Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-03 / 29. szám

1989. február 10., péntek 3 Pótolják a hiányt Az elmúlt hetekben az ország számos településén hiány volt az orvosi vényre kapható szemüvegkeretekből. Ennek az volt az oka, hogy az esztergomi lútszerészeti eszközök gyára, a Granvisus rendkívül gyenge minőségű granulátumot kapott az NDK-beli szállí1tójálól. Emiatt ugrásszerűen emelkedett a selejtes keretek száma, s ezért a gyár most be is szüntette az ilyen granulátum felhasználásával készülő olcsó szemüvegkeretek előállítását. Az ebből keletkező gondokon, ellátási zavarokon a Granvisus és az Ofotért vezetői gyorsan segítettek: az átmeneti időre ötféle szemüvegkeretet értékeltek le úgy, -hogy ezek ne legyenek drágábbak az SiÍTK-vényre kaphatóknál. Az esztergomi gyár, miután az NDK-ból kapott granulátum minősége a reklamációk ellenére sem javul már hosszabb ideje, most más beszerzési forrás után kutat. A KGST-országok közül valószínűleg a Szovjetunióban találnak megfelelő szállítópartnert. A fogyasztói kosár tartalma A szakszervezetek a hivatalos statisztikáktól függetlenül maguk is végeznek árszínvonal-számításokat, s ettől az évtől az átlagon belül külön is vizsgálják, hogy az árak alakulása miként befolyásolja a társadalom egyes rétegeinek életszínvonalát — tájékoztatták a SZOT-ban az MTI munkatársát. Számításaik alapjául azoknak a társadalmi aktivistáiknak az információi szolgálnak, akik az ország különböző megyéiben, városaiban folyamatosan figyelemmel kisérik az alapvető élelmiszerek, a legfontosabbnak ítélt termékek, szolgáltatások árszínvonalának mozgását. A szakszervezetek árfigyelő hálózatukat, társadalmi árcjllenöreik több mint tízezres táborára támaszkodva tavaly hozták létre, eredetileg az új adórendszer hatásának vizsgálatára. A gyorsuló infláció, a dolgozók életszínvonalának romlása azonban arra késztette a szakszervezeteket, hogy szélesítsék ezt. a tevékenységüket. Az egyre nehezebb gazdasági helyzetben ugyanis mind jelentősebbé válik, hogy a szakszervezetek megfelelő adatokkal, információkkal rendelkezzenek reális követeléseik, igényeik megfogalmazásához. Az árszínvonal emelkedéséről a népgazdaság egészére a szakszervezetek már tavaly is végeztek önálló számításokat. Mind differenciáltabb társadalmunkban azonban az átlagszámok egyre kevésbé alkalmasak arra, hogy érzékeltessék a lakosság életszínvonalának tényleges változását. Ezért a szakszervezetek az idei évtől azt is elemzik, hogy az árak emelkedése milyen terheket jelent a társadalom egyes rétegei számára. Sokat vitatott annak a bizonyos fogyasztói kosárnak a tartalma, amelynek alapján A vállalkozó Busztulajdonos lesz Született egy rendelet, miszerint magánszemélyek is vásárolhatnak akár autóbuszt is. Ha már van rendelet, született egy gondolat Sári György fejében: veszek egy buszt. Hogy ki ő? — Mi is ön tulajdonképpen? Kisiparos, vállalkozó, magánzó? — Vállalkozó vagyok, hiszen a kockázatos dolgokhoz vállalkozó szellemre van szükség. — Miért vesz autóbuszt? Nagyon draga. — 3 millió 300 ezer forint. Igen, igaza van, hogy nagyon drága, de en mégis belevágok, mert a jelenlegi gazdasági körülmények között, aki -nem fejlődik, megáll, az majd a jobbá váló gazdasági helyzetben nem tud elindulni. A szőrep' takarékszövetkezet és a Kiosz alapította Intersped Kft.-nél szerveznek majd turistautakat. Ott dolgozik a busz. — Mi lesz, ha valami miatt nem sikerül az elképzelése? — Képem, mint mindenben, ebben is benne van a rizikó. Megmondom őszintén, félek. Annál is inkább, mert egy új autóbusz megvétele rengeteg akadályba ütközik, körülményes, nehézkes. Sem a gyártó, sem a kereskedő nem tud pontos időt meghatározni, hogy mikor kapok autóbusz*. A bizonytalanság miatt viszont nem tudok szerződéseket kötni, és esetleg egy egész évi szállításról is lemaradok. Igaz, az Ikarus azt ígérte, hogy az első negyedévben ad néhány busz! a kereskedőnek, aki viszont azzal kecsegtet, hogy az első ütembe beleférek. Az