Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-27 / 49. szám

1989. február 27., szombat Szócséplés helyeit cselekvést! Az útkeresés időszakát éljük, s az élelmiszer-gazdaság sem lehet egyedül kivétel. A múlt pénteken kezdődött kétnapos országos mezőgazdasági szövetkezeti konferencia az érintettek jelentős hányadának, a parasztságnak a gondjait, az előrelépés lehetőségeit taglalta, őszintén szólva féltem a lehetőségtől, hogy túlhangsúlyozódik az önvédelmi jelleg, a társadalom többi szereplőivel, a hatalom megtestesítőivel szembeni türelmetlen kritika, a kül • ső bűnbakkeresés. A több mint negyven hozzászólásban akadt ilyen is, de ez még a hallgatóság soraiban sem találkozott osztatlan egyetértéssel. Ügymond a siránkozásnak önmagában semmi értelme, a tét a változások sarokpontjainak kijelölése. Tagadhatatlan, a konzervatív és reformista elképzelések széles skálája nyert teret, s azonos kérdésekről homlokegyenest ellentétes elképzelések is elhangzottak. Maguk közölt ez így természetes, a lényeg, hogy egyetértés született, s a többségi vélemény kifejezi: a mezőgazdaság nem várja el, hogy kívülről mások tegyék rendbe a szénaját. Azt viszont igen, hogy a jövőt építő cselekvésnek új politikai, jogi és szabályozási garanciáit kell kiépíteni, erről kell, hogy legyen véleménye az érintetteknek is A vélemény, elképzelés úgy ér valamit, ha az érdekvédelem, jelen esetben a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa markánsan képviseli azokat. A törekvések sikerét az alakulóban levő Mezőgazdasági Kamara, vagy épp a Parlament agrárszektora is elősegítheti. A mezőgazdaság helyzete sokat romlott az utóbbi években, s ezt nem lehet az ott dolgozók számlájára írni. Az aszály mellett a mezőgazdaság sajátosságait figyelmen kívül hagyó szabályozás is megtette a magáét. A TOT ehhez asszisztált. Meg is kapta érte most a kritikát, s ha az önvizsgálat mérteke elégtelennek bizonyul, s meni válik harcosabbá, elveszíti tömegbázisát. Ezt értésre adták a hozzászólók, de a „paraszti bölcsesség" nem egyeztethető össze a mindent felégetni jelszavával. Egy utolsó lehetőséget kapott a TOT, s lendítő hátszelet. Az egy éven belül megtartandó döntési joggal bíró szövetkezeti kongreszszus meghatározó lesz a mozgalom életében. Egy újabb nulla kilométerkő, ahonnan ésszerű célok és lehetőségek felé vihet az út. Ha így lesz, nem elfecsérelt idő és energia a mostani találkozó sem. Tóth Szeles István Befejeződött a tsz-ele konferenciája Valós piaci rendszerrel A tssz-ek helyzetéről, a csa Jenő. Kapcsolódva a tett, és a későbbiekben a gazdálkodás feltételeiről és konferencián felvetettekhez tanácskozás határozott is az érdekvédelem megújítá- szólt arról, hogy az agrár- arról, hogy a szövetkezetek sáról tanácskozott az MSZMP politikai tézisek kidolgozó- országos kongresszusát egy Budapesti Bizottságának sa után .'készül a kormány éven belül meg kell tarpolitikai, propaganda- és mű- megvalósítási programja, tani. velődési központjában a Ennek kidolgozásában a Ezután Lehoczki Mihály, tsz-ek rendkívüli konferen- MÉM együttműködik a TOT- a TOT főtitkárhelyettese terciája. A tanácskozás máso- tal. Hangsúlyozta: az jesztette elő a konferencia dik napján megjelent Iványi MSZMP-nek elévülhetetlen állásfoglalását. Ebben kifePál, az MSZMP Politikai érdemei vannak az agrárpo- jezésre jutott, hogy a ma. Bizottságának tagja, a Köz- litika alakításában, a ma- gyar szövetkezeti mozgalom, ponti Bizottság titkára és gyar vidék, a falu felemel- a szövetkezeti parasztság a Várcsa Jenő mezőgazdasági