Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-08 / 33. szám

1989. február 15., szerda 3 Példa nélkül álló rendezvény adómentes béremelést javasolnak Évek óta példa nélkül álló rendezvényt tartottak kedden délután a MÁV Északi Járműjavító Üzemében; a Szakszervezetek Országos Tanácsa munkásgyűlésre hívta össze az ország minden tájáról a szervezett dolgozók küldötteit A különféle szakmák több ezer képviselője előtt Nagy Sándor, a SZOT főtitkára ismertette a szakszervezetek vezetőinek az Országos Érdekegyeztető Tanács szerdai ülésén képviselendő álláspontját. — Mivel az ánalc a korábbi tárgyalásokon számításba vettnél nagyobb mértékben emelkednek, a szakszervezetek nem tartják érvényben levőnek az eddigi megállapodásokat, s új tárgyalásokat kezdeményeznek a kormánnyal — jelentette ki Nagy Sándor, a SZOT főtitkára. A SZOT főtitkára elmondotta: a szakszervezetek vezetői amikor szerdán tárgyalóasztalhoz üLnek, javasolni fogják. hogy minden dolgozó bérét legalább 3 százalékkal emelhessék fel a vállalatok adómentesen, s ez mindenki számára bérének legalább 300 forintos emelését jelentse. Kezdeményezik továbbá, hogy a korábbi megállapodáshoz képest a minimális bérek összege nagyobb mértékben, 4 ezer forintra emelkedjék, illetve a korábban elfogadott 3 ezer 700 forintos alsó bérhatárt azonnal vezessék be A szakszervezetek vezető testülete számol azzal, hogy újabb megállapodásokra a kormány és a munkál tatók képviselőivel csak kompromisszumok árán juthat. Felkészültek arra is, hogy .ha minimális követeléseiket nem fogadják el, akkor a legnehezebb helyzetben levő területek gondjainak javítására tesznek konkrét javaslatokat. Ezek között szerepel egyebek között a vasút, a közszolgáltatás, e könnyűipar néhány területe, s a bányászok egyes adózási problémáinak megoldása. (MTI) A hulladék azé, aki megtermeli Minden helynek és kornak megvannak a maga jellegzetes kulcsszavai; csak remélni tudjuk, hogy aktív szókészletünkbe minél később vonul be a kifejezés: veszélyes hulladék. A veszélyes hulladék a levegőt, talajt, a felszíni és felszín alatti vízkészletet, illetve az élővilágot károsítja, fajta, illetve tetszés szerint; ugyanakkor jó tudni, hogy a Minisztertanács vonatkozó rendeletének legfontosabb jogalkotói alapgondolata a következő: a hulladék azé, aki megtermeli. Tehát a biztonságos kezelésről, tárolásról, ártalmatlanításról a „termelő" köteles gondoskodni. — Milyen veszélyes hulladékok keletkeznek Szegeden és környékén? — kérdeztük Pelle Tamást, az Atikövizig hulladékgazdálkodással foglalkozó munkatársát. — Környékünkre a mezőgazdasági tevékenység jellemző, ennélfogva főként a növényvédő szerek fölhasználásának, az állattartásnak, illetve az élelmiszeriparnak, ezen belül a húsiparnak hulladékai okozhatnak problémát. Emellett megemlítendő a szénhidrogén-bányászat során keletkezett hulladékok által okozott gond is. — Mennyire megnyugtató a veszélyes hulladékok elhelyezése? Beszélhetünk-e esetleges újra fölhasználásról? — Évek során sikerült eljutnunk odáig, hogy a mezőgazdasági üzemek többnyire növényvédelmi mérnökök véleményének igénybevételével gyűjtik, tárolják a fel nem használt szereket, illetve azok göngyölegeit. A helyzet e téren tehát viszonylag megnyugtató. — Az állattartás, az állatföldolgozó ipar hulladékainak másodlagos hasznosításával a vásárhelyi állatifehérjefeldolgozó vállalat foglalkozik. A vállalat által föl nem dolgozott, ilyen jellegű anyagok ártalmatlanítására, hasznosítására a Pankotai Állami Gazdaság fejlesztett ki megfelelő eljárást. A szalámigyár és húskombinát d^fcoí? több mint húszmillió forint ráfordítással építette ki gyálaréti hulladékkezelő telepét, ahol a vágóhídi technológiából kikerülő hulladékokat kezelik kellőképp. Ennek során és eredményeként a másként nem hasznosítható