Autókernéi rendeltem az autót, de én mégis bizonytalan vagyok, hiszen a gyái még a múlt év végére ígéri buszokat sem szállította le — Tehát vállalkozó. Hasonló nagy fába vágta már fejszéjét? — Igen. Az az elvem hogy a lehelőségeket mindjárt az elején ki kell hasz. nálni. Amikor víz kellett a kertekbe, kutat fúrtam, ha útépítésre, vagy földmunkára volt igény, akkor árkot ástam, ^ersze gépekkel Például Mórahalmon a gázvezetéknek. Bokroson Pedig. ha sikerül szerződést kötni, telefonkábelt fektetek munkatársaimmal. Sikeres vállalkozásom volt a teherfuvarozás is. En úgy tudom, hogy Csongrád megyében nekem volt az első Rába kamionom. — A korábbi rendelet csak 6 tonnáig engedett teherkocsit tartani, a Rába pedig utánfutóval több mint 20 tonna. — Jól tudja, de én mégis legálisan tartottam és tartom ma is a Rábát A C tonna az' autó raksúlyára vonatkozott. A rakfelületet átalakítottuk billenőplatósra, és így megnöveltük a iármű önsúlyát, s mivel az összsúlyt nem lehet változtatni, így az önsúly növelésével a raksúly lecsökkent 6 tonna alá. — Alkalmazottakat tart? — Igen. Hárman dolgozunk főállásban, és két családtag segíti még a munkánkat. — Mennyibe fog kerülni a turistának a magánautóbusz? — Mindenképpen olcsóbban szállítok, mint az állami vállalat. Ezt a konkurencia diktálja. — Nem illik megkérdezni, hogy mennyi a jövedelme, ezért ugy teszem fel a kérdést: mennyi adót fizet? — Egymillió körül. — Milyen lesz a busz? — Széria. Kértem ugyan a gyárban, hogy a motorhoz építsenek egy turbóföltőltőt, a váltóhoz úgynevezett felezőt, és az ülésekbe szereljenek hangszórókat. Tudja, mit válaszoltak? Uram, Magyarországon élünk... — Gondolom, akadnak irigyei. — Természetesen. Erre egv példa: tavaly névtelen bejelentés; érkezett az adóhatósághoz, hogy Nyugatra járok, és otthon kilószámra tartom az aranyat. Az igazság a következő: egyszer voltam Bécsben, a feleségemnek még arany nyaklánca sincs. Az adóhatóság p>ersze kijött, de az égvilágon semmit sem találtak a szakemberek. Ez aztán gyanús lett, s ezért kiii kellett töltenem egy úgynevezett „B" jelű vagyonnyilatkozatot. azért, hogy az idén követhessék a gyarapodást. Eddig is nyilt kártyákkal játszottam. ezután sem teszem másként. Ács S. Sándor a hivatalos szervek az áremelkedések hatásait elemzik. A szakszervezetek érdemi fellépését az is megnehezítette, hogy nem ismerték ennek a fogyasztói kosárnak a tartalmát, vagy éppen nem értettek egyet az abba soroltakkal. Ezért most kialakítják saját fogyasztói kosarukat. Az átlag mellett itt is többféle variációt készítenek, hiszen eltérő mennyiségben, másféle termékeket vásárolnak a városi és a falusi lakosok, az aktív dolgozók és a nyugdíjasok, s a többgyermekes családok fogyasztása sem hasonlítható össze az átlagcsaládéval. A jövőben a szakszervezetek bértárgyalásainak alapjául ezek a differenciált árindex- és fogyasztóikosár-számítások szolgálnak majd. A szakszervezetek árfigyelő tevékenysége a fogyasztói árak alakulásán túl kiterjed a termelói árak változásának vizsgálatára is. Megszűnik azonban az ilyen típusú úrellenörzések központi irányítása, az ágazati, területi szakszervezeti szervek maguk döntik el, hogy az érdekvédelemben ennek a tevékenységüknek milyen szerepet szánnak. A termelői árak társadalmi ellenőrzésének fenntartását valamilyen formában a SZOT-ban mindenféleképpen indokoltnak tartják, mert ennek a jövőben, a piaci viszonyok általánossá válásával igen nagy jelentősége lehet az érdekvédelemben. Elméletileg ugyanis már létezik egy országos áregyeztető fórum, amely a gyakorlatban azonban még nem működik, de amely a későbbiekben jelentős részt vállalhat a piaci árak alakításában. A szakszervezetek természetesen folytatják hagyományos árellenőrzéseiket is; társadalmi aktivistáik ezután is vizsgálják^ hogy a boltokban megfelelő minőségű árut kap-e a vevő a pénzéért. Ellenőrzéseiket az idén kiterjesztik a fogyasztói szoláltatásokra. Nagyszabású talajjavítási munkálatok Országszerte nagyszabású meliorációs munkákon dolgoznak a mezőgazdasági üzemekben; a MÉM adatai szerint 33 nagyobb térségben gazdagítják a termelés feltételeit a talaj javításával, a táj rendezésével, a komplex földvédelem megvalósításával. 