Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-22 / 45. szám

1989. február 22., szerda 3 Mikor azt mondom: MSZMP.. Mikor a címben leírt (él mondat folytatásán gondolkodtunk, némi vita támadt az oldalt összeállító stáb tagjai között. Aztán jött a közmegegyezés: ne mi fejezzük be ezt a bizonyos mondatot, hanem azok a párttagok, akiket arról kérdeztünk; vajon hogyan élik meg « párt 1989. január-februárban hozott határozatait, mi a véleményük például az úgynevezett Pozsgay-nyilatkozatról, a KB ezt követő állásfoglalásáról, hogyan értékelik a többpártrendszer kialakítására történt kezdeményezéseket, s egyáltalán: mit várnak az MSZMP-től most, amikor a politikai intézményrendszerreformja alaposan fölkavarja mindazt, amit politikai állóvíznek keresztelt el a közvélemény? Tudjuk, hogy oldalunkban sok olyan vélemény is papírra került, amellyel vitatkozni lehet (netán kell?!), de épp ezért készült az összeállítás is — néhány nappal megelőzve az MSZMP városi értekezletét. Mert meggyőződésünk, hogy az a bizonyos demokratikus szocializmus, az alulról építkező párt csak vitákban — sokszor sokaknak fájdalmas vitákban — alakulhat ki. Hogy mennyit segíthettünk mi, a sajtó munkatársai, szerény eszközeinkkel? Nos, ezt döntse el az olvasó. w •>-1. ^ • „vsi^Lni Ha majd pártok versenyeznek Hovatovább mindenki szidja a sajtót. Jó fél órán ót (keseregtünk Katona Péterrel, a JATE szociológia tanszékének adjunktusával arról, miért nem tud Habra kapni a helyi pártsajtó. — Miért a pártbizottságok felelős például a Délmagyarország? Nem (lenne jobb, ha a pártértekezlet előtt adna számot a munkájáról? Ügy érzem, a pártsajtó tendenciájában vállalhatná magára az MSZMP elképzeléseit. 'Az öncenzúra legalább olyan veszélyes, mint a cenzúra. Abban gyorsan meg is egyezünk, hogy kozmetikázás nélkül, ha kissé nyersen, hát úgy cserélünk eszmét. — Mi a véleménye a Pozsgay Imre által interpretált értelmezésről, mely 1955 kapcsán hangzott el? — Ennek a kérdésnek alapvetően két vetülete van, egy tudományos és egy politikai. Az előbbi nem kellőképpen feltárt. Az értelmezés pedig a politikai rendszer legitimitását érinti. Az események elemzése, a konklúzió nem vág egybe az eddigi politikai nézetekkél. Ezért nem szabad haragudni a politikára. — Némi tolerancia talán mégis elvárható... — Tartok attól, hogy a legitimitás probléma pótcselekvés is. A győzelmet ugye. soha nem kell magyarázni? Görcsök nélkül tudnánk most beszólni, ha egy sikeres politika állna mögöttünk. Mintha a mai politikának szeretnénk üzengetni — annák hatástalansága miatt — az 56-os események ürügyén. A mai politika sikertelensége nagyítja fel ezt a kérdést. Milyen jó lenne, ha 1956 megmaradhatna történeti kérdésnek! Csak hipotézisem az, hogy Pozsgay elhamarkodottnak ítélt nyilatkozata önvédelmi reflex volt. Politikai kultúránkkal függ öszsze. Talán az ország nyilvánossága előtt akarta felhívni a figyelmet a tudományos megközelítés fontosságára, és így biztosította azt, hogy ne lehessen levenni a napirendről az események értelmezését. — Hogyan summázza a legutóbbi központi bízottsápi ülés történéseit? — Elfogadhatatlannak tartom a nyilvánosság konspiratív kizárását. Ez akkor sem sikerülhetett volna jobban, ha a párt illegalitásban lenne. A tévében egyenes adásban kellett volna közvetíteni az eseményeket. Ha ez lehetetlen, én a zárt láncú tévét is elfogadom, melyen keresztül a fővárosi és a vidéki pártintézményekben láthatta volna a párttagság az eseményeket. Sót a2t is el tudom képzelni, hogy megszólaltatják a párttagok kisebb-nagyobb csoportjait a különböző helyszíneken. A nyilvánosság kizárása miatt nem dokumentálódhatott, hogy egyes KB-tagok álláspontja az események sodrában miként módosult. A változásokat hiteltelenné teszi az, hogy nem tudjuk, ki milyen álláspontot képviselt. Az a KB-tag, aki nem képes a nevét adni a véleményéhez, nem alkalmas a posztjára. A ..