eredmé­nyeket ért el. Mintegy 300 szakcikket közölt és kilenc könyvet írt. A Szembetegek atlasza c. munkája több nyelven megjelent, és ábrá­it az amerikai monográfiák is átvették. A szemorvosok közül ő lett elsőként haznkban az orvostudományok doktora (1952). Számos hazai és nemzetközi tudományos szervezetnek volt vezetője, tisztségviselője, sok kitünte­té; tulajdonosa. ö az első nő, akit tagjai sorába fogadott az MTA (1961), az első nő, aki egye­temi tanár lett hazai orvos­egyetemen, az első nő, aki megszerezte Magyarorszá­gon az orvosprofesszori cí­met, az első nő, aki tudo­mányos munkásságáért Ál­lami Dipat kapott. Az euró­pai szemészeti tudomány legmagasabb diját, a Helm­hotz-aranyérmet 1980-ban kapta meg. Tevékenységé­nek, következetes szervező­képességének köszönhető, hogy 1972-ben az I. Sz. Sze­mészeti Klinika a budapesti Illés utcából a Tömő utcai új. korszerű épületbe költö­zött. Az ország határain túl is, csakúgv, mint idehaza meg­becsülést és rangot szerzett a magvar szemészetnek. Szeged tudományos múltjá­ba is beírta nevét, ha rö­vid időre is a szemészet p rof esszorass zony a. B. J. A békemozgalom feladatai Az Országos Béketanács legutóbbi fórumain elhang­zott — a magyar békemoz­galom jövőjét érintő — ja­vaslatok megvitatása, a bé­kemozgalom előtt álló fel­adatok kidolgozása céljából holnap, február 9-én 14 óra­kor a Hazafias Népfront Szeged városi bizottsága székházában (Vörösmarty tér 3. szám) nyilvános fó­rumot tartanak. Javaslato­kat, véleményeket várnak a békemozgalom jövőjének formálásáról, egy új típusú együttműködés kialakításá­ról. Népszavazás az ügyeletről ? Osztrák tévéfilm Ma este 19.30 órai kezdet­tel az újszegedi Forrás üdü­lőben az osztrák tévé Romá­niáról készült filmjét is be­mutatják annak a vitaest­nek a keretében, melyen a falurendezésről, a nemzeti kisebbségekről és az Erdély­ből eltávozottakról lesz szó. Zenei naptár Chopin és Mendelssohn a színházban A hangversenyt a vendé­geknek kijáró tiszteletteljes várakozás, és az a remény előzte meg, hogy az Eliahu Inbal keze alatt nemrégiben (Budapesten) fenomenálisan szerepelt együttes nálunk is emlékezeteset alakít. Re­ményeink azonban csak részben valósultak meg. Chopin zongoraversenyeiről mindenki tudja, hogy a szólóhangszer abszolút ural­mára épülnek, így nem volt meglepetés, hogy az e-moll koncert bevezetésében Ko­vács János a Budapesti Filharmónia Társaság zene­karának élén a témák ki­fejtése terén nem törekedett különösebb plaszticitásra. A várakozás tehát fokozott súllyal tolódott a szólista belépése felé. Bár a hang­versenymester a darab fel­hangzása előtt szorgos igye­kezettel kísérelte az együt­test a zongorához illeszkedő hangolásra bírni, a diver­gencia mégis feltűnő ma­radt, és ez minden bizony­nyal megzavarta pianista vendégünket: Baranyai Lászlót. Nyilván ennek tud­ható be, hogy az első tétel biztonsági grafikonja csak az utolsó harmadra érte el a megnyugtató szintet, az önfeledt muzsikálás ideje csak később következett el. Pedig az előleg: :a mellék­téma világszép dallamának rajza, a benne rejlő iköltői üzenet ihletett hirdetése rögtön meggyőzött minden­kit, hogy