Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

8 1989. február 25., szombat © © © DMJ [magazin A mult es a jövő A TRAKTOR UTCÁBÓL NÉZVÉST... Szerkesztőségi munkatársaink sohasem tekintették feladatuknak, hogy olyan ügyekben vállaljanak föl „kijáró-elintézó" szerepkört, amelyekre megvannak a hivatott intézmények, szervezetek. Ilyen természetűnek látszott kezdetben az a hozzánk eljuttatott kérés, hogy foglalkoznánk tán a Traktor utcában és környékén kiosztott telkek sorsával. Ez persze így túl általános. Konkrétabban tehát: ott most körülbelül 900 ingatlan van, egyik részüket zártkertként, másikukat üdülőként, egy ujabb részüket pedig lakótelekként használják a tulajdonosok. Ebből nem csupán beépítési különbségek adódnak, hanem adózásiak is, meg még olyan, csak látszólagos semmiségek, hogy a csak pihenésre használt kert tőszomszédságában allatot tartanak, melléképüleet húznak fel; vagy hogy az egyik építkező vehet fel hitelt, a másik meg nem. Szóval, sok a kérdőjel — mondták az újságírói segítséget kérők. S hogy mennyire igazuk volt, azt bizonyítottnak látta munkatársunk, amikor nem a „kijárás és elintézés" szándékával, csupán az általa fölvállalható tájékozódás-tisztánlátás reményével sorra felkereste a számításba jöhető intézményeket, szervezeteket — azt tudakolván, hogyan alakult a Traktor utca környékének elmúlt két évtizede, s milyen szerepük lesz az ottani ingatlanoknak a város jövendőjében. Lássuk elóször a múltat! A kiskertmozgalmat nem a mi korunk találta ki: .Szegeden 1945 elótt nem is volt valamirevaló iparos. akinek nem volt egy kis földje. Aztán? Nyugodtan ugorhatunk egy negyed századot az idóben — a nép ezalatt mással volt elfoglalva —, s jókor érkezünk a hetvenes évek elejére. hogy még érzékeljük a kert utáni újbóli vágyakozások kezdetét. S ha a célpont történetesen Újszeged, akkor a helyszín a HoltMaros melléke, amelyet a város 1969-es keltezésű rendezési terve gyümölcsös-szólöskcrtes övezetként tartott számon, s amely igenigen alkalmasnak tűnik arra, hogy külterületi zártkertekké parcellázzák föl. (Hosszabb távlatban gondolkodva a külterületiség meghagyása persze nem vall túlzott előrelátásra, hiszen a terület jó helyen van — de ez utólag már aligha kérhető számon... Mint ahogy az sem, hogy a terülctfelhasználási terven a vonalkázások, keretezések, színezések meglehetős pongyolasággal jelzik a gyümölcsösök későbbi, esetleges beépítését — családi házakkal! Ha akarom, így, ha akarom, úgy értelmezhető... Ki emlékszik rá húsz évvel később, akkor miként magyarázták!...) Egy tény: a parcellázás és értékesítés megtörtént. Az érvényesítendő építési szabályok persze szigorúak (hja. azokat nem helyben fogalmazzák!), s a sufnik, bódék, szerszámoskamrák hat négyzetmétere csak idóvel oldódik 12, aztán 30 négyzetméterré. Ám ekkorka épülettel sem elégednek meg többen, s vállalva akár az építésrendészeti bírságot is, tágasabbra rakják a fészket, mely a még mindig zártkertnek nevezett telken magasodik. Majd két évtized távolából akár társadalmi (na jó. mondjuk: közösségi) igénynek is tekinthető, hogy a komoly terheket jelentő bírságolást kivédve a zártkerteket üdülőterületté minősítik át. s ezzel megadják a lehetőséget a nagyobb, 1984-ig maximálisan nyolcvan, azóta legfeljebb 100 négyzetméter alapterületű épületek legalizálására. (Megint csak zárójelbe kívánkozik a megjegyzés, hogy az országos érvényű üdülóterületi kertjogszabály igencsak tágan értelmezve húzható rá e telkek együttesére, már ami az infrastrukturális kiépítettséget, a hegy vagy víz közelségét, a kiadó szálláshelyeket illeti...) Ám a tény ettól még tény: a jelenlegi 100 négyzetméteres üdülóterületi építményhatár életbe lép az átminősítéssel, annak ellenére, hogy az a telekkönyvekben a mai napig nincs feltüntetve! Tudomásunk szerint — épp az ügyet tisztázandó — a városi tanács munkatársai tavaly év vége felé megkeresték a földhivatalt, ahol mind a mai napig külterületi zártkertekként tartják nyilván a Traktor utcai ingatlanokat. Hogyhogy nem üdülőtelkekként? „Valaki" elfelejtett intézkedni, vagy éppenséggel így „intézkedett"? Nem feladatunk a válaszadás. Egy biztos: ha most pótolnánk az egykor elmaradt államigazgatási