„párttagok pletykákra vannak utalva. Ügy gondolom, a KB-ülés jegyzőkönyvét meg kellene jelentetni. — A szavaiból az derül ki, nincs elegendő információnk a KB-tagok szerepléséről sem. — Nökünk is ismernünk kellene a véleményüket, de az sem ártana, ha ők is tájékozódnának a párttagok álláspontjáról. KB-ülés előtt ildomos lenne pártaktívát tartaniuk. Véleményem szerint, ha nem változik a'helyzet, tovább mélyül a szakadék a pártvezetés, az apparátus és a párttagok között. Sokszor úgy érzem, nagyobb ellentétek vannak a párton belül, mint a párttagok és a pártonkívüliek egyes csoportjai között. Továbbra is megoldatlan az apparátus ellenőrzése. A pártértekezlet ítélkezhetne a munkájukról: — Mennyiben elégedett a párt karakterével? — A demokratikus, pluralista társadalomban karakterváltásra van szükség. Ha ez nem sikerül, adminisztratív eszközökkel nem érhetünk célt. * Sallai Miklós, a JATE politikai gazdaságtan tanszékének docense alapvetően ugyanúgy látja a közelmúlt történéseit, mint Katona Péter. — Ügy tűnik, hogy 56 kapcsán a társadalmi erők felsorakoznak, ugyanakkor a valóságos gazdasági problémákról eltereljük a figyelmet. Történelmi 'berkekben korábban is törekedtek az események differenciált értelmezésére. Nekem úgy tűni'k, a párt, mintha illegalitásban működne, annyira eltitkolja a párttagok elől a belső történéseket. — Mi a véleménye a pártnyilvánosságról ? — A KB-ülés jó példát adott arra, hogyan lehet a nyilvánosságot kizárni. Nem tudom, a többpártrendszer keretei között hogyan kíván az MSZMP tovább működni, ha nélkülözi a nyilvánosságot. Mintha hiányozna a valóságos önértékélés. Azt a gyakorlatot sem értem — és a Brezsnyev-időszakot idézi fel bennem —, amikor olvasói levelekre hivatkozva fogalmaznak meglehetősen summásan egyes pártvezetők. Beszéljenek konkrétan! Felháborít az is, hogy ebben az országban nincs közteherviselés! Elsősorban nálunk a lakosságot sarcolják meg, ugyanakkor a miniszteri fizetéseket emelik. Ugyanez mondható el a miniszteri, a miniszterelnöki nyugdíjakról is. — ön a politikai gazdaságtant oktatja. Az utóbbi időben kevés jót hallottunk e tudományág interpretálásáról. — Általában az oktatásban új koncepcióra van szükség, ez alól a mi területünk sem kivétel. A politikai gazdaságtan elméleti alaptudomány. Nekünk nem a határozatokat kell megtanítanunk, az elméletek ütköztetése a fontos. A források megvannak, szemléletileg, koncepcionálisan kell újragondolni, hogy milyen tudásanyagra van szükségünk. — ön a hallgatói érdeklődés kereszttüzében él. — Ez nem kevés konfliktussal jár. Hiába mondom én a hallgatóknak, hogy nincs Pozsgay-ügy, nem tudom demonstrálni.. Az viszont szimpatikus, hogy a felső vezetésből ő az, aki megmutatkozik a nagy nyilvánosság előtt. Sokszor megkérdezik tőlem, mikor szűnnek meg a kádertemetők. Az én válaszom az, ha majd a többpártrendszer keretei között létrejön valami egészséges rivalizálás, amikor senki nem mondhatja ki saját téved hetetlenségét, amikor a pártok egymás kontrollja lesznek. Alapvető a vita- és versenyképesség ... Bodzsár Erzsébet Együtt a községért Mintha kevesebbet beszélnénk községi pártszervezeteinkről, panaszkodott néhány nappal ezelőtt Simicz József, Q deszki nagyközségi pártbizottság titkára, a Szeged városi pártbizottság tagja. Igazság lehet abban, hogy felfokozott politikai életünk hangsúlyai elsősorban országos, megyei, városi események, tények föltárására korlátozódik. Kevesebb szó esik azokról, akik kisebb közösségben, szűkebb lakóterületükön más gazdasági ós politikai viszonyok között próbálnak helyes egyensúlyt teremteni politikai életünk egyre színesebb palettáján. Másként élik meg a naponta változó világot. A párton belüli viták, munkásgyűlések, soronkivüli