Baranyai László — akit közönsége mindig a hazatérő számára tartoga­tott szeretettel fogad —r fel­kent szószólója a chopini világnak. A románc fellépő „h-gisz" hangzata ismét hangolási nézetkülönbségek tanújele, volt, de rpost már nem zavarta meg zongoris­tánkat abban, hogy kifejtse Chopin bölcsődalszerű lírá­ját, meg azt, hogy ez a zene még feltétlen hisz önnön hatalmában, máguserejében. A kulisszává csitított opera­zenekar érzékenyen vett részt ebben a folyamatban, s a tétel végére a zongora terceivel satírozott dallam­foltok szerves egységgé áll­tak össze. A harmadik tétel rondótémája számomra kis­sé túlstilizáltnak hatott, a húszéves, hazájától búcsú­zó Frederic tán elevenebben érezte népe zenéjének rit­muserejét, de a • második epizód ismét meggyőzött ar­ról, hogv átgondolt építke­zés tanúi vagyunk. Baranyai művészete — furcsa módon — a két ráadásban fénylett fel abszolút töretlenül: a a chopini cisz-moll etűd elegáns nergésében, és Schumann Miért? című da­Meghalt Csajtai Miklós Szomorúan tudatjuk, hogy Csajtai Miklós, a Csongrád Megyei Köjál egészségneve­lési osztályának vezetője 1989. január 28-án rövid, súlyos betegség után, életé­nek 60. évében elhunyt. Bé­kés megyéből származott, itt töltötte gyerekkorát. Egye­temi diplomáját 1953-ban szerezte Szegeden a SZOTE Gyógyszerésztudományi Ka­rán. Az egyetemi évek ulán Békés megyében gyógysze­részként, majd szakfelügye­lőként dolgozott. 1973-ban a SZOTE Szer­vezéstani Intézet tanársegéd­je, majd adjunktusa. Az ok­tatói munkán kívül aktív tudományos tevékenységet fe.itett ki, melynek eredmé­nyét számtalan tudományos előadás és közlemény jelez­te. Kandidátusi értekezését 1980-ban védte meg. A köjál egészségnevelési osztálya élére 1981-ben ne­vezték ki. Munkásságának elismeréseként 1985-ben cím­zetes főiskolai tanár lett. Elete tartalmas és gazdag volt, eredményesen szolgálta az egészségügy fejlődését. Az egészségnevelés terén elért eredményeit ország­szerte elismerték. A MOTESZ és a Magyar Gyógyszerészeti Társaság •vezetőségi tagjaként épp­olyan lelkes munkát végzett, mint a népfrontban és a Vöröskeresztben, melynek vezetőségi tagja volt. Csongrád Megyei Tanács V. B. egészségügyi osztálya, Csongrád Megyei Köjál Csajtai Miklóstól 1989. február 9-én, 11 órakor búcsúzunk a Belvárosi temető rava­talozójában. rabjában, ahol színérzéké­nek és dallamalakító képes­ségének elbűvölő bizonysá­gát adta. Mendelssohn Skót szimfó­niája Verdi ii-buccójával és Wagner Bolygó hollandijá­val nagyjából egyidőben keletkezett. A három szerző által képviselt romantika nyilván alapvetően más megjelenési formája a közös ideálnak, és közülük éppen Mendelssohn az, aki a köl­tői formákban álmodozó abszolút kultúrember va­rázsszemüvegének fénytöré­sén át láttatja világát, még­is úgy éreztem, hogy Ko­vács János megfogalmazása a kelleténél jobban szobába zárja, megzabolázza ezt a zenét, túlféltő gondja nem engedi szabad levegőre, pe­dig a mendelssohni tündé­rek, regehősök éB álmok mégiscsak falak nélküli tér­ben — habár mesetájon — érzik igazán otthon magu­kat. Dirigensünk tudja a darabot, sajátos csuklómoz­gással, és kígyózva