1989-ben az állami támogatás rendszerében kisebb módosítás történt az elmúlt évhez kép>est. A meliorációhoz nyújtott állami támogatás összegéről az utolsó tárgyalásokat folytatják a MÉM és a Pénzügyminisztérium szakemberei. Az előzetes vélemények szerint hozzávetőleg a tavalyi öszszegek állnak a mezőgazdasági nagyüzemek rendelkezésére, s ez 60-70 ezer hektár „átalakítására" lett elegendő. A termelőknek a fölhasznált anyagi erő több mint felét maguknak kell előteremteniük. Az állami támogatás normatív jellegű; független az üzem anyagi helyzetétől, és csakis a melioráció költségeit veszi alapul. A felhasználható összegeket a megyei tanácsok ítélik oda a pályázó gazdaságoknak, amelyek a kiadások 40 százalékára nyernek központi támogatást. 1989ben az úgynevezett térségi — nagyobb kiterjedésű területeken folytatott és átfogó — melioráció további 10 százalékos támogatást élvez, ez a kedvezmény azonban eseti jellegű. Ezt szintén a megyei tanács folyósítja az elkülönített keretekből. A tanácsok számára lehetővé tették, hogy az eseti munkákat további kedvezmény ösztönözze, a 40 százalék feletti 10 százalékos összeg kiutalását más esetekben is engedélyezhetik, ám a melioráció befejezése után ezt a többletet — meghatározott esetekben — a gazdaságnak vissza kell fizetnie. Számos helyen az országban befejezéshez közelednek az évek óta tartó nagy munkák. A Velencei-tó vízgyűjtő területén a meliorációs beruházások 70 százalékával már elkészültek. Előrehaladottak a munkálatok BácsKiskun megyében, a Nógrád megyei Sárközben és a Tisza—Maros-zug térségében is. Az idén folytatják a balatoni vízgyűjtőn a földvédelmi korszerűsítéseket. A tó északi, nyugati és déli területén 3 megye térségében kerül sor a vízminőséget is előnyösen befolyásoló munkákra. A MÉM adatai szerint az elmúlt 40 évben 3,5 millió hektáron dolgoztak a talajjavításával a térmőerő megőrzésével megbízott szakemberek. Ügynevezett komplex beruházásokra 1,7 millió hektáron került sor. A támogatás mértéke négy évtized alatt kereken 40 milliárd forintot tett ki. (MTI) Falbontás K

őműves ismerősömmel falbontásról beszélgettünk a minap. Hogy falat bontani alkalmasint nehezebb és bonyolultabb, mint falat jól fölrakni. Hogy ő falat mindig jó kedvvel rak, s ezzel szemben rossz kedvvel bont. Hogy ő szereti a szép, szilárd falakat. Beszélgetés közben szólt a tévé, a rádió, érkeztek a hírek. Ismerősöm egyszer csak fölkapta fejét, majd mikor a bemondó végzett a szöveggel, igy szólt: — Na, hallod, már megint hazudtak. A bemondó ugyanis fölolvasta hadügyminiszterünk, pardon, a honvédelmi miniszter vélekedését. Az Észak-atlanti Szövetség mellett a Varsói Szerződés katonai struktúráját is át kell alakítani, azzal a céllal, hogy kifejezetten védelmi jelleget kijjesönözzenek a ikét szövetségi rendszernek — idézte a bemondó a miniszteri szavakat. Ismerősöm ezzel szemben a bemondó — s a miniszter — jóval régebben elhangzott szavait idézte, hogy tudniillik a Varsói Szerződés csakis és kizárólag „védelmi jellegű katonai szervezet..." S most nem is cáfolhatnák meg illetékesebb helyről az egykor elhangzottakat — Na látod, ebben is hazudtak — mondta tehát ismerősöm, és kifejtette, hogy „ezek" mindig is hazudtak. mindig is hazudnak és mindig is hazudni fognak. Fölösleges rájuk figyelni, ki kell kapcsolni a rádiót, el kell zárni a tévét... stb. Mondhatnánk, ez nem több, mint egy p>élda, amely egyedi is, esetleges is, és semmiképpen sem jellemző... A példának azonban természete, hogy egyszeri esetet ábrázol, amelyben azonban a konkrét szereplök minden további • nélkül fölcserélhetők, és másokkal behelyettesíthetök. Sőt nem is muszáj u behelyettesítés; jelen esetben semmi nem állja útját a parttalan általánosításnak. Mit akarunk ábrázolni