taggyűlések, csoportgyűlések elemzik jelenlegi helyzetünket, jövőbeni feladatainkat. Deszkén, ahol a községpolitika szétválaszthatatlan a gazdaságok, intézmények politikai életétől, már van helyi program. Ezt várják a Központi Bizottságtól is. Ugyan ez az igény merül fel a városi pártbizottsággal szemben is. Ügy érzik, igazi arca még nincs az újonnan megválasztott pártbizottságnak Az októberi pártértekezlet állásfoglalása, illetve végrehajtásának hiánya bizonytalanságra ad okot a nagyközségben. A pártbizottság titkárától, mint a városi pártbizottság tagjától pedig számonkéri tagsága, mi történik mostanában. Még most sem elegendő az információ „visszafelé". A, köaségben történt eseményeket, véleményeket összegyűjtik éa továbbítják a városi pártbizottságnak, elősegítve ezzel munkáját. A község különleges és sajátos helyzetben van, hisz a párttagok munkahelyük szerint a gazdaság legkülönbözőbb területén dolgoznak. A lakóterületi pártmurtkában sok segítséget nyújthat a kórházban dolgozó, az iskolában tanító párttag. A legutóbbi pártfórumok alkalmával úgy döntöttek, hogy a községet és az országos politikát érintő kérdéseket elsősorban a lakóterületi alapszervezetekben kell megvitatni. Ehhez a feltételeket a pártbizottságnak kell biztosítani. Mégpedig úgy, hogy- a pártház legyen a politikai élet központja. A községben lakó, de Szegeden dolgozó párttagokat be kell vonni a községpolitikai feladatok végrehajtásába. A viták összegzésekor azt, ás megállapították, hogy a jövőben is szükség van munkahelyi pártalapszervezetekre. A pártbizottság szükségesnek tartja, hogy a területéhez tartozó alapszervezetek rendelkezzenek rövid ós hoszszú távú koncepcióval, stratégiai célkitűzéssel. Tárják fel a gondokat okozó feszültségforrásokat és politikai eszközökkel segítsék azok korrekt megoldását. Egyeztetni kell az egyéni é> csoportérdekeket és a politikai munka fő eszköze a meggyőzés, az agitáció, a példamutató magatartás legyen. Látszólagos ellentmondásnak tűnhet, hogy a sikeres községpolitikai feladatok végrehajtása — például a gázprogram — mellett a helyi pártértekezlet óta a község párttagjainak, lakosságának hangulata romlott. Bizonytalanságot éreznek a felsőbb pártvezetés nyilatkozataiban és a mai napig úgy érzik, nincs olyan programja az MSZMPnek, amely mögé nyugodt szívvel tudnának felsorakozni. Igazi sokkot váltott ki körükben az év eleji áremelés, ami legjobban a nyugdíjasokat, a két-három gyerekes fiatal családokat sújtotta. A púrtviták során sokszor drámai kérdésként merült fel a hogyan tovább? Deszk kommunistái nem bűnbakokat keresnek, de a múlt korrekt tisztázását mindenképpen elvárják. A deszkieknek már van programjuk. Községükért együtt dolgozik párttag és pártonkívüli. fzakó János A városi pártbízottság hétfőn megvitatott témái közt szerepelt egy — „Javaslat az ifjúság körében végzett politikai munka feladataira" — amely írásos beszámolójából úgy érzem, nem árt kimásolni mai interjúnk bevezetőjeként néhány gondolatot. Vagyis: az objektív körülmények mellett elsősorban a párt szubjektív hibái vezettek odáig, hogy ma az ifjúság és a párt viszonyát Szegeden is a kiábrándultságban, az elfordulásban testet öltő válság jellemzi. Az egyre nehezülő és lehetetlenülő életfeltételek (a családalapítás és a lakáshoz jutás kilátástalanságai) motiválta szembenállást a gyakorlatban megkétszerezték az úgynevezett „szegedi botrányok", egyes vezetők erkölcstelen, etikátlan magatartása, harácsoló életszemlélete. Politikai tapasztalatokon nyugvó becslések alapján a párt a nem párttag fiataloknak csupán elenyésző százalékára gyakorol befolyást. E befolyás csökkenését érzékelteti, hogy amíg 1986ban 372 harminc éven aluli kérte felvételét az MSZMP-be, ez a szám 1988-ban mindössze 90 volt..." Elgondolkodtató megállapítások, s mi tagadás, igencsak beszédes