kedésében. Erre kell építeni megújulás, a következetesen és élelmezésügyi miniszter, a jövő agrárpolitikáját. végrehajtott reformok elköOtt volt Szabó István, a Po- Váncsa Jenő lényeges ál- telezett híve. A szövetkezeti litikai Bizottság tagja, a TOT lásfoglalásokról, döntésekről parasztság magáénak tudja elnöke. számolt be. A szektorok kö. és érzi a szövetkezeteket, a A konferencián Eleki Já- zötti korlátokat le kívánják szövetkezeti mozgalmat és nos, a TOT főtitkára arról bontani, biztosítva a vagyon boldogulását a jövőben is e beszélt, hogy a termetőszö- szabad mozgását, a földdel szervezeti formától, a jövevetkezetek' milyen agrárpo- együtt. Szükség van arra, delmező agrártermeléstől litikát látnának szívesen, hogy a magántermelés is várja. Igényli, hogy a szömilyen feltételek között beépüljön az élelmiszergaz- vetkezetek valóban önállóak tudnának kilábalni a jelen- daság rendszerébe. Azokra a legyenek és erősödjék a legi nehéz helyzetből. véleményekre válaszolva, tagij tulajdonosi önrendelkezés és érdekeltség. A konferencia — mint írja az állásfoglalás — egyértelműen kifejezésre juttatta: a szövetkezeti parasztság összefogást keres a társadalom legjobb erőivel, a munkásokkal, az értelmiséggel, hazánk javát akaró honfitársainkkal. A szövetkezetek érdekképviseleti rendszerének to. vábbfejlesztését elodázhatatlannak tartja az állásfogla'lás, amely hangsúlyozza: a jogállamiság fejlődése nyújthat garanciát a szövetkezeti és tagi érdekek képviseletére és védelmére. A konferencia az állásfoglalást — módosításokkal — elfogadta. (MTI) Eleki János véleménye hogy sok tekintetben hátszerint az új agrárpolitiká- rányban vannak a nagyüzenak az egyik legfontosabb mi termelők, elmondta: az feladata az lenne, hogy segítse a piaci mechanizmusban beágyazott agrárgazdaság létrehozását. A termelőket a szabályozó rendszer — mechanikus vezérléssel — nem kényszeritheti továbbra is a ráfizetés folyamatos „újratermelésére". A jelenlegi mechanizmus felhajtóerői napjainkra kifáradtak, igazi távlatot csak a valós piaci rendszer nyújthat. Az űj agrárpolitika nem enged, heti meg, hogy fönnmaradjanak az árképzési rendszer ellentmondásai; az, hogy a termelés gerincét adó alaptevékenység jövedelmezősége mindössze 5—6 százalék, miközben a pénz „ára", a kamat 20 százalék körüli. Ha ezen a időn belül eddiginél nagyobb lehetőséget kapnak és tágul a gazdasági életben mozgásterük. Egyetért azokkal a javaslatokkal, hogy a sorsukkal, vagyonukkal a nagyüzemek maguk rendelkezzenek, s az adott térségben a merev rendelkezések helyett az önkormányzat legyen a meghatározó. A szövetkezeti törvényt ebben a szellemben viszik a parlament elé. A vitában általános •igényként fogalmazódott meg: kerüljön közelebb egymáshoz az alapanyag-termelés és a feldolgozás. Többen javasolták, hogy a szövetkezetek hasznosítsák a kereskedelem kihasználatlan Hi lesz a kiút? Sokszínűség-a nyelvoktatásban is Elterjedt a hír, hogy az általános iskolákban rövidesen megszüntetik a kötelező orosztanulást; egyéb idegen nyelvet is lehet tanulni helyette. — Mi ebből az igazság? — kérdeztük Lengyel Zsoltot, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola oktatási igazgatóhelyettesét. — Konkrét időpontot még nem tűztek ki a választható idegennyelv-tanulás bevezetésére; egyelőre folyik a kötelező orosztanitás. Még csak beszélnek erről minisztériumi körökben. A felsőoktatásban várhatóan 1992-ig vezetik be folyamatosan a fakultatív idegennyelv-oktatási rendszert. — Ezek szerint tehát arról sincs szó, hogy a jövőben az orosz