evvel az eszközzel? Nem kevesebbet, mint hogy sokunknak rosszak a reflexei. Azaz, hogy nem is rosszak, csak fejletlenek, kevéssé kialakultak, hiteles ingerekre hiteltelen módon reagálók. Az előbbi p>élqánál maradva: az embereknek — érzésünk szerint — alighanem inkább örömre adott volna okot, hogy végre kimondható, sőt a tömegtájékoztatás eszközeivel is terjeszthető az igazsúg másik fele is. Ez lenne tehát az adekvát reakció. Sokan viszont — egyfajta negatív visszacsatolással — az örömhírben is a negatívumot keresik, alátámasztva a föltevést, amely szerint minden jóban van válami rossz. Egyszerűen abszurd, amennyiben az igazság kimondásakor nem az elhangzott igaz érdekli az embereket, hanem hogy eddig — elhallgattak dolgokat. Túl kéne már lépni a múlt ferdítésein, mert nem tehetünk mást Ha újra és újra megdöbbenünk a sokszorosan leleplezett hamisságokon, ha ismételten elkeseredünk miattuk, ha ebadtázva emlegetjük őket ok nélkül és okkal — mindig egy helyben maradunk. Hasonlatossá válunk ahhoz az Afrika-vadászhoz, akit — a szavannát járva — megharapott egy kétméteres kobra. Az Afrika-vadászt ez nem zavarta különösebben ; rosszullétre, szédelgésre pwnaszkodott, s másfél nap múlva kutya baia sem volt. Amikor, úgy két hét múlva, a helyi misszió felcsere elárulta neki: ebbe a marásba igazság szerint már régen bele kellett volna halnia — a szívéhez kapott, s ott helyben kilehelte lelkét Ahelyett hogy hálát adott volna az égnek, amiért életben maradt. Pedig — elvben — bizonyára ő is egyetértett volna a gyakorlattal, hogy a rémisztő igazság kiderülése esetén örülni kell annak, hogy lám. ezt is kibírtuk, ezt is túl tudtuk élni! — s nem pödig' a történtekbe utólag belehalni. Visszatérve a mérsékelt égövre: az emberek nagy többsége elvben helyesli ugyan az átalakítással, a reformokkal járó Változásokat — konkrétan viszont gyanakodva fogadják ezeket A bevált sztereotípiák azt sugallták, hogy a tömegek őszinteség- és szabadságvágyára apellálva különösebb kockázat nélkül lehet bevezetni egy s mást; az ördög se gondolta volna, hogy az embereket a jelen igazságaiban is a múlt hazugságai érdeklik leginkább, S

okan félreértik azokat, akik annak idején, néhány éve, korántsem voltak nagyformátumú reformerek — most pedig habozás nélkül átálltak az üj irányra, s különösebb lelki skrupulusok nélkül az új gondolkodás szálláscsinálóivá képezték magukat A jellemtelensógtől a karrierizmusig mindennel vádolják őket — holott nem okvetlenül Jellemtelen. aki a talán jó irányba tendáló eseményeknek nem akar mindenképpen keresztbe tenni... És hogy miért nem- fitogtatták reform piártiságukat néhány évvel ezelőtt? Ugyan már... A kérdés jól kifejlett komolytalanságot tükröz Csak nem képzeljük, hogy sokáig lett volna idejük a fitogtatásra! A kérdés ennélfogva költői, illetve rhétori- választ nem igényel, mert a válasszal a kérdező is tisztában van. Egyébként pedig ahhoz hasonlatos, mintha ekképp biztatnánk valakit: eredj, lökd föl azt a sebesen robogó, gőzmozdonyt.' ... Senki nem bolond ütemesen betonfalba csapkodni a fejét. Szintén nem várható el senkitől, hogy ha a falat lebontották — ne mozduljon el egy ültő helyéről, ne lépjen túl az egykori falakon. Elvárható viszont, hogy — ha egy mód van rá — besegítsen a falbontásba. Amennyiben pedig nincs faibontója, legalább a többieknek szóljon: ne lepődjenek meg, ha alkalomadtán lebontódnak a falak; s legfőképpen ne kívánják vissza azokat. Tragikus lenne ugyanis, ha az emberek ezzel a szöveggel, ily transzparenssel vonulnának az utcára: új falakat akarunk! Farkas Csaba Plakátverseny Az egészség, a humanizmus és a béke témakörben a Szovjet Vöröskereszt és a Vörös Félhold Társaságok Szövetsége meghirdette a szocialista országok Vöröskereszt nemzeti társaságainak III. nemzetközi plakátversenyét. Ezen a Magyar Vöröskereszt is részt vesz. A versenyen hivatásos művészek és művészeti főiskolások vehetnek részt A hazai alkotások beküldési határideje 1989. április 15.