számok. Már csak ezért is fontosnak tartottuk, hogy mai összeállításunkban szót kapjon az ifjúság, a fiatal párttagok képviselője is. A kérdés változatlan: hogyan értékelik az MSZMP-ben ma lezajló fo„Hit képviseljünk?" lyamatokat, mit várnának el a párttól 1989 tavaszán? A válaszokat Kormányos Gábor, a városi KISZ-bizottság titkára gyűjtötte össze. — Jó néhány fiatal párttaggal folytatott beszélgetés után röviden így öszszegezhetem a véleményeket: meglepetések, értetlenség, sok kérdés és elvárás. S hogy mit jelent ez bővebben kifejtve? Nos, például Pozsgay Imre nagy vihart kavart kijelentése (1956 októberében nem ellenforradalom, hanem népfelkelés zajlott Magyarországon) igazán megdöbbentette a mi korosztályunkat, hisz mi azokat az időket csak a történelemkönyv lapjairól, netán a családi beszélgetésekből ismerhettük meg. Leginkább azoknál tapasztaltam értetlenséget, akik egyik forrásból sem merítettek igazán, csupán elfogadták az évtizedek alatt számtalanszor hallott tételt :. ellenforradalom volt '56. S ha már megkezdtük múltunk átértékelését, miért nem szólal meg ez ügyben a legfontosabb tanú, Kádár János? — kérdezték többen is. Hasonló értetlenséget tapasztaltam többpártrendszerügyben is. A legfontosabb kifogás így hangzott: néhány hete Grósz Károly, a párt főtitkára még azt mondta egy pártaktíván, hogy a jövőt, országunk gondjainak megoldását, a politikai intézményrendszer reformját az egypártrendszer keretein belül képzeli el az MSZMP, majd megjelenik az állásfoglalás, miszerint épp a párt kezdeményezi a többpártrendszerre való áttérést. Ugye, mondanom sem kell, hogy ezek az ellentmondó kijelentések milyen meglepetést okoztak. A párt vezetőinek megnyilvánulásai egyébként is sok vitára adnak okot. Annak minden fiatal párttag örül megítélésem szerint, hogy végre megszűnt a testület mögé bújt arcnélkülisé&, hogy az első számú pártvezetők vállalják a nyílt kiállást egy-egy ügyben, de vajon mit kezdjenek a végrehajtók, az alapszervezetekben dolgozók az egymásnak sokszor ellentmondó, egymással vitázó nézetekkel. Sokan bizony valami megfoghatatlan, mögöttes szándékra gyanakszanak egy-egy beszéd után. — Vagyis a nyíltság, a nyilvánosság nem is olyan könnyen emészthető? — Azt hiszem, nem erről van szó. De ha már szóba került a nyilvánosság, elmondom: ennek lényegével minden beszélgetőparnerem egyetértett, csak azt panaszolták — ettől még nem nőtt meg a fiatalok beleszólási lehetősége a sorsukat döntően befolyásoló kérdésekbe. — Nem véletlenül egy KISZ-vezetöt kérdeztem az ifjúság párttal kapcsolatos nézeteiről, hisz az egyik legtöbbet vitatott téma a politikai intézményrendszer reformjához kapcsolódva épp az. hogyan alakul az ifjúsági szövetség és az MSZMP kapcsolata, mennyire marad igaz a jövőben is a tétel: a KISZ a párt ifjúsági szervezete. — A mi álláspontunk azt hiszem, egyértelmű is, ismert is. Stratégiai szövetségre törekszünk a párttal, de ez a kérdéskör, a részletek még tisztázásra várnak. Ehhez azonban két félre van szükség: vagyis, várjuk a párt véleményét, reagálását a mi kezdeményezésünkre. Eddig ugyanis egyértelmű állásfoglalás az MSZMP részéről nem született. Ami még ennél is nagyobb baj — nemcsak KISZ-ügyben érezzük úgy mi, fiatal párttagok, hogy az MSZMP nem ad eligazodásra alkalmas válaszokat, olyan programot, amely mellett a különböző fórumokon kiállhatunk, hanem például olyan kérdésekre sem, milyen viszonyt alakítsunk ki a sorra alakuló alternatív csoportosulásokkal, mi mellett, milyen célokért agitáljunk munkahelyünkön, vagy épp a lakóterületeken. — Vagyis a kérés röviden így foglalható össze: egyértelmű, könnyen értelmezhető program kell az ifjúságnak? — Így igaz. Nem hetente változó véleményeken szeretnénk mi sem vitázni, hanem megkapni végre a választ a kérdésre: mit is képviseljünk?... Bátyi Zoltán »