helyett az angol lenne a kötelezően tanult nyelv. — Ilyen terv szerencsére nincs a levegőben. Az optimális alighanem az lenne, ha egyik nyelv sem lenne kötelező, többféléből választhatna a tanuló. Nemcsak az orosz lenne fakultatív, hanem az angol, a német, az olasz ... A gyerek azt tanulna, amit kiválaszt, mesterséges korlátozás nem létezne. — Korlátokat bizonyára az élet emelne ... — Ha például Sándorfalván akarnának a gyerekek norvégül tanulni, vagy arabul — erre ma aligha nyílna tűi sok lehetőség. — Amíg az élet korlátokat emel, addig ilyen igények sem nagyon léteznek. A korlátok megszűnésével egyidejűleg automatikusan kialakul az igény is ... Mik azok a nyelvek, amelyek tanulására ma nagy szükség lenne? — Az orosz, az angol, a német, a francia, de ide kell sorolni az olaszt és a spanyolt is. Ezeknek a tanulását, tudását kellene elterjedtté tenni. Az idegennyelv-oktatás jelenleg válságban van, ennek oka: az orosz nyelv kötelező tanításának bevezetésével párhuzamosan a tagozatos nyelvi képzést tudatosan visszaszorították azzal, hogy nálunk nincs elitoktatás. Pedig a tagozatos osztályok angolt, németet, franciát tanuló diákjai úgyszólván spontán módon tanulták az iskolában a második idegen nyelvet... — Erre kellene tehát hangsúlyt fektetni ma. Az albán utcalcölkök Az albán utcakölkck Albániában alapfokú angolsággal kunyerálnak rágógumit az odalátogató turistacsoportoktól, s az albán suhancok angolul szólítják le ugyanezen csoportok hölgytagjait. Albánia, amint tehetségéből telik, nagy gondot fordít az idegen nyelvek oktatására, alkalmasint többet, mint Magyarország. Az albán utcakölkök és suhancok előbb-utóbb felnőnek, s egy esetleges albán gazdasági és egyéb nyitás esetén valószínűleg világnyelven képviselik majd cégüket a világpiacon. Számos pé'.da bizonyítja, hogy a nyelvtudás aranyat ér a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban.. A magyar szakembereket általában tolmács kiséri nyugat-európai kereskedelmi útjukon, sejthetően nagyobb százalékban, mint a környező országok üzletkötőit. Es most képzeljünk magunk elé valamely kereskedelmi tárgyalást, melynek során egy magyar és egy más országbeli külkereskedő verseng az előnyös nyugati szerződésért. Vajon kit részesít előnyben a tőkés: az esetleg tolmáccsal feszengő magyart, vagy azt a másikat, lehet akár albán is. akivel tíz perc múlva esetleg pertuba keveredik, s disznó vicceket mesélnek egymásnak? ... Ha nagyjából azonos föltételekkel érkezik a két partner, aligha lesz nehéz a nyugati választása ... Ennyit a nyelvtanulásról, az albán utcakölkökről. — A meglehetősen naiv sze, csak akkor tanulnák ezt, társadalmi hangulat azt amennyiben a lakosság igévárja, hogy a kötelező orosz- nyelné. (Tehát nem az OPI, oktatás megszűntével azon- vagy a tanácselnök!) mód megoldódik az idegen- . ...... ., nyelv-oktatás válsága.. ~ A ,otskolal ldegen' — Sajnos, ez aligha követ- nyelvszakos tanárképzés hokezik be egy csapásra, autó- gyan járulhat hozzá a nyelvmatikusan. A jelenlegi kö- oktatás válságának megszünrülmények között — hartetéséhez? — A válság, melynek eredményeként az ország nem tud másként, csak magyarul — ha ugyan ... —, jórészt az egyoldalúságból következik, s ráadásul a tökéletlen egyoldalúságból. Az iskoláknak jelenleg körülbelül nyolcvan százaléka van ellátva orosz szakos tanárral; a teljes ellátást 40 év alatt sem tudtuk biztosítani... A megoldás a már többször hangsúlyozott változatosság. A cél: minél több, két nyelvszakos tanárt képezni. Jelenleg a főiskolán az orosszal párosuló