hajlé­kony ' bal kézzel gon­dot visel minden belé­pésre, ritmus- és meló­diaalakzatra; a lassú beve­zetés szépszínű, szabadon éneklő vonósdallamai jó re­ményekre jogosítottak, az előtérbe került brácsák tö­mör magot adtak a vonós­hangzásnak, a zárótétel krő­zusi gazdagságát kellő vál­tozatossággal tálalták, az ábrázolt világ teljességéhez azonban olykor több súlyt, valósabb nyomatékot vár­tam volna — a zárórész például akkor nem kedélyes ringással. hanem evilágra való igazi A-dúr ragyogás­sal zárult volna. Persze ez tán csak neveltetés és az ebből származó megközelí­tésmód dolga, és az is igaz. hogy az immár meglévő hangvető mennyezet ellené­re a fafúvós hangzás most is gvakran elveszelödik a térben, kivált, ha nem ün­nepi. hanem csak hétköz"a­pi meggyőződ ^ebri jszü'etik. Meszlényi László A legutóbbi tanácsülésen többek között Papp István interpellált. Elmondta: Do­roasma polgárai ellenzik, hógy a városrészt a szegedi éjszakai központi körzeti orvosi ügyelethez kapcsol­ják. Vajon miért vannak elle«e a Szegedet környező községekben már ellenállás nélkül bevezetett köaoonto­sításnak? A kérdés válaszá­ért mentem „ki" Dorozsmá­ra. Volt egy gyanúm. A pe­remkörzetben lakóknak va­lószínűleg fogalmuk sincs, milyen „merényletre" ké­szülnek az egészségügy he­lyi irányítói. Az orvosi rendelő várója látszott a legalkalmasabb terepnek. a közvélemény-ku­tatáshoz. Vártak elegen a délutáni rendelésen. Közé­jük ültem, s faggatóztam: ki mit tud a központi ügye­letről? Csokorba kötve a következő vélemények sum­mázhatok. Kérdezettjeim közül né­hányan az újságból — a mar említett tanácsülés tu­dósításából — értesültek ar­ról, hogy Dorozsma lakói­nak képviseletében,, tanács­tagjuk ellenzi a központi ügyeletet. S mindannyian úgy vélték, hogy nem ok nélkül tette ezt képviselő­jük. Egyébiránt beszélgető­partnereim többségének fo­galma sem volt, mi az a központi körzeti ügyelet. Egy fiatalember tudott ugyan valamit, csak hát nem a valódit Beszélt ki­helyezett jól felszerelt mentőautóról, átkéDzett körzeti orvosokról, meg ar­ról, hogy ha már úgy len­ne. ahocvan még nincs, ak­kor őnéki bizony nem kel­lett volna Szegedre mennie EKG-vizsgálatra. Megint mások a telefonok hiányát emlegették. Néhá­nyan viszont attól retteg­nek, hogy már az orvost is elviszik Dorozsmáról. Egye­sek úgy hiszik, majd a há­tukon kell vinniük a bete­get Szegedre. Az őszinték bevallják, fogalmuk sincs az egészről, csak annyit tudnak, változás készül, s ezt a változást ők nem is­merik. Néhányan vannak csupán — akiket a körzeti orvosok felvilágosítottak —. mi hasznuk származna az egészből. Egyszóval káosz a fejek­ben és a lelkekben, pedig hát az ember semmitől sem retteg jobban, mint a hir­telen rosszulléttől, és senkit mást nem szeretne ilyenkor maga mellett tudni a vala­ha istenként tisztelt orvos­nál. Csoda-e, ha a bizony­talanság rettegéssé, a rette­gés a biztos múlt iránti ra­gaszkodássá, a bizonytalan jövőtől való félelemmé lett a dorozsmaiak körében. Információkért Németh Gizellához, a rendelőintézet igazgató főorvosához men­tem, és kértem, mondja el, mi is az éjszakai központi körzeti orvosi