eljárást, az hektáronként 1 millió 300 ezer forintot kóstálna. (Kinek is? A tanácsnak? Az ingatlantulajdonosoknak á 30-40 ezer?) Száz négyzetméteren már akár lakni is lehet — erre sokakat a családi körülményeik is rákényszerítenek. Felnőnek a gyerekek, az „öregek" kiköltöznek. Válás — a férjnek jut a kerti ház. Toldják-foldják, átépítik, komfortosítják az egykor csak hétvégi pihenésre szolgáló épületet, s végül kialakul az állandóan kint élők 40—50-es magja. (A népesség-nyilvántartás 1988-ban 34 állandó bejelentettről tudott.) Akiknek igazán rászorultsága vagyon, még arra is talál módot, hogy a bővítéssel a száz négyzetmétert túllépje. Nemcsak Országos Építésügyi Szabályzat (OESZ) van ugyanis, hanem földtörvény is. Az pedig azt mondja: az adott létesítményt nem az övezeti besorolás, hanem a használat módja minősíti. (De akkor is igaz: ha valakinek nincs másutt lakása, telekterületének 15 százalékát építheti be. maximum 100 négyzetméterig, s egy ilyen kérelmet az építésügyi hatóságnak nincs joga elutasítani.) Ezt az újbóli zavarodottságot, azaz a jelenlegi vegyes beépítettséget úgy lehet törvényesíteni, ha a területet a „vegyes beépítésű övezet" kategóriába sorolják át. (Akkor ugyanis üdülő is, lakás is lehet ott.) Az átminősítés a tanács hatáskörébe tartozik, ezért körülbelül kétszáz aláírással levelet írnak az újszegedi Traktor utca környékének lakói, üdülötulajdonosai tavaly májusban a tanács illetékes osztályvezetőjének. S kérik, kezdeményezze az átsorolást, hiszen a terület megfelel a vegyes övezetre vonatkozó előírásoknak. Választ julius végefelé kapnak, s eszerint az átminősítést az késlelteti, hogy a város általános rendezési terve (ÁRT) nem számol a terület ilyetén funkcióváltásával. Ha a ÁRT esedékes felülvizsgálatakor ezt az igényt számításba is vennék, még mindig szükség volna egy olyan terv kidolgozására, amely az új besorolás szerinti infrastrukturális és intézményhálózati követelményeket számba veszi, s a szükséges műszaki munkarészeket tartalmazza. Aligha egyetlen tollvonás kell tehát csak ahhoz, hogy a hivatalosan zárkert. félhivatalosan üdülő — hallgatólagosan lakás — kombinációban leledző telektulajdonosok lelkiismerete és jogi státusa rendeződjék. Itt álljunk meg egy pillanatra, s tegyük föl a kérdést: kiknek lehet érdekük a — láttuk már, nem egyszerűen adminisztratív — átminősítés. Legfőképpen azoknak, akik lakásmegoldást látnak benne. S ha lakásként használják üdülőjüket, akkor már jó lenne a telken egy garázs, vagy műhelyféle, lomtár vagy fás-szenes sufni, csirkeól, netán galambdúc. Az e táborba tartozók érvei közé felvehető még, hogy a lakásépítési korlátozás egyértelmű (és nem a földtörvényen alapuló) feloldásával valamelyest csökkennének a város telekgazdálkodási feszültségei, s lia mar úgyis szaporodnak ott az építkezések, legalább kapható legyen hitel is. (Üdülőépítéshez ugyanis nem vehető fel.) A már említett tavalyi, levélbéli kérelem — az aláírók számából következően — körülbelül kétszáz család óhaját fejezte ki. Mármost következik-e ebből, hogy ami jó kétszáznak, nem az a többségnek? Netán nem hogy nem jó, hanem kifejezetten sérelmes? A kérdésben rejlő vélekedés nehezen tehetó bizonyossággá, hiszen egy elképzelt szituációt kell mérlegelni. Azt latolgatni ugye, mennyire zavarná A. szomszédot — aki zöld pázsit közepén hallgatná a pacsirták énekét — B. szomszéd kakasának hangja, vagy nyúlketrecének szaga. Az ilyesmi akkor válik üggyé, ha „éles"-ben zajlanak az események. Mindaddig csöndben vannak az esetleges érintettek — az is lehet, hogy a gyanútlanság állapotában. Nem is véletlen ám, hogy városrendezési-államigazgatási eszközökkel létrehozott vegyes felépítésű övezetre nincs is példa Szeged városában! Ilyesmire legfeljebb utólag lehet ráütni a szentesítő pecsétet, akkor, ha bizonyíthatóan egymás mellett létezik a lakó- és üdülőfunkció. (Mármost esetünkben éppen csak „megjelenésről" lehet szó, tekintetbe véve a 34 állandó bejelentett lakos legfeljebb 10-15 ingatlanát a csaknem kilencszázhoz képest.) Ebben a sajátos helyzetben a Traktor utcaiban — a vegyes beépítést persze meg lehetne szavaztatni, de akkor annak a végeredményéhez nemcsak az építési, adó- és más