húsipari hulladékokból talajerő-utánpótlást biztosító, értékes komposztot állítanak elő. A telep egyébként nemrég, tavaly decemberben kezdte meg működését — Szóljunk végül a szénhidrogén-bányászatról! — A kőolaj- és földgázbányászat során a kutatófúrások alkalmával nagy tömegű fúrási iszap keletkezik. Ennek biztonságos átmeneti tárolására szolgáló tárolókat — Algyő, Cserebökény, Rúzsa, Kiszombor határában — már kiépítette a kőolajkutató vállalat. A fúrási iszapot megfelelő előkezelés után helyezik el itt. — A kőolaj- és földgáztermelő vállalat szegedi üzeme pedig a közelmúltban nyújtotta be a vízügyi igazgatóságnak a hulladékkezelési tervet tartalmazó dokumentációt. Lényege: a folyamatosan keletkező hulladékok egymástól elkülönítve történő gyűjtése, átmeneti tárolása és ártalmatlanítása. A vállalat korábbi hulladékkezelési eljárásai egyébként elégtelenek voltak — emiatt csak a tavalyi évben tízmillió forintot fizetett bírságként a cég. Ezekután nem csodálható, hogy igyekszik megtalálni a megfelelő megoldást. — Beszéltünk eddig a növénytermesztésről, az állattartásról, a húsiparról, s a szénhidrogének bányászatáról. Más ágazatok, szolgáltatások, iparágak nem termelnek veszélyes hulla— A korszerű hulladékkezelés a hulladékokban levő értékes nyersanyagok hasznosíthatóvá alakítását célozza. Ez sokszor lehetővé válik; de ha esetleg nem — akkor marad a tárolás. Farkas Csaba Gondolatok az áremelkedés után A magyar lakosságot 1951 óta nem érte olyan nagy áremelkedés, mint a mostani. Akkor a kormányzat túlbecsülte az ország növekedési képességeit, mindenekelőtt az általa alkalmazott tervgazdálkodásban rejlő energiákat. A vezetésben általános volt az a meggyőződés, hogy állandósítani lehet a termelés kétszámjegyű növekedését. A túlzott önbizalom, a tervezési módszerekben rejlő lehetőségek irreális túlértékelése 2 év múlva már nyilvánvalóvá vált, elkerülhetetlen lett a politikai és gazdaságpolitikai korrekció. — egy szűk értelmiségi rétegtől eltekintve — pesszimista, politikai tekintetben szerárak emelését: ettől passzív. A jelenlegi áremelések e három karaktervonásából következnek a gyengéi is. A súlyos gazdasági helyzetből való kilábalás alapvető feltétele a magabiztos vezetés, amelyik vállalja a bonyolult, sokak érdekét sértő feladatokat is. Már a kibontakozási program is az önbizalom hiányából fakad. A vezetés elsősorban mone- az a jellemző, hogy ott az De mit lett volna akkor a teendő? Vegyük az élelmijelenleg nem várhatunk nagyobb mezőgazdasági termelést, tehát nagyobb kínálatot. A mezőgazdasági árak emelésétől csak akkor várhatunk eredményt, ha egy bátor agrárreform mai párosul. Jelenleg a mezőgazdaság üzemi struktúrája még az iparénál is sokkal torzabb. Túl sok a nagyüzem, holott a világgazdaságban a sikeres agrárszektorokra táris pénzügyi eszközöktől várja a dolgok jobbra fordulását. A monetáris politiAz 1951-es áremeléseknek kát az jellemfi't hog? a kossag nem látja közvetlenül az őt érintő nehézségeket kiváltó intézkedéseket, értékesítő azok meghozóját: így a fe- végzik. A mi lelősség elmosódik. Ennek a módszernek azonban az a a másik jellemző vonása az volt, hogy az ipari árak az átlagosnál is jobban növekedtek. A hatalom azt hitte, hogy az ipar bármilyen akkumulációs igény kielégítésére és viharos növekedésre képes, ugyanakkor a mezőgazdaságot el lehet, sőt el kell hanyagolni, annak nincs sem politikai, sem gazdasági jövője, és az ipar fejlesztésének érdekében olyan fejőstehén, amit minél gyorsabban és maximálisabban le kell fejni. Az 1951-es áremelésnek a harmadik vonása a — már ugyan jelentősen megcsökkent, de még mindig lobogó — lelkesedés volt. Sokan hitték, hogy a jövő érdekében minden átmeneti áldozat indokolt, mert azzal annál gyorsabban elérhetjük az igények szinte maradéktalan kielégítését. Különbség az 1951-es és a mostani áremelés között A jelenlegi áremelkedés csak a kirakatok árcéduláin hasonlít az 1951-eshez, minden másban éppen az ellentéte: — Akkor a vezetés túlzott önbizalma volt a jellemző, ma annak inkább a hiánya. — Akkor a lakosság rovására és az ipar javára akartak jövedelmező árakat biztosítani, most elsősorban a mezőgazdasági árakat emelték. — Akkor még a közvéleményt a lelkesedés és az erős politikai aktivitás jellemezte, ma a közvélemény árutermelés 90 százalékát családi vállalkozások adják, olyanok, amelyek értékesítését, áruellátását, szolgáltatásait nagyvállalatok, mindenekelőtt fogyasztási és szövetkezetek mezőgazdaságunk másik torzulása a rendkívül költséges és az nagy gyengéje, hogy a kor- agrárszektor szellemi tókérekciós mechanizmusa csak az egyensúlyi állapot közelében működik. A mi gazdaságunkat pedig egyáltalán nem az egyensúlyihoz közeli állapot jellemzi. A korszerű monetáris politika ugyan a válsághelyzetben sem nélkülözhető, de meszsze nem pótolja a konkrét, hatékonyságot javító intézkedéseket. Például az élelmiszerárak Maga az áremelés — jelenlegi formájában — ennek a monetáris szemléletnek felel meg. Az árak emelése azonban csak az egyensúlyi helyzet közelében képes a korrekciós szerep betöltésére. Ha nagy az inflációs nyomás, akkor az áremelkedéseket tovább lehet hárítani, tehát ezzel maga az inflációs folyamat nem lassítható. Ennél is nagyobb hibája, hogy csökkenti a dolgozók termelési kedvét, teljesítményösztönzését. Márpedig javuló termelési kedv nélkül nem képzelhető el hatékonyabb termelés, javuló kínálat. Az áremelkedés és áremelés ugyan az inflációs nyomás esetén szükséges, de ezt kísérnie kell egy sor takarékossági, racionalizálási intézkedésnek is. Ezek nélkül az áremelések negatív hatása nagyobb lesz, mint a pozitív. Az értékelemzés értéke — Sajnos, termelnek. De volumenük az említettekéhez képest viszonylag kicsiny; ugyanakkor olyan sokan vannak, hogy nem szeretném valamelyiküket megsérteni azzal, hogy nem említem meg a nevét. — Sokszor elhangzott a korszerű hulladékkezelés" kifejezés. Mit értünk ezalatt? Nemrégiben az MTESZ Gépipari Tudományos Egyesülete levélben ajánlotta magát a város több vállalatánál 6 előadásból álló értékelemző tanfolyam megszervezésére. Az Ikarus Szegedi Leányvállalatánál kaptak az alkalmon: ez az az ismeret, amely révén biztosan megtérül a tandíj. Legalábbis a vezetők, s elsősorban az igazgató így vélte. Amint hallottam a munkatársak eleinte ódzkodtak, van őnekik elég dolguk, nem rabolják az idejüket holmi magasröptű elméletekkel. Aztán úgy jártak, mint a gyerekek, aki nem akarja megenni a vitamindús főzeléket ... Beléjük parancsolták. Az igazgató kijelölt 15 embert a szóbajöhető munkahelyekről, s munkaidőben kötelezővé tette számukra a részvételt. Ekkora létszámnál már helybe Jöttek az előadók, így a kényelmi szempontok Is érvényesülhettek. A második, harmadik előadás útán már a „diákok" mondták, nem volt hiábavaló az „atyai szigor", valóban „finom főzeléket" kaptak. S ennek elsősorban az volt az oka, hogy érdekesek voltak a témák, s gyakorlati példákkal bőven fűszerezettek. Vagyis a leszűrt tapasztalatok igenis alkal- ban látom, amelybe feltétmasak a gyakorlat próbá- lenül meg kell hívni a jára. Főleg az új konst- ma Magyarországon „jegyrukciókkal foglalkozók," zett" külső szakemberek technológusok, szerkesztők, szerszámkésziták, az idöelemző, az értékesítési előadó, az árkalkulátor kaptak a munkájukat öszszekötő új vezérfonalat. Kender Istvánné árkalkulátor, akinek az önköltségelemzés is a feladatkörébe tartozik, nekem is lelkesen magyarázott, kívülállóként megértsem a kurzus lényegét. — Érdekes területe ez az alkalmazott tudományoknak. A gyártmányra, technológiára, beruházásra egyaránt vonatkozhat. A lényege, hogy az ismeretek birtokában ki tudjuk szűrni a felesleges funkciókat, minél kisebb ráfordítással a legnagyobb használati értéket célozzuk meg. Házi feladatként egyszer egy szék értékelemzését kaptuk. Legtöbben ezt fogalmaztuk meg: ülrti lehessen rajta, stabil legyen, mégis mozdítható, a kárpitja könnyen tisztítható, s ha mondjuk forgatható, a karfája ne ütközzön az asztalba. Egyszóval az igényekből állnak össze a szükséges funkciók. Így igaz ez a mi gyártmányainkra is. A gyakorlati hasznosítást én 'el»d»tra szabott teamek alakításáegyikét-másikát. Ugyanis lenni kell olyannak is köztünk, aki nem vesz el a saját részterületében, hanem átlátja az egész folyamatot. A tanfolyam szorgalmazásával az igazgató bizonyította, hogy lát e módszerben fantáziát. Mondjuk, egy gyártmány köl tségcsökken lésének problémájával ezután nyugodtabban fordulok hozzá teszem azt egy team megszervezésének javaslatával. Az előadás szünetében a 100 forintos „értékelemzésének", áttételesen a munkával megszerezhető javak körének, árának baráti taglalására lettem figyelmes. Nem véletlen épp egy áremelési hullám után voltunk. Szó esett itt kenyérről, lakáshoz jutásról, méregdrága, de rozoga „benzinfalókról". Szóval széles látókörből nincs hiány. Ezek az emberek a pénzükért valódi értéket szeretnének kapni. S még inkább így lesz ez, ha maguk is az eddigieknél jobban törekednek, hogy a fizetésükért olyan munkát adjanak ki a kezükből, amely állja egy másik baráti társaság értékelemző kritikáiát. Tóth Szeles István jét elpocsékoló adminisztráció. A világ minden sikeres mezőgazdaságát az iparénál sokkal kisebb adminisztrációs igény jellemzi. Nekünk jelenleg a felesleges mezőgazdasági adminisztráció többe kerül, mint amennyit az élelmiszerárak jelenlegi emelése hozhat. Joggal vetődik fel tehát a kérdés: a kormányzat miért nem két oldalról közelíti meg a mezőgazdasági dotációk csökkentését? Az egyik oldal a jelenleginél kisebb áremelés, a másik az olcsóbb termelésről való gondoskodás lehetne. Aligha fogja a közvélemény elfogadni azt, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek indokolatlan költségeit a lakosságra, ezen belül is aránytalan súllyal a legszegényebbekre hárítsuk. Vannak jó példák Még azt sem mondhatjuk, hogy nem volt előttünk példa. Kína világtörténelmi jelentőségű példát szolgáltatott arra, hogyan kell a lakosság jobb élelmiszer-ellátását biztosítani. Már jó 5 éve sor került a nagyon következetes agrárreformra, az élelmiszerárak drasztikus emelését azonban a vezetés halasztotta, a mérsékelt áremelésre is csak a reform beindítása után évekkel került sor. A Szovjetunióban is már meghirdették az agrárreformot, de még nem jelentettek be semmiféle élelmiszer-áremelést. Amíg az áremelések tovább erősítik a reformmal szembeni bizalmatlanságot, a konkrét reformintézkedések híveket szereznek. A kapukon belüli munkanélküliség felszámolása ugyan súlyosan érinti azokat, akik elveszítik kényelmes állásukat, de a tárgyilagosak belátják, hogy a takarékosságot ott kell kezdeni, ahol a legnagyobb a pocsékolás. A rejtett munkanélküliségnek a nyílttal való felváltása ugyan fokozott szociális gondoskodást követel meg, de ez legalább végső soron olcsóbbá teszi a termelést. Ezzel szemben az áremelések megkönnyítik a pocsékolás fenntartását, finanszírozzák a kapun belüli munkanélküliséget, a torz üzemi struktúrát, az elavult termékek további termelését. Sajnos a drasztikus áremelkedés bejelentését nem kísérte egyetlen nyilatkozat sem arról, hogyan növelhetjük a termelés hatékonyságát, mennyiségét. Még egyszer hangsúlyozom: mind a monetáris, mind az árreformra, ezen belül az áremelésekre szükség van, de ha ezekkel a konkrét reformokat akarjuk elodázhatókká tenni, akkor egyre mélyebbre süllyedünk a válságba. Kopátey Sándor