ügyelet? — Amikor a körzeti ren­delők bezárnak, akkor kez­di meg munkáját az éjsza­kai központi körzeti orvosi ügyelet. A Hunyadi János sugárúti rendelőben délután fél 6-tól reggel fél 8-ig há­rom orvos — hétvégeken kilenc — látja el a sürgős orvosi eseteket. Egyikőjük a rendelőben fogadja a bete­geket, a másik kettő a gép­kocsikkal hívásra házhoz megy. Ezt a központi rend­szert terjesztettük ki foko­zatosan a Szeged környéki községekre is. — Dorozsmára miért csak most gondoltak? — A feltételek határoz­ták meg, hogy hány embert bír felvállalni éjszakánként és hétvégeken a központi ügyelet. Az elmúlt évben bővült a gépkocsiállomá­nyunk, és a meglevőhöz még egy URH adó-vevővel, valamint életmentő készü­lékekkel felszerelt terepjáró autót kaptunk. Változás még, hogy korábban kezd­hetjük az éjszakai „műsza­kot", mert a felnőtt ideg­gyógyászat elköltözése óta időt nyertünk, hiszen nem kell megvárnunk, amíg e nappali szakrendelés befe­jezi munkáját. Ez év má­sodik hónapjára tudtunk tehát olyan körülményeket teremteni, amelyek lehető­vé tennék Dorozsma köz­ponti ügyelethez kapcsolá­sát is. — A dorozsmaiak a fel­világosítás, illetve tájékoz­tatás elmaradása miatt a többi között attól is félnek, hogy a központi ügyelethez kapcsolással egyszersmind elveszik tőlük a körzeti or­vosaikat. Tartanak attól is, hogy ez a lépés gátja lesz a Szegedtől tervezett külön­válásuknak. — Egyik dologhoz sincs köze az orvosi ügyeletnek. Tovabbra is a most ott dol­gozó négy körzeti orvos látná el őket napközben, a szokásos rendelési időben. A központi körzeti ügyelet csak éjszakai, illetve hétvé­gi sürgős esetekre vonatko­zik, amikor is az eddigi szokástól eltérően nem a dorozsmai körzeti orvosok tartanának éjszaka készen­létet. A Szegedtől való el­szakadást pedig végképp nem befolyásolja, hogy mi­lyen az orvosi ügyeleti rend­szer. — Az elmaradt tájékozta­tást pótland, kérem, mond­ja el, miért lenne ipbb — ha jobb — a betegek szá­mára ez az újfajta ügyeleti rendszer? — Lényegesen biztonságo­sabb. Mint már mondottam, két ügyeleti gépkocsink van. A hívást követő né­hány perc múlva a hely­színre tudnak érni az or­vosok. A központból — a kocsik bárhol vannak is — az URH-val utolérhetők és az újabb címre irányít­hatók. A kocsik életmentő készülékkel felszereltek, te­hát az ezzel érkező orvos pillanatok alatt — életve­szélyes helyzetben is — se­gíteni tud. Az eddigi készenlétet a dorozsmai körzeti orvosok valamelyike látta el. De ha például gyors egymásután­ban két be.teghez hívták, akkor órák is eltelhettek, míg a harmadik beteghez eljutott. — Sokan attól rettegnek, hogy nem tudnak honnan telefonálni, és így remény­telenül távoli a szegedi se­gítség. — Tudomásom szerint Dorozsmán hat nyilvános telefon van, és két vagy három üzemi telephely, éj­szakai portaszolgálattal, te­lefon kés zü lékkel. — Mi történik, ha a do­rozsmaiak nemet monda­nak? — Ha az itt lakók nem­mel szavaznak, akkor nem vezetjük be az éjszakai központi körzeti ügyeletet. De felelősséget sem vállal­hatunk a biztonságosabb, a korszerűbb orvosi segítség elutasítása esetén. Az em­beri jogok teljes tisztelet­ben tartása mellett