hatóságoknak kellene tartaniuk magukat, hanem az ingatlantulajdonosoknak is! Mármost vegyük számba további, az átminősítés ellen szóló érveket is. Az elsó — kérdésként vetődik fel: hogy tudniillik mi máseszköze és módszere leliet a városfejlesztés építésügyi hatóságának a komplex koncepció (ÁRT) érvényesítésére, lia nem a spontán átalakulások megakadályozása, megtiltása? (Ám láttuk, ez ügyben a következetesség hiányzott a „történelmi" időkben, s ez bizony ütőkártya a mostani helyzetben. Azt mondják ugyanis a kérelmezők, miért a merev ragaszkodás épp most, amikor az élet már túlhaladta vagy legalábbis utóiérte az 1969-es rendelkezési tervet?!) Egy további ellenérv fogalmazódik meg abban az aggodalomban, hogy ha az átminősítésre — valamennyi érintett döntően igenlő szavazata után — kimondatik az ámen, várhatóan az érintettek területfejlesztési igényei is megfogalmazódnak. Majd írják a kívánságlistát: kérnek buszt, boltot, közvilágítást, patikát, csatornát... (Ja, hogy az ellátás e formái egy üdülőterületnek is járnának? Na kérem, itt üt vissza a korábbi átminősítés!) Effajta követelőzéstöl ne tartson senki — mondják erre az érdekeltek —, mi vizet, villanyt, gázt, utat is társulásos formában szereztünk! Igaz persze, hogy buszfordulót már nem tudnánk saját erőnkből építeni, de hát arra amúgy is csak később lenne szükség... Nos, hát itt tartottunk kérem, amikor ügy éreztük, az adóhivatalban is tudnának egy-két adalékkal szolgálni. S lón... Az egyszerűség kedvéért induljunk ki egv példából. Nyolcszáz méteres Traktor utcai telken áll egy 120 négyzetméteres alapterületű üdülő — bizonyíthatóan másutt lakók tulajdonában. A 6/1986-os tanácsrendelet szerint 6400 forint az évi építményadója és még eme összeg 25 százaléka, tekintettel a terület kedvező fekvésére. A tulajdonos kötelessége, hogy adóbevallást tegyen. (1987 nyarán nem teljes körű ellenőrzés során körülbelül 800, nemcsak újszegedi telektulajdonost ellenőriztek a tanács adóhivatalának munkatársai: közülük minden harmadikra, negyedikre kellett az adót utólag kivetni.) Ugyanazon a telken, ugyanaz a ház, ha egy- vagy kétlakásos és ha állandó lakhelyül szolgál, száz négyzetméterig adómentes, afölött az első negyven négyzetméterig négyzetméterenként 80 forinttal adózik. (Tehát példánk lakóépületének építményadója 1600 forint.) Az adó mértéke 120 és 180 forintos lépésekkel emelkedik kétszáz négyzetméterig, illetve efölött. Új építésű lakóház esetében 10 évig azonban teljes adómentesség adható, s felújításoknál is jár adókedvezmény. A számadatokkal érdemes szembeállítani. mit fizetnek földadóként a zárkerttulajdonosök: nyolcszáz négyzetméterig adómentességet élveznek — feltéve, hogy bárhol az országban nincs más földterületük. (Ha van, a kettó alapterülete összeadódik, s már adózik!) Nyolcszáz négyzetméteres zártkertért 158 fórint az évi adó, afölött 2060 forint hektáronként. Egyébként az adóhivatalban is a használat jellegének szempontját érvényesítik, tehát ha egy zártkertet vagy üdülőtelket lakótelekké minősítenek át és a tulajdonosnak másutt van lakása, akkor évente és négyzetméterenként hat forint adóval kell számolnia. És tekintettel a beépítési kötelezettségre, mielőbb hozzá is kell fognia a házépítéshez, hiszen ha nem teszi — január elsejétől — a telekadó mértékének ötszöröse lesz a büntetőadó! Ezeket az adófizetési szempontokat is mérlegelniük kell tehát a telektulajdonosoknak, mielótt az üdülőterület átminősítését szorgalmazzák! Nyilvánvalóan azok járnak jól a kért átminősítéskor, akiknek már kész a házuk és vagy máris lakásul szolgál, vagy akkora üdülőül, hogy abban egyszer lakni is lehetne. Hosszúra nyúlt Traktor utcai tájékozódásunk végén ezt a summázatot ajánlanánk mindenki figyelmébe — otthoni disputára, a családi célokhoz igazodó döntés megalapozottságát segítendő. Az előnyöket és hátrányokat persze nemcsak az érintett ingatlantulajdonosoknak kell mérlegelniük! Ha egyszer ügy alakul, az átminősítésre igent vagy nemet mondó tanácstagoknak is. Hiszen a város területeivel rövidebb-hosszabb távlatban gazdálkodó szakmai erők, akaratok a tanács testülete elótt mérettetnek, ítéltetnek meg. Szentesíttetnek vagy elvettetnek... PÁLÉT KATALIN