angol, német és francia szakosok képzése van napirenden, de — A hazai nemzetiségek az idegennyelvi tanszékek mincfős osztályok, nem mindig jó tankönyvek stb. — három másodpercen belül kiderülne, hogy a nyugati nyelveket nem tudjuk az orosznál jobban tanítani. — pedig a nemzetközi élet nyelve ma egyre inkább az angol... — Évszázados magyar hagyományaink sorvadtak el, tisztességes kereskedelmi kapcsolataink voltak a német és az olasz nyelvterülettel, a kultúra nyelveként pedig a franciát tudtuk. Ezeket föl lehet éleszteni, nem hanyagolva el az angolt és az oroszt sem. nyelvtudása mai körülményeink között nagy értéknek számít. Eredményes nyugati üzletkötőink sokáig a dunántúli svábok közül kerültek ki... — A nemzetiségi nyelv hol mint anyanyelv, hol mint idegen nyelv kerül szóba. A sokszínűség és a választhatóság jegyében elképzelhető- Ugyanekkor újabb nek tartanám például, hogy nyelvi tanszékeket — Két idegen nyelvet ta- — mondjuk — a tótkomlósi nuljanak a gyerekek, de megfelelő választási lehetőségekkel. A nyelvoktatás válsága — a szakma igényesebb jei szerint — csak ekképp oldható meg. magyar gyerekek első idegen nyelvként a szlovákot tanulnák, hiszen szűkebb környezetükben az a gyakorlatban használt idegen nyelv. Permegerősödésével következhetnek majd az angol—német, angol—francia és német —francia szakok is. Az általános iskolákban működő orosztanárok többségét pedig ösztönözni lehetne egy másik idegennyelvi szak elvégzésére; a 2 éves nyelvpedagógiai képzés szintén fontos lenne. idegenlehetne létrehozni a főiskolán — jelenleg így látom megvalósíthatónak azt, hogy vállalhassuk a nyelvoktatás válsága leküzdésének ránkeső hányadát. Farkas Csaba raktárait, hűtőházait. Így helyzeten rövid nagyobb haszon maradna a nem változtat- termelőknél. Sokan kifogá. nak, akkor a növénytermesz- solták, hogy a feldolgozó és tés és az állattenyésztés sú lyos leépülése várható. A főtitkár a szövetkezetpolitika alapvető kérdéseiről szólva így vélekedett: — Rövidesen el kell jutnunk odáig, hogy a gyakorlatban a szövetkezeti tag tényleges tulajdonába kerüljön az úgynevezett oszthaa kereskedelmi vállalatok aránytalanul nagy hasznot fölöznek le, míg mások arra hívták fel a figyelmet: a termelés gazdaságosságát a műszaki színvonal fejlesztésével lehet javítani. A konferencia második napján is élesen vetődtek fel az érdekvédelem kérdétatlan szövetkezeti tulajdon sei- A TOT hibája — mondmeghatározott része. A későbbiek folyamán pedig teljes egésze; ez a mj szövetkezetpolitikánk alapja. A TOT főtitkára foglalko ták többen —, hogy a testület a mezőgazdaságra hátrányos intézkedések meghozatala előtt nyilvánosan nem hallatta a hangját. zott az érdekképviselet meg- Olyan érdekképviseletre van újulásának szükségességével szükség, amely méltó partis. A TOT erős és egyértelműen gazdasági jellegű érdekvédelemmel kíván foglalkozni. Koalíciós • érdekképviselet kialakítására törekszik, ám vitában van, nere a politikai és gazdasági szerveknek. Szabó István zárszavában ismételten aláhúzta: megtört a termelőszövetkezetek fejmindazokkal lődésének lendülete, ám telakik nem a jesítményük még így is fiszövetkezeten belül ajánla- gyelemre méltó. Ahhoz, hogy nak megújulási formákat, ismét az élénkülés követAz, hogy miképpen sikerül kezzék be, az agrárpolitika érvényesíteni a jövőben a megújítására is szükség van. szövetkezeti sajátosságokból Utalt aira: a tanácskozáis eredő követelményeket, son többen is azon az állásaz — mint hangsúlyozta — ponton voltak, hogy a ter. nagymértékben függ a kor. melőszövetkezetek soron kömányzat fogadókészségétől, vetkező kongresszusának hozzáállásától. időpontját előbbre kell hozA vitában felszólalt Ván ni Ezzel az elnök egyetér „Demokratának lenni annyi, mint nem félni\" A Bibó Emlékbizottság estje a Royalban Bibó István szövegeit sok- lag fel nem dolgozott („meg szor és sokféleképpen idéz- nem emésztett") kudarcok ték az utóbbi tíz évben, de állnak. Légyen ennek a moa címben szereplő tömör gondolata valószínűleg szállóigeként fog fennmaradni. Bibó meghökkentő állítása csák látszólag nélkülözi a logikát. Az érteimétiválója belpolitikai eredetű, vagy akár a nemzetek torzsalkodásai. E kiragadott gondolattöredék is érzékeltetheti, hogy a József Attila Tudományegyetem nyolc öntevékeny kiállítást, archívum felállítását és dombormű-felavatást szervezünk, illetve tervezünk. Ebbe a sorba illeszkedik ma esti rendezvényünk is, ahol négy meghívott vendégünkkel lehet beszélgetni Bibó István személyiségéről és eszméiről. Vendégeink közül hárman zés kulcsa a helyben, és az csoportjának tagjai miért az emlékbizottság védnökei: időben rejlik: keleti Közép- határoztak úgy, hogy egyeEurópa legújabbkori fejlő- temünk egykori diákja, désében. Arra utal, hogy majd politikaelméleti provannak népek, amelyeknek fesszora halálának tizedik az irányú törekvései, hogy évfordulója évében emlékrészesei legyenek annak a bizottságot hoznak létre.' fejlődésbeli és kulturális Célunk a magyar politikai közösségnek, amely tömören gondolkodás egyik legkia „nyugatosodás" fogalmával emelkedőbb személyisége — érzékeltethető, nem, vagy akinek helye Eötvös József, csak torzult formában si- és Jászi Oszkár mellett van került. A zsákutca és a felemás fejlődés szimptó— emléke előtti tisztelgésen túl az, hogy gondolatait, mái mindenkor meglelhető- az abból sugárzó erkölcsi ek a nemzetet alkotó közösség értékrendjének, önértékelésének eltorzulásában —, Bibó által használt tisztaságot és emberszeretetet mind szélesebb körben megismertessük városunkban. Ennek érdekében előfogalommal — a „közösségi adás-sorozatot, „Nemzet és hisztéria" jelenségében, demokrácia" címmel május amely mögött a társadalmi 12—13-án vitanapot, emlék ifj. Bibó István művészettörténész, aki édesapja hagya'ékának gondozója is, Illa Mihály irodalomtörténész, szerkesztő és Vásárhelyi Miklós sajtótörténész, Bibó volt barátja és börtöntársa. Negyedik meghívottunk Szilágyi Sándor, ski a Beszélő című lap szerkesztője, és Bibó István életművének elmélyült kutatója. A szegedi Bibó István Emlékbizottság tagjai minden érdeklődőt szeretettel elvárnak ma este 18 órakor a Royal Kávéházba. Bellavics István, sz emlékbizottság elnöke Küldöttség Moszkvában Látogatást tett Moszkvában a Hazafias Népfront Országos Tanácsa küldöttsége Huszár István főtitkár vezetésével, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége meghívására február 23-tól 25-ig. Huszár István megbeszéléseket folytatott a magyar népfrontmozgalom és a szovjet partner együttműködéséről az SZBTSZ tárgyaló küldöttségével, amelyet Valentyina Tyereskova, az SZBTSZ elnöke vezetett. Találkozott Rafael Fjodorovval, az SZKP KB külügyi osztályának első vezető helyettesével, akivel megtárgyalták a HNF és a szovjetunióbeli népfront jellegű szerveződések együttműködésének lehetőségét és eszmecserét folytattak a magyarországi és a szovjetunióbeli folyamatokról. Moszkvai tartózkodása során Huszár István megállapodást írt alá a HNF és az SZBTSZ 1989. évi együttműködéséről, valamint részletes tájékoztatást adott az SZBTSZ aktivistáinak és munkatársainak V