is azt kell mondjam: szakmai kér­désekben engedtessék meg, hogy szakemberek dönthes­senek, a betegek érdekeit szem előtt tartva, egv jobb megoldás mellett. Egyéb­iránt az egészségügyi mi­niszter 1984-es rendelete ír­ja elő számunkra, hogy a városokban, 'illetve környe­ző községeikben a központi ügyeleti rendszert ki kell alakítani, mégpedig a kor­szerű ellátás érdekében. — Magam nem hiszem, hogy ez ügyben népszava­zással lehetne dönteni. Mégpedig azért nem, mert a dorozsmai polgárok csak akkor tudnak felelősséggel határozni, ha a választható megoldások mindegyikéről kellő ismereteik vannak. Is­mereteik pedig nincsenek, hiszen egy újságcikk az ap­ró részletekre is kiterjedő ismertetésre nem vállalkoz­hat. Mi a megoldás? — Magam, az ott dolgozó körzeti orvosokkal együtt részt vennék olyan la­kossági fórumon, ahol lehe­tőséget kapunk a központi ügyeleti rendszeijel kapcso­latos részletes tájékoztatás­ra. Kalocsai Katalin HNF-vita A Hazafias Népfront meg­újulása és feladatai című vitaanyag feldolgozása és véleményezése során ma délután öt órakor a Tarján I. és IV. körzeti bizottsága a Csongor téri pártházban várja az. érdeklődőket és az elképzeléseiket kifejteni óhajtókat. Cikkünk visszhangja Indignált hangú levelel kapott szerkesztőségünk, melynek írója a pusztaszeri •vb-titkár, Vinnai Gyula. Egy húszsoros szösszenetre reagált, melynek címe: A falu orgonája. Többek között ezt írja. Felháborodást váltott ki, hogy a cikk írója egyolda­lúan kiragadott példával igyekszik bemutatni a köz­ségi pedagógusok helyzetét. Növelte az ellenérzéseket az a tény, hogy községünk­ben kiemelt támogatásban részesülnek a pedagógusok. Meggyőződésem, hogy a cikkben fellelhető szintnél jobb a pedagógusok elis­mertsége. A nevelők fizeté­sének átlaga 7001 forint. A cikkben felhozott egyedi eset sértő a községi tanács testületeire nézve. Ezúttal ajánlom fel — amennyiben az érintett pedagógusnak közcélra — oktatáshoz, mű­velődéshez van szüksége az orgonára —, hogy a köz­ségi tanács az általános is­kolának vagy a művelődési háznak vásárol megfelelő hangszert. A cikk alapvető problémájának azt tartom, hogy megalapozatlanul ke­veri a magánügyet a köz­ügynek számító valós prob­lémákkal. Vinnai Gyula Kedves Vinnai Gyula, újra elővettem annak a pusztaszeri pedagógusnak a levelét, aki kérésével meg­tisztelte szerkesztőségünket. Most sem mondhatok mást, cseppet sem magánügyről van szó. Mit is ir a tanár úr? „30 évig volt itt egy kis népi zenekarunk. A la­kásrenoválás miatt el kel­lett adnom a villanyorgoná­mat. Így megszűnt a zene­kar. Most újra szeretném összehozni az együttest. Va­lamikor a falu rendezvé­nyein mindig mi zenéltünk." A fenti sorokból az is ki­derül, hogy nem önös cél­jaira akarja használni az or­gonát a tanár úr. Ami pedig a szösszenetet illeti, eszem ágában sem volt ecsetelni a községi pedagógusok helyzetét, pláne nem a pusztaszeriekét! Csu­pán arról van szó, hogy ha a községnek valóban szük­sége lenne egy népi zene­karra — ilyen pénzszűke időben — a köz, a kultúrát mecénáló erők hátha tudná­nak. segíteni. Bodzsár Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom